Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

ESZARMAGYAEORSZAO Szerda, 1962. február 11. A falusi kulturális munka néhány kérdése megyénkben (III.) A segítségről esett már Gyakran szó atrúi, hogy a falusi népművelési munkát segíteni kell a község vala­mennyi tömegszervezetének, ezen túlmenően pedig a járási, megyei szerveknek is. Segítsé­get vár a falu az üzemektől, gyáraktól, a különféle intéz­ményektől is. Nem fölösleges időtöltés talán, ha beszélünk erről is: mit várhat a falu a segitőktől? Mi az a segítség, amit a „külső erők” adhatnak, és mi az a munka, amit a falu vezetőinek kötelessége elvégez­ni a kulturális élet kibonta­kozásáért, fokozásáért? Az üzemek, gyárak hosszú idő óta céltudatosan segítenek ebben a munkában. Mondhat­nék úgy is, hogy feladatukat a már évek hosszú során ki­alakult szokások, tradíciók szabják meg A „tájolást” pél­dául ma már szinte minden nagyobb üzemi kultúrcsoport kötelességének tartja. Nemcsak azért — a legjobbak különö­sen nem azért —, hogy ezzel saját bevételüket növeljék, hi­szen tudunk olyan eseteket is, hogy a bevételt teljes egészé­ben átadták annak a falusi művelődési otthonnak, ahol éppen szerepeltek. Nem pérfz- íorrásként keresik fel a köz­ségeket, hanem azért, hogy jó­tanácsokkal, tapasztalataik átadásával, hasznos útmutatás­sal támogassák, segítsék a fa­lusi művelődési otthonok mun­káját. Sok mindenről lehet ilyenkor beszélni és beszélnek is. Milyen szempontokat kell figyelembe vermi a darab ki­választásánál, milyen módon segítheti a rendező a darab mondanivalójának érvényesü­lését, milyenek legyenek az is­meretterjesztő előadások, mi­lyen módszerekkel próbálkoz­zanak a közönségszervezésnél stb. Nemcsak az üzemek, ha­nem a jól dolgozó járási mű­velődési otthonok vezetői is ilyen segítséget adnak a. köz­ségeknek. Talán érdemes itt Mezőkövesd példájára utalni, ahol a meglehetősen mostoha körülmények között is eleget tudnak tenni a tájolás ilyen értelmű munkájának. Az üzemek azonban nem­csak elvi problémákban segí­tenek, hanem anyagi támoga­tást is adnak. Az ózdi kohá­szat például 1960-ban 40 ezer forintot adott a járás községei­nek kulturális célokra, mint­egy 15—20 ezer forint értékű könyvet ajándékozott a könyv­táraknak. Folytathatnánk to­vább az anyagi segítségnyúj­tás példáinak sorát, de e cikk­nek nem az anyagi támogatás felsorolása, jelentőségének el­ismertetése a célja, hiszen er­re — úgy véljük — nincs is szükség. Sok számadatot fel­sorolhatnánk például arról, hogy a megyei tanács évről évre milyen összegeket fordít falusi kulturális célokra. Az anyagi támogatás óriási jelen­tőségű egy-egy csoport életé­ben. De nézzük tovább, a nem anyagi jellegű segítség kérdé­sét. örvendetes jelenség, hogy községeinkben egyre több he­lyen próbálkoznak irodalmi színpadok alakításával, irodal­mi műsoros estek rendezésé­vel. Nagyszérű tény ez, amit csak üdvözölni lehet. Nem sza­bad azonban figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy eze­ken az esteken, általában az irodalmi színpadok rendezvé­nyein — éppen kiforratlansá­guk következtében — nagy a hibalehetőség. A leggyakoribb hiba — amiről már több he­lyen és több alkalommal is szó esett — a szimplifikálás. A költőt, vagy írót úgy próbál­ják bemutatni, hogy közben nem beszélnek az akkori társadalmi adottságokról, a környezet alakító, formáló ere­jéről. az objektív erők együtt­hatójáról. pedig ezek nélkül teljesen elképzelhetetlen, hogy Sülthűs — tűz nélkül Újszerű módon, a vendég asztalánál zsír és tűz nélkül sütik a. húst az Astoria Szálló éttermében. Hosszas kísérletezés után dolgozta ki ezt, a régitől me­rőben eltérő sütési módot a szálló egyik dolgozója. A nyershúst — az újfajta recep­tura szerint — leheletvékony ónfóliába csavarják és a külön e célra készített kézi infra- nyárson sütik ropogósra. Zsír­ra azért nincs szükség a sütés­kor, mert az ónfólia légmente­sen elzárja a húst, így az infrasugarak hatására saját, úgynevezett sejtközi zsírjában is megpuhul. Az újfajta sütési mód nemcsak olcsó, de igen gyors is. A legkeményebb hús átsütése sem tart tovább há­rom percnél. A zsír és tűz nél­küli sütéssel egyelőre csak az Astoriában kísérleteznek, de ha a Véndéglátóipari Főigaz­gatóság elfogadja az újítást, rövidesen minden büfében rendelhet a közönség zsírmen­tes sültet. bárkiről is pontos képet ad­hassunk. Csak a maga környe­zetébe állított emberről kap­hat hű képet a közönség. Kü­lönösen szem előtt kell ezt tar­taniuk a falusi művelődési otthonok vezetőinek, mert a közönség — kellő tájékoztatás híján — esetleg értetlenül hall­gatja a legszebb, legtöbb mon- danivalójú művet is. Jogos a kezdő irodalmi színpádok ve­zetőinek segítségvárása. A pe­dagógusok, esetleg a borsodi írók,, költők is sokat tehetnek ezért az ügyért. Egy másik kérdés, amiről érdemes beszélni, a zenekul­túrában adódó segítség kérdé­se. A Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, vagy a sátoraljaújhelyi zene­iskola tanárai, növendékei gyakran felkeresik a falusi művelődési otthonokat. A Mis­kolci Zeneművészeti Szakisko­la például az elmúlt évben 146 esetben adott műsort, ennek igen jelentős hányadát a köz­ségekben tartották. Az intézet tanárai, növendékei tudnának a legtöbbet beszélni arról, hogy fellépésük sokszor milyen ne­hézségekbe ütközött. A legna­gyobb nehézség például nem az volt, hogy fűtetlen helyi-, ségben adtak hangversenyt, ami után a kórus fele lebete­gedett, hanem a közönség­hiány. Egyszerűen: nem tud­tak kinek hangversenyezni. Készek voltak elmenni a köz­ségekbe — nyilván ezután is elmennek majd —, de a falusi emberek zenei műveltségének emeléséhez, ami igen nehéz te­rület, már nem elég pusztán az ő segíteni akarásuk. Segí­teni kell a falu vezető embe­reinek is — a közönségszerve­zéssel. Mert ez már nem az intézet vezetőinek, vagy nö­vendékeinek a dolga. Számos példát lehetne emlí­teni a falusi kóruskultúra fej­lődésének illusztrálására is. Kétségtelen, hogy ezt is segí­teni kell zenei intézeteinknek, zenei szakembereinknek. Se­gíteni kell tanácsokkal, útmu­tatással és az ilyenféle segít­ségadásnak zenei intézeteink vezetői bizonyára meg is talál­ják a módját. Nem lehet azon­ban tőlük elvárni, hogy ők maguk menjenek ki valamely faluba — kórust szervezni. Ez nem az ő feladatuk. Népművelési a gyárak, a nagyobb művelő­dési otthonok, a falu kulturá­lis életéért felelősséget érző emberek sok segítséget adnak a falunak. Segítséget, útmuta­tást, de nem tudják megvívni a falu kultúrforradalmát. Ezért legtöbbet a helyszínen tehet­nek azok, akik a falu min­dennapjaiban élnek. Priska Tibor Ismertető füzet Az egyre népszerűbb csalá­di és társadalmi ünnepségek megrendezéséről a Miskolc vá­rosi Tanács művelődésügyi osz­tálya módszertani füzetet ad ki. A kiadványban részletesen megírják, hogy a tanácsok és a tömegszervezetek milyen módszerek felhasználásával te­hetik még ünnepélyesebbé a KISZ-esküvőket, az úttörö- avatásolcat, a névadó ünnepsé­geket és a lakáskulcsátadáso­kat. A füzet, amely március­ban jelenik meg, számos be­szédvázlatot is tartalmaz. Megölte s pipája a magyarszéki öreg juhászt Pillán Péter öreg juhász az egyik januárvégi verőfényes napon pipázgatva legeltette nyáját a magyarszéki határ­ban. Legeltetés közben leheve- redett a száraz fűre és hama­rosan elnyomta az álom. Többé nem is ébredt fel. Még akkor sem, amikor a szájában ma­radt pipából Kihullott a parázs és meggyújlotta a ruháját. Előzőleg, mint a vizsgálat meg­állapította, bort ivott az öreg­ember és ezzel magyarázható, hogy nem ébredt fel a tűzre. Az égő ruha lángralobbantotta körülötte az avart is. A pipa által okozott tűz és a nagy füst álmában ölte meg a 68 éves embert. Körülötte egy holdnyi területen leégett a legelő is. Birkái szanaszét fu­tottak, csak két kutyája — a magányos juhász hűséges társai maradtak mellette. Közönségszolgálat fiz idén sűrítik az autóbuszjáratokat Borsodban, több taxiállomás tesz Miskolcon A miskolci 3-as Autóközle­kedési - Vállalat — csaknem hatszáz autóbuszával, illetve taxijával — az elmúlt évben több mint harminckét millió utast szállított Borsodban. Az idén ennél is nagyobb utas- forgalomra számítanak, ezért az autóbuszparkot negyvenkét új kocsival növelik. Ennek na­gyobb részét a kis befogadó- képességű, korszerűtlen, bó- dés, az úgynevezett fakaru- szok kicserélésére, részben pe­dig a járatok sűrítésére, illet­ve további községeknek az Munkaverseny a SZÖYOSZ kongresszusa tiszteletére A Nyékládháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet dolgozói nagy gondot fordíta­nak új tagok toborzására, s a részjegytervek teljesítésére, hogy ezzel is elősegítsék a szö­vetkezet saját vagyonának nö­vekedését és az egyes beruhá­zásokhoz minél kevesebb ál­lami hitelt kelljen igénybe venniük. A szövetkezet dolgozói a SZÖVOSZ közelgő V. kong­resszusának tiszteletére mim- kaversenyt szerveztek és vál­lalták, hogy ez évi részjegyter- vüket 120 százalékra teljesítik. Ebben a munkában 1961-ben is szép eredményeket értek el: csaknem 200 százalékra telje­sítették tervüket. autóbuszíorgalomiba való fee-J kapcsolására használják fel. így például az eddiginél több autóbusz közlekedik majd a Miskolc — Sajóbábomy, a Ru- dabánya — Edélény szaka­szon, s ugyancsak javítják a forgalmat Ózdon is. Uj járat indul Tomyosnémeti — Hidas­németi, valamint Miskolc — Sóstófalva között. Több útvo­nalon a pótkocsis járatok sza­porításával is igyekeznék az utazók kényelmét szolgálni. Néhány vonalon bevezetik az idén a kalauz nélküli, úgyne­vezett perselyes járatokat. Lényegesen javult az utób­bi időben a megye lakosságá­nak taxi-ellátottsága is. Mis­kolcon kívül a megyében — harmincöt személygépkocsival — már tizennyolc taxítelep- hely működik. Miskolcon az idén, az igények jobb és gyor­sabb kielégítésére, az eddigi háromról nyolcra növelik a taxiállomások számát. Taxi­állomás lesz — többek között — Tapolcafürdőn, a vasgyári stadionnál, a Ki lián-lakótele­pen, a Selyemréten és a Há­mor Étteremnél. SÓGORSAG - KOMASAG (Rettentő Irta: Horváth József' ^í^od riguez j LIX. A spanyol ház akcióbizott­sága elhatározta, hogy minden lehetőséget megragadva, meg­próbálják megmenteni azokat, akiket a vesztüket érző hóhé­rok halálra szemeltek ki. Valamelyest megkönnyítette Imre bácsiék dolgát az, hogy ebben az időben már teljes volt a zűrzavar a városban. A nyilasok közt is fejetlenség uralkodott, összemosódtak a hatáskörök, és már maguk közt sem tudták, ki parancsol kinek? Géza azt javasolta az akció­bizottságnak, hogy az egyik akciócsoportot, nevezetesen a Surányi-csoportot, állítsák be éjjetí portyákra, mégpedig nyilas különítménynek álcáz­va. Ennek a csoportnak az a feladata, hogy este útnak in­dul, bejárja a Dunapart kör­nyékét, ahová a nyilasok rend­szeresen hordták kivégzésre áldozataikat, ott közbelép és megakadályozza a vérengzést. A terv megvalósult. A Su- rányi-csoport tagjai szürkület után egyenként szivárogtak ki a spanyol házból, és adott he­lyen találkoztak. Valamely sö­tét zugban gyorsan felhúzták nyilas karszalagjaikat, télika.- , Hatjuk alól kívülre helyezték derékszíjukat- és pisztolytáská­jukat, zsebeik amúgyis tömve voltai: kézigránátokkal, s ez­után járőrt alkotva kezdték meg a portyát. A különítmény szabadon vonult ide-oda, s ha más nyi­lasokkal találkoztak, kevés szót váltottak egymással. Leg­feljebb Surányi, ez a közép­korú, zömök, és rettenthetet­len ül bátor elvtárs köszönt oda egy-egy harsány „Kitar- tás”-t. , Surányiék sok kivégzésre ki­szemelt üldözöttet mentettek ki a nyilas bandák karmaiból. Amikor felbukkant egy-egy kivégző banda, amelynek tag­jai maguk előtt lökdösték a halálra szántakat, Surányiék is arrafelé vették útjukat. Amikor összetalálkoztak, üd­vözölték, és „jó munkára” kezdték biztatni amazokat. Persze, a banditák röhögve köszönték meg a jó tanácsot. Amikor aztán szorosan, em­ber ember mellé szorult a ta­lálkozásnál, Surányiék, — a csoportvezető kurta füttyjelé­re — elkapták a brigantik grabancát, leütötték, agyon­lőtték, majd a Dunába haji- gálták őket. A halálra szánt embereket pedig most ők fog­ták közre, mintha éppen ki­végzésre indulnának, elkísér­ték őket jó messzire a Duná­tól, és szélnek eresztették va- feimennyáüket. Sajnos, arra nem vállalkozhattak, hogy fel- kísérik és elrejtik őket a spa­nyol házban. Néhány nap múltán túlzsúfolttá vált volna a ház. Élelemmel sem győzték volna a rengeteg embert. De feltétlenül kockára tették vol­na az antifasiszta küzdelem e fontos bázisának biztonságát is. Hiszen ha valaki, például hozzátartozói utáni vágyódás­ból, könnyelműen kiszökött volna a házból, és a nyilasok kezébe került volna, elárulván a rejtekhelyei, nos __könnyű k iszámítani egy ilyen ballépés következményeit. De a Surányi-csoport így is százak életét mentette meg a fasiszta banditáktól. Elmúlt a karácsony, el az újév is — ünneplés . nélkül. Térdig jártak már a véres januárban, amikor súlyos ve­szedelem tornyosult a spanyol ház lakóinak feje fölé. Géza fent dolgozott a felső villában, és roppant fáradtnak érezte magát. Karjára hajtotta a fejét és elszunnyadt. Talán félóráig alhatott így, amikor érezte, hogy egy finom kéz végigsimítja a homlokát. Felnyitotta a szemhéját. Anna ült mellette, és aggódva nézte Gézát. — Mi van veled? — kér­dezte a fiút. — <X semmi, csak egy fci­A KOPASZ SÓVARI segéd­irattáros volt az Ezt és Ezt Ja­vító Vállalatnál. A kopasz Só­vári munkatársai bizalmát él­vezte, mert becsületes és ren­des ember volt. Munkakörét 12 éve látta el nagy buzgalommal és soha nem is gondolt arra, hogy idővel főirattáros legyen. Tudta, hogy őt az isten is se- gédirattárosnak teremtette. Történt egyszer, hogy a vál­lalat igazgatója, Fejes Jenő, miután elvált negyedik felesé­gétől, bizonyos Kemény Elvi­csit fáradt vagyok:. És bosz- szankodom. Igen, bosszanko­dom, mert mostanában sokan ábrándokba ringatják itt magukat. Az akcióbizottság szigorú határozatokat hozott a házirendről. Például megtiltot­tuk. hogy nappal az elvtársak csapatostul kószáljanak a parkban, az udvaron, a sétá­nyokon. És betartják? Nézz ki az ablakon, Anna, különö­sen a fiatalok mindennap megszegik ezt a tilalmat. Már Imre bácsinak is szóltam. Vannak, akik azt hiszik, hogy máris túl vagyunk minden bajon, veszedelmen, háborún, nyilasvilágon, mert ez a zárt tölgyfakapu, és az a hosszú kőkerítés __ G ézának elakadt a szava. Rémülten és mereven bá­mult a kőkerítés felé, amely a spanyol házat a Szentiványi utcától elválasztotta. — A kerítésen! — suttogta fuldokló izgalommal. Anna is a jelzett irányba kapta a tekintetét. Látta, hogy a kőkerítés tetején egy em­beri fej jelent meg. Messziről is kivehető volt, hogy a leselkedő, aki felka­paszkodott a kőkerítésre, egy magyar katonatiszt. Bocskay-1 sapkája, és a messziről meg­csillanó aranystráfok elárul­ták őt. Géza kétségbeesetten látta, hogy az udvaron egy csapat ifjú akciógárdista hancúrozik. Kergetőznek, és természetesen magyarul szólongatják egy­mást. Géza a leskel ödő tiszt helyé­be képzelte magát. Ugyan mit is tételezhet fel ez a tiszt, mit ratól, egy esős őszi délután megismerkedett leendő ötödik feleségével, Kővari Etelkával, akit egy verőfényes tavaszi délelőtt feleségül is vett. Bizonyos Kővári Etelka ré­gen várt esküvőjére, meghív­ta az egész rokonságot, többek között másod unokáíivérét, Só­vári Vendelt is, és így tör­tént, hogy a kopasz Sóvári legnagyobb megdöbbenésére, másod unokahúga férjében, sa­ját igazgatóját, Fejes Jenőt is­merte fel. Esküvő után szívből jelent ez: életerős, katonasor­ba való magyar fiatalok ker- getőznek a spanyol követség udvarán, mintha csak hami­sítatlan béke volna, vagy leg­alábbis Moszkva alatt dörög­nének a hitleri fegyverek... Szempillantás alatt cselek­vésre tökélte el magát. Lerohant az irodából. A lép­csőházban Gulyás bácsiba üt­között. Az öreg maszatos fe­hér köpenyt viselt, és alkal­masint a kazánházba, a spa­nyol ház élelemtárába indult, hogy kimérje az aznapi főzni- válót. Géza szeme futtában is meg­akadt egy jókora, éles disznó­ölő kés pengéjén, amelyet az öreg magával vitt az éléstár­ba. Kikapta Gulyás kezéből a kést, kabátujja alá rejtette, és elindult a sétányon áit a kijá­rati kapu felé. Pattanásig feszült idegekké! figyelte a leskelődőt, aki még mindig körbe-körbe járatta a pillantását, mint aki alaposan fel akarja mérni ennek a kü­lönös háznak a belsejét. Géza látszólag egykedvűen, gondtalanul bandukolt a kapu felé. Úgy tett, mintha nem is fedezte volna fel a leskelő­dőt. Amikor már csak húsz-hu­szonöt méternyire volt a ka­putól, a tisztisapkás fej eltűnt a kerítésről. Géza távoli neszt is hallott, ezt nyilván a tiszt földrehuppanása okozta. Most már futólépésben ro­hant a kapuhoz, és rátapadt a kémlelőnyílásra. fFolytatjuk.) gratulált mindkettőjüknek és miután a lakzira nem volt hivatalos, hazament stanicli- ból töpörtyüt ebédelni. Ezzel az ügyet a maga részéről le is zárta. Letenye Ede munkaügyi osz­tályvezető, úgyis, mint Fejest Jenő örökös házassági tanúja, az esküvön megdöbbenve vet­te tudomásul, hogy Sóvári az igazgató rokona es jó lesz rá vigyázni, mert ki tudja ... Másnap a vállalatnál min­denkinek elmesélte felfedezé­sét és ettől a naptól kezdve a vállalatnál elkezdték a kopasz Sóvárit utálni, mégpedig szí­vósan és szívből. Bár Letenye Ede utálta leg­jobban, mégis ő volt az, aki a legközelebbi bérrendezésnél 300 forint fizetésemelést java­solt Sóvárinak. Fejes, a javas­latot összeszorított szájjal, de szó nélkül írta alá, mivel néni akarta azt a ‘-látszatot kelteni, hogy azért utálja Sóvárit, mert rokona. És ugyanilyen össze­szorított szájjal firkálta alá később Sóvári kinevezését elő­ször főirattárossá, majd elő­adóvá, végül csoportvezetővé. Sóvári éppen osztályvezetői kinevezése előtt állott, mikor Fejes igazgatót váratlanul le­váltották. Az esetet a dolgo­zók nagy megelégedéssel vet­ték tudomásul és Faragóval, az új igazgatóval azonnal kö­zölték, hogy a kopasz Sóvári egy tehetségtelen alak, aki csak azért lett az, ami, mert rokonságban volt az igazgató­val. Amikor egy hét múlva vis­szaminősítették előadóvá, min­denki virult a kárörömtől. Amikor ledegradálták főirat­tárossá, közömbösek lettek vele szemben és amikor elfog­lalta régi segédirattárosi asz­talát, az egész vállalat őt saj­nálta már és ismét élvezte munkatársai bizalmát. Sajnos, nem sokáig, mert az új igazgató, Faragó feleségül vette Kövér Veronikát, aki mellesleg a kopasz Sóvári har­mad unokatestvére volt. AZÓTA ISMÉT utálják Sí- várit a vállalatnál és utálni fogják az emberi kor legvégső határáig. Ha csak időközben Faragót le nem váltják. Miklósi Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents