Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-22 / 44. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1962. február SS, SSŰ A falusi kulturális munka néhány kérdése megyénkben (VI.) Tájszínház, hangverseny, mozi falusi dolgozók esztétikai ne­velésében a komoly zenének, a komoly zenei hangversenyeknek Zeneoktatási intézményeink rendszeresen adnak koncerte­ket a községekben. Az Orszá­gos Filharmónia is törekszik erre, azonban igyekezete sok esetben nem talál megfelelő fogadtatásra. Ezt kudarcba fúlt koncertek sorozata bizonyítja. Sok falusi vezető embernek változtatnia kell a komoly ze­néhez való hozzáállásán. Ne tekintsék a hangversenyeket valami kötelezően szükséges rossznak, ismerjék fel a zenei, az esztétikai nevelés jelentősé­gét. A művelődési otthon veze­tők legalább olyan lelkes pro- pagátorok legyenek a koncer­teknél is, mint a nagyobb be­vétellel és így nagyobb juta­lékkal kecsegtető tánczenei esztrádoknál, A mozi, a film a legszélesebb tömegek­hez szól. Napjainkban a megye minden községében van rend­szeres filmvetítés, bár igen je­lentős még azoknak a közsé­geknek a száma, ahová csak a vándormozi jut el esetenként. A mozihálózat szinte hétről- hétre fejlődik. Azonban nem mindenütt kielégítőek még a körülmények, nincs meg min­denhol a mozik kulturáltsága. A községek ne a Megyei Moziüzemi Vállalattól várja­nak mindent. Segítsenek saját problémájukon. Tegyék kultu- íáltabbá a mozihelyiségeket, fejlesszék annak berendezése­it, fordítsanak több gondot a kqzségi kezelésben lévő mo­zikra. A helyi vezetők, de az egész közönség kísérje figye­lemmel a műsorelosztást, a mozi műsorpolitikáját és szükség esetén tegye meg ész­revételeit. A mozi üzemveze­tők pedig —mint a tájszínház­nál elmondtuk — elsősorban kultúrpropagandisták legye­nek. Az új falu kulturális fel- emelkedésében nemcsak a színház, a hangverseny és a mozi a döntő. De igen jelentő­sek ezek is. Nem bevételi for­rások és döntő többségükben ráfizetésesek, de kultúrforra- dalmunk segítői. A falu és a város közötti kulturális különbség eltörlésére, a falu kulturális színvonalá­nak emelésére törekszünk: a hivatásos művészeti ágak a lehetőségekhez képest sokai segítenek, de a falu ne csak segítséget várjon, hanem a megadott segítséghez — erejé­hez mérten — tegye hozzá a maga plusszát is. Benedek Miklós I ■ ra indul, vagy itthon szerepéi : Művészeti, szcenikai problé­mák is jelentkeznek a tájelő­adásoknál. A meglátogatotl színpadok különböző méretei miatt sokszor a helyszínen kell az előadást bizonyos fokig át­rendezni, eltérni az eredeti rendezői beállításoktól, ins­trukcióktól, s ez esetleg a já­ték fellazulására is vezethet. Mi a falu igénye? A falu természetesen mind többet szeretne kapni a szín­házkultúrából. Szeretné szemé­lyesen is látni az újságból, hallomásból ismert nagyobb színházi produkciókat is, és igen jelentős még falun a lát­ványos nagyoperettek iránti igény. Érthetően nehéz tudo­másul venni, hogy vidéken nem lehet a miskolcival azo­nos előadást produkálni a kis színpadok, a világítási, szceni­kai hiányosságok miatt. Nehéz kielégíteni az igény és a lehe­tőség közötti ellentmondáso­kat. Vannak azonban olyan ne­hézségek is, amelyeken lehet­ne segíteni, hogy legalább az az előadás, amelyet ki lehet vinni, a lehetőségekhez képest a legjobb keretek között kerül­jön a néző elé. Gondolunk itt például a megfelelő fűtésre. (Hogy ne kelljen a kánikulá­ban játszódó darabot a hideg színpadon pulóverben és mele­gítőruhában végigjátszani.) Gondolunk a művelődési ott­honok színpadjainak tisztasá­gára, az öltözők és a nézőtér rendjére, amibe az is beletar­tozik, hogy előadás közben a nézőtéren szűnjék meg a mász- kálás. Gondolunk, és nem utol­sósorban, a közönség megfele­lő szervezésére, Ízlésének, ér­deklődésének irányítására. Milyen megoldás kínálko­zik? A színház a jelenlegi adottságai mellett több elő­adást nem játszhat vidéken. Sajnos, sokkal jobbakat sem. Pedig egy-egy jó színházi elő­adásnak nemcsak szórakoztató hatása van, hanem nagy jelen­tőségű nevelő, társadalomfor­máló ereje is. Szükséges lenne, hogy a megyei tanács művelő­désügyi osztálya és a színház közösen mérje fel a megye községeit abból a szempont­ból: melyik művelődési ott­honban milyenek az adottsá­gok, hol és mit lehet bemutat­ni. Ennek alapján kategorizál­ni kellene a megye községeit. Ez azt eredményezné, hogy bi­zonyos fokig le lehetne szűkí­teni a Miskolci Nemzeti Szín­ház tájolási területét és a meg­maradt helységekbe így gyak­rabban és rendszeresebben jutna el a színház. Azok a köz­ségek természetesen, amelyek kívül esnek a Miskolci Nem­zeti Színház területén, nem maradhatnak mostoha gyerme­kek. Nemcsak az öntevékeny színjátszó együttesek látoga' tásainál kellene rájuk gondol­ni, hanem igénybe kellene ven­ni az Állami Déryné Színház (Faluszínház) segítségét, vagy pedig fel kellene vetniök egy szűk létszámú megyei tájszín­ház gondolatát. Ez olyan da­rabokkal járna állandóan a megye községeibe, amelyeket a legkülönbözőbb méretű szín­padokon is be lehet mutatni.! Erre már van példa az ország-] ban: a Pest megyei Tanácsi létrehozott ilyen színházat.! Szükséges lenne továbbá a ] színházi előadások és a mozi-' vetítések időpontjának jobb! összehangolása, tekintettel a] közös teremre. Feltétlenül1 fontos az is, hogy a művelődé-! si otthon igazgatója, a színhá-! zi előadás szervezéséért kapott j jutalékért ne csak egyszerűi jegyárus legyen, hanem a szor\ dialista szinházkultúra propa-' jandistája, aki arra is figye-í lemmel van, hogy milyen ha-] fást vált ki egyes színházi elő-] adás a községben, ankétokat szervez stb. ] A színházi tájelőadások cél-1 la nemcsak a szórakoztatás,! íanem a falu kultúrájának', rmelése a színházművészet sa-' iátos eszközeivel. Ne kezeljük' ehát a tájszínház kérdését]! nostohán, a lehetőségeken be­ül változtassunk a jelenlegi íllapoton, hogy a színház miríi értékesebbet adhasson a falu-! iák. ] Szükségtelen talán újra rész-] étezni, milyen nagy jelentősé-■ te van a dolgozók, köztük a' A Múzeumi Füzetek legújabb száma A miskolci Herman Ottó Múzeum múzeumi bizottságá­nak kiadásában megjelenő Múzeumi Füzetek sorában most jelent meg Komáromy József újabb munkája „A diós­győri várban 1958—60-ban végzett ásatások régészeti és építéstörténeti vonatkozásai” címmel. A fényképekkel gazdagon illusztrált tanul­mány a közelmúlt hetekben már megjelent a Borsodi Szemle 1961. évi 6. számában, azonban így, különkiadásban, a Múzeumi Füzetek sorában is igen nagy érdeklődésre tarthat számot mind a tudományos kutatók, mind pedig a város története iránt érdeklődő nagy- közönség körében. A Múzeumi Füzetek sorában eddig már megjelent ifj. Dümmerling Ödön—Komáro­my József „Diósgyőr vára”, Komáromy József „Adatok Miskolc korai településtörténe­téhez”, Erdész Sándor „A hegyaljai szőlőmunkások szü­reti népszokásai”, Komáromy József „A múzeumépület — a középkori scola — építéstörté­nete” című tanulmánya, vala­mint a fentebb jelzett leg­utóbbi tanulmány. A sorozat­ban a következő művek vár­nak megjelenésre: Leszih An­dor „Miskolc város régi pe­csétjei”, Kiszely Gyula „Diós­győr szénbányászatának kez­dete”, Kalas Imre „A borsodi népi lakóházak néhány jellem­zője” és Szabó Béla „A mis­kolci szőlőművelés néprajzi hagyományai” című műve, ^/WV'/WV' •• Üzemi lapszemle Egy fiatal tehetsét S Fiatal tehetségek szárnypróbálgatásait mutatja be a terület! kép­zőművészeti szakkör rajzkiállftá sa, a vasgyári művelődési otthon­ban. Itt találkoztunk Bácz Jóskával, akt ezen a kiállításon mutató kozott be a nagyközönségnek. Jóska, aki a Malinovszkij utcai általános iskola VIII. osztályának jeles tanulója, szerényen vála- szolgat kérdéseinkre. Szenvedélyes rajzoló, amint végez leckéi­vel, azonnal ceruzát ragad és szinte mindent lerajzol. Hogy nem eredménytelenül, bizonyítja a kiállításon látható kilenc tanulmá­nya. A szakkörnek egyébként ő a legfiatalabb tagja. Szeptember­ben a Földes Gimnáziumba, majd érettségi után a Képzőművészeti Főiskolába szeretne bejutni. Reméljük, még sokat hallunk róla. Szabadom Hogyan foglalkozik a termelékenység kérdéseivel a Diósgyőri Munkás s a gazdaságos termelés a második ötéves terv leg­fontosabb ipari feladatai közé tartozik. Párt- és kormány- határozatok is előírják: a ter­melés növekedésének kéthar­madát a termelékenység növe­lésével, egyharmadát pedig lét­számemeléssel kell biztosítani. A januárban megjelent öt Diósgyőri Munkás-szám való­ban mélyrehatóan foglalkozik a diósgyőri nagyüzemek mű­szaki, termelési és gazdasági problémáival, a termelési bi­zottságok tevékenységével, a takarékossággal, a szocialista munkaversennyel, az újító­mozgalommal és az üzemek közötti párosversennyel. Több cikket, tanulmányt, riportot olvashatunk ezekről a témák­ról, gyakran külső munka­társak, illetve üzemvezetők, gyárrészlegvezetők és műveze­tők tollából. És ez a lap egyik ] erőssége: rendszeresen meg- ! szólaltatja a termelés közvet­len irányítóit, azokat a szak­iembereket, akik összefüggései- !ben és sokoldalúságában látják 'a közgazdasági-termelési kér- | déseket, Külön cikket, elméleti írásokat nem talá­lunk a Diósgyőri Munkás ha­sábjain a termelékenység eme­lésének lehetőségeiről, de az említett írásokban a cikkírók szinte minden esetben fejtege­tik a termelékenység jelenlegi helyzetét, a feladatokat, s azo­kat az akadályokat, amelyek gátolják a még magasabb szintű termelést. Természete­sen nem nagy hiba, hogy a lap ez évben még nem írt kü­lön, nagyobb cikket, vagy ri­portot a termelékenységről, hiszen alig közöl olyan cikket, amelyben ne lenne szó e nagy fontosságú kérdésről, de szük­séges, hogy a jövőben ilyen írások, esetleg vitaindító cikkek Is megjelenjenek a kedvelt üzemi újság hasábjain. A január 3-i szám arról ad hírt, hogy a nagyolvasztóméi, az acélöntődé és a húzó-hő­kezelő üzem élen jár a ver­senyben. A január 16-i szám is megragadta a lényeget: öt szocialista brigádvezető mond­ja el véleményéi a lap első oldalán a munkáról, a terme­lésről, a feladatokról. Ugyan­csak a január 16-i szám érté­kes írást közöl. Nemcsak a ve­zetők ügye címmel. Ebben is szó esik az ötéves terv fel­adatairól, a termelékenységrój, s a munkafegyelemről. A ja­nuár 23-i számban vezércikket olvashatunk Vetélkedjünk a jobbért, a többért cím alatt. Az írás műszaki, termelési kérdéseket fejteget. Az ezt kö­vető lapszámok foglalkoznak a műszaki fejlesztéssel, s azzal, hogy a szocialista munka­brigádok hogyan segítik, a termelést. A lap bátran bírálja a fo­gyatékosságokat. Kritikai cik­keket közöl a február 6-i és a 13-i számban. Nyílt levélben bírálja a Kohászati Alap­anyagellátó Vállalat központ­ját, mert nem törődnek a martinacélmű hulladékterére kerülő anyagok minőségével, Miért várnak üresen a martin­kemencék? címmel kritikai cikket, olvashatunk a február 13-i számban. S ezekben a cikkekben is megtaláljuk a termeléssel, a termelékeny­séggel kapcsolatos összefüggé­seket, vagyis: a Diósgyőri Munkás újságíró gárdája isme­ri a párt Politikai Bizottságéi­nak a termelékenység emelé­séről szóló határozatát, amely a második ötéves terv