Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
KSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1962. április 15. -t ■m-----------------------------— K ádár Jáno§ elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) az állam fegyveres ereje is, De a mi munlgáshataJmunk fő ereje abban van, hogy a szocializmus zászlaja alatt összeforrott a párt és a nép. (Nagy taps.) Ezt kell nekünk továbbra is erősítenünk. Nagyszerű eredményeink vannak a szocialista építésben, se vége se hossza nem volna ezeket felsorolni. Olyan körülmények között, amikor a birtokviszonyok a mezőgazdaságban két ízben változtak — ami a termelést általában nem segíti — negyedével növekedett a magyar mezőgazdaság termelése. Az ipar termelése négyszeresére emelkedett. S 1957 tavasza óta mintegy 60 százalékkal növekedett a ma gyár ipar termelése. A bennünket szidalmazó tőkés országok az ilyesmit képtelenek elAz életszínvonal alakulásáról Vagy nézzük az életszínvonal alakulását. Amikor az életszínvonal- • ról beszélünk, ebben persze nemcsak a munkabért értik az emberek, hanem sok egyebet is. Annak idején azt mondták, hogy Magyarország a 3 millió koldus országa, de akikre ezt értették, azok csak a falusiak voltak, pedig a városban sem járt mindenki teli hassal. A városi éhezőkkel együtt 4 millió éhező országa volt Magyar- ország. Most ez a 4 millió ember is ember módjára eszik, öltözködik és lakik. Itt van például a lakáskérdés. Kétségtelen, nehéz probléma ez, de égy probléma sokféleképpen lehet nehéz. Én tudom, hogy például mi volt itt 1928-ban. Nem akarok magamról beszélni, de sok olyan család volt, hogy egy kétszoba-konyhás lakásban 18—24 lélek lakott itt Budapesten, ugyanakkor évszámra 8—12 ezer lakás volt kiadó és nem volt ember, akinek bátorsága lett volna kivenni; Akkor így volt nehéz a lakáshelyzet. Ma nehezen tudnék találni a legtávolabbi vidéki üzemben is olyan, még be sem tanított munkást, akinek ha azt mondanám, hogy a szomszéd utcában van egy kétszoba- fürdőszobás lakás, ki mered-e venni, vagy sem, s azt válaszolná, hogy nem merem kivenni. (Derültség). Dehogynem merné kivenni és nem félne attól, hogy a jövő hónapban tudja-e fizetni a lakbért, nem félne attól, hogy három hónap múlva állásban lesz-e, vagy sem. Ma így nehéz nálunk a lakáshelyzet. Bár nehéz és tényleg nehéz, de némi különbség a kétfajta nehézség között azért van. És ezt éppen az életszínvonal emelkedése okozza; Panaszolják, hogy zsúfoltság van a közlekedésben. Valóban var; zsúfoltság a villamoson, az autóbuszon, különösen a csúcs- forgalmi időkben, s a vonatokon is van zsúfoltság. Ha példát akarnék mondani az ellenkezőjére, említhetném Bécset, ahol csaknem üresen, járnak a villamosok, az autóbuszok. De , találunk-e olyan embert ma Budapesten, vagy Miskolcon, aki hat utcasarkot elmenne gyalog? — Ezért is zsúfoltak a villamosok és az autóbuszok. Annak idején bezzeg mi igen sokszor nem ültünk a villamosra, hanem gyalogoltunk azért a 24 fillérért, abból inkább vettünk kenyeret, egy kis szalonnát, zöldpaprikát, esetleg még 4—5 leventét is ki lehetett a jegy árából gazdálkodni. Futott az ember az utcán, mint a' nyúl: majd bolond lesz ennyi pénzt kiadni! Ma pedig azt mondja, nem leszek bolond azért az 50 fillérért gyalogolni. Akárhová menjünk, munkás-, vagy parasztemberek közé, elmondják, hogy a fiú iparitanuló, a leány gimnazista és így tovább. Amikor elhallgatom őket, eszembe jut: úgy mondjuk 25 évvel ezelőtt vizes lepedővel megkötözni való bolondnak hitték volna azt az egyszerű falusi dolgozó embert, aki a lányát gimnáziumba akarta volna járatni. Ma már erről mint a világ legtermészetesebb dolgáról beszélnek, pedig ez is az utóbbi 17 év eredményéhez tartozik. Ma már tíz- és százezrek képezik magukat az iskolában, vizsgákat tesznek le rnég felnőtt emberek is és közülük ezrek és ezrek állami és társadalmi vezető posztokon vannak. Ezt mind a mi munkáshatalmunk tette lehetővé, a népi hatalom, amelyben a munkásosztály oldalán képviselve vannak a parasztság fiai, az értelmiségiek, a városi kispolgárok. Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk, s e körülményeik rendkívül kedvezőek a szocialista brigádmozgalom további fejlődése számára. Csak tőlünk függ, hogy ezeket a körülményeket és lehetőségeket az eddiginél jobban használjuk fel a mozgalom előbb- revi telére. Feladatainkról, nehézségeinkről Milyen feladatok vannak előttünk? Idei tervünk az ipari termelés 8 százalékos, a mezőgazdasági termelés csaknem 10 százalékos emelkedését írja elő. Az 'ötéves terv feladatai ismeretesek és nem csekélyek. Tehát nagy feladatok állanak előttünk, s ezek megoldása hozza magával az életszínvonal emelését is, de csak komoly munka , árán! Vannak a mi életünknek átmeneti nehézségei Mindenki tudja, hogy milyen nehézségek vannak a piacon is, az árakkal, nehézségek vannak a burgonyával, a hagymával. Ezek a nehézségek döntően az őszi szárazság, meg a mostani megkésett tavasz következményei. Nekünk azonban valahogy ügy kellene már az. életünket elrendezni, hogy szűnjenek meg ezek a bajok, hiszen nem jó, hogy az egyik évben ezzel van baj, a másik évben-azzal, a harmadik évben meg amazzal. És azonkívül mindig meg is kell magyarázni, honnan származik a baj. Egyszer az idő nem jó, másszor az elosztás, harmadszor pedig az ördög tudja, hogy micsoda. De a legjobb magyarázat sem ér any- nyit, mint két kiló jó krumpli, vagy hagyma, méghozzá megfelelő áron. Ne haragudjanak a szójátékért, bár nem egészen az: mi az örvendetes ezeknél a bajoknál? Az, hogy az emberek ezeket nem úgy tartják számon, mint valarpi örökös átkot, ami addig fogja őket kísérni, amíg élnek. Jelenlegi bajaink, nehézségeink, amelyeket persze nem szabad semmibe vennünk, olyanok, amelyekről minden ember tudja, hogy az átmenet nehézségei, amelyeket le fogunk küzdeni Népünk megszabadul ezektől az időszaki bajoktól, azután a nem'pillanatnyi, hanem a nagyobb, a hosszabb időre szóló nehézségektől és a lakásgondoktól is. És végül az egész társadalom tovább lép előre, a szocialista társadalom alapjainak lerakása, a szocializmus felépülte után a kommunista társadalom építése felé. Külpolitikánk időszerűi kérdéseiről Vannak feladataink külpolitikai téren is. Harcolunk a háborús maradványok megszüntetéséért, Nyugat-Berlin kérdésének rendezéséért, a német békeszerződésért. Azután harcolunk a múlt olyan maradványainak megszüntetéséért, mint a gyarmati rendszer. Küzdünk közbeeső megoldásokért is. Ismeretes, hogy a szocialista országok, közöttük a Magyar Népköztársaság külpolitikájában a végcél az általános és teljes leszerelés, az, hogy az emberiséget örökre meg lehessen szabadítani a háború fény égetésétől* Ezt szem előtt tartva támogatunk minden értelmes közbülső megoldást is. Tehát ha atomfegyver-mentes zóna felállításáról, vagy az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről van szó, akkor a szocialista világ ezt helyesli és támogatja. Természetesen a nyugati hatalmak vezetői, meg az azokat az országokat igazán irányító monopoltőkés körök nem egészen ugyanazt akarják, amit a békeszerető emberiség. Itt. van például a vita az atomfegyver-kísérletek felfüggesztéséről. A helyzet az, hogy szeptemberben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya kijelentette, hogy azokkal az eszközökkel, amelyek az egyes országok birtokában vannak, ellenőrizni lehet az atomfegyver-kísérleteket és javasolták, hogy kössenek egyezményt az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére. Ezt ők javasolták szeptemberben. Most, hogy a Szovjetunió ugyanezt javasolja, nem fogadják cl. Miért? Mert nekik megvannak a maguk tervei a további kísérletezésekre és van egy rögeszméjük, hogy utol akarják érni, meg akarják előzni a Szovjetuniót. Ok most nemzetközi ellenőrzést akarnak. Miért is akarnak ilyen ellenőrzést. Először is azért, mert úgy gondolják, hogy az a titok értékesebb, amit ők megláthatnának. Ha az Egyesült Államok saját titkát tartaná értékesebbnek, akkor nem nagyon tömé magát a nemzetközi ellenőrzásért. Másodszor, aki ilyen kérdésben nemzetközi ellenőrzést akar, annak titkos szándéka az, hogy támadjon, s ehhez jó ismernie az ellenfél célpontjait. Ezt a javaslatot tehát nem lehet elfogadni, hiszen a népek békéje és biztonsága a többi között azon nyugszik, hogy a Szovjetunió és a szocialista világ kellő erővel is rendelkezzék ahhoz, hogy érvényesítse békepolitikáját, elrettentse és visszatartsa az imperialistákat egy új világháború kirobban-* tásától. Mik a teendőink? Erősítenünk kell rendszerünket, ébereknek kell lennünk, honvédségünket is kellő szinten kell tartanunk, de növelnünk kell termelésünket is. Erősítenünk kell belső egységünket és internacionalista egységünket is, mert amíg a mi népünk egységes, ha a mi népünk a szocialista országok népeivel vállvetve, szoros szövetségben, egy frontban tömörül, nincs a világon olyan erő, amely népünk szocialista vívmányait és céljait fenyegetni tudná, vagy meg tudná semmisíteni. n szocialista brigádvezetök országos tanácskozásának felhívása A szocialista brigádok feladatairól Ez a mi fő feladatunk, és ne haragudjanak, hogy most így kapcsolom össze a dolgot: aki a szocialista brigádmozgalmat tovább akarja fejleszteni, tovább akarja erősíteni, annak számon kell tartani a tennivalók között népünk belső egységének további erősítését is, ég a mi nagy nemzetközi egységünk további erősítését is. A szocialista brigádmozgalomnak tehát e feladatok megoldását kell segítenie. Ehhez mindenekelőtt a mozgalom egészséges fő vonásainak megerősítése, valamint a mozgalom további kiszélesítésére van szükség. Ki kell szélesíteni e mozgalmat a mezőgazdaságban is. A legkézenfekvőbb ez a gépállomásokon és az állami gazdaságokon, de a szövetkezeti parasztság is bekapcsolódhat, természetesen formájában eltérő módon. Azt is a szocialista brigád- mozgalom feladatának tartom, hogy erősítse tovább egész népünkben a munka becsületét. Érdekes helyzet van ma nálunk. A dolgozók nagyon nagy többsége rendesen, lelkiismeretesen dolgozik, de vannak emberek, és számban nem is olyan kevesen, akik nem végzik el a maguk munkáját. Nem akarok egy szakmát sem megsérteni, de majdnem minden szakmában lehet látni felületesen elvégzett munkát. Az embernek kedve volna megkérdezni, hogy maga ezt fizetésért csinálta, vagy társadalmi munkában, mert ha társadalmi munkában csinálta volna, akkor is becsületesebben meg kellett volna csinálnia. Ez kevés ember bűne. És ez a kevés szégyeníti meg a munkásembert, a dolgozó embert. Nem szabadna ilyennek lenni. Ha valaki munkásembernek, dolgozó embernek tartja magát, akkor az legyen is olyan, amilyennek a munkásembernek, a dolgozó embernek lennie kell. Vannak a mozgalomnak konkrét kérdései is. így mindenekelőtt a termelékenységet kell emelni. Vagy olyasmi, amiről kevés szó esett: a minőségi munka követelménye. Abban a szocialista brigádban látom éu az igazi jövőt, ahol a munkás ráteszi jegyét a termékre, és az mehet a fogyasztóhoz, a külföldi vevőhöz, akár barátj országba, akár kapitalista piacra adjuk el, az szavatolt minőségű áru. Sok helyen átvette a szocialista brigád gondozásába a gépeket. Láttam ilyesmit néhány helyen és megmondom, példásan voltak karbantartva, nem rosszabbul, mint ahogyan a hivatásos karbantartók azt teszik. összes célunkat csak akkor érjük el, ha az emberekben bízunk. Az Ikarus-gyár hűtőüzemének szerszámraktárába minden munkás maga megy be, felügyelő nélkül és a szerszámot visszateszi a helyére. Soha a szerszámok úgy nem voltak rendben, mint abban a műhelyben, ahol a munkások maguk veszik ki, dolgoznak vele, rendbehozzák és helyreteszik. Magától adódik, hogy a munka sok területén ilyen irányba kell fejlődni. A szoclaüsla embernevelésről Sok szó esett a tanácskozáson a szocialista embernevelésről. Ha az érdekeltek nem haragudnának meg, mondanék erről egy-két apróságot. Csepelen láttam egy brigádnaplóban egy képet. A brigád tagjai voltak rajta lengyelországi utazásukon. Érdekes — mondtam — hát hol vannak a feleségek? Azok otthon voltak. A férjek tehát elmentek Lengyelországba kirándulni. Ez önmagában nem rossz dolog, de talán még jobb lett volna, ha a szórakozáshoz úgy is kevésbé hozzájutó feleségeket is magukkal viszik. Találkoztam a szünetben egy kislánnyal is — bocsánatot kérek tőle, hogy kibeszélem —, aki K ISZ-brivádban van. Egy mackót szorongatott a kezében. Kérdezem, hogy micsoda ez. Azt mondja: kabala-mackó. — Miért, kell ez? — Azért, mert ma 13-a is van, péntek is van. (Derültség.) Persze a kabala magában véve semmit sem segít, de hát még vannak, akik magukkal hordják. F,z persze nem annyira fontos, de ha a szocialista emberről* beszélünk, ezt is látnunk kell. mert mindez együtt mutatja, hogy a munkának ’e téren is micsoda lehetőségei és feladatai vannak! (Élénk derültség és taps.) Mindebből az létszák, hogy mennyi figyelemre, tapintatra, emberi türelemre és meggyőző szóra van szükség, s hogy mindezeknek milyen nagyszerű kerete a szocialista brigád! A szocialista brigádmozgalom fej lesztéséről Foglalkozni szeretnék még egy kérdéssel. A szocialista brigádmozga- iom a szocialista verseny egyetlen korábbj formáját sem helyezi hatályon kívül. Továbbra is szükség van egyéni versenyre, brigádversenyre, a szakma kiváló dolgozója cím, a szakma ifjú mestere cím elnyeréséért folytatott vetélkedésre is, mindez hasznos, jó dolog, s mindezt erősíteni kell. S ugyanígy a 1962. április 13-án és 14-én a szocialista brigádvezetők és a szocialista brigádok küldöttei országos értekezletre gyűltek össze. A tanácskozáson résztvevő 1000 küldött, a szo- szocialista brigádok tagjai, valamint a szocialista brigád címért küzdő dolgozók képviseletében résztvevők tanácskozása behatóan megvitatta a szocialista brigádmozgalom helyzetét és a soronlevő tennivalókat. A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása felhívással fordult a munkásokhoz, mérnökökhöz, tcchn ikusokhoz, agronómusokhoz, kutatókhoz, tervezőkhöz, valamint a szellemi munka egyéb területein, továbbá a közlekedésben, a kereskedelemben, az állami gazdaságokban, a gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben dolgozókhoz; Vegyenek részt tömegesen a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa tiszfeleté- re kibontakozó szocialista munkaversenyben. Marad oktalanul teljesítsék az iparban és a mezőgazdaságban az 1962. évi terv célkitűzéseit, az iparban és a mezőgazdaságban a munka termelekenységá- nek fokozásával, a műszaki színvonal fejlesztésével, csökkentsék a termékek önkölfsé- gét, teljesítsék hiánytalanul az exportter veket, takarékoskodjanak anyaggal, szerszámmal energiával. Mindenki a maga területéi* teljes erejével munkálkodjon hazánk további felvirágozta* tása, népünk jóléte és fel' emelkedése, a szocializmus fel' építése érdekében. A tanácskozás hívja és vár ja a tudomány és a. technikai a kultúra munkásait, akik son segítséget adhatnak a szocialista brigádmozgalom fellendíti; séhez, a technika szakadatlan fejlesztéséhez cs alkalmazásához, a dolgozók szakmai ismereteinek gyarapításához, műveltségének emeléséhez cs # szocialista kultúra irántj igé nyék növeléséhez és kielégíti séhez. A tanácskozás résztvevői felhívással fordulnak az üzemek, a gyárak, a földek és * szellemi munka műhelyeinél* dolgozóihoz, a munkásokhoz/ parasztokhoz, és értelmiségi ekhez: — Emeljük még magasabbra a szocialista brigádmozgalon) zászlaját, pártunk kongresszusa tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaversenyben és köszöntsük új munkasike* rekkel népünk vezető erejének« a Magyar Szocialista Munkáspártnak VIII. kongresszusát! Budapest, 1962. április 14. A tanácskozás előkészítő bizottsága éz« ke: iát Pit itie ttié főt ey< szó Xzc vél Pit láf áll lar is Vo! gél ala te] szí szocialista verseny új hajtása a szocialista munka műhelye, üzeme címekért induló vetélkedés ugyancsak nem helyezi hatályon kívül a szocialista brigádok mozgalmát. A szocialista brigádmozgalom akkor lesz egészséges, ha százezrek versenyzésére épül. Ugyanígy a nagy egység, a szocialista gyár sem épülhet másra, mint az ebben a gyárban dolgozók döntő többségére, azokra, akik szocialista brigádok mozgalmában vesznek részt. Ezt a további lépést azonban nem szabad elhirtelcnkedni. Nagyon helyes az az álláspont, hogy a szocialista üzem, műhely címert folyó verseny feltételeinek kidolgozásával valameddig még várni kell. Ha majd tízezer és tízezer ember gondolkodik ezen, ki fogja alakítani a helyes ismertető jeleket, s azután jöhetnek azpk, akik öszefoglalják a tapasztalatokat és általánosítanak. Ez persze nem azt jelenti« hogy a mozgalom dolgozóit teljesen magukra lehet hagyni. A politikai, a társadalmi és gazdasági vezetésnek most már az a feladata, hogy a brigádmozgalmat ne valami külön tehernek nézzék, hanem a feladatok megoldását segítő erőnek tekintsék. Ha ezt megértik, ha számukra a szocialista brigádmozgalom nem felesleges teher, hanem olyan erő amire építenek, akkor a rájuk bízott összes kérdéseket is jobban meg tudják oldani. 45, fei si go ki áll ve lé< si 0a rn ga eg de he m de m hí sz be ne fc s? tt K >dir 1 b A VIII. pártkongresszus megerősíti a párt politikai irányvonalát tettek Elvtársak, azt hiszem, hogy ez az értekezlet feltétlenül előbbre fogja vinni az egész mozgalmat, lendületet fog adni annak. Itt nemcsak a brigád- vfezetők és a brigádok küldöttei erősödtek, de úgy gondolom, hogy az a 270 ember, aid itt a párt, a szakszervezetek, a kormány és különböző más, ebben az ügyben illetékes szervek részéről jelen van, nem kevésbé erősödött ennek az értekezletnek a tapasztalataitól és hatásától. Először is azért, mert egy kicsit jobban megismerkedtek e mozgalom tapasztalataival. Másrészt pedig azért, mert az embereknek — hogy így mondjam —, a szocialista meggyőződése is erősödött ennek az értekezletnek a hatása alatt. Sokat mond számomra erről a felszólalásra jelentkezések nagy száma is. Azt jelenti ez, hogy az itt összegyűlt embereknek van mondanivalójuk, szívügyük valami, amit előre akarnak mozdítani, kérdezni, követelni akarnak valamit. Ez a tanácskozás az önök számvetése és ezután következik egy nagyobb számvetés, amit majd a párt végez el a párt kongresszusán. Most nekünk is újra át kell gondolnunk munkánkat, és meg kell néznünk, melyik része jé, melyik szorul javításra. A szándék, az óhaj és a remény is az. hogy a párt kongresszusa két feladatot fog megoldani: egyrészt még jobban megerősíti politikánk irányvonalát. másrészt megjavítja annak gyakorlati végrehajtását. De ha már a pártkongresszus szóba került és alkalmam nyílott önökhöz szólni, önöknek is és önökön keresztül a nagyszámú hazafias érzésű magyar dolgozónak szeretném megköszönni szocialista kiállásukat, azt, hogy üwnkafclajánlábokat a pártkongresszus tiszteletére. Ezért köszönetét ’ mondunld önöknek és a Központi Bizottság nevében kijelenthetem, hogy a párt a sző nemes érteimében igyekszik majd ezt a bizalmat és megtiszteltetést becsülettel megszolgálni. Szeretném, ha ennek az értekezletnek minden résztvevője azzal az érzéssel mehetne innen haza,_ hogy helyes úton jár, hogy ő egy hatalmas, nagy és legyőzhetetlen erőnek részese. Kádár János elvtárs beszédét a tanácskozás részvevői hosszantartó, lelkes tapssal fogadták. f. js: g r, ; i; Szombaton folytatódott a szocialista brigádvezetök országos tanácskozása. A megbeszélések második napján megjelent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjai, a Minisztertanács elnökhelyettesei. Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Szúrd; István, a Központi Bizottság osztályvezetője, valamint Czottner Sándor, nehézipari miniszter. A tanácskozást Somogyi Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT elnöke nyitotta meg, s a vitában még számos szocialista brigádvezető felszólalt. Ezután az elnöklő Varga György javaslatára a tanácskozás részvevői választáviratot küldtek a szovjet szakszervezetektől kapott üdvözlésre, majd a vitát lezárták és a felszólalásokra Brutyó János, a SZOT főtitkára válaszolt. Végül a szocialista brigádvezetők országos értekezlete felhívó** intézett az ország dolgozóihoz.* A tanácskozás Varga György zárszavával éli véget«
