Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-02 / 27. szám

4 ESZAKMAGYARORSZÄQ Péntek, 1962. február í. Reg:^eltől — esti;? Kulturális mozaik Mezőkövesdről „Pihengetünk“ Reggel. A járási művelődési házban körülbelül húsz ember üldögél az asztaloknál. Kucs­mában, nagykabálbán. Bizony nem valami barátságos itt az idő, dehát ekkora termet nem könnyű bemelegíteni. A műve­lődési háznak viszont ez az egyetlen helyisége, és így más megoldás egyelőre nincs. Az asztaloknál ülő emberek azon­ban láthatóan jól érzik magu­kat így is. Dominóznak, beszél­getnek, kártyáznak. Legtöbb­jük túl van már a hatvanon, öszes hajú, nyugodt tekintetű emberek, akik gyakran felkere­sik klubjukat, a nyugdíjasok klubját. — Jó dolog ez — mondják néhányan, amikor szóba ele­gyedünk. — Otthon elvégezzük a ránk szabott kevéske mun­kát, aztán eljövünk ide. Jól el­töltjük mindig az időt. Pihen- getünk. A többiek bólogatnak. Talán eszükbe jut az is, ahogyan ré­gebben töltötték az időt, aho­gyan régebben „pihengeftek”: makukázva a Hór patak hid- ján, nézegetve a már annyira megszökött utcaképet. Most a járási művelődési ház vezetői róluk is gondoskodtak. Klubot szerveztek részükre, ahová tag­sági igazolvánnyal járnak. Mert ez is fontos. Üjra egy kö­zösséghez tartoznak, szervezet­ten is. Jól érzik-e magukat? Nemrégiben egy klubestet ren­deztek számukra. A fiatalok szolgáltak fel nekik. Az öregek vidám fejtörőn mérték össze erejüket. Milyen büszkén mu­togatták az első helyezettek a könyvjutalmat! Aztán bemu­tatták, hogyan táncoltak ők régen. Szóval, jól telt az este. Es jól telik most a délelőtt 'S. Jó helyen vannak — mondo­gatják otthon az' asszonyok. Biztos helyen lehet őket keres­ed, ha szükséges. De csak a leg­ritkább esetben mennek értük. Amikor megszólal a déli ha­rangszó, kiürül a terem. Az ebédnél pontosnak kell lenni. Kiállítások A kiállítás állandó kelléke a művelődési háznak. Mindenki megszokta már, hogy bizonyos időközönként új képekkel cse­rélik fel a régieket és ezek kö­zött, sokszor nagyon érdekesek is találhatók. Például nemrégi­ben a kínai papírkivágás ki­állítás, távol élő barátaink népművészetéből adott ízelítőt. De szép volt, jól sikerült a hódmezővásárhelyi képzőmű­vészek kiállítása is. Nemrégi­ben a fotószakkör mutatta be munkáját „Megváltozott Mező­kövesd” címmel. Jelenleg újabb fotókiállítás képei díszí­tik a falakat. Ügy tervezik, hogy a közeljövőben a mai ma­gyar grafikából adnak ízelítőt. Vasárnap délelőtt A vasárnap délelőtt a gyer­mekeké. Ilyenkor ők veszik birtokukba a művelődési ház termét. Televíziót néznek, vagy mesét hallgatnak, vagy a báb­szakkör előadásának tapsolnak. Ezeket a vasárnapi foglalkozá­sokat 250—300 gyermek láto­gatja. Az apróságok, akik már most megszokják a művelődési ház légkörét, valószínűleg ké­sőbb is szívesen látogatnak majd ide. Tájolás A mezőkövesdiek munka- programjában ez is szerepel. Színjátszóik felkeresik a kör­nyező falvakat, községeket, ahol szintén bemutatják tudá­sukat. A KISZ együttese pél­dául a Néma levente című darabbal eddig legalább tíz községben járt. A tájolás fogalmába azon­ban több tartozik a puszta sze­replésnél. Gyakorlati segítséget adnak a színdarabok tanításá­hoz, a ismeretterjesztő előadá­sok közönségének szervezésé­hez, a klubestek rendezéséhez. Szóval: segítik a falu művelő­dési életét. Klub-esték Igen elterjedt művelődési, szórakozási forma ez Mező­kövesden. A művelődési ház péntekenként rendezi a játé­kos, ! táncos klub-esteket. A műsoron szellemi fejtörő, klub- íoto, különféle játékok szere­pelnek. A kérdéseket öt tagú, fiatalokból álló vezetőség dol­gozza ki irodalomból, történe­lemből, képzőművészetből, sportból. A KISZ szombatonként ren­dezi az ugyancsak nagy látoga­tottságnak örvendő klubestéit. Hetenként 600-700 látogató A járási művelődési ház ve­zetői mostoha körülmények között dolgoznak. Mindössze egy terem áll rendelkezésükre. Ezt a termet azonban igyekez­nek a lehető legjobban kihasz­nálni és „megtölteni” program­mal. Megfelelő, helyes prog­rammal, amely vonzza is a kö­zönséget. Persze nehéz feladat ez, hiszen az emberek szíve­sebben keresnek fel egy jól be­rendezett, impozáns helyiséget, ahol már a küllem is vonzó. A művelődési ház nem dicseked­het ugyan vonzó küllemmel, mégis, aránylag nagy a látoga­tottsága. ­— Hetenként körülbelül 600 —700 ember fordul meg nálunk — mondja Szép László, a mű­velődési ház vezetője. — Leg­fontosabb feladatunk: ide szoktatni az embereket, meg­szerettetni velük a művelődési házat. Ez, úgy vélem, sikerült is. Ha utánanézünk a statiszti­kának, igazat kell adnunk a művelődési ház vezetőjének. Az egyik ismeretterjesztő elő­adáson például 350-en vettek részt, de kilencvennél keve­sebben még nem hallgattak előadást. Némelyiket ismételni is kell. A klubtagok létszáma jelenleg 436. Kétségkívül ez a szám is eredményes munkáról tanúskodik. Sok jel bizonyítja: az évad eleji lanvhább kultu­rális élet felpezsdült. Egy autóbusz Este. A gimnázium előtt be­havazott autóbusz állja közöm­bösen a csípős szél ostromát. Stoplámpái mintha nemcsak a fedél alá siető kocsiknak inte­nének figyelmeztetően, hanem a járókelőket is megállásra, pontosabban „betörésre” biz­tatnák. Igaz, különösebb bizta­tásra nincs is szükség, mert az autóbusz bármikor érkezik is, rendszerint telt ház elé teszi le a Miskolci Nemzeti Színház művészeit. A plakátok Tabi: Különleges világnap című víg­játékát hirdetik, erre gyüle­keznek az emberek. — Gyakoriak a színházi elő­adások? — Általában havonta egy­szer keresnek fel bennünket a hivatásos színészek — válaszol Póta György, a községi tanács népművelésügyi előadója. — Főleg Miskolcról és Egerből lá­togatnak hozzánk, de az Orszá­gos Rendező Iroda csoportjai is adnak műsort községünkben. — Az érdeklődés? — Mindig nagy. Azért is rendezzük ezeket az előadáso­kat a gimnázium dísztermé­ben, mert ez a legmegfelelőbb helyiség. ... Az autóbusz ablaküve­geire jégvirágot rajzol a fagyos szél: stílszerűen köszönti az ülésen fázósan helyet • foglaló színészeket Priska Tibor (Rettentő Irta: Horváth József (Hód riguez j XLIX. — Ez igaz — gondolkodott el Géza. — Na, most a másik... A csoport egy új feladatot is ka­pott a pártvézetőségtől, Géza. Most légy okos, Domokos! — Éspedig? — Fegyvert, fegyvert kell szerezni és lőszert. Minél töb­bet. Nemcsak a magunk szá­mára, bár nekünk sem ártana némi készletre szert tenni, de más akciócsoportok részére is. Géza erősen töprengett. Im­re bácsi pedig kedélyesen meg­jegyezte: — Mily esi kár, hogy a diplo­mataellátónak nincs fegyver­es lószerosztálya, teringettét, most csak igényelni kellene... Géza lassan idős barátjára íordí tóttá terein tetét­— Hátha lehet? — Mit, te? — Igényelni! — Ne bolondozz, Géza. — Lehet, hogy bolondság, lehet, hogy nem az. — Hadd hallom, mit forgatsz a fejedben. — Várj, Imre bácsi, ez még csak egy halvány ötlet Tudod mit? Átgondolom az egészet, s majd előállók valamivel. — Helyes. En is elgondoltam mar valamit. Géza kérdőn meredt Imre bácsira. — Van egy jó öreg hadiszo­kás, te Géza. Nem mondom, konzervatív elv ez, de alkal­masint modem időkben is használható. Ez meg úgy szól, hogy: „ha nincs fegyvered, sze­rezz az ellenségtől". — Mivel pedig az elmélet próbája a gyakorlat — moso- lyodott el Géza —, tulajdon­képpen én is ilyesmiben kán ti- kálók. Még ma elmondom, mit találtam ki. Géza valóban félrevonult a felső villa egyik j rej tekébe. Órákon át gondolkozott. Estefelé odainvitálta Imre bácsit is. Anna nem is sejtette, miért maradt el az esti séta. Kár, hogy elmaradt... A vita hajnalig tartott Imre bácsi és Géza között. De a nagy terv megszületett. XIII. Báró Kemény Gábor, a nyi­las kormány keszeg és bárgyú külügyminisztere már alig állt a lábán, amikor a minisztérium fő emberei, élükön Kerekes ál­lamtitkárral, végre magára hagyták. A testvérek vala­mennyien pártszolgálatos egyenruhát és fekete csizmát viselték. Ezáltal a hungarista külügyminisztérium sokkal in­kább hasonlított egy kaszár­nyához, mint a diplomácia meghitt csarnokához. Maga a nyilas báró is ilyen egyenruhá­ban volt, de sem zubbonyt, sem derékszíját nem viselt. Viszont személyi titkára, az ő régi famulusa, szintén egyen­ruhában feszített: zöld inge fö­lött derékszíj-vállszíjat hor­dott. Most, hogy a titkár meg­jelent az ajtófélben és hóna alatt hatalmas paksamétát ci­pelt, a külügyminiszter való­sággal megrémült. — Ezek micsodák? — nyö­szörögte. — Ezek a legsürgősebb re­ferálni valók — világosította fel őt a kövérkés titkár. — Édes gyerekem — sirán­kozott a báró —, nekem éppen elegem van mára. Nagynehe- zem megalkottuk a minisztéri­um végső konstrukcióját, aláír­tam az utolsó kinevezési ok­mányt is, úristen, ha meggon­dolom, heteket töltöttünk ez­zel az őrségváltással, de most már nem bírom tovább. És a miniszter keservesen gondolt arra, hogy Szálasi test­vér valószínűleg nem is sejti, mit vállalt ő magára ezzel a külügyi tárcával. A nemzetve- zető nem egyszer célzást tett Q&g,iiz£t&k „Egyszerű ügy...“ U'gyszerű ügy ez, kc- ^ rém. így csináljuk már évek óta. Kitöltjük ezt a nyilatkozatot, aláíratjuk az­zal, akivel kell és megkap­juk az illetményszenet. — A szénbányászati tröszt idős dolgozója elémleregette a stencilezett papírost. — No látja, ez a nyilatkozat. Az első sorokban a ponto­zott helyekre be kell írni a dolgozó nevét, születési évét, anyja nevét, foglalkozását, munkahelyét. Ezután néhány- soros szöveg következik: „... büntetőjogi felelőssé­gem tudatában kijelentem, hogy illetményszén juttatásá­ra jogosult vagyok, mivel fe­leségemmel ... város (község) ... út (utca, tér) ... szám alatt közös háztartásban együtt élek.” Dátum, s a dolgozó aláírá­sa. És egy mondatot olvasha­tunk még: „A közös háztar­tásban együttélést igazolom”. Ezután újra dátum és most már a háztömb-megbízott, vagyis az utcabizalmi aláírá­sa következik. Mindeddig ugye válóban egyszerű? Idős munkásunk szerint a bonyodalom csak ott következik, hogy: — Munkából jövet el is mentem én a háztömb-meg­bízotthoz. De nem volt ott­hon. Elmentem hát egy óra múlva, aztán újra egy óra múlva. Negyedszerre már ott­hon találtam. Sajnos azonban nem írta alá a nyilatkozato­mat. Azt mondta, hogy ő bi­zony nem tudja: együtt élek-e a feleségemmel, vagy sem? Mutattam neki a sze­mélyi igazolványomat, mind­hiába. Azt javasolta, hogy adjon nyilatkozatot a házunk­ból két lakótársam, s ha ők kijelentik, hogy én együtt élek a feleségemmel, akkor ő is hajlandó ezt aláírni. — A házunkban mindössze három csaláá lakik. Csak az egyik szomszéd jött haza éjjel 11 óra előtt... De másnap mé­giscsak sikerült végére jár­nom a dolognak. A szomszé­daim nyilatkoztak az együtt­élésemről, ez meggyőzte az utcabizalmit, s így ő is nyi­latkozott. Az én nyilatkoza­tomhoz tehát hozzácsatoltam az ő nyilatkozatukat, s így már remélem, hogy nem ta­lálnak rajta hibát a tröszt­nél... De mondom, egyszerű ügy ez, nem olyan nagy do­log. Hogy egy kicsit bosz- szantó? Ez igaz. Dehát mit csináljunk?... Mit csináljunk? Kedves szénbányászati tröszt illetéke­sei, kedves háztömbmegbí­zott és sokan másokt... Pró­báljuk meg az ilyen és ha­sonló „egyszerű ügyeketI” még egy kicsit leegyszerűsí­teni... Ne tápláljuk a büro­krácia ágas-bogas gyomnövé­nyét, ne kérjünk igazolást az igazolások igazolására, ne gyarapítsuk az irattárak po­rosodó aktacsomóit, hanem — inkább próbáljunk meg az emberek szavának is hinni... Ha pedig ezt még nem mer­jük megtenni, akkor higgyünk a személyazonossági igazol­vány adatainak, hiszen ennek a könyvecskének a 28—30. oldalán külön is felhívják mindenkinek a figyelmét ar­ra. hogy: A személyi igazolvány az 55 ’ egyetlen olyan ok­mány, amellyel az igazolvány tulajdonosa személyazonossá­gát hiteltérdemlően igazolja... Egyszáz forintig térjedő pénz­bírsággal sújtható az, alá a személyi adataiban történt változások átvezetése végett 48 órán belül nem jelentke­zik a rendőrségen... A sze­mélyi igazolványról, vagy an­nak adatairól hiteles másola­tot készíteni tilos”... R. A. A. magyar népszerű tudományos és doLumentumfilm gyártás terveiből A MAGYAR népszerű tudo­mányos és dokumentum-film­gyártás idei terveiből kitűnik, hogy az alkotók ebben a két műfajban is bátor téma- választásra, új mondanivalók kifejezésére törekednek. A népszerű tudományos téma­körből húsz filmet forgatnak. Az újdonságok társadalmi, történelmi kérdésekről szól­nak majd és egy-egy biológiai, technikai, fizikai téma köz­érthető feldolgozására is vál­lalkoznak. Így például el­határozták, hogy filmet készí­tenek az emberi faj egységé­nöki arra, hogy éppen fárado­zásai jutalmául harcolta ki szá­mára Veesenmayertől, Hitler helytartójától, a külügyi tár­cát, noha a németeknek más jelöltjük volt erre a posztra. Viszont ő, Szálasi ragaszkodott báró Kemény személyéhez, hi­szen oly sokat köszönhetett ne­ki, báró Keménynek. S ez igaz is: a nyilas báró a nyilasok ha­talomraj uttatásának fáradha­tatlan előharcosa volt. Igenám, de Szálasi úgy tett, mintha ez­zel valami jutalomüdülésre küldte volna őt, báró Keményt, holott első percben kiderült, hogy ez egy rendkívül fárasztó őrhelye a hungarista biroda­lomnak! Szálasi így beszélt: —< A hungarista ideológia nagytérben és élettérben gon­dolkodik. Tehát az egész kül­ügyi szolgálat nem is külügyi szolgálat a régi érteleimben, hanem előkészítése a naciona­lista Európa-közösségnek. Hun­garista felfogás szerint külpo­litikái kérdés nem is merülhet fel az egyes államok részéről. Csupán az európai nagytérnek vannak külpolitikai kérdései a többi nagytérrel. Ezt a külpoli­tikát viszont Berlin irányítja. Báró Keménynek sohasem volt fogalma a „régi értelem­ben vett külügyi szolgálatról”, de azt máris érzékelte, hogy ez az „új értelemben vett kül­ügyi szolgálat” egy nagy tapo­sómalom. A hungarista pártve­zetőség hangsúlyozta előtte, hogy a minisztériumból min­denkit ki kell rúgni, aki Hor­thy diplomáciáját szolgálta, ről — ebben a fajelmélet le­leplezése a cél, s megmutatják az egyházi vagyon létrejötté­nek és mérhetetlen gyarapodá­sának kulisszatitkait. Ezt az újdonságot, amelynek címe: Péter-fillérektől a Szentlélek Bankig, nagyrészt külföldi riport-, híradó- és dokumen­tumfilmek részleteiből állítják össze. Tervbe vették az agy és az érlelem eredetének bemutatá­sát, s néhány olyan kérdés megválaszolását, mint: értel­mesek-e az állatok, érzéke- nyek-e a növények? A nép­1 perc telefonon — Sárospatak 28, Rákóczi Gimnázium? — Igen, tessék! — Bizonyára megtörtént a félévi bizonyítványosztás az önök nagymúltú iskolájában is. Szeretnénk tudni, milyen eredményt értek el a pataki diákok az első félévben. — Iskolánk fennállásának 431. évében vagyunk. A 23 osztályban 829 tanulót bírál­tunk el. Év eleje óta mind­össze X tanulónk maradt ki, ilyen kedvező még sohasem volt iskolánkban a létszám­alakulás. Tanulóink 58 száza­léka diákotthonban lakik, 30 százaléka helybeli és 12 száza­léka bejáró. — És a tanulmányi ered­mény? — Sajnos néhány századdal gyengébb a tavalyinál, a középérdemjegyünk ugyanis tavaly ilyenkor 3,17 volt, most 3,14, a diákotthonoké ennél valamivel jobb: 3,31. Tanuló­ink 9,41 százaléka kitűnő és jeles, 31,24 százaléka jó, 35,34 százaléka közepes, 12,79 száza­léka elégséges és 11,22 száza­léka elégtelen osztályzatot .ka­pott most félévkor. Az első negyedévi intőkhöz, rovókhoz viszonyítva némi javulás tör­tént, azonban az eredménnyel nem lehetünk megelégedettek. Oktató-nevelő munkánkkal azon leszünk, hogy minden segítséget megadjunk a ta­nulóknak, s reméljük, a máso­dik félévben ők is szorgalma­sabban és eredményesebben tanulnak majd. mert ezek az urak egytől-egyig megbízhatatlanok, és főleg „anglomániások”. Helyettük energikus, érdemes és a hun­garista ideológiától velőig át­hatott férfiakat kell kinevez­ni. Ez a kampány folyt már hetek óta, és mostanára, mire az őrségváltás hiánytalanul és tökéletesen végétért, báró Ke­mény szinte összeroskadt a fá­radtságtól. Ám a titkár hajthatatlanul zaklatta: — Legalább a legsürgősebb aktákat be kell mutatnom, miniszter testvér. A báró végül is megadta magát sorsának. A titkár végig referált né­hány ügyet, majd jelentette főnökének: — Spanyolország budapesti, követségének ideiglenes ügyvi­vője, Diegó Rodriguez de Cam-1 poamor úr levelet intézett a külügyminisztériumhóz, illető-1 leg név szerint báró Kemény] testvérhez, amelyben személyes' kihallgatást kér a spanyol—] nagyar diplomáciai kapcsola-. tok felélénkítése tárgyában. ] A titkár letette a finom, me-] rített papíroson írott levelet a] miniszter elé. A levél első ívén' spanyol nyelven íródott a sző-] /eg, míg a második íven an-< iák hű magyar fordítása volt] olvasható. Mindkét nyelvű* szöveget Diegó Rodriguez de] ”arnpoamor ideiglenes ügyvi-* jő, követség! titkár írta alá. ] A miniszter váratlanul fel-] élénkült. < (Folytatjuk.) szerű tudományos filmek rendezői egy-egy szakterület kiváló képviselőjével társulva megkísérlik többek között a kristályszerkezetek, a termé­szet geometriájának és külön­féle törvényszerűségeinek megértetését. Filmet kívánnak készíteni az emberi test moz­gásának fizikájáról és mecha­nikájáról, a Mendelejev-rend- szerről, az űrhajózás abc- jéről és néhány képzőművé­szeti kérdésről. Bemutatják Gorka Géza művészetét. Egy másik filmjükben pedig arra törekednek, hogy közönségü­ket beavassák a képzőművé­szeti kompozíciók sajátosságai­dba, jellemző vonásaiba. ; A DOKUMENTUM-filmek Irendezői az idén alkotásaik­ban arra törekednek, hogy az ]eddiginél gyakrabban kapja­nak „kameravégre” életből el- ] lesett mozzanatokat, anélkül, hogy a szereplők tudnák: fil­mezik őket. „Rejtett kamerá­val” forgatják majd a Csepeli hétköznapok című új doku­mentumfilmet és szatirikus kisfilmjeik egy részét. Elhatá­rozták, hogy bemutatják a Balaton négy „arcát”, a négy évszakot a magyar tenger partján. Filmet forgatnak Budapest hídjainak „egyénisé­géről”, a „cifra halál” egykori földjéről, az Ormánságról, a 15 éves lakásépítési tervről, s Beszélő íróasztalok címmel a hivatali munkáról, a bürokrá­cia elleni harcról,---------oOo--------­I I. Ramses óriásszobra Az egyiptomi Sagígara terü­letén egy szálloda építkezési munkálatai közben megtalál­ták II. Ramses fáraó óriásmé* retű gránit szobrának egyes darab j alt­Ramses a 19. fáraó dinasztia tarja volt és Időszámításunk előtt 1370-ben került a trónra. Több mint 60 esztendeig ural­kodott, amely időszakból szám- tálán emlékmű maradt fenn a Földközi-tenger partjaitól egészen a Nubiai sivatagig. Nemrégiben megtalálták II. Ramses két kisebb méretű, tel­jesen ép szobrát is, egyikük most a kairól főpályaudvar ■lőtt! hatalmas teret díszíti.

Next

/
Thumbnails
Contents