Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-08 / 82. szám

ESZAKWAGYARORSZÄO Vasárnap, 1962. április 8. Pályaválasztási gondok, gondolatok Ilyenkor tavasszal, az iskolai év vége felé mindig felvetődik a kérdés: milyen pályákat vá­laszt ifjúságunk, mi vonzza melyik munkaterület látszik legkedvesebbnek ifjúságunk előtt? Az iskolákban már meg­kérdezték a végzős növendéke­ket, a tanácsoknál most foly­nak a felmérések összesítései és mindezekből igen érdekes kép alakul ki. Ha az ifjúság feleleteit, illetve pályaválasz­tási elképzeléseit nézzük, szem­betűnő az a Változás, amely­ben egyúttal a társadalmunk fejlődésében végbement átala­kulás, az egyes pályáknak mind nagyobb megbecsülése is tükröződik. Néhány évvel ez­előtt az egyik vidéki gimná­zium érettségiző osztályában 36 növendék közül 12 ezt írta be a lapra: „Bármilyen hiva­talba, vagy egyelőre otthon Ez a bejegyzés az akkor még erősen uralkodó íróasztal-imá­datot tükrözte. Azóta igen nagy a változás. Az általános iskolát most végző növendékek pálya- választása is nagy minőségi változást mutat. Megnöveke­dett az érdeklődés a techniku­mok iránt. A megyében mint­egy 500 százalékkal többen je­lentkeztek vegyipari techni­kumba, mint ahány tanuló fel­vehető. A Sátoraljaújhelyi Kertészeti Technikumba a fel­vehető tanulók tízszerese, a putnoki és az abaújszántói me­zőgazdasági technikumokba ugyancsak többszöröse jelent­kezett. Hasonló a helyzet a többi technikumoknál is. Nincs még pontos adat, de biztatóak a kezdeti eredmé­nyek: sokan élnek az új lehe­tőséggel és jelentkeznek mező- gazdasági szakmunkásképzésre. Ipari tanulónak viszont arány­lag kevesen jelentkeznek. Igaz, oda mindinkább érettségizette­ket várnak és vesznek fel. Ál­talában megnövekedett a me­gyében a továbbtanulási kedy. Mintegy 25 százalékkal többen akarnak tovább tanulni, mint tavaly. Miskolc 1900 végzős ál­talános iskolása közül 1250-en jelentkeztek a különböző jelle­gű középiskolákba, 600 fiatal pedig egyéb módon akar tanul­ni (iparitanuló-intézetben stb.). Tehát a miskolci fiataloknak mintegy 95 százaléka tovább tanút A különböző miskolci technikumokba jóval többen jelentkeztek, mint ahány nö­vendék felvehető és még je­lentkeztek Miskolcon kívüli technikumokba is. Sajnos, a mezőgazdaság iránt a miskolci általános iskolások nem mutat­nak érdeklődést. Érdekes, figyelemre méltó változásokat mutatnak az érettségizők továbbtanulási törekvései A megyéből az érettségizőknek mintegy 60 százaléka jelentke­zett továbbtanulásra, sajnos túlnyomó többségük — a főis­kolai férőhelyek hiányában — nem tanulhat a kívánt szakon. Erősen csökkent a jelentkezés az orvosi egyetemre, viszont növekszik az érdeklődés a pe­dagógus pályák iránt. Emelke­dett az érdeklődés a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem iránt, de oda a megyéből nem kielégítő a jelentkezés. Nő a figyelem az agrártudoméinyi főiskolák iránt, érdekesség, hogy oda elsősorban a gimná­ziumokból jelentkeznek és nem a mezőgazdasági technikumok­ból. Kisebb növekedés mutat­kozik az iparitanuló-intézetek- be történt jelentkezéseknél. A Miskolcon érettségizőknél is csökken az orvosi pálya felé törekvés, többen érdeklődnek a felsőfokú technikumok, kü­lönösen a karcagi mezőgazda­sági felsőfokú technikum iránt, és jelentősen emelkedett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre jelentkezettek szá­ma. Az érettségiző fiúk a mű- szaki, a pedagógus és a mező- gazdasági pályák, a lányok a pedagógus és az orvosi pálya felé fordulnak elsősorban. Ipa­ri tanulónak elenyészően keve­sen jelentkeznek, és kevés a gyakorlati munka iránt érdek­lődők száma is. Száraz statisztikai adatokat soroltunk fel eddig. Mindezek azonban szükségesek annak alátámasztására, hogy bizonyít­suk, mennyire megváltozott a fiatalság érdeklődése a pályaválasztás tükrében. Je­lentősen növekedett az érdek­lődés a technikumok, különö­sen a vegyipari technikum iránt. Igen sokan jelentkeznek a villamosipari technikumba, ezzel szemben a mezőgazdasági technikumokba csak vidékről igyekeznek. Nő az érdeklődés a humán pályák, azon belül is elsősorban a pedagógus pálya iránt. Sajnálatos, hogy ipari tanulónak még mindig igen ke­vesen jelentkeznek, és ebben egy bizonyos fokig még a fizi­kai munka lebecsülése, vagy legalábbis nem kellő megbe­csülése mutatkozik meg. Még mindig fel-felbukkan az az .elmélet”, hogy aki tanult, le­érettségizett. annak már „nem lehet” fizikai munkát végeznie és nehezen válik köztudottá a fiatalság és a szülők körében, hogy a fizikai és a szellemi munka közötti különbség egy­re jobban elmosódik' és az új értelemben vett fizikai mun­kához mind tanultabb, maga­sabb képzettségű dolgozókra van szükség. örvendetesen növekszik a továbbtanulásra jelentkezők száma mind az általános isko­lákban, mind az érettségizők­nél, és ez azt mutatja, hogy a tudás, a, tanulás vágya egyre szélesebb tömegek jellemző tu­lajdonságává válik. Érdekes tanulságokat szűrhe­tünk le az egyetemre történt jelentkezésekből. Az orvosi pá­lya ma már nem az egyedül üdvözítő és vonzó az ifjúság előtt, mert a több áldozatot és egyelőre kevesebb anyagi lehe­tőséget ígérő pedagógus pálya, vagy éppen a vidéki munkát követelő mezőgazdasági pálya, továbbá a különböző műszaki pályák is vonzzák fiataljainkat. A pályaválasztásról szólva, meg kell említenünk a poli­technikai oktatást is, amelyet sok szülő félreértett. A poli­technikai oktatás nem szakis­meretet ad, hanem a fiatalnak a munkádhoz való viszonyát igyekszik megjavítani, meg­kedvelteim egy-egy szakmát. Az 5+1-es osztályokban vég­zett érettségizők szakmai mi­nősítését külön rendelkezés szabályozza. * » A pályaválasztás az egyik legdöntőbb lépés a fiatal em­ber életében. Az iskola, a szü­lők, az egész társadalom egész­séges ráhatásának kell érvé­nyesülnie minden egyes fiatal választásánál. A szülői mun­kaközösségek, az iskolai KISZ- szervezetek, a nevelői kar, a Nőtanács közös feladata és munkája, hogy a szülők és a tanulók egyaránt megfelelő tá­jékoztatást, felvilágosítást és útbaigazítást kapjanak, közös erővel segítsék a fiatal — adottságainak legjobban meg­felelő és a társadalom igényei­vel összhangban álló — pálya­választását, segítsék, hogy arra a pályára kerüljön, amelyen a legtöbbet használ a társada­lomnak. Benedek Miklós Zászlót avat a szentistváni Erkel Ferenc énekkar Egy évvel ezelőtt alakult meg Szentistvánon a művelő­dési ház énekkara, ötven tagja szinte teljes egészében ter­melőszövetkezeti dolgozó. Az együttes, amelynek munkáját Baranyi Dezső énektanár irá­nyítja nagy gonddal és lelke­sedéssel, most ünnepre készül. Névadó és zászlóavató ünnep­ségre, amelyet április 8-án, va­sárnap este rendeznek meg a művelődési házban. Az ének­kar nemzeti zeneirodalmunk egyik nagy úttörőjének, Erkel Ferencnek nevét veszi fel, s ez a név már ott feszül a gyö­nyörű matyó motívumokkal ki­hímzett selyemzászló fehér mezőjében. Érdekessége az énekkari zászlónak, hogy jelentős mun­kát kitevő hímzését, varrását részben a szentistváni Matyó Ktsz dolgozói, részben pedig a művelődési ház hímző-varró szakkörének tagjai végezték el. A vasárnapi névadó és avató ünnepségen vendégsze­repei a mezőkeresztesi férfi kórus is, míg az ünnepi be­szédet dr. Mohás Gézáná, já­rási népművelési felügyelő mondja. Szombaton délután Miskolcon: Megkezdődött az V. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál A tavaszi napsütésben több száz fiatal zenetanuló és nagy­számú érdeklődő gyülekezett szombaton délután Miskolcon, a Bartók téren. Két órakor megszólalt a hosszú idő után megjavított avasi torony órá­jának harangjátéka, majd a Zeneművészeti Szakiskola er­kélyén felharsant az V. Orszá­gos Ifjúsági Kamarazene Fesz­tivál szignálja. Zenetanuló fia­talok koszorút helyeztek Bar­tók Béla emléktáblája alá. Megkezdődött Miskolcon az V. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál. A Zeneművészeti Szakiskola néhány emeleti helyiségében érdekes kiállítást rendeztek be, amely a miskolci zeneiskolák tíz éves fejlődésén túl azt is szemléltette, hogy miként ala­kult Miskolc zenei élete koráb­ban. Horváth Kiss László a ki­állítást megnyitó beszédében Kiállítás a BM-Mpzoli kEPjában Érdekes, figyelemreméltó kiállítás volt a miskolci BM Ráduly József Klubban. A BM Borsod megyei szerveinek — rendőrség, határőrség, tűzoltó­ság, BM belső karhatalom, büntetésvégrehajtó intézetek — dolgozói és családtagjai mu­tatták be képzőművészeti, iparművészeti és fotóművészeti munkáikat. A kiállítás összeállítása a BM-dolgozók széleskörű érdek­lődését és a különböző művé­szetekhez történő vonzódását tükrözi. Valójában nem mond­hatjuk, hogy képzőművészeti kiállítás, mint ahogy a felirat hirdeti, mert a sok száz kiál­lított darab között éppen a képzőművészeti alkotás a leg­kevesebb, azonban ezek is és az egyéb alkotások is a mű­vészi érzéket, a szép szeretetét tükrözik. Harminckét festmény, sok­sok rajz képviseli a képzőmű­vészeteket. A képek témája igen változatos. Tájképek, csendéletek, mindennapi éle­tünket, benne a belügyi dolgo­zók mindennapjait felölelő té­mák váltakoznak. Hubai Mik­lós jó színhatású tájképei emelkednek ki legjobban a Tavoszi visszatérés... (Szegő Gizi rajza) tárlat anyagából, mellette Szatmári István képeit kell még megemlítenünk. Nagy­szerű Németh József karika­túra sorozata. A fotók igen magas művészi színvonalúak. Döntő többsé­gükben Pacz Pál, kisebb rész­ben László Ferenc felvételeit láthatjuk. Az élet apró, elle­sett mozzanatai, a munkásélet, a rendőreiét tükröződnek a fotókon. Kiemelkedőnek tart­juk a „Zárszámadó közgyűlé­sen” című, a beszámolót elgon­dolkozva hallgató parasztfejet. Andrási Remó művészi fa­faragásain kívül számos egyéb fafaragást, lombfűrész mun­kát, számos barkácsmunkát, üvegfonást és egyéb, az iparművészet körébe tartozó, vagy azt megközelítő alkotást látunk. Sok ízléses kézimunka, gyermekrajz és gyermekkézi­munka — a BM Gyermekott­hon kicsinyeinek munkái — teszik teljessé a kiállítás anya­gát. Érdekes és figyelemre méltó a kiállítás — mondottuk. Igen, az; élénken tükrözi a nagyará­nyú kulturális fejlődést, a kulturális tevékenység szerete­tét. Kruzsely Károly kultúr- tisztnek, a kiállítás rendezőjé­nek, nem lehetett könnyű dol­ga az anyag összeválogatásá- ban. így kerülhetett a kiállí­tási anyagba néhány olyan darab is, amely színvonalban elmaradt az átlag mögött. — Apró fogyatékosságaival együtt is örömmel üdvözöljük ezt a kiállítást. (bm) megindult hangon emlékez® meg a nagy úttörőkről, 1874-es Miskolci Daláregyl®; ről, azokról, akik az elm*í évtizedekben Miskolcon a t) nei élet tüzét élesztgették, v; lamint az állami zeneiskola fejlődéséről, munkájáról, art1 lyekről a kiállítás, szűk vol miatt, csak igen vázlatos k pet adhat. A fesztivál ünnepélyes rn®< nyitására délután három ót1 kor került sor. Részt vett megnyitáson a városi párti zottság képviseletében Kova1 Miklós, az agitációs és prop1 ganda osztály vezetője, a V* rosi tanács részéről Fakt László vb. elnök, Tok Mikit a művelődésügyi osztály veti tője. A Művelődésügyi Minis; tériumot Rónay György, a n>’ vészeti oktatási osztály vez* tője, Lovass György íőelőa® és dr. Barna Andrásáé, a zen1 osztály vezetője képviselte, len veit dr. Szávai Nándori a Zeneművészek Szövetség1 nek főtitkára. A fesztivál zs| rijében Sándor Frigyes, Szávai Nándorné, Banda Ed Tardos Béla, dr. Vécsey Jet és Horváth Kiss László fog la helyet. Ismét a rézfúvósok szignálj jelezte az ünnepség kezdete majd a Himnusz akkordj1 búgtak fel az orgonán. Unnel megnyitó beszédet Fekete LáS. Iá vb. elnök mondott. Megen lékezett a nagyarányú feji* désről, ami egész országun kulturális fejlődésében és az*) belül a Horthy-rendszerb® erősen elnyomott, ellenzé! Miskolc zenei életében végb* ment. Gyermekeink ma min többet kapnak az örömből ez a fesztivál is a fiatal0 örömteli életének jelzője. A megnyitó után megke’- dődtek a kamaraegyüttest hangversenyei. Este XVII XVIII. századbeli toronyzet köszöntötte az Avasról a feS‘ tivált. Ma, vasárnap déleid folytatódnak a hangversenyt délután pedig az értékeléseid kerül sor. A fesztivál részied méltatására ' keddi lapszí munkban térünk vissza. Baráti népek estjei a Herman Ott* Leánygimnáziumban Cseh-est A Herman Ottó Leánygim­názium III. osztályának KISZ- szervezete a napokban rendez­te meg a Századunk című elő­adássorozat cseh-estjét. A so­rozatban a baráti népek kul­Kazincbarcika dolgozói forró lelkesedéssel ünnepelték a Gavrilov-együttest A megyénkben rilov-együttes pénteken egész nap Kazincbarcikán tartózko­dott. Reggel ellátogattak a BVK-ba, ahol az üzem dolgo­zói nevében Sütő László igaz­gató és Galambos Gyula, az MSZBT helyi titkára köszön­tötte őket. Ezután az együttes tagjai meglátogattak néhány üzemegységet. A Békevárosban Újvári Ist­ván, a városi pártbizottság munkatársa, Szabó János, a városi tanács elnöke és a vá­ros más vezetői fogadták kedves vendégeinket, majd hosszasan elbeszélgettek velük. A délután folyamán az együt­tes megtekintette Az ifjúság keresztútjai című japán filmet. A Gavrilov-együttes műsora este 6 órakor kezdődött. Mint már annyiszor, most is szűknek bizonyult a mozi helyisége és a közönség — szó szerint — zsúfolásig megtöltötte a ter­met. A színpadon felsorako­zó együttes tagjait Kazinc­barcika dolgozói hatalmas tapsviharral köszöntötték, majd Sztaroszta Vlagyimir konferálásával megkezdődött a műsor. A nagytudású együttes mű­sorát rendkívüli gazdagság, színesség, változatosság jelle­mezte, Kórusszámok, magas pátoszé táncjátékok, bő hu­morú paródisztikus jelenetek, énekszólók, balalajka számok, csehszlovák, német, magyar, orosz dalok, orosz, magyar operarészletek váltogatták egy­mást. Elsőnek kórusszámokat hal­lottunk Gavrilov vezényletével. Ezekről a számokról külön- külön is sokat beszélhetnénk, ha szovjet barátaink kórus­kultúrájának ma.gasfokú mű­vésziessége nem lenne annyi­ra közismert. Annyit azonban mégis megemlítünk, hogy ta­lán a Matrozov haláláról szóló ballada aratta a legnagyobb sikert, melynek zenéjét Szo- lovjev Szedoj szerzetté. Az együttes műsorából nehéz ki­válogatni a legsikerültebbeket, hiszen mindegyik számuk hosszantartó vastapsot kiváltó ■élmény volt, néhányról azon­ban mégis érdemes külön Szólni. A Dicsőség a hősöknek című tánckompozició azok kö­zé a számok közé tartozik, amelyekre bizonyára hosszú ideig emlékezni fognak Ka­zincbarcika dolgozói. A reflek­tor elsőnek egy nagyszerűen elrendezett ’ szoborcsoportot mutat, melyhez gyászruhába öltözött anyóka közelít. Ké­sőbb a szobor alakjai, a hősi halált halt matrózok, katonák megelevenednek, és eltáncol­ják azt a küzdelmet, harcot, melyben életüket adták hazá­jukért, végül újra szoborrá merevednek. A megrázó erő­vel előadott, hős pátosztól át­itatott tánc kétségkívül az est egyik legsikerültebb műsor­száma volt. A sport-szvitben az együttes tagjai a szép mozgásból, végül pedig egészséges humorból adtak ízelítőt. Különösen a labdarúgás, és az ökölvívás paródiája okozott sok derült­séget. A derültségről, a jó­kedvről egyébként sok, más számmal is gondoskodtak. Ide tartozik az a paródia is, mely­ben a divathóbort áldozatait, az elferdült ízlésű öltözködést, táncot tették nevetségessé. És ide tartoznak a tréfás dalok is, melyek után szintén hosszan zúgott a vastaps. Elsősorban Kotkin és Barabanscsikov ne­vét kell itt megemlítenünk, akik balajkájukat ördögi üevesséPgel szólaltattak me" akkor is, ha jobb kezükkel nem pengették a húrokat. Hangszert cseréltek egynv's'a1. majd — legyintve — ' vissza­cserélték, átvették a hátuk mögött, kidugták a szék alatt stb., a melódia azonban egy pillanatra sem maradt abba. A jókedvet fokozta a vokál kvartett is, melynek tagjai — Plotnyikov, Tincsenka, Zsela­kin, Kancenics — tréfás orosz népdalokat adtak elő. Különö­sen harmonika utánzatuk ara­tott nagy sikert. A szólóénekesek közül Dub- rovin kapta a legnagyobb tapsot Erkel: Hazám, hazám áriájáért. Az elismerés nem­csak nagyszerű hangjának, ha­nem tiszta, szép kiejtésének is szólt. Ljvova Ludmilla, az együttes női szólóénekese Csaj­kovszkij Liza áriájával, Far­kas: Zsuzsi dala című művé­vel, később pedig a Kis Duna ág, nagy Duna ág-gal lopta be magát a kazincbarcikaiak szí­vébe. A műsort az ugyancsak nagysikerű Moldvai táncszvit­tel fejezték be. A táncokat Szmirnov kore- ografálta, a zenekart — mely szintén sokat tett a sikerért — Bagadajka vezényelte. A műsor végeztével Szabó elvtárs köszönte meg a nagy­szerű estét, majd emlékplaket­tet adott át az együttesnek. Utána egyenruhás úttörők vi­rággal köszöntötték a kedves vendégeket. A műsor után a város vezetői ünnepi vacsorán látták vendégül szovjet bará­tainkat. Az együttes szombaton dél­után és este Miskolcon adott műsort, ma, vasárnap pedig Sátoraljaújhelyre es Tarcalra látogat. Priska Tibor túráját, történetét, életét sz® retnénk bemutatni és megsz® Tettetni versekkel, színdarab részletekkel, felolvasásokká zenével és tánccal. Az estet a gimnázium torn® termében rendeztük meg. , cseh-est kettős célkitűzésű, két — történelmében és sors® ban egymásra utalt — nép b® rátságát kívánjuk szolgálni, azt is szeretnénk, hogy műs® runk meghallgatása után tis® tább és világosabb kép bont® kozna ki északi testvérnépürt kultúrájáról.” — hangzott a műsor bevezetőjében. A műsor színvonalas, ötlet® és változatos volt. Különös®1 tetszettek a cseh népdalok & dődi Adrienne előadásába® Smetana: Moldva című szimf® nikus költeményének ismert® tése Láng Éva tolmácsolás® ban, Peter Karvas: Éjféli mis1 című drámájából egy részi®1 A legnagyobb tapsot talán cseh polka kapta. Jászay Edit, a Herman Ottó Leánygim® III. o. t. Lengyel-est Jól sikerült lengyel kulturá lis estet rendezett a Herma1 Ottó Leánygimnázium II. os® tályainak KISZ-szervezete. estet a Századunk rendezvén! sorozat keretében mutattuk b® Már hetek óta izgalommal k® szültünk erre a műsoros estr® és mindent elkövettünk rét1 dezvényünk sikeréért. Az i® kola folyosóin gazdag anyag1 kiállítást rendeztünk, melyb®* a lengyel földet, népét, szoci® lista kultúráját és tanulótárs®1 ink lengyel barátnőikkel vív tott levelezését mutattuk b® A színvonalasan összeállítói1 esti műsor nagy tetszésre t®‘ Iáit. Mind mi, mind kedv®1 vendégeink igen sokat tanúi tunk az estből, és valamen! nyien jól szórakoztunk. Szepesi Zsuzsanna alapszervi KlSZ-Utkát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents