Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
4 CSZAHMAGYARORSZAG Csütörtök, 1962. február 1. ^ Mérleg’ és mérlegelés Két nehéz esztendő emlékeit idézik ezekben a napokban megyénk falvaiban. A termelőszövetkezeti mozgalom általánossá válása egybeesett két olyan, időjárási viszontag-f Búgokkal terhes esztendővel, melyhez foghatót csak idős emberek találnak emlékeik között. Az újdonsült termelőszövetkezeteknek és tagoknak éppen elég gondot okoztak volna a nagyüzemi gazdálkodás kezdeti nehézségei is, a nagyüzemi táblák létrehozása, a közös állatállomány elhelyezése stb., és 1960-ban a rendkívüli esőzés, tavaly pedig a másik elkeserítő véglet, az aszály tetőzte be a gondokat, bajokat. Az elmúlt két esztendő kevés ahhoz, hogy a nagyüzemi gazdálkodás beváltsa a hozzá fűzött egyéni és társadalmi reményeket. Az egyszerű tsz-tag Borsa jobbrafordulását, a raa_ gyár társadalom, a városi lakosság több húst, zöldséget várt és vár a nagyüzemi gazdálkodástól. Nos, ha a két esztendőt a sokat ígérő távlatok elhallgatásával mérlegeli valaki, figyelmen kivül hagyja azt a sajnálatos tényt, hogy az elmúlt két esztendőben szinte tragikusan súlyos időjárási vi- ezontagságok, sújtották mező- gazdasagunkat, felületes ítélethez jut, s hajlamos arra, hogy a két említett esztendőben megnövekedett szabadpiaci árakat, a zöldséghiányt és egyebeket a nagyüzemi gazdálkodás rovására írja. Bátran mondhatjuk: ha Magyarorszá- I gon 1960-ban—61-ben nem lettek volna termelőszövetkezetek, most nemcsak a szabad, piac szűkölködne áruban, hanem az állami kereskedelem sem tudna elegendő élelmiszert biztosítani a lakosságnak. S a tavalyi aszály következményei súlyosan ' éreztetnék hatásukat az idén is. A kőkeményre száradt szántóföldek igás állatokkal való megművelése szinte lehetetlen volt — a gépek, még a százlóerős lánctalpas traktorok is megkinlódtak az őszi mélyszántással. Ha nem lettek volna mezőgazdasági nagyüzemeink, most nem dicsekedhetnénk azzal az ígéretes ténnyel, hogy Borsod-Aba- új-Zemplén megye — történetében talán először — teljesítette vetéstervét, s annyi őszi mélyszántásunk van — amely a többtermelés legbiztosabb feltétele —, amennyi még sohasem volt megyénkben. A nehézségek ellenére értük el ezeket az eredményeket. «_ két esztendő Az e.mult a nagyüzemi gazdálkodás próbatétele volt, s az eredmények azt mutatják, hogy az új termelőszövetkeze- tejk jelentős része is jól vizsgázott. E vizsgaeredmények lényegében csak ezután gyümölcsöződnek majd igazán. Az nem lehet, az időjárás történetében nem találunk rá példát, hogy az időjárási véglétek egymás után következzenek, de ha mégis úgy lenne, az elmúlt két esztendő tapasztalatain okult termelőszövetkezeti parasztság sikeresebben küzdene meg nehézségeivel. Zárszámadás idején őrségváltás.. . (Szegő Gizi rajza) Termelőszövetkezeteinkben megkezdődtek a zárszámadó közgyűlések. A mérlegbeszámolók alapos, általában hozzáértő munkával készültek. Egy esztendőt zárnák le termelőszövetkezeteink, melynek nehézségeiben benne vannak az 1960-as év kedvezőtlen időjárásának következményei is: nem tudtak vetni, szántani az eső miatt, tavaszi szántásba kényszerültek vetni a kapásokat, s így az aszály pusztítása is jelentősebb volt. De az a jó és tárgyilagos mérlegbeszámoló, amely megmutatja, mi kárt okozott az embertől független időjárás — s mi kárt ^okozott önmagának a tagság nemtörődömségével, a tennivalók ha- * nyag végzésével. Tükör a mér- Ijeg — s nézzen bele mindenki I úgy, ahogy önnön további ! emelkedése megkívánja: önkritikusan. Nem lehet, nem szabad mindent az időjárás nyakába varmi. Hogy lehet az, hogy azonos talajadottságokkal rendelkező két tsz közül az egyik 140 mázsa cukorrépát, a másik csak hatvanat termelt holdanként? Az időjárás a hibás? Az időjárás egyiknek sem kedvezett, az eltérés mégis szembetűnő és a tagság különböző .szorgalmáról árulkodik. Egy tsz eredményességét négy tényező határozza meg: a föld minősége, a vezetés színvonala, a tagság szorgalma és az időjárás. A négy feltétel közül csupán a kettőt ál) módunkban szinte máról holnapra biztosítani: a jó vezetést és a tagság szorgalmát, s ha ez a két feliétel megteremtődik, általában az eredmény sem marad el. Egy esztendőt mérlegelnek a termelőszövetkezeti tagok, — önmagukat mérjék meg a közgyűlés nyilvánossága előtt. Megtettek-e minden tőlük telhetőt, azért, hogy hasznukra forduljanak a nagyüzemi gaz_ d álkodás lehetőségei, vagy eltűrték, hogy hasznos növényeiket ellepje a gaz, 51 betett kézzel várták, hogy az elnök, a brigádvezető rájuk nyissa az ajtót, munkába könyörögje őket? Ha így volt, nincs kit hibáztatni az eredménytelenségért — önmagukat okolják és vonják le a következtetést: máskor jobban dolgoznak. A haszon nem az égből pottyan, meg keli érte dolgozni. A lárszímadó “KS? ne szalasszák el a tsz-tagok — zárják úgy le egy esztendő tanulságait, hogy tapasztalatokkal gazdagodva lépjek át az új gazdasági esztendő küszöbét, mely, ha dolgoznak, Iparkodnak, meghozza reményeik va- lóraváltását. Gulyás Mihály (Rettentő Új városnegyed épül h belvárosban nem érezni “ a szelek kavargását. Olyan, mintha tavasz lenne. Ám itt, a Kilián-déli építkezésen mintha sík mezőn lenne az ember. A néhány, szerényen meghúzódó kicsi ház, a . felvonulási épületek, az elkészült és az épülő házóriások között vőgig-végigsöpör a szél. Felfelkavarja és az emberek arcába szórja a havat. Az új épületekhez vezető úton egy sereg, pufajkába öltözött munkás szorgoskodik. Ideiglenes járdát építenek, hogy ha beköszönt az esős idő, a lakók könnyen megközelíthessék új otthonukat. Az úton teherautók, lovaskocsik haladnak a lakóházak fejé. Egyik-másik kocsi anyagot visz, sokah bútort szállítanak. Az elmúlt év december 31-ig az építők 390 lakást készítettek el, s a lakók kicsit megilletődve, most költöznek új fészkükbe. A 390 lakás építését az építő berkekben „a nagy kaland” címen emlegetik. Mint Skara Ferenc főművezető magyarázza, a nagyarányú lakásépítéshez nem voltak meg a klasszikus építészeti feltételek. Ezer gond, baj, nehézség akadályozta a munkát. Már építkeztek, de még nem tudták, hogyan oldják meg például a fűtést. Kétszer-háromszor áttervezték, volt idő, amikor az előregyártott blokkokat két toronydaru helyett csak eggyel tudták beemelni, mert áramhiány miatt vagy az egyik, vagy a másik darunak állnia kellett. Az év végére viszont el kellett készülniük. Ez szorította, merész megoldásokra késztette az építőket. A beszélgetést sűrűn megszakítja egy-egy új lakó. — Kérem, valami baj van a boylerrcl... A parkett fel van púpnsodva ... Ha bekapcsolok minden lámpát, kikapcsol az automata. Egy asszony dühösen kifakad: — Hogy nem lehet ezt hibátlanul elkészíteni! — Nézze asszonyom — magyarázza egy alacsony műszaki ember —, melyik a jobb? Az albérleti lakás, vagy pedig ez? Azt hiszem, ez. Az esetleges apróbb hibákat minden különösebb zavar nélkül kijavítjuk. És ... lehet, hogy azt a hibás csavart az ön férje készítette ..; — Igazuk van — mondja rövid gondolkozás után az asszony. — De azért, ugye, hamar megcsinálják? — Természetesen — hangzik a válasz. Egyébként a lakók jelentéktelen, kis hibákra panaszkodnak, olyanokra, amelyek minden építkezésnél előfordulhatnak. Több lakóval beszélgettünk. A lakások nagyon tetszenek. Mondanunk sem kell, nagyon örülnek neki. Sok embernek ez a végállomása. Hosszú küzdelem, éveken át tartó takarékosság eredményeképpen értek ide. A z építők most sem pihennek. Körülbelül 500 ember dolgozik itt. Négyszáznyolcvan új lakás készül. A lakóházak nagy részének falazását — előregyártott blokkokból — még tavaly elkészítették. Négy épületen belső munkák folynak, válaszfalat építenek, vakolnak. A habarcskeverő gépeket az épületek pincéjében helyezték el, onnan habarcspumpa segítségével, gumitömlőkön nyomatják fel az anyagot az emeletekre. A'z ablakkereteket átlátszó műanyaggal fedték be, a helyiségeket fűtik, így télen is zavartalanul dolgozhatnak. Az építkezés déli oldalán, a Szinva közelében féligkész lakóépület emelkedik. Fenn az épületen két ember ácsorog, figyeli a toronydaru lassú mozgását. A daru fogószerkezete leereszkedik, megmarkol egy blokkot, de nem húzza fel, hanem két izzó kokszkosár közé lógatja. Két munkás deszkákból lobogó tüzet szít, a láng körülnyalja a hideg testet, amely gyorsan párologni kezd. Egy idő után a fiatalabb munkás int, s a daru helyére emeli a 8 mázsás anyagot. A fiatalabb munkás, Csorba Géza — a Rudi-brigád tagja — ezt mondja magyarázatképpen: — Le kell róla olvasztani a fagyot, hogy kössön a habarcs. Hogy lassabban megy így a munka? Nyáron egy műszakban 100—120-at is beemelünk, de most örülünk, ha húszig elérünk. De azért haladunk. Kell az embereknek a lakás. Az építkezés területén vontató halad nagy pöfögéssel. Közelben van az előregyártó üzem, onnan hordja a blokkokat. A könnyűbeton üzemrész most nem dolgozik. Ott osak nyáron termelhetnek. Az üzemvezető, Antal Mihály elmondja, hogy nyáron úgy szervezték meg a munkát — ez az első ilyen eset —, hogy a téli építkezéshez 100 lakáshoz való blokkot gyártottak le. Ebből 30 lakás anyagát átadják az ózdi Béke-telep építéséhez. — Ebben az évben úgy szervezzük meg a munkát —• mondja —, hogy nyáron még több anyagot gyárthassunk le. A tavalyi 780 lakás helyett most 1000 anyagát készítjük el, s elegendő blokkot készítünk a téli építkezéshez is. Az előregyártó üzem nehézbeton részlege a kisvasút melletti ideiglenes csarnokban most is dolgozik. Igaz, nein sokáig. Néhány nap múlva átmennek a Bessenyei telepi ú j csarnokba, ahol jobb körülmények 'között folytatják a munkát. Hogy mi lesz az elhagyott telep sorsa? Uram József, az építkezés vezetője ezt mondja: Ezen a részen építjük fel “ a város legnagyobb lakóépületét. Az épület 14 emeletes lesz. Egyébként, — teszi hozzá — itt, a Kilián-déli részen ebben az évben .528 lakást építünk, mellé 20 tantermes iskolát, óvodát, bölcsődét. A munkát úgy szervezzük meg, hogy már májusban megkezdhessük a lakások egy részének átadását, ne maradjunk vele télre. Érdekesség? A második ötéves terv ideje alatt 2400 lakást építünk itt fel. 2400 lakás, iskola, bölcsőde, óvoda! Egy új városrész* Hozzávetőleges számítás szerint is 10—12 ezer ember költözhet ide öt év alatt, 10—12 ezer ember talál otthonra. (Cs. B.| Egy íáisp afalt 539 fonna festéket készítetlek Az épülő Tiszavidéki Vegyikombinát első üzemében, a Lakkfesték és Műgyanta Gyárban 1960. január 2-án kezdték meg a termelést. A fiatal üzem igen jó minőségű termékeit országszerte hamar megismerték cs a hazai alapanyagokból előállított Wallkyd nevű műanyag falfestéké ma már keresett cikk az építőiparban. A gyár — fennállásának első évé_ ben — terven felül 1 millió kilogramm szintetikus festéket adott a népgazdaságnak és ebből már exportáltak Iránba, valamint Csehszlovákiába is. Irta: Horváth József riguez j XLVIIL Egyébként időközben a spanyol ház lakói megszaporodtak. Még nyolc élvtársat fogadott be a spanyol ház. Számukra már a felső villában rendeztek be szállást. Ez a legjobbkor történt. Géza éppen az elhelyezkedés körül foglalatoskodott, amikor megcsendült a telefonkészülék. Felemelte a kagylót, és nagy ámulatára Francisco hangját hallotta a vonal túlsó végéről. Gézán izgalom vett erőt. Éppen ma este akarta felhívni a követet, s megtudakolni szándékait, nehogy valami meglepetés érje a ház lakóit. Francisco üdvözölte Rrxin- guezt, majd átadta a kagylót Amadé de Mendoza y Lucien- tee-nek, a spanyol követnek. — Mi újság, édes fiam? — kérdezte a követ, — Semmi említésre méltó, kegyelmes uram — válaszolta Rodriguez. — Minden úgy történik, amint excellenciád rendelte. — Rodriguez, nem keresett engem a magyar külügyminisztérium soha? — kérdezte a követ — Nem, kegyelmes uram. — És más diplomáciai társ- missziók valamelyike? — Sohasem fordult elő, kegyelmes uram. — Mi történik most Budapesten, fiam? Tudniillik én azt terveztem, hogy egy napra felszaladok a fővárosba. Géza szíve majdnem kiugrott az izgalomtól. A követ azonban így folytatta: — Aztán meggondoltam, fiam. Köztünk maradjon, azt hallottam, hogy ott már valóságos ostromhangulat van. Géza egy árnyalatnyival bizalmasabbra fogta a hangját: — Szó ami szó, kegyelmes uram, nem akartam nyugtalanítani, ezért nem említettem hát bizony itt már igen meleg van. Hajnalonként egészen közelről hallani az ágyúdörgést. — Az oroszok, vagy a németek ágyúi dörögnek, Rodriguez? — Mindkettőjüké egyszerre. Feleselgetnek egymásnak. De ez mindennap közelebbről hangzik. A városba gyakran becsapódnak az oroszok lövedékei. — Akkor hát jól tettem, hogy nem utaztam fel. — Bizony nagyon jól, kegyelmes uram. Itt már szörnyen veszélyes. — De remélem, maga nagyon vigyáz magára, Rodriguez? — Amennyire tőlem telik, kegyelmes uram. A jelenlévők, akiket Géza mindjárt a beszélgetés legelején teljes mozdulatlanságra intett, egy kukkot sem értettek a spanyol nyelvű beszélgetésből. Csak azt látták, hogy Géza homlokáról patakokban csörgedezik a veríték. A követ még egyszer óvatosságra intette Rodriguezt, és minden jót kívánt. — Juanita is üdvözli magát! — Kérem, uram, kegyesked. jék a kisasszonynak átadni tiszteletteljes üdvözletemet, nemkülönben a kegyelmes asz- szomynak! — Jól van, Rodriguez, akkor hát a viszontlátásra. Géza letette a kagylót. Jókorát fújt, s megtörölte izzadó homlokát. A többiek kérdőn meredtek rá: — Valami baj van, elvtárs? — kérdezte egyikük. — Semmi baj — derült fel kissé Géza. — Hát akkor folytassuk a berendezkedést, élvtársak! Később elmondta Imre bácsinak az eseményt. — Nagyon szerethet tégedet ez a spanyol — jegyezte meg Imre bácsi. — Azt hiszem. Az első percben belém szeretett, amikor megismert, s megtudta, hogy betéve tudom az 6 kedvenc nemzeti irodalmát. Igazán nem volt bolondság megtanulni. Tudod, Imre bácsi, amikor telefonon beszéltem vele, és felötlött bennem az a gondolat, hogy az öregúr esetleg betoppanhatott volna ide ma, vagy tegnap, megborsódzott a hátam. /— Nagy kalamajka lett volna abból, Géza! — Majd csak kitaláltunk volna valamit. Mondjuk internáltuk volna az öregurat a kazánházba. — Micsoda ötleteid vannak! — Miért? Kibírta volna a háború végéig ... — Azért ezentúl neked gyak_ ran fel kellene hívnod telefonon az öreget. Biztos, ami biztos. — Magam is ezt terveztem — bólintott Géza. Ezekben a napokban Anna a sokszorosító csoportnál dolgozott. Érthető, hogy a fogságra vetett Rodriguez gyakran sün- dörgött a sokszorosítók körül. Segédkezett is, meg aztán gyakran adódott alkalom beszélgetésre. Mindketten őszintén sajnálták, hogy erősen hűvösre fordult az Idő, és estén- kint már nem telepedhettek ki a lugasba. De vacsora előtt annál többszőr tettek hosszú sétákat a parkban, a fasorban. Géza gyermekéveiről, meg diákkoráról beszélt Annának, és érezte, hogy a lány mennyi érdeklődéssel hallgatja őt. Amikor egyik este Géza belekarolt Annába, és úgy kísérte végig a sétányon. Anna nem ellenkezett. S amikor úgy érezték, hogy a hallgatás többet mond minden ékes szónál, elmerültek az alkonyatok és az esték csöndjében. Anna egyszeresek a fiú vállára hajtotta a fejét. Géza érezte a lány szíve dobogását, s ereinek ritmusa együtt lüktetett az övével l — Milyen kár — mondta egy ilyen pillanatban Géza —, hogy nehéz és rossz idők járnak felettünk, Annácska... Vajon eljutunk-e oda, ahová igyekszünk? Anna csak sokára válaszolt: — El tudja képzelni, Géza, milyen sokan, nagyon sokan várják azt a percet? És nemcsak olyanok, akik ... úgy vannak, mint mi vagyunk ... hanem a puszta életüket remélik megmenteni tudni attól a perctől ... ' Géza olyan boldog volt, mint még sohasem. — Anna ... ugye, mi nagyon boldogok leszünk? A lány válasz helyett szóró-' sabban hozzásimult Gézához. ' Géza szilenciuma is letelt. S azon a reggelen Imre bácsi félrehúzódott vele: ] — Akkor hát „beszállsz”,' Géza? ; — Alig vártam már... — Jó. Először is: összedug-] tűk a fejünket Gulyás bácsi-' val. Kisütöttük, hogy fogytán] az élelmünk. . — Semmi az — vont vállat' Géza —, majd igényelünk a’ diplomataellátónál. < — Csakhogy előbb ki kell] ám tapogatni, nincs-e ott va-1 laml változás? Nehógy na-] rancshéjra lépjünk, amin aztán' elcsúszunk. Az öreg majd kő-] rülnéz a gróf Szederkényi ut-> cában. Nekem valahogyan az] az érzésem, hogy más forrásra« is be kellene rendezkednünk.] Még maid feltűnik, hogy ekko-, ra tételekben igényeljük az' élelmiszert, holott azelőtt biz-] tosan csak a töredékét vásárol-« ta be ott a követség. ] (Folytatjuk.) * Az új esztendő megnövekrv dett feladataira a műszaki és a fizikai dolgozók közösen készültek fel. A terv maradéktalan teljesítésére, a minőség javítására és új — hazánkban eddig még nem gyártott — Cestékfajták előállítására törekednek. Ez az erőfeszítésük januárban sikeresnek bizonyult. Egy hónap alatt 539 tonna különféle 'festéket készítettek el és ezzel maradéktalanul teljesítették havi tervüket. Január iitolsó napjaiban egy újszerű, gyorsan szárádó és tartós zománcfesték üzemszerű gyártó sát is megkezdik. A Progress markával forgalomba kerülő zománcfestek igen nagy előnye, hogy tényálló, festes közben nem csorog ed és 50 perc: alatt porszáraz. A szakemberek szerint az új zománcfesték felhasználásával lényegesen meggyorsul az építőipar egyik leglassúbb szakipari munkája, az ajtók és ablakok festése, fényezése. A Progress elnevezésű magyar zománcfesték iránt — amelyet a miskolci építkezéseken már kipróbáltak __ a b udapesti Ikarus Gyár, a Ganz- MAVAG gyár, a Fővárosi Villamosvasút és több egészségügyi intézmény érdeklődik. Az: új festék szállítását február ílső hetében kezdik meg Ti- szapalkonyáról. Pályázat kétszáznyolmnnyo'c személyes főiskolai kollégium tervezésére Az Építésügyi Minisztérium i Művelődésügyi Minisztériumnál közösen pályázatot hir- iet 288 személyes / főiskolai kollégium megtervezésére. A aályázóktól olyan terveket térnek, amelyek alapján ki lelet alakítani a kollégiumi épü- et típustervét. A pályázaton >árki részt vehet. Az érdeklőtök 30 forintért már átvehetik. í tervpályázati kiírást az Épi- ésügyi Minisztérium tervezési ’őosztályán (Budapest, V., Be- oiannisz utca 2—4. V. emelet >•). s ugyanott kell átadni a tesz pályamunkákat, április 16-ig. A legjobb munkák díjazására és megvásárlására 83 :zer forintót irányoztak elő. A egmagasahb díj nem haladhat) a meg a 25 ezer forintot, és t ervek vásárlásáért kifizethet# isszeg 5000 forintnál nem léiét kevesebb.
