Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

Csütörtök, 1962. március 1. ÉSZAKMAGYARORSZAO 3 A viIsigfszinvonalért . , ... ötéves tervről A maSOaiK SZ<3XÓ törvény a terv fő feladatai között ezt írja elő: „Folytatni kell a szo­cialista ipar — elsősorban a nehézipar fejlesztését. A ipar termelőerőit a viszonylag ke­véssé munkaigényes, magas képesítésű munkát megköve­telő, korszerű, keresett gyárt­mányok gazdaságos előállítá­sára kell összpontosítani... A fejlődés döntő láncszeme... az ipar műszaki színvonalának nagyarányú emelése, az ipari termékek minőségének javí­tása legyen.” ötéves tervünknek ez a tör­vénye elsősorban a gépiparra vonatkozik, amelynek különös jelentősége van országunk egész iparában, sőt az egész népgazdaságban. Ezért fejlesz­tési ütemének meghatározása, belső szerkezetének további javítása a szocializmus anyagi­technikai bázisa létrehozásá­nak központi kérdése. A gép­ipar termelésének több mint 45 százaléka exportcikk. Van­nak olyan ágazatok és válla­latok, amelyek előállított ter­mékeinek 70—80 százalékát exportáljuk. A gépipar fejlesz­tését persze nem csupán az exportigények határozzák meg, hanem a belső szükségletek növekedése is és mindenek­előtt a műszaki színvonal eme­lése. A műszaki fejlesztés szoro­san összefügg az egész ^ ipar fejlesztésével és a minőség ja­vításával. De mivel a műszaki színvonalat nem tudjuk azonos mértékben, egyidőben növelni a népgazdaság valamennyi ágá­ban, a műszaki fejlesztést a ki­emelt iparágakra és az expor­tálható gyártmányokra kell koncentrálni. Különösen jelentős feladatok hárulnak ebben a ÖIMÁVAG kollektívájára. Mint ahogyan Munkácsy Gyula, a gyár ku­tatómérnöke elmondotta, annál inkább fontosak e feladatok, mert a DIMÁVAG 1962-es terve 39 újfajta géptípus gyár­tását írja elő. Továbbá, a DIMAVAG-ot jelölték ki az agregát-egységek készítésére is. Az agregá1>egységekből az épí­tőkocka ejve alapján összeépít­hető célgépeket hoznak létre. A szakemberek véleménye szerint ez a fejlődés iránya és nem csupán a mi gépiparun­kon, hanem az egész KGST gépiparán belül. (A csatlakozó méretek azonosságával bizto­sítják, hogy ezekből az egysé­gekből bárhol — bármelyik or­szágban készítették is — össze­rakhatok, összeszerel hetők az lújfajta célgóptípusok.) Igen sokrétű és jelentős fel­adatok hárulnak tehát a diós­győri gépgyárra ebben az esz­tendőben. Éppen ezért különö­sen fontos a műszáléi fejlesz­tés. Köztudott dolog, hogy még mindig súlyosak a gyár áj tál készített gépek, s kevés mű­anyagalkatrészt tartalmaznak. Éppen ezért a gyár műszaki kollektívája egy igen pontos, alapos műszaki fejlesztési tervet dolgozott ki. Ez a tervezet legfontosabb fel­adatként a gyártmány- és a gyártás fejlesztését írja elő. A gyártmányok fejlesztésénél el­sősorban a szerkesztőkre vár a feladat, hogy megoldják: a ké­szítendő gép minden tekintet­ben megfeleljen a legkorsze­rűbb követelményeknek. A gyártás fej lesztésért a techno­lógusok tehetnek sokat. Első­sorban tőlük függ: hogyan és mennyiért állítják elő a gyárt­mányokat. Ez igen jó módszer arra, hogy a műszaki szakemberek megtanuljanak pénzben is gon­dolkodni, tehát felelősséget érezni minden egyes, általuk gyártott gépért. (Meg kell em­líteni. hogy a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem ipar­gazdaságtan tanszékén az új mérnökök képzésénél már igen eredményesen foglalkoznak ezzel. Jóelőre felkészítik őket a munka szervezésének fizio­lógiai és pszichológiai kihatá­saira.) A macik igen íontos terü' h Hias k a lebonyolítás: a gépek kivitelezőire, készítőire vár a termelés Irányításának korszerűbbé tétele és tudomá­nyos alapokra helyezése. Ez a mű- és az üzemvezetés fel­adata. A gépek gyártásánál tö­rekedniük kell a takarékossági elvek érvényesítésére, a ren­delkezésre álló géppark, külö­nösen pedig a korszerű és nagyteljesítményű gépek ki­használására. A gyártmányfejlesztésnél, el­sősorban a kábelgyártó — a húzó és sodró — gépeknél nagyarányú a fejlesztés. Ezek fő célja a gépek teljesítményé­nek növelése. Egyes gyártmá­nyoknál már megoldották ezt, de még mindig van tennivaló az előállítási költségek csök­kentésénél. Ezt elsősorban a gépek súlyának csökkentésével érhetik el legeredményeseb­ben. A súlycsökkentést nem­csak a korszerű konstrukciók követelik meg, az nemcsak az önköltségben idézhet elő jelen­tős változást, de olyan fontos problémák megoldását is se­gíti, mint például az anyagellá­tás. Különösen nehézkes az importanyagok beszerzése; sok esetben jelentős a határidő el­tolódás. Ezért dolgozott ki a gyárvezetés újítási feladatter­vet, s ezért igyekeznek a mű­szaki fejlesztési tervekben is az importanyagokat hazai anyagokkal helyettesíteni, vagy teljesen elhagyni. Ezzel kap­csolatban az elmúlt év sorún már születtek szép eredmé­nyek. A DIMÁVAG kollektí­vája 1961-ben több mint 2 mil­lió 700 ezer forint értékű im­portanyagot takarított meg. S az idén a fejlődés — előre­láthatóan — még jelentősebb lesz. A gyár kutatómérnöke és kutatótechnikusai elmondották, hogy csupán egyetlen terüle­ten — a sodrógépekhez szük­séges csőanyag hazai előállítá­sával — több millió deviza­forintot takaríthatnak meg a gépgyár dolgozói. A gyártásfejlesztésnél első­sorban a gyártmányok techno- lógiai utasításainak felülvizs­gálatát, s ahol szükséges, mó­dosítását írja elő a gyár mű­szaki fejlesztési terve. A világ- színvonal megköveteli a tech­nológiailag helyes gépszerkcsz- tést, az egyszerű kivitelezést, a fölösleges alkatrészek elhagyá­sát és azt, hogy a gépek minél kisebb súlyúak legyenek Itt kell megemlíteni; a DIMÁVAG dolgozóinak jó eredményéhez feltétlenül szükséges, hogy a Lenin Kohászati Művekben többet törődjenek a DIMÁ- VAG-nak szállítandó öntvé­nyek minőségével. A tapaszta­lat ugyanis azt mutatja, hogy az öntvényekben igen sok az úgynevezett fehérselejt Igen gyakran mar csak a megmun­kálás során derül ki, hogy egy- egy öntvény anyaga belül zúr- vúnyos, lyukacsos, tehát selejt. A DIMÁVAG szakembereinek véleménye az, hogy anyagilag Is érdekeltté kellene tenni a kollektívát a megfelelő minő­ségű öntvény készítésében. Mert mint mondják, hiába ter­veznek meg jól egy gépet a DT- MÁVAG-ban. ha az öntvény nem megfelelő. lelentKc Problémát okoz jelentős a dimAvag„ nak a megrendelések késői be­érkezése is. A megrendelések feladási határideje országosan tisztázatlan kérdés. Pedig igen fontos volna ezek összehango­lása. A megrendelések késői érkezése kapkodást idézhet elő a gyártmányok műszaki elő készítésében, a nagy körül tekintést igénylő technológiai j utasítások és anyagnormák el-j készítésében, hóvégi hajrákra kényszeríti a dolgozókat, ami j rossz irányban befolyásolja az önköltség alakulását is. Nincs I idő megfontolásra, alapos elő­készületekre, „kerül amibe kerül” felkiáltással sok eset­ben tömör anyagból kell ki­faragni azt az alkatrészt, amelyet egyébként öntvényben is megkaphatnának, nem be­szélve arról, hogy rengeteg túlórát emésztenek fel amiatt, hogy határidőre elkészülhesse­nek. A késve érkező megren­delések miatt a DIMÄVAG- ban még azt sem tudták, mit kell gyártaniuk 1962-ben, per­sze az évi terveket már az el­múlt év decemberében be kel­lett küldeniük a minisztérium­nak. Eddig tizenegyszer kellett módosítaniok az 1962-es ter­vet. Ilyen körülmények közölt nem látszik biztosítottnak az egyenletes és tervszerű munka. Hogy az ingadozás a legmini­málisabbra csökkenjen, a DIMÁVAG vezetői létrehoztak egy kooperációs főosztályt. En­nek feladata a külső- és belső igények összehangolása, a kooperáció kidolgozása. Az új főosztály eddigi eredményei biztatóak, beváltják a hozzá­fűzött reményedet. A DIMÁVAG termelvényei- nek nagyobb részét exportálja. Gyártmányainak 31,1 százalé­ka kerül közvetlen exportra és további, több mint 40 szá­zaléka közvetett exportra. A gyár szinte a világ minden tájára szállít. Kubától Gháná­ig, Braziliától Hollandiáig is­merik gyártmányaikat. Külö­nösen nagy a kereslet az álta­luk készített kábelgyártó gé­pekből, vasúti kerékpárokból. S ezeken felül egy igen fontos megrendelésen dolgoznak: a taganrogi szovjet csőgyár ré szére készítenek teljes beren­dezést annak rekonstrukció- jáhoZj A gyár előtt tehát nagyok. Ahhoz, hogy a világszínvonalat valamennyi gyártmányukkal elérhessék, gépeikkel versenyképesek le­gyenek a világpiacon, elismer­ten jó hírüket fokozhassák, el­engedhetetlenül szükséges, hogy a gyúr nagymúltú, s ér­demekben gazdag kollektívája a sok jó elképzelést odaadó, összeforrott, jó munkával meg is valósítsa; Radványi Éva Kísérletek Szakáidon A szakúldi Alkotmány Tsz- ben 21,50 forintot ért egy mun­kaegység. Bár a tagság több pénzt szeretett volna, a hangu­lat mégis bizakodó. Az elmúlt esztendőben sok áldozatot hoz­tak azért, hogy megalapozzák a fiatal gazdaságot. A szövet­kezet több mint 200 ezer fo­rint tiszta vagyonnal rendel­kezik. Istállót és számos jó­szágférőhelyet építettek. A tsz tagságát, vezetőségét a napi munkákon kívül most más is foglalkoztatja. A Gö­döllői Agrártudományi Egye­temmel kötöttek patronálási szerződést. Az egyetem nö- vénv termesztési és gépészeti kara jelentős kísérletekhez kezd a nyáron. A tervek sze­rint nagyobb területnek öntö­zésére is sor kerül. A megyei vízügyigazgatóság kutakat fúr. Ezekből nagyobb területen öntözik majd a ku­koricát. A kísérletek célja az, hogy igazolják a korszerű ag­rotechnikai eljárások szüksé­gességét, életképességét. Mivel négyzetesen vetik a kukoricát, meg tudják valósítani a gépi művelést, a géppel történő vegyszeres (ungazin) gyomir­tást. A gyomirtó vegyszert elő­reláthatólag a Borsodi Vegyi­kombinátban gyártják majd A kísérletek bizonyára nagy érdeklődésre tarthatnak szá­mot a környéken, ugyanis az egyetem patronálóinak az ag­rotechnikai kísérletek befeje­zésén túl az is célúk, hogy be bizonyítsák a korszerűbb eljá­rások gazdaságosságát. Egy anyakoca tizenhét malaca A városföldi Dózsa Terme­lőszövetkezet sertéstelepén az egyik anyakoca kétszer ellett egy hét alatt. Először tíz mala­cot fialt, majd rá három nap­ra újabb hét malacot hozott a világra. A gyors szaporulatból tizenöt malac egészségesen fej­lődik. Ilyen malacbő anyako­cára még a legidősebb állatte­nyésztők sem emlékeznek. Társadalmi munkával ...mintegy 2,5 millió forintot takarítottak meg az államnak a ti- szakcs7iek. Mint már hírt aduink róla, december közepétől kö­rülbelül 5.5 ezer köbméter sódert hordtak ki a falu melletti ka­vicsbányából a mczőcsáti országút két oldalára. Az ú.1 út építésé­hez most már 8 kilométer hosszúságban húzódik a kavicshalom az országút szélén. A közúti építőmunkások prizmákba rakják a sódert, hogy felmér­hessék: elegendő-e az útépítéshez. Hamarosan teljesül a tiszake- sziek régi kívánsága: jó műűt k“ti majd össze falujukat Mczőcsát­taL Foto: Szabados Jó! dolgozik a tállyai kőbánya Borsod megye legnagyobb kőbányája, amely a tállyai Kopaszhegy tövében műkö­dik, igen eredményesen dolgo­zik. Ezt bizonyítja a vulkáni­kus eredetű Kopaszhegy egyre változó formája. Nemrég ha­talmas robbanás remegtette meg Tállya lakóházait; ek­kor bontották meg a hegy leg­magasabb részét. A bánya szorgalmas és jól képzett kollektívája a terv szerint ebben az évben 682 ezer tonna követ szállít le a rakodóhelyekre. A januári ter­vet 134 százalékra teljesítet­ték, ez a kezdet jó biztosíték az első negyedéves terv túltel­jesítésére. A viharos télvége havai mérlege A hetek óta Európa-szerte dújó viharos télvégi időjárás­nak csak egy megszelídült szárnya érte el hazánkat. En­nek ellenére az elmúlt hetek­ben az ország minden részéről érkeztek kárbejelentések az Állami Biztosítóhoz. Az eddigi adatok szerint mintegy négy­ezer lakó- és gazdasági épüle* sérült meg. Az Állami Bizto­sító kárbecslői a helyszínen már meg is kezdték a vihar­károk felmérését. A károsult lakosság és a termelőszövet­kezetek a bejelentéstől számí­tott két héten belül megkap­ják a kártérítést, ami a számí­tások szerint meghaladja az ötmillió forintot Termelőszövetkezeteink gépesítéséről A mezőgazdasági termelés az utóbbi két évtizedben világ­szerte jelentősen — a lakosság számszerű növekedését meg­haladó ütemben — növekedett. A mezőgazdasági termelés volumene 1949-től napjainkig mintegy 3—3,5 százalékkal növekedett az előző évek átlagához viszonyítva, míg a népes­ség növekedése csak 1 százalék körül mozgott. A mezőgazdasági termelés növekedése elsősorban a nagy­üzemi gazdálkodás fokozódó térhódításával, másrészt a kor­szerű gépi technika elterjedésével függ össze. A korszerű gépi technika alkalmazása és kihasználása kisüzemi keretek között erősen korlátozott, sok esetben nem is lehetséges. A mező- gazdaságban is a nagyüzemi forma teremtette meg a modem gépek tömeges alkalmazásának és kihasználásának feltételeit A gépek jelentős szerepet töltenek be a nagyüzemek kialakí­tásában is. . A szocialista mezőgazdaság kialakulása hazánkban is megteremtette a korszerű gépi technika alkalmazásának lehe­tőségeit Csak a nagyüzemi gazdaságban lehet a gépesítés előnyeit kihasználni. Ma már nem kell ezt bizonygatni ter­melőszövetkezeti parasztságunknak. Jól tudják, hogy a helye­sen megszervezett gépi munka általában kevesebb költséggel jár, mintha ugyanazt fogattal vagy kézi erővel végzik. Ésszerű gépesítéssel az egyes mezőgazdasági munkák az agrotechni- kailag legkedvezőbb időben végezhetők el, s ezáltal növelhe­tők a termésátlagok, csökkenthetők a veszteségek. Tudják azt is, hogy a gépek alkalmazása jelentős mennyiségű, hasz­nos takarmánybázist szabadit fel, ami elsősorban a szarvas- marhatartás fejlesztésére, állati termékek jövedelmező ter­melésére fordítható. Megismerte és megszerette parasztságunk a gépeket, mely nemcsak megkönnyítette az ember munkáját, hanem gazda­ságosabbá is tette azt. Ha mégis foglalkoznunk kell a gépesí­téssel, azt egész más okok teszik szükségszerűvé. Az okot pedig úgy fogalmazhatnánk meg, hogy: a mezőgazdasági gépek beszerzése és munkába állítása nem feltétlenül vonja maga után az itt említett és a még fel nem sorolt előnyöket. A gépek csak akkor válnak hatékonnyá a mezőgazdasági nagyüzem­ben, akkor csökkentik a költségeket, könnyítik meg a munkát, ha alkalmazásuknak megvan a megfelelő gazdasági, tech­nikai, anyagi és egyéb feltétele. Az ésszerű gépkihasználás cfcak úgy biztosítható, ha a tsz vezetői értenek a gépekkel való gazdálkodáshoz, ha általában jól szervezett a termelés és kellő színvonalú a vezetés. Foglalkoznunk kel] ezekkel a kérdésekkel már csak azért is. mert az 1962. évi gépi keret elosztása széleskörű vitát vál­tott ki megyeszerte. nemcsak az egyes termelőszövetkezetek­ben. hanem a járási, sőt a megyei szerveinknél is. A viták hullámai mindinkább gyűrűznek, az érvek és az ellenérvek — véleményünk szerint — kezdik kialakítani a helyes és egy­séges álláspontot. A kérdés mélyebb megismeréséhez nézzük meg megyénk mezőgazdasági gépparkjának alakulását 1961. december 31-ig: 1953-ban megyénkben 600 darab traktor dolgozott, 1960. XII. 31-én 155S datab traktorunk volt. A traktorállomány 1961. december 31-én 1921 darab Ebből gépállomási tulajdon: 1397 darab Tsz-tulajdon: 524 darab A termelőszövetkezetek tulajdonában lévő gépek meg­oszlása: G — G—35 traktor: 15,1 százalék DT—54. DT—413 traktor: 9,8 százalék Könnyű univerzál: 32,5 százalék Középnehéz univerzál: 42,6 százalék Az egy-egy tsz tulajdonában lévő erőgépek száma: 1,9 darab. Termelőszövetkezeti gazdaságonként tehát nem egé­szen 2 darab gép a traktorsűrűség. Ha nem az átlagos gép­sűrűséget, hanem a tényleges helyzetet vesszük figyelembe, rosszabb a helyzet Termelőszövetkezeteink közül 136-nak van 1 erőgépe, ezek közül 26 a lánctalpas, illetve a kormos szántó­traktor. A traktorsűrűség ilyen arányú megoszlása káros a ter­melőszövetkezetre is, de népgazdasági szempontból sem elő­nyös. Hogy mégis így alakult, annak elsősorban a korábbi években alkalmazott elosztási gyakorlat volt az oka. A megye mezőgazdasága részére kiutalt gépek elosztásánál a döntő szempont az volt hogy melyik tsz jelentkezett korábban, továbbá tudta-e biztosítani a szükséges anyagiakat. Röviden: a gépek elosztását a spontaneitás jellemezte és nem igye­keztünk azt helyes irányban befolyásolni. Mi ennek a hátránya? 1. Egy traktort megfelelő munkagépekkel ellátni gazda­ságosan nem lehet. Ha pedig beszerezzük hozzá a szükséges munkagépeket, azok egy gépre vetített értéke hihetetlenül magas és a beszerzési költség csak nagyon lassan térül meg. Például teljes gépesítés esetén egy darab univerzál trak­tor munkagép szükséglete: 150 460 fórint (1961. XII. 31-i áron), míg ha a gazdaságnak csupán egyetlen univerzál gépe van, úgy a munkagép szükséglet: 363 160 forint. A kettő közötti különbség abból adódik, hogy teljes gépe­sítésnél egy egész sor munkagép áll rendelkezésre, s ezekből csak több erőgéphez van szükség 1 darabra, például növény­ápoló kultivátorból, vetőgépből, műtrágyaszóróból stb. csak 5 darab erőgéphez kel] 1—1 darab, míg fűkaszából, küllős- kapából, kukorica vetőgépből, rendsodróból stb. elég, ha min­den második traktorhoz veszünk 1—1 darabot. 2. Ha a termelőszövetkezet az 1 darab erőgép munka­gépekkel történő ellátását nem vállalta — amint ez gyakori —, úgy a traktor megfelelő kihasználása nincs biztosítva és a beszerzési érték ugyancsak lassan térül meg.

Next

/
Thumbnails
Contents