Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-02 / 51. szám

I rSTAKMAGYATtORSZÄG Péntek, 1962. március 2. Hruscsov üzenete De Gaulle-Iioz Moszkva (TASZSZ) Moszkvában közzétették N. t Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Charles de Gaulle-hoz, a Fran­cia Köztársaság elnökéhez 1962. február 27-én kelt üze­netét. — Amikor elhatároztam azt a javaslatot, — hangzik többek közt az üzenet —, hogy a ti­zennyolchatalmi bizottságban a tárgyalásokat a legmagasabb szintű állami vezetők részvéte­lével kezdjék meg, az a kí­vánság vezetett, hogy haladást érjünk el e közelgő tárgyalá­sokon, biztosítsuk a szükséges teltételeket, hogy a munka ter­mékenyen, nagyfokú haszonnal járjon. Megelégedéssel veszem tudomásul az ön üzenetében foglalt kijelentést, hogy Fran­ciaország kész részt venni bár­milyen tárgyaláson, amely re­ményt kelt a leszerelés irányá­ba mutató haladást illetően. — ön egyetért azzal, hogy a leszerelés kérdése, a béke megszilárdításának kérdése nemcsak a nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmakat érinti. Más országok, köztük az em­beriség jelentős részét képvi­selő semleges államok népei, nem kevésbé érdekellek az ál­Felháborodás Kambodzsában as amerikaiak beavatkozása miatt Pnom Penh (TASZSZ) Amikor a Pnom Penh-i re­pülőtéren leszállt a Ngo Dinh Díem rezidenciájának bombá­zásában részt vett egyik dél­vietnami repülőgép, olyan in­cidens történt, amely csodál­kozást és felháborodást kel­tett a kambodzsai közvéle­Rehra pártja győzött a váfasztásokon Uj-Delhi (MTI) Indiában eddig a választó- kerületek kétharmadában fe­jezték be munkájukat a sza­vazatszámlálók és ennek nyo­mán ismeretessé vált, hogy Nehru pártja, a kongresszus párt megszerezte az abszolút többséget a képviselőházban. Az eddig nyilvánosságra ho­zott eredményekből kitűnik, hogy a már megválasztott kongresszuspárti képviselők száma 252. Nehru miniszterel­nök választókerületében 64 ezer szavazattal kapott többet, mint ellenfele. Megválasztott­nak tekinthető már Krisna Menőn hadügyminiszter is, aki ellen választókerületében, fiszak-Bombayban összefogtak a reakciós erők. A többi párt közül eddig a legtöbb mandátumot a kom­munista párt szerezte: 19-et. talános és teljes leszerelés megvalósításában. — Az a tény, hogy a leszere­lési bizottságban részt vesz több olyan állam, amelynek nincs nukleáris fegyvere, köz­tük semleges államok is, ter­mészetesen, semmiképpen sem zárja ki a nukleáris hatalmak számára azt a lehetőséget, hogy kapcsolatokat tartsanak fenn egymással, kicseré’jók véleményüket a leszerelési kérdésekkel foglalkozó tárgya­lásokon. Mi a magunk rés-érő! mindig készek vagyunk ilyen­féle kapcsolatokra. — Ha a bizottságban részt­vevő valamennyi állam akarja a megegyezést a leszerelési kérdésekben, altkor a tizen­nyolchatalmi b'zott'á» munká­ja kezdetén a legfelsőbb tiszt­séget viselő állami vezetők részvételével a tárrvalások fel tudják tárni a legszélesebb te­hetőségeket a megegyezés el­érése számára ebben a sarkal- latos problémában. Sajnálom, hogy Ön nem foeadta kedvező­en ezt a javaslatunkat. Kell-e beszí’ni arról, hogy milyen nagy érdem lenne az államok vezetői számára, ha ezt köve­tően aláírhatnánk az általá­nos és teljes leszerelésre vonat­kozó szerződést, részesei lehet­nénk annak a történelmi jelen­tőségű eseménynek, amely mindörökre megmarad az em­beriség emlékezetében. — Ezek azok a gondolatok. Flnök Ur, amelyek felvetődtek bennem az ön üzenetével kap­csolatban és amelyeket közölni kívántam önnei. Szeretném remélni, hogy e gondolatok főnnél megértésre találnak — fejeződik be Hruscsov üzene­te. A párizsi Bastillc'tcrcn |/>^7^Sua/?w'k| vu^rWLijVU Az OAS kitüntet. (Toncz Tibor rajza) Fő feladat: a szocialista mérnökképzés segítése Lapozgatás „A Mi Egyetemünk“ számaiban Kilencedik gSiÄ kolci Nehézipari Műszaki Egyetem lapja, „A Mi Egyete­münk”. A kéthetenként meg­jelenő lap néhány utolsó szá­mát böngészgettük, keresve, miként látja el fontos felada­tát: hogyan segíti a nyilvános­ság sajátos eszközeivel az egye­tem munkáját, miként foglal­kozik az egyetemnek és hall­gatóinak életével, milyen súlyt kap a lap munkájában a tanul­mányi fegyelem további meg­szilárdítása, a tanulás eredmé­nyességének fokozása, a hall­gatók világnézeti nevelése, ál­talában miként teljesíti a lap fő feladatát, a szocialista mér­nökképzés segítését. A lap — szűk terjedelme el­lenére — igyekszik rendkívül sokoldalúan foglalkozni az egyetem életét érintő problé­mákkal. A november 24-i lap­számban például rövid interjút olvashatunk a matematikából írt zárthelyi dolgozatokról. Dr. Falk Richard rektorhelyettes a tudományos ülésszakkal kapcsolatos tervekről ír. Érde­kes cikket olvashatunk az egvetemi könyvtár munkájá­ról. jó hírösszeállítást a tan­székek életéből. Figyelemre méltó ebben a lapszámban Szabó László adjunktus cikke, amelyben Lányi Andor ad­junktusnak, a fizikai oktatás reformjával kapcsolatban tett javaslatáról ír. Ehhez a témá­hoz a következő lapszámok­ban több értékes és érdekes cikkben olvashatunk hozzászó­lást. Ugyanez a lapszám, Tudo­mány és társadalom címmel, Wehler „A kapitalizmus és automatizálás” című könyvéből közöl részletet. Ez a közlés is több lapszámban visszatér, illetve 'folytatódik. Színes anyagot olvashatunk a sok ér­tékes cikk között, a december 8-i lapszámban a vizsga előtti időszakról, majd a december 21-i lapszámban ugyanezzel a témával foglalkozik egy tartal­mas, értékelő cikk. A lapban állandóan visszatérő, terjedel­mes rovat az Ifjúság a szo­cializmusért. Ebben a rovatban nagyobb cikk foglalkozik az Ifjúság a szocializmusért moz­galom és a tanulmányi válla­lások viszonyával. A sokoldalú mérnökképzés segítését szol­gálja a január 12-i számban olvasható. A mérnök gazdasági ismereteiről című cikk. Ugyan­ebben a lapszámban riportot olvashatunk a vizsgákról, vala­A fagyod után rügyezik a gyümflcsía, megadott időponttá nyílik a virág A mezőgazdaságban, főként annak legintenzívebb ágában, a kertészetben, mind jobban tért hódít a különböző vegy­szerek alkalmazása. A műtrá­gyákon és növényvédőszereken kívül mindinkább szerepet kapnak az egyéb összetételű és rendeltetésű kémiai anyagok is. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán most egy növekedés­szabályozó készítmény előállí­tásával és alkalmazásával kí­sérleteznek. A vegyület sajá­tossága, hogy koncentrációjá­nak: foka szerint serkenti vagy lassítja a növény fejlődését. A növekedés-serkentő hatást elsősorban a szőlőtermesztés­ben hasznosítják. Az ötéves terv nagyarányú szőlőtelepítési programjához körülbelül egy- miliiárd gyökeres szőlővesszőre van szükség. Ennek előállítását nagyon megnehezíti, hogy a sima vesszőknek csak viszony­lag kis része gyökeresedik meg. A főiskola tangazdaságá­ban az idén újszerű kísérlete­ket kezdenek: 25 000 dugványt kezelnek az új vegyianyaggal, amitől a gyökeresedési arany jelentős növekedését várják. A kísérletek során azt is meg­vizsgálják, hogy a szer oldat-, por- vagy egyéb formában al- Kalmazható-e a legjobban. Bármilyen meglepően is hangzik, az új vegyianyag nö­vekedést fékező hatásának még nagyobb a jelentősége. Gyümölcstermésünket minden évben többé-kevésbé csök­kenti, hogy a tavaszi fagyok elpusztítják a korán kifakadt rügyeket. Ezért kémiai beavat­kozással akarják késleltetni, a tavaszi fagyok utánra „kitolni” a rügyfakadás idejét A dísznövénytermesztésben a növekedést serkentő és lassító hatást egyszerre akarják alkal­mazni. A cél itt az, hogy a növények egy része „megadott időpontra”: bizonyos ünnepek­re, névnapokra bontsa ki vi­rágait. Ennek megfelelően a növény fejlődési stádiumától függően gyorsítják vagy lassít­ják a vegetációt mint professzorok nyilatkoza­tait az elsőévesek eredményei­ről. Képes és szöveges anyag­ban ad számot a vizsgákról a január 26-i újság. Igen figye­lemreméltó ebben a számban dr. Gyulai Zoltán egyetemi tanárnak, a bányamérnöki kar dékánjának cikke: A bá­nyászat fejlődése a XXII, kongresszus tükrében. Az ok­tatási reform megvalósításá­ról, illetve annak napi problé­máiról nyilatkoznak az egyes karok dékánjai a február 9 i lapszámban. A legutolsó lap­szám élén dr. Zambó János professzor, egyetemi rektor­nak az egyetemi reform to­vábbfejlesztéséért végzett és végzendő munkával kapcsola­tos nyilatkozatát olvashatjuk. Ismerteti e lapszám az ötöd­éves gépészek diplomaterv feladatait, bemutat néhány mérnököt, akik korábban az egyetemen végeztek és most különböző nehéz posztokon állnak helyt, közli dr. Horváth Zoltánnak, a kohómérnöki kar dékánjának cikkét. A kohásza' fejlődése a XXII. kongresszus tükrében címmel, az Ifjúság a szocializmusért rovatban pedig hosszabb cikk fejtegeti a szo­cialista erkölcs néhány problé­máját. Mindez csak néhány ki­ragadott példa a tartalmas írások sokaságából. Nem emlí ­tettük eddig az Üj ember szü­letik című publicisztikai cikk­sorozatot, az egyetemi pári­áiéitól, a XXII. kongresszus anyagának feldolgozásával kapcsolatos írásokat, külföldi élménybeszámolókat stb. Igen bőven foglalkozik a lap az egyetem kulturális és sport­életével és sok benne az egye­temi élet apró, vagy nagyobb jelentőségű megnyilvánulásait tárgyaló komoly hangvételűi vagy szatirikus írás, Foísríhen felöleli a lap tgeszÉDen az egyetem életét. A tanulmányi fegyelem megszilárdítását célzó, a ta­nulmányi eredményekkel fog­lalkozó „direkt” írás viszony­lag kevés benne, de valójában a cikkek összessége ezt a célt szolgálja: tájékoztat, új isme­reteket nyújt, vitára bocsát problémákat, csípős jegyzetei - ben, rajzaiban bírál, segíti a szocialista világnézeti nevelési, — tehát egészében teljesíti fő­feladatát, segíti a szociálist u mérnökképzést, Egy forradalmár emlékei (Nógrádi Sándor: Emlékeim című könyvéről) Nógrádi Sándor kön£ több vonatkozásban hézag­pótló. Gazdagítja ismeretein­ket a legújabbkori történelem­ről, különösen a munkás- mozgalom történetéről. Az emlékezés sajátos eszközeivel mutatja be a közép-európai kommunista mozgalom két világháború közötti helyzetét, jellemzőbb vonásait. Nem tö­rekszik arra, hogy teljes képet adjon, csak azokról az esemé­nyekről számol be, amelyek­nek közvetlen részese volt. A Tanácsköztársaság bukása után illegalitásba kényszerített mozgalomról, valamint a kül­földre emigrált kommunisták tevékenységéről mindmáig igen kevés, mondhatnánk vér­szegény irodalom jelent meg. Ennek következtében gyakorta hibásan egyoldalú, vagy — jobbik esetben — igen hal­vány a képünk a magyar kom­munisták két világháború kö­zötti bel- és külföldi tevékeny­ségéről. Nógrádi Sándor köny­ve eredménnyel törleszt ebből a mulasztásból, emlékei fontos adalékokat adnak a kor be­hatóbb megismeréséhez. A könyvet nemcsak azért ér­demes elolvasnunk, mert bő­víthetjük belőle történelmi is­mereteinket, hanem azért is, mert izgalmas olvasmány a szó nemes értelmében. Az élményanyagon kívül megfog­ja az olvasót a tálalás közvet­lensége, hangulatossága és az előadó szerénysége. A vissza­emlékezésnek nyilvánvaló sa­játja a szubjektivitás. Nógrádi úgy adja elő mondanivalóit, hogy — bár nem töri meg az emlékezés sajátos atmoszférá­ját — már-már szemünk elől tévesztjük az előadót és csak az események és az össze­függések kötik le figyelmünket. Az „Emlékeim”-ben Nógrádi az 1908—1944 közötti életútja jelentősebb, közérdeklődésre számot tartó mozzanatait ele­veníti fel. Az első lapokon megismerkedünk egy 14 éves gyerek vágyaival, a szülői ház­zal, a pékek akkori nehéz munkájával — pék volt az édesapa — és mintegy szociog­ráfiai képet kapunk a Nógrád megyei Szécsény községről és környékéről, ahol a könyv írója nevelkedett. Innen a fő­városba vetődik a fiatalember. Technikumba szeretne járni, de hamar rádöbben, hogy er­ről az ábrándjáról le kell mondania. Rézesztergályos lesz. Pesten marad, megismer­kedik a fővárossal, a munká­sokkal. Hiteles képet ad üze­méről és az ott dolgozókról, idősebbekről, fiatalabbakról egyaránt. Nógrádi életének ez a szakasza egy a korabeli munkásfiatalokéval. Az „Em- lékeim”-ben megrajzolt port­rék tipikusan mutatják a századeleji munkásfiatalokat, akiknek nehéz körülmények között, minimális bérért sokat kellett dolgozniok. Az egész­ségtelen munkaviszonyok és a túlterhelés kikezdi egészsé­güket, hamar rájuk illik a tanonciskola tanárának meg­jegyzése: „Ügy nézel ki, mint egy kifacsart citrom”. Eredeti képeket ad a szerző a pesti munkásból házak 1910 körüli életéről. Erénye e rész­nek, hogy a fiatal munkás sze­mével, a nyomorban is vidám­ságot kereső életszemléletével villantja fel például a lakók sztrájkját. „Szeptember elsejé­vel olyan vidám élet kezdődött a Dembinszky utca 11-ben, amilyen bérkaszárnyában alig­ha volt még Budapesten. A la­kóbizottság kimondta, hogy a sztrájk idejére senki sem fizet lakbért. Ezt minden lakó he­lyeselte .,. Az igazi gyönyörűség este kezdődött. 8 óra tájban a kör­nyező házakból is odasereglet- tek a fiatalok: fiúk, lányok. Zsúfolásig megtelt az ud­var .. Aztán kezdetét vette a mulatság, a bál. Verklis szol­gáltatta a zenét és a lányok, a fiúk egymást tanítgatták tán­colni. A sztrájkhoz az is hozzá­tartozott, hogy szépen feldíszí­tették a házat, a fiatalok sok­színű selyempapírból készítet­ték a láncocslcákat, girlando­kat, lampionokat. Még a ház­tetőre is jutott belőlük. Tanulságosak azok a részle­tek, amelyekben a munkás- mozgalommal való találkozá­sáról számol be. Kezdetben ösztönösen, látszólag véletlenül kapcsolódik a baloldalhoz. Mint mondja, az események, az évek lassan gyúrták, formál­ták. A Tanácsköztársaság Ide­jén azonban már aktív kato­nája a Vörös Hadseregnek. A bukás után Csehszlovákiában látjuk viszont, mint a szlovák kommunista iflúságl mozgalom szervezőjét. Előbb Szlovák te­rületen dolgozik, majd Prágá­ba kerül, ahol a Kommunista Ifjúsági Szövetség magyar tit­káraként dolgozik. Nógrádi él- ménvanvagából többek között megismerkedünk a Csehszlo­vák Kommunista Párt megala­kulásának körülményeivel. Bár Csehszlovákiában legálisan működött a kommunista párt, a burzsoá kormány lépten- nyomon akadályozta tevékeny­ségét, tagjai és vezetői gyakran illegalitásba kényszerültek. Nógrádi is erre a sorsra jutott, míg végül a rendőrség hajszája elől 1923-ban Berlinbe emig­rált. Berlinben hamarosan a nemzetközi kommunista ifjú­sági mozgalom vezetői között látjuk. A második és a két és feles Internacionálé egyesülési kongresszusán tagja volt a kommunista küldöttségnek. (A II. Internacionálé, mint isme­retes, a jobboldali szociálde­mokraták által vezetett pártok egyesülése volt. A két és feles Internacionáléba olyan pártok és csoportok tömörültek, ame­lyek a II. Internacionálét túl opportunistának tartották, vi­szont nyilt ellenségei voltak a III. Kommunista Intemacioná- lénak. A szóban forgó kong­resszus elvetette a kommunis­ták egységfront javaslatát.) Berlin után Moszkva az új állomás, majd Románia követ­kezik. Bécsből utazik Romá­niába, természetesen inkogni­tóban, egy bécsi biztosító vál­lalat utazójaként. Marosvásár­helyen részt vesz a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség orszá­gos kongresszusán. Illegális röplapokat nyomnak és írnak, újságot szerkesztenek. Munka közben tartóztatja le a román rendőrség. A szerző remekel romániai élményeinek repro­dukálásában. Elkalauzolja ol­vasóit a rendőrségre, a szigu- rancárn, és a hírhedt jilavai börtönbe, vele Izgulunk a szö­kés viszontagságos útjain. Döbben Cos képek tárulnak elénk. ,.A sziquranca Vnynökel nem alkalmaztak válogatott kínzási módszereket, de az fs igaz, hogy nem válogatták meg eszközeiket. Állattan vertek: kézzel, ököllel vagy vastag gumicsővel, és rugdostak. Az ember megszédült, feldagadt az arca, vagy a lába. Az ágyé­kon rugdosás volt a legveszé­lyesebb ...” Csodálattal és együttérzéssel olvasunk a rendőrségen és a börtönben szenvedő politikai foglyok, a kommunisták és ba­rátaik helytállásáról, összefo­gásáról, gyakori éhségsztrájk­jukról. Első 8 napos éhség- sztrájkjukat azért folytatták, hogy megkaphassák postájukat, az élelmiszer- és könyvkülde­ményeket. A sztrájk felbőszí­tette a börtön vezetőit A kez­deményezőket egyszemélyes cellákba zárták, ahol azok csak állva fértek el. A cellát három oldalról kőfal szorította össze, csak a negyedik fal, az ajtó volt fából. A cementpad­lót időnként vízzel locsolták. A víz megfagyott — fagypont alatt volt a hőmérséklet. A té­likabátot természetesen nem engedték felvenni. Ügy mele­gedtek, hogy állandóan kopog­tak és dörömböltek az ajtón. „Ezt az ütközetet 24 órai dö- römbölés után megnyertük”. Az elsőt második, még hosz- szabb éhségsztrájk követte. A Romániából történt szökés után újabb európai kőrútjára kísérhetjük a szerzőt. A Szov­jetunióból 1928 őszén ismét Csehszlovákiába kerül. Részt vesz a Vorwärts című szudéta- német munkáslap szerkesztésé­ben, majd — ha nem az élete, a szabadsága forgott volna ve­szélyben, mondhatnánk kalan­dos úton — Németországba ke­rült. Bizonyára nagv érdeklődésre tarthat számot Nógrádi Sán­dornak ax 1930-as években, a háború ellenes „Világblzott ság”-ban kifejtett tevékeny­sége. Ezekben az években mun - kája során találkozik Henri Barbusse-szel, Romain Rol- land-dal, Egon Erwin Klsch- sel és Paul Langevin Nobel- díjas fizikussal. Mindannyian aktív szerepet vállaltak az anti • fasiszta küzdelemben és részt vettek a Világbizottságban. Közben beszámol három spa­nyolországi útjáról is, impresz- sziókat villant fel a szabadság- harcát vívó spanyol népről. A tnnvv befejező részé­h Könyv 5en a n világ, háború alatti, szlovákiai és magyarországi partizán har­cokról számol be, mint pa­rancsnok. „Bányászok, parasz­tok csatlakoztak hozzánk. Em­bereink körülvitték a falvak­ba, a tanyákra a jelszót: Senki ne vonuljon be Szálast had­seregébe; az emberek lehetőleg fegyverrel menjenek az erdők­be __ Alig múlt el két nap, s zázával menekültek az embe­rek az erdőkbe ..Főleg nóg­rádi bányászok, parasztok men­tek — Nógrádi partizáncsapa­tai azon a részen szivárogtak át Szlovákiából —, de borsu- dlakról is említést tesz. A ma­gyar partizánok ott ártottak :t németeknek, ahol tudtak, segí­tették a szovjet hadsereg fel­szabadító harcát Nógrádi Sándor a felszaba­dulással fejezi be emlékeinek közlését. A könyv egy forra­dalmár, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom égjük vezetőjének élményeit tartal­mazza. Ezek az élmények ma- gávalragadják az olvasót, tisz­teletet ébresztenek a szerző, a szereplők, a kommunisták iránt Nagy Zoltán ményben. A repülőtéren je­lenlévő amerikai tisztek, aki­ket rádió útján figyelmeztet­tek Saigonból, elsőként rohan­tak a repülőgéphez, lefegyve­rezték és fogságba akarták ej­teni a pilótát, egy alhadnagyot. A helyszínre siető kambodzsai repülők tiltakozásukat fejezték ki az amerikaiaknak és meg­akadályozták a kambodzsai szuverenitással összeegyeztet­hetetlen cselekedeteket. A Depeche Du Cambodge című lap, amikor beszámolt e tényről, csodálkozását fejezi ki afölött a „szokatlan gyor­saság” fölött, amellyel az ame­rikaiak beavatkoztak ebbe a kambodzsai szuverénitást köz­vetlenül érintő ügybe. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents