Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

▼asámap, 1982. április 1, ESZAKMAOYARORSEAG S Ifjúsági építkezéseket szerveznek, az eddiginél jobban kihasználják a gépeket November 30-ig 1428 lakást adnak át a borsodi építők A Borsod megyei Építői paid Vállalat dolgozói termelési ta­nácskozáson elha'tarozták, hogy az elmúlt évinél 10 százalék­kal magasabb tervüket lét* számemelés nélkül, a termelé­kenység növelésével valósítják meg. A munka sikeres elvég­zésére felajánlásokat tettek. A dolgozók vállalták, hogy éves tervüket határidő előtt nyolc nappal befejezik, meg­szüntetik az évvégi hajrát, no­vember 30-ig 1428 lakást ad­nak át. A munkát úgy szerve­zik meg, hogy egy-egy lakás építését az idén 10 hónap al{itt, jövőre pedig 9 hónapon belül fejezzék be. Ennek megvalósí­tására fokozzák a gépek ki­használását, új technológiákat .vezetnek be, s új anyagokat alkalmaznak. így például a -----oo°-----­A hoi a műanyag kiszorította a vascsövet Az Özdvidéki Szénbányásza­ti Tröszt mélyművelésű bá­nyáiban a korábbi években vascsöveket használtak a munkahelyek jó levegőellátá­sára. A nedves bányákban azonban igen sok gondot oko­zott a csővezeték rozsdásodá- srinak megakadályozása. A pontatlan tömítések miatt a 3—400 méter mélységben fék vő bányarészekbe már csaló kevés jó levegő jutott. Emiatt különösen a robbantás után kellett sokáig várni a munka­hely „kiszellözésére”. Az Özdvidéki Szénbányászat ti Tröszt pűtnoki bányaüzemé-í .ben kísérleteket kezdtek áj vascsövek helyén műanyag PVC-csüvek alkalmazására. kísérletek nagyszerűen bevál-j tak. A PVC-csövek jól állják a nedvességet, könnyen sze* relhetők, összeillesztésük csak fele annyi időt vesz igénybe, mint a vascsöveké és kevesebb a levegöveszteség. Ezenkívül a PVC-cső jól tárolható és a 70—80 centiméteres, vékony telepekben is könnyen szállít­ható. A putnoki bányaüzemben végzett kísérlet után fokozato­san alkalmazzák a műanyag- csöveket más üzemekben is. Az idén már 5 ezer folyó­méternyi műanyagcsövön kap­nak a bányászok friss levegőt. A most kialakított új munka­helyekre már nem is szerelnek he vascsöveket az Özdvidéki Szénbányászati Trösztnél, ha­nem mindenütt a műanyag- csővezetéket alkalmazzák. Számítások szerint a műanyag­légcsővezetékkel évente több mint 1 millió forint megtaka­rítási érnek eL lakások külső és belső vakolá­sának 30 százalékát géppel végzik el, és ahol lehetséges, a meszelést is gépesítik. Az idén az új lakásokban 8 ezer négy­zetméter PVC-padlózatót ké­szítenek, és több mint ezer köbméter perlitszigetelést hasz­nálnak fel. A munkafegyelem megszilárdításával az elmúlt évi 3,1 százalékról 2,6 száza­lékra csökkentik a veszteség­időt. A lakásépítkezések meg­gyorsítására a KISZ-fiatalok külön felajánlásokat tettek. Többek között elhatározták, hogy a diósgyőri és az ózdi középblokkos építkezések le­lett védnökséget vállalnak, há­rom munkahelyen ifjúsági építkezést szerveznek, társa­dalmi munkában 5 ezer órát dolgoznak és csaknem 1 millió forintot takarítanak meg év­végéig a vállalatnak. Az építő­brigádok a vállalások mielőbbi teljesítéséért, versenyre hívták egymást. Orvosi rendelők, utak épülnek a szikszói járásban Számos fontos beruházást terveznek 1962-ben a szikszói járás községei. Egyik legna­gyobb létesítmény, a léhi or­vosi rendelő, már befejezéshez közeledik, május elsején ünne­pélyesen át is adják rendelte­tésének a 120 