egész idejére — és az utána követ­kező évekre is — megszabja a gazdasági, műszaki vezetők feladatait. Az üzemi újságnak az a fő feladata, hogy segítse az üzem termelését. Ézt a fel­adatát jól és sokoldalúan, előremutatóan oldja meg a Diósgyőri Munkás. (Kár, hogy agyes cikkek stílusa, nyelve még kívánnivalókat hagy ma­ga után). A lap, tervei szerint — amelyet a városi pért- aizottság is jóváhagyott —■ márciusban még alaposabban foglalkozik majd a termelé- <enység kérdéseivel, cikkeket tűzöl a szakemberek, köz­gazdászok, mérnökök tollából. \zt is elmondhatjuk, hogy a nűszaki, gazdasági kérdése- cen, termelési csatákon és versenyeken kívül a lap közel ill az élethez, az emberhez, nmberközelségből bontja ki a nunkásokró! és az üzemekről :zóló írásait. Ebben van ereje * ezért, szeretik az olvasók: Szegedi László T-i l diósgyőri dol­Tobu der g0Z(j Olvassa rendszeresen a Diósgyőri Mun­kás című üzemi újságot, amely­nek fejléce alatt ez áll: A diósgyőri nagyüzemek dolgo­zóinak hetilapja. Az ízléses előállítású, jól szerkesztett újságot szeretik a diósgyőriek. Szeretik, mert sokoldalúan fog­lalkozik a termelés és a min­dennapi élet egyszerű és bo­nyolult kérdéseivel. A lap rendszeresen népszerűsíti a jól dolgozó munkásokat, a szocia­lista brigádokat, jói segíti a termelést, szóval: betölti fon­tos hivatását, amelyért évekkel ezelőtt életre hívták. Most azt néztük meg, ho­gyan foglalkozik a Diósgyőri Munkás az egyik legfontosabb kérdéssel, a termelékenység állandó emelésének problémái­val, hogyan publikálja az elért eredményeket, miként mutat utat a jó tapasztalatok átadá­sával. Miért éppen ezt a kér­dést vizsgáljuk? Mert a terme­lés, a termelékenység növelése, Nagy az érdeklődés a szovjet ismeretterjesztő filmek iránt Az MSZBT szervezésében, megyénk több helységében rendszeresen vetítenek szovjet ismeretterjesztő filmeket. Ezek főleg műszaki és mezőgazdasá­gi témájúak. Az edelényi bányák közönsé­gének például nemrégiben ve­títették le a Harc a por ellen című filmet, mely bemutatja, hogyan küzdenek a Szovjet­unió bányáiban a por ellen. A filmet körülbelül 1300 ember nézte meg. A megye több más helyein is igen nagy érdeklő­dés mellett vetítik a szovjet ismeretterjesztő filmeket. Az MSZBT megyei elnöksége nagy gondot fordít arra, hogy a cse re minél gyorsabban történjék, és a filmanyag minél színesebb legyen. Növendékhangverseny a Vasgyárban A miskolci Erkel Ferenc Ál­lami Zeneiskola február 25-én, vasárnap délelőtt a Lenin Ko­hászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában tartja a tanév második növendékhang­versenyét. Ennek műsorában Haydn, Molnár. Beethoven, Schumann, Bartók, Csajkov­szkij. Mozart, Neefc, Franck, Spohr, Exaudet. Witthauer. Ránki, Ádám, Viotti, Bach, Kabalevszkij, Grieg, Rieding, Kuhlau és Seitz műveit adják elő Bajor László, Gömöri And­rás, Hegedűs Gyula, Hegedűs Gyuláné, Hegymegi Ernő, dr. Husovszky Sándor, Permayer Ilona, Reményi Jenőné, Rőt István, dr. Saád Andorné, Saód Andrea, Szentimrey Magda, Takács Erzsébet és Vándory Erichné tanárok növendékei. 58 ezer elsőéves ipari, mezőgazdasági és keres' edelmi tanuló A Munkaügyi Minisztérium iparitanuló intézeteiben május 15-én kezdődik a fiatalok fel­vétele. Az idén a terv szerint összesen 58 ezer fiút és lányt vesznek fel elsőéves ipari, me­zőgazdasági és kereskedelmi tanulónak az állami, valamint a helyiiparban, illetve a mező­gazdaságban. Tavaly 55 ezer volt az, elsőévesek száma. A Művelődésügyi Miniszté­rium a jelentkezésekre és a felvételekre vonatkozó tudni­valókat megküldte az általá­nos iskoláknak, valamint a gimnáziumoknak. A tudnivaló­kat tartalmazó miniszteri uta­sítás közli valamennyi ipari ta­nuló intézet címét, valamint azt, hogy melyik intézet mi­lyen szakképesítést nyújt. A nemrég tartott megyei an- kéton, amely Borsod megye községei kulturális életénei; kérdéseit vitatta meg, igen ke­vés szó esett a falu új kultú­rájának formálásában és ezen keresztül a falusi dolgozók kulturális felemelkedésében igen nagy szerepet játszó hiva­tásos művészetekről. A megyei tanácskozás anyagának értéke­lésekor mi is keveset írtunk róla. Tagadhatatlan, hogy a fa­lu kulturális színvonalának emelésében, az új falu szoci­alista arculatának kialakításá­ban elsődleges szerepet a köz­vetlen ráhatást nyújtó nép­művelési ágazatok játszanak, de nem feledkezhetünk meg — különösen a XXII. kong­resszus egyes felszólalásait fi­gyelembe véve — a dolgozó tö­megek esztétikai neveléséről, az ezt célzó, nemes szórakozást nyújtó hivatásos művészetek­ről sem. Napjainkban a rádió min­dennapos a borsodi községek­ben, a televízió készülékek száma is 3 ezren felül van. Ezek a gépi-technikai eszkö­zök, a sokféle hasznos ismere­ten kívül a művészeteket is eljuttatják falura, azonban közvetítéseikből hi­ányzik a közvetlen élmény ér­zése és hatása. Az alábbiakban a közvetlen élményt nyújtó és nagy tömegekre ható művésze­ti ágazatok jelentkezéséről szó­lunk. Elsősorban a tájszínház, a komoly zene és a legna­gyobb tömegeket érintő mozi, illetve film egy-két kérdését említjük. Borsod megye három és fél- száznál több községének szín­házi ellátását döntő többség­ben a Miskolci Nemzeti Szín­háznak kell biztosítania. Egy­két erdővidéki települést szór­ványosan felkeres az Erdész Színpad is, de ez a megye igé­nyeihez viszonyítva elenyésző. Meg-rhegjelennek a községek­ben az Országos Rendező Iro­da esztrád-brigádjai. ezek mű­ködése azonban lényegében nem tekinthető színháznak, ezért most érdemben nem is foglalkozunk velük. Ha a megye színházi ellá­tottságát vizsgáljuk, első kér­dés: mit nyújthat megyénknek a Miskolci Nemzeti Színház? Á színház vidéki tájelőadásai­nak száma évente 130. Ebből egy-kettő a szomszédos me­gyék területére esik. Ha évente 120 tájelőadás jut Borsod me- j gyére, akkor a színház három évenként juthat el elvben (!) a ■ megye egy-egy községébe. Elő- j lordul, hogy a valóságban en­nél még ritkábban jut el egy- • egy faluba és sok olyan köz­sége van megyénknek, ahol 1 még nem volt és a különböző * adottságoknál és nehézségek- > nél fogva sokáig nem is lesz 1 színházi vendégszereplés. Más 6 helységekben viszont sűrűbben ' kerül sor tájszínházi előadá- j sokra. Nem hagyhatjuk figyel- * men kívül a tájszínházi mun- c ka megítélésénél a hatalmas I távolságokat sem. Az ózdi já- * rás, a Bodrogköz egyes közsé- * gei olyan messze esnek a tne- c gyeszékhelytől, hogy a színház ^ kiszállása igen nagy nehézsé- • gekbe ütközik. Általában a * Kamaraszínházban futó dara- í- bokát szokták vidéki tájelő- ' adásra vinni, mivel azok ki­sebb színpadon is előadhatók, a kevesebb díszlet, a kevesebb szereplő könnyebben mozgat- 3 ható, mint a nagyszínház igen ■> nagy személyzete, nagy zene­kara és különleges szcenikai ® adottságokat kívánó produk- 1 cíói. Ilyen nagyobb produkciót _ alig néhány helyre lehet kivin- * ni. Jelentkeznek egyéb problé­mák is. A színház a jelenlegi létszámviszonya mellett ellát- )■ ja a nagyszínház, a Kamara- h színház és a tájszínház előadá- e salt. Ez nagyon sok esetben ji túlterhelést jelent mind a mű- ti vészeti, mind a műszaki sze- n mélvzetnek. Gyakorta el"for- li dúl, hogy délután négy-fél öt- á kor indul el az együttes tájelő- é adásra és csak a hajnali órák- n ban ér haza, reggeltől délutá­nig próbál a következő pro- li dukcióhoz és délután újra fáj- g

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents