Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-25 / 47. szám
mt február SSL ESZAKMAGYARORSZAG 7 Téli kép a bánkuti menedékházról Goethe mint kéziratgyujtő A sok érdekes gyűjtemény közül, melyeket a német költőfejedelem élete során összegyűjtött, az irodalomtörténészek eddig aránylag kevés figyelmet szenteltek a kéziratgyűjteménynek. 1920-ban a Goethe és Schiller Archívumban kiállították ugyan ezt a gyűjteményt is és elhangzott az a követelmény, hogy a Goethe Társaság katalogizálja és hozza nyilvánosságra legértékesebb darabjait, ez azonban nem valósult meg. Most Hans-Joachim Schreckenbach készítette el a wei- mari Árion kiadóvállalat számára a goethei gyűjtemény katalógusát. Goethe a XIX. század első éveitől kezdve foglalkozott érdekes és híres emberek Írásának gyűjtésével, méghozzá kezdetben pedagógiai célból. A gyűjtemény különösen értékes csoportja azokat a . leveleket tartalmazza, amelyeket olyan személyiségek írtak Goethének, mint például Beethoven, Hegel, Humboldt, Manzoni, Metternich, Pestalozzi, Schiller, Walter Scott, Madame de Stael, Wieland és sokan mások. Kelemen János — és a többiek Őrá esett a választás. Nemcsak azért, mert parancsnokai azt mondták: méltó arra, hogy példakép legyen, hanem azért is mert benne, mint cseppben a tenger, sűrítve van a munkás-« őrségünk ötéves története, s az intézmény lényege is. Most. hogy a vasgyári bérház kiskonyhájában hatszemközt beszélgetünk, felesége viszi a szót: — Akkor, a „zűrös” napokban, még csak menyasszonya voltam a Jancsinak.., ismertük már egymást előbb is, de tulajdonképpen a karhatalomban érlelődött meg elhatározásunk: ha újra rend lesz — összeházasodunk. Kelemen János, az akkor 21 éves fiatalember a Lenin Kohászati Müvek hengerésze, a tapasztaltabb munkásokkal együtt fegyvert fogott — hogy rend legyen ... — 1956 decemberében, elsősorban nem kettőnk tervei miatt — hanem azért kértem felvételemet a pártba, a karhatalomba és később a munkásőrségbe — mondja Kelemen elvtárs —, mert akkor már láttam, hogy ott a helyem: veszélyben a munkáshatalom. Elhatározásomban megerősített a párt december 8-ai felhívása is: kommunisták fegyverbe! Jelentkeztem. December 10-én már fegyverben voltunk a Tizeshonvéd utcai laktanyában, ahol e napon az ellenforradalmárok meggyilkolták Oprendek Sándor őrnagy elvtársat. Híre járt* hogy az Anna-bányánál ellenforradalmárok szervezkednek, akik fel akarják robbantani laktanyánkat. Ez vájt az első bevetésünk. Kimentünk, hogy józanabb belátásra bírjuk őket Lövöldözéssel fogadtak. Természetesen végül is elfogtuk őket. .. Másnap a miskolci főutcán járőröztünk. Egyesek még ócsároltak bennünket, de mi tudtuk, hogy igaz ügy érdekében, a munkás-paraszt hatalom védelmében fogtunk fegyvert A Borsodi Nyomdánál hő- zöngő eüenforradalmárok és az általuk megtévesztett emberek is tapasztalhatták, hogy meggyőződésünknél csak elszántságunk nagyobb, s annak tudata, hogy a legszentebb ügyért harcolunk. Aztán a Kummer-banda üldözése Sátoraljaújhelyen ... a KISZ szervezése, amiért Ságvári Emlékérmet kapott __az 1958-as árvíz m entési munkálatai Hámorban, ahol egy idősebb asszony kimentése közben majdnem elsodorta a szennyes ár, az abaujszántói árvíz- védelemnél töltött napok, a riadók, gyakorlatok és foglalkozások is szóba kerültek... — Ne higgye, hogy fárasztó — mondja Kelemen elvtárs. — Az igaz ügy tudata mindig frissen és készenlétben tartja az embert__ A ztán Erika is — a feleségem, mert 1957 őszén összeházasodtunk — megértő asszony. Sohasem neheztel rám, ha később jövök haza, tudja, hogy hol vagyok. Mert manapság sok a tennivaló. Vezetőségi tag vagyok az üzemi alapszervezetben, a marxizmus—leninizmus kérdései tanfolyamra járok, aztán századgyűlés, szolgálat, a munkahely problémái — mert exportra gyártunk vasúti síneket és... — szóval mindenre kell idő. Persze a családdal is törődni kell. Feleségem is dolgozik, elfoglalt ember. De itt van a kis Erika is — most a nagymamánál van, már három és fél éves — ő elvárja, hogy foglalkozzunk vele. Ha tudná, milyen édes csöppség! Fényképe díjat nyert a brüsszeli fotókiállításon ... Meg aztán mi sem vagyunk még öregek, a feleségemmel — mondja mosolyogva. — Megnézünk minden filmet, gyakran járunk színházba és olvasni is szeretünk. Jár vagy nyolcféle újság, de a szépirodalom is közös szenvedélyünk. — Szóval ilyen az életünk. — Jó érzés, hogy ma már másfajta gondjaink, problémáink vannak, mint 56 telén, 57 tavaszán. Ha készenlétben is tartjuk a fegyvert, ma mégiscsak gyakrabban esik szó olyan problémákról, mint példamutatás a munkában, a magánéletben, terveink teljesítése, életünk szebbé, tartalmasabbá varázsolása. — Mert ez is harci feladat, néha még bonyolultabb, mint az ellenforradalom fegyveres letörése volt... De hát megvívjuk ezt a harcot is... Ilyen ember Kelemen János, a Lenin Kohászati Művek 26 éves hengerésze, aki 5 éve viseli a munkásőrség szürke, oly nagy megbecsülést kivívott egyenruháját; Mellét íritfrn- tetések díszítik: a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, amelyre a legbüszkébb, a Ságvári Emlékérem, a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezéséért, Kiváló dolgozó jelvény — mert a munkában is kiváló. Ezenkívül sok-sok oklevél díszíti szobácskájuk falát, amelyekre legalább annyira büszke, mint a kis Erikára és feleségére... — ilyen emberek a Kelemen Jánosok — munkásőreink. Csépányi Lajos Az állványok magasba törtek 1vs Előadás a miskolci lakásokról Uj irodalmi és kulturális lap indul megyénkben ismert írók müveit. Hisszük, hogy ezek megjelentetése serkentőleg hat majd a helyi irodalom fejlődésére is. A lap, bár a Borsod megyei Tanács kiadásában jelenik meg, nemcsak Borsod, hanem az egész Észak-Magyarország lapja kíván lenni és ezért szerkesztésében is átfogóbb, nagyobb területet felölelő jellegre törekszünk. — Mikor és milyen terjedelemben jelenik meg a lap? — Az első lapszám április 4-én, hazánk felszabadulásának évfordulóján jelenik meg és azt követően minden hó első napján, esetenként tizenkét oldal terjedelemben, nagy új- ságformátumban. — Kik szerkesztik és írják majd a lapot? — A megyei tanács végrehajtó bizottsága az illetékes szervekkel egyetértésben a lap felelős szerkesztésével Nagy Zoltán újságírót bízta meg. A szerkesztő bizottságban rajta kívül Kordos László, dr. Kab- debo Lóránt, Tóth Lajos, mint rovatvezetők, Feledy Gyula Munkácsy-díjas grafikusművész, mint művészeti szerkesztő, Gulyás Mihály, mint tördelőszerkesztő, valamint dr. Kuzmányi Gusztáv, Baráth Lajos, Szekrényes; Lajos, Gyárfás Imre és Horváth Kiss László foglal helyet. Hogy kik írják a lapot? Nemcsak szerkesztői! Írják a borsodi és miskolci írók, írják mindazok, akik a megye és Miskolc város irodaim; és kulturális életét jó] ismerik és írásaikkal azt még jobbá kívánják tenni. Szeretnénk, ha a lap megfelelő fogadtatásra találna a közönség körében és mind többen szegődnének nemcsak olvasóinak. hanem aktív segítőinek táborába is. A megyei tanács megfelelő gazdája kíván lenni a lapnak és nemcsak eszmeileg támogatja a legmesz- szebbmenőkig, hanem igen jelentős anyagi támogatást is biztosít számára. A felelős kiadó tisztét én látom eL — Még egy utolsó kérdés, ; Csépányi elvtárs: mi lesz az új . lap címe? — Véglegesen még nem döntöttünk, de az eddig kialakult ; áláspont szerint a „Napjaink” ; látszik legalkalmasabbnak és i minden bizonnyal ezzel a cfm- . mel is jelenik meg április 4-én. ítj, Értékes színfoittai | gadagodik tehát a közeljövő- ! ben megyénk kulturális élete. . Nagy érdeklődéssel várjuk új . laptársunk megjelenését. (bemedek) vonalának emelése. A lap a ma emberéhez, a XX. század második felének emberéhez kíván szólni; a saocalizmust építő, a szocializmus útján járó és az ehhez szükséges, széleskörű, általános műveltséggel rendelkező emberek lapja kíván lenni. Egyik igen fontos kívánalom, hogy a lap a város, a munkásélet ábrázolásán kívül sokat foglalkozzék a falu problémáival. Részben szép- irodalmi alkotásokban, részben pedig riportokban, egyéb cikkekben adjon számot a fejlődésiül, a falu és nem utolsó sorban az új útra lépett ember életének változásairól, segítsen megérteni ezeket a változásokat és általában legyen előremutató, mutassa meg a falu jövőjét. A másik igen fontos feladat, mint már mondottam, fórumot biztosítani az írók számára. Fórumot a már ismert miskolci és megyei íróknak és publikációs lehetőséget a megyében élő, de még nem ismert íróknak, lehetőséget azok bemutatására. A lapban természetesen szívesen látjuk az egyes, már országosan A MEGYEI TANÄCS végrehajtó bizottsága az elmúlt napokban tartott ülésén — többek között — határozatot hozott egy irodalmi és kulturális lap megjelentetésére és más szenekkel egyetértésben kijelölte annak szerkesztő bizottságát, valamint határozott a lap kiadásával kapcsolatos egyéb kérdésekben. Mi tette szükségessé Borsod megyében irodalmi és kulturális lap kiadását? — Ezzel a érdessel kerestük fel Csépá- i,yi Sándor elvtársat, a megyei tanács v. b. kulturális ügyekkel foglalkozó elnökhelyettesét. — Évek óta igényelik már — és jogosan — a megyei irodalmi és kulturális lapot — tájékoztat Csépányi elvtárs. — Szükségessé és indokolttá tette a megjelentetést a megye egyre fejlődő kulturális életének már eddig is elért fejlődési foka, másrészt azért szükséges, mert fórumot kell teremtenünk ii megyében élő íróink számára. A célunk a lappal: a megye Igozó népe műveltségi színAz elmútt vasárnap beszámoltunk róla, hogy az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportjának szervezésében ismét nagyarányú közvéleménykutatás kezdődik az utóbbi években épült miskolci lakásokról. Megemlítettük, hogy a korábbi években már folyt ilyen felmérés, amelynek során az 1952 és 1957 között épült lakásokban végeztek köz- véleménykutáiást., s annak eredményeit statisztikákban, értékelő jelentésekben összegezték. Az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja március 7-én, szerdán délelőtt S órai kezdettel a MTESZ miskolci, Széchenyi utca 105. szám alatti nagy előadótermében a korábbi felmérések zárójelentését — Miskolc üzemeltetés alatt álló lakótelepeinek monográfiája, közvéleménykutatás az 1952-től 1957-ig épült lakásokban címmel — ifj. Horváth Béla építészmérnök, az ÉM. Miskolci Tervező Vállalat igazgatója, a felmérést végző munkabizottság vezetője ismerteti. Bemutatásra kerülnek az elkészült táblázatok és — vetítésként — a lakások bú- torzását feltüntető megoldások is. A bemutatót vita követi. 1 ; Magasba törtek, f hogyan. Gyorsan. A vártnál is gyorsabban, És megváltoztatták a vidék arculatát. Teljesen más lett a palkonyai meg a szederkényi határ. Pár évvel ezelőtt csak füzes, nádas s a kiserdő törte meg a táj egyhangúságát, „fogta” meg a távolt ! kutató ember szemét. Most meg ezüstösen kígyózó utak, !vízlevezető csatornák, zsilipek, távvezetékek szelik keresztül- ! kasul a tiszamenti tájat, amely | nem is olyan régen még az egri | káptalant gazdagította. | De hát ezek csak a kisebb, i „jelentéktelen” dolgok, a nagyok, az új monumentális épületek, ipari alkotások, — az erőmű, a festékgyár, az új vá- |ros, s az épülő vegyikombinát — már szinte hozzátartoznak [a tájhoz, mintha mindig itt , lettek volna. Lassan megszokják az emberek, a falusiak, [Szederkény és Palkonya ősla- i kói. S azok is, akik csak át- [utaznak ezen a csodálatos területen. » Gaál Lajos bácsi, Szederkény egyik öreg halásza —, jaki még ma is ősei szép mesterségét űzi a halász-termelő- 5 szövetkezetben —, ezt mondotta egyszer: i — Csodálatosan fejlődik ez [a vidék... Valamikor álmodni >se merte volna az ember, hogy [Palkonya és Szederkény nevét > az egész ország megismeri, [ Az ország? A világon Is szá- 1 mottevő ipari centrummá fejlődik. • Azt is mondta Lajos bácsi, hogy nem régen valamelyik nagyobb fara kellett felmásznia a halászembernek, ha tudni akarta, jön-e már, akit vár a falu felől: az ebédet hozó gyerek, vagy az asszony, vagy a káptalan intézője a könnyű kétkerekűn. Most meg? Hát meddig épül még az a kémény? Az a furcsa betoncső, meg a .,, minek is nevezik? Valamiféle szórótorony.., Szinte az égbe törnek az épületek, az állványok az épülő Tiszavidéki Vegyikombinát udvarán. — Felfelé kell néznie az embernek, — hangzott az öreg halász bölcs megállapítása — mert itt most minden a magasba törekszik... Nagyon messze lát már az ember ezen a tájon. Szinte a jövőbe lát. S most, amikor a napokban ismét Palkonyán jártam, s magam is elcsodálkoztam a magasbatörő állványok erdején, a kibontakozó hatalmas vegyimű épületein, Gaál Lajos bácsi jutott az eszembe. Gondoltam megkeresem, s megkérdezem tőle: Most mi a véleménye? Mert most még jobban fel kell néznie annak, aki látni akar valamit... Az állványok magasba törtek. Az utóbbi hetekben meggyorsult a mű építése. A vártnál is gyorsabban épül, építik a kőművesek, vasszerelők, mérnökök, s azok a szederkényi munkások, akik itt tanulták meg a szakmát, itt formálta őket új emberekké a vas, az acél, a tégla, a hegesztöpisi- toly, no meg a közösség. Itt lett szakember az öreg halász fia is... Hiába jártam a Tiszn-partot. Lajos bácsi helyett csak a csípős téli szél, a sáros-havas, itt- oít erősen szakadozó Tisza- part fogadott. Ügy látszik, télen nem „merészkednek” a vízre a szederkényi halászok. De nem baj, úgyis tudom, mit mondott volna Lajos bácsi. Talán ezt: — Egyre csodálatosabb ez a föld..i Az óriási gömb-gáztartályok tövében, nem messze az épülő vegyikombináltól, a deszkából épült, helyiségben dolgozik az építőipari központ. Itt vannak a harmincegyesek, itt van a „vezérkar”, az építést irányító szakemberek. Őket kerestem, de itt sem volt szerencsém. A „vezérkar főnöke”, Kovács Lajos főépítésvezető és helyettesei is Pestre utaztak. Pedig nagyon érdekelt volna a véleményük: hogyan sikerült elérniük, hogy a téli idő ellenére is meggyorsult az építkezés? Mit tettek, hogy ilyen gyorsan magasba és egyre magasabbra törnek az állványok? Ki adhat erre választ? Mégis csak találtam egy embert, egy szerény, őszhajú műszaki ügyintézőt, aki már 33 éve dolgozik ebben a szakmában. ö is Pestről jött ide, segíteni, irányítani a munkát, formálni a tájat, a sokezer munkással együtt magasba emelni az állványokat. Oszoha Géza a neve. Ez a véleménye:: Az emberek csupaszívvel dolgoznak Palkonyán. Ez mindennek a titka. Meg az, hogy megteremtettük a téli építkezés, jó feltételeit S mit tettek még? Elmondom Lajos bácsinak: Megteremtették annak a lehetőségét, hogy a vegyikombinát a jövő év végére megkezdje a próbaüzemeltetést. Megteremtették annak a feltételeit, hogy két év múlva már tervszerűen termeljen megyénk és hazánk'büszkesége: az automatizált, korszerű vegyióriás, amely minden bizonnyal Európa ipari térképén is helyet kap jelentőségénél fogva; Így dolgoznak itt. Lajos bácsi! Ebben az évben már szerelik a gépeket. Még 81 milliót költenek az építkezésre. De vajon mennyibe kerül az egész mű felépítése? Oszoha Géza erre is választ ad: csupán az építészeti munka — a gépészet, a gépi felszerelések kivételével! — kereken 322 millió 577 ezer forint. Ebből az összegből tehát csak a falakat építik fel, a gépek, berendezések értéke a milliárdokat (!) is meghaladja. S mit szól majd az öreg szederkényi i halász, ha megismeri ezeket a Számokat? Talán erre is azt mondja majd Lajos bácsi: — Csodálatos nagy összeg.;. Valóban nagy. Tengernyi pénz. És mit kapnak a munkáért az építők? Ezt is elmondom Lajos bácsinak: Nem ritka itt az olyan ember, aki a 3 ezret is megkeresi. Különösen az olyan brigádokban, mint a Ba- gics ács brigád, amely csupa fiatalokból és csupa lelkesedésből áll. Az olyan brigádokban, mint a Nagy Imre kubikos brigád, a Csorna kőműves brigád. Nagy G. Pál szerelő brigádja. Bunda János ácsbrigádja és a többiek, sokan, akik sokszor hősi munkával és erőfeszítéssel dolgoznak. Mert nem mindig könnyű, amit ten- niök kell. Távol a családtól, a kényelmes otthontól, a megszokott környezettől. És még mit kapnak? Az építők nem régen kaptak célprémiumot, a múlt év utolsó negyedévében végzett jó munkájukért. Kétszázhetvenezer forintot osz- tottak.szét, volt aki 2200 forintot számolt fel. S mi lesz később? Nemsokára még jobban kibontakozik itt az élet, tavasszal jönnek az új munkások, az ország minden részéből, és jönnek külföldről is a szerelők, hogy még jobban, gyorsabban haladjon a munka, az állványok .;; lebontása. Igen, Lajos bácsi, mert most már le kell bontani az állványokat, mert elkészült a főépület, a két óriás szivaralakú szórótorony, a hígsavüzem, meg amint látja Lajos bácsi, a sok-sok mesébe illő épület; Szinte hallom, amint ezt mondja majd az öreg halász, amikor tavasszal kis csónakja végigfodrozza az öreg Tisza csillogó vizét: —- Csodálatos ez a mi vidékünk. Az egykori szegény, kopár szederkényi föld. S talán sajnálja teÖEe“ amiért nem fiatal már. Mert ö már nem hagyhatja ott az evezőlapátokat, amelyek egyre súlyosabbak ráncos-eres, kérges kezében. Igen, emlékszem, mondta is egyszer; — Ha én most fiatal lehetnék. Szegedi László