ezer forintos rendelőt. Monajon is orvosi rendelőt építenek, de most került sor egy tanácsháza létesítésére is, összesen 220 ezer forint költ­séggel, Selyeb község 450 ezer Ft értékű épületet kap. amelyben célszerűen el tudják helyezni a tanácsot, a párthelyiséget és a tsz-irodát, A községben épil­lő, régóta várt híd 300 ezer fo­rintba kerül. Két községben utat építenek. Kupán 450 ezer forint értékű út lesz. Csobád pedig S00 mé­teres új útszakasszal gyara­podik. amelynek költségei 500 ezer forintot tesznek ki. Ebből 120 ezer forint értékű munkát a község lakosai vál­laltak. KlSZ-fíafalok védnökivel ércszállító berendezés épül a Lenin üoiiászaií Müvekben ■savai — számítás szerint — egy évben mintegy 2 millió forintot takarítanak meg, vagyis a berendezés költ­sége két év alatt megtérül. , . azon vitatkoztak A minap ejjy társaságban, hogy meg lehet-e bátran mon­dani az igazat. Többen azt bi­zonygatták, hogy nem, mert... S a szókimondás bátorsága el­lenében a tapasztalást hozták fel érvül, mely — ahogy meg­figyeltem — az egyáltalán nem mai 'keletű ,,ne szólj szám — nem fáj fejem” köz­mondás klasszikus eszköztárá­ból került ki. Bizonyítási eljárásuk — hogy „az igazságért beverik az 'ember fejét” — egy csöppet sem volt korszerű. Abból in­dultak ki, hogy az igazmon­dást — lettlégyen az bármi­lyen csomagolásban — szükség­szerűen követi a megbírált sze­mély megtorló ellentámadása, s ha az a valaki éppenséggel hivatali fölöttese az illetőnek, akkor — jaj ... a kritikusnak. Ez az okfejtés, bármennyire is tetsző az ellenzékieskedésre hangolt, telkeknek, mélysége­sen hamis és rosszindulatú is egyben. Tagadja a közéletünk­ben, vezetők és beosztottak kapcsolatában ténylegesen végbement változásokat, azt e kialakulóban lévő jótékony légkört., mely nemcsak, hogy „eltűri”, hanem meg is köve­teli a bírálatot, a kritika tisz­teletét. Azt senki se tagadja, hogy a Megoldódik Szikszó vízgondja A Lenin Kohászati Művek­ben a vasércet jelenleg fárad­ságos és költséges módon to­vábbítják a tömörítőnivj tároló bunkeréibe. Ez a munka na­ponta átlagosan egy baggert és három dömpert foglal le. Az érctér és a tömörítőüzem kö­zötti gidres-gödrös rossz tere­pen a jármüvek gyakran meg­rongálódnak. így többször a tömörítőmű anyagellátása is akadozik, sok időbe és költség­be kerül a gépek javítása. Ezért, az érc gyorsabb és biz­tonságosabb továbbítására, szállítóberendezés építését ha­tározták el. A gyár szerkesztői­nek tervei alapján, az érctér és a tároló bunkerek közötti részen — mintegy 150 méter távolságban — két szállító- szalagot szerelnek fel: ezek a földbe süllyesztve működnek majd, s azokra az ércet csúsz­dákon. úgynevezett surranió- •ion eresztik rá. így csupán így tológépre, vagyis dózerre ész szükség. Az alagutat hasz­nálaton kívüli hányatám- ryűrűkből és lemezekből kö­vezik ki. A kohók jó elegy- vllátása és végső fokon a lycrs vasgyárt.ás zavartalansá- la szempontjából fontos épit- Wzés felett a gyár KTSZ- titaljal védnökséget vállal­ok. A karbantartó üzem Ha­ltjai máris hozzákezdtek az íA.nt részek gyártásához. A Mvck szerint az év első felé­lői elkészül a szállítóberende-1 zi egyik szakasza. Az érc- sŐUítás szalagüzerű megolda­sz: kszón ebben az évben sok fontos beruházásra kerül sor. De valamennyi között legfon­tosabb a község régi és leg­sürgősebb problémájának, a vízellátás gondjának megol­dása. összesen 5 millió forintot fordítanak erre a célra, a köz­ség pedig 600 ezerrel járult hozzá a költségekhez. Ebből az összegből két kutat, tartályt és vezetéket akarnak épileni. Hogy mennyi i'e égető volt már e probléma megoldása, azt két adat bizonyítja: a község napi szükséglete 300 köbméter len­ne, de az artézi kutak csak 42 köbméter vizet biztosítanak. Sokszor olyan helyzet is kiala­kult, hogy egy-egy nagyobb esőzés után csak bele kellett, meríteni a rosszul épített, cél­szerűtlen kútba a vedret, olyan magasan volt a víz szintje. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között mi­lyen nehéz lett volna betartani akár- a legelemibb egészség- ügyi szabályokat is. A szükséges Írét kutat már meg is építették, megtartot­ták a próbát és megállapítot­ták, hogy azok elegendő és jó­minőségű vizet szolgáltatnak. A tároló medence és a vízve­zetek építését még április hó­napban megkezdik. Három­millió forintot használnak fel ebben az évl>en, jövőre pedig befejezik az építkezést,. A víz- vezelék a község valamennyi utcájába eljut, és utcai, vala­mint tűzcsapokat is építenek hozzá. Ezzel a beruházással megoldódik a község locsolásá­nak problémája is, el tudják majd látni megfelelő ivóvízzel a kórházat az iskolákat és a napközit, és megvalósulhat így majd a tej feldolgozó üzem lé­tesítése is, amelyet eddig a vízhiány akadályozott Az 1962. év további jelentős beruházásai közé tartozik még a kultúriráz is. A munka már befejezéshez közeledik, május 1-én pedig sor kerül az ünne­pélyes átadásra. A régi kultúrház épületét napközi otthonná alakítják át Négy tan terem, korszerű konyha kap helyet ebben a 653 ezer forintos létesítményben. Régi problémát oldanak meg ezzel is, minthogy 240 iskolás gyermeket tudnak majd elhe­lyezni az év végéig elkészülő új napköziben. A /iCsoda A FÜSTÖS, poros ablakokon ká téién betört a fény. Máskor is Így jött, egyik pillanatról a ft rúásikra bevilágította a csar­nokot. Most is hosszú, csillogó Sugarakat szőtt a finom porból, ftn^ely állandóiin ott lebegett a tüzes lemezek fölött. Az öreg Lukácsnak mégis &gy tűnt most, mintha szokat­lan hirtelenséggel érkezett vol­na nieg a reggel. Vagy talán csak azért tűnt úgy neki, mert nagyon elfáradt ezen az éjsza­kán? Lehet, bár nem volt sem­miféle nehézség a műszakon, rfiéR most, az utolsó percekben is szépen dolgoznak a henge­rek. Mégis, jobban elfáradt, mint piáskor. Érzi. Miért? Nem gondolkodott ezen, nem csinál és sohasem csinált magának felesleges gondot. Most sem ezen töprengett és nem is a hirtelen jött reggelen. Csak az jutott eszébe, amikor a szemébe tűzött az első reg­geli napsugár, hogy bizony hosszúak az éjszakai műsza­kok. Még árinál^ is, akire itt mán harminc éve ragyog be reggelenként a fény. Nekidült az oszlopnak és nézte a tüzes lemezeket, majd az ablakot figyelte, amely egy­re jobban fénylett. s beara­nyozta az olajos vaskoriatokat, az egész műhelyt. Órájára pillantott. — Fél hat Hatkor műszak- váltás • .. A többiek már ott gyülekez­tek a szekrény mellett. Lukács tysi éppen akkor ért oda, aíkor Matyusák, a hrigádve- lekiálLott a hídról, j- Lehet mosakodni, embe­z egész csoport megindult a m dó felé, de csak néhány lé st tehettek, mert a brigád- ve tő engedélyét Budai, a he­ly1 .es visszavonta. Vulahon- nt- a hengerek mellől rohant e“ ;s kiáltott: i Azonnal hengeresére! 4 szavak mintha szíven i!l(y.k volna Matyusákot. Egy pl'tiatra megállt s felkiáltott: OMi történt? * ászt som várva szaladt a vas rcsőn az emberekhez. Aki !Ta Budai is odaért s már mor La is nagy bosszúsan: , "TJi történt? Hát mi tör- ténr ott? Kikopott a henger közi ,y Azonnal ki kell cse­rélni ”A szentségit a szentek- n ii jr buggyant ki Matyusák szájú s js meglepte az em- mcrt az előhengerész •i i-a nemigen foglalkozott bibiig személyiségekkel. De most kazán dühös lett. Mert erre Szerére ő sem számított. Olyanéi ment minden, a hen- ß®ra jKéSZ éjjel ontották az ötvözd lemezeket s most, amikoíjyjúr lassan véget ér a műszál kikopik a henger ... ~7 ijn értem! — lépett elő a bngjvezet5 zs Budainak szegez®a kérdést: — 'Iirne8r>ézted! — mondta röviden emez s úgy tűnt, mintha meg­haragudott volna. — Ügy teszel, mintha én lennék a hibás! — nézett a Matyusák szeme közé. — Máskor talán nem fordult még elő, hogy hirtelen kikopik a henger? Nem? — Jó, jó! — vette most már halkabbra a szót az előhenge­rész. Mert így nevezik hivata­losan a brigádvezetőt. — Mit tehetünk?! —- nézett az embe­rekre. — Kicseréljük! Már kezdhetjük is! Leállt a gépház motorja, leállt a henger. Csend lett, de csak egy pillanatra. Jött a daru, minden megélénkült, megmozdult az egész csarnok. Az öreg Lukács is szaporán szedte lábait. — Hát ez bizony váratlanul jött — gondolta Lukács. De nemcsak ő, ezt gondolta min­denki, hiszen ritkán fordul elő. hogy éppen műszákváltás előtt kell hengert cserélni. — Másfél órai kiesés — mondotta az öreg a mellette Igyekvő Kiss Lajosnak, aki tíz esztendős hengerészmúlt Iával npár az öreg, tapasztalj hen­gerészek közé tartozik. Kiss nem szólt, mit mondjon, mi­nek beszélni ilyenkor, itt a baj és kész. Különben sem szereti a szószapnrítást. Csak ránézett az orca Lukácsra és ez jutott az eszébe' — Mit kelepelsz. vén hense- rfyizróka . . — Hát akkor csináljuk, em­berek! — mondta Matyusák és maga is nekigyürkőzött. Álmos volt ö is, úgy érezte, szempil­lái ólomból vannak, de aztán eltűnt az álom a szeméről olyan hirtelen, mint amilyen hirtelen betöri, a reggeli fény, mint amilyen hirtelen kikopott a henger körepe. Mert, az aztán tényleg hirtelen kopott ki, egyik percről a másikra. — De hát mi történt? — mormogta a brigádvezető. — Mi történt rfz emberekkel? Azokkal bizony nem történt egyéb, minthogy versenybe szálltak az idővel. A percek­kel, . meg a másodpercekkel. És talán még a pillanatokkal is. Az egész brigád megeleve­nedett. Mintha nem bírt volna erejével. Mintha nem is dol­gozott volna egész éjjel. Az öreg Lukács fütyülni kezdett. — Mi az isten? — nézett kö­rül a brigádvezető s megállt egy pillanatra, mert így, ilyen nagy. erőtől duzzadó, szinte emberfeletti lendületben még sohasem látta ezt a brigádot. — összebeszéltek — gon­dolta Matyusák. — Mit akar­nak tulajdonképpen? AKKOR, abban a percben még ő sem sejtette, mit akar­nak. Legyőzni az időt! Az időt? Lehetséges? — Add a kulcsot! — mondta valaki. — Gyorsabban, mert... — szakította félbe saját mondatát az egyik hengerész. — Igyekezz, fiú! — biztatta valaki a 1 ongrácz-gyereket. aki nem olyan régóta eszi a hengerészek nehéz kenyerét. Igyekezzen? Ezt bizonv kár volt mondani, mert a Pong­ráez-fiú is ügy dolgozott, aho­gyan még soha azelőtt. Percek alatt kitisztította a préshíd alól a vashulladékot, amit a henge­részek révének neveznek. Olyan az, mint a pikkely a halon s ha nem vigyáz az em­ber, könnyen a körme alá sza­lad. De Pongrácz most nagyon vigyázott, és mire azt mondta valaki: — Igyekezz, fiú! — mar nem is volt miért igye­keznie, mert az összes . réve egy csomóba gyűlt a henger mellett. — Emeld magasabbra! — Vigyázz a kezedre! — Most! Engedd bátran! — Vigyázz! Még egyszer! így „vezényelt" az előhenge­rész» s most már ő is belelen­dült alaposan. — Még tíz pere és jönnek a délelőttösök — nézett órájára Matyusák és csak akkor ébredt tudatára, hogy mit is mondott, amikor valaki így válaszolt: — Tíz perc nagy idő ... — Tíz pere alatt elkészü­lünk ... — toldotta meg va­laki, aztán jó ideig senki sem szólt.. Pongrácz állt a hengeráll­vány mellett és izgatottan nézte az embereket. Még so­hasem látott ilyet. Látott már hengereserét., de így, ilyen ki- fejezhetetlen lázas tempót, és szorgalmat még álmodni sem mert volna. — Mi ütött ezekbe az embe­rekbe? — töprengett, de azt még csak nem is sejtette, hogy az előhengerész is éppen erre c on dől most, amikor már csak nercek hiányoznak és teljesen kinvújtózik az óra két muta­tója. — Hat óra! — egyenesedett fel Matyusák s a tiszta kóccal .törölgetni kezdte kezefejét. — Kész! — mondotta érez­hető örömmel Budai és ő is fel egyenesedett. — Sehogyan sem értem.. 1 Harminc perc alatt? Ez cso­da ... — tűnődött a Pongrácz- tiú s várta, mit szólnak a töb­biek. A többiek nem szóltak. A hengerre, onnan meg a brigád­vezetőre tekintettek', várták* mondjon valamit, hiszen ilyen se történt még a diósgyőri kö- zéplemezsoron, sohasem cse­rélték még ki a hengert har­minc perc alatt. Talán sehol az országban. Mert másfél óra kell egy ilyen hengercseréhez,- legalább. — Ezt nem hittem volna, elvtársak! — mondotta halk ünnepélyességgel az előhenge­rész és látszott rajta, keresi a szavakat, mert ő is érezte, mondania kell valamit, hiszen nagy dolog történt, az időt győzték le s nem is akárho­gyan. Rekordidőt értek el. Da hát mit mondjon még? — Nagyon jól csináltuk! —* folytatta kis szünet után. —• Most már igazán mehetünk! mosakodni ... És a fizetés után a kapuban találkozunk.’ Mert azt indítványozom, hogy erre a sikerre inni kell! Most pedig jöhet a délelőttös brigád* folytassa a munkát... JÖTT IS A DÉLELŐTTÖS brigád, az éjszakai pedig elf»; gadta az előhengerész javas!«; tát. Ott gyülekeztek a gyár­kapu előtt... Szegedi László személyi kultusz idejében tör­vényszerűen kialakult és a bí­rálatnak egyáltalán nem ked­vező közéleti atmoszféra nem érezteti még ma is hatását, s azt sem állíthatjuk, hogy nem akadnak jelenleg is vezetők és beosztottak, akik ne töreked­nének ennek az egészségtelen légkörnek tartósítására, mely a bírálat elfojtásához vezet. Akadnak ilyen emberek, de az ezzel kapcsolatos mindenfajta általánosítás, a bírálat elnyo­mására irányuló egyedi esetek szükségszerűséggé nagyítása helytelen. Bírálni nem könnyű dolog, de lisztes kötelessége minden­kinek. A hibák mennyiségi felhalmozódásának egyik leg­hatásosabb ellenszere a kriti­ka és az önkritika, de csak ab­ban az esetben használ s vezet tényleges eredményekhez, ha nem vagdalkozó, hanem meg­gondolt és alapos. A fogyaté­kosságok és (eredmények tár­gyilagos mérlegelésére ' kell épülnie. Kölcsönösen tisztel­nünk kell az emberekben meglévő erényeket, a munká­ban elért eredményeket, s ha a bírálat az eredmények köl­csönös tiszteletére épül. akkor hatása sem maradhat el. Emberek buknak el. felfelé ívelő életpályák törnek ketté azáltal; hogy a munkatársak, vezetők és beosztottak nem kí­sérték kritikusi éleslátással a bajbajutott fejlődését, enged­ték, hogy hibái felhalmozódja­nak, mely aztán az elkeserítő „minőségbe”, a „lebukásba” csapott át. Ha idejében figyel­meztetik az elkövetett hibákra, minden bizonnyal ^kikerüli az újabb hibalehetőségeket, job­ban vigyáz. De nem szóltak rá, nem vigyázták fejlődését, s ha az a „lebukott” beképzelt, or­rát íemihordó ember volt s talán olyan vezető, aki kialakí­totta maga körül a kritikátlan­ság légkörét, pályatörésót kár- örvendően veszik tudomásul munkatársai: „Úgy kell neki, megérdemelté, amit kapóit. Pedig a kollektíva talán érté­kes emberi faraghatott volna belőle... A közelmúltban hallottam egy esetet — egyszerű, min­dennapi eset: egy beosztottból vezetővé előléptetett ember magához rendelte a vállalat egyik dolgozóját, akivel éve­ken keresztül volt melléren­deltségi, munkatársi viszony­ban, s így szólt rá: „Kartárs! Ha a vállalatnál akar maradni, csinálja jobban a dolgát.. A „kartárs” keze ökölbe szo­rult, lenyelte az arcátlan sér­tést, és elkotródott, mint a megrúgott; kutya. Nem volt bátorsága kikérni magának ezt a hangot, attól tartott, hogy gőgössé lett volt munkatársa* ellátja majd a baját főnöki hatalmával. A káderek tóválasztásá- KoaereK nal a funkció. rátermettség szempontjai kö­zül sokszor elhanyagolják az emberi, jellembeli rátermett­ség kérdését, pedig ez a „szem­pont” legalább , olyan fontos, mint a szakmai, politikai fel- készültség, hiszen az ember társadalmi magatartása, szak­mai és politikai tevékenysége át- meg átszövődik a jellem jó vagy rossz tulajdonságaival A kritikátlanság légkörének kialakulása elsősorban a veze­tők lelkiismeretét terheli, hi­szen a „kis ember”, az egysze­rű beosztott magatartására — a gyakorlat bizonyítja — a hi­vatali fölöttes emberi viselke­dése szinte meghatározó jel­legű. Ha látja az a beosztotti hogy főnöke „nem bírja a kri­tikát”, a bírálatot személye el­leni támadásnak veszi, akkor a beosztott hallgatni fog, ma­gába rejti véleményét, vagy legfeljebb a háta mögött ad hangot észrevételednek. A kri­tika meg csak úgy hasznos ve­zetőre és beosztottra, ha szem­től szembe hangák el. Az ember önnön cselekede­teinek elbírálásában nem tud eiég elfogulatlanul, következe­tesen tárgyilagos lenni, éppen ezért mondjuk, hogy cseleke­deteinkből maga a közösség, a bennünket körülvevő munka­társi kollektíva méri meg em­berségünket, s ez a „mérleg’’ általában hitelesnek mond­ható. ..Minden szentnek maga felé hajlik a keze” — állítja a jó magyar közmondás, s ez igaz az emberek önismereti állás­pontjára is. Hajlamosak va­gyunk arra, hogy hibáinkat az elfogultság kicsinyítő üvegén at szemléljük, míg másokét na­gyítóval vizsgáljuk. Erre is áll a közmondásba sűrített tapasz­talás: a másik szemében ész­reveszi a szálkát, a sajátjában a gerendát sem ... Ezeket a szubjektív végleteket csakis a kritika és önkritika eszközevei lehet; az embermegítóles egye­nesébe hozni — azért is hangod tatjuk oly gyakran a kritika fontosságát. Meá lehet-e n>a bátrar /Vleő ,enel e mondani az igazat ? Lehet és kell is, s ha valakinek megfájdul a feje. az igaz, tárgyilagossággal és hasz­nálni akarással megalapozott kritikáért, álcád bajára „or­vosság”, ma már nem marad magára. Gulyás Mihály Szemtől szembe... *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents