Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-10 / 107. szám

Kövezők Ä MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Will. évfolyam, 107. sxám 1962. május ÍO, csütörtök A NATO athéni tanácskozásáról Az ősi görög fővárosban, “ Athénben ilyenkor, má­jus elején már teljes pompájá­val virít a csodás délszaki ta­vasz. De azok a komor úriem­berek — az atlanti tömb kül- ügy- és hadügyminiszterei —, akik az elmúlt pénteken há­romnapos tanácskozásra gyűl­tek össze itt, aligha vettek tu­domást a virágzó fákról, a ta­vaszi gzél könnyed lengedezé- séről. Sőt, mindent elkövettek, hogy a leghidegebb „hideghá­ború” légkörét' telepítsék a vá­rosra és terjesszék szerte a vi­lágon; A NATO miniszteri tanácsá­nak mostani ülésszakára tulaj­donképpen olyan időpontban került sor, amikor a békesze­rető erők egyre határozottabb fellépése folytán, bizonyos fo­kig enyhült a nemzetközi fe­szültség. A Szovjetunió javas­latára összeült a leszerelési konferencia, amelynek el kel­lene fogadnia az általános és teljes leszerelés tervét. S bár közeli eredményre a nyugati hatalmak átlátszó manőverei, kétszínű magatartása miatt nem számíthatunk, magának a konferenciának léte is biza­lommal tölti el, új harcra ser­kenti az élethez, a jövőhöz ra­gaszkodó emberiséget. Mindin­kább terjed a világban az a felismerés is, hogy helyes és jo­gos a szocialista országok kö­vetelése a második világhábo­rú maradványainak felszámo­lására, a német kérdés, s külö­nösen a nyugat-berlini kérdés megoldására. Ez a felismerés kényszerítette az USA kor­mányköreit tárgyalóasztalhoz, s éppen ezért követi hallatla­nul nagy érdeklődés a Was­hingtonban, Rusk amerikai külügyminiszter és Dobrinyin szovjet nagykövet között meg­indult — hírek szerint nem rossz kezdetű —, szovjet— amerikai megbeszéléseket. A hidegháború konok bajno­kai, az új háború kardcsörtető előkészítői természetesen azon­nal nekiláttak a kialakuló, nor­málisabb nemzetközi légkör megmérgezésének. Mégpedig a szó legeredetibb értelmében. Kennedy elnök — az atomfegy­ver-kísérletek betiltásáról szóló tárgyalásokkal egyidejűleg — elrendelte a légköri nukleáris robbantások újrakezdését, s mostanáig öt alkalommal je­lent meg a kísérteties, gomba alakú atomfelhő a Karácsony­sziget fölött. Az atomfenyege­tőzés jegyében került sor az athéni NATO-értekezletre is. Bár a nyugati kommentárok egy része afféle „rutinérte­kezletnek”, „időszaki tárgya­lásnak” próbálta beállítani ezt a tanácskozást, maga a napi­rend, az ott elhangzott beszé­dek fontosabb, s egyben ve­szélyesebb dolgokra engednek következtetni, A tárgyalások alapvető kérdését röviden így lehetne összefoglalni: „önálló atomhatalom legyen-e a NATO — avagy sem”; Mint ismeretes, az észak-at- lati szövetség tagállamai közül az USA-nak, Angliának és Franciaországnak vannak atomfegyverei, de a NATO- nak, mint integrált haderőnek nincsenek. Az agresszív nyu­gatnémet imperializmus, amely hovatovább a legerősebb szá­razföldi hadsereggel rendelke­zik Nyugat-Európában, régóta szeretne atomfegyvereket kap­ni. vagy legalábbis „beleszólá­si” jogot nyernj az amerikai atomfegyverek esetleges fel- használásánál. Az USA kormá­nya azonban óvakodik a köve­telés teljesítésétől, mivel fel tudja mérni, hogy egy ilyen lé­pésnek beláthatatlan következ­ményei lennének. Egyrészt ugyaniá a világ közvéleménye mérhetetlen felháborodással reagálna a német militaristák tömegpusztító fegyverekkel történő ellátására, másrészt a Szovjetunió kénytelen lenne megfelelő ellenintézkedéseket tenni; A mostani NATO-iilésszak előkészítéseként a Német Szövetségi Köztársaság új pro­paganda- és zsarolási hadjárat­ba kezdett, s ennek eredménye­képpen azt várta, hogy a NA­TO ténylegesen önálló atom­hatalommá válik, vagyis, a ma­gas NATO-tisztségeket betöltő német tábornokok is megkap­ják az atombomba raktárak kulcsát. Az amerikai kormány, melyet Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminisz­ter képviselt, nem mert a né­met követelésre igent monda­ni, viszont egy nyílt „nem”- mel nem akarta kedvét szegni leghűségesebb európai csatlósá­nak. így azután a titkos tár­gyalásokon lefolyt eszmecsere eredményeként ködös megfo­galmazású határozatok szület­tek. A záróülésen elfogadott közös nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy a jövőben a NATO- tagállamok „teljes szerepet” kapnak a nukleáris politika ki­alakításában. Ezt a kommen­tárok zöme úgy értékelte, hogy Adenauerék „hozzászólási jo­got” kaptak, de ez a nukleáris fegyverek felhasználásánál nem jelent tényleges „beleszólási” jogot. A megállapodás veszé­lyességét ennek ellenére sem szabad azonban lebecsülni, kü­lönösen; ha figyelembe vesz- szük, hogy McNamara hadügy­miniszter a konferencia bezá­rása előtt bejelentette: az USA öt, polaris-rakétával felszerelt atom-tengeralattjárót bocsát a NATO rendelkezésére. A bonni kormány tehát „fél-győzelmet” ünnepe] és Strauss hadügyminiszter nem is csinál titkot abból, hogy folytatni kívánja a harcot az atomfegyverek teljes megszer­zéséig. Aligha kétséges azon ban, hogy Strauss vérgőzös ál­mainak beteljesülése nemcsak a washingtoni és a bonni stra­tégák egymás közötti alkudozá­sától függ. A nemzetközi ese­mények alakulását mind hatá­rozottabban befolyásolják a béke és a szocializmus erői. Ezek a legyőzhetetlen és napról napra növekvő erők követelik, hogy az tTSA kormánya foly­tasson nyílt, tisztességes tár­gyalásokat. szüntesse meg a nemzetközi légkör mérge­zését, mutasson végre hajlan­dóságot a megérett kérdések békés tárgyalások útján való rendezésére. / Nem halogatható a végtelen­ségig a nyugat-berlini helyzet megoldása és a német béke- szerződés aláírása. A béke- szerződés olyan feltételeket te­remthetne, amelyek révén a Német Szövetségi Köztársaság nem fenyegethetné többé Euró­pa békéjét S ami mindennél fontosabb: haladást kell elérni a „kérdések kérdésének”, a le­szerelésnek oly régóta vitatott ügyében. Ehhez jó kiinduló pontot teremthetne a NATO és a Varsói Szerződés országai közötti megnemtámadási egyezmény. B onné a „hozzászólás” joga — de a végső beleszólás jogát a népek megtartják ma­guknak)! 109 új lakást ás számos üzlethelyiséget alakítanak ki a Selyemréten Miskolcon, a Tiszai Pálya­udvart és a jelenlegi belvárost a múltban egy gondozatlan, bokros rét választotta el, amelyet Selyemrétnek nevez­tek el. Ezen a területen 1948- ban új városrész építését kezd­ték meg. A lakótelepen eddig csaknem 1500 lakásba költöz­tek be a családok. A házak­ban korszerű üzletek nyíltak és a Szinva partján melegvizű strand létesült. A főútvonal mellett, a Szinva patak felé négy, tégla­alakú, úgynevezett csontház épült. Ezek voltak az új vá­rosrész első épületei; Az utca többi házai azonban már más stílusban készültek, így a csontépületek és a közöt­tük lévő üres telkek rontot­ták a városrész képét. Ezért elhatározták a négy ház kö­zötti üres telkek beépítését, A nagyteljesítményű drótgyár építését kezdik meg az idén Miskolcon Ä miskolci December 4 D ró Un ű vek közvetlen szom­szédságában új, nagy teljesít­ményű drótgyárat építenek a második ötéves terv idején. A több részlegből — kötélgyártó, húzó, valamint karbantartó üzemrészből — álló gyár épí­tésére 260 millió forintot irá­nyoztak elő, s ebljől az idén harminchat millió forintot használnak fel. Az új gyárhoz vezető, több kilométer hosz- szú vasúti vágányhálózat épí­tését már megkezdték és a nyáron hozzáfognak a kötél­gyártó üzem munkáihoz is. Az 1965-ben elkészülő, kor­szeré gyár teljesítménye négy­szerese lesz a jelenlegi drót­gyárénak, s az főképpen az építőiparban nyújt majd nagy segítséget. Az új gyárban ugyanis évente 20 ezer tonna előfeszített beton-acélhuzalt készítenek majd az épület­elemgyárak részére. Ezenkívül a termelés lényeges emelésé­vel lehetőség nyílik a drótkö­télimport megszüntetésére is. § § § § § § § § í i | s kétemelet magas, téglaalakű lakóházakat az utca felöli ré- _ szén egy háromemeletes épü- & letszárnnyal kötik össze. Így - 45 garzon- és kétszobás lakást alakítanak ki és a földszinti részeken üzletsort létesítenek. A csontházak Szinva patak felöli végére pedig négy — egyenként 16 lakásból álló kockaalakú pontházat építe­nek. Az összeépítés során a csontházak között zárt udvar­rész alakul.ki. amelyet parko­sítanak. Az építési munkákat, hétfőn kezdték meg és az új lakásokat jövőre adják átj § § § $ § § § § s Miskolcon, a parkosított területek mellett! busz me prall Ak at — igen helyesen —, kikövezik. Foto! Szabados György Jelentés a földekről A héten befejeződik a hu korira veiéit — Sárából nak, egyeseinek, kassáinak Sokféle munkát végeznek a földeken. Dolgoznak szorgal­masan. Több helyen igen vár­ják az esőt, mert nehezen fej­lődik a növényzet, a gyökér. Szikszóról azt jelentik, hogy szerdára virradó éjjel kiadós esőt kaptak. A termelőszövet­kezeti tagság igyekezetében nincs hiány, s biztatóan halad valamennyi mezőgazdasági munka, ahol árvíz pusztított, pótolják a vetéseket. Tíz forinttal többet ér a munkaegység Tóth Istvánnal, á szikszói Béke Termelőszövetkezet elnö­kével beszélgetve megtudtuk, hogy néhány nappal ezelőtt kissé kedvezőtlen volt a han­gulat a szárazság miatt. Szerda reggelre azonban felderéltek az emberek, mert kiadós csa­padék hullott, s a növények megélénkültek. — 10 forinttal többet ér egy munkaegység — jelentették ki az esó után a tsz-gazdák. A munkákhoz mindig van elegendő ember, s így már megkapálták a borsót; a len­csét. Most azt várják, hogy a MEZÖMAG Vállalat leszállít­sa a szükséges burgonya vető­magot. A tsz a jövő héten már nagyobb mennyiségű zöldhagy­mát ad át a felvásárlónak. Újra vetik a cukorrépát Nyékiádházán A nyékiek nem olyan sze­rencsések, mint a szikszóiak. A csapadékhiány miatt újból kell vetniük a cukorrépát. A napraforgó kivételével egyéb­ként, szerdán befejezték a ve­tést. A Felső zsolcái Gépállo­más traktorosai, géped jól dol­goznak. Kaszálják a lucernát a kövesdi járásban . Antal Simon eivtárs, a já­rási tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese így nyilatkozik a tavaszi munká­latokról: — A hét végére járásunk valamennyi termelőszövetkeze­tében befejeződik a kukorica vetése. Ez a munka csupán Abaújkérí gondok Tiszavatfton és Négyesen húzó­dik el, mert a földek egy ré­szét elöntötte a Tisza. Az ár puszította területeken 100 na­pos, fiatal tenyészidejű kuko­ricát vetnek. A járásban több községben elkezdődött a lucerna kaszá­lása, s várhatóan mind több helyen hozzákezdenek ehhez a munkához. A mákot a mező­kövesdi liossuth Tsz-ben, Bor­sod iván kán és Mezőkére íztesen egyeselik, több helyen pedig sarabolnak. Az edelényj járásban Már itt is nagyon elkelne az eső. Az őszi vetésekben a csapadékhiány nem okozott kárt, de a hegyközi községek határában az aszály jelei kez­denek mutatkozni. Szorgalomban és igyekezet­ben nincs hiány. Ezt mutatja az is, hogy már 15 termelő- szövetkezetben befejezték a mák egyeselését, a cukorrépa sarabolását. A kukorica vetés­tervét szerda reggelig 80—85 százalékig, a silókukorica ve­tését 55—60 százalékig fejez­ték be. Jó volna, ha a gépállomás több disztillerrel rendelkezne, mert ez sokat segítene a nö­vényápolásban. A lucernaveté­sek túljutottak a zöldbimbós állapoton, s már a Szendröi Állami Gazdaságban hozzá is kezdtek a kaszáláshoz. Bevetik az árvízsújtotta területeket a mezőcsáti járásban A Tisza áradása nagy gon­dokat okozott a mezőcsáti já­rás folyómenti községeiben. A víz jelentős területet öntött el. A járási tanács mezőgazdasági osztályának jelentése szerint az árvízsújtotta községek határai­ban újra vetnek. Tiszapalkonya földjeiről gyorsan visszahúzó­dott a víz, s már földben van a hibridkukorica vetőmag. Ti- szabábolnán, Tiszadorozsmán, Ároktón. Tiszakesziben, Hejő- bábán, Oszláron s másutt is két-három héten belül pótol­ják az árvíz által megsemmi­sült vetéseket. A járásban a vetések fej- trágyázási tervét 102 százalékra teljesítették, s ezekkel a mun­kálatokkal már az elmúlt hé­ten végeztek. Igen jelentős a járás gabonatermesztésének szempontjából, hogy az 5080 holdon vetett, magastermő, in­tenzív szovjet búzavetéseket kétszer fejtrágyázták. Előreláthatólag a hét végéra befejeződik a kukorica vetése. Jól halad a növényápolás, ezen belül a cukorrépa sarabolása. Világ proletárral, egyesűTjetek! Azzal mindenki egyetért, hogy most biztatóbb a határ, mint tavaly ilyenkor, s ha még aszályosra fordulna is az esz­tendő. akkor sem lenne any- nyi kiesés. Az őszi mélyszán­tást szinte maradéktalanul el­végezték, a tervezett területen földbe kerültek az őszi kalá­szosok. A mérleghiányt is ki­gazdálkodjék, terven felül 4 ezer csibét nevelnek fel, a 40 helyett 60 szarvasmarhát hiz­lalnak meg. Azzal bizony nem sokra mennek, ha az elmúlt év okoz­ta nehézségeket most immel- ámmal végzett munkával „to­rolják” meg. A vezetőség egyik legnagyobb bizodalma a 32 ta­gú női brigád, mely vállalta, hogy a rábízott feladatokat maradéktalanul elvégzi. De hát 32 nő nem helyettesítheti 170 tag kezemunkáját. Igaz, a 170-ből 49 már nyugdíjas és olyanok is akadnak, akik kény­szeredetten dolgoznak. Á nyugdíjasok egy része is se­gíthetne. Az abaújkérí határ ígéretei csak jó munkával vál­hatnak valósággá, csak a len­dületes szorgalom oszlathatja el a vezetők aggodalmát. A tavalyról hozott mai gondok csak szaporodhatnak, ha nem lát mindenki szívvel-lélekkel munkához. K. m. gombot, hadd fogyjon — mondja Orosz Imre brigádve­zető. — Addig sok a sok, amíg hozzá nem látnak. — Egyeseknek valóban sok, például a kisgyermekes anyák­nak — jegyzi meg az elnök. — Az lenne a jó, ha a na­gyobb erővel rendelkező csa­ládok átvállalnák magukra, családtagjaikat is mozgósíta­nák a kapálásra, meg ha a férj is segítene tsz-tag felesé­gének a kapálásban. — Mi lehet az oka annak, hogy nehezebben indult a munka most, mint tavaly? — kérdem. Nem nehéz a válasz, az elmúlt esztendő gondja-ba- ja húzódott át mostanra a könyvelésben adatként, az emberek hitében pedig lehan- goltságként. A könyvelésben a több mint kétszázezer forint­nyi mérleghiányban mutatko­zik ' meg, hiszen csupán a nö­vénytermesztésben 1 milliónál több kiesést okozott a rendkí­vüli szárazság. Az emberek meg úgy vannak vele, hogy „hiába törjük magunkat, úgy­se jutunk sokra”. Ezt mond­ják egyesek, pedig a nehézsé­geket elsősorban az időjárás okozta, meg az, hogy nehéz örökséggel kezdték az eszten­dőt. Az 1200 holdnyi szántó­jukból hétszázat tavasszal kel­lett felszántaniuk, kiszáradt földbe vetették el a kalászo­sokat, kapásokat, s nem eső, hanem aszály jött rá. — Szép a határuk — mondom az elnöknek, Czikó Lajosnak. — Mások is ezt mondják, meg mi is — mosolyodik el kissé szomorkásán, aztán meg­forgatja ujjai között az agyon­faragott ceruzát, lekoppantja az asztalra és sóhajt. — Szép­nek szép, biztató is, de egye­sek nem örülnek neki túlságo­san. A nehézkesen indult, beszél­getés hirtelen megakad, hiszen nem szívesen panaszkodik az ember a maga házatájára. — Tavaly mintha jobban ment volna a munka, jobb volt a kezdeti hozzáállás — néz rám gondterhelten. — Igaz, hogy még csak most kezdődik a kétkezi munkák ideje, az első napokból nem lehet messzemenő következte­téseket levonni, de mintha az emberek sokallnák a kapáso­kat. — Pedig az elmúlt esztendő­ben több kapás jutott egy-egy tagra, mint most — veszi át a szót az agronómus, Dusza Ti­bor. Önkéntes vállalásra akar­tuk alapozni a kapások meg­művelését. A tagok azonban kevesebbet vállaltak, mint amennyit terveztünk. Tavaly négy hold kapálnivaló jutott egy tagra, most csak 2,8 hold. — Egyesek bosszankodnak, hogy sok, de amikor nekiáll- nak a borsónak, nyomjál: a

Next

/
Thumbnails
Contents