Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-27 / 97. szám
4 ESZARMAGYARORSZAG Péntek, 1962. április 27. 'S* „Egy percre sem szabad levenni kezünket '1 JL " JL " ' "1U az elet ütőéréről Feljegyzések a Pedagógus Szakszervezet megyei küldöttértekezletéről A ' l._ idézett mondat címben a pedagógus Szakszervezet megyei küldött- értekezletén hangzott el. Az egyik felszólaló — Azary Zoltán alsózsolcai pedagógus — ezzel a mondattal zárta hozzá szólását, mintegy summázva i Pedagógus Szakszervezet legfontosabb feladatát. Érdekes volt végighallgatni a küldöttértekezleten a megyei titkár, Gyöngyi István elvtárs tartalmas beszámolóját és nagyszámú hozzászólást. Ha az egésznapos tanácskozás égé szét végigtekintjük, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az értekezlet mondanivalója a pedagógusok legfontosabb kérdése, a nevelés Jelé tolódott el igen egészségesen. Bár többször szóba kerültek érdekvédelmi problémák, sőt felmerültek egészen apró, vagy éppen személyi jellegű kérdések is, az értekezlet jellegét nem ezek adták meg, hanem az a törődés és gondosság, amellyel a pedagógusok szakszervezete a maga sajátos, mozgalmi eszközeivel a nevelő munkát segíteni kívánja. Ez tükröződött mind a beszámolóban, mind pedig a hozzászólások döntő többségében, ezt célozta az elfogadott határozat legtöbb pontja is. Nem beszámolót kívánunk adni az alábbiakban az igen értékes tanácskozásról, csupán néhány témát ragadunk ki, amelyek mind a nevelés jobbá, tartalmasabbá tételét szolgálták. Már a beszámoló is igen részletesen foglalkozott az iskolareform-törvénnyel és az annak végrehajtása során adódó és döntő többségben a pedagógusokra váró feladatokkal. Uj társadalom alapjait rakjuk le és ahhoz szívós nevelőmunka szükséges, — emelte ki egy kazincbarcikai felszólaló. Tovább kell erősíteni a nevelőtestületek eszmei-pe- dagógiai-politikai egységét, mert hiába az egyenruha, ha a katonák szíve mást-mást dobog. .. __ . Sok még az iskolákban az ismeretanyag és ehhez viszonyítva kevés a világnézeti nevelés, mondta egy felszólaló, majd egy másik arról beszélt, hogy a pedagógusok szakmai továbbképzése nem áll arányban az ideológiai képzéssel és először a nevelőket kell közösségi szellemű emberekké nevelni, mert csak így nevelhetik közösségi szellemben a ráA falu juk bízott fiatalokat. Hibaként rótta fel egy felszólaló, hogy a kísérleti iskolák tapasztalatait eddig nem tették közkincs- csé és a megye iskoláinak döntő többsége előtt ismeretlenek a kísérletek eredményei. Ezeknek a tapasztalatoknak a megismertetése szakszervezeti, mozgalmi feladat, egyike azoknak a fontos feladatoknak, amelyeket a szakszervezetnek az állami feladatok sorából át kell vennie. megszerettetése is szóba került a tanácskozáson, mint a' pedagógusok fontos nevelő feladata. Meg kell mutatni a falu fejlődésének perspektíváit, mondták. A szemünk előtt megy végbe a gépesítés, előttünk zajlik le a falun a kulturális forradalom, ezt állandóan tanítani kell, erről nem lehet megfeledkezni tanítás közben sohasem. A falun végzendő oktató-nevelő munka fontosságáról szólt többek között Szabó József elvtárs, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője is. Felhívta figyelmet a mezőgazdasági termelés emelésének, a termelőszövetkezetek további megszilárdításának problémájára, mint olyan feladatra, amelyben a falusi oktató-nevelő munkának, a tudatformálásnak döntő szerepe van. Ezek a feladatok összefüggnek a falusi lakosság kulturális színvonalának állandó emelésével és ez olyan feladatot jelent a pedagógusok számára, amelynek jó végrehajtásához elengedhetetlen a szakszervezet mozgósító tevékenysége. Fel kell számolni falun azt a több helyen még jelentkező, igen helytelen nézetet, amely szerint a politechnikai oktatást egyes mezőgazdasági üzemek valójában a hiányzó munkaerő alkalmi pótlásának tekintik. Az oktató-nevelő munkának, mint szakszervezeti feladatnak a fontosságát emelte ki felszólalásában Kurucz Imre elvtárs. az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztálya köznevelési alosztályának vezetője is. A nevelés most az iskolai munka köznonti kérdése, mert új generáció nő fel, amelv még nem született bele az új társadalmi és gazdasági viszonyokba és ezeket megértetni, az ember és a társadalom életében végbemenő változásokat tudatosítani igen megtisztelő, nemes feladat. Ezért rendkívül fontos a tudatos nevelési ráhatás. A ma iskolásai a kommunista társadalom holnapjában fognak élni és ezt egy percre sem szabad elfeledni a nevelőmunka hétköznapjaiban sem. Nem hallgatta el az értekezlet a hibákat sem, amelyek a nevelés} feladatok végrehajtásában még adódnak. Szóba került,- hogy az ideológiai oktatás színvonala a korábbi évekhez képest némi visszaesést mutat a legutóbbi vizsgák eredményei alapján Az oktató-nevelő munka tudatossága kapcsán az egyik felszólaló elmondta, hogy sok pedagógus van még, aki ismeri az iskola- reform célkitűzéseit, feladatait, de mivel azok megoldása még nem napi, számonkérhető feladat, keveset tesz érte. A tanácskozás «g ból kiragadott néhány fentebbi példa azt igyekezett bizonyítani, hogy az értekezlet igen he lyesen — a korábbi, hasonló jellegű tanácskozásoktól eltérően — nem elsősorban a rosz- szul értelmezett érdekvédelemmel, nemcsak a pedagógusok szociális és egyéb ügyeivel foglalkozott, hanem munkájának tengelyébe az iskolareform végrehajtása során a nevelőkre váró feladatokat, a nevelés kérdését állította, mint olyan társadalmi tennivalót, amelyre a szakszervezetnek minden pedagógust mozgósítania kell. ■ Uj iskolatörvényünk megvalósítása elsősorban a pedagógusokon múlik. Éppen ezért a szakszervezetünk legfontosabb feladata, hogy segítő munkájával tegye alkalmassá tagságunkat a törvény végrehajtására — szögezi le a megyei küldöttértekezlet határozata. Jelentse a Pedagógus Szakszervezet szerveinek mindennapos munkáját az iskolatörvény beható megismerése, gyűjtsék össze és tegyék közkinccsé az oktató-nevelő munkában kialakult új módszereket; segítse a szakszervezet a pedagógusok ideológiai, szakmai, pedagógiai továbbképzését úgy, hogy a képzés közelebb kerüljön az élethez; mozgósítson a szakszervezet a felnőttoktatás szervezésére és vezetésére, a népművelési munkában, elsősorban a falusi iskolánkívüli nevelőmunkában való aktívabb részvételre; tudatosítsák a munkára nevelés fontosságát, és az iskola és az élet kapcsolatát ne csak a politechnikai oktatásra lészűkítve értelmezzék — mondja a továbbiakban többek között a határozat. Az értekezlet tükrözte, hogy Borsod megye pedagógus szakszervezeti aktívái jól látják tennivalóikat, tudják, hogy a szakszervezet feladata a napi munka közben adódó gondok megoldásának segítése, pedagógusok vonatkozásában a nevelés segítése. Ezért mondta helyesen a bevezetőben említett felszólaló, hogy „egy percre sem szabad levenni kezünket az élet ütőeréről”. Benedek Miklós Qcq,ij,z&t£k Tyu-tyu-tyu-tyu-tyu... Történt pedig a minap, hogy egy fejkendős asszonyság a pénteki piacnapon kisétált a miskolci „zsibogóra”. (A3 ócskapiacra.) Szétnézett s aztán a nézelődés közben észrevette, hogy nem messze a kipakolt portékáktól, az egyik szemétdombon tyúkök kapirgálnak. És ezek a jámbor aprójószágok oly igen szorgalmasan kapirgáltak, hogy az asz- szonyság rajtuk felejtette a szemét. Annyira csodálta őket) hogy a tyúkocskák szinte megbűvölték. De nem is akárhogyan, mert a nagy bűvölet hatása alatt az asszonyság már indult is a tyúkokhoz. Macskaléptekkel közeledett feléjük, s aztán amikor egészen közeiért, ravaszkásan dédelgetni kezdte az aprócska jószágokat: — Tyu-tyu-tyu-tyu-tyu ... Lü-lü-lü-lü-lü ... A gyanútlan szárnyasok közül az egyik elég jámbornak bizonyult. Az asszonyság hívogató-dédelgető-csalogató ravaszkodására le is ült. A mi asszonyunk most már nem óvatoskodott. Hirtelen elkapta a gyanútlan tyúkocska két számyatövét, körülnézett még és hopp — a tyúk már el is tűnt a szatyor fenekén. Az asszony pedig elindult a közeli utca felé. Az esetet többen figyelték. Akik látták, fel voltak háborodva. Kiabáltak is utána, hogy eressze el azt a tyúkot) nem szégyelli magát?! — De amaz meggyorsította lépteit és eltűnt a piactól a városba vezető utca forgatagában. És nem szégyellte magát... (csépányil Júniusban rendezik a nevelőotthonok negyedik országos versenyét Júniusban negyedszer rendezi a Művelődésügyi Minisztérium gyermek- és ifjúságvédelmi osztálya a nevelőotthonok hagyományos országos versenyét. Ezt az intézeti és körzeti versenyek előzik meg. Az utóbbiak színhelye Pécs, Kecskemét, Székesfehérvár, Debrecen, és Budapest. A vetélkedők kulturális és sport- jellcgüek lesznek. Énekkarok, zenekarok, népi tánjresoportok, színjátszók, bábjátszok lépnek majd színpadra. A kulturális versenyekkel egyidőben és azok színhelyén, szakköri és műhelymunkákból kiállítások nyílnak. Érdekesnek Ígérkeznek az országos szellemi, ügyességi, sport-, akadály- és tájékozódási versenyek, illetve bemutatók. Az ünnepélyes megnyitót június 22-én délután Budapesten, a margitszigeti úttörő-sporttelepen tartják. A szellemi vetélkedő színhelye június 23-án a Magyar Optikai Művek Művelődési Háza lesz. A nevelőotthonok 1962. évi országos kulturális szemléjét június 21-én, Szegeden tartják, amelyen a körzeti versenyeken legjobb eredményt elért művészeti együttesek és szólisták vesznek majd részt. Megtalálták Stuart Mária egyik ismeretlen levelét A leningrádi levéltárban megtalálták Stuart Máriának egy, IX. Károlyhoz intézett, 1561. szeptember 11-én kelt levelét. A királynő a Idvelet Skóciába történt visszatérése után írta. Egy Sarlabosse nevű francia tisztre hívta fel benne a király figyelmét. E tiszt neve egyébként Medici Katalin,- ugyancsak IX. Károlyhoz intézett leveleiben is szerepel, P alóczy László 1783. október 14-én született Miskolcon, a Papszer utca 14. sz. alatti házban. Borsod vármegyét 1832-től több országgyűlésen képviselte az alsótáblán, ahol mindig a kerületi jegyzői tollal tisztelték meg. Kiváló érdeme, hogy az addig németül és latinul vezetett jegyzőkönyvet ő kezdte meg magyarul szerkeszteni és írni. Együtt küzdött Kazinczyval és Köl- cseyvel a nyelvújításért. 1836- ban tért vissza a pozsonyi országgyűlésről, amiről beszámolt Borsod vármegye közönségének. Tisztelői díszkarddal ajándékozták meg. Országgyűlési követtársai egy aranyozott ezüst serleggel ajándékozták meg. 1839-ben Borsod vármegye másod-alispánnak választotta meg. 1840-ben Sopron város polgármestere és tanácsa Sopron tiszteletbeli polgárának nevezte ki. Részt vett az 1847—48-as országgyűlésen is. A szabadságnak és a magyar nép alkotmányának buzgó híve volt. 1848. július 19-én Miskolc város egyhangúlag országgyűlési követté, az 1848-as törvények szellemében képviselővé választotta. Az 1848-as márciusi események után is megmaradt az alsótábla kot'elnöke. Az országgyűlés debreceni ülésein is ő elnökölt. Ö olvasta fel a Kossuth kormányzóvá választását helyeslő iratot és 1849. április 14-én .a Függetlenségi Nyilatkozatot a debreceni Nagytemplomban. 1849 májusában alezredessé léptették elő, egyben a 39. gyalogezred parancsnokságát is rábízták. A szabadságharc bukása ** után ő is, mint nagyon sok magyar hazafi, Haynau fogságába került. 1850. július 31-én a haditörvényszék kötél általi halálra ítélte. Palóczy azonban több képviselőtársával együtt kegyelemben részesült. Hogy miért részesült kegyelemben, az azzal magyarázható, hogy 1850-ben a bécsi udvar is megsokallta Haynau magyarországi tevékenységét, a szabadságharcban részt vettek kínzását és gyilkolását és ezért 1850-ben Ferencz József császár enyhítette a szabadság- harcban. részt vett hazafiak büntetését. A szabadságharc bukása után hazajött Miskolcra és itthon visszavonultan élt. A Bach-korszak passzív ellentáborához tartozott ő is. 1860. december 5-én alis- pánságra és 1861 januárjában pedig törvényszéki elnökségre jelölték itt, Miskolcon. Egyik állást sem fogadta el, mivel ugyanebben az évben március 18-án az 1848-as törvények szellemében országgyűlési képviselővé választották. Ezért a tiszteletért és megbecsülésért szívből jövő köszönetét fejezte ki és azzal a kéréssel fordult választóihoz, hogy ha az országgyűlésen meghalna, csontjait hozzák haza Miskolcra. Az országgyűlés 1861. április 2-án kezdte meg ülését. Április 6-án az országgyűlés korelnökévé választották meg. Ezt az országgyűlést is ö nyitotta meg és ő vezette. A korelnöki tisztséget április 19-ig töltötte be. Április 19-én az országgyűlési teremben rosszul lett és április 27-én meghalt. Holttestét hazahozták és az avasi templom kriptájában helyezték el. Képviselőtársai emléktáblát, Borsod megye és Miskolc közönsége pedig emlékoszlopot állított fel tiszteletére. l/ésőbb utcát neveztek el róla Miskolcon. 1958-ban a Palóczy utcai fiúiskola névadójának választotta Palóczy Lászlót. | Ma 101 éve, hogy rneghaü városunk nagy hazafia. Kerekes Lajoi , CSÉPÁNYI bucfowMltti rab A kapók szórakoznak Miután a Kleinau melletti szappangyárat lebombázták és hétszáz ember élete árán elkészült a kis városka óvóhelye, új munkahelyre kerültünk. Zeitz város és egy óriási mű- benzingyár között, sík területen, rögtönzött sátortábort emeltek tizenkétezer fogoly részére. Ennek viszont sokszorosa dolgozott az I. G. Farben Industrie legnagyobb műben- zingyárában. Dolgozott, de micsoda munka és milyen élet volt a lágerben! — A modern rabszolgaság kegyetlen napjait éltük itt át. Már aki túlélte, mert arról hallgatott a náci krónika, hogy csupán ebben a * hadiüzemben megközelítően 80 ezer embert pusztítottak el , sz SS hajcsárok. A Szovjetunió elleni kalandorháború kimerítette a íasiszták benzinkészletét, kellett a műbenzin, bármi áron... S az emberélet nem számított, különösen -a foglyoké! Jellemző, hogy a lágerből a benzingyárba kísért csoportok mindennap egy-egy lapos szekeret is húztak maguk után és »mikor visszatértünk, ezen feúztuk haza az aznap agyonvert foglyokat. Mert a létszámPALÓCZY LÁSZLÓRÓL ^yirv\rvv'wtrwv'¥vv*rv vvvv kor mindenki edénye üre; volt már, meg kellett fordítan a csajkát. Tetejére egy gönrv bölyded kavicsot tettek és ismét futást rendeltek el Ahányszor leesett a kavics andfciszor öt botot mértek i szerencsétlenekre. A kápók másik kedvelt szórakozása volt vasárnaponkén a „latrinatilalom”. Megtiltot ták a foglyoknak, hogy külön- külön menjenek elvégezni í dolgukat. Amikor azután engedélyezték a latrina használatát, és szinte végig ülték azt — hátulról géppisztolysorozattal lekaszálták őket... A latrinába zuhant holttesteket as életbenmaradottakkal szedették ki, a sokszor derékig érc bélsárból.. . Egy-egy alkalommal 300—400 ember halt meg így ... A lényeg az volt, hogy minél több embert elpusztítsanak, hiszen a háborút már elvesztették és azt akarták, hogy viselt dolgaiknak ne maradjon élő szemtanúja. Gyakori volt a deresrehúzás is, minden ok nélkül. A verést minden alkalommal a következőképpen kellett megköszönni: „Danke, a Birodalomért, a Führerért!” Más alkalommal az SS eldobta a sapkáját, majd egy foglyot küldött érte, s amikor az lehajolt az eldobott sapkáért. az SS géppisztollyal hátulról lelőtte. Bármilyen furcsán is hangzik, de azokat az SS- eket és kápókat, akik a leg- kegyetlenebbül sanyargatták a rájuk bízott foglyokat, a lőtérparancsnokság rendszeresen dicséretben is részesítette. A dicséretet az appelok alkalmával a felsorakozott foglyok előtt hirdették ki. Következik: lageren kívül érte a német hadigépezetet. Ss — mint mindig — a bosszút ezért is rajtunk töltötték ki. A halottak helyébe most is újabb fogolyszállítmány érkezett. A szombati szelektálás és a hiányzó létszám feltöltése után másnap a megszokottnál később volt ébresztő. A szokásos appel és reggeli után délelőtt 10 órakor újból sorakozót rendeltek el. A kápók azt mondták, hogy tízórait osztanak. Hirtelenében nem tudtuk mire vélni a kápók „nagylelkűségét”, s csak később tudtuk meg, hogy mit is jelent ez a „tízórai”. Parancsot adtak, hogy mindenki mossa jól ki a csajkáját, s aztán újból' sorakoztattak és a latrinákhoz vezényeltek. — A saját étkező edényünkkel kellett a latrinákból feltölteni a latrina tisztítására előállt tartálykocsikat... Ezt a munkát délelőtt 10 órától este 7 óráig végeztették velünk, ezen a vasárnapon... S ha szörnyűséget el lehet képzelni, az még szörnyűbb volt az egész napi munkánál is, hogy este 7 óra után a kimo- satlan csajkából kellett megenni a vacsoránkat... Az SS-ek és a kápók nemcsak munka közben sányargat- ták a foglyokat, hanem vasárnaponként, puszta időtöltésből és szórakozásból is. Egyik alkalommal például vasárnap délelőtt ismét sorakozót rendeltek el a kápók. Mindenkinek tele kellett töltenie a csajkáját vízzel, s aztán a tábort körülvevő szögesdrót mellett futást vezényeltek. A futás ad-, dig tartott, míg minden csepp víz ki nem csurrant az edényből. Ha futás közben valaki slesett, az már többet fel sem kelt, mert a kápók a helyszínen agyonverték. Aztán, amifoglyokat a lágerorvos külön csoportba állította, azt mondták nekik, hogy kórházba viszik, orvosi kezelésre. Ehelyett azonban valamennyiüket levetkőztették, bevagonírozták és novemberben (!) meztelenül öthat napig tologatták a szerelvény élőhalottjait különböző csonkavágányokra. Aztán útbaindították őket végleges céljuk, Auschwitz felé. Közben : sem enni, sem inni nem kaptak, s mire a szerelvény Auschwitzba ért, egy részük az éhségtől, szomjúságtól pusztult el, más részük pedig csonttá fagyott. Végül is mindannyi- ; an a krematóriumokban fejezték be kínszenvedéseiket. '• Tizenkilenc keserű napot ' töltöttünk itt, amikor az egyik éjszaka körülbelül háromezer 1 repülőgéppel a szövetségesek szétbombázták a műbenzin- 1 gyárat. Tucatostul repültek le- 1 vegőbe a benzines tartályko- I esik és lángolva robbantak ' szét. A bombázás következté- 1 ben borzalmas tűz ütött ki. 1 Tizenkét napig égett a gyár.. I Tizenegy napig * úgyszólván 1 megszakítás nélkül oltottuk, s : az oltási munkálatoknál több 1 mint 4 ezer ember halt meg ’ közülünk... 1 Az I. G. Farben Industrie 1 hatalmas mÜDenzingyárának 1 szétbombázásával óriási kár > mai mindennap el kellett számolni, élve, vagy holtan. Egyébként 800 fős csoportokban hajtottak itt munkára bennünket, mindennap 30—40 SS kíséretében. Hajnalban indultunk; és késő este tértünk vissza újból a sátortáborba. A lágerélet itt még a bu- chenwaldinál is rosszabb volt. Hajnali fél 3-kor volt ébresztő és az esti appelok alkalmával a létszámellenőrzés éjfélig, sőt néha még fél 2-ig is elhúzódott. Amikor takarodóra került sor, már elaludni sem mertünk, mert aki ébresztőkor csak egy-két perccel is később bújt ki a sátorból, azt a helyszínen kíméletlenül agyonverték. Egyébként éjszakánként 80—120-an haltak meg ebben a táborban. Ezeket társaik magukkal vitték a reggeli sorako- zóra és a sorfal elé fektették... A tábor belső „rendjét” mindössze egyetlen SS-katona és megszámlálhatatlan kápó biztosította. A kapuőrséget bajor csendőrök adták farkaskutyákkal, kívülről viszont megerősített SS-őrség állt és mihelyt kiléptünk a kapun, SS-ek felügyelete alá kerültünk. Nem lehetett sokáig bírni, ezt a kegyetlen életet, amiben itt részünk volt. Minden szombaton szelektálás volt. A legyengült és nagyon lefogyott
