Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-06 / 54. szám

4

ESZARMTAGYARORSZAO

Kedd, 1962. március 6.

Esti osztályfőnöki óra

A Földes Gimnázium

folyosója az óraközi szünetek jellegzetes zsibongásávai telített. Mindenütt beszélgető, sétáló emberek, kisebb-nagyobb csoportosulások, néha feltűnik cgy-egy tovasiető tanár.

Különlegessége ennek a képnek, hogy mindezt nem délelőtt, hanem az esti órákban rögzítettük. Igaz, első látásra nincs nagy különbség a délelőtti és az esti kép között. A nevelők most is a tanári szobából sietnek a tantermekbe, a diákok most is ugyanolyan hangulattal várják az órakezdést, mint a délelőttiek. És ugyanúgy meg is töltik a folyosókat. Sokan vannak. Ezek a tanulók azonban már mindannyian túlnőttek a diákkoron. Igaz, nem sokkal. Legtöbbjük nyugodtan elvegyülhetne a IV-es gimnazisták között, senki sem venné észre, hogy családosok. Csak akkor lepődne meg a kíváncsi szemlélődő, ha gondjaikról kérdezősködne. Ilyeneket mondanának: a gyerek, az éjszakai műszak, a munkahely, a tervteljesítés stb. Mert azok. akik most a folyosókon sétálnak, csoportosulnak, mindannyian az esti tagozaton tanulnak. Dolgozó felnőttek ők, akiknek csak este jut idő a tanulásra, így a gimnázium délután is t,nagyüzemei”. Csak „műszak- váltás” történt, a tanítás tovább tart. Bárki meggyőződhetik róla, aki hétfőn, szerdán, vagy pénteken este benéz a Földesbe.

De lassan kiürül, elcsendesedik a folyosó, a tanulók elfoglalják helyüket a padokban és kezdődik az óra. Az I a osztályban nem is akármilyen óra: osztályfőnöki következik. Témája a félévi ta- _ nulmányi eredmény értékeié-j se. A fiatal tanár — Csótai I

János — ismerteti az átlag- eredményt, majd kéri a tanulókat.: mondják el véleményüket, miért ilyen alacsony némely tantárgy átlaga, és hogyan lehetne javítani az eredményen. Mert bizony az I/a nem nagyon dicsekedhet félévi eredményével. A 2,80-as átlagnál többre is képes az osztály. Nagy az ingadozás egyes tantárgyak között is. Földrajzból például 3,45, kémiából viszont csak 2,54 az osztályátlag.

Nehezen kezdődik a beszélgetés, valahogy senkinek sincs kedve a szóláshoz. Aztán az első padban feláll az egyik tanuló és beszélni kezd:

— Az a baj, hogy nem szeretem a kémiát. Száraznak tartom. Igaz, ez nem indok, most már megpróbálom összeszedni minden erőmet és megtanulom, mert... az ember csak szégyellt magát, ha ennyi felnőtt előtt nem tud valamire válaszolni. Ha már beiratkoztunk, becsülettel el is kell végeznünk ezt az iskolát. A mi 1» őrünk műveltséget követel és az érettségi ehhez a minimum. Engem például idegesít, ha az üzemben beszélnek valamiről, és nem tudok értelmesen hozzászólni.

A másik padsorból egy nő emelkedik szólásra.

— Mi vagyunk a hibásak. Az előadások mind színvonalasak, csak jobban kell figyelnünk. Ha. nem értünk valamit, meg kell kérdeznünk; mindig szívesen megmagyarázzák. A kémia, szerintem, nem száraz anyag, nagyon is szép. És nagyon szeretem, ötöst is akartam belőle, de sajnos nem így sikerült. Mondanom sem kell, ebben nem a kémia a hibás.

A pedagógusnak is az a véleménye, hogy nem száraz a kémia. Az első időkben azonban az alapokat kell megTupírozás

tanulni, és ez bizony még nem nagyon érdekes. De itt van egy másik probléma; a hiányzás. Az osztály az elmúlt félévben 720 órát hiányzott. Ez egy-egy tanulóra átszámítva majdnem 20 óra! Ez nagyon sok.

— Mikor délutános vagyok, nem tudok eljönni — kezdi az egyik „diáklány”. — Cserélni nagyon nehéz, nem hajlandó rá senki. Volt már rá eset, hogy cseréltem valakivel, de az olyan feltételt szabott, hogy a műszakjából még két órát dolgozzam le. így neki csak hat óra maradt, én viszont tíz órát dolgoztam.

Többen elmondják, hogy néhány üzemben nincsenek tekintettel arra, hogy ők tanulnak. Egyébként az előbbi felszólaló délutános problémája is ezt bizonyítja. Egyre többen szeretnék elmondani gondolataikat. Az egyik arról beszél: helyes lenne, ha a matematikai gyakorlást nem osztályoznák minden alkalommal. Egy nagyobb egység átvétele után legyen olyan gyakorló óra is, amelyen nem jegyre felelnek. Egy másiknak az otthoni időbeosztás jelent nehézséget: nem tud tanulni, csak itt az órákon. Mások azt kérik, hogy a magyarázat több, részletesebb legyen, mert nem értenek meg mindent egyszerű „elmondás” után.

Gyorsan eltelik az óra. A folyosókat újra' megtölti a jellegzetes zaj.

— Fiatalodik a felnőttek iskolája — mondja Erdélyi Dezső igazgató. — Fiatalodik és szaporodik. Amikor elkezdtük — 1950-ben — alig volt 25 tanulónk. Most, a tanév elején 300 elsős iratkozott be. összesen 12 osztályunk van, és az esti, valamint a levelező tagozaton körülbelül 1000 felnőtt tanul. Kezdetben mi. nevelők voltunk a legfiatalabbak az osztályban, most újra mi vagyunk a legidősebbek;

Igen, ez a „fialalodás” tette szükségessé az osztályfőnöki órákat is. Ezekkel a tanulókkal már nevelési kérdésekről is beszélni kell. Az eddigi osztályfőnöki órák azt bizonyítják, hogy ezek a beszélgetések rendkívül hasznossá tehetők.

És még valamit b,‘y°'

tanak. Puszta létükkel felsorakoznak ama bizonyítékok mellé, amelyek népünk tanul- nivágyásáról, művelődési igényéről tanúskodnak.

Prlska Tibor

flz operett gyöngyszemei — a Vasgyárban

A Diósgyőri Szimfonikus Zenekar újabb hangversenyre készül. Szokásos havi hangversenysorozatának legközelebbi koncertjét — „Az operett gyöngyszemei” címmel — március 16-án este rendezi meg a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában. A hangversenyt dr. Bánhegyi László vezényli és azon — énekszámokkal — közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház két — a legutóbb bemutatott Koldusdiákban is nagy sikert aratott — énekes művésze: Szabadi József és Szabó Rózsa.------o----A

z idén első ízben rendezik meg az irodalmi színpadok fesztiválját

Az irodalmi színpadok rövid múltra tekinthetnek visz- sza, műsoraikkal mégis megnyerték a közönség tetszését. Az elmúlt évben és az idén a falvakban, városokban, nagyobb üzemekben, állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben sorra alakultak meg, s ma már az országban mintegy 250 irodalmi színpad terjeszti a kultúrát. Tagjaik sorában ott találhatók a munkás- és parasztfiatalok, diákok és a támogató hivatásos színművészek.

Az irodalmi színpadok további népszerűsítésére az idén először országos fesztivált rendeznek. Budapesten. Pécsett és Kecskeméten tartják az úgynevezett táj bemutatókat, amelyeken minden megyéből részt vesznek majd. A tájbemutatókon legjobb eredményt elért együttesek júniusban Budapesten versengenek az első helyezésért.

Qe-tyipzeieli

uiuiuuuurnuiiuiuiumumuuiUiiUiiuililUülI

Bukkanó ügybe«

meglepetésnek. A közlekedésrendészet — ismerve a panaszokat — figyelmeztető táblát is elhelyezett a bukkanó előtt, ez azonban nem orvosolja a bosszúságokat A miskolciak általában tudják, hogy a Felszabadítók útja és a Csabai-kapu útburkolatának kicserélését folytatják. Mégis, szeretnék, ha addig is „lenyesnék” a jelentős szintkülönbséget, és — a néhány méteres útszakaszon — eltüntetnék a „mesterségesen létesített” bukkanót — vele együtt a bosszúságokat is.

Ez is „utcai“ ügy

Amióta a Hejőcsaba— Tapolca felől érkező városi autóbuszok megállóját a „villanyrendőrnél” áthelyezték a Kazinczy utcába, a keskeny járdán gyakori a tumultus. Az autóbuszról leszállók és a felszállásra várók teljesen eltorlaszolják a gyalogos forgalmat. Többen szóvá teszik: ha a megálló továbbra is it.t marad, jó lenne ide egy terelőkorlát. így a felszállás csúcsforgalom idején gyorsabb lehetne, s a járda egy része felszabadulna a gyalogos forgalom számára.

Most gyakran előfordul, hogy a nagyon siető emberek egy része a járművektől forgalmas úttesten oson át a túloldali járdára. Baleset eddig — szerencsére — még nem fordult elő ...

(Csépanyi L.)

Megkezdték a gyógyítást a miskolci kórházváros sebészeti osztályán

Nekem határozottan tetszik az újjászületett Szemere utca. A sima aszfalt-úttest, a szélesebb járdák és a neonvilági tas sok, korábbi bosszúságot tüntetett el — és fris- sítöleg, üdítőleg is hat a jó- *;• öreg belvárosban. Gondolom, nemcsak az ott lakók örülnek utcájuk megifjodásának, hanem mások is — mindenki, aki gyakran jár arra gyalogosan, vagy valamilyen járművön. Tisztább is — tágasabb is lett a Szemere utca; burkolatán gördülékenyebben futnak az autóbuszok, a személygépkocsik, s kényelmesebben haladhatnak a gyalogosok is. — Ki ne örülne ennek?

Amiatt viszont gépkocsivezetők és autóbusz-utasok egyaránt bosszankodnak, hogy az építők nagy szint- különbséget hagytak az újjáépített utca torkolatánál, pontosabban a Felszabadítók útja és a Vörösmarty utca találkozásánál. A keletkezett bukkanó miatt az autóbuszutasok — különösen csúcs- forgalom idején — gyakran taposnak egymás lábára, s a járművezetők is gyakran „emlegetik” az útépítőket...

A miskolci járművezetők már „megszokták” és óvatosabban vezetnek itt. hogy elkerüljék a rúgótörést, vagy a balesetet, az idegen gépjárművezetők azonban ki vannak téve a kellemetlen

V

4

4

I

4

A Szentpéteri-kapuban épülő kórházvárosban megkezdték a gyógyítást a sebészeti pavilonban is.

A nagy forgalom titka...

Néhány soros, több aláírásns levelet kaptunk Diósgyőrből. Ez a lényege: A diósgyőri 23. számú Műszaki Boltban igen udvarias, gyors és pontos a kiszolgálás. A bolt vezetője és az elárusító igen türelmes a vásárlókhoz. Ezért még Miskolcról is gyakran felkeresik a műszaki boltot, amelyben nagy a forgalom.

Diósgyőrben jártunk, megkerestük a 23-as boltot. Akkor éppen nem volt nagy a forgalom, ami azzal magyarázható, hogy késő volt, zárás előtti idő. Beszélgettünk a. bolt vezetőjével. Fehérvári Józsefeiével, aki valóban igen udvarias és figyelmes az emberekhez. Nem

A hó immár befedte a jégpáncélba merevedett folyót, a ieheletkönnyű fehér pelyhek megpihentek a fenyőgallva- kon és a néma bokrokon. A felső Don hideg tele nem csökkentette a táj varázsát, azét. amelyet Mihail Solohov. a Csendes Don és az, Uj barázdát szánt az eke lapjain oly költőien írt le.

A világszerte ismert regények szerzője máig is kedvelt kozák-falujában, Vesenszkájá- ban lakik. Kora tavasztól, amikor előbújnak az azúrkék mezei virágok és a sötétvörös tulipánok, a doni sztyeppék igézőén szép díszei, a világ minden Iájáról vendégek jönnek ide.

Az érkezők már messziről rálátnak a nevezetes falura: Vesenszkaja a Don balpartján fekszik, apró, tarka kozák házait hosszú, fonott kerítések ölelik körül. „Szomorú és kopasz” — Solohov könyveiben annak idején így nevezte saját faluját. — Napjainkra azonban szinte felismerhetei- lenségig megváltoztatta a villanyfény, a rádió, a vízvezeték, az egész világgal kapcsolatot teremtő telefon- és távíró-összeköttetés. az iskola, az internátus, az üzletek és a járási kul túrház.

Vesenszkaja a járás hagyományos mezőgazdasági központja. A kolhozok egyike Mihail Solohov nevét viseli. Ennek területén kereken 30 évvel ezelőtt, hasította az első barázdál a világhírű író. Aztán benépesült a táj. amelynek clolgozo parasztjai ádáz harA járási kórházakkal vetekedő nagyságú. 342 ágyas sebészeti pavilonban az általános, a baleseti, az urológiai sebészet után szombaton már gyógyítottak a szemészeten éa a fül-orr-gége osztályon is.

A sebészeti osztályt a korszerű gyógyítás minden eszközével felszerelték. A 7 röntgennel ellátott központi műtőn kívül minden osztályon berendeztek úgynevezett „kisműtő^ két” is, ahol a kevésbé súlyos beavatkozásokat végzik el. Az automatizált, központi sterilizáló lehetővé teszi, hogy mindig fertőtlenített műszerek álljanak az operáló orvosok rendelkezésére. A betegeket szovjet altatógéppel altatják, amelynek segítségével elkerülhetők az altatásnál korábban olykor-olykor előforduló műhibák.

A betegeket kényelmes, S—6 ágyas szobákban helyezik el.

Nyílik a hóvirág a Bükkben

Az idei változékony, szeszélyes tél már sok természeti furcsaságot okozott Borsodban. Ezeket most egy újabbal tetézte meg. Az elmúlt napokban a Bükk hegységben erősen havazott. A Nagymezőn, a Lustavölgyben a hó vastagsága meghaladja a húsz centimétert. a déli lejtőkre hullott csapadék azonban a napközi felmelegedés során órák alatt elolvadt, s a szélvédett téli tisztásokon kinyílt a hóvirág.

A dél-bükki községek erdővel határos részein, mint többek között Kisgyőr, Cserépváralja. Mocsolyás. Harsány környékén nyílik a hóvirág — s több helyen szinte egybeolvadó. fehér takarót alkot a megmaradt hóval.

A környék lakói szorgalmasan szedik a tavasz hírnökét, s március első napjaiban több ezer csokrot adtak el belőle Miskolcon.

— AZ ORSZÁGOS Mező- gazdasági Kiállításra már bejelentette részvételét a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK és Mongólia. Sok más orszáo most tárgyal a rendezőkkel a részvételről.

tudta, kik vagyunk, honnan jöttünk, mi a szándékunk, mégis igen kedvesen fogadott, s elárult néhány dolgot. A 12 éve működő boltra még nem volt panasz, a panaszkönyvben is csak dicsérő bejegyzések szerepelnek. A forgalom valóban nagy, a múlt év utolsó negyedében például 800 ezer forint értékű műszaki árut adtak el a környék lakóinak.

— Milyenek az igények? — kérdeztük a bolt vezetőjét.

— Egyre nőnek. Igen sokan keresik például a T. 422 G. számú lemezjátszós rádiói, az 505-ös nagyképernyős tv-t és a Munkácsy-készüléket. Sajnos keveset kapunk belőle. Emiatt .sok a panasz. Csillárt is sokan vásárolnak, de sajnos ebből sem elégíthetjük ki teljesen az igényeket, mert kevés van belőle.

[ Más probléma is van: a ki- i váló bolt kicsi, berendezése 'korszerűtlen, szóval új, korszerűen berendezett műszaki ,üzletre lenne szükség Diósgyőrben, hiszen az igények rohamosan növekednek. A környéken, a Kiliánnál és a többi [lakótelepeken is egyre több [bérházi lakást adnak át, egrire t több a vásárló. Igaz, most már |szó van arról, hogy a régi üz- I let helyébe újat építenek, de , az még távoli dolog. Addig a [zsúfolt és régi boltban kell [dolgozniok.

i ,r' QV kis epizódot is megtudjunk. az üzlettel kapcsolatban: 'egyszer egy fiatal, újdiósgyőri i házaspár vásárolt az üzletben. [Néhány hónap múlva varrógépet vettek — ugyanott. Ott- ihon aztán azt kérdezték tőlük: [miért kellett olyan messze [menni a varrógépért, amikor i közelebb is van. Ezt válaszol- ytcik: mert a diósgyőri 23-as [rm7szaki boltban rendkívül ud [Variasak a vásárlókkal szemben. Es nemcsak udvariasak [hanem szaktanácsot is adnak a i vevőknek.

! ,En a nagv f°raalom

...titka : Fehérvári Józsefné és imunkatarsa. Bronner Zoltán .eladó mindenkivel szemben •udvarias, hivatását valóban [PeMasav gyakorló kereske- taelTni szakember.

Í6 lennp ha minden [U Jelben ilyen emberek fogadjak a vásárlókat. Talán a for- .galorn is nagyobb lenne egy- [eóy boltban...

■ (szí)

lohov a tréfacsinálás mestere, de sohasem sérti meg azt, akire irányítja finom, laláló él- ceit. Művei is forró humorral, sajátságos költöiességgel és meghittséggel telítettek. Solo- hovol sok vendége személyesen keresi fel, de még többen küldenek hozzá levelet. Olvasói elmondják véleményüket, a fiatal írók pedig elküldik hozzá kézirataikat. Az író felesége, Marija Petrovna meséli, hogy az egyik alkalommal férje egy havi távoliét után 1600 levelet talált, dolgozószobája asztalán.

Az író most A hazáért harcoltak című regényét készíti. Sokat dolgozik, minden mondatot különös gonddal csiszol- gat, az egyszer leírt fejezeteket pedig gyakran többször is átdolgozza. Azt akarja, hogy új könyve — aminek már oly sok és igényes munkát szentelt — szenvedélyes felhívás legyen a béke megőrzésére és lángoló gyűlöletre szítson az emberiség ellenségei ellen.

Amikor átnyújtották neki a Lenin-rendet, Solohov kijelentette:

Lehetőségeimbe és erőmbe vetett teljes hittel kijelentem, hogy toliammal a jövőben is hűségesen szolgálom pártomat és népemet.

Ilyen Solohov... Alkotó tevékenysége szorosan kapcsolódik a munka emberének legszentebb érdekeihez. Csoda-e hát, ha nemcsak kis faluja, hanem az egész ország népe szeretettel válaszol — szere tetére.

P. JascsczJco

deznek, filmbemutatókat és előadásokat tartanak. Gyakran a falusiak az író első kritikusai. Nem ritkaság, hogy Solohov megfilmesített műveit először egyenesen ide hozzák, hogy véleményt halljanak az írótól és a falubeliektől egy- arányt. Nemrég a televízió munkatársai Solohov egyik megfilmesített művét mutatták be a helyszínen. A film megtekintése után Vesenszkaja műkedvelői véleményt mondtak az alkotókról, és megkérték őket, adják át üdvözletüket Vova Szemjonov fiúcskának, aki igen talpraesetten játszotta a fürge Misi Korsu- nov szerepét.

Solohov lakása közvetlenül a Don partján áll. Ez a ház az író műveinek állandó, életének és munkásságának néma szemlélője. A szőlőskert ápol- gatása és a vadászat pihenteti őt a legjobban.

Házát a második világháború után építették. A korábbi, hasonló lakása, a falu könyvtára és sok, más épülete a hitlerista rombolás áldozatává lett. A háború mérhetetlen személyes veszteséggel sújtotta Solohovot: egy fasiszta bomba megölte édesanyját, a nagyszerű orosz asszonyt. A Csendes Donban az idős Ilji- nicsna személyében őt örökítette meg Solohov.

Mindaz, aki már személyesen is találkozott Solohovval, jól ismeri humoros kedvét. Socokat vívtak a kuláksággal. Solohov mindezt az Uj barázdát szánt az eke című regényében írta meg.

Solohov kolhoza pompás eredményekkel büszkélkedhe- tik. A tagok összjövedelme már túlhaladta az egymillió rubelt. Éppen az elmúlt év végén ünnepelték élenjáró dolgozóikat is.

Solohov tevékenyen segít a kolhoznak.

Mint rá jellemző esetet mesélik, hogy egyszer a Kaukázusban üdült; az ottani kolhozok egyikében csodálatos tenyész- juhokat mutattak neki. A juhok annyira megnyerték Solohov tetszését, hogy az író nyomban vásárolt közülük néhányat földijei számára. '

Mihail Solohov a termőföld elismert szakértője. Gyakorlati tanácsaira figyelmesen hallgatnak a kolhozisták. És ő nem is sajnálja az időt, a fáradságot, hogy jó tanáccsal segítsen. Amikor a skandináv országokban járt és ott néhány jól működő gazdaságot is meglátogatott, alaposan megismerte az ottani gazdálkodás csin- ját-binját. És miután hazatért, mindenről részletesen beszámolt a kolhoztagoknak.

Vesenszkaja a legközelebbi vasútállomástól 150 kilométerre fekszik. De ez csöppet sem zavarja az irodalom és a művészet rajongóit, hogy állandó kapcsolatot tartsanak a faluval. Hangversenyeket ren-.

Egy Don-parti ház...