Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-21 / 43. szám
4 ESZARMAGVARORSZAG Szerda, 1962. február 21A falusi kulturális munka néhány kérdése megyénkben (V.) Portré és néhány gondolat Hiszek ennek a Nemcsak azért, mert éppen tőle, talán a legilletékesebbtől hallom, amit mond, hanem azért is, mert az eddigi tapasztalatok is az ő igazát bizonyítják. A miskolci járási művelődési otthon, mely Gesztely- ben lenne hivatott betölteni szerepét, nem tud azzá válni, aminek szánták. Néhány évvel ezelőtt építették fel, azóta minden évben 93 ezer forintjába kerül az államnak, de mint járási művelődési otthon, nem tud funkcionálni. Pedig Lányi Elemér, az otthon vezetője azok közé az emberek közé tartozik, akik hatalmas tenniakarással, őszinte szándékkal, valami tiszta, magasztos érzéstől fütött munkakedvvel dolgoznak. Azok közé tartozik, akik valóban küzdenek a falu kulturális életének felemeléséért. A mezőcsáti járási pártbizottság nemrég tartott ülésén Hejőpapi egyik idősebb pedagógusnője arról beszélt, hogy a fiatal pedagógusok váljanak a falu apostolaivá. Ne tagadják meg a falut, hanem tegyenek meg érte mindent. Ha ismerte volna ezt a fiatalembert, talán még hivatkozott volna is rá. Lányi Elemér is pedagógus. A békéstarhosi zeneiskolában végzett. Nyilván el tudott volna helyezkedni olyan munka- területen is, ahol kevesebb gond nehezedik vállára, és többet hódolhat szenvedélyének, a zenének. — Miért jött ide? Mintha azt kérdezném valamelyik pedagógustól, hogy miért bajlódik annyit azokkal az elsősökkel, vagy azt kérdezném a széltől, hogy miért fúj. De azért válaszol rá. — Szép ez a munkaterület. Nagyon szép. Csak akkor még nem láttam az árnyoldalát: az adminisztrációt. Az adminisztrációs munkát, amit nap-nap után mindig pontosan el kell végezni. Az otthon minden hónapban megkap egy bizonyos összeget, amivel természetesen el kell számolni, ha valamit vásárolni akar, azt előbb engedélyeztetni kell a felsőbb szervekkel, aztán kiadás, bevétel, egyenleg, állóeszköz leltár, fogyóeszköz leltár, SZTfí-járandó- ság stb., stb. Mindez a napi munkaidőt így határozza meg: reggel nyolctól körülbelül este tizenegyig, vagy éjjel egyig. Mert közben minden napnak megvan a maga kulturális programja is. Az énekkarral, a színjátszókkal, a bábszakkörrel, a gyermekfoglalkoztató szakkörrel is dolgozni kell. Az ismeretterjesztő előadások, a különféle rendezvények szervezése is időt követel. De vagy az egyikre, vagy a másikra kevesebb jut, mint kellene. A legtöbb időt az adminisztráció veszi el, amelybe olyasmi is beletartozik, hogy ha pl. Fel- sőzsolcán elmarad egy előadás, akkor ez a fiatalember megy oda, hogy felragassza a plakátokra az új dátumot. A cikk elején azt mondtuk, hogy ez az otthon, mint járási művelődési otthon nem tud funkcionálni. Ahhoz, hogy irányítani, segíteni, ellenőrizni tudjon 43 községben, elsősorban a saját portáján kellene rendnek lennie. Márpedig itt nincs rend. Ennek bizonyításául elég, ha végignézzük a heti, vagy a havi programot, aminek ismertetésével most fölösleges lenne untatni az olvasót. De nézzünk egy lényeges kérdést, ami nagyjából fokmérője lehet az otthon munkájának. Az ismeretterjesztő előadásokat általában nem látogatják. Plakáttal, dobbal, hangosbemondóval, személyes beszélgetéssel toborozzák a közönséget — sikertelenül. Csak kevesen jönnek el. Mi az oka? Számos alkalommal írtunk már a közönségszervezés módszereiről. Mint helyes módszerről beszéltünk az ismeret- terjesztő előadások előtti kultúrműsorról. A kultúrműsort itt is alkalmaznák, ha bírnák erővel. Az otthon tervében húsz ismeretterjesztő előadás szerepel. Ez sok. Húsz alkalommal egyszerűen lehetetlen mindig más és más műsort ösz- szeállítani. Nem bírja a kul- túrcsoport. Megtartják ugyan az előadást, de csak néhány ember lézeng a teremben. A jelentés persze „tovább mpgy”, és illetékes helyen új adat kerül a statisztikába, az évad végén pedig — vagy más alkalommal — elkészül a beszámoló: az elmúlt évadban eny- nyi és ennyi ismeretterjesztő előadást tartottunk. Vagy:eny- nyivel és ennyivel nőtt az előadások száma. A megyei kép. az átlageredmény mindig jót mutat, mint ahogyan valóban jó is. De ezekben nem emlékezünk meg olyan előadásokról, ahová öt-hat ember megy be — melegedni. Gesztely esetében a kevesebb előadás több lenne. Tíz-tizenkét alkalommal mindig összegyűlne annyi ember, hogy értelmet kapjon az előadás, és jogossá váljék a jelentés. Gesztely nem megfelelő község arra, hogy ott járási művelődési otthon legyen. Központi előadó ide csak a legritkább esetben jön, hiszen — ha csak nem gépkocsi hozza ki — egyszerűen nem tud visszamenni Miskolcra. Az utolsó busz fél hétkor indul, az előadásokat viszont akkor még el sem kezdik. A nagy adminisztrációs munkát is nehezebbé teszi az ide-oda utazgatás. Talán helyesebb lenne ezt az otthont községi, esetleg kiemelt művelődési otthonná minősíteni, és ha van rá mód, népművelési tanácsadót szervezni. A helyes megoldá^ kiválasztása a miskolci járási tanács feladata. Jelenleg az otthon nem tölti be feladatát. Kevesebbet ad annál, amennyit egy járási művelődési otthonnak adnia kellene, arra sincs biztosíték, hogy később megváltozzon a helyzet. Később sem tud többet adni. Ehhez kevés Lányi Elemér fiatalos lendülete, mindent vállaló munkakedve. Félős, hogy a sok adminisztrációs munka előbb-utóbb megtöri ezt a lendületet, és ha legközelebb is megkérdezzük majd tőle, hogy miért jött ide esetleg nem azt válaszolja, amit most. Pedig nekünk szükségünk van olvan emberekre akik a falu kulturális életének felemeléséért áldozatokat is tudnak vállalni. Mert. hogy valaki három hónapig ne egyék főtt ételt, csak akkor, ha Miskolcra jön. ezt már valahová az áldozatvállalás közé lehet sorolni. Ide lehet sorolni azt is. hogy egv zenetanár, aki nyílván szereti a muzsikát, csak a legritkább esetben hallgathat meg egy hangversenyt — Miskolcon —, de csak úgy, ha szállodában alszik, mert aznap már nem tud visszamenni Gesztelyre. Megoldást kell ™ telyi járási művelődési otthon ügyében. Mert így csak művelődési otthon, „járási”! jelző nélkül. Priska Tibor Vezényel: Suáyok lamss, közreműködik: Banda Ede A miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar „A” bérleti hangversenysorozatában február 26-án, hétfőn este tartja legközelebbi koncertjét a Miskolci Nemzeti Színházban. A hangversenyt a zenekar volt vezető karmestere: Sulyok Tamás vezényli; közreműködik Banda Ede gordonkaművész. A hangverseny műsorán Wagner: A nürnbergi mester- dalnokok nyitánya, Debussy: Egy faun délutánja című műve, Haydn D-dúr gordonka- versenye és Kadosa Pál III. szimfóniája szerepel. Nagysikerű barátsági estek A közelmúltban statisztikát állítottak össze a népek közötti barátság gondolatát ápoló múlt évi rendezvényekről. Ebből kitűnik, hogy a Hazafias Népfront megyei, járási, városi és községi bizottságai több ezer szellemi öttusán, zenei, irodalmi műsoros esten, kiállításon és más eseményen ismertették a különböző világrészek és népek életét, hagyományait, művészetét. így például 1491 barátsági estet és 1263 élménybeszámolót tartottak a népi demokratikus országokról. A népek közötti barátságot ápoló rendezvényeken több mint félmillió ember vett részt. Nagymennyiségű szárított hagyma Az elmúlt évben, az aszályos időjárás miatt, a belföldi szükséglethez mérten is’ kevés vöröshagyma termett. A kereskedelem — bár időközben importtal igyekezett enyhíteni a hiányon — az új termés megjelenéséig nem tudja kielégíteni a lakosság nyershagyma szükségletét. A probléma megoldásaként most nagy meny- nyiségű szárított hagymát vásároltunk a Szovjetuniótól. A kitűnő minőségű szárított hagyma, tízdekás csomagolásban már ezekben a napokban az üzletekbe kerül Mint az illetékes szakemberek közölték, egy-csy ilyen tízdekás csomag tartalma, ha az előírásoknak megfelelően használják fel, mennvísépileg is. minőséeileg is teljesen azonos egy kiló nyers hagymáéval. Használati utasítást minden csomaghoz mellékeltek. iSegítség a liáziasszonyoknak HÍR: A Miskolc Városi Nötanács kulturális bizottsága .tólsikerült klubestet rendezett, amelyen Tasi László, a htitöház mérnöke tartott előadást. Számomra ez a bemutató már a lépcsőházban kezdődött. A kapu alatt orromba csapódott a frissen sült rántott hús illata, a fokhagymás, fűszeres fasírozott és egyszeriben nagyon éhes lettem... Ezek az illatok, mint mesében az elszórt babszemek, felvezettek a kacskaríngós lépcsőkön a Nőtanács helyiségébe, ahol egy fehérkendős fiatalasszony éppen akkor fordította meg a rezsó felett a rántott szeletel, hogy mind a két oldala egyformára piruljon. Az iroda most kisebbfajta fogadószobává, úgy is mondhatnánk: bemutató teremmé változott. A fehér abrosszal letakart íróasztalon hamvas szilva, friss meggy, illatos málna mosolygott. Az embernek szinte kedve támad, hogy egy szemet ellopjon ... A hamvas szilva és az illatos málna a nyarat és a koraőszt hozta vissza a télbe. Mintegy hatvan-hetven asszony szorongott az íróasztalok közötti szűk helyen, hogy meghallgassák a hűtőház mérnökének előadását és megnézzék a bemutatót A meghívott asz- szonyok nagy figyelemmel hallgatták az előadást, a szakszerű tanácsokat s a kérdéseikre kapott válaszokat. Érthető is ez, hiszen a főzés, főként pedig a változatos étrend összeállítása nem könnyű feladata a háziasszonynak, különösen annak, aki tanul is, dolgozik is és... családanya is. Hány helyen hangzik el este, vagy reggel: — Mit főzzek holnap? A férj csak vállat von. — Amit akarsz... — Akkor rántottlevest készítek. — Azt azért... ne! A háziasszony gondja, hogy a készítendő étel olcsó is, finom is, változatos is legyen. Ehhez adnak nagy segítséget az úgynevezett mirelitté, vagy félkész áruk, amelyekkel a Nőtanács rendezvényére meghívottak ismerkedtek. Ezekből az árukból már 20 perc alatt friss, változatos és ízletes vacsora készíthető a családnak. Ezek az áruféleségek megőrzik a legfőbb tápértékét, amelyet a természet csak egy időszakban tesz hozzáférhetővé. A főzelékfélék közül ma már a zöldborsó, zöldbab, sóska, spenót, tök, karfiol és lecsó készítmények; a gyümölcsök közül málna, meggy, cseresznye, köszméte, szilva kapható s ezek nemcsak csemegék, hanem fontos vitaminforrások is. De az sem érdektelen a ma háziasszonya előtt, hogy milyen félkész ételekhez juthat hozzá. Az előadás során erre is választ kaptunk. A rántani való sertéshúson és sertésmájon kívül vagdalt sertéshús és rántani való marhamáj is kapható az üzletekben, s az előadás során fény derült arra Is, hogy miért van olyan ínycsiklandozó illata a mirelitte-fasírozottnak? Mert a sertés feldolgozása során többféle húsból (orja, sonkája, pecsenyehúsa stb.) készítik, ez adja a különleges ízt és illatot A panírozott rántott sertésszeletet, vagy a vagdalthúst csak forró zsírba kell tenni, s az ugyancsak mirelitté főzelékkel hipp-hopp: máris kész a vacsora! A vendégek végigkóslolták a frissensült húsokat, az ízletes gyümölcsöket, amelyekről, ha nem mutatna minusz fokot a hőmérő, azt hinné az ember, hogy csak néhány órája szedték a kertben ... Jó ötlet, hasznos kezdeményezés volt a Nőtanács kulturális bizottságának hetedik rendezvénye, s a részvevő háziasszonyok sok segítséget kaptak otthoni munkájukhoz. B. E. Cfiai'saiiqi ív ps ző kásák A farsanggal eredetileg a “ tél távozását, ünnepelték mpg. Valaha a télvégi nagy lakmározások és maskarázá- sok a tavasz közeledtét köszöntő szertartások voltak. Ezekből fejlődtek ki a vidám télvégi mulatságok, népszokások. A farsangolás, az idők folyamán a gazdagok és a szegények társadalmi elkülönülésének jegyében alakult ki. A dolgozó nép is farsangolt a maga módja szerint. A téli mulatságokat a szükséges anyagi javak összegyűjtögetésével hozta kapcsolatba. Ehhez a téli disznóvágások időszaka volt a legmegfelelőbb. így fejlődött ki a farsangi népszokások két főága; a köszöntő rigmusokkal és maskarákkal kísért házalás (kerülés, koledálás, kántálás) és a közös anyagi hozzájárulásokkal megrendezett bál. A gyermekek és a felnőtt fiatalok külön jártak házalni. A kéregető gyermekek dalos rigmusokkal köszöntöttek be: ,Mtpp-hopp farsang, megölték az ártányt, nem hagyták a máját, csak a szalonnáját, kolbász, sódar, szalonna, de jó volna, ha volna. Kicsi gyerek vagyok én, nagy szalonnát várok én.” Az országosan elterjedt farsangi kántálások néhány emléke megyénkben is sokáig élt. Észak-Borsodban így kéregették a szalonnát: Ó, ó farsang, kedves idő, Elmúlt már az óesztendő, Ez új évben vigadjanak, Nékem szalonnát adjanak. A kántálók egy-egy nyársat vittek magukkal, s ezt 'tartották maguk elé. A felköszön- tött házbeliek szalonnát húztak rá. — A hurkát kis kosarakban, szatyrokban gyűjtögették össze. Dél-Borsodban így koledálgattak hurkáért: EIgyöttem má kántálnyi, kántálnyi, (Molnár Miklós) bátyámnyi, bátyámnyi. En kis lélek, hurkát kérek, Ha nem adnak, visszatérek. A nagyobbak maskarába öltözve járták sorba azokat a házakat, ahol disznót öltek. A megye különböző tájain oly sokféleképp nevezték őket, hogy felsorolni sem könnyű: pantyuszkák, pacurkák, pócir- kák, mummák, * mamuszok, ihesztők, őtöztetettek, remélők. Régebben nótaszóval, tánccal köszöntöttek be: Hej rozmaring, rozmaring, Leszakadt rólam az ing. Van mán nékem kedvesem, Ki megvarrja az ingem. Hej járomszög, járomszög. Nincsen a csizsmámban szög, Ha nincsen, majd tetetek, Barnát, szőkét szeretek. Még a házbelieket is megtáncoltatták. Esetlen mozgásukkal, nevetséges) maszkjukkal sok vidám, szórakoztató perceket szereztek a házbelieknek. Egyik fiú vénasszonynak öltözött, a másik állati maszkban (kos, szamár) jelent meg, a harmadik bekormozott, vagy belisztezett arccal ördögöt, vagy halált alakított, mások harisnyát húztak fejükre, úgy fedték el arcukat. A téli mulatságok legjava a farsang vége („farsang farka”) volt. A felnőtt fiatalok, legények, lányok a bált a fonó végére tették. A farsang végét sokfelé még ma is úgy emlé- getik, mint fonóvettetést. De nevezik ivónak, ijúnak, mérésnek, éccakamérésnek, fennle- vésnek, brackinak, vagy általában bálának. A régi, háromnapos fassang (farsang) vasárnapjának estjétől szerda reggelig („bőtfogadó szerdáig”) tartott. A mulató helyiség, vagy az eredetileg is megfogadott fonóház volt, vagy külön ivóházat fogadtak. Az ennivalót (kocsonya, töltött káposzta, disznósült, pam- puska, herőce) a lányok, az italt a legények adták össze. A legények erre az alkalomra zenét is fogadtak. A farsangi báíok különböző tájakon más és más változatokban zajlottak le. Említsünk meg kettőt: a domaházi ijót és a tardi remélést. A tizes években még mindkét szokás élt. Az ijót a legnagyobb fonóházban tartották meg. A legények már hetekkel előbb felkészültek a mulatságra. Az italon, zenén kívül a vezetőségről (elöljárók) és jelvényeikről is gondoskodni kellett. Előszöris megválasztották a bírót. Az ő tiszte a mulatság teljes levezetése volt, a zenés felvonulástól a böjtfogadó szerdai koledálá- sig. A bál rendje ellen vétőkre — ha akadtak ilyenek — borbírságot szabott ki, súlyosabb esetben el is távol itta Pa a rendbontót. Jelvénye szépen kifaragott és színes pántlika-: csokorral díszített bírói bot volt. — Választottak négy táncmestert a legszebben táncolok közül, ök nyitották meg a báli mulatságot, s ügyeltek arra, hogy mindegyik lányt alaposan megtáncoltassák. Jelvényük a mellen keresztben megkötött színes szalag volt. A táncmestereknek négy lapoc- kás segített. Ök a dalok ütemét kopogtatták ki hosszéin yelű falapockáik összeverésével. A legszálasabb legények közül választották ki a négy puskást és a négy kardost, akik a rendre vigyáztak, s biztosították a bíró tekintélyét. Jelvényként négy fapuskát, illetőleg négy fakardot hordtak. — A fonóházban elhelyezett italra a kócsár (kulcsár) vigyázott, s meghatározott időben ő is por- ciózta ki azt megszabott meny- nyiségben. A bált megelőző felvonu- lás, melyben csak legények vettek részt, vasárnap délelőtt kezdődött zeneszóval. Az ünnepélyes menet, élén a vezetőséggel, körülsétálta a falut. Legszívesebben ezt dalol- gatták: De szeretnék csillag lenni az égen. Domaházán végigsütni keményen. Megnézném, hogy ki áll kint a kapuban, Hány kis leányt ölelgetnek , titokban. Végigmentem a domaházi főutcán, Betekintettem a babám ablakán. Épen akkor vetette meg az ágyát, Rozmaringgal seperte a szobáját. Közben itt-ott meg is álltak, s a felvonulást nézegetők közül néhány lányt, menyecskét rövid táncba vittek. Vasárnap este aztán elkezdődött a bál. Akkorára már a fonóházban voltak a lányok Is. A mulatságot a négy táncmester lassú toborzóval, az Észak- Borsodban még ma is ismert vasvári tánccal nyitotta meg. Ehhez csatlakoztak a többiek is, legények, lányok mind. Hamarosan sorra kerültek a szebbnél szebb csárdások (lassú, lépés, rezgő, dobogós), s az egymásra talált fiatalság örült, vigadozott. Sok jó napot éjszakával, Eltöltöttem a babámval, Nem hiába, csak haszonra, Csak a szívem vígságára. Vígan, vígan, víg angyalom, Víg órában termett rajom. Köztük mindig víg voltam én, Víg órában termettem én. A bál szerdán virradatig tartott. Ekkor hajnal felé szalma tüzet gyújtottak, s ezt hol körültáncolták, hol átugros- ták. Nappal felváltva pihentek. A bálnak nem volt szabad megállnia. Az utolsó napon „eltemették” a farsangot. A farsangtemetés tréfásan történt. Egy legény elvállalta a „halott” szerepét. Lefektették hanyatt egy szekérsaroglyára, lepedővel lefedték. Akadt a fiúk között egy „pap” is, aki beszentelte. Vízbe mártott seprőt vett kezébe, s ezzel megfecskendezte a „halottat”. Előállt egy „kántor” is, aki elnyújtott, panaszos hangon elénekelte felette a hónapok neveit. Január, február, március — januvárius. Április, május, június._ — januvárius. Július, ógusztus, szeptember... — januvárius. Október, november, december... —januvárius. Végül a halottat lefordították a saroglyáról. Böjtfogadó szerda reggel oszladozott a nép. De a nótából még hazafelé menet se fogytak ki a bálozók. A hajnali csillag ragyog. Én még a babámnál vagyok, Jaj galambom, de szégyellem, Hogy reggel kell hazamennem, Ilyet többet nem teszek, Hazamenek, lefekszek. Még a reggel kialuszom magamat. Az ijó végén a legények „kerülni” mentek. Maskarába öltözve, tepsit, fedőt összeverve, csengőt rázva jártak házról- házra koledálni szalonnáért, kolbászért. Az összegyűjtött ennivalóból még utoljára egy kis szerző lakomát csaptak. Most már jöhetett a böjt. A tardiak remélése ugyancsak tréfás, játékos jelenetekben bővelkedő farsangi szokás volt. Ehhez a vigalomhoz külön ivóházat fogadtak a falu valamelyik szegényebb emberénél, akin egyúttal segíteni is akartak. Annyi ivóházat, más szóval: remélőházat fogadtak, ahány fonó volt. így a remélés több helyen is folyt. A mulatság kezdetén a legények már reggel gyülekeztek az ivóházaknál. A remélésben részt vettek a remélőházak gazdái is. Idejében készítettek egy- egy hosszú, vastag nyársat, mert a bálra a lányok kikérése koledálással ment. A fiúk borral telt üvegekkel jelentek meg. Ezekből jutott a gazdáknak is. Most már menetben, zenével, nótaszóval elindulhattak a lányos házakhoz. A kis tardi víg legénynek nincs párja, Mikor megyen vasárnap az ivóba. Boros üveg jobbkezében, összecsörgeti, Balkarjával a babáját öleli. A víg tardi kisleánynak nincs párja. Mikor megyen vasárnap az ivóba. Cifra kendő, csipkés kendő a kis kezében, Nyalka szeretője van az eszében. Menet közben magasra emelték a boros üveget, s jó-« kát húztak belőle. így tett » gazda is, miközben a nj ársA másik kezébe fogva, vitte I
