Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-28 / 98. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1902. április 28. Műszaki könyvtárak - műszaki ismeretterjesztés A technika a fl tecnn.Ka, nyok fejlö dése káprázatos iramú és szin te köztudomású már, hogy ezzel párhuzamos a szakiro­dalom — mindenekelőtt a mű szaki irodalom — mennyiségé­nek növekedése is. A műszaki ismereteket rög­zítő kpnyvek, folyóiratok a könyvtárakban halmozódnak fel, ezek hivatása tovább köz­vetíteni az írott anyagokban konzervált emberi tudást. Megyénk kiváltságos hely­zetű; szokatlanul sok szak- könyvtár működik itt. Túlnyo­mó többségüknek jelentős állo­mánya van, munkaerővel, be­rendezéssel többé-kevésbé jól fel van * szerelve. A nagy- és középüzemek, kutató- és ter­vezőintézetek műszaki könyv­tárain kívül Miskolcon műkö­dik az ország egyik legnagyobb műszaki könyvtára — a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemé — és szervezik a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár műszaki részlegét is. Az elért, el nem vitatható eredmények ellenére is még sok a tennivalónk. Erre mu­tatnak a megye műszaki értel­miségének 1959 óta megújuló kezdeményezései, melyek a műszaki irodalom olvasási le­hetőségeinek kibővítését, a mű­szaki tájékoztatás kiterjeszté­sét sürgették. Az ankétok, a megyei könyvtár együttműkö­dési megállapodásai kétségte­lenül hoztak némi előrehala­dást, de nem teljes értékű megoldást: a megyei könyvtár műszaki részlege még alakuló­ban van, az egyetemi könyv­tár most igyekszik kilépni el­szigeteltségéből. Mi tehát a teendő? Mindenekelőtt a Rákóczi Könyvtár műszaki részlegének mielőbbi létrehozásával meg kellene teremteni a megye műszaki könyvtárainak közös, Miskolc központjában működő központi információs és propa­gandaszervét, amelynek a mű­szaki könyvtárak szolgáltatá­sainak nyilvántartásán túl az lenne a fontos feladata, hogy az érdeklődők, információt ku­tatók, valamint az információt szolgáltató intézmények — könyvtárak, tájékoztatási in­tézmények — egymásratalálá- sát1 megkönnyítse. E műszaki részleg megala­kítását párthatározat írja elő, megalakulásának elhúzódása késlelteti megyénk műszaki könyvtárügyének kibontakozá­sát A Nehézipari “í Könyvtárának, bár mintegy 170 ezer kötetnyj könyvállományá­val és ezer féle folyóiratával Magyarország harmadik leg­nagyobb műszaki könyvtára, sokáig alig volt élő kapcsolata az iparral. E tekintetben ma már gyökeres javulás tapasz­talható, a könyvtár jelenté­keny erőfeszítést tesz, hogy izo­láltságából kiszabaduljon, hely­zetének további javulásához azonban elengedhetetlen, hogy anyagi és létszámproblémái enyhüljenek. Ha ezt sikerül elérni és az egyetem könyvtára szolgáltatá­sainak minőségével és céltuda­tos propagandatevékenységé­vel méltó helyet vív ki magá­rak megyénk műszaki-tudomá­nyos életében, akkor Miskolc és Borsod megye műszaki ér­telmisége gazdag ismeretfor­ráshoz jut. A különböző — tanácsi, fel­sőoktatási, * műszaki-termelési, szakszervezeti — hálózatokhoz tartozó könyvtárak szoros együttműködésének szorgalma­zása szocialista könyvtárpoliti­kánknak fontos célkitűzése. Megyénk műszaki és tudomá­nyos könyvtárainak kooperá­ciója a közös propagandatevé­kenységen kívül kiterjedhetne a szakkönyv- és szakfolyóirat­Elúkészületek a tanulóifjúság nyári táborozására Közeleg a nyári vakáció, a fia­talok körében egyre több szó esik a táborozásról. Az általános is­kolás úttörők^ a középiskolás diák­fiatalok az ország legszebb nyara­lóhelyein, az iskolákban, ideigle­nes szálláshelyeket kapnak: napon­ta személyenként 2.50 forintért al- hatnak és olcsón étkezhetnek. A magyar tenger partján is sátor­táborok várnak majd a tanulóiéra. A déli parton többek között Ba- latonszabadi, Balatonmária, Bala- tonberény és Balatonvilágos, az északi parton pedig Felsőőrs, Ba­latonalmádi, Balatoniüred, Aszófő, Szigliget és Vonyarc-Vashegy kör­nyékén ,.épülnek” a sátortáborok. Vidéki diákok, úttörő csapatok, középiskolai KlSZ-szervezetek kö­zül egyre többen látogatnak el a fővárosba. A Dózsa György úti diákszálló és több egyetemi diák­otthon ad helyet, a falusi tanu­lóknak. A szállást egy-egy kirán­duló csoport három napra veheti igénybe. A budapesti diákszállók­ban vendégeskedő csoportok — ha előzetese» kérik — olcsón étkezést is kaphatnak. A fiataloknak az állami erdő­gazdaságok területén is több sátor­tábort jelöltek ki: Tolna megyé­ben Tamási mellett, a Mecsekben a Mecseki Állami Erdőgazdaság területén, a Bükkben, az Észak­zalai Állami Erdőgazdaság terüle­tén, a Vértesben, a Pilisi hegyek­ben és a Mezőföldi Állami Erdő- gazdaság területén is. Az úttörő- csapatok, a középiskolai KTSZ-szer- vezetek táborozási engedélyét a területileg illetékes ' állami erdő- gazdaságok adják. Áz Express Ifjúsági Utazási Szol­gáltató Vállalat a Dunakanyarban állít fel sátortábort, Nógrádverő- cén július 1-től augusztus 31-ig úttörőcsapatok és iskolai KISZ- szervezetek részére. Az Express Iroda balatonföldvárí üdülőjében május 20-tól 31-ig és szeptember 1- től 30-ig kedvezményes áron ad­nak szállást a középiskolás fia­taloknak. beszerzés bizonyos fokú koor­dinálására, a könyvtárközi kölcsönzés gyors és egyszerű­sített módszereinek bevezeté­sére, a bibliográfiai munka tervszerű megosztására és az együttműködés fejlettebb sza­kaszában kialakítható lenne bizonyosfokú területi együtt­működés a műszaki dokumen­táció, műszaki tájékoztatás olyan területein, melyek az or­szágos dokumentációs intézmé­nyek munkaterületein kívül esnek. Munkamegosztást lehet­ne például kialakítani a mű­szaki-tudományos fejlődést leg­gyorsabban tükröző külföldi kutatási jelentések, szabadalmi leírások, kongresszusi és kiállí­tási beszámolók, disszertációk stb. gyűjtése, feltárása és köz­readása tekintetében. A külföldi gép-, műszer-, gyártmány- és anyagprospek­tusok, katalógusok gyűjtésé­nek, hasznosításának gondo­lata a Nehézipari Műszaki Egyetemen legutóbb is felvető­dött. Megfontolandó lenne, hogy nem volna-e célszerű a megye tudományos intézetei­nél, tervezőirodáinál, ipari üzemeinél elfekvő és állan­dóan beáramló prospektusok tervszerű gyűjtését, tárolását, széleskörű hozzáférhetővé téte­lét egy központi helyen — budapesti mintára a MTESZ hathatós támogatásával — megszervezni. A műszaki koztatás csak egy-egy, de le nem becsülhető eszköze a mű­szaki ismeretterjesztésnek. Mű­ködésük eredményessége je­lentős mértékben függ attól is, hogy tevékenységük mennyire fonódik össze a műszaki pro­pagandamunkával, a szakfilm­mel, szakkiállítással, előadásos propagandával stb. Az ezen a területen megyénkben működő különböző állámi és társadalmi szervezetek munkájának ered­ményességét megsokszorozná, ha sikerülne a műszaki isme­retterjesztő és műszaki pro­pagandatevékenység egészének összehangolását is biztosítani. Országos szinten a megoldás az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megalakulásával már megkezdődött, megyei szinten ennek megszervezésére a MTESZ és a TIT tűnik a leg- hivatottabbnak, az a két tár­sadalmi szervezet, amely a szakszervezetek mellett a mű­szaki és természettudományi ismeretek terjesztése, propa­gandája tekintetében eddig is kiemelkedő eredményeket ért el. Zircz Péter Köszcntse zászlódísz május elsejét! A Miskolci Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága felhívja a város lakosságát, az üzemeli, közületek, intézmények veze­tőit, hogy a közelgő május elseje, a nemzetközi proletari­átus harci seregszemléje tisz­teletére a város lakóházait, üzemeinek, közületeinek, in­tézményeinek épületeit lobo­gózzák fel. A zászlódísz április 29-től köszöntse a közelgő ün­nepet. •wwuuuuiiiiumiiiui A miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnázium japán műsora A miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnázium III. c. osztá­lyának tanulói ma, április 28- án, szombaton délután 6 órai kezdettel a „Népek hazája, nagyvilág” című sorozat 22. előadásaként japán műsort rendeznek. A műsor bemuta­tására Miskolcon, az Építők Kultúrotthonában kerül sor. Első részében „Egy japán isko­lában” című jelenetet mutat­nak be. A jelenet betétszámai­ként színes filmet forgatnak, dalok, szavalatok, népmesék hangzanak el, pantomim játékot mutatnak be. A második rész­ben Hans Pfeifer: „A lampio­nok ünnepe” című színművé­nek első felvonásából rriutat- nak be részletet, majd a „Soha többé atombombát” c. tömegdalt adják elő. Befejezé­sül egy tánc-szvitet mutatnak be a III, c. osztály tanulóij Két töltőtoll A két töltőtollban nincs semmi különös. A kettő közül egyik sem bír olyan tulajdonságokkal, amelyek jogossá, szük- í ségessé tennék megéneklését. Nincs rajtuk elmés szerkezet, v amely durrogásával ijesztgetné a beavatatlanokat, nem tud 1 sípolni, trombitálni, nem lehet vele borotválkozni, cigarettára í gyújtani, nincs rajta naptár, nem jelzi a földrengést, a külön- S leges világnapokra sem reagál, de még csak egy árva streep- í tease berendezéssel sem tették ízléstelenné alkotói. Nem hasz­nálható az az égvilágon semmire, csak írásra. Teljesen toll- szerű töltőtoll. Klasszikusan az. Az ember csak letekeri a kupakját és ír vele. Mint apáink tették. Mi érdemesíti mégis arra, hogy most róla írjak vele? Különlegessége kettősségében van. De még ez a kettősség is a szó egyszerű, puritán értel­mében értendő. Így: a kettősség itt annyit tesz, mint kel töltőtoll. Ha egy lenne, nem írnánk róla. Mivel kettő lett belőle, így megérdemli a helyet. Mármint a története. Azt is meg kell még mondani, hogy ez a történet is olyan egyszerű, csak nem olyan gyakori, mint ez a már bőségesen jellemezeit toll. \ A miskolci Tanácsház tér egyik írószerboltjába tértünk be vásárlás céljából. — Egy töltőtollat szeretnénk, kartársnö. Olcsót és jót. — A szőke kartársnő többféle tollat rakott elénk, kimerítően ismertetve mindegyik tulajdonságát, hogy az egyik miért jó, a másik miért rossz. Aztán elénk tette azt is, amelyik szerinte a legjobban bevált. — Nem drága, de jobb, mint a 120 vagy 200 forintos tollak. — Szívatott, firkált vele, a kezembe adta, én is firkáltam vele — jó — mondtam, visszavette, újra firkált vele — nem jó — mondta, és elősze­dett ugyanabból a típusból még vagy ötöt. Űjra szívatott, újra firkált. Na, ez talán már jó. Ez nem karcol — így ő. Tényleg jó volt, tényleg nem karcolt. — Fizetem — így én. — Egy pillanat — szólt közbe. — Egy másik típust is szeretnék még megmutatni, az még olcsóbb, és az is nagyon jól bevált, de nem találom sehol. Hátha az jobban megfelel. De hol lehet? — És kereste, kutatta, érdeklődött a többieknél. Az üzletbe éppen árut hoztak. Az egyik elárusítónő, aki az áruátvétellel foglalatoskodott, úgy elmenőben elénk tett egy dobozt: talán ezt keresik. — Ez az! — csapott rá a mi kiszolgálónk. — Ez karcsúbb, kecsesebb, inkább nőnek való. Nagyon szép toll, és nagyon jó. — Valóban nagyon szép, és nagyon jó toll. Csalc egyet akartam vásárolni, de mind a kettőt kifizettem. Igazság szerint itt már vége is ennek a kis történetnek, néhány mondat azonban még idekívánkozik. A panaszkönyv, ahová tudvalevőleg nemcsak panaszokat írnak, csak kpsö'ob jutott eszembe. Pedig megérte volna a fáradságot, hogy az új tollal — esetleg mind a kettővel — odakanyarintsak egy mon­datot: „Így kell kiszolgálni!’’, ;■ (Pt) ■WMrf,VWrfVW,W%^VWVVV,MVWVVVWriVV%^rfSffrfVVVV,d,VVS^VVVV,VSrfV<%rWVVVVV Nagyobb társadalmi aktivitásra is . szükség van a tbc további megfékezéséhez! A MEGYEI TANÁCS végre­hajtó bizottsága a napokban megtárgyalta az egészségügyi osztály jelentését a tbc elleni küzdelem jelenlegi állásáról megyénkben. Sok szép ered­ményről számol be a jelentés. Megállapítja például, hogy a nyilvántartott tbc-s betegek tavaly csak 1,54 százalékát tet­ték ki a megye lakosságának. Ez összefügg egyrészt azzal, hogy egyre javul az egészség­ügyi intézetek ellátása, egyre több beteget tudnak gyógyíta­ni az intézetekben. Ami tehát magának az egész­ségügynek a feladatait illeti, sok eredményről beszélhetünk. De nagyon sok tennivaló is dkad még, s a tbc-nek, mint népbetegség felszámolása, nem csupán az egészségügyi dolgo­zókra vár. A megyei tbc társadalmi bi­zottság ülésén is kiderült, hogy a további feladatok túlhalad­ják a szakszolgálat kereteit, s a jelenleginél jóval nagyobb társadalmi összefogást igényel­nek. Megrekedésről azért nincs szó, de tény, hogy az éppen ilyen céllal életrehívott társa­dalmi bizottság ném látja el megfelelően feladatát. Olyan tények mutatják ezt, hogy például nem sikerült alapos munkatervet összeállítani, s a tervezett munkacsoportokat se tudták megalakítani a résztve­vők csekély száma, a bizottság fCSÉPANYl LAJOS A thüringiai lakosság nem valami nagy vendégszeretettel fogadta őket. Még a bennün­ket őrző idősebb SS-ek is in­kább ellenszenvesen viselked­tek velük szemben, és érkezé­sük miatt nemtetszésüknek ad­tak kifejezést. Mondogatták is, hogy Budapestről jöttek, de most is emlékszem az egyik SS szavaira: Itt ugyan nem esznek! Menjenek vissza Bu­dapestre! Amint a szerelvényt és a jól öltözött utasokat bámultuk, váratlanul légiriadót rendeltek el. A rend. felbomlott, és min­denki az óvóhelyek felé ro­hant. Nemsokára megjelentek a repülőgépek is, és bombák­kal árasztották el a pályaud­vart. A szerelvény utasai