Észak-Magyarország, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

RZAKMAGYARORSZAG

Vasárnap, 1962. március IS.

Kubai munkások Miskolcon

Raman Éliás és Lopez Miauéi — Bujdos Mihály, az EDOSZ Borsod megyei bizottságának titkára társaságában —, érdeklődve figyelik az ostyagyár festőműhelyében folyó munkát.

Kuba csodálatosan szép. Kuba gazdag. A nyúlánk, kes- kenyarcú, élte deli táján járó Lopez Miguel cukorgyári mtfcr- kás és a fekete, göndörhajú, korán férfivá érett Ramon Éliás, az izzó pillantásé traktorista— mint sok millió kubai dol gozó— 1957-ig nem élvezhették az ország szépségét, gazdagságát. Kuba a gyarmatosítók egyik eldorádója volt, s a jobb sorsra érdemes nép verejtékes munkájának .gyümölcse, dúsan kamatozó dollármilliókként '. á5d.9if.QAi .a. Walstneet urainak feneketlen zsebébe. Amikor Fiedel Castro kibontotta a függetlenségi harc zászlaját, Lopez és Ramon az elsők között fogtak fegyvert a gyűlölt elnyomók ellen.

Kuba ma szabad és független. És Lopez Miguel a független Kuba Oriente tartomány cukoripari dolgozók szakszervezetének szervező főtitkáraként, Ramon Éliás a cukornádtermeléssel foglalkozó állami gazdaságok szakszervezetének pénzügyi főtitkáraként érkezett Magyarországra. A két kubai szakszervezeti vezető országjárásakor ellátogatott a borsodi iparvidékre is. Látogatást tettek az ÉDOSZ Borsod megyei bizottságán, győri ostyagyárban, a vállalatnál.

A tolmácsnak nagyon nehéz dolga van. A kuiiaiakat minden érdekli és mindenre kíváncsiak. A kubaiak spanyol nyelven beszélnek, tudnak angolul ís, de valami ok miatt — talán évszázados gyűlöletből — nem szívesen gyakorolják e nyelvet. Érdeklődve figyelik a diósgyőri édesipari üzem dolgozóinak munkáját,

:i modern zuhanyozót, öltözőt,

vágóhídon a húsfeldolgozást.

\mukra sok élményt jelent _ gyaronszág.

sok-sok éven át nem tudtuk,

mit jelent jóllakni. Nem ismertük a húst Kubában, de

tagú családbői legfeljebb egy dolgozhatott, most mind a hatan kereshetnek.

És nemcsak tejet ittak itt életükben először, hanem itt láttak havat is. (Ebben aztán igazán volt részük. Az eredeti program szerint a Szerencsi Csokóládégyárat látogatták volna meg, de a nagy hóvihar elzárta az utat). Szinte gyerekes örömmel csodálták a havat, ami Kubában ismeretlen. Nagy élményt jelent nekik a behavazott utak, házak, üzemek képe.

Hogy ml a véleményük Magyarországról? Ramon ezt mondja:

— Mi azt láttuk, amit, vártunk. Óriási a fejlődés a népgazdaság minden vonalán, ma- gasfokú a szervezettség. Mi, a nagy tervkészítés időszakában vagyunk. Nagy ütemben akarjuk fejleszteni országunk Iparát. mezőgazdaságát. Ebben a munkában fel akarjuk használni az itt szerzett tapasztalatokat is.

Ha a holnapról beszélnek, szemük felizzik. A temperamentumos, hevesvérű, bátor, forradalmi nép minden fia egyet érez, s egyet akar; gazdaggá, boldoggá tenni a népet, s független, szabad államban élni.

— Az USA erős — mondja Ramon. — Ha magunkra lennénk hagyva, könnyen legyűrnének bennünket. A Szovjetunió és a népi demokráciák segítségével — a latin-amerikai országok rokonszenvét élvezve — legyőzühk minden

A kubai vendégek megtekintik a kolbászgyártást.

S/.oko!y István, a húsipari vállalat szb-titkára, Kováit János, a vállalat párttitkára, ajándékkal kedveskednek — a tolmács mellett álló — Lopez és Káinon elvtársaknak.

Itt, Magyarországon ittam nőtt az életszínvonal. Napon- eleiemben először tejet — ta egyszer húst eszünk. És van vallja be Lopez Miguel. — Mi pénzünk. Valamikor egy hatismertük a munkanélkülisé- — Mi építünk és harcolunk, get, az elnyomást. A független- Egyik kezünkben a szerszám, a ség kivívása óta hétszeresére másikban fegyver. Még a parasztasszonyok, s lányok is úgy dolgoznak a cukornád-ültetvényeken, hogy nyakukban ott lóg a fegyver. Országunkat már kétszer megvédtük a betolakodó intervenciósoktól. Beszorítottuk őket a Golfo de Cochino-ba (magyarul a disznók öblébe), s ott mind megadták magukat. És ha országunkat újból megtámadják, újból megvédjük függetlenségünket

A kubai vendégek nem sok időt töltöttek megyénkben. Csütörtökön érkeztek és szombaton már visszaindultak Budapestre. Elutazásukkor magukkal vitték a megye szervezett dolgozóinak a kubai néphez szóló üdvözletét, őszinte rokonszenvét, biztatását és segíteni akarását

(Csorba)

Foto: Sz. Gy.

WLADYSLAW BRONIEWSKI

(1897 — 1962)

A közelmúlt napokban, vett végső búcsút a lengyel nemzet klasszikus munkás- költőjétől, a kétszeres államdíjas, és a „Népi Lengyelország Építője” érdemrendjével kitüntetett Wl. Broniewskitől. Az új, szocialista lengyel költészet kiváló művelője 1897 december 17-én született a Visztula melletti Plockban. Még az iskolapadból vonult be katonának. Az 1920-as években ő is felsorakozik a munkásság oldalán, s 1925-ben kiadott első kötete: Szélmalmok (Wiatraki) hangja háborúellenes; rámutat az imperialista háborúk céljára, s szót emel a proletariátusért. Broniewski mulatott rá igazában a nyomor okaira: „fekete gond. szürke robot”. Lódzban a lázas hajsza nyomán csak „a kassza duzzad”. A költő legfőbb fegyvere: a lengyel szó: villám és harag, s lágy, mint a fülemüle-ének; beléd merítem szárnyaimat, mélyedbe visszatérek.

(Mazowsze.)

Kinek tartja önmagát? „Nyílt könyv vagyok, jövendőt hordozó”, írja. Verseivel el akar érni mindenüvé, ahol az emberek dolgoznak: „Érd el, versem, a föld közepét!” (Dombrowai szénmedence). Tovább írja: „Di- namitjával e dalnak — hegyeket robbanthat a kéz.” A lengyel munkásság az őt ért sérelmek és nyomora miatt sztrájkokkal ad hangot. Broniewski megörökíti versében:

„S hírt hoz a szikrák zápora: Varsó nagy szövődéiben állnak a gépek, tüntet az utcák népe, s kanyargó nagy lángmadarak veszik útjuk az égnek! Oly közel értünk bátran a célhoz, senki sem állhat tiltva utunkba!

Lódz dala, szívem, téged acéloz: nem bír e dallal a cenzor irónia.*5! Újabb kötetének címe: a Végső kiáltás fasizmus ellen hangzott eL

„Borzalom éled.

A kor dühödt lépte dobog.

Városok égnek.

Műhelyek égnek s kohók.**

A háborús évek emigrációba menesztik a költőt: 1939-ben távozik, a Szovjetunióba. Lélekben együtt harcol népével. Verseivel tüzel, lelkesít, biztat: „Szuronyt szegezz!” c. kötetével: Szívek és szavak tűzmestere, költő, — ma nem játék a dal, — ma lövészárok a zene, s

parancsra így rivall: Szuronyt szegezz! Megrázó képet fest a vánszorgó, fegyvertelen, német rabságból hazafelé vánszorgó harcosról, (Lengyel katona), az elpusztított fővárosról, emlékezik Auschwitzban elpusztult feleségére.

1945-ben tért haza. Senkije és semmije sem maradt, de felülemelkedett egyéni keserűségén s egy rombadöntött haza újjáépítéséért írta tovább lelkesítő dalait. (Szabad hazában c. köt.) „E hős nép fiai a szívükkel rakják — utadat ki, te vérünkért fizető szép Szabadság! (Májusi dal) .......hidat építünk: új lengyel haz

át” (A Poniatowski-híd). Emlékezik verseiben a lengyel, orosz és francia forradalomról, amelyek megihlették lelkét. „Együtt, a világon szerte mind, — új életért!... (Szakszervezeteink.) Megénekli a munkástábomoknak: Swiercewski Walternak eposzát. Verseiben gyakran szerepel a nemzeti folyó, a Visztulái „A Visztula mentén születtem, hallom mind, ami zúg itt és susog, Különös kegyelettel rója le tiszteletét Waryn- ski, a cári börtönben elhalt lengyel forradalmár, a. „Proletaryat” megszervezője iránt. (Elégia.)

„Temetésem” c. versében mintha közeli halálát sejtené meg:

Ha meghaiok, jól takarj, fedj be, — vén ismerősöm« hű fekete földem;

gyúszoló nyárfáid menetje — legyen a kíséret mögöttem,

s zúgják a Visztula fái helyettem, ■— lombjukban ezüst remegéssel, mindazt, mit éreztem, szerettem, s nem énekeltem én el!”

Mit kér népétől a távozó Broniewski? Vegyék, át örökségét:

„Azt hagyom rájuk örökbe, amiért daiom és szívem 6K.V

a (Ha meghalok c. verse.)

Droniewski. aki „nyitott könyvnek” mond- *■* ja költői működését, minden nép fülébe kiáltja diadalmas sorait a Remény-bői;

„Es győz a béke, béke lesz, ha harcolunk mindnyájan érle,

A szabad népek hangja ez, akarata s reménye.’*

Az ismertetést összeállította lengyel és magyar forrásolt alapján

Dom$u Kárába

Pályázati felhívás kéfizfimüvészeti alkotásokra

A Művelődésügyi Minisztérium; a Magyar Képzőművészek Szövetsége és Szakszervezete, továbbá a Magyar Népköztársaság fegyveres erői pályázati felhívást adtak ki a szocialista építéssel és a magyar nép fegyveres erőinek mai életével foglalkozó képzőművészeti alkotásokra,

A pályázat a következő képzőművészeti ágakra terjed ki: festészet, grafika és szobrászat. A legjotfb müvekből a fegyveres erők napja, alkalmából reprezentatív kiállítás nyílik az Ernst Múzeumban: Építjük, védjük szép hazánkat címmel, A művek beküldésének határideje 1962. szeptember elseje. A kiállításon bemutatott legjobb műveket a pályázat kiírói megvásárolják.

A részvételi szándékot legkésőbb március 31-ig kell. közölni a képzőművészek szövetségével, illetve szakszervezetének titkárságával. Az alkotóknak minden segítséget megadnak, hogy behatóan megismerkedhessenek a választott témának megfelelő területekkel, a fegyveres erőknél szolgálatot teljesítők mindennapi életével.

KOPRÉ JÓZSEF#

Egy kőműveslány dicsérete

De szép ez a kömúveslárvy.

Lába alatt reng az állvány.

Cserepet hóid, téglát cipel,

Mint a madár, úgy csivitel.

Mint a lepke röpül, rebben.

Fönn a magas szédület,ben.

Munka közben nótát dalol, hallgatom a friss fal alóL

Őröl szívem, hogyha látom, napról-napra megcsodálom. Barna-piros karja, bőre; szép menyecske lesz belőle!

Holnap, hogyha arra járok, az állványra fölkiáltok.

Megkérdezem, — meg én, tölec akadt-e már szeretőre?

Újszerű hajviselet?

Nemi A Kossuth Leánygimnázium fizika óráján az elektromos áram hatására szinte szálanként mere dezik égnek Makiári Mária haja. A Van de Gráf-féle generátor 270 ezer Volt feszültség előállítására képes, A kísérleti alany egy szigetelt dobogóit áll, úgy, hogy a t'éstén áthaladó ma gasfest/’V»

ségű áramot nem érzi.

Foto: Szabadd«

/