Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
Vasárnap, 1962. május 20. ESZ AKM AGYAR ORSZ ÁG Reggel parkápolás a miskolci Szabadság téren Asszonyok tanácskozása közben. Vo&fcak századok, .aráikor az asszony a konyha egy félreeső zugában húzódott meg, amíg férjeura az ebédjét elköltötte. Természetesnek tűnt, hogy a .'nőből üileg gyomlálja ki az ■ ellen vetést, ha megalázott leL- ' ‘ ke lázadozni próbált Nálunk ■ ős így volt ez Magyarorszá- 1 ’gon. S most, amikor felidéz- !Izük a porral lepett feudális 1 szokásokat, megiszonyodunk; a ]; férfi arcára a szégyen pírja • fut, fájdalom hasít a női ön- ' | érzetbe. , ! Sátoraljaújhelyen, az élen- 1 'járó tsz-asszonyok tanácskozá- ' 'són ébrednek bennem ezek a ❖ gondolatok. Mintegy száz asz- Tszony jött el a faluból ide, a I Ruházati Ktsz szép’ ebédlőjé- fbe, a nőtanács ankétjára. Ti- $zenhat női brigád küldöttei. fSötétebb fejkendők, munkától 1 nehezült kezek, a fiatalok ar- Jcán az élet rózsái s a szemekében annyi eleven lángocska JSzép, okos szavakat hallok, f yha van melléfogás, hát sebaj, Jván aki igazít. Élénk forgalom az áruházakban — A különféle színű anyagokból bőven van választék — a Miskolci Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 1. számú űzőiében máris nyolc féle köny- yű szövetet mutatnak elénk. — Most még ezelc a legkere- : Hebbek. De sokan veszik már a nyári anyagokat is. — Átlagosan 60 ezer forint a napi forgalmunk — az Alla- ni Áruház méteráru osztályán yörkey László osztályvezető- )1 tudtuk meg, hogy az idén lintegy 3—4 százalékkal na- ,yobb a forgalom, mint tavaly íasonló időszakban. Ebből önnyű következtetni: az em- orek évről évre több új ruhát varratnak. A kiskereskedelmi vállalat <i. sz. üzletében Birinyi Lajosié, Rakvács Ferencné és a dibbi eladó alig győzi, a i sok vásárló kívánságát teljesíteni. — Valami szép tropák lt szeretnék, a kislányomnak.— Milyen színűt adjunk? Tessék választani ... — Tiszta selyem van?;;.; És mintás karton?... — Külpnösen a világos színű és a mintás anyagaink kedveltek. — Frommer Ernő boltvezető véleménye szerint csak néhány áruféleség számít hiánycikknek. Miből kérnek többe* a vásárlók? — Több mosóáru, nyomottmintás karton, shantung, fiókon és fehér, vagy krémszínű szövet kellene —, ezt állapítottuk meg, miután bejártuk Miskolc több méteráru üzletét. Vajon valóban hiánycikkek ezek? Miért nincs belőlük elegendő mennyiség az üzletekben? A kérdésre az Északmagyarországi Textil- és Feflsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat vezetőitől kértünk választ. — A miskolci üzletek hetente egyszer, a vidékiek pedig mintegy tíznaponként kapnak tőlünk árut — mint Orbán Lajos lerakatvezető tájékoztatott: az egyes boltvezetők személyesen keresik fel a nagykereskedelmi vállalat lerakatát, ők választják ki az üzleteikben legkeresettebb árukat, s ezeket rendelik meg. jó áruellátás — Ha van olyan anyagféleség, amelyből a nagy kereslet miatt esetleg nem tudunk elegendő mennyiséget adni, azt úgynevezett behelyettesítő cikkekkel pótoljuk. — Szabó Sándor áruforgalmi osztályvezető elmondotta, hogy a vállalaV- nak mindig van exportárukból visszamaradt biztonsági tartaléka. A hiánycikkek pótlására ebből azonnal küldenek az üzleteknek. — Nyári anyagokból általában most sem lesz hiány. 50 ezer négyzetméter Különféle színű és mintájú nyári anyagot kapunk ebben a negyedévben — mint Wéber Tivadar áruforgalmi előadó közölte: az anyagok szállítását már meg is kezdték, s az üzletek elegendő mennyiséget kapnak belőlük. Benke Sándor és Teleki László a szövet-, illetve a pamutárukészlet választékosságáról és bőségéről tájékoztatott. — A lakosság igényeit mindig szem előtt tartjuk. S mert a lakosság nálunk már a divat minden kis változását nyomon követi, ezért nekünk szinte előre ki kell nyomoznunk a divatot, hogy időben megrendeljük a szükséges anyagokat az ország textil gyárai tói. K. A. Ä tulajdon rabjai A NAPOKBAN belőtogatott szerkesztőségünkbe egy férfi. Elmondta gondját-baját, de nem a segítsógkérés igényével, csupán azért, hogy „erkölcsileg” igazat adunk-e neki. Igazat adtunk. Sőt.,. De ha az olvasó végighallgatja, miről van szó, ő is igazat ad nekünk. Az illető egyszerű lakásbérlői és emberi minőségben beszélt csak. Ezért nem is szükséges tudnunk egyéb körülményeit, csak azt: feleségével és két kislányával egy magánház szoba-konyhás lakásában él. A kisebbik lány gyenge gyermek, beteges, nemrégiben szanatóriumban volt, az orvos véleménye szerint sok napfény, levegő és tápláló étel kell neki. ■ Csakhogy a napfénnyel és a levegővel bajok vannak, mióta a házigazda nem jó szemmel nézi bérlőinek létezését. Hogy miért, miért nem, mindenki sejti: magáénak szeretné tudni az említett szobg- konyhát is. A cshlád nem használhatja a házhoz tártoké körtét, mert abban a házigazda virágokat termel — természetesen eladásra. A lakásba mindössze egy ablakon keresztül jut napfény, ez az ablak pedig egy kőteraszra nyílik, meglehetősen alacsonyan, úgy, hogy rajta keresztül egyenest a teraszra lép az ember. A terasz máskülönben csupán egy kőlapot jelent, alig két lépcsőnyivel magasabbat az udvar szintjénél. Nos, emiatt lett vita, az udvarnak erről a kikövezett részéről, amelyen tehát nem lehet kertészkedni, csak üldögélni, napozni, leckét írni, újságot olvasni. Vagyis pontosan azt, amit a bérlők is tettek. A házigazda viszont úgy vélte, a terasz nincs kiadva bérbe, ahhoz a lakónak semmi köze, és legyen szíves, ne üldögéljen és no napozzon rajta. El is ment a bíróságra, hogy „birtoksértésért” beperelje iakóját. MIT AKAR ez a szegény lakó? Semmi különöset. Békében éldegélni családjával együtt, újságot olvasni olykor, segíteni a nagyobbik gyereknek a leckekészítésben, tápláló ételeket, napfényt és levegőt nyújtani a kicsinek, hogy egészséges legyen és nagyra nőjjön... Csakhogy a napfénnyel és a levegővel bajok vannak: például olyasmi, hogy a házigazda isten tudja, milyen rendeltetésű penészes deszkákkal és egyebekkel el- barrikádozza az egyetlen ablakot. Jó levegő helyett penészszag jön be, napfény helyett árnyék. Egy ember, aki jól él, de még többet és még többet akar, ezzel szemben a másiktól egyszerűen elsajnálja a levegőt... Nem éppen egyedülálló eset, sajnos. Hadd iktassunk ide még egy példát, ha kissé más jellegűt is. Egy fiatalember elpanaszolta, ’ hogy mióta megnősült, „rosszban van” a szüleivel. Az öregek gyűlölik feleségét, nem akarták, hogy elvegye. Miért nem? Mert a lánynak „nincsen semmije”. A szülők jólkereső emberök, házuk van, fiuk motorkerékpárt vehetett saját keresetéből. Azt szerették volna, ha fiuk azt a bizonyos lányt veszi el, akit ők kiszemeltek számára: csinos, kedves lány és legalábbis egy szobabútort hoz magával... Ä fiú aztán mégis elvette azt, akit szeretett, azóta van már szobabútoruk is, lakásuk is, de az öregekkel még „rosszban vannak”. Ott egy darabka terasz, emitt egy szobabútor. És mindkét esetben sikerült egy kicsit tönkretenni néhány ember életét. MEGSZŰNT nálunk a kapitalizmus, megszűnt a magán- tulajdon uralma. De nem szűnt még meg teljesen a tulajdonhoz való görcsös ragaszkodás. Megszűntek a magántulajdon világának farkastörvényei, kihúzták a talajt az önzés, a ha- rácsolás, az irigység talpa alól. De nem sikerült még kiirtani az emberek leikéből ezeknek a tulajdonságoknak maradványait. ' NEMCSAK ellenszenves, hanem fertőző, romboló tulajdonságok is ezek. Nem egyedül azt az embert rontják meg, akinek lelkében élnek, hanem — lám! — megmérgezik többek S mi foglalteocstetja őket? Kendő és kalap nem dönt Kütón-külön is érdemes vci- na idézni egy-egy felszólalást. Az asszonyok nélkül nem jutna sokra a termelőszövetkezet. Ók forgatják a kapát, kezükben van a kertészet, nevelik a csibét, válogatják a burgonyát, végeznek ezernyi munkát. A nők szavával, akaratával azonban még nem lehet mindenütt ennyi helyen találkozni. Van még olyan is, mint amit a bérceid tsz tagja, Szátok Anna mond. — Te csak magad vagy — te csak szoknyás vagy. — Ezt hallotta, ezt mondták neki a férfiak, a vezetőségi tagok. Arra utal, hogy kevés nő van még a termelőszövetkezetek vezető ségében. S nemcsak azért, mert a vezetést a férfiak néhol maguknak sajátítják ki. Azért is, mert több helyen az asszonyok is tartózkodnak. Talán félnek a szokatlan munkától, meg azért is, mert ennek még nemigen van tradíciója falun. Azért is mert több helyen fenrrhéjázó- ak a férfiak. S ahogy a járási nőtanács titkára, Bartók And- rásné mondotta: azért is, mert a falusi nötanácsok még nem igen követelik azt, hogy az asszonyok a vezetőségekbe kerüljenek. S ha pedig kell — mert nélkülözhetetlen — a munkájuk, akkor kell a szavuk, a tanácsuk is. De meny nyíre kell! Feláll egy sovány, fejkendős asszony, Keksz Gyű láné, Bodrogolasziból. Csendesen, s egy kicsit átszellemül ten mondja: — Jó, hogy asszony is van a vezetőségben. Nálunk asszonyok járták ki és veszekedtek azért, hogy kapjanak az őre gek háztáji földet. Az asszonyok kezdeményezése az is, hogy a beteg öregeknek felszántják. bevetik a földjüket, s mi nők, önzetlenül meg is műveljük. Egy katasztrális hold babtermésnek a jövedelmét pedig szociális alapokra fordítjuk... Ennél a példánál talán semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy az asszonyoknak igenis ott van a helyük a vezetőségben. Nem azért, mert illik, vagy mert ma már ez „így divat”, s hangoztatjuk az egyenjogúságot, hanem azért, mert az ő ismereteiknek, felelősség- érzetüknek ott van a helye az irányításban. Azért, mert következetesek az elhatározásaikban. JVe legyen gond a főzés S varrnak itt a teremben az élenjáró parasztasszonyokon kívül, üzemben dolgozó nők is. Ha nem hallanám a szavukat; nem árulnák él, hogy a Dohánygyárat, a Ruházati Ktsz-t a Bútorgyárat képviselik, nemigen tudnék különbséget tenni köztük; ruhájuk, külsejük igen hasonlít. A gondok azonban különbözőek. Egymás után sorolják fél a tsz-ből jött asszonyok, hogy ennyi és ennyi sárgarépát, petrezselymet kapáltak meg, hogy háromszor; négyszer megkapálják a kukoricát. Hogy beszélnek azokkal az asszonyokkal, akiknek gyakran „fáj a dereka”, ha dolgozni kell. Hogy baromfit nevelnek, hogy... S ekkor feláll a ruházati szövetkezet egyik dolgozója és elmondja, hogy mi mindent tesznek mindaddig, amíg a ruha az üzletbe, a vásárlóhoz kerül. S azt mondja, hogy megteszik a kötelességüket, ezt leérik a parasztasszonyoktól is, ezért vegyék komolyan azt, amit csinálnak. Ne legyen a sátoraljaújhelyi járásban ebben az esztendőben 1200 katasztrális hold föld kapálatlan, mint tavaly. Ne legyen gond a főzés, ne kelljen a városi piacról félig telt kosárral hazamenni. S ahogy elhangzanak a szavak, szinte látni az arcokon a megértést, az egymásratalálást. S olyan kötetlen, közvetlen ez a beszélgetés, hogy azt hinné az ember, egy sokat tanácskozó testület tagjai között van. így beszél a feladatokról szóló Bartók elvtársnő, a járási nőtanács titkára, amikor azt kéri az asszonyoktól, hogy segítsenek a falu szociális gondjainak megoldásában, a csibenevelésben. Legyenek bátrak és határozottak, amikor véleményt kell mondani. Keresem a tegnápi falusi asszonyt, aki régen is sokat, • nagyon sokat dolgozott, a családjának élt. Itt van az is, de többek már ezek az asszonyok, az átformálódott élet alakf- totta, nagyobbá tette őket is. Amikor azt kérik, hogy igazságosan bérezzék őket, helyenként alakítsanak ki sajátos normákat, nem a magánakvaló asszony beszél, hanem a munkában egyenlő társ, aki ráébredt jogaira, méltóságára, s ez nagy-nagy nyereség a társadalomnak, a szocialista útra tért falunak. S jó volt, ezt itt felismerni, tapasztalni egy nagy erő felszabadulását, az öntudatosodást, amikor a falusi asz- szony túllép a szűk falusi korlátokon és gondolatait, törekvéseit a társadalomhoz igazítja. Garami Ernő A FcH/abaclltók útjának átépíti ar miatt a fő forgalom a IttaBnov szki) ntrán bonyolódik le. A zavartalan közlekedést Két rendőr irányít);*, óramű pontossággal ogybehangolt Jelzésekkel, Foto; Szabados György eletet rs. Embertelenséghez vetetnek. Összeegyeztethetetlenek a szocialista erkölccsel, amelynek uralkodóvá válását nap nap után segítenünk kell. Hallatna Erzsébet ■-----------B ORSODI GYUl,Ae Kép nagyapámról ' teS, Mrt^vS. na!ryapim Szeszélyes, bolond folyóvízben mosta hajnalban arcát, mcgtórHlkfizött parti széllel, nap és éjjel . (fekete kérgesre marták J á kormányrudak és a balták. Csontos, hallgatag tát volv :K1 sok gonosz adót hord, ; embert dl sose retten, ; hanem a sorstól megveretten görcsként tapadt a fára, — ;és Ijesztően félelmetes volt :ha megcsillant a fejsze nála. Etjei ha csöndben tárt a hullám gombai felét belakarta, pislákoló kis lámpájával teleket küldött a partra, aztán a kését, elővette és ismeretlen vágytól vezetve önkívületben, mint a részeg, f a legvastagabb fenyőfába *•* ormótlan, roppant szivet vésdl Jártamban — keltemben t Áramszünet A közelmúlt napok szélviharos időjárása alatt nem egy- szer szakadt ránk az áramszünet. Szakadt, ránk — mondom —, ipert az emberben az áramszünet ólján gondolatokat társít, mint az élő szervezetet megbénító klinikai halál, amiből lehetséges a feltámadás, de addig sok újraélesztő eljárást kell végigcsinálni a megállt szívverés megindítására. Ha az áramszünetet az áram egyszerű kikapcsolása okozza, az még nem olyan nehéz eset. A mesterséges altatásra emlékeztet, amiből az orvos akkor kelt ébrenlétre, amikor akarja. De ha a drótok, vezetékek összekuszálódása és egyéb zűrök játszanak közre, ez már súlyosabb következményeket idézhet elő a szervezetben. Áramszünet! Hány és hány balesetnek lehet melegágya! Áramszünet! Egy ifi-munkás csiszoló gépén megáll a forgó munkadarab, amelynek elkészítésére annyi izgalommal most vállalkozott először, s amelyen már az utolsó simításokat végezte. Áramszünet! Az állomás felé robogó villamos megtorpan és odatapad a sínekhez, mialatt az ajándékcsomaggal fia esküvőjére igyekvő anya türelmetlenül nézegeti óráját, mert ha még öt percig áll a villamos, 6 lekésik a gyorsvonatról, lekésik az esküvőről. Áramszünet! A kórházi műtőben az orvos kezében megáll az operáló kés egy nehéz és kényes eset közben. Áramszünet! A város utcáira koromsötétség, borul a legforgalmasabb időben. A járókelők léptei meglassulnak, elbizonytalanodnak, az autóbusz és villamos megállóknál nagy embertömegek torlódnak össze, a járdákon egymást súrolva; lökdösődve, egymásba ütközve hullámzik a nép. örülnek, ha egy-egy kocsi reflektora pár pillanatra bevilágítja az utcát. A boltokban petróleumlámpák, néhány lakásban gyertyák gyúlnak ki. Itt kisgyermek sírása, ott fiúk-lányok ‘ hangos kacarászása hangzik. Egy nyomorék ember félve lapul a falhoz. A boltokban összetorlódott vásárlók belső zsebükön tartják kezüket, az asszonyok szorosabban fogják retiküljüket. Égj' részeg ember nótázva törtet át a sűrű tömegen. Csak őt nem zavarja az áramszünet. Áramszünet! A rádió mellett ülők izgatottan hallgatják a dráma utolsó felvonását, várják a végkifejlést, amikor a főhős ajkán hirtelen elhal a szó. És a hallgatók nem fogják soha megtudni azt, amiért az egész hangjáték íródott. A televízió érdekes helyszíni közvetítése is akkor szakad meg, ami-' kor " legesélyesebb bajnokjelölt lép a porondra. A ramszünet! A Hoffman Ottó utca elején épülő kis park egyik piros padján Jancsi már félórája fogja Juliskája kezét. Töpreng, megcsókolja-e a neonfény világánál a lénytes pofiját. Az áramszünet megoldja Janesiék nagy problémáját' Hajdú Béla Lesz-e elegendő nyári méíerárufélcség? Megszinesedtek az utcák. A tavasz csodálatos várázsió. Nemcsak a kertek, a parkok, a mezők és az erdők téli egyhangúságát tiinteti el, hanem a falvak, városok utcáinak szürkeségét is. Pompásszínű virágokat bont áz ablakokban és még pompásabb színű, tarkaruhás emberekkel árasztja cl az utcákat. Az idén különösen változatos színeket ír elő a tavászi és a nyári divat — s úgy látszik, nálunk hamar tudják követni a divatot. Miskolc legforgalmasabb ponti ár