kö­zül mintegy 150-en haltak meg. A halottakat velünk szedették össze és a reimsdorfi állomás­tól kb. három kilométernyire egy tömegsírba ástuk el őket... Az életben maradottak — mintegy kétezer disszidens „vitéz” — szinte remegtek a halálos félelemtől. Valameny- nyien vízért könyörögtek. És a XI. ' Lágeren kívül A Reimsdorf közelében lévő koncentrációs táborban, ahol 40 ezer rab hat hét alatt újra felépítette a lebombázott mű­benzin gyárat, 1945 április kö­zepéig voltunk. Az állandó bombázások következtében már lazulni kezdett a tábor fe­gyelme is. Többnyire csak óvóhelyeket ástunk és vízért jártunk be egy reimsdorfi pa­raszt kútjára. Egyik reggel, amikor éppen vízért mentünk, két hosszú vasúti szerelvény futott be a reimsdorfi pályaudvarra. Kö­zelébe érve, valamennyi kocsin ezt a feliratot olvashattuk: MÁV Hungária. Amint a sze­relvény megállt, bőrkabátos magyar urak és nyestbundás hölgyek szálltak ki a vonatból. A hölgyek ruháján dúsan csil­logtak a különböző ékszerek. Valamennyiük kezében hatal­mas bőröndök. Nyilas mene­kültek érkeztek Magyarország­ról... koncentrációs táborokban vé­gigjárt kálvária közben itt, a lágeren kívül ért a legnagyobb meglepetés: egy ózdi nyilas há­zaspár — Világi Károly mű­szerész és pézsmabundás fe­lesége —, amint meglátták ná­lam a vödröt, vizet kértek tő­lem. Mielőtt bennünket depor­táltak volna, jól ismertem őket, mint ahogy Özdon na­gyon sokan ismerték Világi Károly nyilas múltját. Érthető, ha szinte fojtogatott a gyűlö­let, amikor itt, a fasiszta po­kolban még ők jöttek hozzám könyörögve, hogy legalább csak egy korty vizet adjak ne­kik. — Mindkettőjüket végig­öntöttem a kezemben lévő vö­dör vízzel... Az eseten még a bennünket őrző öreg SS is jót nevetett, sőt biztatott, hogy rugdossam is össze őket, minek jöttek ide ...? Másnap délelőtt két vagon élelmiszer jött a menekülő nyi­lasok után. Amikor a tehervo­nat befutott az állomásra, úgy marakodtak a szállítmányon, mint a kiéhezett vadállatok. Igen, mert kétezer embernek kevés volt ennyi élelem. Aztán a disszidenseket szál­lító szerelvényeket másnap to­vább vontatták az egyre job­ban összezsugorodó „biroda­lom” belsejébe. A Reimsdorf melletti láger­ból újra visszakerültem Bu- chpnwaldba, néhány nap múl­va azonban lázas sietséggel már kiürítették a buchenwal- di tábort. Hét hosszú szerelvénybe si­etve szállásolták be a foglyo­kat, a láger SS őrségét és a kápókat is. Vagonokba kerül­tek a mozgatható berendezési tárgyak is. Aztán mind a hét hosszú szerelvényt útnak indí­tották. Mindegyiket két-két mozdony vontatta. A mi szerelvényünk Marié- Geoblandnál, egy erdőben lévő állomáson állt meg. Itt a ben­nünket kísérő SS-ek tanács­kozni kezdtek. Négy nap és négy éjjel vesztegeltünk a sze­relvény agyongyötört foglyai­val együtt. Az éhségtől és a szomjúságtól, no meg az SS-ek kegyetlenkedésétől naponta 250—300 ember halt meg a Marie-Geobland-i állomás kö­zelében. A halottakat összeszedették velünk, az erdő szélén temet­tük el őket. Az itt elpusztult foglyok között ismertem meg a Sajóvárkonyról deportált Herstein-fiút, a Bolyokról el­hurcolt Weisz Sándort, az utób­binak az orra teljesen szét volt verve, amikor halva rá­találtam ... Amíg szordvényünk veszte­gelt, az SS-ek és a kápók kö-< zül is sokan megszöktek. Bér-J ger Tibor fogoly társam jói, tu-5 dott németül és az egyik al-£ kálómmal sikerült kihallgatnia í az SS-ek beszélgetését. Azt' mondották, hogy pár nap még és vége lesz a háborúnak... ‘ Aztán megindult a vonat, sj a kanyargó hegyi vasúton, mi- S után már minden vagon őrzé-c sére nem tudtak biztosítani« SS felügyelőket, a foglyok kö-J zül sokan kiugráltak a robogó \ szerelvényből. Berger Tibor •és 5 Grosz József fogolytársammal ' mi is elhatároztuk, hogy kiug-^ runk a robogó vonatból. Egye éles kanyarban, ahol , a vonat: lassítani kezdett, ez mindhár-c munknak sikerült is. 8 1945. április 21-én tehát Ma-' rie-Geobland felett, a hegyi vasúton kanyargó rabszállító i szerelvény egyik kocsijából, 5 mindenre elszántan három fo-í goly ugrott ki: Berger Tibor,« Grosz József és az 52 677-es : számú buchenwaldi rab. 1 Amíg a két szerelvény kő-' rülbelül 8 ezer rab utasával elhaladt mellettünk, meghú- 'j zódtunk a bokrok tövében, az-' után irányt vettünk a sűrű er­dő belsejébe. Amikor egy völ- gyön haladtunk keresztül, jó-' ízűt ittunk a csörgedező hegyi­patak kristálytiszta vizéből. Majd egy meredek, sziklás fenyveserdő .csúcsára mászva,« az összekapart tűlevelű' „ágyon” fejünket holtfáradtan • álomra hajtottuk. Következik: J MENEKÜLÉS < A HALÁL MARKÁBÓL sok tagjának távolmaradása miatt. Pedig a felvilágosító­nevelő, a szociális, azaz a re­habilitációs teendők elvégzé­sét csak a tervezett, hozzáértő és jól megszervezett munka- csoportokra lehetne megnyug­tatóan rábízni. A megyei tár­sadalmi bizottságnak elsősor­ban elvi irányító, összefogó te­vékenységet kell kifejtenie, de hogyan lehetséges ez akkor, ha a rendeletben foglaltak ellené­re a különböző társadalmi szervek képviselői, az illetékes vezetők, a bizottság felelős tagjai meg sem jelennek a ta­nácskozásokon, nem vesznek részt a munkában? Hogyan lehetséges ilyen kö­rülmények között például a re­habilitáció kérdésének kielégí­tő megoldása? Hiszen arról van itt szó, hogy 3 tbc-ből ki­gyógyult, vagy még gyógyítás alatt álló betegeknek megfele­lő munkahelyet, keresetet kell biztosítani. Ha a kis- és nagy­üzemek felelős vezetői nem vesznek részt a bizottság munkájában és nem tartják a tbc elleni küzdelmet fontos­nak, akkor a társadalmi aktí- ,vák egész serege hiába dolgo­zik, nem képes megoldani ezt a feladatot. Hasonlóképpen áll a helyzet azzal a - kérdésseb hogy a tbc-s betegek lakáské­rését előnyben kell részesíteni más lakáskérelmekkel szem­ben. Nagyon fontos, szinte alapvető kérdés ez, hiszen a fertőzés széles lehetősége a családon belül, a közös, szűk lakásban van meg leginkább. S hogyan lehetne ezt a fela­datot a tanácsok aktív, fele­lősségteljes segítsége nélkül megoldani? Megrekedésről tehát nincs szó, de, mint az ülésen megál­lapították, a tbc elleni küzde­lem érdekében életrehívott társadalmi bizottságnak ki kel! szélesítenie, új alapokra kell helyeznie tevékenységét. Két hónapban állapította meg a megyei tbc társadalmi bizottság azt a határidőt, ami­korra konkrét munkaterv alap­ján, a munkacsoportokat meg­alakítva, kellő számú aktívát mozgósítva, megkezdi az új alapokra épített komoly mun­kát. • Reméljük, hogy ezután a ké» hónap után sokkal többrőL sokkal nagyobb összefogásról I és szebb eredményekről szá­molhatunk be. Hallania Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents