Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

Tasfirasp, 1962. április IS. ÉS*AKlWAG¥ARORSZA<3 7 .te Á'.it Készülődés az ünnepekre KsiitiöttértekezSetet fartőt! a KPVDSZ A Miskolci Szeszes- és Üditőitalkészítő VáJlalat felkészült a hús­véti forgalomra. Bay Magdi, Rogyák Ica és Balog fivi, a I.korós és az üdítőital«*» palackokat csomagollak. '•llMlllllllHH||Hiit||||||||lHIHIHIIII11IIIIHinilllHlllllinillliIllItllHIIHllltIllHlH!milllllHUIIHIHIIIIIIIIIIIIIIIIHIHHll!lllilllllllltf A szikszói járásban befejezték a koraíava&ziak vetését Ritkán lehet hivatalában ta­lálni Szabó István elvtársat, a szikszói járási tanács elnökét ás a mezőgazdasági osztály ve­zetőjét, Czakó György elvtár­sat A temielőszö vetkezetett járják, jó szóval, okos észre­vételekkel segítik a legfonto­sabb tavaszi tennivalókat Ott- jártamkor is éppen indultaié volna vidékre, hogy a helyszí­nen, kint a határban lássák a munka mozgalmasságát, ellen­őrizzék a telefonon jött jelen­tősek hitelességét — A munka jó ütemben ha­lad — fogadott Szabó elvtárs. — Közös gazdaságaink megér­tették, hogy minden késede­lemből csak kár származhat. Megkésett a tavasz, s ezt csak Összehangolt, jó munikávai le­het ellensúlyozni. Czakó elvtárs kimutatást tett elém, miből mennyit vetettek el, s mennyi még a tennivaló­juk. Naponta 240 fogatos vető- gép dolgozik a szikszói járás­ban a 31 traktorvontatású ve- tógőpen kívül, s így naponta mintegy 1500 holdba kerül a mag. A koratavasziak veté­sét vasárnapig befejezik, ezt követően minden erőt a kapá­sok vetésére, továbbá az őszi kalászosok ápolására mozgósí­tanak. Egyik nagy gondja a járás­nak, hogy a tavaly vetett vö- röshere jelentős része, több mint 500 hold, a nagy száraz­sóig, majd az aránylag kemény ta miatt kipusztult, s pótlását akadályozza a vriömaghiány. A takarmánypótl ást elsősorban egynyári bikarmánynövénvek­kel lehetne biztosítani, az eh­hez szükséges vetőmag beszer­zése azonban gondot jeleni:. A takarmányszűke több közös gazdaságban a szarvasmarha­állomány leromlásához veze­tett. A tsz-eknek mindent el kell követniük, hogy kellő mennyiségű zöldtakarmány álljon majd rendelkezésükre az állatállomány feljavításá­hoz. Máris megfigyelhető, hogy a termelőszövetkezetek nem sokat törődnek a legelők kar­bantartásával, még a fejtrágyát is sajnálják a legelőktől, pedig a költség busásan megtérülne. A szikszói járásban lényegé­ben jól szervezett munka fo­lyik, a termelőszövetkezeti tagság, a gépállomások dolgo­zói megfeszített iparkodással igyekeznek pótolni az időjárás okozta kiesést. <G. M.) A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Borsod me­gyei Bizottsága pénteken dél­előtt tartotta küldöttértekezle­tét a miskolci Avas Szálló klubhelyiségében. A kereske­delmi dolgozók népes táborát mintegy 200 küldött képvisel­te. A küldöttértekezleten részt vett és felszólalt a megyei pártbizottság képviseletében Koval Pál elvtárs, a Miskolc városi Pártbizottság első tit­kára. A KPVDSZ központi el­nökségét Asztalos Róbert elv­társ, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsát KopcaS Dúsa­ié elvtárs képviselte. Szilágyi Dezső elvtársiak, a küldöttértekezlet elnökének bevezető szavad utón Gelb Miklós elvtárs, a KPVDSZ Borsod megyei Bizottságának titkára számolt be az elmúlt két évben végzett munkáról. A számvizsgáló bizottság jelenté­sét Sugár Andor elvtárs, a bi­zottság elnöke ismertette. A beszámolóki s a határozata javaslat fölött termékeny vita alakult ki. A küldöttértekezlet anyagá­nak ismertetésére visszatérünk. Román pedagógusok Borsodban A szocialista kollégiumok vezetőinek országos értekezle­tén a baráti országok küldöttei is részt vettek, akik az érte­kezlet befejezése után néhány vidéki kollégiumot és diákott­hont tekintettek meg. Borsod­ba Maria Popescu bukaresti és Moldovan Andrönic prcdeali pedagógus látogatott el. Előbb Mezőkövesden felkeresték a gimnáziummal kapcsolatos kö­zépiskolai kollégiumot, majd. Sárospatakra utaztak Daróczy Sándor minisztériumi főelő­adónak és Gál. Lajosnak, a KISZ Központi Bizottsága osz­tályvezetőjének társaságában. Sárospatakon Pozsa József és Gál Gyula, megyei előadók vezetésével kétnapos tapaszta­latcserén vettek részt Borsod megye középiskolai kollé­giumainak és diákotthonainak igazgatói, nevelő tanárai és a diáktanácsok titkárai, mintegy 70-cn. A román vendégek is bekapcsolódtak az értekezlet- munkájába, beszámoltak a ha­zai eredményekről és elisme­réssel szóltak a borsodi kollé­giumi élet magas színvonaláról, Elmondották, hogy sokat tanul­tak az országos értekezlet munkájából, és a Borsodban tett' tanulmávyútjuk tapaszta­latait, a kollégiumi igazgatók­kal és nevelőkkel folytatott megbeszéléseik eredményeit is hasznosítani fogják odahaza a maguk, nevelői munkájában. Megyénk középiskolai kollé­giumai. főként a sárospataki Kossuth Lajos. Zrínyi Ilona és Erdélyi János kollégiumok nagyon megnyerték a vendé­gek tetszését ragyogó tisztasá­gukkal, tágas, napfényes, Ízlé­sesen, otthoniasan berendezett szobáikkal, a tanulók udvari­as, fegyelmezett magatartásá­val. De elismeréssel nyilatkoz­tak a meglátogatott borsodi iskolák, kollégiumok és diákott­honok életéről és a bérmük fo­lyó szocialista nevelő munká­ról is. Barátságosan elbeszélgettek a diáktanácsok küldötteivel is, a.kik a maguk értekezletén a tanulás segítését nyilvánítot­ták a kollégiumi élet fő fel­adatának. Elmondották a ven­dégek, hogy a romániai kollé­giumok nevelési és oktatási tervében is éppen a tanulás került, az előtérbe. Kétnapos sárospataki tartóz­kodásukat arra is felhasznál­ták a vendégek, hogy megte­kintsék a Rákóczi-vár, a nagy­múltú kollégium és a nagy- könyvtár nevezetességeit, majd visszatérve a fővárosba, útköz­ben Miskolcon látogatást tet­tek a Petőfi kollégiumban is. Nyílik a tavaszi kikirics a tokaji Kopaszom Tokaj -Hegyalja és a zemp­léni hegyvidék gazdag növény­világához számos. Észak-Ma- gyarországon máshol nem te­nyésző virágfajta tartozik. Az idei késői tavaszodás ellenére a tokaji hegyvidék déli fekvé­sű lankáin több mint 10 fajta virág bontotta ki szirmát. így többek között nyílik már a mélykék színű szagos ibolya, s kivirágzott a halványlila és a sárga színű tavaszi kfkirics is a tokaji Kopasz-hegy lejtőin. BORSOK fimde Nagymosás Holnap vasárnap. Korán kelünk, mai a ragokban nagyon összegyűlt egész héten a szennyes. RKg én a szappant mcgrcszctom> kapcsold be szívem a gépet. Az elektromosság engedelmesebb ha érzi, hogy a te kezed fegyelmezi a kapcsolókait. Elég a lúgos oldat? Te mondd meg! Ezt én nem tudom? Elismerem, nem sokat érek itthon, második műszakon! Szólj és parancsolj! E habzó tenger tábornoka vagy, én a legénység. De várj csak, pár órán beiül legyőzzük ezt a szürke hadat, a lakás feliér vitorlák alatt úszik a vízben és a gödien, S te kitüntetést nyújtasz át nekem, mert ugye én is győztem? nHHMtniwiiiiuHiiiTOreiiimHiiiiiimiiiiimiiimiiimniuiHiimimiiBiiHmmimimuimmmiuimmiflinmmimimmmiii Lengyelország a szörmésáUatnk exportját tekintve, az ötödik, a rókabörexportban pedig első helyen áll a világon. (t9G0-ban maiié dollár származott ebből a bevételi forrásból.) Sza'bó és Czakó elvtárs vé-< leménye szerint az egy hónapos J kiesés ellenére is elmondható, < hogy a szikszói járásban előbb- < re vannak a tavaszi munkák-; kai, mint tavaly ilyenkor. 1961« június első napjaiban még ku- J koricát vetettek, most pedig, < ha a jelenleg tapasztalható J lendület továbbra is megma-' rád, lényegében a szükséges« agrotechnikai határidőkön be-J lül kerülnek földbe a kapások« is. A zárszámadások alkalmát; is felhasználták arra, hogy a' tsz-tagségot előkészítsék a ta­vaszi felkészülésre. Az a sok« hasznos politikai és szakmai' természetű tanácskozás, amely« még a tél folyamán lezajlott,; kedvezően befolyásolta a tag­ság hangulatát. Megértették,' hogy csak jó munkával tudják; hasznukra fordítani a közös. gazdálkodásban rejlő lehetősé- \ geket.------ooo—— N övényvédelmi akcióbizoltság alakult Borsodban Borsod megyében a Hazafias Népfront a szervezett növény- védelem kialakítására új ak­cióbizottságot alakított. A 30 tagú, mezőgazdasági szakem­berekből álló, növényvédelmi akcióbizottság már kidolgozta idei programját. Eszerint 10 gyümölcs-, szőlő- és burgonyh- termelő községnek komplex növényvédelmi tervet készíte­nek. A tervben — többek kö­zött — meghatározzák, hogy a szövetkezeti földeken és a háztáji gazdaságokban a dol­gozók hogyan védjék például a gyümölcsösöket, mikor és mivel permetezzenek és mi­ként óvják meg a fákat a fer­tőzéstől. Ezenkívül tájegysé­gek szerint növényvédelmi bemutatókat rendeznek, áme­nekre meghívják a termelő- következetek szakmunkásait ti. SASS ERVIN: * VALÓTLAN TÖRTEKET ismerik egymás!?! Ä hatodik nap még többet tudott: regge­lig táncoltak az éjszakai mula­tóban. A mama is velük volt, és fátyolos szemmel nézte őket... A hetedik nap, mint bomba robbant a hír: megkér­te a kezét! És a mama igent mondott A fiú egy reggel megleste a lányt, és mellé lépett: — Szervusz. — Szervusz. Két lépést tettek, amikor a lány megszólalt, hidegen, büsz­kén. — Mit akarsz még? Én már ri is felejtettem az egészet, ami köztünk volt. Nem is szerette­lek, most már azt is tudod. Csak úgy kellettél, hogy legyen valakim. No, most jobb? Aztán, hogy a fiú nem szólt, hisztérikusan tört rá. — Nem érted? Mit akarsz még? (— Szerencsétlen — gondolta a fiú — szerencsétlen. Pedig mennyire szerettelek.) (— Bolond — gondolta a lány —, ez tényleg szeretett...) — Mit akarsz még? A fiú lehajtotta fejét. Már csak sajnálta a lányt. — Bestia. A lány meglepődött. Nem ezt várta, valami egészen mást, hogy könyörög majd, kínlódik, mint régen, és akkor diadal­masan vághatja szemébe: — Tudod is te, mi a szere­lem! Azt hiszed, amit mi __az v olt? Már előre kéjesen formálta a szavakat, amikor a fiú csen­desen megszólalt: — Bestia. A lány érezte, hogy mégis valami durvát, győzelmeset kellene mondani. Gyűlölte ma­gát, hogy nem jut eszébe sem­mi olyan, amivel ő maradhat­na felül. A fiú felemelte szo­morú szemét, és sajnálkozva nézte. — Nesze! — kiáltott a lány, és faképnél hagyís. Így búcsúztak. Egy pofonnal. A fiú még látta, hogy a sarkon elegánsan fékez egy Wartburg, aztán elindult a másik irányba. Este, még egyszer, kisétált a folyópartra. Meglepődve kö­szöntötték a fák, hogy egyedül jött, aztán tovább suhogtak, bókoltak a szélben. Órák tel­tek, nézte a zajló vizet. Ciga­rettáid gyújtott, és mozdult, hogy indul hazafelé, amikor... ... a betonúton százas tem­póban közeledett egy autó. A part előtt lefutott a földútra, megállt. Lámpái kialudtak. A motor felbúgott, aztán csend lett. Ajtócsapódást hallott és egy. férfi hangját, tisztán, vilá­gosan. — Gyere, cukim, nincs itt egy lélek sem ... Hallod, hogy zúg a folyó? Gyere ... A fiú megmerevedett. Most már jól látta a kocsit. A Wart­burg! ... Női hang válaszolt. — Nem ... nem ... oda nem megyek...- A lány hangja volt. — Ahogy akarod, drága! Nem volt közöttük több, húsz lépésnél. Élesen csattant a hátrabukó dső ülés. A lány lázasan susogott. — Vigyázz rám... te... te vagy az... Az autó rádiója bömbölve felerősödött, és harsogott a dzsessz: „Nyugi, nyugi, nincs itt semmi baj, nyugi, nyugi, nincs itt semmi baj...” A fiú e&vik fától a másikig sodródva futott a fo­lyó felé. A víz szélén megka­paszkodott egy lehajló fűzfá­ban, arcát annak havas tör­zséhez szorította, és kiszáradt tekintettel bámulta az egy­másra torlódó, világító jégtáb­lákat. Csak akkor rezzent meg a szeme, amikor talán félóra múlva felbűgott egy autó mo­torja, aztán azt is elnyelte a sötétség és a csend ... Éjfél lehetett. A folyón elin­dultak a jégtáblák, lassan, megállíthatatlanul. «»-•I- „ mosolya volt, A HUlOnOS szeme is érdekes­vágású, senki sem tudta, gú­ny olódik-e a pillantása, vagy pedig simogató, meleg? A fiú ezt a mosolyt szerette annyira, és mindig látni akarta, mindig. iDe szerette szavait is, száját, ^ert olyan kedvesen suttogta ,az elcsépelt vallomást: Szeret­lek. ; — Nagyon! Nem hiszed? Buta!... Buta!... ! A lány valósággal boldog ’volt, ha érezte, hogy a fiú sza­rvakat keres, mozdulatokat ku- i tat, és semmi, semmi, csak su- Jtán néz a bűvölő szemekbe és :nem tudja, mit tegyen. Kárör- ;vendő, csúnya öröm volt ez, i pedig a lány nem volt több ti­zennyolcnál. > — Mondd, igaz, hogy sze­detsz? 1 — Ha mondom! Vagy nem * érzed? » Hozzásimult, i — Nem érzed?.!! k Csókolöztak. ? — Akarom, hogy szeress ... rte .. . te! I Mindennap kisétáltak a fo­lyópartra. Nyáron kezdődött, * aztán jött az ősz, meg a tél is,. >és a lány kacagásához az öreg »fűzfák ágain csillámló jégkris­tályok muzsikálták a kísérő ■> zenét. A város távoli fényei pi­• rosra színezték az eget, ők ösz- szesimúltak, sétáltak, és ügyet­lenül leplezték a testükön át­• futó furcsa remegést. í A lány erősebb volt, mint a ifiví. Aprókat kacagott, úgy ' mondta: — Gyere, csókolj meg... Még! , És amikor a legforróbb volt 1 a csók, ellökte magától, s — Elég, kisfiú! Megyünk. ’ A fiú félt, hogy elrontott mindent. Nem tudta szegény. hogy az, ami benne annyi szép­séget ver fel, a lánynak csak játék, új ízek, mozdulatok pró­bája, hiszen a teste olyan volt még, mint a frissen hullott hó, csóknál, remegő összesi múlás­nál többet senkinek sem enge­dett. A lány látta, hogy elborul­nak a fiú szemei, hozzásimult hát még egyszer, a két nyitott kabát összeborult rajtuk, s hi­ába fújt jegesen a szél, egy szempillantás, máris iszonyú tűz lobbant bennük. Körülöt­tük csend, fehérség a földön, és sötétség a szélben meghajtó fák ágai között. A lány hirte­len úgy érezte, vége, és itt ezí a jeges föld öleli először ma­gához ... A fiú már a nyakét csókolta, érezte szorító kezét, aztán piros karikák örvénylet­tek a szeme előtt, csípője meg­mozdult., mintha a jégkristá­lyok muzsikájának ritmusát keresné, halántékán dobolt az ér... ... és kirobbant belőle a ka­cagás. Üjra ellökte magától a fiút, fuldoklött a kacagástól. A másik pirdig ott állt. a félbe­maradt ölelés suta mozdulatá­ban karjait széttárva, kicsit görnyedt vállal, mint egy fur­csa kérdőjel. — Mit gondolsz te rólam?! Azt hiszed odavagvok, mert ki- cipelsz ide csókolózni? ... Kí­séri haza. Elég volt ebből. A fiúban egy világ omlott össze. Nem szólt. Csak érezte, mit kellene mondani. (— Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen? Hidd ri. semmit sem akartam. Szeretlek.) De nem szólt egy szót sem, A lány megállt előtte. Köze­lebb lépett egy lépést, szigo­rúan végiggombolt kabátban, zsebredugott kézzel. (■— Azt hiszed, hogi te le­szel az első? Szédült! Igaz, hogy tetszel egy kicsit, de első nem leszel!) A lány sem mondta ki, amit gondolt. . A fiú szeme kérdezett: (— Csak játszol velem?) A lány megértette. (— Csak. Bolond! Ha tadnád, hogy amikor megcsókolsz, nem is gondolok rád!... Ha magad­hoz húzol, nem te ölelsz! Ne­vetséges, ugye? De nekem jó. Más kell nekem. Valaki; aki eljön egyszer hozzám, mert na­gyon akarom. Lehet, hogy autója is lesz ... Mikor lesz neked autód, te ágrólszakadt? ... Jó. Tetszel nekem. Rendből van. Izgat, ha megcsókolsz ... ha hozzámérsz... Szeretsz? Bolondság! Te is csak azt sze­retnéd ... Lehet, hogy nemcsak azt?... Akkor sem kellesz, értsd meg!... Sajnállak. Ke­ress magadnak valaki mást. Én nem való vagyok hozzád. No, elég volt. Ügy állsz itt, mint egy félig kidőlt villany­karó. Nevetséges vagy.) Hangosan folytatta: — Gyere, kikapok a mamám­tól, tudod, hogy milyen hisz­tis ... Holnap újra kisétálunk ide. és megint kapsz néhány puszit. Megcsípte a fiú orrát. — Te mamlasz! Megperdült, futásnak eredt. Pici cipői alatt harsogott a lágy hó. A fiú utána. (— Hát mégis szeret?) A lány zihálva kapkodta a levegőt, de azért kacagott, fék­telenül. (— Most azt hiszi, holnap jobb leszek hozzá. Szegény.) A fiú utolérte. Átölelte a vállát: úgy sétáltak tovább. Ha valaki messziről meglátta őket. biztos, hogy mosolygott: Sze­relmesek ... milyen boldo­gok ... Másnapa lány nem jött el. Harmadnap sem. A fiú negyed­nap meghallotta, hogy új or­vos érkezett a városba. Fiatal, és Wartburg kocsija van. Az ötödik nap új hírt hozott: már

Next

/
Thumbnails
Contents