Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-02 / 27. szám
4 ESZAKMAGYARORSZÄQ Péntek, 1962. február í. Reg:^eltől — esti;? Kulturális mozaik Mezőkövesdről „Pihengetünk“ Reggel. A járási művelődési házban körülbelül húsz ember üldögél az asztaloknál. Kucsmában, nagykabálbán. Bizony nem valami barátságos itt az idő, dehát ekkora termet nem könnyű bemelegíteni. A művelődési háznak viszont ez az egyetlen helyisége, és így más megoldás egyelőre nincs. Az asztaloknál ülő emberek azonban láthatóan jól érzik magukat így is. Dominóznak, beszélgetnek, kártyáznak. Legtöbbjük túl van már a hatvanon, öszes hajú, nyugodt tekintetű emberek, akik gyakran felkeresik klubjukat, a nyugdíjasok klubját. — Jó dolog ez — mondják néhányan, amikor szóba elegyedünk. — Otthon elvégezzük a ránk szabott kevéske munkát, aztán eljövünk ide. Jól eltöltjük mindig az időt. Pihen- getünk. A többiek bólogatnak. Talán eszükbe jut az is, ahogyan régebben töltötték az időt, ahogyan régebben „pihengeftek”: makukázva a Hór patak hid- ján, nézegetve a már annyira megszökött utcaképet. Most a járási művelődési ház vezetői róluk is gondoskodtak. Klubot szerveztek részükre, ahová tagsági igazolvánnyal járnak. Mert ez is fontos. Üjra egy közösséghez tartoznak, szervezetten is. Jól érzik-e magukat? Nemrégiben egy klubestet rendeztek számukra. A fiatalok szolgáltak fel nekik. Az öregek vidám fejtörőn mérték össze erejüket. Milyen büszkén mutogatták az első helyezettek a könyvjutalmat! Aztán bemutatták, hogyan táncoltak ők régen. Szóval, jól telt az este. Es jól telik most a délelőtt 'S. Jó helyen vannak — mondogatják otthon az' asszonyok. Biztos helyen lehet őket keresed, ha szükséges. De csak a legritkább esetben mennek értük. Amikor megszólal a déli harangszó, kiürül a terem. Az ebédnél pontosnak kell lenni. Kiállítások A kiállítás állandó kelléke a művelődési háznak. Mindenki megszokta már, hogy bizonyos időközönként új képekkel cserélik fel a régieket és ezek között, sokszor nagyon érdekesek is találhatók. Például nemrégiben a kínai papírkivágás kiállítás, távol élő barátaink népművészetéből adott ízelítőt. De szép volt, jól sikerült a hódmezővásárhelyi képzőművészek kiállítása is. Nemrégiben a fotószakkör mutatta be munkáját „Megváltozott Mezőkövesd” címmel. Jelenleg újabb fotókiállítás képei díszítik a falakat. Ügy tervezik, hogy a közeljövőben a mai magyar grafikából adnak ízelítőt. Vasárnap délelőtt A vasárnap délelőtt a gyermekeké. Ilyenkor ők veszik birtokukba a művelődési ház termét. Televíziót néznek, vagy mesét hallgatnak, vagy a bábszakkör előadásának tapsolnak. Ezeket a vasárnapi foglalkozásokat 250—300 gyermek látogatja. Az apróságok, akik már most megszokják a művelődési ház légkörét, valószínűleg később is szívesen látogatnak majd ide. Tájolás A mezőkövesdiek munka- programjában ez is szerepel. Színjátszóik felkeresik a környező falvakat, községeket, ahol szintén bemutatják tudásukat. A KISZ együttese például a Néma levente című darabbal eddig legalább tíz községben járt. A tájolás fogalmába azonban több tartozik a puszta szereplésnél. Gyakorlati segítséget adnak a színdarabok tanításához, a ismeretterjesztő előadások közönségének szervezéséhez, a klubestek rendezéséhez. Szóval: segítik a falu művelődési életét. Klub-esték Igen elterjedt művelődési, szórakozási forma ez Mezőkövesden. A művelődési ház péntekenként rendezi a játékos, ! táncos klub-esteket. A műsoron szellemi fejtörő, klub- íoto, különféle játékok szerepelnek. A kérdéseket öt tagú, fiatalokból álló vezetőség dolgozza ki irodalomból, történelemből, képzőművészetből, sportból. A KISZ szombatonként rendezi az ugyancsak nagy látogatottságnak örvendő klubestéit. Hetenként 600-700 látogató A járási művelődési ház vezetői mostoha körülmények között dolgoznak. Mindössze egy terem áll rendelkezésükre. Ezt a termet azonban igyekeznek a lehető legjobban kihasználni és „megtölteni” programmal. Megfelelő, helyes programmal, amely vonzza is a közönséget. Persze nehéz feladat ez, hiszen az emberek szívesebben keresnek fel egy jól berendezett, impozáns helyiséget, ahol már a küllem is vonzó. A művelődési ház nem dicsekedhet ugyan vonzó küllemmel, mégis, aránylag nagy a látogatottsága. — Hetenként körülbelül 600 —700 ember fordul meg nálunk — mondja Szép László, a művelődési ház vezetője. — Legfontosabb feladatunk: ide szoktatni az embereket, megszerettetni velük a művelődési házat. Ez, úgy vélem, sikerült is. Ha utánanézünk a statisztikának, igazat kell adnunk a művelődési ház vezetőjének. Az egyik ismeretterjesztő előadáson például 350-en vettek részt, de kilencvennél kevesebben még nem hallgattak előadást. Némelyiket ismételni is kell. A klubtagok létszáma jelenleg 436. Kétségkívül ez a szám is eredményes munkáról tanúskodik. Sok jel bizonyítja: az évad eleji lanvhább kulturális élet felpezsdült. Egy autóbusz Este. A gimnázium előtt behavazott autóbusz állja közömbösen a csípős szél ostromát. Stoplámpái mintha nemcsak a fedél alá siető kocsiknak intenének figyelmeztetően, hanem a járókelőket is megállásra, pontosabban „betörésre” biztatnák. Igaz, különösebb biztatásra nincs is szükség, mert az autóbusz bármikor érkezik is, rendszerint telt ház elé teszi le a Miskolci Nemzeti Színház művészeit. A plakátok Tabi: Különleges világnap című vígjátékát hirdetik, erre gyülekeznek az emberek. — Gyakoriak a színházi előadások? — Általában havonta egyszer keresnek fel bennünket a hivatásos színészek — válaszol Póta György, a községi tanács népművelésügyi előadója. — Főleg Miskolcról és Egerből látogatnak hozzánk, de az Országos Rendező Iroda csoportjai is adnak műsort községünkben. — Az érdeklődés? — Mindig nagy. Azért is rendezzük ezeket az előadásokat a gimnázium dísztermében, mert ez a legmegfelelőbb helyiség. ... Az autóbusz ablaküvegeire jégvirágot rajzol a fagyos szél: stílszerűen köszönti az ülésen fázósan helyet • foglaló színészeket Priska Tibor (Rettentő Irta: Horváth József (Hód riguez j XLIX. — Ez igaz — gondolkodott el Géza. — Na, most a másik... A csoport egy új feladatot is kapott a pártvézetőségtől, Géza. Most légy okos, Domokos! — Éspedig? — Fegyvert, fegyvert kell szerezni és lőszert. Minél többet. Nemcsak a magunk számára, bár nekünk sem ártana némi készletre szert tenni, de más akciócsoportok részére is. Géza erősen töprengett. Imre bácsi pedig kedélyesen megjegyezte: — Mily esi kár, hogy a diplomataellátónak nincs fegyveres lószerosztálya, teringettét, most csak igényelni kellene... Géza lassan idős barátjára íordí tóttá terein tetét— Hátha lehet? — Mit, te? — Igényelni! — Ne bolondozz, Géza. — Lehet, hogy bolondság, lehet, hogy nem az. — Hadd hallom, mit forgatsz a fejedben. — Várj, Imre bácsi, ez még csak egy halvány ötlet Tudod mit? Átgondolom az egészet, s majd előállók valamivel. — Helyes. En is elgondoltam mar valamit. Géza kérdőn meredt Imre bácsira. — Van egy jó öreg hadiszokás, te Géza. Nem mondom, konzervatív elv ez, de alkalmasint modem időkben is használható. Ez meg úgy szól, hogy: „ha nincs fegyvered, szerezz az ellenségtől". — Mivel pedig az elmélet próbája a gyakorlat — moso- lyodott el Géza —, tulajdonképpen én is ilyesmiben kán ti- kálók. Még ma elmondom, mit találtam ki. Géza valóban félrevonult a felső villa egyik j rej tekébe. Órákon át gondolkozott. Estefelé odainvitálta Imre bácsit is. Anna nem is sejtette, miért maradt el az esti séta. Kár, hogy elmaradt... A vita hajnalig tartott Imre bácsi és Géza között. De a nagy terv megszületett. XIII. Báró Kemény Gábor, a nyilas kormány keszeg és bárgyú külügyminisztere már alig állt a lábán, amikor a minisztérium fő emberei, élükön Kerekes államtitkárral, végre magára hagyták. A testvérek valamennyien pártszolgálatos egyenruhát és fekete csizmát viselték. Ezáltal a hungarista külügyminisztérium sokkal inkább hasonlított egy kaszárnyához, mint a diplomácia meghitt csarnokához. Maga a nyilas báró is ilyen egyenruhában volt, de sem zubbonyt, sem derékszíját nem viselt. Viszont személyi titkára, az ő régi famulusa, szintén egyenruhában feszített: zöld inge fölött derékszíj-vállszíjat hordott. Most, hogy a titkár megjelent az ajtófélben és hóna alatt hatalmas paksamétát cipelt, a külügyminiszter valósággal megrémült. — Ezek micsodák? — nyöszörögte. — Ezek a legsürgősebb referálni valók — világosította fel őt a kövérkés titkár. — Édes gyerekem — siránkozott a báró —, nekem éppen elegem van mára. Nagynehe- zem megalkottuk a minisztérium végső konstrukcióját, aláírtam az utolsó kinevezési okmányt is, úristen, ha meggondolom, heteket töltöttünk ezzel az őrségváltással, de most már nem bírom tovább. És a miniszter keservesen gondolt arra, hogy Szálasi testvér valószínűleg nem is sejti, mit vállalt ő magára ezzel a külügyi tárcával. A nemzetve- zető nem egyszer célzást tett Q&g,iiz£t&k „Egyszerű ügy...“ U'gyszerű ügy ez, kc- ^ rém. így csináljuk már évek óta. Kitöltjük ezt a nyilatkozatot, aláíratjuk azzal, akivel kell és megkapjuk az illetményszenet. — A szénbányászati tröszt idős dolgozója elémleregette a stencilezett papírost. — No látja, ez a nyilatkozat. Az első sorokban a pontozott helyekre be kell írni a dolgozó nevét, születési évét, anyja nevét, foglalkozását, munkahelyét. Ezután néhány- soros szöveg következik: „... büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy illetményszén juttatására jogosult vagyok, mivel feleségemmel ... város (község) ... út (utca, tér) ... szám alatt közös háztartásban együtt élek.” Dátum, s a dolgozó aláírása. És egy mondatot olvashatunk még: „A közös háztartásban együttélést igazolom”. Ezután újra dátum és most már a háztömb-megbízott, vagyis az utcabizalmi aláírása következik. Mindeddig ugye válóban egyszerű? Idős munkásunk szerint a bonyodalom csak ott következik, hogy: — Munkából jövet el is mentem én a háztömb-megbízotthoz. De nem volt otthon. Elmentem hát egy óra múlva, aztán újra egy óra múlva. Negyedszerre már otthon találtam. Sajnos azonban nem írta alá a nyilatkozatomat. Azt mondta, hogy ő bizony nem tudja: együtt élek-e a feleségemmel, vagy sem? Mutattam neki a személyi igazolványomat, mindhiába. Azt javasolta, hogy adjon nyilatkozatot a házunkból két lakótársam, s ha ők kijelentik, hogy én együtt élek a feleségemmel, akkor ő is hajlandó ezt aláírni. — A házunkban mindössze három csaláá lakik. Csak az egyik szomszéd jött haza éjjel 11 óra előtt... De másnap mégiscsak sikerült végére járnom a dolognak. A szomszédaim nyilatkoztak az együttélésemről, ez meggyőzte az utcabizalmit, s így ő is nyilatkozott. Az én nyilatkozatomhoz tehát hozzácsatoltam az ő nyilatkozatukat, s így már remélem, hogy nem találnak rajta hibát a trösztnél... De mondom, egyszerű ügy ez, nem olyan nagy dolog. Hogy egy kicsit bosz- szantó? Ez igaz. Dehát mit csináljunk?... Mit csináljunk? Kedves szénbányászati tröszt illetékesei, kedves háztömbmegbízott és sokan másokt... Próbáljuk meg az ilyen és hasonló „egyszerű ügyeketI” még egy kicsit leegyszerűsíteni... Ne tápláljuk a bürokrácia ágas-bogas gyomnövényét, ne kérjünk igazolást az igazolások igazolására, ne gyarapítsuk az irattárak porosodó aktacsomóit, hanem — inkább próbáljunk meg az emberek szavának is hinni... Ha pedig ezt még nem merjük megtenni, akkor higgyünk a személyazonossági igazolvány adatainak, hiszen ennek a könyvecskének a 28—30. oldalán külön is felhívják mindenkinek a figyelmét arra. hogy: A személyi igazolvány az 55 ’ egyetlen olyan okmány, amellyel az igazolvány tulajdonosa személyazonosságát hiteltérdemlően igazolja... Egyszáz forintig térjedő pénzbírsággal sújtható az, alá a személyi adataiban történt változások átvezetése végett 48 órán belül nem jelentkezik a rendőrségen... A személyi igazolványról, vagy annak adatairól hiteles másolatot készíteni tilos”... R. A. A. magyar népszerű tudományos és doLumentumfilm gyártás terveiből A MAGYAR népszerű tudományos és dokumentum-filmgyártás idei terveiből kitűnik, hogy az alkotók ebben a két műfajban is bátor téma- választásra, új mondanivalók kifejezésére törekednek. A népszerű tudományos témakörből húsz filmet forgatnak. Az újdonságok társadalmi, történelmi kérdésekről szólnak majd és egy-egy biológiai, technikai, fizikai téma közérthető feldolgozására is vállalkoznak. Így például elhatározták, hogy filmet készítenek az emberi faj egységénöki arra, hogy éppen fáradozásai jutalmául harcolta ki számára Veesenmayertől, Hitler helytartójától, a külügyi tárcát, noha a németeknek más jelöltjük volt erre a posztra. Viszont ő, Szálasi ragaszkodott báró Kemény személyéhez, hiszen oly sokat köszönhetett neki, báró Keménynek. S ez igaz is: a nyilas báró a nyilasok hatalomraj uttatásának fáradhatatlan előharcosa volt. Igenám, de Szálasi úgy tett, mintha ezzel valami jutalomüdülésre küldte volna őt, báró Keményt, holott első percben kiderült, hogy ez egy rendkívül fárasztó őrhelye a hungarista birodalomnak! Szálasi így beszélt: —< A hungarista ideológia nagytérben és élettérben gondolkodik. Tehát az egész külügyi szolgálat nem is külügyi szolgálat a régi érteleimben, hanem előkészítése a nacionalista Európa-közösségnek. Hungarista felfogás szerint külpolitikái kérdés nem is merülhet fel az egyes államok részéről. Csupán az európai nagytérnek vannak külpolitikai kérdései a többi nagytérrel. Ezt a külpolitikát viszont Berlin irányítja. Báró Keménynek sohasem volt fogalma a „régi értelemben vett külügyi szolgálatról”, de azt máris érzékelte, hogy ez az „új értelemben vett külügyi szolgálat” egy nagy taposómalom. A hungarista pártvezetőség hangsúlyozta előtte, hogy a minisztériumból mindenkit ki kell rúgni, aki Horthy diplomáciáját szolgálta, ről — ebben a fajelmélet leleplezése a cél, s megmutatják az egyházi vagyon létrejöttének és mérhetetlen gyarapodásának kulisszatitkait. Ezt az újdonságot, amelynek címe: Péter-fillérektől a Szentlélek Bankig, nagyrészt külföldi riport-, híradó- és dokumentumfilmek részleteiből állítják össze. Tervbe vették az agy és az érlelem eredetének bemutatását, s néhány olyan kérdés megválaszolását, mint: értelmesek-e az állatok, érzéke- nyek-e a növények? A nép1 perc telefonon — Sárospatak 28, Rákóczi Gimnázium? — Igen, tessék! — Bizonyára megtörtént a félévi bizonyítványosztás az önök nagymúltú iskolájában is. Szeretnénk tudni, milyen eredményt értek el a pataki diákok az első félévben. — Iskolánk fennállásának 431. évében vagyunk. A 23 osztályban 829 tanulót bíráltunk el. Év eleje óta mindössze X tanulónk maradt ki, ilyen kedvező még sohasem volt iskolánkban a létszámalakulás. Tanulóink 58 százaléka diákotthonban lakik, 30 százaléka helybeli és 12 százaléka bejáró. — És a tanulmányi eredmény? — Sajnos néhány századdal gyengébb a tavalyinál, a középérdemjegyünk ugyanis tavaly ilyenkor 3,17 volt, most 3,14, a diákotthonoké ennél valamivel jobb: 3,31. Tanulóink 9,41 százaléka kitűnő és jeles, 31,24 százaléka jó, 35,34 százaléka közepes, 12,79 százaléka elégséges és 11,22 százaléka elégtelen osztályzatot .kapott most félévkor. Az első negyedévi intőkhöz, rovókhoz viszonyítva némi javulás történt, azonban az eredménnyel nem lehetünk megelégedettek. Oktató-nevelő munkánkkal azon leszünk, hogy minden segítséget megadjunk a tanulóknak, s reméljük, a második félévben ők is szorgalmasabban és eredményesebben tanulnak majd. mert ezek az urak egytől-egyig megbízhatatlanok, és főleg „anglomániások”. Helyettük energikus, érdemes és a hungarista ideológiától velőig áthatott férfiakat kell kinevezni. Ez a kampány folyt már hetek óta, és mostanára, mire az őrségváltás hiánytalanul és tökéletesen végétért, báró Kemény szinte összeroskadt a fáradtságtól. Ám a titkár hajthatatlanul zaklatta: — Legalább a legsürgősebb aktákat be kell mutatnom, miniszter testvér. A báró végül is megadta magát sorsának. A titkár végig referált néhány ügyet, majd jelentette főnökének: — Spanyolország budapesti, követségének ideiglenes ügyvivője, Diegó Rodriguez de Cam-1 poamor úr levelet intézett a külügyminisztériumhóz, illető-1 leg név szerint báró Kemény] testvérhez, amelyben személyes' kihallgatást kér a spanyol—] nagyar diplomáciai kapcsola-. tok felélénkítése tárgyában. ] A titkár letette a finom, me-] rített papíroson írott levelet a] miniszter elé. A levél első ívén' spanyol nyelven íródott a sző-] /eg, míg a második íven an-< iák hű magyar fordítása volt] olvasható. Mindkét nyelvű* szöveget Diegó Rodriguez de] ”arnpoamor ideiglenes ügyvi-* jő, követség! titkár írta alá. ] A miniszter váratlanul fel-] élénkült. < (Folytatjuk.) szerű tudományos filmek rendezői egy-egy szakterület kiváló képviselőjével társulva megkísérlik többek között a kristályszerkezetek, a természet geometriájának és különféle törvényszerűségeinek megértetését. Filmet kívánnak készíteni az emberi test mozgásának fizikájáról és mechanikájáról, a Mendelejev-rend- szerről, az űrhajózás abc- jéről és néhány képzőművészeti kérdésről. Bemutatják Gorka Géza művészetét. Egy másik filmjükben pedig arra törekednek, hogy közönségüket beavassák a képzőművészeti kompozíciók sajátosságaidba, jellemző vonásaiba. ; A DOKUMENTUM-filmek Irendezői az idén alkotásaikban arra törekednek, hogy az ]eddiginél gyakrabban kapjanak „kameravégre” életből el- ] lesett mozzanatokat, anélkül, hogy a szereplők tudnák: filmezik őket. „Rejtett kamerával” forgatják majd a Csepeli hétköznapok című új dokumentumfilmet és szatirikus kisfilmjeik egy részét. Elhatározták, hogy bemutatják a Balaton négy „arcát”, a négy évszakot a magyar tenger partján. Filmet forgatnak Budapest hídjainak „egyéniségéről”, a „cifra halál” egykori földjéről, az Ormánságról, a 15 éves lakásépítési tervről, s Beszélő íróasztalok címmel a hivatali munkáról, a bürokrácia elleni harcról,---------oOo--------I I. Ramses óriásszobra Az egyiptomi Sagígara területén egy szálloda építkezési munkálatai közben megtalálták II. Ramses fáraó óriásmé* retű gránit szobrának egyes darab j altRamses a 19. fáraó dinasztia tarja volt és Időszámításunk előtt 1370-ben került a trónra. Több mint 60 esztendeig uralkodott, amely időszakból szám- tálán emlékmű maradt fenn a Földközi-tenger partjaitól egészen a Nubiai sivatagig. Nemrégiben megtalálták II. Ramses két kisebb méretű, teljesen ép szobrát is, egyikük most a kairól főpályaudvar ■lőtt! hatalmas teret díszíti.
