Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-12 / 85. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1902. április 12. Választás, vagy mlniszíerelnökcsere ? Az algériai békéről rendezett népszavazás után a nemzet- ' gyűlés és a Debré-kormány további sorsának kérdése ke­rült a francia belpolitika elő­terébe. A francia politikai pártok már a népszavazási kampány során is az új választásokra készültek, miután Debré miniszterelnök és a kormány többségét alkotó degauileista. UNR több ve­zetője az új választások mellett nyilatkozott. A parlament feloszlatására ürügyül szolgál, hogy Algéria elszakadásával mintegy fél­száz képviselő és szenátor ki­válik a nemzetgyűlésből. A tulajdonképpeni ok: A jelenle­gi parlament, amelyben De Gaulle jobb- és baloldal i ellené zéke is megnövekedett, egy­re nehezebben „kezelhető” A lét és a tuda: A CGT által közzétett adatok szerint a francia dolgozók vásárlóereje 1957- hez képest 5—14 százalék­kal, 1938-hoz', viszonyítva pedig 32 százalékkal csök­kent. Ezzel szemben nagy­mértékben növekedett a. munka intenzitása. A dolgozók helyzetét nemcsak az életszínvonal csökkenése és a megfeszí- tettebb munkátempó jel­lemzi, hanem a munkaidő emelkedése is. A munka­ügyi minisztérium adatai szerint a heti munkaidő 1954-hez viszonyítva fél órával, 1938-hoz képest pedig hét és fél órával emelkedett. A francia dol­gozóknak több mint a fele hetente 47 óránál, egyötöde pedig 48 óránál is többet dolgozik. Az iparosodott országok közül Franciaországban a leghosszabb a munkanap — hangoztatja a Vie Ouv- riere, a CGT hetilapja. De Gaulle hatalomra ju­tása óta — írja a hetilap — a dolgozóknak sokkal na­gyobb intenzitással és töb­bet kell dolgozniok, mint huszonnégy évvel ezelőtt. Közismert dolog, hogy az emberek tudatát létük ha­tározza meg. Ahogyan él­nek, úgy gondolkodnak. A fentiek alapján nem nehéz kitalálni, hogy a francia nép miként vélekedik De Gaulle-ról és rendszeréről . .. Azon sem lepődünk meg, ha majd cselekszik is!... mind több akadályt gördít az elnök személyi uralmának út­jába. De Gaulle hívei úgy vé­lik, az algériai fegyverszünet megkötése és a népszavazás eredménye olyan politikai lég­kört teremtett, amelyben jobb választási eredményt érhetnek el, mint bármely későbbi idő­pontban. De Gaulle a múlt héten több vezető politikussal tár­gyalt, hétfőn pedig hosszabb eszmecserét folytatott Debré miniszterelnökkel. Politikai megfigyelők véleménye szerint De Gaulle-ra nem maradt ha^ tástalan, hogy a népszavazási kampány során a politikai pártok zöme élesen elhatárolta magát a kormány politikájától és csak az algériai békére korlátozta híveinek „igen” szavazatát. A legutóbbi hetekben Francia- ország több megyéjében meg­tartott törvényhatósági pót­választások eredményei a Kommunista Párt megerősödé­séről, az UNR befolyásának csökkentéséről tanúskodtak Ez.ért nem tartják kizártnak, hogy az elnök egyelőre nem oszlatja fel a nemzetgyűlést, mert nem látja ’biztosítva a politikáját feltétlenül támoga­tó parlamenti többséget. A Le Monde keddi számá­ban arról ír, hogy De Gaulle nak, amennyiben meghagyja a jelenlegi nemzetgyűlést, új kormányelnököt kell kinevez­nie. Debré miniszterelnökről közismert, hogy nem nagy lel­kesedéssel követi De Gaulle al­gériai politikáját, hosszú ideig ellenezte az algériai nép ön­rendelkezési jogának megadá­sát, szoros kapcsolatok fűzik a Francia-Algéria híveihez. Az eviani egyezmények végre­hajtása, majd pedig az új al­gériai állam és Franciaország viszonyának rendezése idején nem megfelelő személy a kor­mány élén. Debré utódaként Pompi- dou-t. De Gaulle fő tanács­adóját a Rotschild bankház elnökét és Joxe állam­minisztert, az eviani tár­gyaláson részt vett francia küldöttség vezetőjét emle­getik. De Gaulle mindeddig nem nyilatkozott sem a választá­sokról. sem Debré lemondásá­ból. Valószínűnek tartják, hogy minisztertanács szerdai ülé­se után hozza meg döntését. Mem látszik kizártnak az sem, logy helyén hagyja a parla­mentet és Debrét is és újabb népszavazás útján olyan al­kotmánymódosítást tervez, amely megerősíti személyi ha­talmát: Gazdasági kény szerint ézkedések Argentínában Rendőrségi hadjárat könyvek ellen Buenos Aires (MTI) Buenos Aires-i jelentés sze­rint az Argentin Nemzeti Bank kedden bejelentette: megszün­teti az argentin peso rögzített árfolyamát, amely szerint egy dollárnak 82,90 peso felelt meg és beszünteti a hivatalos valuta-eladást. A bank dönté­sének nyilvánosságrahozatalát követően kitört a dollár és más, úgy­nevezett keményvaluták felvásárlási láza. A dollár árfolyama egy óra alatt 105 pcso-ra emelkedett. Az AP jelentése szerint az Argentin Nemzeti Bank intéz­kedését Buenos Aires-ben az argentin peso gyakorlati de­valválásának tekintik. Kedden éjfélkor életbeléptek az argentin kormány más gazdasági intézkedései is: a kormány 10 százalékos különadót vetett ki min­denfajta importra, ugyan­akkor ideiglenesen fel­függesztette a gépkocsik és a gépkocsialkatrészek be­hozatalát, 30 százalékkal drágította a benzin árát és 10—13 százalékkal emelte a forgalmi adót. Pinedo gazdaságügyi minisz­ter kedden este azt állította: az adóprés meghúzására azért van szükség, hogy megoldják! a hét évvel ezelőtt megbukott Peron diktatúrájának idején keletkezett bajokat. Az UPI tudósítója szerint Buenos Aires-ben a politi­kai válság mélyülésével számolnak, mert a — mint ismeretes, seb­tében összehívott — kongresz- szus többségében Frondizi volt elnök pártjához tartozó tagjai vonakodnak a Guido-kormány- tól kívánt rendkívüli ülést megtartani, és a Guido-kor- mány helyzetének megerősíté­sére szánt törvénymódosításo­kat megszavazni. Értesülések szerint ugyanakkor a katonai vezetők türel­metlenek, Guido elnök In­tézkedéseit nem tartják elég erélyeseknek és azt vetik kormánya szemére, hogy egyhelyben topog. Buenos Aires-i megfigyelők szerint a kongresszus tagjai, ha semmi beveszik a kongresz- szus rendkívüli ülésének meg­tartására kiadott elnöki fel­hívást, ezzel kényszerítik Guido elnököt új elnök- választás kiírására. Ezt azon­ban mind a Guido-kormány. mind pedig a március közepén tartott országos választásokon kialakult politikai helyzet ellen aknamunkát folytató ka­tonai vezetők mindenáron el akarják kerülni. (Tudósítónktól!) 1933-ban a német fasiszták, uralomra jutásuk után elégették Tho­mas Mann, Heinrich Heine, Lion Feuchtwangcr, továbbá a német- és a világirodalom más nagyjainak műveit. 1962-ben a nyugatnémet ál­lam rendőrsége ismét vadá­szatot rendez könyvek és brosúrák ellen. Talán a fa­siszta irodalmat akarja ki­vonni a forgalomból, amely a háborút dicsőíti és manap­ság a Német Szövetségi Köztársaságban milliós pél­dányszámokban jelenik meg, vagy annak a szennyiroda- lomnak lefoglalásáról van szó, amellyel ugyancsak milliószámra árasztják el a piacot? Szó sincs róla! A napokban az alábbi je­lentés érkezett Düsseldorf­ból. A Brücken-kiadónál az SZKP XXII. pártkongresz- szusát ismertető 22 ezer bro­súrát foglalt le a politikai rendőrség, egyszersmind ház­kutatást is rendezett a fellel­hető példányok elkobzása céljából. Többek' között is­mert tudósoknál, üzemek­ben és intézményekben. A Brücken-kiadó ezt az anya­got a nyugatnémet—szovjet kereskedelmi egyezmény ke­retében vette át és szállíttat­ta a Német Szövetségi Köz­társaságba. így néz hát ki a kapita­lista Nyugat-Ncmetország-! ban a szólás- és sajlószabad- ság. Hadd jegyezzük meg,j hogy a Brücken-kiadó vevői korántsem kommunisták: Tudósok, vállalkozók és tó- • kés üzemek vásárolták meg az SZKP XXII. kongresszu- j sának dokumentumait, egy­szerűen azért, mert kíván­csiak rá, érdekli őket, ho­gyan fejlődik a hatalmas Szovjetunióban a gazdasági élet, a tudomány, a kultúra­A bonni alomháborús kancellár, Konrad Adenau­er egy ízben elszólta magát: amikor kijelentette, hogy rendszere vékony talapzaton áll. Nos, ez a talapzat nem­csak, hogy vékony, de tele van repedésekkel. Erre vall a könyvek ellen indított rendőrségi akció is, amely kísértetiesen a hitleri könyv­máglyákat juttatja az ember eszébe. Persze, se könyvel­kobzással, se házkutatások­kal nem lehet visszafelé for­gatni a történelem kerekét. Az ilyen akciók csak arra jók, hogy még jobban lelep­lezzék a bonni háborús úszí- tókat, Erich-Peter Trog (Folytatás az 1. oldalról.) Hiszen a legtekintélyesebb többek között amerikai és angol — tudósok véleménye szerint jóformán egy nap alatt meg lehetne kötni a kísérleti robbantások betiltásáról szóló megállapodást, mivel gyakor­latilag bebizonyosodott, hogy az egyes országok belföldi esz közeivel pontosan észlelni tud­ták a nukleáris robbantásokat. A múlt év szeptemberében Kennedy elnök és Macmillan miniszterelnök beismerte ezt, amikor kijelentette, hogy a' légköri atomfegyverkísérlete­ket a már meglévő eszközök­kel, további ellenőrzési rend­szer nélkül is észlelni lehet, és ezen az alapon javasoltak tár­gyalásokat a kísérletek betil­tásáról. Erre utal az angol al­sóház keddi ülésén Barbara Castle, aki feltette ugyan a következő kérdést, de nem ka­pott rá választ: „Miért állhata- toskodunk most egy olyan ügy­az atomfegyverkezési hajsza újabb veszélyes fordulatáért. Napjainkban azonban, amikor az emberek már megtanulták összevetni a szavakat a tettek­kel, az ilyesféle manőverre kudarc vár. És igaza van az India című hetilapnak, ami­kor a következő megállapítás­ba jut: „Az észlelési eszközök elég­telenségének elmélete kritikán aluli, hacsak az Egyesült Ál­lamok nem törekszik a kísér­leti robbantások ellenőraőső­nek kérdéséből áthatolhatatlan akadályt emelni az atomfegy­ver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkö­tésének útján. Azok a mester­séges sorompók, amelyekkel a Nyugat elzárni igyekszik a le­szerelés útját, nem győzhetik meg a viíágközvéleményt Az ilyen kétkulacsos magatartás súlyos következményeket rejt magában.” ­Ez 1961. évi VI. törvény végrehajtásának szenemében AZ ORSZÁGGYŰLÉS de­cemberi ülésszaka három tör­vényt alkotott: a Büntető Tör­vénykönyvet, továbbá a mező- gazdasági rendeltetésű földek védelméről, valamint az er­dőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényeket. Az említett VI. törvény — a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló tör­vény. Ennek szellemében tör­ténik az a nagy vállalkozás, amelyet 7 termelőszövetkezeti község: Tiszavalk, Tiszabábol- na, Tiszadorogma, Szentistván, Négyes, Mezőnagymihály és SPANYOLORSZÁGI Az Ibéria nevű spanyol repülőtársaság gépe nyugat felől megkerülte a Pireneusokat és San Sebas­tian körzetében átszelte a fran­cia—spanyol határt. A felhők réseiben rozsdavörös cserép­tetők, friss szántások csíkjai, s köztük itt-ott zöld szigetek villantak fél. Majd újra sűrű fellegek takarták el a földet, amelynek havas hegyormai csak ritkán bukkantak elő. Legtöbb útitársunk turista volt, ezért aztán a gépen sok- téle beszéd, főképp angol és francia szó járta. A nyugat­európai és az Egyesült Állap mok-beli turisták március vé­gétől leezdve minden évben va­lósággal özönlenek Spanyol- országba. Az utasok már a repülőgé­pen a „napfényes Spanyolor­szág" nevezetességeit hirdető prospektusokat lapozgatták. Spanyolország — a külföldi segélyen kívül — leginkább az idegenforgalom révén jut valutához. A Párizs—Madrid repülőút alig két és fél óra hosszáig tart. A barajasi repülőtéren értünk földet. Az idő borongós volt; eső szemerkélt, minde­nütt tócsák csillogtak. Semmi sem emlékeztetett a „napfé­nyes Spanyolországra”. Megejtően szép város Mad­rid. Belvárosában pazar palo­tákat. gépkocsikat, játékkaszi­nókat. és éjjeli mulatókat lát­hat az ember. A városnak eb­ben a részében elegáns, jól öl­tözött járókelők vannak. Min­den a túláradó gazdagság, az általános virágzás látszatát kelti. Ha az idegen megvásá­rolja az újságot, azt olvashat­ja, hogy a tőzsdén emelkedtek az árak, hogy a tömeg meg­amivel ki lehetne csalogatni őket a barlangokból. A bar­langlakok ugyanis nem. fizet­nek semmiféle adót. A Cibeles téren van Madrid banknegyede. Banco Central, Banco de Bilbao — csillognak a feliratok egymás hegyén-há- tán. Közvetlen mellettük van a spanyol parlament épülete. Ezeken túl kezdődik az üzleti negyed. Az árak igen maga­sak. Túltermelési válság mu­tatkozik az alacsony termelés mellett is. Spanyolországban soha nem volt fejlett az ipar, legkevésbé a nehézipar. Fran­co 25 éves uralma alatt nem­hogy semmit sem tett az ipar elmaradottságának megszünte­tésére, hanem még a polgár- háború előtti színvonalat sem tudta tartani. A termelés a ka­pacitás 50 százaléka körül mo­zog. Ha érdeklődünk a benn­fentesektől ennek okáról, ké­szek a válasszal: — A spanyol munkások nem szeretnek dolgozni. Inkább éheznek családjukkal együtt. Arra viszont nem tudnak válaszolni, hogy akkor miért állnak hosszú sorok a munka- közvetítő irodák előtt. Nem lehet tudni pontosan, hány ipa­ri munkás van jelenleg mun­ka nélkül, mert erről a lapok nem imák, hivatalos kimuta­tások nincsenek. De Madrid­ban rengeteg olyan építkezést látni, amelyek mellett az áll­ványok ki tudja mióta állnak ott és semmi kilátás nincs ar­ra, hogy folytassák, 'még in­kább, hogy befejezzék a mun­kálatokat. így aztán érthető, hogy a spanyol nép életszínvo­nala ma Európában ‘ talán a legalacsonyabb. Egy munkás havonta 600—800 pesetát keres. Ebből lakbérre 200—300 pese­tát kell adnia. Egy kilogramm ostromolja a pályaudvarokat, és mondjuk a sevillai gyorsra három nappal előbb keli je­gyet igényelnie az utazónak. — Ejnye — dünnyögi ma­gában a tájékozatlan külföldi. — Úgy látszik, Spanyolország elemében van! No lássuk csak!... Néhány nap vagy hét termé­szetesen kevés ahhoz, hogy megismerjünk egy országot. Ennyi idő alatt csak benyomá­sokat lehet szerezni. Különösen áll ez Spanyolországra. De azt minden látogató megérti és láthatja, hogy a mai Spanyol- ország súlyos ellentétektől ter­hes. Maradjunk a Madridban lá­tottaknál. Egyes részei világ­város jellegűek, vannak azon­ban utcái, mint például a Jósé del Quan, ahol olyan látvány tárul a járókelő elé, amelyre mindig borzongva gondol visz- sza. A szó igazi értelmében emberi lakóhelyekről itt — né­hány méterre a tízemeletes épületóriásoktól — beszélni sem lehet. Roskatag, alacsony fészerekbe juthatunk itt, amelyeknek tetejét rudakra szerelt bádogból és furnir-le- mezekből tákolták össze. Ezek a „házak” még csak megvéde­nék valahogy a napsugarak­tól. de teljesen felmondják a szolgálatot a tavaszi-őszi zá­porok és a téli esőzések idején. A kidőlt-bedőlt fészerekben felnőttek és gyermekek töme­gei laknak. Ánnak ellenére, hogy Franco legalább a fővá­rosban igyekszik eltüntetni a szégyenfoltot, a város kapui előtt több mint tízezer ember lakik barlangokban, akiket szeretnének barakokba köl­töztetni, ha a fasiszta diktatú­ra megtalálná azt az eszközt» Gelej termelőszövetkezeti gaz­dáinak és lakóinak közöa összefogása tett lehetővé. Még a törvény megalkotása előtt —• azt követően, hogy az említett községek termelőszövetkezeti községek lettek — azon törték fejüket, hogyan lehetne az úgynevezett Tiszavalki öblözet belvízmentesítését közös össze­fogással megoldani és a 22 ezer holdas területen termelési biz­tonságot teremteni. A Hazafias Népfront a pórt irányításával, a tanácsi szer­vekkel összefogva, az egyetemi akcióbizottság segítőkészségé­vel elindította azt a mozgal­mat, amelynek már eddig is jó eredményei vannak: ebben aa évben már mintegy négyezer hold belvíztclenített területen indulhat meg a biztonságosabb termelés. A letűnt Horthy-rendszerben ez a terület ősztől tavaszig a főurak liba- és kacsavadászó területe volt, nyáron pedig ki­égett» szikes, délibábos róna- ság. Annak idején a walesi her­ceg is járt itt. Idegenforgalmi látványosság volt Borsod me­gyének ez a hortobágyi része. Innen vitték szét a nagyvi­lágba a híreket, fényképekkel illusztrálva, arról, hogy milyen nomád, elmaradt életet élnek a magyarok — Európa szivében. És — sajnos — ez igaz is volt. A felsorolt községek lakossága nem talált megélhetést saját falujában — a munkaképes la­kosság a vadludakkal együtt elvonult az alföldi és a dunán­túli nagybirtokokra, hogy ott keressék meg szegényes téli kenyerüket. Felszabadulásunkkal nagyot fordult a vijág ezen a tájon is. 1964 őszére, amikorra befeje­ződik a természet átalakító munka, 700 holdas víztároló­halastó, öntözőművek és mint­egy 55 kilométer hosszú csa4 tomahalózat biztosítja a ter-J melőszövetkezeti gazdák biz­tonságos, kulturált, belterjes gazdálkodását. A 7, EMLÍTETT községe« lakossága, a termelőszövetke­zeti gazdák közel tíz millió forint értékű társadalmi mun­kát vállaltak azért, h’ogy álla­munk támogatásával négy év alatt termővé változtassák ezt a hatalmas területet. Németh Jmre- országgyűlési képviselő leti rendszer bevezetése mel­lett, amelyet a múlt év szep­temberében nem ’ tartottunk feltétlenül szükségesnek?” Washington és London nyilatkozata ködösítés, amelynek rendeltetése — elvonni a figyelmet a Csendes-óceánon erőtelje­sen folyó kísérleti előké­születektől. A nyilatkozat célja egyszer s mind áthárítani a felelősséget T\SZSZ>1iommentátor az angol—amerikai közös nyilatkozatról tesen mi is kíváncsiak vol-. tunk rá. Határozottan érdekes, < de mindenekelőtt véres, vad és, könyörtelen játék ez. Minden* nagyobb városban van aréna,J ahol vasárnaponként ősrégi < szokások között leszúrnak 5—6^ bikát. Sok regény, költemény ^ szól a torreádorokról. A kiváló« matadorok dúsgazdag embe-< rek. í A másik leggyakoribb kér-, dés — milyenek a spanyolt nők? A spanyolok nagyon J büszkék arra, hogy — mintt mondják — Európa legszebb' lányai az Ibériai félszigeten < élnek. A fekete csipkekendő-1 vei leterített fejű, tökéletes? alakú, feketehajú, kreolbőrű C szenyoriták szépen, ízlésesen 5 öltöznek. Többnyire sötétszínű S ruhában járnak. Az udvarolni S szándékozónak igen nehéz dol-á ga van itt. A spanyol szokások \ igen szigorúan őrködnek a női? erkölcsökön. A lányok rend-' szerint szüleikkel, vagy test-5 vérükkel mennek az utcára és? persze — jegyesükkel. Nagyon? szeretik a táncot. A modern 5 táncokat is ismerik, de több-3 n.vire a spanyol kettőst és más? népi táncokat járnak. < Sok mindent láttu?k Sl?a-? nyolorszag-í ban, de a spanyol élet sok fon- K. tos jelenségét nem ismerhet- 5 tűk meg. Az idegenvezetők ac külföldieknek nem a mai, ha-5 nem a romantikus, az egykori? nagyság fényében fürdő orszá-5 got mutatják. Amikor elhagy-5 tűk Madridot, magunkkal hoz-? tűk az egyszerű spanyol em-S berek nehéz sorsának emlé-c két és mindennél beszédesebb , kézszorításait, melyek meg-, győztek bennünket arról, — 5 nem lehet tartósan az elmara- 5 dottság, a kultúrálatlanság ho- c nává tenni azt az országot, J amely Cervantest, Goyát, Gar-c cia Lorcát adta az emberiség- S nek. S. £. burgonya 12 peseta, 1 liter olaj 22 peseta. Egy kilogramm sza­lonna 90 pesetába kerül. A spa­nyol nép tehát nyomorog, ugyanakkor a gazdagok1 óriási nyereségre tesznek szert. 1930- ban 2800 milliomos volt az or­szágban, 1946-ban 14 ezer. Az­óta pedig több mint 30 ezerre nőtt a milliomosok száma. A föld' nagy része kis számú föld- birtokos kezében összpontosul. A három millió nincstelen sze­gényparaszt és ugyanannyi me­zőgazdasági munkás helyzete minden képzeletet felülmúl. Sokan otthagyják a falut, ab­ban a reményben, hogy a vá­rosban megkereshetik betevő falatjukat. Madridi sétáink során meg­néztük a művelt világ egyik legnagyszerűbb kincsestárát, a Prado-múzeumot. A múzeum­ban Velasquez, Goya. Greco, Rubens, Tizian, Raffael képe­in kívül megtalálható a festő­művészet más kiemelkedő alakjának alkotása is. A kép­tárban mindig sok a látogató. A spanyol beszéd azonban rit­ka mint a a fehér holló: a leg­több látogató angol, amerikai és francia turista. Az idegen- vezető szerint 252 Goya-kép van a Pradoban, de külön tér-* mekben láthatók Murillo, Ru­bens és Greco képei is. Általában sivár a spanyol főváros kulturális élete. Ope­rája pines. , Szórakozni legfel­jebb mozikban, mulatókban és kabarékban lehet. A színház- és mozijegyek ára nagyon ma­gas. A vasárnapi jegyár pedig kétszerese a hétköznapinak. A színházak félig üres nézőterek előtt játszanak. A világiroda­lom legnagyobb alkotásai in­dexen vannak. Az egyház ke­zében van az iskolák több mint kétharmada. A Madridban járt idegent rendszerint megkérdezik, lá­tott-e bikaviadalt. Természe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents