Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-29 / 99. szám

/ ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1962. április 29. Művelődési otthon az Avas alján Néhány feljegyzés a miskolci József Attila Művelődési Otthonról Álmosan nyújtózik a Szinv; két partján a sárga keramit kockás Petőfi utca a hirtelen jött melegben. Amolyan nyári tunyaság érződik a kihalt, nap­sütötte utca láttán a csendes, forgalom-mentes Avas-alján, mintha még a régi Urak utcá­ján járnánk és az utca előkelő lakói parancsolnák a nyugal­mat adó csendet. Ebben az utcában húzódik meg szeré­nyen a József Attila Művelő­dési Otthon. Szerényen, csend­ben, mondtuk, mert keveset hallani róla a városban, s amit tesz, ahhoz nem csinál nagy reklámot magának. mentségére szolgál — emiatt elmarasztalható. A tudatnevelés másik ágaza­tában, a közvetett ráhatást adó művészeti ágban élénk tevé­kenységet találunk. A csendes, fás előkertben néhány idősebb férfi ütögeti Piatnik lapjait, a könyvtár- szobában néhányan válogatnak a polcokon, a könyvtáros a kartonjai között motoz, a mű­velődési otthon igazgatója, a művészeti vezető, a bábcsoport vezetője és egy-két kultúrmun kás az igazgatói irodában be­szél get-tervezget. Mindig ilyen csendes itt az élet? Erre keres­tünk feleletet és a hallottak, látottak, valamint korábbi és más forrásokból beszerzett is­mereteink alapján állíthatjuk: néni. Legelőször talán azt említe­nénk, ami nem is elődlegés feladat lenne a művelődési otthon életében, de itt, a csen­des környéken nagy jelentősé­get ad ennek az intézménynek. Ez pedig o klubélet Messze környéken nincsen semmi szórakozási lehetősége a környék lakosságának, ennek az otthonnak a klubja jelentig a mindenkor elérhető, kulturált körülményeket biztosító szóra­kozást. Erről magunk is több­ször meggyőződtünk már, de tanúsítja jónéhány levél is, amelyet a környék lakói a szerkesztőségünkhöz írtak. Bár a művelődési otthon a Közle­kedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetéhez tartozik, te­rületi jelleggel működik és ez a jelleg érvényes a klubra is. Így biztosítja a „második ott­hont’ a környéknek. Különö­sen örömmel látogatják a kör­nyező utcák nyugdíjasai, akik a többi látogatóval együtt nem­csak a televízió műsorait néze­getik itt, hanem szívesen hall­gatják a művelődési otthon szólistáját is, meg a heti egy táncesten is örömmel vesznek részt. Ez a tevékenysége, a szocialista együttélésre nevelő £ klubélet az egyik igen fontosa tényező annak bizonyítására. £ hogy a kis művelődési otthon y fontos szerepet tölt be a kör- ? nyéken. Nézzük, miként látja el fő­feladatát, a szocialista szellemű nevelést A közvetlen ráhatást bizto­sító módozatok közül kettővel találkozunk a művelődési ott­honban: a könyvtárral és az ismeretterjesztéssel. A könyv­tár ugyancsak területi jelleg­gel működik, nyolcezerötszáz: kötetéhez mintegy kétszáz ál­landó, beiratkozott olvasója van. Emellett ellátja tizen-; kilenc letéti könyvtárát is. A’' letéti könyvtárak döntő több- : ségben a Közlekedési és Szál­lítási Dolgozók Szakszerveze­téhez tartozó üzemekben van­nak, de a legújabb, a tizen­kilencedik már érdekességnek számít: libresso, amelyet a miskolci Capri cukrászdában í szerveztek, ahol a feketekávé, fagylalt, vagy egyéb cukrászdái fogyasztás közben lehet köny­vet kölcsönözni, olvasgatni. Az ismeretterjesztő munkát a négy murakadémiai tagozat — közlekedési, ifjúsági, esztéti-.. kai, valamint zene- és szín-' művészeti — jelenti. A négye ♦agozaiop rftinteúy kétszázé hallgató vesz i’észt rendszere-S ten. Egyéb sineretterjesztől in un ka nem folyik elég rend-í) ízeresen a művelődési otthon-? ban és — bár több tárgyi ok«?. A művelődési otthon színjátszó-csoportja már évek óta igen jó hírnév­nek örvendett. Jó hírüket nemcsak azzal alapozták meg, hogy igen sokat jártak falura, hanem azzal is, hogy a meny- nyiség mellett gondosan vi gyáztak a minőségre, egyre csiszolták tudásukat, mind fel­jebb emelték önmaguknak művészi mércét. Több nagy­sikerű bemutatójuk valójában hazai ősbemutató volt műked­velők vonatkozásában, vagy éppen teljesen új szerzőt is avattak — nagy sikerrel. Gon­doljunk csak a közelmúltban látott Szenteltvíz és kokain, vagy Bíró Zoltán Záróra-jának sikeres bemutatására. Leg­utóbb az első irodalmi színpad műsoruk előadásakor találkoz­tunk velük, akkor ártunk ró­luk. Most az irodalmi szín­padok megyei találkozójára készülnek. Igaz, késve kapták meg a felhívást, de felkészül­tek. „Földönjáró csillagok’ címmel mutatják be a talál kozón műsorukat, amelyen Körössy Barnáné igazgató és Gyarmathy Ferenc művészeti vezető összeállításában a ma­gyar színművészet nagy úttö­rőinek élete elevenedik meg versben, dalban, prózában. A megyei találkozó után ezt a műsort kiegészítik majd egy egyfelvonásossal, hogy egész estét betöltő műsoruk legyen. Az egyfelvonásost Horváth Dezső írta Déryné életéről. Terveik között szerepel egy Karinthy-est és Erdélyi Lukács Későn című darabja. Itt már kicsit keveredik az irodalmi színpad a régebbi értelemben vett színjátszással, de nehéz is különválasztani, hiszen a mű­velődési otthon színjátszó cso­portja váltott át egy 'kicsit iro­dalmi színpaddá és ugyanazok a lelkes kultúrmunkások sze­repelnek mindkét színpadi ágazatban. Itt kell megemlí­teni, hogy az elmúlt évben huszonnégy alkalommal voltak falun vendégszerepelni. Kedves és igen értékes szín­foltja a művelődési otthon éle­tének a hosszú múltra tekintő bábcsoport Ma már nem is nevezhetjük gyermekcsoportnak, hiszen a gyermek-tagok közül többen felnőttek azóta és továbbra is közreműködnek a csoportban, Bábkészítéssel és bábjátszással foglalkoznak Balogh Sándorné irányítása mellett. Most a má­jusban megrendezendő Her- nádvölgyi Kulturális Napokra készülnek. Távolabbi terveik között egy állandó bábszínház szerepel, szeptemberre felnőtt műsorral rukkolnak elő, két hetenként tartanak előadást a gyermekeknek. Bábszínpaduk, a Csiri-biri bábszínház jelen­leg az egyetlen bábszínpad Miskolcon, mert a Mosoly Báb színpad hosszú ideje nem mű­ködik, a diósgyőri Ady Műve­lődési Otthon pedig még most készül megszervezni bábszín házát. Szóba került a foglal­koztatásuk a gyermekuzson- náztatások keretében is. Sokat dolgozik ez a kis együttes. Az elmúlt decemberben például tizenhat fellépésük volt, de általában 7—8 előadást tarta­nak a ..szürkébb" hónapokban is. A hét éve működő csoport­nak van egy állandó. 14—15 tagos magja és ezenkívül mű­ködik, tanul az utánpótló cso­port is. A csoport egyik innen már „kinőtt” tagja jelenleg az Állami Bábszínház művésze. Közvetlen tervük, hogy a gyer­mekeknek Móricz Zsigmond Iciri-piciri mesejátékát mutas­sák be. Van a művelődési otthon nak egy jó pengetős zenekara, amely részben az irodalmi színpad műsorainak zenei szol­gálatát látja el, részben pedig önálló zene-esteket ad a kör­nyék nyugdíjasainak. Rendszeresen folynak gyer­mekfoglalkoztatások a csere­bere szakkörben, társasjátékok stb. heti egy alkalommal, pe­dagógus vezetéséveL És végül szólni kell arról, hogy mint szakszervezeti mű­velődési otthon — bár, ismétel- jük, tevékenysége teljesen te­rületi jellegű — a szakszerve­zetéhez tartozó vállalatok ren­dezvényein gyakran szerepel színjátszóival, versmondóival és egyéb kultúr-aktíváival. Vázlatosan ennyiben adnánk számot a József Attila Műve­lődési Otthon munkájáról, amelyet korántsem jellemez az álmos csend, mint a környé­ket, amelynek életébe éppen az otthon viszi a pezsgést. Benedek Miklós Ä miskolci strandok felkészültek a nyárra Két új medence épül az Augusztus 20 strandon — Utakat burkoltak, termálvizes zuhanyozót készítettek Tapolcán A hirtelen beköszöntött me­leg idő nap-nap után immár ezreket csábít a strandra. Mint ahogyan már hírt adtunk róla, az Augusztus 20 strandfürdő­lesz. Az Augusztus 20 strandon egyébként elkészült az új hi­degvíz kút is, amelynek segít­ségével lehetővé válik, hogy az 50 méteres sportmedencébe hatjuk ezt múltidőben. Ebben az évadban ugyanis már a strandolók rendelkezésére áll az új termálvizes tisztasági zuhanyozó. Fiirdözők az Augusztus 30 strandon. (Foto; Szabados) nek nagy a látogatottsága. A közelmúltban nem egy olyan nap volt, amikor a strandolók száma megközelítette a kétez­ret. Felkészültek-e és hogyan készültek fel a miskolci stran­dok a nyárra, a kánikulára? — fordultunk kérdésünkkel Del- neky Miklóshoz, a Miskolci Vízművek és Fürdők osztály- vezetőjéhez. — Már hónapokkal koráb­ban megkezdtük a készülődést, felújításra kerültek a strandok parkjai, s a szokásos évi „nagy- takarítás” keretében lefestet­tük a padokat, napozóágyakat, újra meszeltük a vízmedencé­ket — hangzott a válasz. Történtek-e strandbővíté­sek, kaptak-e új létesítménye­ket? — Kimondottan strandbőví­tésről, vagy jelentősebb új lé­tesítményről az idén nemigen beszélhetünk. Persze azért ki­sebb beruházásaink vannak. Az Augusztus 20 strandfürdőben például most építünk két új medencét. Egyet a gyermekek részére, a másikat pedig a ki­mondottan melegvizet kedve­lők részére. Ez az utóbbi úgy­nevezett üldögélő medence a jelenleg! 43 fokos helyett 28 fokos vizet kaphassunk. — És Tapolcán? — Ott főként a régebbi pa­naszokat orvosoltuk. Az elmúlt évek során ugyanis igen sok panasz hangzott el azért, hogy a tapolcai strandon nehéz me­zítláb közlekedni. Remélhető­leg az idén már nem lesz ha­sonló panaszra ok. A strand útjait betonlapokkal burkoltuk ki. Több mint ezer négyzet- méter új utat készítettünk ilyen módon. Egy másik nagy „hiánycikke” a tapolcai strand­nak a tisztasági zuhanyozó Most már bátran mond­volt. — Ha már Tapolcáról beszé­lünk, gondolom nem érdekű len megtudni azt sem. hogy • a strandon kívül — mi újs a fürdőtelepen, a termálban a barlangban? — Itt is akad újdonság. A termálban a régi cementpadlót kőagyaglap burkolattal cserél­tük fel. A barlangot szépítet­tük, a dögönyözőt bővítettük, s a barlangfürdő medencéjének alját előregyártott betonlapok­kal raktuk ki. S ha itt tartunk, meg kell említeni azt is, hogy a kádfürdő is növekedett öt káddal, ugyanakkor a régieket felújítottuk. (R. É.) Köszöntse zászlódfsz május elsejét! A Miskolci Városi Tanács 29-től köszöntse a közelgő On. Végrehajtó Bizottsága felhívja ncpet. a város lakosságát, az üzemek,___________________ közületek, intézmények veze­tőit, hogy a közelgő május elseje, a nemzetközi proletari­átus harci seregszemléje tisz­teletére a város lakóházait, üzemeinek, közületeinek, In­tézményeinek épületeit lobo­gózzák fel. A zászlódísz április A Miskolci Rádió műsora: (A 188 méteres hullámhosszon IS­IS óráig) Hétvégi krónika. Közeledik az érettségid . .. Jónás Jancsi és népi zenekara játszik. Faluról faluraJ... Mezőgazdasá­gi műsor. Tánczene. CSÉPÁNY! XII. Menekülés a halál markából A sziklás fenyves rejteké- ben másnap tíz óra felé ébred­tünk fel. Amint letekintettünk a völgybe, a csörgedező hegyi­patakban négy másik foglyot pillantottunk meg. Integettünk nekik, s aztán, amikor észre­vették bennünket, ők is fel­másztak a fenyves csúcsára. A négy közül az egyik — Fe­hér Zoltán, kolozsvári szárma­zású fogtechnikus — azt java­solta, hogy menjünk vissza Buchenwaldba. Mint mondot­ta, őket Weimarból, pontosab­ban Weimar mellett egy kis lágerből hozták el és úgy hal­ottá, hogy mire visszaérnek 3ucher\waldba, már biztosan iolyik a harc, mert a táborban izervezkedő illegális kommu- lista párt a megbízható fog­yókat fegyverekkel is ellátta. Elindultunk. Délután öt iráig gyalogolhattunk, amikor áradtság lett úrrá rajtunk. Jjra az erdőben háltunk meg. Dgyikünk felváltva mindig őr- léget állott. Amikor felébred­ünk, reggel ismét elindultunk íuchenwald felé. Körülbelül íz kilométert gyalogolhattunk 17 erdei ösvényen, amikor egy vadászruhás német erdészt és két SS-t pillantottunk meg Ok nem láttak bennünket Körülnéztek, s az erdész két hátizsákot akasztott le a vállá­ról. Majd a hátizsákokat ki­bontották és a két SS az er­dész által hozott civilruhába át­öltözött. Az SS-ek ruháit és fegyverét a bokrok alján rej­tették el, s mindhárman le­ballagtak a falu felé. — Érez­ték már a tragikus véget. Tud­ták, hogy többé nincs kiút, menekültek a fasizmus leg­megbízhatóbbnak hitt hóhérai is... Amikor mindhárom német eltávolodott, mi valamennyien odamentünk, ahol az SS-ek átöltöztek. Rövid tanácskozás után Berger Tibor és Fehér Zoltán felöltötték az SS-ruhát, magukhoz vették a két puskát és hogy kevesebb kockázattal haladjunk tovább, ők ketten „kísértek” ötünket... Az SS-ek által otthagyott két hátizsákban találtunk egy fél száraz kenyeret és két cso­mag margarint. A kenyeret szétmorzsolva egy nagy kon­zervdobozban, szabad tűz fö­lött „rántottlevest” főztünk, hogy mindenkinek jusson a váratlanul „zsákmányolt” ke­véske élelemből. Alkonyaikor egy kis falu­hoz értünk. Megbeszéltük a haditervet, hogy éjszakára ; faluban hálunk. Berger és Fe­hér, akik a hátizsákban találl német borotvakészlettel meg­borotválkoztak, az öt rabol „bekísérte” a polgármesterhez Mindketten kitűnően beszél­tek németül és megkérdezték hová zárhatják be éjszakára a foglyokat. A polgármester szűkszavúan válaszolt: „Kísérjétek ki az erdő szélére és lőjjétek agyon. Ti gyertek vissza és nektek lesz szállás”. Nem volt mit tenni. Az öt „rabot” Berger és Fehér ki- kísérte az erdő szélére, aztán ötöt lőttek a földbe. A lövések a faluban is bizonyára jól hal­latszottak. Majd magukra hagyták az öt „kivégzettet” és visszamentek a polgármester­hez. — Élelmet akartak sze­rezni, mert mind a heten ször­nyen éhesek voltunk már. A polgármester hellyel kí­nálta „SS-vendégeit”. És ekkor Irámai percek következtek. Amikor a két vendég levette a lapkáját, a polgármester egy kissé meghökkent és elvörö- ödött. Kopaszra nyírt fejük­ül megtudta, hogy kikkel áll izemben, Zsebéhez nyűit és üsfctolyt rántott elő. Fehér és Berger nem haboz­tak. Mindkettőjük kezéber magasra lendült a csövéné megmarkolt puska és a fegy­ver tusával akkorát mértek t polgármester fejére, hogy ko­ponyája az első ütésektől szét­nyílott, Aztán Bergerék megrakod­tak élelemmel, visszamentéi« társaikhoz és gyorsított lép­tekben folytatták útjukat az éj leple alatt. Másnap újabb „áldozatokat’' követelt az emberség és az életösztön. Igen, mert a nagy kálvária után már kétszer menekültek meg a halál mar­kából, az SS-hóhérok karmai­ból. Most már volt fegyverük és szereztek élelmet is. A sza­badság iránti vágy és az élet­ösztön — ez hajtotta őket a fasiszta pokol végleges kiútja felé. Csakhogy addig még tö­vises volt az út. Micsoda emberség nyilvá­nult meg például abban, ami­kor a tegnapi véres tortúra után, mely a polgármester fe­jét követelte, ma megpillan­tottak egy német kápót, mely egy foglyot kísért és el­ső gondolatuk az volt, hogy ki kell szabadítaniuk azt a szerencsétlent, mielőtt a kápó kivégezhetné... Berger és Fehér az SS-ruhá- ban meggyorsították lépteiket az útszélen bandukoló duó fe­lé és amikor lőtávolságba ér­tek, Fehér célzott és fegyvere eldördült. Aztán a fejéhez ka­pott, mert a lövedék nem a kápót, hanem a rabruhás fér­fit találta el, aki rögtön össze­esett. És ebben a pillanatban a kápóruhás férfi kiabálni kez­dett: „Ne lőjjetek, mi is SS-ek vagyunk!.. Nem lőttek. Közelebb men­tek és közvetlen közelről ez­után Berger lövése terítette le a kápóruhába átöltözött- SS- szökevényt... Amikor a két agyonlőtt Is­meretlen közelébe értek, teto­vált karjukról meggyöződtek róla, hogy mindkét „áldozat” valóban ravaszul menekülő SS volt. Aztán legnagyobb csodálko­zásukra, négy napi kalandos és főleg bizonytalan vándor­lás után újból a sziklás feny­veserdő csúcsán kötöttek ki. Az ismeretlen erdőségben ne­héz volt a tájékozódás. Lepi­hentek. Másnap derült volt az égbolt. A távolban több falu pano­rámáját látták. Egyik irányból megszakítás nélküli lövések hallatszottak. Később megtud­ták, hogy a lövések irányában ezerszámra végezték ki a még életben maradt foglyokat. A kérdés most már csak az volt, hogy melyik irányba indul­janak el. Végül úgy döntöttek, hogy arra folytatják útjukat, ahol a tavaszi napsütésben vasúti sínpár is fénylett. A falu közelébe érve látták, hogy az állomást nemrég bom­bázták le és a kivezényelt ra­bokkal mentési munkálatok folynak. Elhatározták, hogy csatlakoznak a mentőkhöz és alkalmi vonattal elutaznak Buchenwald felé. Ott akarták bevárni a frontot. Az újabb meglepetés csak az volt, hogv nem messze a lebombázott ál­lomás épületétől, ugyanaz a rabszállító szerelvény veszte­gelt, amelyből ők, hárman Marie-Geoblandnál kiugrottak. Semmi kétség nem fért hozzá: csöbörből vödörbe kerültek. Következük: A FASIZMUS HALÁLTUSÁJA

Next

/
Thumbnails
Contents