Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

# BSZAROTAGYARORSZAG Vasárnap, 1962. március W. Károlyi Mihály Messziről indult, hosszú utat tett, de a történelem magaslatára érkezett el Ká­rolyi Mihály. A grófi csa­lád fia. a nagy hitbizomány egykori ura, a magyar nép hű fiaként, a kommunisták szövetségeseként hunyta le szemét — hét évvel ezelőtt, nyolcvan esztendős korában. Most, amikor hamvait haza­hoztuk, kegy azokat magyar földben temessük cl, fel kell idéznünk nemes alak­ját a férfiúnak, akinek volt bátorsága és ereje ahhoz, hogy gyökeresen szakítson kasztjának népellenes érde­keivel, a haladás minden megnyilvánulását ellenző gondolkodásával. Szenvedé­lyes igazságszeretete, mely patriotizmusa segítette Káro­lyi Mihályt abban, hogy végül Is győztesen vívja meg nehéz harcait, hogy át meg átlépje — am’ként ő maga írta egyik cikkében — .,a mára már árnyékká lett, elavult tegnapot.” Már a század legelején, a fiatal Károlyi közéleti sze­replésében is megmutatko­zott, hogy más ő. mint a többi arisztokrata. Megdöb­bentette a szó és a tények közötti ellentmondás. Hiszen az akkori rendszer urai sokat beszéltek a magyar haza- fiságról. de közönnyel néz­ték, hogyan „tántorog ki Amerikába” a honját a hazá­ban nem lelő magyar mun­kás és paraszt. Károlyi szem­be igyekezett nézni a magyar valósággal és — ha nem is hirtelen, ha nem is vajúdá­sok nélkül — egy olyan ha- zafiságot állított szembe a Tisza Istvánok (a dolgozó né­pet „hazátlan bifang”-nak tekintő) ál-hazafiságával, amely munkát és földet ad a népnek és amelybe belefér a nemzetiségek jogainak, ér­dekeinek megbecsülése is. Parlamenti csatákban küz­dött mind radikálisabb nézeteiért és amikor kitört az első világháború. Károlyi előtt még világosabbá lett az Osztrák—Magyar Monarchia és az azt támogató magyar urak végtelen cinizmusa. Á háború alatt a háború ellen harcolt és nem véletlen, hogy az 1918-as polgári for­radalom előbb a Nemzeti Tanács, majd a köztársaság elnöki székébe emelte a gró­fi címéről lemondott, birto­kait szétosztó Károlyi Mi­hályt. 1919. március 21-én át­adta a hatalmat a magyar munkásosztálynak és szövet­ségeseinek. A Tanács’.özíár- saság történelmi jelentősé­gét nem mindenben ériette meg, — voltak vívódásai kö­zeli barátaival és saját ma­gával is. A hatalomra jutott ellenforradalommal azonban keményen szembeszállt s nem hagyta magát megvesz­tegetni Iloríhyéktól. Nem tö­rődött a reakció rágabn-'ival, nem ijedt meg az üldözéstől, hanem mindig és mindenütt, ahol csak erre módja volt, pellengérre állította a nép nyomorítóit. S e harcok tü- zében. az emigrációban ke­rült közel a népek boldog jövőjéért küzdő kommunis­tákhoz, s lett tántoríihatat- lan híve a Szovjetunió bíke- poliíikájának. Mint az Em- béri Jogok Ligájának be- J foíyásos személyisége síkra i szállt a perbe fogott, börtön- J re és halálra ítélt kommuni.s- ♦ tálc védelmében. Különböző J akciókban és mozgalmakban ♦ harcolt a fasizmus fokozódó £ veszélye ellen. * Mint a. népi demokratikus J fejlődés híve, mint a kom- ^ munisták mutatta út helyes- ♦ ségének hirdetője tért visz- o sza — 194G-ban — az im- ♦ már hazáját jelentő ország- X ba Károlyi Mihály. A hu- J szonliét évi emigráció nem ^ viselte meg, hazafisága el- ♦ mélyült, gazdagodott, látó- £ kőre tovább szélesedett. ♦ Meglátogatta egykori birto- % kának, Kál-Kápolnának dol­gozó parasztjait, s ahogy ak­kor nyilatkozta: szabad leve­gőt szívott az egykori bör­tön-ország helyén. Az or­szággyűlés törvénybe iktat­ta történelmi érdemeit és Károlyi Mihály — aki egy ideig mint párizsi követ szolgálta a népköztársasággá lett köztársaságot, abban a tudatban élte le hosszú és drámai életének utolsó éve­it, hogy a haladás ügye le­győzhetetlen. Gondolatait, érzéseit emlékirataiban örö­kítette meg — ezek nemso­kára napvilágot látnak — de tetteivel, életével, harcos és igaz emberségével megöröki- tődött ö maga is. Károlyi Mi­hály neve és harca él cs megmarad a hálás ncp szí­vében. A rekonstrukció eredményekén! a tavalyinál ötvenezer tonnával több cement készül az idén Hejöcsabán A Hejőcsabaí Cementgyár rekonstrukcióját három éve kezdték meg. A munkákra a költségvetés 180 millió forin­tot irányzott elő. A korszerűsí­tés során eddig — többek kö­zött — két nagyteljesítményű cementőrlő malmot szereltek fel. Bővítették a transzforma­torházat, valamint a sűrített levegő ellátásra szolgáló kompresszortelepet. Dolgoznak már a klinkerégető akna­kemencék korszerűsítésén is. Ennek során a kemencék tel­jesítményét 30 százalékkal nö­velik, egyúttal új, nagy telje­sítményű aknakemencét is épí­A Kilián Gimnázium ifjúsági ahadémiáján A diósgyőri Kilián György Gimnázium KlSZ-szervezeté- nek ifjúsági akadémiáján Ko­val Pál elvtárs, a miskolci vá­rosi pártbizottság e'ső titkára tartott előadást „Az ifjúság sze­repe a szocializmus építésében” címmel. Koval elvtárs bevezetőjében utalt a XXII. kongresszus vi­lágtörténelmi jelentőségére. — Mindazt — mondotta —, amit az utópista szoriaüsíák sejtettek, amit Marx, Engels és Lenin tudományosan kidolgo­zott és megjövendölt, most a XXII. kongresszus útmutatásai alapján a szovjet nép valóság­gá is változtatja. A Szovjet­unió mai nemzedéke — hang­zott a XXII. kongresszuson —, már a kommunizmusban fog élni. — A mi népi demokráciánk is útban van a kommunizmus félé — mondotta a tovább:ak- ban Koval elvtárs. — Mégis, odáig eljutni nem könnyű. Sok akadályt kell leküzdeni, sok nehézséget legyűrni, tudatun­kat megváltoztatni, hogy szo­cialista építésünk során eljus­sunk a kommunizmusig. A ka­pitalizmus és annak imperia­lista formája nem hagyja ma­gát könnyen kétvállra fektetni. Gazdasági, erkölcsi versenyben vagyunk a kapitalizmussal, s é verseny kimenetele nem kétsé­ges. Mi nem csupán önmagunk­ért, a szocialista országokért, hanem a világ valamennyi dol­gozójáért felelősséget érzünk. Nem akarunk háborút, de arra törekszünk, hogy megrövidít­sük az elnyomott dolgozók szenvedéseit. Az ifjúságnak még sok tennivalója van: fel kell számolnia a kétarcúságot, a megalkuvást, a közügyek irán­ti közönyösséget. Az ifjúság­nak a forradalom élharcosának kell lennie a kommunizmusért vívott küzdelemben. A szoci­alizmus építésében a műszaki­technikai bázist kell megte­remtenünk. Ez elengedhetetlen a kommunizmus felé vezető úton. Az ifjúságnak mernie kell és nagyot alkotni. Jó len­ne, ha munkája, tanulása köz­ben mindenki érezné a felelős­séget, ami reá hárul. A lányok­ból anyák, a fiúkból apák lesz­nek, a ma diákjai felelősségtel­jes munkahelyekre kerülnek. Az utókoi; arról itél majd meg bennünket, hogyan végeztük, milyen felelősséggel teljesítet­tük a ránk bízott feladatokat. Az ifjúsági akadémián tar­tott előadás után Koval Pál elvtárs, a gimnázium tanárai­val tartott konzultációt és á késő esti órákig beszélgetett velük. tenek. Különböző berendezé­sekkel (vagonbuktató és szál­lítószalagok beiktatásával) tel­jesen gépesítik a szállítást és a rakodást. Törő-, osztályozó­művel jelentősen fejlesztik a gyár tapolcai mészkőbányáját is. Még az idén hozzálátnak a gyár és a mészkőbánya közötti drótkötélpálya megerősítésé­hez. A jövő évben befejeződő, nagyarányú korszerűsítés kap­csán öt új, részben automati­zált aknakemencével bővítik a mészüzemet, s ezeken kívül modern öltöző-fürdővel, üzemi konyhával, étteremmel, mun­kásszállóval és művelődési he­lyiséggel javítják a dolgozók szociális ellátását. A rekonstrukció eredménye­ként tavaly már százezer ton­nával növekedett, ebben az évben pedig további ötvenezer tonna cementtel lesz több a gyár termelése, mint a korsze­rűsítés megkezdése előtt volt. A rekonstrukció befejezése után az évi termelésnövekedés túlhaladja majd a 200 000 tonnát. — Miskolc-Tapolcán új' nyári vendéglőt létesítenek. A tervek szerint az új, impozáns vendéglő és kerthelyiség már júniusban megnyitja kapuit. Az idén ismét megrendezik a hagyományos tokaj-hegyaljai borversenyt Tokaj-Hegyalja világhíré borainak minősítésére az idén ismét megrendezik a már ha­gyományossá vált tokaj-hegy­aljai borversenyt. A borverse­nyen első alkalommal szerepel­nek majd az 1959. évi szűre-1 telésü, az utóbbi évtizedek | egyik legjobb évjáratának szá­raz és édes szamorodni, vala­mint aszúborai. Az idei borversenyt igen nagy érdeklődés előzi meg, mert az utóbbi években a£ állami gazdaságokban és a szakcsoportok • közös pincésze­teiben jelentősen fejlődött a borkezelés, új eljárásokat ve­zettek be a bőrök érlelésére! Az idei borversenyen részt vesz többek között a tarcaüi kutatóintézet, a Tokaj-Hegy- hegyaljai Állami Pincegazda­ság, valamint az állami gazda­ságok, tsz-ek, szakcsoportok és az egyéni termelők is, A legkiválóbb borok asz idén Budapesten megrendezendő nemzetközi borversenyen kép­viselik majd a világszerte is­mert szőlővidéket. Néhány gondolat a „havi fixről U • « És kidobna. Aztán kidobna a második, meg a harmadik is, mert nincs ám ott Alkotmány, amely kezeskedik róla, hogy nem halhatsz éhen! Nos, ha történetesen tőkés lenne a gaz­dád, dolgoznál inadszakadtáig. azt hiszem, mivelhogy muszáj volna. S most, amikor az ál­lam a gazdád, nem ezt teszed? Mert most nem muszáj? Vol­taképp miért nem muszáj? Mert nem dobhatnak ki úgy­sem? Mert a fixet így is, úgy is megkapod? Attól tartok, talán nem is vagy tisztában azzal, hogy ki­nek dolgozol. „Az államnak”, — mondanád mosolyogva. De miért felejted el, hogy az ál­lam mi vagyunk, mindnyájan, végérvényesen és érzékenyen mi vagyunk! Mi örülünk, ha az állam egészséges, ml szen­vedünk, ha beteg, mi gyarapo­dunk, ha az állam gazdag s mi töprengünk megoldásokon, ha az államnak problémái van­nak. Egyszóval minket károsí­tasz meg, amikor az államot megkárosítod. Ft pllpn tiltakozol. Te nem c.z ciieri 20psz nem rongá­lod a közvagyont, nem is ve­szed fel ingyen a fizetésedet, dolgozol érte végeredményben. Végeredményben, igen. Azért vagy — azért vagytok — még a helyeteken. De neked — nek­tek — nem „végeredményben" kell megdolgozni a fizetésért. Azért tanulhattatok, azért he­lyeztek belétek annyi bizalmat, azért vagytok ilyen vagy olyan vezető beosztásban. A ti mun­kátok nem mérhető le darab­számra. Csak úgy, ahogy gaz­daságosabb, ügyesebb, gyor­sabb, könnyebb lesz a terme­lés, jobbak az emberek mun­kakörülményei, kevesebb a dó- cögés a x níunkaszervezésben. egyre tökéletesebb a minőség. Mindezt pedig körömreszelge- téssel nehéz — illetve lehetet­len megoldani. Amolyan „vég­eredményben” munkával. Biztos vagyok benne, hogy új állásodban is várnának rád nehéz, t'pntos, szép feladatok. Csak neked ott könnyebb ki­bújni ezek alól, vagy akár ész­re sem venni őket. Könnyebb filozofálni és „kiélvezni az éle­tet”, egyszerűen szólva ‘ógni — neked, mint azoknak, akik gépeket igazgatnak, vasat ol­vasztanak, falat emelnek, ke­nyeret sütnek, szántanak, vagy a pultok mellett lótnak-fut- nak ... nem mindig fixért, s a ti kényelmességtek miatt las­sabban és több verejtékkel, mint muszáj volna. Most már érthető (számomra is), miért kísért mindvégig az a borostás, kérges arc. Te is oka vagy annak, ha ő nem éri meg azt a világot, amelyért egész életében harcolt, szenve­dett és dolgozott — s dolgozik most is, ma is. S úgy érzem, helyette és a hozzá hasonlók helyett kellett mindezt elmondanom nek—S, tedves Fiatalember. HaUauut KtabcbeC * Myaktörő, lucskos szerpentinen ka- ™ paszkodunk fölfelé. Csapra ütötte a Nap a havat, szalad nekünk a hóié az út közepén. Ameddig a szem ellát az egymásra púposodé csereháti dombokon, fehér minden, akkora a hó, mintha nem is március közepét írnánk. A lába elé néz az ember, vagy az út szürke pántlikájára, vakítja a dombok fehér­sége. A kocsi üvegén át érezni a Nap melegét. Lefelé gurulunk a dombok magosáról, s csakhamar dúlőútra térünk. Vasvázas díszkapu magasodik fölénk, rajta ez áll: „Szendrői Állami Gazdaság királykúti üzemegysége.” Micsoda út ez! Csordacsapás, vagy at­tól is rosszabb. A hidegen csillogó ha-, bárókból sárdorobok magasodnak ki. Felakadunk, nem akadunk? No, majd meglátjuk. Gyerünk. Lépésben hala­dunk, de így is meg-megsimogatja a sár a kocsi alját. Fent a dombtetőn méltóságoe, tor- nyoeskákat dárdázó kastély terpeszke­dik, alatta fehérre meszelt lakóházak, szürke gazdasági épületek sora. Ez hát Királyküt-puszta. Valamelyik király keresztelte el. Errefelé- hajkurászván a vadat, szomját itteni forrás vizével csil­lapította. Már találkoztam néhány kút- - tál, melynek király adta a nevet, de az a király — a néphit szerint — csak Máiyás lehetett, az Igazságos, mintha más vadászó királya nem is lett volna a magyar történelemnek. A nép rokon- szenve Mátyást sejti a névadás legen­dája mögött, a sok koronás fő között őt találta a legkedvesebbnek. Állok az ebédlő előtt a sártenger két- zsebkendőnyi, száraz oázisán, nézelő­döm. Pedig nincs sok látnivaló. Gépek püfögnek körülöttem, kínlódva a sárral, — Mondja már, hogy élnek itt az emberek? — szólítok meg egy cigaret­tázó atyafit Rámnéz, mustrálgat, ki fia-borja le­hetek, aztán csendesen mondja: — JÓL Elpöccinti a cigarettacsutkát, néz utá­na, amint belehull a latyakba, majd ■legintcsak rámfeledkezik tekintetéveL-- Sokáig ér ide az autó, ugye? Bólintok. — Azért kérdezte, hogy élünk. Azt hiszi a vároöi ember, hogy csak város­ban lehet élni, Itt, tűi az istenhátamö­gött meg csak égni, senyvedni. Politizálunk, mert politika ez már, politika a javából. Mentegetőznék, hogy hát nem úgy gondoltam, Magyarorszá­gon ma már mindenütt meg lehet élni, de. ...ez a tanya az istenhátamögöttön is túl van egy jókora kőhajításnyival. Szél kerekedik, hideg, huzatos szél, ugyancsak lehűlt a havas domb-erdők ölelgetésében. Rámszól, hogy ne legény­ig edjek. vegyem csak fel azt a téliicabá- tot, mert megcmlegetem Királykutat. J Túl V az isten háta mögött Csalóka itt a napfény, foga van a szél­nek, észre se veszi az ember és máris náthás. Nagymessze, az ég kék legelőjén tavaszias felhőbárányokat terelget a szél, Királykát felé tereli. Mire ideér­nek a csapatba verődött felhőnyájak, gyapjúk fehér színe szürkére-íeketére piszkolódik. — Hó lesz belőle — les fel az égre. — Tegnap, tegnapelőtt se nyughatott, szakadt a hó. Sebaj no, csak József- napkor legyen jó idő, úgy lesz itt jó a kukorica. így mondjuk — így mondják errefelé a népek, de igaz is. Tavaly Jó­zsefkor pocsék egy idő volt, nem is volt kukorica, kiölte az aszály. No, de hogy ne hazudjak, volt azért. A gazdaságnak volt. Lovas ember se látszódott volna ki belőle, úgy megnőtt, pedig a földje nem látott kapát. Egy olyan 150 hold- nyi táhlába vetették azt a kukoricát, a simazinnal együtt. Megáll mondókájábán, ügy érzi, az a simazinos dolog magyarázatot kíván, egy magamfajta városinak az „magas”. Olyan hozzáértéssel méltatja a vegy­szeres gyomirtás jelentőségét, öröm hallgatni, s azt is megjegyzi, hogy a tudománnyal túl lehet járni még a „ter­mészetfelelős” eszén is. — Hát a kultúra, azzal hogy állnak, van-e itt szórakozási lehetőség? — Van televízió, néha mozi, könyvet is szerezhet az ember, de hát az idő! Kevés az időnk, hozzá. No, de megyek is már, mert a juhok azt hiszik, hog elvesztem. Dél felé jár az idő. A feszes villany drótok zúgnak a szélben. Harangozna! Templom is lenne itt? — nézek, körű Nincs templom. Az egyik megnyitót házajtón harangozott ki a rádió. Fehér kötényes lány igyekszik keresztül a sá ron. A házajtóban megáll, lehajol, mo toz valamin — és a fröcskölő vízsugárb; tartja gumicsizmáját. Vízvezeték! Lányok, fiúk iparkodnak az ebédl< felé, libasorban, egymás lábanyomáb; lépegetve ugrálnak át a sáron. Kik le hetnek? Az üzemegység vezetője vála szol kérdésemre: — Mezőgazdasági tanulók ezek, hu szonnégyen vannak. A 400 holdas gyű mölcsöshöz nevelődnek a gazdaság pén zén. Három évig tanulnak, aztán szak munkás-bizonyítványt kapnak és persz< munkát. Bent a konyhában terítettek nekil asztalt — az ebédlőben most értekez­let van. A konyha sarkában modern vil- lanyboyler. Mohón, farkasétvággyal esznek. A jc étvágyhoz az étel is bőséges, ami meg az árát illeti: 50 fillér az ebéd, 1 forinl a reggeli, vacsora, a szállás ingyen. — Másfél forint naponta, telik a havi 45Í forint ösztöndíjból. Van fiatalság a tanyán, nemcsak az­ért, mert a város úgynevezett szívóha­tása ilyen messzire nem hat. Elér az ide is, de hát ha itt is megélhet az em­ber, minek vegye nyakába a várost? S néhány hónap múlva egy kicsit még jobb lesz itt élni a fiataloknak. Az egyik hosszú épület körül kőművesek szor­goskodnak, amolyan művelődési „kom­binát” készül a tanyasiaknak, hét szoba lejz benne: televízióterem, táncterem, külön olvasóterem könyvtarral, biliárd­szoba, ping-pong, még büfé is, egyszó­val: minden... A vegyesboltba is benyitok — ez va­lóban vegyes. Italt is itt mérnek. Meny­nyi a forgalom? — érdeklődöm. A bolt vezetője készséggel válaszol: mikor mennyi. Éves szinten túl van a millión is. M esszine, az istenhátamögöttön tűl­■ * ra is elér a fejlődés hosszú keze, hogy itt is változzon a világ, mint min­denütt, ahol emberek élnek, dolgoznak. Gulyás Mihály hiába magyaráznám ezt más­ként, nem lehet. S azt mondta az idős ember halkan, majd­nem bátortalanul, szemérme­sen és szomorúan: — Szép lesz az a kommuniz­mus __Ezért dolgoztam egész é letemben én is, s ezért fogok dolgozni, míg csak ki nem esik kezemből a szerszám. És még­se érhetem meg ... nehezen születik. Mégiscsak elmondom tehát a véleményemet, kedves Fiatal­ember, azzal kapcsolatban, ami akkor kicsusszant a szádon, észresemvett őszinteséggel. aí ... is van szó? Az /Viert miről egyetem után nem is sokkal építésvezető let­tél, ez szép beosztás, de min­dennap utazgatni kellett, fagy­ban, sárban, szélben, vitatkoz­ni, bajlódni az emberekkel, ro­hangálni egyik helyről a má­sikra, kevés volt a szabadidőd, — és akkor végül sikerült be­jutnod egy irodába, ahol aránylag hamar kereshetsz majd kétezren felül, és a mun­tkád... [ — Kényelmes — mondtad, [és hozzátetted könnyelmű • őszinteséggel: — és a fizetés [így is, úgy is fix ... • Elképzelem, hogy milyen [fölemelő érzés lehet köröm- íreszelgetés közben erre gon- 1 dőlni, s a hátad mögött tudni [azt a másik „strapás” munkát. • Talán még el is tűnődsz, némi [szánakozással, azokon az em- ibereken, akik „kint” maradtak, [részben az élelmesség hiánya, i részben pech miatt, és „hülyé­re melózzák magukat”, hogy [a szavaiddal éljek. • Tudván azt, hogy nézeteid­del és ügyességeddel nem állsz éppen egyedül, fel szeretném hívni a figyelmedet néhány dologra. Nyilván ismered *^°t­nyunkat, amely többek között minden állampolgár számára biztosítja a munkához való jogot és a munka lehetőségét is. Ez azt jelenti, ugye, hogy minálunk nem halhat senki éhen azért, mert nem bírja a kenyerét megkeresni. Ha a te álláspontodra helyezkedem, így kell továbbvinnem ezt az elvet: mindenkinek joga a munka, senkit sem lehet létbi­zonytalanságba sodorni, az ut­cára tenni, tehát biztos, hogy engem sem tehetnek ki innen, ezek szerint a lehetőségek ha­tárain belül „nem fogom hülyé­re dolgozni magam”. Jó dolog a biztonságérzet ön­magában. De képzeld csak el, ia egy tőkésüzemben dolgoz­tál. Ha elveidet ott is mara- iéktalanul érvényesítenéd, a .őkés egy-két hónap múlva ta- án ezzel hívatna magához. — Tisztelt X úr, mit gondol, iísznek tartom itt magát? Mi ran azzal a régi konstrukció­val? Semmi változás? Tönkre •kar tenni, mérnök úr? Nem? 5n se magát, de lássa be, ezek- ítán semmi dolgunk egymás­ad, • ■ /Vinci amikor mégiscsak el­/VlOSt, m0nci0ni neked, ked­ves Fiatalember, véleménye­met a múltkori dologról, egy idős ember cserzett, gondoktól árkolt arca van előttem. Egy idős ember arca, amely olyan, mintha bozontos szemöldökei­vel, éles, mély ráncaival együtt egyetlen kőtömbből lenne ki­faragva. Kemény arc ez, sem az érzelmek, sem az indulatok nem nagyon jutnak el a felszí­nére, hűvösebb szemlélő azt mondaná rá: egykedvű, mun­kában megfáradt arc. Azért hangsúlyozom ezt, mert ez az arc a napokban kü­lönös változáson ment keresz­tül. A szemöldökök közelebb szaladtak egymáshoz, a kőből faragott árkok sekélyebbek lettek, az egész arcon valami kisimulás történt, csak a szem­gödrök mélyültek el és sötét­jükből parázslottak kifelé a kék szemek. Vágy és fájdalom parázslóit a kék szemekből,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents