Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-10 / 107. szám

Csütörtök, 1962. május 19.

ESZAKMAGYARORSZÄG

s

M £3 r 11 ss sa e <> k

Ifi brigád a C-müszakban — Sajátos tájékozódás — Egy újítás és a minőség

A tüzes szájú kemence előtt fiatalember készülődik. Nemsokára csapolás lesz. És ilyenkor — pedig ki tudja hányadszor ismétlik ezt a műveletet — kellemes izgalom fogja el a martinászt. A munka és az alkotás láza festi meg arcukat, no meg a tüzes acél hősége.

Megtörténik a csapolás és a darukötélre akasztott üst, tele folyékony acéllal, lassan, óvatosan elindul. A martinászok vigyázó tekintettel kísérik útját, egészen a kokillfiig. Szinte a brigád valamennyi tagja a hatalmas „fazék” mellett szorgoskodik. Gyorsan, határozottan dolgoznak. Begyakorolt mozdulatokkal készítik elő az öntést

Veres István, a brigád vezetője irányítja a C-műszak szocialista ifjúsági munkabrigádját. És a hat tagú kollektíva pontosan végrehajtja a „parancsnok” utasításait. Senkit nem kell külön fegyelmezni. Mindenki tudja, hogy a tüzes folyó felelősségteljes munkát követel. Egy rossz mozdulat, egy meggondolatlan pillanat szörnyű dolgokat vonhat maga után.

Az örökség

— Hogyan lett olvasztár? — kérdezem Veres Istvántól.

— Apám már 25 esztendeje dolgozik itt... Én is ide vágytam. Apám sokat mesélt az itteni munkáról. Olyan örökségfélének tartottam* hogy nyomdokaiba lépjek.

És a 26 esztendős Bükkzsér- ci fiú immár több mint egy évtizede kohász. Megtanulta az olvasztár szakmát — s beszédéből következtetve —, meg is szerette. Pedig nem könnyű a dolga. Az alaktalan, tüzes folyam formálása teljes embert követel. Biztos kezekkel kell tartani az üst „dugóját”, mert másként nem halad az öntés. És Veres István brigádvezető tudja ezt. Erről munkája és a kollektíva eredménye tanúskodik.

Görömböly ... Győr

A kokillákon utolsókat igazítanak. A daru hozza az üstöt. Megáll a földbe süllyesztett tartályok felett. Az egyik olvasztár meghatározza az irányt:

— Görömböly ... még egy kicsit... most Győr felé. Jó, készen van! — Sajátos tájékozódás ez a kohászatban. Nem azt mondják, hogy észak, vagy kelet. Náluk a négy „világtáj” a következő: Görömböly, Jókoma, Győr és Miskolc. Aki az üzembe kerül, az hamar megtanulja az effajta tájékozódást. Ez már tradíció, szálai visszanyúlnak az első öntések idejére, amikor még kevés épület állt a lakótelepen. A Jókoma, az egykori „centrum” ma elvész, sőt lassan eltűnik a városból. A fiatalok talán nem is tudják, hol van. De a bükk- zsérci olvasztár megtanulta — a szakmával együtt. Mert ez összetartozik. „

A jó acél

Műszakonként 28(1 tonna acélt önt le a Veres-brigád. Kétszáznyolcvan tonna jó minőségű acélt adnak egy műszak alatt, és itt.talán nem is a mennyiségen van a hangsúly, hanem a jó minőségen. Hiszen ők az utóbbit legalább olyan fontosnak tartják, mint a mennyiséget. Ilyen természetű vállalások a kongresszus tiszteletére is kötelezik őket.

Nemrég egy újítást készítettek, amelynek az a lényege, hogy az öntéseknél kimart alátéteket magnezites keserűsó keverékkel kiépítik. Hiszen a jó alátét sokat jelent a minőségnél is. Meg aztán a kokil- lák tisztántartására is nagy gondot fordítanak. Vigyáznak a szennyező anyagok távoltartására, a pormentesítésre, mert ezek fontos műveletei az acélgyártásnak. És talán ami a legdöntőbb, az optimális öntési technológia betartására is ügyelnek.

Amíg beszélgetünk, a brigád 50 tonna acélt öntött le. A tüzes kokillák csendesen „pipálnak”. Munkácsi István olvasztár nagyot kiált a darusnak:

— Vége az öntésnek — mehet!

Paulovits Ágoston

Szerencsen tartott ülést a megyei tanács vb ipari állandó bizottsága

Sikeres volt a megyei tanács ipari állandó bizottságának a szerencsi járási tanács ipariműszaki csoportjánál megtartott legutóbbi ülése. Az ülésen megjelent és felszólalt Prieszol József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Borsod megye országgyűlési képviselője, közlekedés- és posta- ügyi miniszterhelyettes. Németh Imre elvtárs. országgyűlési képviselő, és Pusztai Béla elvtárs, a szerencsi járási tanács elnöke, valamint a megyei és a járási tanács küldöttei.

Az ülésen megtárgyalták a járás területén működő kisipari termelőszövetkezetek és magán iparosok tevékenységét. Megvizsgálták, hogy a szakipari tevékenység megfelel-e az 1962. évi iparpolitikai terveknek, illetve kielégiti-e a járás lakossága körében jelentkező igényeket

. Az ülésen hasznos vita alakult ki, értékes javaslatok születtek.

Király László, a Tiszai Vegyiko mbinát latkfcstékgyárának do- boziizemeben dolgozik. Képünkön a sorozatban gyártott festékes

dobozokat ellenőrzi.

Munkaverseny a termelőszövetkezetekben

N

éhány versenyfelhívás fekszik asztalomon. Valamennyit termelőszövetkezetek küldték. Egyik a Bodrogközből, a másik a mezőcsáti járásból, a harmadik Szerencs környékéről érkezett. Van amelyik meghaladja a két sűrűn gépelt oldalt. Tíz-tizenöt pontban sorolják: mit kíván tenni a közösség az elkövetkező hónapokban. „100 000 forinttal túlteljesítjük az árutermelési tervet”, „két mázsával több kenyérgabonát termelünk .holdanként, mint tavaly”, „új módszerekkel takarítjuk be a szálastakarmányt” ... Ezt ígéri, vállalja a felhívások szerint a termelőszövetkezet közössége. Más helyen viszont ez olvasható: „két szocialista brigádot hozunk létre”.

Vitathatatlan, hogy valamennyi adat, valahány gondolat törekvésből, boldogulni akarásból, a többet adni, többet termelni nemes elhatározásból fakad. S ezeket mint írásban rögzített ígéretet, mintegy voksként „teszik le” az asztalra, közük az illetékesekkel, az egész társadalommal. Illetve a többre, a jobbra kívánják buzdítani, versenyfelhívás formájában más tsz-ek vezetőit, tagjait is. Elismerve a jó szándékot, tisztelve a helyes törekvést, mégis úgy érzi az ember, hogy e felhívások ismertetése, népszerűsítése nem éri, illetve nem érné el azt a célt,- amelyet alkotóik várnak tőlük. Igaz, hogy alapgondolatuk a versengés, a munkaverseny gondolata. Igaz, hogy a mi társadalmunk termelésének egyik fontos lendkereke, a haladás, a fejlődés egyik nagyszerű motorja a szocialista munkaverseny, s ez az elmúlt esztendők során nem tervezett milliár- dokat hozott a népgazdaság konyhájára. E versenyfelhívások azonban kissé általánosak, kissé túllőnek a célön.

A vállalások, a felajánlások általában a következő mondatokkal kezdődnek: „Versenyre hívjuk az ország valamennyi termelőszövetkezetét, az alábbi szempontok alapján ...” Vagy: „Versenyre hívjuk a megye összes termelőszövetkezetét ...” S mélyebb fontolgatás nélkül is azonnal kimondja az ember: bizony ez irreális, túl sokat felölelő dolog. Egyrészt, mert nincs nehezebb, mint kiszámítani, megállapítani év végén, hogy száz termelőszövetkezet közül melyik volt a jobb az egyes munkálatokat illetően. Másrészt, mert mind gazdasági, mind szervezeti, mind tájegységi, adottsági szempontból óriási különbség van termelőszövetkezet és termelőszövetkezet között. A mezőgazdasági termeléshez keveset értő ember is tudja, hogy tízszer könnyebb két mázsával több búzát termelni a mezőcsáti járásban, mint az ózdiban. Vagy: könnyű két- három literrel emelni a fejési átlagot ott, ahol ehhez már megvan a megfelelő állomány — mondjuk, a mezőkeresztesi termelőszövetkezetben —, de nehezebb egy alig kétesztendős közösségben. S még számos hasonló példával bizonyítható: az említett felhívások miért nem szolgálhatják eredményesen a helyes munkaverseny kialakítását. Persze a gyakorlatot tekintve akad más negatív tényező is.

Van megyénk ben olyan termelőszövetkezet, amely az elmúlt esztendőben versenypontjai között a következő, igen jelentős felajánlást tette: „legalább háromszor kapáljuk meg a kukoricát...” S bizony, volt olyan táblájuk, amely csak egyszer látott kapát. (Nem is termett több 3—4 mázsánál holdanként.) Vagy más helyen az aszály és a nem kellő szervezettség következtében jóval kevesebb termést takarítottak be a tervezettnél is, pedig a versenyfelhívásban túltermelést ígértek ...

EZ tények és gondolatok felsorolása után jogos a kérdés: ne legyen hát munkaverseny a termelőszövetkezetekben? A vágj'; milyen versenjg milyen többre ösztönző mozgalom segítse a falu kollektíváiban a több, a

jobb megvalósítását? Erre nagyszerűen megadja a választ néhány közös gazdaság munkaversenyének eddigi gyakorlata.

A sárospataki Kossuth Termelőszövetkezetben néhány esztendeje nemes vetélkedés folyik a termelőszövetkezeti tagság között a többért. A tagság talán még egy esetben sem hirdetett megyei, vagy országos versenyt, mégis ott éltek és élnek, gyökereznek és gyümölcsöt hoznak Sárospatakon a versengés csírái. Brigádok vetélkedtek a brigádokkal, s ma, amikor immár 9000 holdra növekedett a Kossuth földterülete, üzemegységek vetélkednek más üzemegységekkel; ki termel többet, ki dolgozik jobban. S a versenjmek mindig megvolt és mindig meg is lesz a megfelelő eredménye. S ha az elmúlt évben abban a kö- zösj gazdaságban is hasonló mozgalom él, fejlődik, ahol háromszori kapálás helyett csak egyszer irtották a gyomot, bizonyára másként alakult volna a termésátlag, a tagság jövedelme.

Ez az egyetlen példa is bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti munkaverseny alapjának a közösségen belüli vetélkedésnek kell lennie, a munkaszervezettől függően. Ott, ahol brigádok és munkacsapatok dolgoznak, a brigádok, illetve a csapatok közötti verseny hozhat kellő eredményt. S ahol külön üzemegységek tevékenykednek, külön földterülettel, állatállománnyal. ott az egységek között kialakult (egészen az egyes tsz-tagokig, állattenyésztőig terjedhető) páros versenjmek van igazán értelme.

Természetesen — mint. ezt az ipar példája bizonyítja —, hasznos dolog a külön közösségek kötötte versenyszerződés is. Ha két egyforma feltételekkel rendelkező termelőszövetkezet növénytermelési brigádjai, állattenj'é- szetei kezdeményeznek párosversenyt, tartanak Szoros kapcsolatot, adják át egymásnak tapasztalataikat, ebből feltétlenül haszna lesz mindkét közösségnek, s végső fokon az egész társadalomnak.

Külön említést kíván az élenjáró termelési brigádok ügye. Termelőszövetkezetekben szocialista brigádmozgalomról beszélni ma még korai dolog lenne. Egyrészt, mert a termelő- szövetkezet, mint nagyüzem még nem következetesen szocialista szektor, másrészt mert a közös gazdaságokban ma még nincsenek meg az iparhoz hasonlóan a szocialista brigádmozgalom feltételei. Megyei viszonj’latban azonban feltétlenül szólnunk kell a tsz-asszonyok, az élenjáró női brigádok mozgalmáról, tetteiről, s az ifjúsági brigádok munkájáról, versenyéről. Különösen szépen dolgoztak már az elmúlt esztendőben is a női brigádok. Sárospatakon, Kenézlön. Mezőkövesden a tsz-asszo- nyokból alakult munkacsapatok, illetve brigádok igen magas mércét állítottak maguk elé, ami jó dolog, s amit: vállaltak, teljesítették is. S e mozgalomban az idősebb és a fiatalabb nők százai dolgoztak, versenyeztek, tanultak, végeztek- szakmai tanfolyamokat az elmúlt esztendőben. S ma már 43 női brigád tevékenykedik megyénk közös gazdaságaiban, ver- senj’ez egymással, s dolgozik példamutatóan.

A hhoz tehát, hogy mezőgazdaságunk, a

" falu sikeresen birkózzon meg az elkövetkezendő évek nagy feladataival, feltétlenül szükség van gyümölcsöző munkaversenyre. S ma a munkásosztály, az üzemek kommunistái itt nyújthatnak eredményes segítséget a termelőszövetkézeteknek, átadva a sok éves tapasztalatokat, a helyes, a szocialista munkaverseny módszereit, bizonygatva, hogy a mező- gazdaságban is. mint az iparban, elsősorban az egyes közösségeken belüli vetélkedés, munkaverseny hozza meg a kívánt eredményt.

Barcsa Sándor

— Nemcsak méretlutek, hanem ízlésesek és szépek is ezek a dobozok = mondja Lukács Marsit« az üzem egyik fiatal dolgozója.

Megyeszerte megrendezik a hidegkonyhai eleiek bemutatóiéi

Hengerlés? rekord Borsodnádasdon

A Borsodnádasdi Lemez- gjtarban megszületett a VIII. pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny első nagy sikere. A hengerészek hétfőn és kedden huszonnégy óra alatt ötszáz tonna anyagot hengereltek. Ezzel a gyár történetében egyedülálló rekordot értek el. Legutóbb tavaly októberben, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa alkalmából állítottak fel üzemi csúcsot a hengerészek. Ezt most huszonhat tonnával túlszárnyalták.

A KISZ nyári önkéntes ifjúsági építőtáboraiban már megkezdték az előkészületeket. A táborhelyeket mindenütt gondosan előkészítik: bevezetik a villanyvilágítást, az ivóvizet pedig csővezetéken szállítják a legközelebbi falvakból, ahol erre nincs lehetőség, ott külön kutakat fúrnak. Az állami gazdaságok arról is gondoskodtak, hogy a tábor lakóit megvédjék a portól. A táborhelyeket kora tavasszal fűmaggal vetették be és előreláthatólag július 1-én zöld pázsit fogadja majd az ifjú építőket.

Az illetékesek gondoskodtak a táborok egészségügyi, ellátásáról is. A megyei KISZ-bi- zottságok az Egészségügyi Minisztériummal szerződést kötöttek, s így minden tábornak orvost biztosítanak. Ugyancsak gondoskodtak a műszaki vezetőkről is; az építkezéseknél, vagy a vízügyi igazgatóság területén épülő táborokban mérnökök irányítják a munkálatokat. Az állami gazdaságokban agronómusok és agrármérnökök vezetésével dolgoznak majd a fiatalok,

IVöröskereszt ajándékcsomagok Vietnamnak

A Magyar Vöröskereszt 450 ajándékcsomagot küldött, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ifjú vöröskereszteseinek. Az ajándékcsomagok tanszereket, elsőségéiynyujtás- hoz szükséges felszerelési tárgyakat és egyéb egészségügyi anyagokat tartalmaznak, amelyeket a magyar úttörők vöröskeresztes csoportjai gjnüj- töttek össze. (MTI)

A Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére a vendéglátóipari vállalatok országszerte megrendezik a hi- degkonyhai készítmények bemutatóját.

Megyénkben elsőnek a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat tárta közönség elé a hidegkonyhai készítményeket. Az elmúlt pénteken, szombaton és vasárnap a két hidegbüfén kívül a Stadion, a Béke, a Polónia, a Belvárosi Étteremben nagyválasztékú hideg ételekkel és salátákkal várták a fogyasztókat.

Pénteken, a Stadion Étterem vezetői még idegenkedtek a hideg ételektől. A közepesforgalmú boltban a fogyasztók eddig még nem ismerték a hideg ételeket, az egyszemélyes uzsonna-tálakat. Az első félóra után — mégis utánpótlásról kellett gondoskodni.

A Polónia Étterem hidegkonyháján Franczuz János és Juhász Csongor szakácsok hamarosan kimelegedtek. Az éttermek mindegyike újabb hidegkonyhai tálakat kért. Az étlapokban kis prospektust is találtak a fogyasztók, mely a hidegkonyhai ételek és saláták elkészítését ismertették.

Barna György, a Miskolci Vendéglátóinari Vállalat áruforgalmi előadója, a miskolci bemutatók tapasztalatait érté-1

kelve elmondotta, hogy az éttermekben máris nagy forgalomemelkedést tapasztalnak. A tápláló, vitamindús alapanyagokból készült húsok, tojások, saláták közkedveltek lettek. A kereslet fokozódásával gondoskodnak róla, hogy egyre több étteremben legyen hűtőpult, vagy hűtővitrin. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat a közeljövőben Miskolc-Tapolcán is megismétli a hidegkonyhai ételbemutatót.

A Hámor Étterem szombaton és vasárnap rendezte meg a hidegkonyhai készítmények bemutatóját. A legnagyobb sikert a többszemél.ves vacsoratálak aratták. Május második felében a megye nagj’forgalmú éttermeiben ismét bemutatják a hidegkonyhai ínyencfalatokat..-----oOo-----— R

ENDSZERESEN 50 dolgozó újít az ormosbányai üzemben. Az újítások 80 százalékát a központi javítóműhely dolgozói nyújtják be. A szakszervezeti bizottság mellett működő újítási bizottság jól támogatja az újítómozgalmat. A múlt .évben 130 újítást fogadtak el, 101-et bevezettek, amelyekkel l millió 3300 forint megtakarítást értek el. Ez év első negyedévében már 26 úji- 1 tást vezettek be a bányában.

Megkezdték az előkészületeket a KISZ nyári önkéntes ifjúsági építőtáboraiban