Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-17 / 40. szám
4 ESZARMAGYARORSZAG Szombat, 1962. február 11 Egy szigorú iskolában — AZT AKARJUK, hogy tóik lölünk távoznak, helytálljanak munkaterületükön. Lehet, hogy ez frázisként hat, de mégis így igaz. Nem szeretnénk azt hallani, hogy valamelyik nálunk végzett ember nem állja meg a helyét. Azon a munkaterületen, ahol a mi hallgatóink elhelyezkednek, kemény feladatok várnak megoldásra, sok olyan problémával kell tehát megbirkózniuk, ami próbára teszi erejüket. Fel kell tehál őket készítenünk, amennyire csak erőnkből telik. A gyakorlati életre neveljük őket, ahol a mindennapi feladatokkal kell megbirkózniuk. A mi nevelői karunktól ezt el is várják, hiszen valamennyiünk megismerkedett ezekkel a feladatokkal a való életben. Én például az egyik gépállomásról jöttem ide, de a többiek is mind-mind dolgoztak valamely üzemnél.., Ha nem is sikerült szó szerint idézni Burkus Mihálynak, az Abaújszántói Mezőgazdasági Technikum helyettes igazgatójának szavait, a lényeg azonban ez. Valamit talán mégis sikerült pontosan éreztetni vele: a technikum tanári kara mindent megtesz azért, hogy lelkiismeretesen, pontosan, a követelményeknek megfelelően lássa el feladatát. Mindenütt fontos a lelkiismeretes, szíwel-lélekkel végzett munka, de itt különösen szükség van rá, hiszen a technikum növendékei termelőszövetkezetekben. állami gazdaságokban, általában a mezőgazdaság különféle területein helyezkednek majd el, ahol nagyon várják a szakembereket. Ezen a területen pedig olyan problémákkal kell megküzde- niök, amelyek sok helyütt még újak. szokatlanok, és valóban alapos felkészültséget követelnek. Szocialista mezőgazdaságunk nap mint nap olyan feladatok elé állítja az embereket, amelyeknek sikeres elvégzése pontos hozzáértést, megalapozott felkészültséget igényel. Erre a területre most különösképpen nem lehet menni „értesülésekkel”, „hallottam valamit róla” szerű elképzelésekkel. Tudni kell! De nemcsak a növénytermesztéshez, az állattenyésztéshez, vagy más, szakmai kérdéshez kell érteni, hanem az emberekhez is. Igen, érteni kell a közösségi munka új levegőjének megteremtéséhez, vagy az ebből adódó újszerű, eddig ismeretlen törekvések, vágyak, elképzelések megérzéséhez — ha helyesek támogatásához is. Érthető, hogy azok az emberek, akik felelősséget vállaltak a mezőgazdaság új szakembereinek képzéséért, szigorúak, sokat követelnek. Az Abaújszántói Mezőgazdasági Technikum félévi átlaga viszonylag gyengébb más középiskolák átlagánál: 2,60. Nem azért, mintha az itt tanuló diákok gyengébb képességűek lennének, mint más középiskolák diákjai, vágj' mintha a pedagógusok rossz módszerrel tanítanának, hanem azért, mert sokat követelnek tőlük. Az ok az igazgatóhelyettes néhány idézett mondatában rejlik, amit nyilván az egész nevelői kar nevében mondott el. Ebben a technikumban a mezőgazdasági szakemberképKellő pillanat »- Most írasd alá vele a íizetésemeléscdct, amíg tart a televíziós riport! (Endrödi István rajza) zésnek több formájával is találkozhatunk. A négyéves iskolán — a tulajdonképpeni technikumon — kívül kétéves szakiskolát is szerveztek. Ezen termelőszövetkezeti szakmunkásokat képeztek ki, akik átmenetileg több helyen az ag- ronómusi tisztséget is ellátták. Ez az iskola megszűnik. Most már az utolsó évfolyam hallgatóit oktatják. Érdekes a mezőgazdasági tanulóképzés is, melyen a diákok egy évben csak három hónapot töltenek az iskolában, a többi idő alatt termelőszövetkezetekben, vagy állami gazdaságokban dolgoznak, a harmadik év végén pedig szakvizsgát tesznek. A tanulmányi idő alatt ösztöndíjat J kapnak üzemüktől, a szakvizsga letétele után pedig 10—15 százalékkal nagyobb fizetést I adnak nekik. A felsorolt okta- jtási formákon kívül a levelező 'tagozaton is sokan tanulnak. Az iskolának, jellegénél fogva is, jó kapcsolata van a termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal. A pedagógusok gyakran eljárnak a különféle üzemegységeikbe, ahol sok kérdésben adnak gyakorlati se- jgítséget. Gyakran szerepelnek a ' tsz-akadémiák előadóiként j is. Az üzemek és az iskola közötti jó kapcsolat kialakítását azonban nemcsak a már említett módon szorgalmazzák. Kialakult, kedves szokás, hogy a végzett növendékek alkalom- adtán felkeresik iskolájukat, és elbeszélgetnek a diákokkal. A végzett növendékek, akik most már természetesen megfelelő beosztásban dolgoznak, sok hasznos tanácsot, útmutatást adnak leendő kollégáiknak. Az eddig végzett növendékekkel nincs baj. Mindegyikük eleget tudott tenni a rájuk rótt feladatoknak, követelményeknek. Milyen képességekkel rendelkezik a technikum jelenlegi tanulógárdája? Burkus Mihály helyettes igazgató így válaszol: •- AZT NEM VARHATJA senki a termelőszövetkezetekben, hogy valamely szakember a 20 forintos munkaegységet 30 forintra tudja emelni. Fiataljaink azonban szép elképzelésekkel, segíteni akaró gondolatokkal mennek hozzájuk. A tsz dolgozói is adjanak meg minden segítséget, fogadják őket szeretettel, hogy a szép elgondolásokból közösen minél többet valóra válthassanak. Priska Tibor Nyolc kalandos regény 280.000 példányban A Móra Ferenc Könyvkiadó úgy állította össze idei tervét, hogy a fiatal olvasók „kaland- kereső érdeklődését” kielégítsék. 1962 első felében — előreláthatólag — nyolc érdekes ifjúsági regény lát napvilágot, mintegy 280 ezer példányban. Sikerre számíthat Földes Péter: Az ibolyaszínű fény című fantasztikus regénye, Klu- sancev: Irány a Hold című munkája. Bizonyára örömmel olvassák majd a fiatalok Meinck: Marco Polo kalandjai második kötetét és a Cooper- sorozat következő könyvét, A nyomkeresőt, amely 85 ezer példányban lát napvilágai. Az Ifjúsági Kiskönyvtár sorozatban adják ki Nyeggo: Óriások szigete, Zsitkov: Kalandos történetek című könyvét és Szentiványi Jenő: A kő- baltás ember című munkáját. S nem lehet kihagyni a felsorolásból a Verne-regény elcet j sem, amelyek közül A hódító | Robur jelenik majd meg 50 ezer példányban. RáziYaq készített berendezéssel megszüntették az üzemzavart A Lenin, Kohászati Művek hejőcsabai dólomitfeldolgozó telepén még nemrégiben is gyakran volt üzemzavar. Az alig egy éve működő üzem forgódobos kemencéjében ugyanis az égetésre berakott, zúzott . dolomit poros része a nagy hőség következlóben megolvadt és ráragadt a kemence falára. A tapadványokat fáradságos munkával vésték le, illetve távolították el. A munka folyamatosságát akadályozó hiba gyökeres megszüntetéséhez nemcsak üzemi, hanem fontos népgazdasági érdek is fűződött, mert az itt készülő hazai, égetett, szemcsés dolomitot az importból drágán beszerezhető magnezit helyett használják a martinkemencék javítóanyagául, s ettől mind nagyobb mennyiséget várnak az üzemek. Az üzem műszaki és fizikai dolgozói közös összefogással megoldották a problémát. Minden beruházási költség nélkül, házilag olyan berendezést készítettek, amelynek segítségével a feldolgozásra kerülő dolomitból leválasztják a port. A porleválasztó készülékkel megszüntették az üzemzavart így egy évben mintegy ezer tonnával — csaknem egy havi előírásnak megfelelő mennyiséggel — több, olcsó hazai ja- j vitaanyagot adhatnak a diósgyőri, ózdi, illetve az ország Imás kohászati üzemeinek. Pataki János — a szobrász A miskolci képzőművész gárda érdekes fiatal tagja a ritkábban emlegetett Pataki János festőművész. Korábban egy ideig a Miskolci Nemzeti Színház díszletfestőjeként tevékenykedett, majd önálló művészként igyekezett a maga alkotói elképzeléseit, nagyra- törő művészi álmait megvalóJSSSk békéscsabai Jókai Színház fői festő-műteremvezetője. A színházi idény végéig tehát, mint őmaga mondja, „alföldi művész” marad. Mint a riport írója elmondja, hosszabb ideig kereste az alkalmat, hogy a sokaktól különcnek ismert Patakival találkozhassék, akire a színház párttitkára hívta feil a A monumentális Beethoven-fej, mellette á művest sítani. Parányi, diósgyőri „műtermében” dolgozott lankadatlan kitartással, buzgalommal, vállalva az anyagi nehézségeket, a biztos létalap hiányával járó kockázatokat, hogy papírra, kartonra, vászonra vethesse mindazt, amit belső kényszerek sugallatára akart közölni a világgal. Nem volt könnyű a vállalt út. De akik látták a magányában vívódó ember rajzait, festő tanulmányait, elámulhattak, micsoda belső tűz, akaraterő és művészi hit fűtötte a merész fantáziájú művészt, aki maga erejéből sajátította el a festészet mesterségbeli, szakmai tudásanyagát. Egy-egy kész műnek is beváló tanulmánya mögött — alig hinnők —, hogy nem bújt meg egyetlen tanítómester, csak maga: Pataki János. Az utóbbi években már többször találkoztunk országos kiállításokon is müveivel, amelyek feltűntek eredeti hangvételükkel, formai és tartalmi vonatkozásban egyaránt. Érződött munkáin az egyéni meglátásokból fakadó lázas, szenvedélyes új útkeresés. Jónéhány hónapja nem volt látható Miskolcon a fiatal, körszakállas művész, s ismerősei, barátai gyakran kérdezgették, hová tűnt Pataki Jancsi. Most aztán a békéscsabai Néplap egyik januári számában közölt nagyobb színes riportból fény derül; hová is lett, mit csinál a mi Pataki Jánosunk. Megtudjuk, hogy négy hónapja a figyelmét. Nevét már Szegeden is jól ismerik. A Néplapból azt is megtudjuk, hogy a festő Pataki mái’ nemcsak fest és díszleteket; tervez, hanem rátért a szobrászatra is. Eleinte kisebb méretű faszobrokat faragott, majd miután a békéscsabai Kulich Gyula Termelőszövetkezettől sikerült szereznie egy másfél mázsányi fatönköt, abból egy hatalmas méretű Beethoven- fejet faragott ki, amelyet Géniusz címmel küldött be egy festményével együtt az idei országos kiállítás zsüribizottsá- gának. A csaknem kéthasábosi riport írója hosszabb beszélgetést közöl az új területre tért művésszel. „Magamban érzem buzogni az egész világot* amit kifejezni az akarat ösztökél. Kéréséit, kutatok mindig. Nem elégít ki a piktúra, öt hónapja faragok is. Ez a Beethoven-fej sok éves álmom ... A színházat nem lehet elválasztani a képzőművészettől... Jól érzem itt magamai) és tudom, hogy rengeteg élményt szerzek. Az emberek, érdekelnek, csak embereket festek, faragok. Izgat, hogy visszaadjam az ember karakterét, egy tekintet mélységéi* az embert formáló gondolatokat ... Szeretem a szimboüiz- must, úgy érzem, sok mindent) kifejezhetek vele.. így beszél az új területek! felfedezésére lendült művész, aki bizonyára még sokat fog hallatni magáról. A monumentális Beethoven-fej kifaragásá- ban — amennyire a fotókópiából megítélhetjük — ihletei szerepe volt a fatönk göcsörtos formáinak is, amelyek szinte) felkínálták a lángnyelvekkéníj lobogó haj illúzióját S Pataki, nyilván ki is aknázta ezt a. ^szimbolikus illúziót Az egészi alkotást bizonyos fíodin-i ihleí) lengi körül. A költői gondola-) tok közt tapogatózó művész ama meglátása, hogy a géniusz és a monumentalitás rokon kategóriák, már önmagában is a nagyvonalúság felé tereli törekvéseit Nem kis célokat tűzött maga elé Pataki János, de bizonyos, hogy aki ennyi akaraterővel, ilyen tántoríthatatlan céltudatossággal jutott el eddigi eredményeiig, el fogja érni nagyratörő céljait árkon-bokron át Hajdn Béla (Rettentő Irta: Horváth József (Rod riguez j LXIX. — Jo — intett hátra a sofőr. Géza nem tudta núre vélni « dolgot. A Széna térnél, a nyilas körzeti székház előtt a kocsi megtorpant. Rimóczy vezényszavára az egész banda leugrott a kocsiról. A sofőr is kiszállt. Rimóczy odaszólt Gézának: — Gyere, testvér, te is. Itt van egy kis jó itóka. Mielőtt bekukkantunk a spanyolokhoz, jót tesz egy kis szíverősítő. Géza kiszállt a kocsiból, A banda tagjai benyomakodtak a körzeti nyilasházba. Az őrség vidáman üdvözölte és beengedte őket. Géza utolsónak maradt, de az őr, aki látta, hogy Géza a sofőr mellől szállt ki, őt sem tartóztatta fel. A társaság egy folyosón ma- irfrozott át. Géza tétován pillantott körül. Jobbról egy nyitott ajtót látott, és egy üres szobát. A szoljában egy, a fal mellett álló »zéken egy telefonkészülék hevert. Géza egy másodperc tört része alatt megváltoztatta hadi- IRrvét. Először az volt az elgondolása, hogy a teherautót egészen a frontvonalig vezényli, majdcsak telitalálatot kap, s ott pusztul ez az egész banda. S ezekkel együtt pusztul ö is... De ez a telefon! ' A nyilasok az udvar felé iparkodtak. Géza észrevétlenül lemaradt tőlük, beugrott az üres szobába, és a telefonkagylóhoz kapott. Reszkető ujjakkal tárcsázta fel a spanvol követséget. — Halló? Ki van Ott? Tessék? Imre bácsi? Itt Géza! Megismered a hangomat? Igen? Biztos vagy benne, hogy velem beszélsz? Rodriguez ... Most figyelj! Negyedórán belül teremte készenlétet a kapunál! Egy teherautó fog közeledni. Előtte a kapukat kitárni! A kocsi befordul a kapun, be a parkba. Érted, Imre bácsi? Gyorsan körülnézett. Egy lélek sem volt a közelben. — Géppuskákat a parkban azonnal felállítani, rejteni! Amint a kocsi megáll, tűz. érted? A kocsira! Tűz, tűz, élő ember ne maradjon a kocsin! Érted? Kint lépések neszét hallotta. Lecsapta a kagylót. Látszólag gondtalanul kisétált a szobából. — Hol kószálsz, testvér? Miért nem jössz piálni? — kérdezte egy. nyilasi suhan c, akit Rimóczy Géza keresésére küldött — Májbeteg vagyok — hazudta Géza —, azonnal rosszul leszek a szeszesitaltól. — Ugyan, gyere csak! Belekarolt Gézába, és Rimóczy elé cipelte. Rimóczy egy bögréből vedelte a pálinkát. — Gyere, igyál! Ne tzenér- meskedj, az istenedet, majd meglátod, mennyivel könnyebb lesz az egész, ha egy-két decit beveszel! Géza felnevetett: — Igazad van, bánom is én most a májbajomat! Egészségiekre! Röhögtek és ittak. Géza tűzbe jött: — Igyunk még, a szentségét neki! Igyunk, testvérek, a halál jön-megy körülöttünk, de mi az nekünk, igaz-e? — Igaz! — vágta rá a banda kórusban. És megint ittak. Gézának könnyes volt a szeme. Rimóczy, a hadnagy észrevette. — Hát te? Ennyire nem bírod az italt? Géza megdühödött. Felhajtott egy fél bögre pálinkát. — Ez az! Mondom én, hogy van tebenned. magyar vér! — ordított a hadnagy. — Na még egyszer, aztán gyerünk! Ismét vedeltek. Nagy, szabálytalan rózsákban gyulladt ki a képükön a bőr. Aztán küódultak a nyilasházból, s felkapaszkodtak a teherautóra. Feri, a sofőr, mereven előre nézett. Biztonságérzete félig- meddig elázott a bütykösök körül. A teherautó rohanva kapaszkodott az Olasz fasorban. — Vigyázz, balra! — vezényelt Géza. — Merre? — kérdezte tétován a sofőr. — Mondom, hogy balra, abba a meredek utcába, felfelé! A spanyol követségre! — tette hozzá ordítva. A sofőr az egyes sebességbe kapcsolt. A motor bőgött. Ez jó — gondolta Géza —, legalább idejében észrevesz- nek. Jaj, csak Imre bácsi... Nem, ő nem szokta félreérteni a dolgokat. Elérték az első enyhe kanyart. — Tovább, tovább! — biztatta Géza a sofőrt. A motor prüszkölt, szinte üvöltött. Végre! Géza megpillantotta a sarkig kitárt töJgyfakaput. — Oda befordulunk, és átrobogunk a bejárón, érted? — Ühüm! — mondta Feri, a sofőr. Egy pillanatra elengedte lábával a gázpedált, jobbra csavarta a kormányt, megcélozta a bejáratot, aztán ismét a pedálra lépett. Á kocsi bőgve, rázkódva lódult be a követség kapuján. — Be oda, a parkba! — vezényelt Géza ismét. A sofőr engedelmeskedett. — Ide, az oldalsó falhoz! Feri befordította a kormányt. — Állj! — ordította Géza. A kocsi hirtelen megtorpant. Géza kivágta az ajtót, és egyetlen ugrással h földre vetette magát. Lehasalt a fal tövében. De még csak az egyik tenyerével tudott megtámaszkodni a földben, amikor felüvöltöttek a géppuskák. Géza lélekben felujongott. Sikerült... Megértett Imre bácsi... Édes kicsi Anna ... Mintha ütést mértek volna rá. De hogyan történhetett ez? Ez volt az utolsó gondolata. Elveszítette az eszméletét. * Amikor Géza úgy érezte, mintha valami hideg örvény a| víz felszíne felé sodorná őt aj mélyből, és először, oly hosszúj idő után, megrebbent az arca, Anna csaknem felsikoltott. Az orvos éberen figyelte a beteget, és ujját ajka elé emel-( te, teljes csendre intette a lányt. Géza roppant erőfeszítéssel felnyitotta szemhéiát. De men-] ten le is hunyta. A vakító vi-‘ lágosság szinte velejéig hatolt. Az orvos kézenfngta Annát] és kivezette a szobából. — Kislány, túl vagyunk a] nehezén... — mondta. (Folytatjuk.) Gépkocsi forgalmi telep épül Abaújszántón A Tokaj-Hegyalja vidékén, üzemeltetett tehergépkocsik, valamint autóbuszok javítására és karbantartására forgalmi telepet építenek Abaúj- szántón. A három millió forint költséggel épülő telep az év második felében készül el ég ott ötven autóbusz, illetve tehergépkocsi javítását, kezelését oldhatják meg a jelenleginél gyorsabban és kényelmesebben. Ez idő szerint ugyanis a járművek karbantartását úgynevezett műhelygép kocául «segítségével végzik.
