Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-06 / 54. szám

4 ESZARMTAGYARORSZAO Kedd, 1962. március 6. Esti osztályfőnöki óra A Földes Gimnázium folyosója az óraközi szünetek jellegzetes zsibongásávai telí­tett. Mindenütt beszélgető, sé­táló emberek, kisebb-nagyobb csoportosulások, néha feltűnik cgy-egy tovasiető tanár. Különlegessége ennek a kép­nek, hogy mindezt nem dél­előtt, hanem az esti órákban rögzítettük. Igaz, első látásra nincs nagy különbség a dél­előtti és az esti kép között. A nevelők most is a tanári szo­bából sietnek a tantermekbe, a diákok most is ugyanolyan hangulattal várják az óra­kezdést, mint a délelőttiek. És ugyanúgy meg is töltik a folyo­sókat. Sokan vannak. Ezek a tanulók azonban már mind­annyian túlnőttek a diák­koron. Igaz, nem sokkal. Leg­többjük nyugodtan elvegyül­hetne a IV-es gimnazisták kö­zött, senki sem venné észre, hogy családosok. Csak akkor lepődne meg a kíváncsi szem­lélődő, ha gondjaikról kérde­zősködne. Ilyeneket monda­nának: a gyerek, az éjszakai műszak, a munkahely, a terv­teljesítés stb. Mert azok. akik most a folyosókon sétálnak, csoportosulnak, mindannyian az esti tagozaton tanulnak. Dolgozó felnőttek ők, akiknek csak este jut idő a tanulásra, így a gimnázium délután is t,nagyüzemei”. Csak „műszak- váltás” történt, a tanítás to­vább tart. Bárki meggyőződ­hetik róla, aki hétfőn, szer­dán, vagy pénteken este be­néz a Földesbe. De lassan kiürül, elcsende­sedik a folyosó, a tanulók el­foglalják helyüket a padok­ban és kezdődik az óra. Az I a osztályban nem is akár­milyen óra: osztályfőnöki kö­vetkezik. Témája a félévi ta- _ nulmányi eredmény értékeié-j se. A fiatal tanár — Csótai I János — ismerteti az átlag- eredményt, majd kéri a tanuló­kat.: mondják el véleményüket, miért ilyen alacsony némely tantárgy átlaga, és hogyan lehetne javítani az eredmé­nyen. Mert bizony az I/a nem nagyon dicsekedhet félévi eredményével. A 2,80-as átlag­nál többre is képes az osztály. Nagy az ingadozás egyes tantárgyak között is. Földrajz­ból például 3,45, kémiából vi­szont csak 2,54 az osztály­átlag. Nehezen kezdődik a beszél­getés, valahogy senkinek sincs kedve a szóláshoz. Aztán az első padban feláll az egyik tanuló és beszélni kezd: — Az a baj, hogy nem sze­retem a kémiát. Száraznak tartom. Igaz, ez nem indok, most már megpróbálom össze­szedni minden erőmet és meg­tanulom, mert... az ember csak szégyellt magát, ha ennyi felnőtt előtt nem tud valamire válaszolni. Ha már beiratkoz­tunk, becsülettel el is kell vé­geznünk ezt az iskolát. A mi 1» őrünk műveltséget követel és az érettségi ehhez a mini­mum. Engem például idegesít, ha az üzemben beszélnek va­lamiről, és nem tudok értelme­sen hozzászólni. A másik padsorból egy nő emelkedik szólásra. — Mi vagyunk a hibásak. Az előadások mind színvona­lasak, csak jobban kell figyel­nünk. Ha. nem értünk valamit, meg kell kérdeznünk; mindig szívesen megmagyarázzák. A kémia, szerintem, nem száraz anyag, nagyon is szép. És na­gyon szeretem, ötöst is akar­tam belőle, de sajnos nem így sikerült. Mondanom sem kell, ebben nem a kémia a hibás. A pedagógusnak is az a vé­leménye, hogy nem száraz a kémia. Az első időkben azon­ban az alapokat kell meg­Tupírozás tanulni, és ez bizony még nem nagyon érdekes. De itt van egy másik probléma; a hiányzás. Az osztály az el­múlt félévben 720 órát hiány­zott. Ez egy-egy tanulóra át­számítva majdnem 20 óra! Ez nagyon sok. — Mikor délutános vagyok, nem tudok eljönni — kezdi az egyik „diáklány”. — Cserélni nagyon nehéz, nem hajlandó rá senki. Volt már rá eset, hogy cseréltem valakivel, de az olyan feltételt szabott, hogy a műszakjából még két órát dolgozzam le. így neki csak hat óra maradt, én viszont tíz órát dolgoztam. Többen elmondják, hogy né­hány üzemben nincsenek te­kintettel arra, hogy ők tanul­nak. Egyébként az előbbi fel­szólaló délutános problémája is ezt bizonyítja. Egyre többen szeretnék elmondani gondola­taikat. Az egyik arról beszél: helyes lenne, ha a matemati­kai gyakorlást nem osztályoz­nák minden alkalommal. Egy nagyobb egység átvétele után legyen olyan gyakorló óra is, amelyen nem jegyre felelnek. Egy másiknak az otthoni idő­beosztás jelent nehézséget: nem tud tanulni, csak itt az órákon. Mások azt kérik, hogy a magyarázat több, részlete­sebb legyen, mert nem értenek meg mindent egyszerű „el­mondás” után. Gyorsan eltelik az óra. A folyosókat újra' megtölti a jellegzetes zaj. — Fiatalodik a felnőttek iskolája — mondja Erdélyi Dezső igazgató. — Fiatalodik és szaporodik. Amikor el­kezdtük — 1950-ben — alig volt 25 tanulónk. Most, a tan­év elején 300 elsős iratkozott be. összesen 12 osztályunk van, és az esti, valamint a levelező tagozaton körül­belül 1000 felnőtt tanul. Kez­detben mi. nevelők voltunk a legfiatalabbak az osztályban, most újra mi vagyunk a leg­idősebbek; Igen, ez a „fialalodás” tette szükségessé az osztályfőnöki órákat is. Ezekkel a tanulók­kal már nevelési kérdésekről is beszélni kell. Az eddigi osztályfőnöki órák azt bizo­nyítják, hogy ezek a beszélge­tések rendkívül hasznossá te­hetők. És még valamit b,‘y°' tanak. Puszta létükkel fel­sorakoznak ama bizonyítékok mellé, amelyek népünk tanul- nivágyásáról, művelődési igé­nyéről tanúskodnak. Prlska Tibor flz operett gyöngyszemei — a Vasgyárban A Diósgyőri Szimfonikus Ze­nekar újabb hangversenyre készül. Szokásos havi hang­versenysorozatának legköze­lebbi koncertjét — „Az operett gyöngyszemei” címmel — már­cius 16-án este rendezi meg a Lenin Kohászati Művek Bar­tók Béla Művelődési Házában. A hangversenyt dr. Bánhegyi László vezényli és azon — énekszámokkal — közreműkö­dik a Miskolci Nemzeti Szín­ház két — a legutóbb bemuta­tott Koldusdiákban is nagy si­kert aratott — énekes mű­vésze: Szabadi József és Szabó Rózsa.------o----­A z idén első ízben rendezik meg az irodalmi színpadok fesztiválját Az irodalmi színpadok rö­vid múltra tekinthetnek visz- sza, műsoraikkal mégis meg­nyerték a közönség tetszését. Az elmúlt évben és az idén a falvakban, városokban, na­gyobb üzemekben, állami gaz­daságokban és termelőszövet­kezetekben sorra alakultak meg, s ma már az országban mintegy 250 irodalmi színpad terjeszti a kultúrát. Tagjaik sorában ott találhatók a mun­kás- és parasztfiatalok, diákok és a támogató hivatásos szín­művészek. Az irodalmi színpadok to­vábbi népszerűsítésére az idén először országos fesztivált rendeznek. Budapesten. Pé­csett és Kecskeméten tartják az úgynevezett táj bemutató­kat, amelyeken minden me­gyéből részt vesznek majd. A tájbemutatókon legjobb ered­ményt elért együttesek június­ban Budapesten versengenek az első helyezésért. Qe-tyipzeieli uiuiuuuurnuiiuiuiumumuuiUiiUiiuililUülI Bukkanó ügybe« meglepetésnek. A közleke­désrendészet — ismerve a pa­naszokat — figyelmeztető táblát is elhelyezett a buk­kanó előtt, ez azonban nem orvosolja a bosszúságokat A miskolciak általában tudják, hogy a Felszabadítók útja és a Csabai-kapu útbur­kolatának kicserélését foly­tatják. Mégis, szeretnék, ha addig is „lenyesnék” a jelen­tős szintkülönbséget, és — a néhány méteres útszakaszon — eltüntetnék a „mestersé­gesen létesített” bukkanót — vele együtt a bosszúságokat is. Ez is „utcai“ ügy Amióta a Hejőcsaba— Tapolca felől érkező városi autóbuszok megállóját a „vil­lanyrendőrnél” áthelyezték a Kazinczy utcába, a keskeny járdán gyakori a tumultus. Az autóbuszról leszállók és a felszállásra várók teljesen eltorlaszolják a gyalogos for­galmat. Többen szóvá teszik: ha a megálló továbbra is it.t marad, jó lenne ide egy te­relőkorlát. így a felszállás csúcsforgalom idején gyor­sabb lehetne, s a járda egy része felszabadulna a gyalo­gos forgalom számára. Most gyakran előfordul, hogy a nagyon siető emberek egy része a járművektől for­galmas úttesten oson át a túloldali járdára. Baleset eddig — szerencsére — még nem fordult elő ... (Csépanyi L.) Megkezdték a gyógyítást a miskolci kórházváros sebészeti osztályán Nekem határozottan tetszik az újjászületett Szemere utca. A sima aszfalt-úttest, a szélesebb járdák és a neon­világi tas sok, korábbi bosszú­ságot tüntetett el — és fris- sítöleg, üdítőleg is hat a jó- *;• öreg belvárosban. Gondolom, nemcsak az ott lakók örül­nek utcájuk megifjodásának, hanem mások is — minden­ki, aki gyakran jár arra gya­logosan, vagy valamilyen jár­művön. Tisztább is — tága­sabb is lett a Szemere utca; burkolatán gördülékenyeb­ben futnak az autóbuszok, a személygépkocsik, s ké­nyelmesebben haladhatnak a gyalogosok is. — Ki ne örülne ennek? Amiatt viszont gépkocsi­vezetők és autóbusz-utasok egyaránt bosszankodnak, hogy az építők nagy szint- különbséget hagytak az újjá­épített utca torkolatánál, pontosabban a Felszabadítók útja és a Vörösmarty utca találkozásánál. A keletkezett bukkanó miatt az autóbusz­utasok — különösen csúcs- forgalom idején — gyakran taposnak egymás lábára, s a járművezetők is gyakran „emlegetik” az útépítőket... A miskolci járművezetők már „megszokták” és óvato­sabban vezetnek itt. hogy elkerüljék a rúgótörést, vagy a balesetet, az idegen gép­járművezetők azonban ki vannak téve a kellemetlen V 4 4 I 4 A Szentpéteri-kapuban épülő kórházvárosban megkezdték a gyógyítást a sebészeti pavilon­ban is. A nagy forgalom titka... Néhány soros, több aláírásns levelet kaptunk Diósgyőrből. Ez a lényege: A diósgyőri 23. számú Műszaki Boltban igen udvarias, gyors és pontos a ki­szolgálás. A bolt vezetője és az elárusító igen türelmes a vá­sárlókhoz. Ezért még Miskolc­ról is gyakran felkeresik a mű­szaki boltot, amelyben nagy a forgalom. Diósgyőrben jártunk, meg­kerestük a 23-as boltot. Akkor éppen nem volt nagy a forga­lom, ami azzal magyarázható, hogy késő volt, zárás előtti idő. Beszélgettünk a. bolt vezetőjé­vel. Fehérvári Józsefeiével, aki valóban igen udvarias és fi­gyelmes az emberekhez. Nem A hó immár befedte a jég­páncélba merevedett folyót, a ieheletkönnyű fehér pelyhek megpihentek a fenyőgallva- kon és a néma bokrokon. A felső Don hideg tele nem csök­kentette a táj varázsát, azét. amelyet Mihail Solohov. a Csendes Don és az, Uj baráz­dát szánt az eke lapjain oly költőien írt le. A világszerte ismert regé­nyek szerzője máig is kedvelt kozák-falujában, Vesenszkájá- ban lakik. Kora tavasztól, amikor előbújnak az azúrkék mezei virágok és a sötétvörös tulipánok, a doni sztyeppék igézőén szép díszei, a világ minden Iájáról vendégek jön­nek ide. Az érkezők már messziről rálátnak a nevezetes falura: Vesenszkaja a Don balpartján fekszik, apró, tarka kozák há­zait hosszú, fonott kerítések ölelik körül. „Szomorú és ko­pasz” — Solohov könyveiben annak idején így nevezte sa­ját faluját. — Napjainkra azonban szinte felismerhetei- lenségig megváltoztatta a vil­lanyfény, a rádió, a vízveze­ték, az egész világgal kapcso­latot teremtő telefon- és táv­író-összeköttetés. az iskola, az internátus, az üzletek és a já­rási kul túrház. Vesenszkaja a járás hagyo­mányos mezőgazdasági köz­pontja. A kolhozok egyike Mihail Solohov nevét viseli. Ennek területén kereken 30 évvel ezelőtt, hasította az első barázdál a világhírű író. Az­tán benépesült a táj. amelynek clolgozo parasztjai ádáz har­A járási kórházakkal vete­kedő nagyságú. 342 ágyas se­bészeti pavilonban az általá­nos, a baleseti, az urológiai sebészet után szombaton már gyógyítottak a szemészeten éa a fül-orr-gége osztályon is. A sebészeti osztályt a kor­szerű gyógyítás minden eszkö­zével felszerelték. A 7 rönt­gennel ellátott központi műtőn kívül minden osztályon beren­deztek úgynevezett „kisműtő^ két” is, ahol a kevésbé súlyos beavatkozásokat végzik el. Az automatizált, központi sterili­záló lehetővé teszi, hogy min­dig fertőtlenített műszerek áll­janak az operáló orvosok ren­delkezésére. A betegeket szov­jet altatógéppel altatják, amelynek segítségével elkerül­hetők az altatásnál korábban olykor-olykor előforduló mű­hibák. A betegeket kényelmes, S—6 ágyas szobákban helyezik el. Nyílik a hóvirág a Bükkben Az idei változékony, szeszé­lyes tél már sok természeti furcsaságot okozott Borsod­ban. Ezeket most egy újabbal tetézte meg. Az elmúlt napok­ban a Bükk hegységben erő­sen havazott. A Nagymezőn, a Lustavölgyben a hó vastagsá­ga meghaladja a húsz centi­métert. a déli lejtőkre hul­lott csapadék azonban a nap­közi felmelegedés során órák alatt elolvadt, s a szélvédett téli tisztásokon kinyílt a hó­virág. A dél-bükki községek erdő­vel határos részein, mint töb­bek között Kisgyőr, Cserépvár­alja. Mocsolyás. Harsány kör­nyékén nyílik a hóvirág — s több helyen szinte egybeolva­dó. fehér takarót alkot a meg­maradt hóval. A környék lakói szorgalma­san szedik a tavasz hírnökét, s március első napjaiban több ezer csokrot adtak el belőle Miskolcon. — AZ ORSZÁGOS Mező- gazdasági Kiállításra már be­jelentette részvételét a Szovjet­unió, Lengyelország, az NDK és Mongólia. Sok más orszáo most tárgyal a rendezőkkel a részvételről. tudta, kik vagyunk, honnan jöttünk, mi a szándékunk, mégis igen kedvesen fogadott, s elárult néhány dolgot. A 12 éve működő boltra még nem volt panasz, a panaszkönyvben is csak dicsérő bejegyzések szerepelnek. A forgalom való­ban nagy, a múlt év utolsó ne­gyedében például 800 ezer fo­rint értékű műszaki árut ad­tak el a környék lakóinak. — Milyenek az igények? — kérdeztük a bolt vezetőjét. — Egyre nőnek. Igen sokan keresik például a T. 422 G. számú lemezjátszós rádiói, az 505-ös nagyképernyős tv-t és a Munkácsy-készüléket. Sajnos keveset kapunk belőle. Emiatt .sok a panasz. Csillárt is sokan vásárolnak, de sajnos ebből sem elégíthetjük ki teljesen az igé­nyeket, mert kevés van belőle. [ Más probléma is van: a ki- i váló bolt kicsi, berendezése 'korszerűtlen, szóval új, kor­szerűen berendezett műszaki ,üzletre lenne szükség Diósgyőr­ben, hiszen az igények roha­mosan növekednek. A környé­ken, a Kiliánnál és a többi [lakótelepeken is egyre több [bérházi lakást adnak át, egrire t több a vásárló. Igaz, most már |szó van arról, hogy a régi üz- I let helyébe újat építenek, de , az még távoli dolog. Addig a [zsúfolt és régi boltban kell [dolgozniok. i ,r' QV kis epizódot is megtud­junk. az üzlettel kapcsolatban: 'egyszer egy fiatal, újdiósgyőri i házaspár vásárolt az üzletben. [Néhány hónap múlva varró­gépet vettek — ugyanott. Ott- ihon aztán azt kérdezték tőlük: [miért kellett olyan messze [menni a varrógépért, amikor i közelebb is van. Ezt válaszol- ytcik: mert a diósgyőri 23-as [rm7szaki boltban rendkívül ud [Variasak a vásárlókkal szem­ben. Es nemcsak udvariasak [hanem szaktanácsot is adnak a i vevőknek. ! ,En a nagv f°raalom ...titka : Fehérvári Józsefné és imunkatarsa. Bronner Zoltán .eladó mindenkivel szemben •udvarias, hivatását valóban [PeMasav gyakorló kereske- taelTni szakember. Í6 lennp ha minden [U Jelben ilyen emberek fogad­jak a vásárlókat. Talán a for- .galorn is nagyobb lenne egy- [eóy boltban... ■ (szí) lohov a tréfacsinálás mestere, de sohasem sérti meg azt, aki­re irányítja finom, laláló él- ceit. Művei is forró humorral, sajátságos költöiességgel és meghittséggel telítettek. Solo- hovol sok vendége személye­sen keresi fel, de még többen küldenek hozzá levelet. Olva­sói elmondják véleményüket, a fiatal írók pedig elküldik hoz­zá kézirataikat. Az író felesé­ge, Marija Petrovna meséli, hogy az egyik alkalommal fér­je egy havi távoliét után 1600 levelet talált, dolgozószobája asztalán. Az író most A hazáért har­coltak című regényét készíti. Sokat dolgozik, minden mon­datot különös gonddal csiszol- gat, az egyszer leírt fejezete­ket pedig gyakran többször is átdolgozza. Azt akarja, hogy új könyve — aminek már oly sok és igényes munkát szen­telt — szenvedélyes felhívás legyen a béke megőrzésére és lángoló gyűlöletre szítson az emberiség ellenségei ellen. Amikor átnyújtották neki a Lenin-rendet, Solohov kijelen­tette: Lehetőségeimbe és erőmbe vetett teljes hittel kijelentem, hogy toliammal a jövőben is hűségesen szolgálom pártomat és népemet. Ilyen Solohov... Alkotó te­vékenysége szorosan kapcso­lódik a munka emberének legszentebb érdekeihez. Cso­da-e hát, ha nemcsak kis fa­luja, hanem az egész ország népe szeretettel válaszol — szere tetére. P. JascsczJco deznek, filmbemutatókat és előadásokat tartanak. Gyak­ran a falusiak az író első kri­tikusai. Nem ritkaság, hogy So­lohov megfilmesített műveit először egyenesen ide hozzák, hogy véleményt halljanak az írótól és a falubeliektől egy- arányt. Nemrég a televízió munkatársai Solohov egyik megfilmesített művét mutat­ták be a helyszínen. A film megtekintése után Vesenszka­ja műkedvelői véleményt mondtak az alkotókról, és meg­kérték őket, adják át üdvözle­tüket Vova Szemjonov fiúcs­kának, aki igen talpraesetten játszotta a fürge Misi Korsu- nov szerepét. Solohov lakása közvetlenül a Don partján áll. Ez a ház az író műveinek állandó, életé­nek és munkásságának néma szemlélője. A szőlőskert ápol- gatása és a vadászat pihenteti őt a legjobban. Házát a második világhábo­rú után építették. A korábbi, hasonló lakása, a falu könyv­tára és sok, más épülete a hit­lerista rombolás áldozatává lett. A háború mérhetetlen személyes veszteséggel sújtot­ta Solohovot: egy fasiszta bomba megölte édesanyját, a nagyszerű orosz asszonyt. A Csendes Donban az idős Ilji- nicsna személyében őt örökí­tette meg Solohov. Mindaz, aki már személye­sen is találkozott Solohovval, jól ismeri humoros kedvét. So­cokat vívtak a kuláksággal. Solohov mindezt az Uj baráz­dát szánt az eke című regé­nyében írta meg. Solohov kolhoza pompás eredményekkel büszkélkedhe- tik. A tagok összjövedelme már túlhaladta az egymillió rubelt. Éppen az elmúlt év vé­gén ünnepelték élenjáró dol­gozóikat is. Solohov tevékenyen segít a kolhoznak. Mint rá jellemző esetet mesé­lik, hogy egyszer a Kaukázus­ban üdült; az ottani kolhozok egyikében csodálatos tenyész- juhokat mutattak neki. A ju­hok annyira megnyerték Solo­hov tetszését, hogy az író nyomban vásárolt közülük néhányat földijei számára. ' Mihail Solohov a termőföld elismert szakértője. Gyakorla­ti tanácsaira figyelmesen hall­gatnak a kolhozisták. És ő nem is sajnálja az időt, a fáradsá­got, hogy jó tanáccsal segít­sen. Amikor a skandináv or­szágokban járt és ott néhány jól működő gazdaságot is meg­látogatott, alaposan megismer­te az ottani gazdálkodás csin- ját-binját. És miután hazatért, mindenről részletesen beszá­molt a kolhoztagoknak. Vesenszkaja a legközelebbi vasútállomástól 150 kilomé­terre fekszik. De ez csöppet sem zavarja az irodalom és a művészet rajongóit, hogy ál­landó kapcsolatot tartsanak a faluval. Hangversenyeket ren-. Egy Don-parti ház...

Next

/
Thumbnails
Contents