Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-03 / 28. szám

4 ESZARMAGVARORSZAG Szombat, 1962. fehrnár 9. HANGVERSENY-KRÓNIKA A Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermének avató-hangversenye MISKOLC ZENEI életének fejlődése örömmel tölt el min­denkit, aki figyelemmel kíséri kulturális életünk egyre gaz­dagabb kibontakozását. Fővá­rosi színvonalú hangversenye­ket hallhatunk, ünnepelt szó­listák, karmesterek, művészek szereplésében gyönyörködhe­tünk. E hangversenyeknek már állandó tábora van, megnöve­kedett a bérlettulajdonosok száma. Ezt a szép fejlődést akadá­lyozta. hogy a Zeneművészeti Szakiskola megszokott, szóló­hangversenyekre alkalmas nagytermét hosszabb ideje nél­külöznünk kellett. Szükséges­sé vált ugyanis a terem kor­szerűsítése. Az utcai zaj, lár­ma, villamoscsilingelés, a szi­getelés hiánya megzavarta a legszebb pillanatokat. Az or­gona átépítésére is szükség volt már. Kormányunk egymillió fo­rintos költséggel az ország egyik legszebb hangverseny- termévé varázsolta a szakisko­la nagytermét, ölöm és büsz­keség most a finom színekkel átfestett, elegáns, korszerű és .célszerű hangversenyteremben végighallgatni egy színvonalas hangversenyt. A csukott ajtók újból kitárultak, várják Mis­kolc dolgozóit, várják, hogy a zene forrásában felüdülve, lel­kűk szépséggel telítődjék meg. Ünnepi megnyitó volt tehát az ayató-hangverseny. A Zene- művészeti Szakiskola művész­tanárainak, kórusának, zene­karának művészi szereplése k, avatta” fel. Örömmel hallot­tuk az új orgonát. Impozáns, modern, korszerű. Görgethető .játékasztala nem okoz majd annyi gondot, mint a régi. Hangszínemek művészi „keve­rése”, regisztrálása nagy tudo­mány és művészét. Virág End­re, a Magyar Rádióból jól is­mert, kitűnő orgonaművész va­lóban felavatta az orgonát. Vir­tuóz képességeit különösen a híres Liszt: Bach-preludium és fuga bemutatása érzékeltet­te. Szívesen hallottuk Herszé- nyi Bálint zongoraművészt is. Igényes, kidolgozott játéka meleg tetszést és elismerést váltott ki. Peltker Zsuzsa ének- művésznő Brahms- és Csaj­l. opsrtój-dalokon kívül Hor­váth Kiss László szakiskolai igazgató legújabb, bensősége­sen szép dalát énekelte siker­rel. A szakiskola női kórusának szereplését külön érdeklő­déssel vártuk. Közismert az a kimagasló művészi színvonal, amelyet a miskolci lányok a nemzetközi, debreceni ének­versenyen képviseltek és ezzel egycsapásra nemcsak a magyar, de a külföldi szakem­berek érdeklődését is felhív­ták. Azóta karvezető változás történt, amely egy időre befo­lyásolta a kórus fejlődését. A változás nem volt könnyű sem a kórusnak, sem az új vezető­nek. Az új kórus-diiágens, Re­ményi János művészi adottsá­gai vitán felüliek. Bizonyos időre azonban szükség van, amíg a kórus megszokja a vál­tozást és a karvezető még job­ban kibontakoztathatja művé­szi képességeit. Bizalommal várjuk ezt és hisszük, hogy új, nagy sikerekre viszi majd nagyhírűvé vált énekkarunkat. Az előadott kórusszámok kö­zül különösen a Britten-kóru- sok megoldását tartjuk köve­tendőnek. A Miskolci Központi Kórus is szerepelt a hangversenyen, amely rövid fennállása óta sok szép sikert tud már maga mögött. Ezen a hangversenyen egy gazdag szépségű Montever­di művet, a Hajnalt és Kodály öregek című kórusművét éne­kelték, Horváth Kiss László ihletett vezényletével. Az inté­zet vonószenekara a tőle meg­szokott magas művészi színvo­nalon adta elő Gombás Ferenc kitűnő vezényletével Csajkov­szkij Vonósszerenádját. Az avató-hangverseny műso­ra szép volt, művészileg mind­végig magasrangú. Az előadott kórusművek kiválasztása azon­ban nem tükrözte eléggé azt, hogy végeredményben örömte­li ünnepi alkalomra gyűltek össze a hallgatók. Kevesebb örömet tükröztek a művek, mint amennyit az alkalom ez­úttal megkívánt. Végezetül meg kell emlékeznünk Rőczei Ferenc kitűnő zongorakíséreté- l’Ól is. Papp Zoltán zongoraművész hangversenye A megnyílt új, szép hang­versenyteremben máris meg­indult az élénk, pezsgő zened élet. Elsőként Papp Zoltán hangversenyét hallgattuk a szakiskolai tanárok közül. Tu­domásunk van róla, hogy őt elég gyors ütemben követik majd a többiek. Papp Zoltán művészetét már nem kell rész­letesen ismertetni. Igényes hangversenyei már sok elisme- rőt vonzanak. Papp Zoltán mű­vészi adottsága, tehetsége, pá­'ratlan szorgalma megérdemli ezt az érdeklődést. Olyan mű­vészi mércét állít maga elé, amelynek elérése magasrendű feladatot jelent, jelentős mű­vészi erőpróbát, s nemcsak vállalja a feladatokat, hanem egyre nagyobb sikerrel is old­ja meg azokat. Nem törekszik könnyű sikerre. Művészi elve a szépség, az igazi művészet szolgálata és az, hogy előbbre vigye a város zenei életét is, megismertesse városunk dolgo­zóit művészileg igazán értékes, nagyigényű remekművekkel. Olyan feladatok megoldására vállalkozott az elmúlt idény­ben is, mint s a Beethoven: Hammcrklavier szonáta. S ezen a hangversenyen sem volt ki­sebb a mérték. Négy nagy Bach Prcludium és fuga, ismét egy óriási Beethoven szonáta, az Appassionáta, és mindeze­ket megtetézte a Schumann Karnevállal. Ez a műsorválasztás nem­csak elismerést érdemel, ha­nem már szinte azt kívánja, hogy csökkentsük a mennyisé­get, a túlcsorduló bőségből el­vegyünk valamit. Például a négy Bach Preludium és fuga helyett bárkinek elég két pre­ludium és fuga is. Ez még ab­ban az esetben is érvényes, hogy ha a művész jól megoldja mind a négy mű adta felada­tot Papp Zoltán művészete az elmúlt alkalom óta is sokat érett. Hangszínei kivirultak, dinamikai árnyalásai gazda­gok, színesek. Művészi elkép­zelései helyénvalók, formai megoldásai szépek. Talán any- nyit mégis meg kell jegyez­nünk, hogy tempói helyenként túlzottak, hajlamos a gyorsí­tásra, elviszi a lendület (lásd: első preludium, az Appassioná­ta első és harmadik tételének vége). Mindez azonban semmit sem von le abból, hogy Papp Zoltán egyre dícsérendőbb ma­gasságok felé törekszik és nem is kis sikerrel. ’ A KÖZÖNSÉG igen meleg elismeréssel fogadta és megér­demelten ünnepelte. V. Zalán Irén — Megjelent a Mflsorkalanz februári száma. A TIT és a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat e havi műsorfüzete is fényképekkel gazdagon illuszt­rálva ismerteti a legújabb filmeket, közli a miskolci és a megyei állami és szakszerve­zeti mozik műsorát, valamint a miskolci Értelmiségi Klub havi programját, „Ember az embertelenségben“ A még rövid, de eredmé­nyekben már igen gazdag, az elmúlt évi országos fesztiválon kiemelkedő sikerrel szerepelt Borsodi Bányász Irodalmi Színpad február 3-án, szomba­ton este „Ember az em­bertelenségben” címmel Rad­nóti Miklós emlékestet rendez az ormosbányai bányász műve­lődési otthonban. Az est mű­sorában Radnóti Miklós műve­it — Töredék, Huszonnyolc év, Pipacs, Kortárs útlevelére, Is­tenhegyi kert, Nem tudhatom, Himnusz a békéről, Hetedik ecloga, Levél a hitveshez, Eről­tetett menet — Csorba Gábor, Budai Miklós, Horváth Ferenc, Balga Zsuzsa és Cseh Olga, az összekötőszöveget Szolyák Zol­tánná mondja el. A műsor kí­sérőzenéjét Vay Ildikó állította össze. A műsort Cseh Olga rendezte. Q&q,ipz&t&k iiiiiiiiMitiiiuliilUiiHMUiiimiiUliiiiuiuiiiiiiülülillillllillllillillillllimilüitllllüSy ■-----------ooo----------­Ö tven féle selyemújdonság készül az idén A Magyár Selyemipari Vál­lalat üzemeiben több mint 30 millió méter selyem készül eb­ben az évben. Kétszázötven gyártmány, ezer szövésminta és színváltozata kerül forga­lomba, s ezek között ötven új­donság. A selyem világszerte ismét divat, s a mintatervezők nem fogynak ki az Ötletekből. A Magyar Selyemipari Válla­latnál gyártmányfejlesztő bi­zottság alakult, hogy segítse az új termékek kibocsátását. Vj alapanyagok felhasználásával, illetve a selyem összeházasítá­sával kísérleteznek. Készítenek például acetálot és hemyósely- met tartalmazó kelmét, músc- lyemmel és poliészterrel ke­vert burett-szövetet. A tisztaselyem santunggal vcteliszik majd az új, félse- hjem santung, de az eredetinél jóval olcsóbb lesz. Műselyem és müszálkevérékből, nyiistüs gépen, vagyis mintás szövéssel gyapjúhatású kelmét is gyár­tanak. Az estelyirvha-anyagok ter­vezőinek különösen sok alkal­muk nyílik arra, hogy újdon­sággal lepjék meg a nőket. Nyári estélyiruhához példája végtelen nylon-Szálból egész könnyű, tüllszerú selymet sző­nek. Még csak kísérleteznek vele, de lehetséges, hogy a kö­vetkező báli idény legdivato­sabb ruhaanyaga lesz a mara­tott selyem. Az acetát- és nylonfonalból szőtt kelmét, a. ráhelyezett sablonok szerint meghatározott helyeken vegy­szerrel bekenik és az acetátot kimarniják. Ezáltal a szövet csipkeszerű lesz. A zeioros \I akítóan csillogott a hó az ” erős januárvégi napsü­tésben a budapesti műút két oldalát szegélyező óriási föld­táblákon. Csend, fénséges nyugalom áradt mindenfelől. Szél alig-alig lebbent, psak Vatta és Bükkábrány között, a magas fennsíkon volt valami nyoma a hó mozgásának, egyébként az út teljes széles­ségében tiszta/és ha kicsit sí­kos is, de járható volt. Szentistván községbe igye­keztünk. Mezőkövesd után, amikor a főútvonalról a lapá­lyon futó bekötőútra fordul­tunk, már érezhető volt a le­vegő mozgása. Észak felől erős szél támadt és hordta a havat déli irányba. A szó szo­ros értelmében megborzonga- tóan szép látvány volt, amint a sok fehérség felemelkedett a földekről és örvénylő ka­vargással áramlott a levegő­ben. Sűrű, tejszínű, sok-sok milliárdnyi apró, keményre fagyott hószemcséből össze­állt, jéghideg massza szágul­dott a légben és akadt fenn sűrű rétegekben minden út­jába eső apróságon, például a bekötőút göröngyein is. Néhány keskeny hótorlasz keresztezte utunkat, amelye­ken, ha erősen hörögve is, de túljutott gépkocsink. A négyes kilométerkőnél azon­ban kimerült a gépkocsi tu­dománya. Kapaszkodó kere­kei mind mélyebbre kotor­ták a havat, az egyre zúduló hóförgeteg pedig mind ma­gasabbra növesztette körülöt­tünk a fehér akadályt. Már több gépkocsi is vesztegelt a hóban, a mintegy száz méter hosszúságú és helyenként a nyolcvan centimétert is el­érő hótorlasz két/oldalán. A lapátolás felesleges munka volt, minden lapátnyi hó he­lyére kétszer annyit fújt oda pillanatokon belül a szél­vihar. Nem vezetett ered­ményre az sem, ha szőnye-, geket raktunk a kerekek alá, sem pedig, ha' a közeli zű- zottkó-prizmából terítettünk kapaszkodót. Nem segített, ha több kocsi utasai össze­fogva húzni, vagy tolni pró­bálták a kocsikat. Fárasztó, időt és erőt rabló kínlódás volt Az óra mutatója könyör­telenül haladt előre. Teltek a negyed- és félórák, a gép­kocsin mind vastagabb lett a hófúvás okozta jégnáncél, a termelőszövetkezettől segítsé­günkre, illetve kivontatá­sunkra küldött magasépítósú teherautó is a befulladt ko­csik számát szaporította már., amikor megjelent a segítség, A szentistváni VII. Pártkong­resszus Termelőszövetkezet vezetői egy Zetor traktort küldtek ki az országúira, amely nemcsak törte a havat, hanem egyenként szépen át­rángatta a hóba fulladt ko­csikat a hótorlaszon, majd utána a következő, hasonlóan hosszú hóakadályon. Hosszá órákig, dolgozott a zetoros a metsző szélben a védetlen, magas ülésen, míg minden kocsit mindkét irányba áthú­zott, majd késő este, amikor a községben rendezett ünnep­ség után a kocsik visszafelé tartottak, a zetoros újra elénk állt gépével és ismét hosszú órák keserves munkájával segítette át a kocsikat Mező­kövesd és egyben a nagyobb biztonságot jelentő műút felé. A reflektorok fényében po­koli színjátéknak tetszett az elemek háborúja és ebből a leírhatatlan háttérből csak egy biztos pont emelkedett ki: a zetoros, amint a magas vezetőülésen ülve, füles-sap­kájában és rövid bekecsében is erősen kitéve a metsző szélviharnak, az éles hókris­tályok tízezernyi szúrásának, szorgalmasan törte gépével a havat és húzta egyik kocsit a másik után. Az óra nyelvo már az éjfélhez közeledett, a zetoros, megdermedve bár, de hősiesen ült védtelen nyergében és segítette isme­retlen embertársait, akiket munkájuk éppen erre a hó­fútta vidékre szólított. Nem tudjuk, kap-e fizetsé­get valakitől ezért a munká­ért és ha kap, milyet, de ta­lán pénzben, vagy munka­egység-jóváírásban meg sem lehet ezt a munkát fizetni. Hősi munkát végzett, a már nem fiatal zetoros, akinek a nagy viharban még — szé­gyelljük is egy kicsit —, még a nevét is elfeledtük megkérdezni (utóbb tudtuk: 'meg, hogy Pozsa Józsefnek hívják) és talán meg egy halvány köszönömöt sem mondtunk, amikor az utolsó hóakadály után gépkocsink kereke szilárdabb, biztonsá­gosabb talajra érve, vidáman nekiiramodott. Ezt szeretnénk ezzel a né­hány sorral valamennyi hóba ragadt útitársunk nevében is — legalább részben — pótolni. rt>m) (Rettentő Irta: Horváth József <H odriguez j — Aha. Ennek örülök, gye­rekem. A fene egye meg ezeket e kezdetleges állapotokat, meg ezt a nemtörődömséget, ami ebben a házban eluralkodott, itt mindenki csak személyi ügyekkel foglalkozik, miköz­ben a mi diplomáciai kötelé­keink olyan ziláltak, mint egy szénásszekér. A német baj tár­sakon kívül úgyszólván senki­vel sincs érintkezésünk. Még szerencse, hogy igaz barátaink maguktól jelentkeznek. Ki ná­lunk a spanyol referens? — emelte fel a tekintetét. A titkár, aki legalább a mi­nisztérium belső ügyeiben jól tájékozott volt, egykedvűen je­lentette: — Senki, miniszter testvér. Spanyolul aztán egy kukkot sem tud itt senki. A volt spa­nyol referenst elsők között me­nesztettük. — Na mindegy, erre majd visszatérünk. írjon haladékta­lanul választ a spanyol ügyvi­vőnek, hogy ... várjon csak ... igen, ez jó lesz, holnapután, csütörtökön délelőtt tíz órakor a legnagyobb készséggel várom hivatalomban. Majd én alá­írom. De még ma íródjék meg. — Igen. — Érdekes — morfondírozott .tovább báró Kemény. — Ezt identem Száláéi testvérnek is. Különben megvárom ezt a tár­gyalást. Van még valami? — Készen vagyunk, minisz­ter testvér. — Végre. Ne felejtse el ezt a csütörtöki dátumot. És gon­doskodjék valami bonbonról, konyakról, ilyesmiről. Várjon csak... a spanyolok az édes, nehéz borokat kedvelik. Sze­rezzen be tokaji, aszút is. Nos, akkor... — Kitartás! — lendítette a magasba jobbkarját a titkár, és magára hagyta gazdáját. Szerdán déltájban csengettek a spanyol követségen. Gulyás, bácsi nyitott ajtót. — Egy levelet kézbesítek a külügyminisztériumból — mondta a futár, és a beíró­kön yw el együtt átadta a ha­talmas borítékot az öregnek. Néhány perc múlva Géza elé­gedetten olvasta báró Kemény levelét. „Végtelen örömömre szolgál, ügyvivő úr — olvasta többek között Géza —, hogy kifejezte azon kívánságát és készségét, miszerint megbeszélést óhajt velem folytatni a spanyol— magyar diplomáciai kapcsola­tok egyes kérdéseiről, illetőleg ezen kötelékek még szívélye­sebbé és szorosabbá tételéről. Amidőn hasonló óhajomat és készségemet kifejezésre jutta­tom, van Szerencsem önt fel­kérni, hogy fáradjon be hivata­lomba f. hó 11-én, délelőtt 10 órakor, amikor is a legnagyobb figyelemmel várom előterjesz­tését. Fogadja méltóságod őszinte tiszteletem kifejezését. Báró Kemény Gábor külügy­miniszter.” Géza szó nélkül Imre bácsi kezébe nyomta a fontos leve­let. Imre bácsi elolvasta, és amikor visszaadta Gézának, megjegyezte: — Az első menet megvolt hát... Na, Géza, te mindig szeretted a bravúrokat, most aztán ki tehetsz magadért. Ha jól csinálod, és nem veszik a fejedet, lesz mit elbeszélned az unokáidnak. Géza kedélyesen válaszolt: — Az én fejem meglehető­sen jól a nyakamhoz van ra­gasztva. — Azért csak vigyázz, mert élesek most a kések, könnyen lemetszik a fejeket a helyük­ről. A cirkuszi mutatványok­nak is az a tetejük, amikor a szelídítő a legeslegvégén be­dugja a fejét az oroszlán szá­jába. Akármilyen szelídnek látszik is az oroszlán, a szelí­dítő mindig tudja, hogy vagy- vngy, harap vagy nem harap!.. Hm ... látod, tréfálkozunk, tréfálkozunk, pedig ez aztán most csakugyan nem tréfa. — Meg keli lennie, Imre bá­csi. Te tudod legjobban, hogy hányféle pkunk van a sietség­re. Valóban, az előző nap óta megszaporodtak ezek az okok. Imre bácsi tudatta Gézával: felső kapcsolatától üzenetet kapott. A pártvezetőség azt ké­ri, hogy a lehetőségek végső határáig további elvtársakat fogadjanak be a spanyol ház­ba, olyanokat, akiknek már tarthatatlan a helyzetük, és minden pillanatban életveszély fenyegeti őket. ök ketten az­tán mindent alaposan mérleg­re tettek és úgy határoztak, hogy a ház lakóinak létszámát nyolcvanra emelik. Amikor ezt elmondták Gulyás bácsinak, az öreg eleinte hüledezctt. De az­tán megértette, miről van szó, és vállalta a leckét. Az újon­nan érkezők a következő há­rom-négy nap alatt jönnek majd be a spanyol házba. Jó- ólőre gondoskodni kell ré­szükre fekhelyről, élelemről, miegymásról. S ami Imre bácsinak a leg­főbb gondot okozta: gondos­kodni kell számukra elfoglalt­ságról is. Hiszen n jövevények mind tettrekész emberek, a pártnak szüksége is van mun­kájukra, de meg a tétlenség sok bajt szülhet Gézával együtt elhatározták, hogy több önálló akciócsoport­ra osztják a ház lakóit, és a csoportok vezetőiből most már megalakul a párt házbeli ak­cióbizottsága is. — Mindazonáltal neked. Gé­za — mondta Imre bácsi —, semmi egyébre ne legyen most gondod, mint a magad prog­ramjának végrehajtására’ Te­hát holnap elmész hozzá... Ajánlom, hogy az éjjel jól aludd ki magadat, mert fáradt­nak, megviseltnek látszol. No, nem a külső látszat miatt fon­tos ez, hanem azért, hogy egyetlen hibás szót se ejts ki a szádon előtte... — Értem, Imre bácsi. Igazad van. Nyolckor ágyba fekszem. Úgy is lett. Amint bekapta vacsoráját, elbúcsúzott Anná­tól. A lány különösen gyöngéd volt hozzá. Nem árulta el, hogy Imre bácsitól már tudja Géza új vállalkozásának tervét. Amilyen korán feküdt Géza, olyan korán is ébredt. Hét órakor már egy sétát tett a fa­sorban. Egészen felfrissült. Felment, megborotválkozott, és magára öltötte azt a remek­beszabott fekete ruhát, ame­lyet Francisco hátra hagyott garderobjából halászott elő. Anna pompásan kivasalta az öltönyt, amely úgy illett Géza fess alakjára, mintha ráöntöt- ték volna ízléses csokornynk- kendőt kötött, Ingmelle, amely ugyancsak Francisco ruhatárá­ból származott, vakítóan fehér­lett. Imre bácsi csak bámult, ami­kor útrakészen megpillantotta Gézát: — Az apád istenit, te, akár­mi legyek, ha nem igazi spa­nyol diplomatának születtél! Fél tízre taxit rendelt Géza. öt perccel tíz óra előtt meg­érkezett a külügyminisztérium! elé. • íFolytatjuk.) \ es év első játékhetének szelvé­nyei vettek részt. Megyénkből 34 szerencsés lottózó jutott ér­tékes tárgynyereményhez. [ A tárgynyereménysorsolás i borsodi nyerőszámai a követ­kezők: i [ 775 064 kerékpár, 804 725 bőr­kabát, 805 957 éléskamra utal- ,vány, 806 900 ágynemű utal­vány, 807 932 rádió, 819 190 [villánytűzhcly, 5 283 906 robot­gép, 5 329 205 bunda, 7 558 688 ; fényképezőgép, 7 561 935 mag­netofon, 7 500 036 kerékpár* ;7 593 768 mosógép, 7 602 862 , televízió, 7 603 586 rádió, '7 606 695 lemezjátszó, 7 615 104 [rádió, 7 620 236 porszívó* -7 627 624 rádió, 7 644 400 ágy- | neműcsomag, 7 653 629 ágy- > neműcsomag, 7 661 601 por- [szívógép, 7 684 561 villanytűz- , (hely, 7 608 376 rádió, 7 721 971 [bőrkabát, 7 724 317 lemez­játszó, 7 725 212 fényképező­gép, 7 725 409 televízió, 7 729 657 ,bútor, 7 741 615 óra, 9 306 877 ‘padlókefélőgép, 9 308 736 tele­vízió, 9 318 755 mosógép, 9 320 311 ágyneműcsomag, [9 332 740 padlókefélőgép. ’ A gyorslista közvetlenül a [húzás után készült, így az ’ esetleges számhibákért nem • vállalunk felelősséget. A nyer­ges szelvényeket legkésőbb [február 20-lg kell bemutatni a [Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóságnál (címe: Budapest, ; V., Nádor u. 15.), vagy a totó- [lottó kirendeltségeknél, illet­ve az OTP flókokbam t i fi loltó nyerőszámai: 3, 10, 36, 40, 43 A lottó legutóbbi tárgy­nyereménysorsolásán az 1962­i w w w V Gyorslisfa a Iqüq lergynyerenicny-sorsolásáról

Next

/
Thumbnails
Contents