Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-13 / 86. szám

ESZARMAGYARORSZAQ Péntek, 1962. április IS­Ma Diósgyőrött sorsolják a lottót Az Országos Takarékpénztár totó-lottó főigazgatósága ápri­lis 13-án, pénteken Diósgyő­rött rendezi a lottó 15. játék­hetének sorsolását. A Lenin Kohászati Művek Művelődési Háza filmszínhá­zában megrendezendő lottósor­soláson a nyertes számok ki­húzói a közönség soraiból ke­rülnek ki. A lottósorsolást egyébként a miskolci Állami Áruház által szervezett nagyszabású tava­szi-nyári divatbemutatóval kö­tik egybe. A sorsolással egybekötött műsorban fellépnek: Záray Márta és Vámosi János, a Ma­gyar Rádió közkedvelt tánc- dalénekesei. A muzsikát Ba­lassa Tamás tánczenekara szolgáltatja. Dramaturgiai- és színházi szakkörök az általános- és a középiskolákban A Művelődésügyi Miniszté­rium illetékesei javaslatot ké­szítettek, hogy az általános és a középiskolákban szervezzenek dramaturgiai és színházi szak­köröket. A körökben szakem­berek tartanak majd előadá­sokat a színházművészetről, a különböző műfajokról és ese­tenként egy-egy színdarabról is. A gyermekek ezekben a szakkörökben vitatkozhatnak majd a látott színházi előadá­sokról. Pásztor Miklós kiállítása Q tizetek ÉLETE DELELÖJÉN — öt­venedik évéhez közeledik — rendezte meg első gyűjtemé­nyes kiállítását Pásztor Miklós festőművész a miskolci Kama­raszínház három előtermében. A falakon felsorakozó 56 fest­ményét, grafikáját tekintélyes művészekből álló zsűri ítélte méltónak nyilvános bemuta­tásra. Küzdelmes életúton ju­tott el Pásztor Miklós az Ipar- művészeti Iskola elvégzéséig és azon túl mostani bemutatkozó kiállításáig, a színháznál vég­zett díszletfestő munkája mel­lett az önállóbb rendeltetésű, egyéni szemléletet tükröző, művészi igényű fali képek, grafikák alkotásáig. Nevével eddig is találkoztunk kollek­tív kiállításokon, amelyeken egy-két rajzával, akvarelljével jelezte művészi törekvéseit. Most 56 műtárgy érzékelteti szenvedélyes alkotó akaratá­nak eddigi eredményeit. Önálló bemutatkozása olyan időszakra eset*, amikor moz­gásba jött az egész képzőmű­vészeti front, s a művészet problematikája a felszabadu­lás óta immár nem tudni há­nyadszor kerül a meg-megújuló általános viták hullámtarajá­ra. A mostani, sokszor légüres térben zajló, sokszor a dolgok elevenjére tapintó viták hatá­sára sok művész megtorpant,' sokan új szárnyakat kaptak, mások továbbra is magabizto­san haladnak a régebben ma­guk elé tűzött céljaik felé. Ilyen körülmények között mi adhatta meg a biztonság érzé«- sét az először megmutatkozó Pásztor Miklósnak kiállítása megrendezéséhez? Erre ad vá­A mozit Révleányváron sem szabad „kiirtani” TIZENHÉT ESZTENDEJE harcolunk a múlt sötét örök­ségé ellen, népünk műveltebb, kulturáltabb életéért. Eredmé­nye: több oktatási intézmény, több művelődési otthon létesült ez idő alatt, mint a Ilorthy- korszak 25 éve folyamán. Csak egy példát: a gróf Senyéick birtokához tartozó falucská­ban. Révleányváron egy­emeletes, modern, kulturált, minden igényt kielégítő általá­nos iskola épült. Ugyanebben a községben társadalmi össze­fogással művelődési otthon is létesült, nem beszélve a község villamosításáról. Felszabadulásunk óta mély­reható társadalmi átalakulás ment végbe dolgozó népünk életében. Révleányvár paraszt­ságát sem fenyegeti már a gróf Senyeiek botosispánja. Népünk saját magának épít, formálja az új társadalmat, a szocializ­must. Azonban a politikai ha­talom meghódítása és a gazda­sági épitőmunka még nem ara­tott teljes győzelmet. Szükség van még az emberek gondol­kodásmódjának, jellemének, világnézetének szocialista át­alakulására is, ami nem egy­szerű, hanem hosszú évekig tartó folyamat. E folyamat része a kulturá­lis forradalom is, melynek ed­digi eredményei megyénkben is jelentős fejlődésről tanús­kodnak. Az elmúlt hetekben a megyei pártbizottság tár­gyalta megyénk kulturális helyzetét, közte a filmszín­házak fejlődését is. Megállapí­totta, hogy fejlődés tapasztal­ható, de még sok a tennivaló. Harminchét községben még nincs mozi, nincs jóformán semmilyen kulturális lehető­ség. A meglévők látogatottsá­ga 1961-ben, 1960-hoz viszo­nyítva 4 százalékkal vissza­esett. Ennek egyik oka a tele­vízió térhódítása. Ezenkívül egyéb körülmények is közre­játszanak a látogatottság csök­kenésében: például egyes köz­ség! tanácselnökök viselkedése, hozzáállása. A Borsod megyei Mozi­üzemi Vállalat nem valami­féle maszek-vállalkozás, . mint ahogyan Iski Bertalan rév- »lcányvári tanácselnök véleke­dik róla, hanem a megyei ta- •'nács vállalata. Miért táplál hát ellenszenvet felsőbb szervének vállalatával szemben?! A me­gyei tanács azon fáradozik, hogy a film valóra váltsa a kultúrpolitikánkban reá váró feladatát és majd annak ide­jén — ha a községi tanácsok elég erősek lesznek — jól szervezett, felszerelt fimszín- kázakat vegyenek át üzemel­tetésre. Ez a jövő perspektívá­ja. Nem egészséges dolog te­hát, ba valaki a község dolgo­zóinak akarata, igénye ellen cselekszik. A KULTURÁLIS forradalom egyik legjelentősebb tényezője a film. Lenin azt mondta: „Az összes művészetek közül szá­munkra legfontosabb a film”. — Tömeghatását szemléltetően bizonyítja, hogy megyénkben ma már évenként közel 8 millió néző látogatja a film-» színházakat. Ilyen magas látó-” gatói számot a felszabadulás előtti időszakban országosan sem értek el. Tömeghatásán kívül fontos vonása a filmnek, hogy vizuá­lis hatással bír a nézőkre és nem utolsósorban az összes művészeteket egyesíti magá­ban. A film már régóta a leg­nagyobb tömegeket vonzó mű­vészeti ágak közé tartozik. Nagymértékben befolyásolja az ember lelkülcíét, a mai világhoz, szocialista hazánk­hoz való viszonya alakulását. Olyan tény ez, amely mellett nem szabad közömbösen to­vább mennünk. Tudvalévő, hogy a*múlt csö- kevényeit sokkal könnyebb ki­irtani a gazdasági életben, mint az emberi gondolkodás­ban. Különösen ott nehéz, ahol arra semmi hajlandóságot nem mutatnak, sőt ellenszegülnek, különböző eszközöket meg­ragadnak arra, hogy a film­kultúra, fejlesztését megaka­dályozzák. AZ ELNÖK ELVTARS nyil­ván elhamarkodva fenyegető­zött. Nem ismerjük a film­színházzal szemben táplált ellenszenvének okát, éppen ezért a megyei tanács művelő­désügyi osztályának egyik elő­adójával tisztázni akartuk ezt a kérdést, de az elnök elvtárs szóba sem állt velünk, durván elutasított mindkettőnket és megismételte kijelentését előt­tünk is, hogy „kiirtja” a mozit a községből és azt írásba is ad .ja. Nagyon furcsának tartom ezeket, a beosztásához nem méltó fenyegetéseket. Remé­lem, hogy ez sem volt meg­gondolt. Nem a város jár ott moziba, hanem a község la­kossága és az ottani dolgozók kérelmére helyeztük üzembe a filmszínházat. Tehát ha Iski Bertalan megszünteti a film­színházat, a község lakosságát | fosztja meg a művelődés egyik t legfontosabb lehetőségétől. A múltnak minden törekvése az volt, hogy dolgozó nőnünk tu­dása minimális maradjon, vak­sága viszont nagy legyen. Mi nem ezt akarjuk, azért is küzdünk most már 17 eszten­deje, hogy felvilágosodott, művelt parasztsággal építsük az új, szocialista hazánkat. Benyák Béla, * a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója Iaszt a hosszabb fejlődési sza- ' kaszát egybefogó tárlati anyag. MINDENEKELŐTT megala­pozott rajztudása támaszthatja alá önbizalmát, mert tisztában van azzal, hogy a rajztudás el­engedhetetlen feltétele a bár­milyen irányban kibontakozó festői nyelvezetnek, míg annak hiánya kiviláglik a még olyan „modern” formajegyek burka alól is. A színházi világ lég- körében élő, dolgozó művész grafikái, festményei egyaránt abbeli meggyőződését tükrözik, hogy a valóság talaján mozgó emberközelség nem vezethet tévutakra, míg az embertől va­ló távolodásnak ezernyi buk­tatója van. A négy-öt eszten­dőre visszanyúló retrospektív jellegű tárlati anyag a kiindu­lási alaptól máig' elért fejlő­dést tárja a látogató elé. Ez a fejlődés szinte pontosan nyo­mon kísérhető, de még nehéz volna kihámozni valami elha­tárolt, kikristályosodott egyé­ni formavilág kialakítását. In­kább azt érezzük, hogy Pásztor Miklós ma is szüntelenül tö­rekszik szakmai felkészültsé­gének szilárdítására, hogy tar­talmi mondanivalóját minél ízesebben, minél megragadób- ban juttathassa kifejezésre. Érzékenyen reagál a napja­inkban kialakult, újszerűség igényével jelentkező festői „nyelvjárások” változataira, melyeket saját látásmódján megszűrve, az érett kor hig­gadtságával igyekszik művei­ben megszólaltatni. Erről be­szélnek jellemrajz igényű fej­tanulmányai — a markáns Munkásfej, Horváth bácsi —, de különösképpen a geometri­kus, vagy mondjuk kubisztikus színfoltokból kiépített Mély­építők című olaj kompozíciója, s az ismét más festői eljárást képviselő „Színházi munkák” sorozata, a „Díszletezők állító­próbája”, a színházi építkezés egy mozzanatát vászonra örö­kítő műve, vagy a stílus kí­sérletei közt egy közbenső ál­lomást képviselő, térkivágásá­ban szerencsésen megoldott Mérlegház. SZÍNHÁZI MUNKÁK! Ta­lán ez a három képből álló festmény-sorozat jelzi — egyéb értékes eredményeinek le­kicsinylése nélkül jegyzem meg — Pásztor Miklós művé­szi mondanivalói számára azt a hálás területet, ahol művé­szete a mindennapi élmények­ből táplálkozva szélesen bon- takozhatik ki. Itt nemcsak a színházi munka, a színfalak, illetve a függöny mögött dol­gozó munkatársai alkotásra ihlető környezeti indítékaira, hanem a színpad élő szellemi világában fogant serkentő ha­tásokra is gondolok. Hálás al­kotó terület ez, már csak azért is, mert eleddig kevés mai művészünk aknázta ki. Hálás azért is, mert kimerít­hetetlen belső élményt kínál a szűk prakticista szemlélet­ből kitörni vágyó művész­ember számára. Hiszen a „vi­lágot jelentő deszkákon” han­got kap az ember, a társada­lom majdnem minden élet- problémája. Azok a problémák, amelyek elválaszthatatlanok voltak és lesznek mindenkor a realizmus talaján mozgó mű­vészettől. Pásztor Miklós hár­mas sorozata és Állító próba c. műve érzékletesen, az élmé­nyek erejével rögzíti a műsza­ki dolgozók felelős munkájá­nak néhány jellemző mo­mentumát, impresszív festői átültetésben. De érinti egyik képén — a „sorozat” II. mű­vén — a színészek előkészüle­teit is egy előadásra. Kompo­náló, éles megfigyelő képessé­ge ebben, a még díszletek nél­kül folyó próbát megelevenítő művében érvényesül legmeg- ragadóbban. A képen meg­elevenedő öt alak mozgása, s a sejtelmes hangulatú színpad, amely előtt még nem lesi kí­váncsi nézőtábor a színészek játékát, önmagáért beszél. Azok tudják igazán értékelni e mű valóságot szóló szépsé­gét, akik már betekintettek a színházi érlelő munkákba. Az alakok jellemző mozgatásával tűnik ki a színfalak állítását ábrázoló két kéne is. A világí­tási próba festői megfogalma­zását, a fények játékának problémáját még nem sikerült a színek játékával összhangba hoznia, de a téma megéri, hogy a művész ismételten „rá­menjen”; EGYBEVETVE a látottakat, Pásztor Miklós első gyűjtemé­nyes kiállítása nemcsak ígéret, hanem biztosíték is arra, hogy a nemes törekvésű, lelki, ismeretes művész megtalálja tehetsége további kibontakoz­tatásának útját-módját. Ebben nagy lendítő erőt jelent az a pezsgő szellemi légkör, amely mindennapi munkája közben őt körülveszi és új alkotásokra serkenti. Előre lendíti első reprezentációjának kedvező visszhangja és pályatársainak segítőkészségei Hajdú Béla B< — A girincsi tsz-bert ered­ményesen foglalkoznak a csi­beneveléssel. Hetenként átlag líz dekagrammos súlygyarapo­dást érnek el. Az idei csibék jelenleg 70—75 dekagrammos súlyúak, valószínű, hogy a miskolci háziasszonyok hús- vétra már találkoznak a Gi- rincsen nevelt, rántani való csirkékkel luuiuaiuiiiiuiüiiiiiiaiiuiMtuuilUilllllllUlllllillllililllllllilllllllllllimillBmiHIMP^ Tavasz, 1962 omlanak a rügyek a fákon, s bár csak langyosan ott1 ... lik még a napsugár, a padok máris benépesültek "•'parkokban, és a park valami csodálatos tavaszi melódiát kel s.zsongani. Madárcsicsergés, gyermekkacagás uralja ezt a fi# •Hódiát, de halkhangú beszélgetés, könyvlapok, újságok ziZ& %nése is belevegyül. . * Fiatal párok jönnek, víg gyereksereg szaladgál, őszitől *nyugdíjasok üldögélnek a napsütésben a Népkert padja# *•' Mindnyájuk arcán derű, nyugalom. * Az egyik pádon két fiú hajol egy könyv fölé. Kék P % pírba csomagolt a könyv, fehér címkéjén jól látható a feliről * Fizika, Kiss Zoltán, IV. B. — Szerintem az atomenergiát előbb-utóbb mindenig * csakis békés célokra fogják felhasználni — az egyik fiú odéV %tolja a könyvet. — Micsoda őrültség rombolásra fordítói •"Hlyen erőket!... — Te, én éppen mostanában olvastam az újságban, hoff *a fémkohászatban és a gépiparban is óriási jelentőségű "£rádióaktív izotópok és a rádióaktív sugárzás alkalmazása... Hihetetlenül kék az ég, valahonnan ibolyaillatot hot ‘jászéi — és a két fiú egyre jobban belemelegedik a beszélő1 .*! lésbe. * #—... a KGST atomerő bizottságának munkacsoportja Vet % sóban éppen a héten fejezte be nyolcnapos tanácskozását é * atomerő békés felhasználásáról... * A fiúk mellett a földre huppan egy nagy, pettyes punt1 labda — egyikőjük feláll, odadobja egy integető kisgyereknek ?,aztán tovább beszél: •:* — Nem tudom, hogy az ilyen tanácskozások miért net* * hatnak a nyugatiakra... * Idős házaspár ül le a szomszédos padra. Jóidéig csak V *nyorognak a rájuk zúduló napfényben, aztán az öregemet l". újságot, az asszony meg pamutot, horgolótűt vesz elő et ‘‘ff régi aktatáskából. !;! Már szinte szemtelenül zajonganak a madarak, nagyrt * kell fülelni, ha a közelben ülő érteni akarja a két öreg ft' $ kedtes hangját... * — Mit ír ma az újság?... — a kis ráncos asszony keié1 "?'ben sebesen mozog a horgolótű — Ugye nem lesz háború?.•' •> Az öregember előre hajol, térdére teríti az újságot. 1 £ — „Biztató eredmények a genfi leszerelési tanácskozó .•.son"... — Hát már épp ideje!... No, de ezt hallgasd méí­* „Előkészületek az amerikai légköri atomfegyverkísérletekre”Á •"ff Még ilyet! Április 30-tól az amerikaiak a Csendes-óceánP ‘ffj.még egy térséget előkészítenek az atomfegyverkísérletekreM * Rózsásarcú, szöszke kislány tipeg az úton. Szülei egy pad1 ;i'.ról figyelik minden lépését. A kislány kezében nagy, halvánff kék léggömb libeg. A léggömbön körben piros betűk: „békéi, £ békét-békét!... •> Langyos tavaszi szél kavarog a fák között. Megringatja I1 <• ágakat. Csivitelve röppen fel egy madársereg. ... 1— Madár!... — kapna utánuk a kis szöszke lány. Effl * pillanat: s a szél ellopta kezéből a hatalmas léggömböt... ••• SgáH’ sz®li fölfelé a halványkék, könnyű gömb. Juj. 4* a csúnya, görcsös faág mindjárt kiszúrja!... A kú' lány ajka lefelé görbül. Hopp! Mégis sikerült megmenekül' nie!... A kislány mosolyog. A friss, tavaszi szél röpíti föl' % felé a nagy, kék csodát. Száll messzire, messzire. Piros betű‘ **! két visz az oldalán. 2 R. A. .......... „ M űteremből szabadba — szabadból műterembt „Helycserét” hajtottak végre a Hunnia Filmstúdió két új] donságának alkotói. Rényi Tamás rendező irányításával bí' fejezték a Legenda a vonaton című, mai tárgyú új magyal film műtermi felvételeit, s hozzákezdtek a szabadban játszó' dó jelenetek megörökítéséhez. Az Elveszett paradicsom cím11 újdonság forgatócsoportja — rendező Makk Károly — pedit műterembe költözött. Eddig Balatonfüred szomszédságában 11 külső felvételeken dolgoztak. A szereplők most a műtérre.1 díszletek között állnak a felvevőgép elé. Az elmúlt népművelési évad tapasztalatai A szikszói járási pártbizottság néhány nappal ezelőtt vb-ülésen tárgyalt az el­múlt népművelési évad eredményeiről, problémáiról, tapasztalatairól. Az ülés vázát az a jelentés alkotta, amelyet a járási tanács művelődésügyi osztályá­nak munkatársai készítettek. Az aláb­biakban az elhangzott hozzászólásokból, a jelentés anyagából teszünk közzé né­hány gondolatot. Polgárjogot nyert a csütörtök Az egyik felszólaló fogalmazta így meg mondanivalóját a csütörtökkel, a népművelési nappal kapcsolatban. A já­rásban ugyanis mindenütt csütörtökön tartották az ismeretterjesztő előadáso­kat. a különféle rendezvényeket, így az emberek megszokták, hogy a hétnek mindig ezen a napján hallgathatják a műsorterv szerinti előadások valamelyi­két. A megfogalmazásban az is benne van — amit egyébként többen elmon­dottak, a jelentés is hangsúlyoz —, hogy a népművelők ebben az évadban ered­ményesebben dolgoztak, mint az elmúlt években. Ezt nemcsak az előadások számszerű növekedése mutatja, hanem más, jelentősebb tények is. Például néhány, régebben gyenge falu most fel­zárkózott a jók közé. A „gyenge” és „jó” ez esetben természetesen a nép­művelési munkára vonatkozik. Ide tar­tozik a pontosabb, lelkiismeretesebb ■szervezés is, mellyel minél több embert igyekeznek a művelődési otthonok falai közé vinni. Persze nincs még minden rendben, sok még a tennivaló, a csütörtök azon­ban polgárjogot nyert, a népművelés megbecsült napjává lett. Vonzóvá tenni az előadásokat Sokan hangoztatták: az előadások szervezése jobb ugyan; mint amilyen a szikszói járásban az elmúlt években volt, de a csütörtök estéket még mindig nem sikerült eléggé színessé, vonzóvá tenni. Gyakran igénybe vették ugyan a szemléltető eszközök különféle formáit, filmet vetí­tettek, könyvkiállítást rendeztek, szere­peltették az irodalmi színpadot, több helyen bemutatták a mezőgazdasági termelés új eljárásait propagáló vándor- kiállítást, de mindez még kevés. A kö­vetkező évadban növelni akarják az úgynevezett vonzó eszközök számát. Kétségtelen, hogy a különféle szem­léltető eszközök alkalmazása sokat segít a közönségszervezésnél. Ezzel már eddig is sokat foglalkoztunk lapunkban, ezért most erről részletesebben nem kívánunk szólni. Az előadások látogatottságának emelését azonban a szemléltető eszkö­zök alkalmazása és még több fontos tényezőn kívül más valami is serkenti: a község vezetőinek személyes példa- mutatása. Mert néhány faluban még a példamutatás fontosságáról is meg kell győzni a vezető embereket. Idézünk a jelentésből: „Különösen azokban a köz­ségekben volt szembetűnő a javulás, ahol a községi párt- és tanácsi szervek munkájuk szerves részének tekintették a tudatformáló ismeretterjesztést, és a tömegszervezetekkel együtt az előadások látogatásában is példát mutattak. (Hal- maj, Hemádszentandrás, Hemádkércs, Homrogd, Ináncs.) Ez a törekvés azon­ban sajnos több községi párt- és tanács, továbbá tömegszervezetnél nem mutat­kozott meg. (Abaujlak, Nyésta, Onga.) A tömegmozgósításban lényegében nagy fordulatot nem tudtunk elérni, hiszen a községek lakosságának csak igen ki­csiny része látogatta az előadásokat, és minden rendezvényen ugyanazt a né­hány arcot lehetett látni.1’ Természetes, hogy ahol a község ve­zetői sem tartják fontosnak- az isme­retterjesztő előadások és más rendezvé­nyek látogatását, ott a község lakói sert1, tartják annak, és a néhány érdeklőd”, megszokott arcán kívül ezután sem le hét majd újakat látni. Ha ezen az álla poton sikerül változtatni, valószínűleg eredményesebb lesz a közönségszerve­zés. A változtatás pedig nem lehet olyat1 nehéz, hogy ne érné meg. Egy jó módszer Mindig és mindenütt találunk jó és kevésbé jó példaként emlegethető köz-' ségeket. Az egyik helyen szép eredmé­nyeket érnek el az ismeretterjesztésben' másutt már nem dicsekedhetnek ugyan­ezzel. Hogyan, milyen módszerrel dol­goznak az egyik községben, és hogyan a másikban? Tudnának-e valamit hasz; nosítani a jó módszerekből a kevésbé jól dolgozó falvak vezetői? Ilyenféle elgondolások vezették a já­rási tanács művelődésügyi osztályának munkatársait, amikor együtt számoltat­ták be a halmaji és selyebi népműve­lési ügyvezetőt. Mivel Halmaj a szikszói járás legjobb községei közé tartozik, a művelődésügyi osztály dolgozói úgy, vélték, hogy az ügyvezető beszámolója hasznos lehet a selyebi ügyvezető ré­szére is. Igazuk lett. Valószínűleg ez a tapasztalatcsere is közrejátszott abbA hogy a járási pártbizottság ankétján Selyebről már úgy beszéltek, mint ahol határozott javulás észlelhető. Talán hasznos lenne, ha alkalom- i adtán a megye más járási székhelyén ! is rendeznének hasonló tapasztalat­cserét Priska I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents