Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

Vasárnap, 1962. február 25. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Német elvtársakkal az LKM-ben Nem állapot, hanem folyamat Tegnap már beszámoltunk a Német Szocialista Egység­párt megyénkben tartózkodó küldöttségének a Borsodi Ve­gyikombinátban tett látogatá­sáról. Vendégeink pénteken Üzemlátogatáson, a gyár vezetőinek kíséretében. [V emrég olvastam Nógrádi Sándor elvtárs ' visszaemlékezéseit. Az idős forradalmár többek között feleleveníti fiatalkori vándorlá­sait, munka- és útkeresését. Tanulságos ennek a Szécsény községből elindult fiatalembernek életútja. „Nem egyszerre lesz az ember azzá, amivé majdan az évek és az események gyúr­ják’-’ — írja Nógrádi, bizonyítva ezzel, hogy senki sem születik, vagy nem lesz egyik nap­ról a másikra kommunistává. Érdemes idézni: „Nem valami gyorsan érlelődő fiatalember voltam. Talán ez okozta azt is, hogy csak kü­lönösen nagy- események tudtak hirtelen fel­lelkesíteni, vagy esetleg lehangolni. Csak ilyenkor tudtam részben ösztöneim, részben az értelem segítségével megítélni, hogy jó-e vagy rossz, ami történik. Egyébként pedig mind az érzelmek, mind'pedig a gondolatok nem egyszerre érte'; meg nálam. De ha már megértek mély, kiléphetetlen, talán azt is mondhatnám, elpusztíthatatlan gyökereket eresztett bólém.” Az évek és az ese’'énvek — mint tudjuk — szilárd forradalmárrá, a hazai és a nem etközi munkásmozgalom er ik veze­tőjévé gyúrták Nógrádi Sándor elvtársat. Valljuk be, gyakran hajlamosak vagyunk az egyszerűsítésre. Nem vesszük figyelembe a -:>v egy ember világnézetének alakulását sok té­ri ezö szabja meg. Párttagok megítélésében is elfeledkezünk arról a dialektikus meghatáro­zásról — legutóbb Marosán György elvtárs említette a Pártéletben megjelent cikkében —, hogy kommunistának lenni nem állapot, ha­nem folyamat. Helytelenül tesszük tehót, ami­kor egyetlen benyomás, mozzanat alapján for­málunk véleményt egymásról, ami a legjobb esetben is csak fényképfelvétel, állókép lehet, amely nem fejezheti ki a színekben oly gazé g életet. így aztán úgy járunk, mintha görbe tükör előtt állnánk: torzítva jelenik meg vé­leményünk a „szenvedő alany” előnyére, vagy hátrányára attól függően, hogy a tükör az erényeit vagy a hibáit nagyítja meg. A problémák általában a múlt és a jelen viszonylatában jelentkeznek olyképpen, hogy az egyik túlteng a másik kárára. A múltbeli érdemek nyomán elhallgatjuk a jelenlegi hibákat, vagy a régebbi bűnök, hibák miatt nem vesszük észre az azóta bekövetkezett fej­lődést. Egy falusi összejövetelen azt mondta nekem egy idősebb elvtárs: „Nem azért mon­dom, de érdemes volt ezért harcolni? Most X és Y, volt középparasztokat ültették az el­nökségbe, pedig annak idején az istennek sem akarták aláírni a belépési nyilatkozatot. En agitáltam őket.” Igaz: akkor nem akarták aláírni, de később megtették és most kiváló dolgozók a szövetkezetben. Ott van hát a he­lyük az elnökségben. Gyorsan fejlődő életünk gyakorta produkál ilyen „visszásságot”: az egykori ingadozó maga mögött .hagyja volt agitátorát. Pro és kontra idézhetjük 1956-ot. Az akkor megtévedtek többsége hamar visszatalált ko­rábbi elveihez, a szocializmushoz, önmaguk­ban már lezárták tévelygéseiket, a társadalom is ezt tette. A párt azt vallja, hogy becsületes munkával minden hiba helyrehozható. Az erő tudatában mondhatjuk: aki nincs ellenünk, az velünk van. Ebben bennefoglaltalik az em­berek fejlődésébe, megváltozásába vetett hit. Csak addig emlegessük tehát valaki egykori hibáját, amíg ki nem javította, s ha már jó­vátette, munkája, cselekedetei alapján ítélje­nek róla mindenkor, ne ragadjon meg a róla alkotott kép, vélemény egy állapotnál, hanem vegye figyelembe fejlődését. Ugyanígy igaz a következtetés fordítva is. Senkit sem ment jelen hibája alól egykori érdeme. A Népsza­badság minapi számában olvastam ezzel kap­csolatban egy tanulságos történetet az Orazso- nikidzére emlékező cikkben. A Vörös Gárda egyik parancsnokának pártfegyelmi jóról szól. A parancsnoknak több érdeme volt a forra­dalomban. Egy alkalommal azonban, amikor részegeskedő garázda bandák leverésére küld­ték, közéjük keveredett és megfeledkezett ma­gáról. A fegyelmi tárgyaláson a parancsnok volt érdemeire hivatkozott. Elvtársai közül egyesek bírálták, mások védték. Ordzsonikidza azt kérdezte: — Minek alapján ítél a nép a szovjet, ha­talomról és a kommunista pártról? — S ön­maga válaszolt: — Nem utolsósorban annak alapján, hogyan viselkednek a hatalom, a párt képviselői. Hacsak magadat kompromit- táltad volna, megbocsáthatnánk, de te a leg­drágábbat, a párt, a szovjet hatalom tekinté­lyét veszélyeztetted. Érdemeidet, nem felejtjük el, de nincs jogunk hozzá, hogy megbocsás­sunk neked.'’ — A volt parancsnokot kizárták a pártból. rí'ermószetesen nemcsak az emberről alko­■*- tort kép ragadhat meg egy állapotnál, hanem maga az etnber is. Égj es párttagok megfeledkeznek arról, hogy a kommunistákra nem jellemző az egyhelyben topogás, vagy éppenséggel az eseményekkel való együtt- kullogás, ellenkezőleg: aktív formálói az ese­ményeknek, legodaadóbb munkásai az újnak. Ma pártunkban adottak a feltételek ahhoz, heg;, minden párttag maximálisan gyümöl- c. üztesse képességeit. Helyreállítottuk a part­éiét lenini normáit, érvényesül a kollektív ve­zetés elve. mindinkább erőre kap a bírálat és Önbírálat egészséges módszere. Ezek azonban eredmén; ek nélküli lehetőségek maradnak öli. ahol a párttagság nem él vele. A pártélet említett törvényei feltételezik a párttagok fo­kozottabb kötelességtudatát és nagyobb ön­állóságát. Mi szükséges ahhoz, hogy minden párttag élhessen szóbanforgó jogaival? Erre a kérdésre egy szóval lehet válaszolni: tanulás. Többek között ennek feltételezésére épül az idézett meghatározás is: kommunistának lenni nem állapot, hanem folyamat. Tanulnak is nagyon sokan: iskolákban, tan­folyamokon. Mindez örvendetes, azonban akad még tennivaló, hogy a tahulás egyetemesebbé cs rendszeresebbé váljék a párttagság köré­ben. Akadnak még „magabiztosak-', akik meg­feledkeznek arról, hogy a ma még megfelelő tudás holnap könnyen kevésnek bizonyul. Az egyre bonyolultabbá váló feladatok megoldá­sához kevés az általános tájékozottság, azok konkrét és alapos gazdasági, politikai ismere­teket kívánnak. Mint mondottuk, sokan tanul­nak a párttagok közül. A pártszervezetek — elsősorban az üzemiek — nagy gondot fordí­tanak tagjaik továbbképzésére. Sok helyütt azonban még kevés figyelem marad a kom­munista magatartás és jellem formálására, a kommunista erkölcs tudatosítására. Természe­tesen vannak egészséges kezdeményezések — p '' 'ául a szocialista brigádokban — ez azon- b: n nem mentesíti a, pártszervezeteket. Á dolgozók csak azt ismerik el igazi vezető­jüknek, tanácsadójuknak, akire minden tekin­tetben — a munkában, a társadalmi- és a magánéletben — fölnézhetnek. A képmutatók­nak. azoknak, akik — mint mondani szokták — bort isznak és vizet prédikálnak, nincs be­csületük az őszinte emberek előtt, szónokolja­nak bár mégoly szépen is a szocializmusról. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programjában többek között ezt olvas­hatjuk: ,.A párt szakadatlanul tökéletesíti te­vékenységének formáit és módszereit, hogy olyan színvonalon vezesse' a tömegeket, a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtését, a társadalom szellemi életének fejlődését, amely megfelel a kommunista épí­tés korszaka növekvő követelményeinek.’’ Ná­lunk a történelem még nem tűzte napirendre a kommunizmus építését, most a szocializmus alapjainak a lerakásán munkálkodunk. Az idézet első részében megfogalmazott célkitű­zés azonban nálunk is feladat. A párt szaka­datlanul tökéletesíti tevékenységének formáit és módszereit. A párt ezt csak tagjainak aktív közreműködésével valósíthatja meg. Ehhez pedig az szükséges, hogy a kommunis­ták felkészüljenek a nagyobb feladatokra, állandóan fejlődjenek a munkában, a tudás­ban és az emberségben egyaránt. TöreÜenliL lelkiismeretesei! Alois Pisilik elvtárS, n kiildötlsÉs vezetője, Gücsl József olvasztár­ral beszélget a VIII. sz. mariinké mencc müszerhúzábaii. Nagy elismeréssel szóltak ar­ról, hogy az LKM dolgozói kö­zül sokan tanulnak a külön­böző iskolák esti és levelező tagozatán, a pártoktatás kü­lönböző tanfolyamain és a tudná elsorolni, mi minden kerül majd. Tovább és tovább és ismét tovább — szavakban is ez uralkodik itt. de talán még a levegőben is benne van. Elégedettségről, megnyugvás­ról szó sincs. Pedig olyan ered­mények is vannak, amelyek szinte meghökkentően nagyok: tavaly 3 és 4 százalék között mozgott csak a csecsemőhalan­dóság. — De ezt megtartani — csó­válja a fejét a főorvos — igen nagy munka. És a tbc-eredmé- nyekkel sem vagyok megelé­gedve. Nem mértük még fel teljes egészében a helyzetet. Tavaly novemberben szűrő- vizsgálatokat tartottunk, de azt hiszem, ez még nem hozta meg a kívánt eredményt. Majd a következőn derül ki, akad-e még felderítetlen tuberkulózis. És baj az is, hogy nincs meg az egészségügyi dolgozók teljes létszáma a járásban. Rengeteg problémát jelent az egészség­ügyi kultúra is. bőven van még megmagyarázni, megis­mertetni való. Megelőzés, he­lyes életmód, tisztaság... Nemcsak a tbc. hanem min­den betegség, sötétség, tudat­lanság. baj ellen tolják itt a harc. Szakadatlan munka — és csak ez hozhatja meg a végső győzelmet. Hallania Erzsébet seiről, a tsz-ek patronálásáról, a munkások, mérnökök, tech­nikusok kereseti lehetőségei­ről, a premizálási rendszerről, a gyár dolgozóinak tanulásá­ról, kulturális életéről és sok szakmai tanfolyamokon is. El­mondották. hogy az NDK-ban szinte mindenki tanul valahol, valamit... örültek a diósgyőri ifjú mérnök-generációnak, hogy tudniillik a gyár 240 mérnöke közül lübb mint 220-an már a felszabadulás óta szerezték meg diplomájukat, közülük so- kan olyanok, akik korábban fizikai munkásként dolgoztak a gyárban. A baráti eszmecsere után vendégeink a gyár vezetőinek kíséretében megtekintették az LKM néhány fontosabb üze­mét; a hengerdét, az acélmű­vet, az acélöntődét, ellátogat­tak az acélműi laboratórium­ba, s közvetlenül is alkalmuk nyílt sz ismerkedésre a gyár dolgozóival. Egy-crv munkahe­lyen szívélyesen elbeszélgettek a dolgozókkal, különböző kér­désekről. Az idő kevésnek bizonyult. Amint Valkó elvtárs a bú­csúzkodáskor megjegyezte, legalább 6 óra kellene csupán a gyárlátogatásra. Legközelebb ennek megfelelően állítsák majd össze kedves vendégeink a programjukat, ha Diósgyőr­be látogatnak. A búcsúzáskor kölcsönösen átnyújtott apró ajándéktárgyak, a precíziós öntéssel készült diósgyőri ko­hász-szobor, vagy a gyár éleié­ről készült emlékalbum épp­úgy felejthetetlenné teszi majd ezt a találkozást, a kölcsönösen gyümölcsöző őszinte eszmecse­rét, mint az a szívélyes, forró üdvözlet, amelyet Alois .Pisilik más kérdésről is érdeklődlek. Valkó Márton, Nemeskéri Já­nos és Gácsi Miklós elvtársak részletesen, kimerítően vála­szoltak a vendégek kérdéseire. Közben a német elvlársak is elmondották tap< szlalatai- kat, véleményüket, a ;zóba ke­rült kérdésekről. Ti bbak kö­zött megemlítették, íogy ná­délután — Koval Pál elvtars- naic, a Miskolci Városi Párt- bizottság első titkárának kísé­retében — a Lenin Kohászati Művekbe látogattak el. Vendégeinknek az LKM-ben tett látogatása is azt példázza, bogy az őszinte, kölcsönös ér- deldődés egymás sorsa és mun­kája iránt, erősíti a barátsá­got. Barátságunk ma a német néppel — különösen az NDK dolgozóival, más alapokon nyugszik, mint bármikor. Esz­méink, s a célok teljes azonos­sága, közös gondjaink, problé­máink, s a jó ügy tudatába vetett kölcsönös meggyőződé­sünk eggyé forrasztja népein­ket. Végsősoron a meleg kéz­szorításokból, s a baráti esz­mecserékből is ez csendült ki: Berlinben, vagy Brandenburg­ban ma ugyanazokért a nagy­szerű célokért munkálkodik a német nép, amiért Budapesten, vagy Diósgyőrben a magyar munkás, mérnök, vagy párt­funkcionárius. Vendégeinket a Lenin Kohá­szati Művekben Valkó Márton elvtárs, a gyár Kossuth-díjas igazgatója és Nemeskéri János elvtárs, a nagyüzemi pártbi­zottság titkára tájékoztatta az LKM dolgozóinak eredmé­nyeiről, problémáiról, s a párt- szervezetek helyzetéről és munkájáról. A’ rendelkezésre álló időhöz képest reális és át­fogó képet adtak mindenről. Ám a tájékoztató után még egy sor kérdést tettek fel a vendégek is. — Sokat hallottunk Csepelen a szocialista munkabrigádok­ról. Ott nem volt alkalmunk részletesen tájékozódni. Mi a helyzet Diósgyőrött? Milyen jo­gaik, kötelességeik vannak a brigád tagjainak? Hogyan ér­tékeli, általánosítja és ter­jeszti el a brigádok jó tapasz­talatait a pártszervezet? Meny­nyi kommunista dolgozik a szocialista munkabrigádokban, milyen az önállóságuk ezeknek a brigádoknak? — Hogyan hasznosítják a termelésben a szocialista országok tapaszta­Valkó Miirton elvtárs igazgató bűcstizáskor emlékplakcttet nyúlt át az NDK magyarországi nagyköveiének, aki a küldöttségei el­kísérte Miskolcra. elv társ, a küldöttség vezetője tolmácsolt a német munkás- osztály, s a küldöttség minden tagja nevében, a diósgyőri munkásoknak. Cscpányi Lajos Foto: Szabados György luk, ha egy szocialista mun- kabrigád már összeforrt, a brigádvezetőt ideiglenesen „el­viszik” egy olyan brigád élére, amely még csak kezdetén van a megtisztelő címért folyó ne­mes vetélkedésnek. Helytelení­tették, hogy szocialista munka- brigádból bárkit is kizárnak', olyan címen, hogy az illetői „javíthatatlan...” < dolgozik itt. De már teljes a bölcsődék létszáma, már mind­egyik körzeti orvos mellett van írnok, aki az adminisztrá­ciót végzi, sőt. az egészségügyi felszerelésekkel is egyre in­kább elégedett Torbágyi Emil. Az új röntgengép is hetekre szóló boldogságot jelentett neki. — Most alakítják át, még nincs egészen készen — meséli —, de alkalmas lesz majd film­felvételek készítésére is. Sokat' jelent majd ez, hiszen eddig csgk átvilágítani tudtam a be­tegeket, s ha 10—12 ember all oda egymás után, az ember természetszerűen csak nagyvo­nalakban képes felmérni a helyzetet. így viszont — kite­rít egy filmet — leolvashatok róla mindent. És abból a 60 ezer forintból, amelyet a községi tanácsadók felszerelésére kapott, mi min­dent mog tud oldani! Pedig nem nagy összeg, de jóakarat­tal, sok-sok utánajárással min­den lanácsado. azaz helyi kis tendelőszoba vizsgálóasztallal gyarapodott belőle. Aztán mindegyikbe hőmérők, műsze­rek, különféle edények, mű­szerszekrénykék, nőgyógyászat i rizsgálóberendezések cs ki százalékát már meggyógyítot­ták, 18 százalékát most kezelik és csak harminc százalék vég­leges gyógyulása latszik való­színűtlennek. Ez a harminc százalék olyan idős emberekből áll, akiknek betegségét nem si­került időben felfedezni, s az orvos most már lehetetlen vele szemben. De azért jónéhányat közülük „megpróbálunk meg­menteni” — mondotta a főor­vos, a járás „Emil bácsija”; Miért sikerült? Ezt a kérdést válaszolja meg Torbágyi főorvos maga; — Meggyőződésem, hogy nemcsak az egészségügyi dol­gozók jó munkájának köszön­hetők az eredmények, hanem elsősorban az általános életfel­tételek változásának. A pa­rasztság gazdasági, kulturális helyzetében végbement hatal­mas fejlődés adta meg a lehe­tőséget, a reális alapot ilyen feladatok megoldásához is, mint például a tbc elleni küz­delem. Encs ma is az „elmaradot­tabb” járások kötó tartozik. Kevés az egészségügyi dolgozó, a szükséges 7 szülésznő helyett 2, a 6 védőnő helyett csak 3 | Tizenegy éve áll ez a szép, modern épület a régi „sötét [Abauj” közepén, Encsen. Já­rási tbc-gondozó intézet a ne­ve, ez áll a homlokzatán, oda­bent pedig a kórházak, rende­lők szokásos képe fogadja a lá- ’ togatót. ’ Tizenegy éve dolgozik itt dr. [Torbágyi Emil járási főorvos, • fehérajtós birodalma a régi-ré- [gi. sötét népbetegség, a rette­netes tüdővész megfékezésén. [Életre-halálra menő küzdelem .ez, a betegségnek is meevan- jnak a fegyverei az ember aka­ratával és eszével szemben: ; évszázados múltja, tömérdek .halottja, alattomossága, a’nyo- 'morban és tudatlanságban gyö­kerező hallatlan sikerei, és még ma is: a szégyen és titkolózás. : Erős ellenfél [ez a sötét és irtózatos betegség. 'De mennyire erős ellenfél volt [akkoriban, amikor még népbe­tegségnek számított! De az [ember felvette vele a harcot, s a felszabadulással megpecsé­telődött a. betegség sorsa is. i Óriási erőfeszítések, rengeteg ;munka, tengernyi magyarázó ,szó és sok-sok anyagi áldozat jelzi ezt a harcot. De látszik is már: az egykor oly erős ellen­fél megroskadt, elgyengült. visszavonulóban van, közel a vée'eges halála. Mit mutat a statisztika? „Sö­tét Abaúj ban” a betegek 52 latait és általában a nemzet­közi tapasztalatokat? A párt- és a szakszervezet, Valamint a KISZ munkájának egybehangolásáról, az üzemi tiemokrácia különböző kérdő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents