Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-31 / 125. szám

ESZAhMACí (ÍRORSZÁG Csütörtök, 1962. május 31. >1 Hogy megszeressék a munkát..." —■ Most ugyan már nincs olyan nagy anyagproblémánk, mint tavaly volt, de az anyag- beszerzés még mindig nehéz úgy. Nagyobbrészt hulladékból dolgozunk, de így is szép mun­kadarabokat készítünk. Nézze meg például azt a tapintókör­zőt, vagy ezeket a fűrészkere­teket, Vagy kalapácsokat, vá­gókat, lukasztókat! Állítom, hogy az üzletben sem lehetne különbért kapni! Tessék! Szinte tökéletes valahány. Igaz, hogy egyiken, másikon akad egy ke­vés csiszolási hiba, de hát... ilyesmi előfordulhat. És ami­ket az asztalos műhelyben ké­szítenek? ... Üljön csak rá erre a kisszékre. Elbírja? Bi­zony el. Még súlyosabb embert is elbír. Masszívak, erősek ezek, akárcsak ott a hokked- lik. Erős ez kérem, mindegyik és szép munka. Kifejezetten szép munka. Vagi', várjon csak... annyi a kulcs nálam, és mindegyik egy-egy műhely­nek, szekrénynek a kulcsa ... no, ez az. Nézze meg ezeket 9 könyveket. Kiváló kötésűek. Közben esztergagépek, ko­Megkezdik az új színházi évad bérletezését A Miskolci Nemzeti Színház­ban hamarosan megkezdik az 19$2—63-as évad bérletezését. A szervezési osztály a régi bérlőket válaszlevelezőlapon hívja fel bérleteik megújítá­sára. Június első napjaiban közönségszervező értekezleten ismertetik o bérletezési rendet és a közönségszervezőknek ki­adják a jelentkezési lapokat. Az új, üzemi bérlők gyűjtése július 21-ig tart. A bérleteket a régi és az új bérlők részére augusztus 9-én kezdik kiadni. Egyéni bérlők részére augusz­tus 15-től adnak■ ki bérleteket. Az új évadot a színház előre­láthatólag szeptember közepén kezdi és így a szeptemberi elő­adásokra szeptember első nap­jaiban kezdik meg az elővételi jegyárusítást. A színház szervezési osztálya a nyári színházi szünet ideje alatt is ügyeleti szolgálatot tart a közönségszervezők részére. vácsüllők, satupadok, szépen sorba rakott szerszámok mel­lett haladunk el. A szekré­nyekből fémes csörgéssel szed­jük elő a kész, vagy félig kész munkadarabokat. Mintha egy üzemben lennénk. Az ember szinte várja, hogy megszólal­jon a munkaidő kezdetét jelző sziréna, és az overálos munká­sok újra elfoglalják helyüket a gépek, munkapadok mellett. A „műszak” kezdetét és végét azonban itt nem sziréna, ha­nem csengő jelzi. Egyszerű is­kolai csengő. Mert nem üzem­ben vagyunk, hanem iskolá­ban, a Földes Gimnázium politechnikai osztályainak mű­helyében, illetve műhelyei­ben. Mert több műhely is van: asztalos, lakatos, kovács, esztergályos és könyvkötő mű­hely. Aki pedig kellő magvará- zatta! és büszkeséggel szedi elő a diákok munkadarabjait, ar, Miklós József gépészmérnök, a gyakorlati oktatás vezetője. Körülbelül egy év óta ez a munkahelye, melyet most oly nagv szeretettel mutat be. Az autójavítót cserélte fel az is­kolával, és azóta — ahogy mondani szokás — szívvel, lé­lekkel dolgozik új munkahe­lyén. Nem is sikertelenül. Az iskola tanulói például olvan sok és jó szerszámot készíte­nek. hogy már más gimnáziu­moknak is átadhatnak. Készít­ményeik egv részét saját isko- láiuk is felhasználja, ponto­sabban: munkájukra a gimná­zium is igényt tart. A munka­helyen, a gépek között, a szek­rényekben uralkodó rend, tisz­taság azt bizonyítja, hogy si­került olyan munkafegyelmet teremteni, amely nélkül a nagyüzemekben sem lehet eredményesen dolgozni. Persze mindez nem ment magától. Sok gond, sok baj van a gyerekekkel. Más egy üzemben dolgozni, és más egy iskolában tanítani. — A cserét azonban nem bántam meg. A tanítás gondo­lata mindig közel állt hozzám. És nemcsak gondolata, mert régebben is gyakran voltam előadó különféle oktatásokon. Itt, az új munkahelyemen azonban mégsem tudtam volna olyan gyorsan feltalálni maga­mat, ha a pedagógusok nem segítettek volna annyit, és olyan készséggel, türelemmel. Bármivel, bármikor mindig nyugodtan fordulhattam, és fordulhatok hozzájuk. A gyerekek? Természetesen szeret velük lenni. Érdekes megfigyelni és tapasztalni, hogy milyen sokat változnak. Némelyik év elején még meg sem tudja fogni tisztességesen a szerszámot. Ügy kell a ke­zébe adni. Év végén már egy szép munkadarabot mutat: ezt én készítettem. És a szülők is hogy örülnek! Nemrégiben az egyik asszony egy kulcsot ho­zott be: nézze, ez a fiam mun­kája. Igaz, a kulcs nem valami műremek, de mégiscsak kulcs, igazi kulcs. Itt, a munkahelyen igazán szépen dolgoznak. — Mindig ezt mondom az oktatóknak: ha egy munka­darab elkészítéséhez öt óra is elegendő, de valamelyik gye­rek most még csak 10 óra alatt tudja szépen elkészíteni, akkor adjunk neki rá 10 órát. A leg- fontosaob, hogy szép legyen, amit elkészít. Büszke legyen rá, aki dolgozott vele. Aztán még hozzáteszi: hogy már itt megszeressék a mun­kát. Vegyék észre szépségét, nagyszerűségét. (pt) NfiISZ-taghoK! méltóan.. Bensőséges ünnepély volt a napokban a Miskolci Ének- és Zenetagozatú Általános Iskolá­ban. A hagyományos Gyer­meknappal egyidöben ugyanis KISZ-tagokká avatták a most végző első nyolcadikosokat. Az ünnepre egyaránt izgatottan készültek a fiatalok és a szülők is, akik már kora reggel az iskola tantermeit díszítgették, virágozták. Az ünnepség megkezdéséig lassan teltek az órák, s a kis­iskolások bizony gyakran né­zegették irigykedve a végzősö­ket. Végre eljött a nagy pilla­nat. Az igazgató, az úttörőve- zetö és a szülői munkaközösség köszöntötte az új KlSZ-tago- kat. majd Urbancsok Mihály elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa szólt hozzájuk. Megható percek voltak ezek és a fegyelmezett sorokból hatá­rozottan. büszkén hangzott fel a fogadalom: „KISZ-taghoz méltóan élek. megbecsülést szerzek a kiezista névnek”. Az új KISZ-fagok ezután átadták a zászlót a hetedike­seknek. akik Ígéretet tettek, hogy méltó követői lesznek a most búrsúzó KISZ-tagokvak, híven teljesítik feladataikat. S szállt az ének: „Mi kom­munista ifjak harcolunk, mert bennünk apáink reménye”. Q&q,ipzeie,k Megjelent o Napjaink harmadik száma A Napjaink észak-magyar­országi irodalmi és kulturális lop harmadik száma megjelent az újságárusok polcain. Az új lapszám első oldalán a Magyar írók Szövetsége közelmúltban tartott közgyűlésével foglalko­zik, valamint vezércikket kö­zöl A kultúra győzelmeiről címmel. A szép kiállítású, gazdag tar­talmú lapban a szépirodalmi anyagok között Tóth Lajos: Tavaszi kaland, Szekrényesi Lajos: Miniatűr című novellá­ját, Baráth Lajos: Amíg Gyuszkó felnő című Irodalmi riportját. Nyikes Imre, Niklai Adám, Kalász László, Ernyei Gyula, Bihari Sándor. Kiss Ferenc, Vas István, Moldvai Győző, Lukács Miklós verseit, Papp Árpád műfordítását ol­vashatjuk. Pándi Pál Petőfi monográ­fiájáról Gyárfás Imre, a Vissz­hang című antológiáról Nagy Kálmán, Az ébredő Afrika című antológiáról Zsidai Jó­zsef, Sípos Gyula verskötetéről Kabdebó Lóránt, Török Sán­dor regényéről Szauerwald La­jos ír. Közli a lap Sárközi Andor emlékezését korábbi verses es­tekről, Gulyás Mihály riportját Mogyoróskáról, Szarvas Dezső tollrajzát Lenkei Zoltánról, Merényi József írását a gönci ifjúsági szövetkezet taggyűlésé­ről, valamint számos egyéb megemlékező írást, tudósítást, beszámolót. A Művészeti' Szemle rovatban a Miskolci Nemzeti Színház két legutóbbi bemutatójáról, a színház, il­letve Orosz György kitünteté­séről, zenei életünk legutóbbi eseményeiről • olvashatunk. Több jegyzet, gazdag híranyag egészíti ki a lap tartalmát. Feledy Gyula. Ftczere László, Kunt Ernő. Reich Károly. Veti József, Lenkei Zoltán. Pa­taki Dezső rajzai teszik színe­sebbé a Naojaink harmadik számának oldalait. \ Harmat Vili. fifth Avenue — Havannában Az amerikai uralom leg- ezemléltetőbb példája, az élet minden más területén messze túl, a cukorfront volt. S hadd tegyük hozzá: Washington ép­pen ezen a fronton igyekezett a legnagyobb ködöt fejleszte­ni. Nem véletlen, hogy a for­radalom győzelme után Fidel Castro annyi hosszú televíziós beszédet szánt kifejezetten ennek a jellegzetesen koloni- alista csalárdságnak leleplezé­sére. Batista uralma idején ugyan­is a tanítóknak minden kis kubai fejébe bele kellett suly- kolniok, hogy 1. Amerika fel­szabadította Kubát a spanyol elnyomás alól. 2. Azóta is buz­gón és önzetlenül segíti ezt az országot. Méghozzá elsősor­ban úgy, hogy Kuba főtermé­két magas áron megveszi és cserébe „olcsón” amerikai árukkal árasztja el a szigetet. Nos, mi volt az igazság? „Preferenciális” szerződés Kubának valóban főtermé­ke a cukor, jellemző, hogy 1957-ben az államkincstár összjövedelme 810 millió volt, ebből 600 a cukorból szárma­zott. És az is jellemző, hogy a második mezőgazdasági főter­méknek számító kávé rész­aránya már csak 45 millió dollár. Már 1903-ban, tehát a nyílt amerikai uralom időszakában megszületett az első amerikai —kubai szerződés, amely sze­rint az Egyesült Államok úgynevezett preferenciális, vagyis kivételezett árfolya­mon vásárolja meg a kubai cukrot. A kivételezett annyit jelentett, hogy a Washington által fizetendő ár mindig ma­gasabb lesz, mint a Washing­ton által világpiacinak elfoga­dott ár. Az egész szituáció olyan volt — gondoljunk csak arra, hogy a preferenciális szerződéssel egyidöben erő­szakolták bele a kubai alkot­mányba a Washingtonnak in­tervenciós jogot biztosított Platt-féle módosítást is —, hogy minden feltételt a jenkik diktálhattak. Mi a titka an­nak. hogy Kubára nézve lát­szólag ilyen előnyös szerződés született? A titok nyitja többek kö­zött a vámtételekben van. Az amerikai kormány Kuba cuk­ra számára mintegy húsz szá­zalék vámkedvezményt volt szíves engedélyezni. A dolog­nak ezt a részét tanították az iskolában, naponta publikál­ták a sajtóban. Annál kevésbé az érem másik oldalát, vagyis azt, hogy az amerikai keres­kedelem Kubától közel 40 szá­zalékos vámengedményt ka­pott. Ami azután következett, ter­mészetes volt. Ilyen vámkedvez­ményekkel más országok ipara nem tudott versenyezni, tehát — mint említettük — szinte minden iparcikk amerikai volt Kubában. Számos ripor­ter példának említi Batista egyik kedvenc szórakozóhe­lyét, a Havanna elővárosában lévő Bar Llovento nevű gyö­nyörű villanegyedet. A kínos pontossággal mért kubista gyepalakzatok és pálmák kö­zött amerikai' volt a gyönyörű, emeletes villapaloták első tég­lájától kezdve az ablaküvegen át a kilincsig minden. Ameri­kai volt a modern yacht-kikö- tő, Batistának és barátainak házi flottája. Amerikaiak ren­dezték be az ultramodern, vize színét gombnyomásra változ­tató strandot, a tekepályát, az agárverseny-stadion elektro­mosapparátusát. Szinte szim­bolikus, hogy Fulgencio Ba­tista az ő külön vikendtelepé- hez vezető és kétoldalt villák­kal szegélyezett aszfaltutat hi­vatalosan is Fifth Avenuenek nevezte el... Kuba viszont az amerikai árudömpingért csak cukorral tudott fizetni, ezért' is „hála” Washingtonnak, amely a mad­ridi udvar örökségét folytatva, egyoldalúságra kárhoztatta a kubai gazdasági struktúrát. A további logikai láncszem: Ku­ba kénytelen volt egész cukor­termését az amerikai partok felé irányítani. Az a tény, hogy a legfőbb kubai termék átvétele, tehát a nemzeti jöve­delem oroszlánrésze a Wall Street kényétől-kedvétől füg­gött, jobban alárendelte az or­szágot Washingtonnak, mint a megszállás Damokles kardját esztendők során Havanna feje fölött tartó Platt-törvény. Az amerikaiak ezen a téren sem voltak szentimentálisak. A cukor vámtarifája „gumi­ból” volt — a monopóliumok pillanatnyi szükségletei sze­rint változott. Ha a kereske­delmi szeizmográf, a Wall} Street nem jelzett cukorszük-j ségletet, a nagytőke könnyén« odahatott, hogy ugrásszerűen? felemelték a vámtarifát.? Ilyenkor azután „a világpiaci-i nál magasabb ár” ellenére! szépen elrohadhatott a Icubaii cukortermelés óriási hányada. S A répás-lobby Az állaridó bizonytalanság] olyan felháborodást szült, hogy, Washington kénytelen volt! más formát kitalálni. Ez volt! az úgynevezett kvóta. Az] Egyesült Államok ígéretet telt, i hogy egy bizonyos cukormeny-; nyiségre minden esztendőben, igényt tart Az amerikai me-1 zógazdasági minisztérium gon­dosan vigyázott arra, hogy a; kvóta megállapításánál azok- ] nak az esztendőknek az átla-1 gát vegye alapul, amelyekben; az amerikai cukorfelvétel mi-’ nimális volt. Ami az átvett kubai cukor aránylag magás árát illeti, er ről is volna néhány szavunk. Számos amerikai monopóli­um foglalkozott cukorterme léssel Hawaü-ban, Puerto Ri- coban, valamint a Közel-Kele­ten. Ezek elsősorban répacuk­rot termeltek. No már most: ezeknek a „répásoknak” a „Lobby”-ja (a nagytőkés ér­dekcsoportok egy-egy befolyá­sos tömörülését nevezik így) érdeke azt kívánta, hogy az amerikai kormány a Lobby répacukrát magas áron impor­tálja. Ebből az következett, hogy az Is a Lobby érdeke volt, fizessen Washington aránylag/magas árat a kubai nádcukorért. Ha ugyanis a ku­bai cukrot Amerika olcsóbban kapja meg, akkor olcsóbban is lehet a fogyasztóknak adni, ha viszont a fogyasztó olcsób­ban kapja meg a kubai cukrot, az amerikai répások Lobbyja — tönkremegy. (Folytatjuk.) Mii tudnak a gyerekek ? Fantasztikus dolgokat. Vasárnap délelőtt a rádióból győ ződtém meg. erről, a szellemi fejtörőt hallgatva. Figyelted a kérdéseket és a többnyire vülámsebességgel záporzó tele leteket, és megdöbbentem. Ezen a fejtörőn ugyan „csalt abból kellett vizsgázniuk a gyerekeknek, hogy mit tudna! a Szovjetunióról. Az is igaz, hogy ezek az általános iskola sok úgy kerültek erre az országos döntőre, hogy többe tudtak a Szovjetunióról, mint sok társuk. De azért enny mindent fej ben tartani, ilyen hallatlan tájékozottságot é intelligenciát elárulni... Közben zene szólt, s egy percre ismét a könyvemé merültem. Bálint György cikkeiben búvárkodtam éppen ezek között a hibátlan gyöngyszemek között, amelyek a to ronyőr fényjelei voltak egy sötét korszakban. 1935-ben ír cikkeinél van nyitva a könyv, s olvasom a következőket „Vannak magas szempontok, és vannak alacsonyabbak A legmagasabb szempontok előtt egészen fontos jelenségei is eltörpülnek, a legalacsonyabbak előtt viszont apróságai is nagynak tűnnek. Ha például a cipők látnának és érezné nek, nem tudnák magasabb szempontok szerint nézni a életet. A járda jelentené számukra a világot, és a cigaretta csutkák, papírhulladékok és köpések köré csoportosulnánal problémáik. Azok pedig, akik cipők tisztogatásával foglal koznak, és naphosszat a járda fölé hajolnak, szintén nem igen alkalmasak magasrendű szemléletre. így például azol a gyermekek, akik a Ligetben, a Vásár kijáratánál odasza ladnak minden járókelőhöz, piszkos ronggyal a kezükben csaknem odaborulnak a cipőjéhez és éneklő hangon kínáljál fel szolgálataikat.” A rádióból a Diótörő kedves muzsikája hallatszik, nyomában egy csengő hang mondja azonnal, mi volt ez zene, kinek a szerzeménye, s mi Csajkovszkij két legismer tebb operája. Érthető, hogy azonnal felismerte a gyerek ; muzsikát, hiszen bizonyára látta már a Diótörőt az Operá ban. Visszatérek Bálint Györgyhöz, aki éppen a Ligetbei szaladgáló kisfiúk öltözetét írja le: rongyos trikó és nadrág s cipő, no, az természetesen egyiken sincs. Aztán szóbaole gyedik az egyik kölyökkel: „— Hány éves vagy? — Tíz. — Hányadikba jársz? — Negyedikbe, de kimaradtam. — Miért? (Vállat von.) — Hol laktok? — Auguszta-telepen. Barakkban. Pengő egy hetre. — Hányán laktok egy szobában? — öten. Nem sok. Mások többen laknak. — Mi lesz, ha vége a vásárnak? (Vállat von, és igaza van. Mit is mondhatna terveiről? — Moziba szoktál menni? — Egyszer voltam, tavaly. Valami angolnál. Röhög tünk.” Ismét a rádióra kell figyelnem: Mi a Szovjetunió leg északibb pontja? Mikor kezdődött a hétéves terv? Ki vol a szovjet, irodalom megalapítója? Peregnek a válaszok Aztán egy rögtönzött rádióriportot is hallok: egy kislány nak az a feladata, hogy egy másik gyerektől Szovjetunió' beli ’ élményeiről kérdezősködjék. Mindketten szellemesén ügyesen beszélnek, s a riportalany szavaiból kiérzödik: na gyón szép, kellemes élmény volt a szovjet pionírok közöt töltött idő. Még elolvasom a cikk végét, a kis rongyos, fehértrikó! gyerekről: „Magas, elegáns úr jön most ki, közéleti szereplő, ki' váló pénzember és entellektücl, ott van minden hangver' senyen és értékes előadáson. Hölggyel jön, kiegyenesedik elnéz az emberek felett, pillantása körbe megy, az autója keresi. A fehértrikós a lábához ugrik: nagyon szép cipői' van. és alig lett poros. Az úr megpillantotta autóját, int é továbbmegy, a fehértrikós eümerülten néz a cipő után. Alá csony szempontjai vannak — gondolom, és én is elinduló) —, a magasabb szempont autót terem és viszont.” A keserű gúny ott lebeg a könyvlap felett, de a rádió' ban hangosan kacagnak és tapsolnak a gyerekek. Rajkin találta utánozni valamelyikük, de olyan tökéletesen, minthí tőle hallaná az ember: válámi ván ... Hát igen, valami van. és a gyerekek olyan vidáman kacagnak az éterhullámokon át. Azonkívül olyan sokat tudnak és mindnyájan csinos cipőt viselnek. Halkan becsukom a könyvet. Bár nem árt néha kinyitni!.. Hallatna Erzsébet A V1T előkészületei , Szerdán a Magyar Újságírók Országos Szövetségének szék- 'házában sajtótájékoztatót tar­tott a KISZ Központi Bizott­sága a V1T előkészületeiről. ,Puhái Árpád, a KISZ Központi ’Bizottságának első titkára el- ,mondotta, hogy a világ minden tájáról több mint 12 000 fiatalt ]várnak a VIT-re. Magyar rész­iről mintegy négyszáz főnyi de­legáció utazik a fesztiválra. A .művész-küldöttségben ott lesz ’az Állami Népi Együttes táne- -kara és kamarakórusa, a Pécsi Nemzeti Színház balettkara, a ]kiSZ Központi Művészegyütte- •sének rajkó- és szimfonikus ,zenekara, valamint több neves szólista. A negyven tagú sport küldöttségben helyet kap Tata' bánya futballcsapata Is. Rajtul kívül súlyemelők, atléták ping-pongozók is mennek Hét sinkibe. A művészegyüttesek i napokban megkezdik a próbá kát. A magyar küldöttség IL—13' as repülőgéppel utazik a fin! fővárosba. A VIT után a kid döttség egy csoportja a szovje fiatalok meghívására a Szov jetunióba látogat. Százötven- kétszáz dél-amerikai és afrika fiatal pedig Helsinkiből haza- térőben néhány napot Magyar országon tölt. A mérleg két oldala ... így látja a vevő ,,, és így lätja az ctnrtá (Szegő Gizi rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents