Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-03 / 52. szám

Szombat, 1962. március 3. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Üzembe helyezték a hetedik Marz-rendszerű kemencét az Ózdi Kohászati Üzemekben A feltaláló Kovács Arzén olvasztár és tanulója, pultnál előkészítik a Farkas csapolást. Jó ütemben épül az avasi kilátótorony i Miskolc egyik nevezetessé­gét, a fából készült avasi ki­látót 1956-ban az ellenforradal­márok felgyújtották. A porrá- égett torony helyett most újat, szebből építenek. A modem vonalú kilátótorony — amely­ben a televízió erősítő-állomást is elhelyezik — 73 méter ma­gas lesz. Alagsorában pihenő­szobát, raktárai és műszaki helyiségeket alakítanak ki. A torony 10 és 15 méter magas szintjén egy nyitott és egy üveggel körülburkolt, fedett kilátóteraszt létesítenek. A fedett részben — ahonnan gyö­nyörű kilátás nyílik a városra — 200 férőhelyes eszpresszót rendeznek be. A 4 millió fo­rintos építkezést az elmúlt év­ben kezdték meg a Borsod me­gyei Építőipari Vállalat dol­gozói. A szeszélyes téli időjá­rás ellenére a munkák a várt­nál jobb ütemben haladnak. A dolgozók 116 köbméter beton felhasználásával már elkészí­tették a torony alapját és je­lenleg a pincefödémeket helye­zik el. Céljuk, hogy július 1-ig a két kilátóterasz kialakításá­val, a toronyépületet 20 méter magasságig elkészítsék. Ezután a budapesti Ganz-MÁVAG dolgozói felszerelik a televízió erősítő-berendezéshez szüksé­ges 53 méter magas, felfelé keskenyedő vastomyot. Ezt a munkát előreláthatólag augusz­tus 20-ra fejezik be. Az új ki­látót jövőre adják át rendelte­tésének. Szol az úttörőzenekar Különös élményben van ré­szük azoknak, akiknek Sáros­patakon szerda délutánonként az öreg Rákóczi-vár táján visz el az útjuk. Mintha a vezérlő fejedelem nyalka kurucai vi- gadoznának győztes csaták után, akkora zeneszó fogadja ilyenkor a járókelőket. Ugyanis a közeli úttörőházban szól a hegedű, harsan a trombita, cseng a xilofon, dörren a dob; szóval egy egész zenekar hang­jai verődnek vissza a fogdíszes bástyák falairól. — Húsz szakkör működik az úttörőházban, mintegy 600 tag­gal — mondja Pecze János ta­nár, az úttörőház vezetője —, s az ezermester, a színjátszó, a fényképész, a kézimunka, a kisgazdasszonyképző, a model­lező, a virágkertész és a többi szakkörrel együtt nagy nép­szerűségnek örvend a zene- szakkör is. Tagjai hosszabb idő óta tanulnak, és úgy össze­szoktak már, hogy egy 40 tagú, kész zenekari; alkotnak. Az úttörő pajtások Zombori Zita és Pecze János tanárok irányításával éppen a próbá­hoz készültek. A foglalkozás a hangszerek hangolásával kez­dődött. A szólampróbát Csorosz Laci, Stumpf Miklós, Jakab Juliska, Steiner Vera a furu­lyával indítja el. Aztán csatla­koznak hozzájuk a hegedűsök: Pataki Pista, Benkő Csaba, Kis Tóth Eszter, Fenyvesi Márta, Majdanics Imre, a zongoristák, a dobosok, a fuvolások, a csel­lósok, s az olyan különleges hangszerek kis mesterei is, mint a xilofonon Némedy Laci, Csordás Etelka vagy a három­szögű hangszeren, a triangulu­mon Barkó Pista, Várhegyi Éva, Brogli Erzsiké, Balogh Irén. Mikor aztán minden szó­lam megtartotta a maga kü­lön próbáját, élükre áll a kar­mester és pálcájának intésére felzengenek a dallamok. Havonta általában 2—2 darabot tanulnak. Több Szvi­tet. indulót, népdalfeldolgozást tudnak már. Felvonulásokon, klubesteken, ünnepélyeken sze­repelnek majd, s egy önálló hangversenyt is szeretnének majd adni. Aztán olyan szán­dék is melengeti a kis muzsi­kusokat, hogy ha eljön a ta­vasz, a hyár, a kollégium kert­jében, meg a vár udvarán tér­zenével szórakoztatják majd a sárospatakiakat és a nagy- múltú diákvároskába érkező kirándulókat. \ <*i. Iportrét az or­Irtom mar S2jgOS hírű fi­atal feltalálóról, Klinghammer Józsefről, a tállyai kőbánya energetikusáról, de azért el- , mondom még egyszer főbb jel­lemvonásait: örökké nyugta­lan, lázasan kutató és fárad­hatatlan ember. Talán soha, : egy pillanatra sem pihen. Er- , zi, hogy még többre és mindig j többre képes, adni akar vala­milyen jelentősebb találmányt | a társadalomnak. Szüntelenül tervez, számol, rajzol, mit, ho- , gyan lehetne leegyszerűsíteni, eltérni a megszokottól, hogyan j lehetne új és egyre újabb vil­lamossági berendezést készí­teni. így született meg néhány évvel ezelőtt a ma már híres­sé vált és az ország sok bá­nyájában alkalmazott fém­detektáló készülék, amely ab­ban a pillanatban leállítja a gépi berendezéseket, mihelyt vasdarab — akár egyetlen pi­cinyke fém — kerül a gépbe jutó anyagba. A találmányt ketten készítették, egy ugyan­csak fiatal emberrel, Petriko- vics László budapesti fizikus­sal. Azóta a találmány kiállta a próbát, s még ma is érdek­lődnek iránta. Legutóbb a Nógrádi Szénbányászati Tröszt képviselője kereste fel a két feltalálót; ők is alkalmazni akarják a milliós gépek meg- mentőjét, a fémleválasztó ké­szüléket. Klinghammer József ma is a régi lendülettel, akarattal dolgozik. Pedig sokszor úgy érzi, nem értékelik eléggé munkáját, nem kap kellő se­gítséget és anyagi megbecsü­lést. S van is ebben igazság. Ö azonban tovább munkálko­dik. Most a Szegedi Falemez­gyár bízta meg a két feltalá­lót, hogy készítsenek egy szi­lánkkereső készüléket a fában maradt vasszilánkok, szegek felkutatására. Az afrikai im­port fában ugyanis gyakran találnak vasdarabokav, ame­lyek rontják a minőséget a furnérlemezek készítésénél. A szilánkkereső készülék tehát nagy szerepet tölt majd be a falemezgyártó iparban. A miskolci Ládi-fatelep ré­szére most készít a két felta­láló egy különleges, hordozha­tó, tranzisztoros készüléket. Ez — a szilánkkereső készü­lékhez hasonlóan — megtalál­ja a fában lévő fémeket, oly módon, hogy a kis berendezést a fa mellé helyezik, s ha vas­darab, akár egyetlen kis szög is van a fában, a készülékben lévő elektromos kürt megszó­lal és egy műszer jelzi, hogy a fának melyik részében kell ke­resni a rejtett fémdarabkát. A két feltalálónak éjt nappá téve kell dolgoznia, hogy ele­get tegyen a megrendelők kí­vánságainak. És eleget tesznek, csodálatos energiával dolgoz­nak. De nézzük tovább, milyen találmányon dolgozik még Klinghammer energetikus és társa, Petrikovics fizikus? A szobi kőbánya egy fém­elemes gyutacs-ellenálló és áramkör-ellen állásmérő, hor­dozható tranzisztoros készülé­ket rendelt. A készülék már 3 éve működik, beváltotta a hoz­záfűzött reményeket. A csilleszámláló berendezés sem új találmány, évekkel ez­előtt konstruálta Klingham- mer József. Az ügyes szerke­zet önműködően, emberi be­avatkozás nélkül számlálja a bányából érkező, kővel meg­rakott csilléket. Most tökélete­sítették és március 1-én hiva­talosan is üzembe helyezték. Ezt a készüléket is — a fém­Rudabányáról az idén már 10 ezer tonna dúsított vasércet küldtek Dunaújvárosba A Rudabányai Vasércdúsítő Műben az év elején kezdték meg az üzemszerű termelést. A több létesítményből álló gyárban a bányából kikerülő 23 százalékos vastartalmú, úgynevezett pátércet dúsítják fel kohósítható állapotra. A különböző eljárások során a pátérc vastartalma 42 száza­lékra növekszik, az érc súlya viszont — mivel különválaszt­ják a meddőtől — csökken. A mű próbaüzemelése alatt a műszakiaknak számos nehézsé­get kellett legyőzniük, hogy a folyamatos termelésen kívül biztosítsák a kívánt minőséget. A próbaüzemelés után végre­hajtott módosításokkal elérték, hogy a nagyolvasztókba kerülő dúsított magyar érc kokszigé­nye jóval kevesebb, mint pél­dául a krigorjovi ércé, vaski­hozatala pedig mintegy 10 százalékkal magasabb. A jóminőségű, dúsított vas­ércet eddig a diósgyőri és ózdi nagyolvasztókban használták. Az év elején azonban — mivel a zajló, majd befagyott Dunán a hajószállítás szünetelt — új rendelő jelentkezett: a Dunai Vasmű. Ezért a rudabányaiak úgy szervezték meg munkáju­kat, hogy elsősorban a Dunai Vasmű nagyolvasztóját lássák el jóminőségű érccel. Ez sike­rült is. Pénteken már a 10 ez­redik tonna dúsított ércet küldték el Dunaújvárosba, egyúttal több mint 6 ezer tonna feldolgozott érccel segítették a diósgyőri és ózdi nagyolvasz­tók munkáját. Az új műből március végéig — a tervek szerint — még 10 ezer tonna vasércet szállítanak Dunaúj­városba. Á perkupái tsz gondjai detektáló készülékkel együtt — bemutatják a Budapesti Ipari Vásáron, ahol bizonyéra sikert aratnak. Igaz, Hollandi­ában már működik egy fémle­választó készülék, de nem tö­kéletes, nem megbízható, már­pedig arra van szükség, hogy a készülék minden esetben és azonnal jelezze az anyagba ke­rült fémet. / „l f hogy több talál- mány elkészítésén is fáradozik még a tállyai energetikus, de nem volt sok időnk a beszélgetésre, mert fontos értekezletre kellett mennie Meg aztán nem is szí­vesen beszél találmányairól, most is olyan szerény, mint évekkel ezelőtt, amikor a hír még nem kapta szárnyra ne­vét Nagyjelentőségű, villamos- sági berendezéseket, készülé­keket ad az iparnak, mégis szerény, egyszerű ember, aki nem hivalkodik tudásával, csak azt mondja: csinálom, mert másképpen olyan szürke lenne az élet. Ebben találom legnagyobb örömömet... Szegedi László 290 ezer forint az asztalon A bocsi Haladás Tsz nemrég tartotta zárszámadó közgyűlé­sét, amikor is 290 ezer forint volt a vezetőség előtt az asz­talon ... A beszámolóban szó esett a hibákról, s arról is, hogy a termelőszövetkezet miben ért el szép eredménye­ket. Három év alatt sokat fej­lődött a tsz, jól alakult vagyo­ni helyzete. Elvetettek már 425 hold őszi búzát, 101 hold őszi árpát, 43 hold szöszös keveré­ket. A tsz a munkák zömét saját gépeivel végezte, a gép­állomásnál nincs tartozása, to­vábbá rövid-, közép- és hosz- szúlejáratú hiteleiket is ren­dezték, minden kötelezettsé­güknek eleget tettek. A tsz tiszta vagyona jelenleg néhány ezer forint híján kétmillió fo­rintot ér. Egy munkaegységre 23 forinton felül jutott. K. L. Bocs Eligazításon A Szabó Lajos utcai általános iskolában az elmúlt héten nagy volt az izgalom: ki lesz legerdemesebb arra, hogy a jövő héten karjára öltse az úttörő közlekedési Örs vörösselyem karszalagját? A fiúk most itt ülnek a tanári szobában. Arcukon izgalom és várakozás. Arra gondolnak, vajon milyen lesz az első szolgálat? Mert egy ilyen kétórás főutcai szolgálat talán nehezebb egy feszültséggel teli fizikaóránál is. Most lesz az első eligazítás. A halványszürke hivatalos borítékból kikandikálnak a selyem karszalagok. Az úttörő­csapat vezetője sorra föltüzi a pajtások karjára a nagy tisztes­séget és becsületet jelentő szalagot, melyen aranybetúkkel ez a felírás olvasható: Közlekedési Örs. A fiúk láthatóan boldo­gok. Egy hétig ők lesznek a közlekedés segítői és a közleke­dési rend ifjú őrei. Vegyétek komolyan feladatotokat. Legyetek minden­kivel szemben udvariasak. Szép szóval, türelemmel magya­rázzátok meg a felnőtteknek és a gyermekeknek, hogy óvato­san közlekedjenek, mert. a figyelmetlenség sokszor balesettel jár. Hogy komolyan vették a tanár s a rendörelvtársak intel­meit, erről a Széchenyi utcán bárki meggyőződhet — a héten. Kódé László, az úttörő közlekedési őrs parancsnoka, a Tanácsház tértől az Ady-hídig félóránként ellenőrzi a pajtá­sokat, sorra bemutatja mindannyiukat. Hajnal Lajost, Mándi Tamást, Gloviczki Istvánt, Szani Ferencet, Boros Sándort, Horváth Gézát, Kelemen Istvánt, a Vili, osztály legpéldamu­tatóbb, legfegyelmezettebb tanulóit, az úttörő csapat leghűsé­gesebb fiait. Az ifjú parancsnok büszkén újságolja, hogy az úttörő közlekedési őrsnek már van két VII. osztályos tanu­lója is: Kiss Antal és Nagy Péter. A P- K. karszalagos pajtás udvariasan bocsánatot kér, de egu nénit át kell kisérnie a túlsó oldalra. Karonfogja, majd laQit lépésben jobbra, balra fürkészve átviszi a nénit a for­galmas útteste ti. A hálálkodást pirulva köszöni, de rögtön hozzáteszi: kötelességem volt. Ot perc múlva 12 óra. Az úttörő közlekedési őrs tagjai mégegyszer végigpásztázzák a főutcát és bevonulnak az isko­lába. Közös erővel elkészítik az eseménynaplót' s indulnak haza. Otthon már jó ebéd várja a szolgálattevőket. Délután az iskola padjaiban aztán ismét ott ül a tiz kisdiák — immár kar szalag nélkül. A szünetekben társaik szinte irigykedve hallgatják a „tízek” napi élményeit. Tapasztalatokat gyűjtenek, hátha egyszer ők is feltűzhetik a vörös karszalagot.., (pásztory) Noha a perkupái Búzavirág Tsz-ben is kopogtat a tavasz, a tagok nem akarnak róla tu­domást venni. Még a zárszám­adással, az elnökválsággal, a maszek fuvarozással, és egy sor olyan problémával vannak elfoglalva, amely mind-mind azt bizonyítja; nincs’minden rendjén e termelőszövetkezet­ben. Bonyodalmak az SZTK biztosítási díjak körül Február 6-án a zárszámadó közgyűlésen a tagság megtud­ta, hogy 10 forint 13 fillért ér szövetkezetükben egy munka­egység. Arról is beszámoltak a vezetők, hogy még 6 forint jár a tagoknak munkaegységen­ként. Ezek után a tagok azt várták, hogy a 6 forintot kéz­hez kapják. Nem így történt —- mert ahogyan Szanyi József párttitkár elvtárs elmondotta —, nincs miből fizetni. Az történt ugyanis, hogy a tsz 40 ezer forintját, amelyből kifi­zették volna a 6—6 forintokat, az SZTK „leemelte” a banktól tsz-biztosítás címén. Ez nem is lett volna baj, mert hiszen a tsz vezetői számítottak erre, s tudták, hogy tagonként 429 fo­rint biztosítást kell fizetniük. (Ennyivel kevesebbet kaptak volna kézhez a tagok). A baj azonban ott van, hogy az SZTK — a rendelkezéseknek megfelelően — azon tsz-tagok biztosítási díját is leemelte a termelőszövetkezettől, akik még annyit sem dolgoztak a közösben, hogy ellenértéké fe­dezte volna az SZTK-t. (192 tagból 25-en egyetlen munka­egységet, 38-an pedig oly ke­vés munkaegységet szereztek, hogy még a 429 forintra sem elég.) Mit lehet itt tenni? — vető­dik fel a gondolat. — Azt hogy a nem dolgozó tsz-tagok- tól — a különböző lehetősége­ket felhasználva — be kell szedni az SZTK díjakat, mert megengedhetetlen, hogy őmiat- tuk most azok sem kapják meg megérdemelt keresetüket, akik rendszeresen, szorgalma­san dolgoztak. Tsz-elntik kerestetik F. Lempner István tsz-clnök helyett — aki egy évig volt a közös gazdaság élén — a tag­ság a zárszámadó közgyűlésen új elnököt választott. Indok: a régi elnök 70 éves volt, s nem látta el úgy a teendőket, ahogy a tagság, a közös gazdálkodás érdeke megkívánta volna. Uj ellenőrző bizottsági elnököt Is választottak, s a régi vezetőség három tagjától is megvonták a bizalmat. Helyettük újakat vá­lasztottak. A zárszámadó közgyűlés me­nete, a tagok hozzáállása a ve­zetőség felfrissítéséhez azt bi­zonyítja, hogy a tagság rendet akar teremteni a közös gazda­ságban, s olyan vezetőket igyekszik a tsz élére állítani, akik megfelelőek e tisztségre. Sajnos, a tagok ilyen irányú erőfeszítése nem jár ered­ménnyel. Ifj. Gál Lajos, az új­donsült tsz-elnök három nap múlva lemondott (felesége be­tegségére hivatkozva!) A tsz tehát újra elnök nél­kül maradt. Gál Lajost hiába keresték fel a járási szervek­től is, hajthatatlan maradt. Mit tehetett erre a vezetőség?! összeült, s azon gondolkodott, kit lehetne elnöknek megvá­lasztani. Taskó Andrásra esett a vezetőség választása. S ha már a vezetőség összeült, ja­vaslatot tett egy növényter­mesztési brigádvezetőre is, majd felkerekedett, hogy a szóba került illetőkkel is be­széljen még a közgyűlés előtt. Ekkor jött a meglepetés. Mind­két tsz-tag nemet mondott, s olyan érvekkel igyekezett meggyőzni a vezetőséget, amely egyáltalán nem volt el­fogadható. Bízzuk a közgyű­lésre a dolgot — javasolta a párttitkár elvtárs. S ekkor jött a második meglepetés. A köz­gyűlésen alig voltak tizen, azok is elsősorban idősebb asz- szonyok és nem tsz-tagok. Még Taskó elvtárs sem ment el a közgyűlésre,' akit a vezetőség tsz-elnöknek akart javasolni... Elgondolkoztató dolgok eíek. Fuvarozás maszek alapon Bánfai Mihály kihelyezett agronómus elvtárs elmondotta, hogy sajnos a tsz-ben még mindig nem sikerült megolda­ni az állatok közös istállóban történő elhelyezését. A juhál­lomány (az állatok számát nem tudják) négy tsz-tagnál van, a 21 ló pedig 11 helyütt. A tsz állatai együtt vannak a tagok háziállataival, s az már szinte „természetes”, hogy valameny- nyi állat a közös gazdaság ab­rakját. takarmányát fogyaszt­ja. De ez lenne a kisebb baj. A nagyobbik baj az, hogy a tsz lovait a gondozók úgy te­kintik, mintha sajátjuk lenne. A vezetőség tudta és engedé­lye nélkül fuvarozni járnak, s egyik-másik állatot úgy meg­dolgoztatják, hogy maholnap vihetik őket a vágóhídra. A tsz vezetősége — hogy ezt az áldatlan állapotot felszá­molja — decemberben elhatá­rozta; a kintlévő lovak részé­re nem ad abrakot és takar­mányt. Mi történt erre? A „lovas gazdák” - ellopják a ta­karmányt. Ugyancsak hoztak egy olyan határozatot is, hogy amíg a lovaknak nincs mun­kájuk a közös gazdaságban, fuvarozhatnak velük, de a ke­reset 40 százalékát fizessék be a tsz pénztárába. Eddig még egy fillért sem fizettek be. De miért nem építenek kö­zös istállót az állatoknak? — Azért, mert egyszerűen nincs munkáskéz — magyarázta az agronómus elvtárs. — Pedig a tsz-nek 445 hold erdője van, így a faanyag nem volna gond, csupán ki kellene a szükséges mennyiséget termelni. A kővel is hasonló a helyzet. A falu kőbányájának dolgozói meg­ígérték: lerobbantják a szük­séges kőmennyiséget, a tsz- nek csak el kellene hordania. A tagság azonban nem fogja meg a munka végét. Nem fog­ja meg, mert — amint egyes tagok meg is mondták —, ha lesz istálló, oda kell vinni a lo­vakat. a juhokat,.s akkor ők, a mostani gondozók, miből fognak megélni?! Sőt olyan ki­jelentéseket is tettek néhá- nyan, hogy ha összehordják az állatokat, az agronómus beáll­hat gondozónak, mert ők nem vállalják az állatok körüli munkát. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy a tsz vezetősége csak havi 400 fo­rint fixfizetés biztosításával tudta a tehenek gondozóit munkára bírni. • A perkupái tsz-ben tehát hiába kopogtat a tavasz. A ta­gok még mással vannak elfog­lalva, mint az idei munkák megkezdésével. Az idő azon­ban sürget, s jó lenne, ha na­gyon sürgősen megoldanák a tagokat érdeklő, foglalkoztató problémákat, mert ilyen gon­dokkal, bajokkal terhelten nem léphetnek előre. Fodor László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents