Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-12 / 9. szám

Péntek, 19G2. január 12. ESZAKMAGVARORSZAG s „Ostornyeles“ világítás lesz Lillafüreden is A városunkban jól bevált ost’ornyél világítást Lillafüreden is be­vezetik. A hálózat építői nehéz, sziklás talajon dolgoznak. A munka megkönnyítésére robbantással készítik elő az oszlopok alapzatát. Szabados A korszerű nagyüzemi termelésért A kormány a közelmúltban rendeletet hozott a nemesített növény- és állatfajták, vala­mint a korszerű nagyüzemi termelés és tenyésztéstechnikai eljárások minősítéséről. A faj­tákat és eljárásokat ezentúl a Mezőgazdasági Minősítő Ta­nács bírálja el és minősíti, az ehhez szükséges kísérletek megszervezésére és a kísérleti eredmények értékelésére pedig a Növényfajta Minősítő Ta­nács titkársága Országos Mező- gazdasági Fajta- és Termelés­technikai Minősítő Intézetté alakult át. A növénynemesítés hazánk­ban 70, a iajlaminősítes pedig kereken 50 esztendős múlttal rendelkezik. A növényfajtami­nősítés mai, már a nagyüzemi szocialista gazdálkodás köve­telményeinek is megfelelő rendszere tíz évvel ezelőtt ala­kult ki. Azóta sok eredményt hozott, jelentős része van az értékes új növényfajták — pél­dául az intenzív külföldi búzák vagy a hazai nemesítésű hib­ridkukoricák — gyors elterje­désében. A mezőgazdasági kutató in­tézetekben az utóbbi években többszáz új agro- és zootech- nikai módszert is kidolgoztak, s most, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének befeje­zése után, lehetséges fc, szük­séges is ezek intézményes ér­tékelése s a korszerű, jó eljá­rások gyors, szervezett elter­jesztése. Az új minősítő tanács és intézet megalakulása az eh­hez szükséges szervezeti elő­feltételeket biztositja. Ezentúl szakmai bizottság vizsgálja fe­lül az új módszereket, s ezek vagy azonnal a minősítő tanács élé, vagy ellenőrző kísérle­tekbe kerülnek. Egy-egy mód­szerrel annyi gazdaságban kí­sérleteznek, hogy az matema­tikailag bizonyítható ered­ményt adjon. Munkásvédelem, biztonságos munka megyénk bányáiban | Egy régi statisztika ♦ adatai szerint a kapitalista bá- 5 nyászkodás idején, évenként ♦ minden harmadik bányász ki- f sebb-nagyobb sérülést szenve­♦ dett és sokuk esett áldozatául jennek a veszélyes munkának, f Ez nyomta rá bélyegét az ak­♦ kori bányászkodásra, ez alakí­totta ki a közvéleményt: a bá­nyászok a társadalom legsaj- nálatraméltóbb emberei, „isten nyomorultjai”. S a borzasztó valóság fedte ezt a megállapí­tást. Több mint másfél évtizede már egészen másfajta gondola­tot ébreszt a bányászkodás jel­képe, az egymáson keresztbe fektetett csákány és fokos. A megváltozott munkakörülmé­nyek átalakították a bányászat jellegét. Bányászaink egyre biztonságosabb körülmények között dolgozhatnak, s alkot­mányunknak a dolgozó nép védelméről rendelkező törvé­nyét lépten-nyomon érezhetik: nálunk a legfőbb érték a dol­gozó ember. A bányászatban ennek az elvnek érvényesülését elsősor­ban a bányahatóság biztosítja, amelynek tevékenysége igen fontos, jelentős. A Bányamű­szaki Felügyelőség feladata el­sősorban a biztonságos munka lehetőségeinek feltárása, a munkásvédelemre vonatkozó szabályzatok betartásának el­lenőrzése, rendelkezések, sza­bályok létrehozása az üzemi balesetek megelőzésére. Töb­bek között ennek a bányaható­ságnak működéséről is rendel­kezik a forradalmi munkás­paraszt kormány 1960. évi III-as törvénye és az ezt kö­vető végrehajtási utasítás. Ez a törvény szabályozza a bá­nyászkodás jogait, körülmé­nyeit, megszabja a biztonságos bányaművelés lehetőségeit, A második ötéves tervünk­ben megjelölt bányászati fel­adatokat a III-as törvény szel­lemében kell megvalósítani. Fényes utcák Aki olvasta dr. Tóth Ist­ván elvtársnak, a Borsod megyei Tanács elnökének la­punk újévi számában meg­jelent nyilatkozatát, bizo­nyára emlékezik még erre a mondatra: „1961-ben a terv szerint 25 község villamosí­tására került volna sor, de összesen 36 községben gyul­ladt ki a fény”. Tizenegy falunak szerez­tek még nagy örömet. Ho­gyan vált ez lehetővé? Ügy, hogy találkozott a lakosság összefogása a népgazdasági szinten elért eredményekkel. Ez lerövidítette a villamosí­tásra szánt időt, s az év vé­gére megyénkben már csak 37 villamosítatlan helység maradt. S most, az új esztendő második hetében már újabb községekben mérik az utcá­kat, számolják, hány köz- világítási lámpa kerül egy- egy faluba, milyen messzi­ről kell odavezetni a régen várt villamosáramot. Nincs izgalmasabb, boldogabb ter­vezés ezekben a falvakban ennél. Ezt csak ott tudják igazán, ahol még a pislákoló petróleumlámpa fényénél vakoskodnak, akik még a villany sok-sok áldásától meg vannak fosztva. \ Biztatóak az elmúlt év eredményei és lelkesítő, hogy az 1962-re tervezett 24 község villamosítása után már csak 13 település várja, hogy oda is bekössék az ára­mot — a következő tervév­ben. De ha községeinkben éppen olyan lelkesedéssel dolgoznak a tervek meg­valósításán, mint tavaly, ha összefognak — mint ahogy tavaly —, az idén is „túl le­het teljesíteni” a tervet. Fényesek az utcák. Me­gyénk majd minden községé­ben ragyognak már estétől reggelig Iljics lámpácskái. Még egy jó hosszú esztendő, s valahány faluban „nyug­díjazzák” a petróleumlámpá­kat; (o) II szerencsi járás dolgozói a községlejle$2tési tervek megvalósításáért A SZERENCSI JÁRÁS 29 községében évről évre erősö­dik a tanácsok és a dolgozók közötti kapcsolat. A jó együtt­működés bizonyítéka, hogy az elmúlt évben a községfejlesz­tési tervek megvalósítását a tervezett 278 ezer forint he­lyett a lakosság több mint fél­millió forint értékű társadalmi munkával segítette. A járás falvaiban a lakos­ság javaslatait és észrevételeit figyelembe véve dolgozták ki az idei községfejlesztési terve­ket. Mivel a járás területén a faluvillamosítást tavaly befe­jezték, az idén a községfejlesz­sen mondja: „dttihagyok csa­pat-papot, megyek kocsisnak, vagy másnak, ahol részelni is lehet, mert a munkaegységből nem tudok megélni.” Hát per­sze, hogy nem, ha azokat az értékeket, amelyek a hasznot, a munkaegységre valót hozzáír, elviszik. Így fordulhatott elő, hogy egyesek munkaegységér­téke nem 25, hanem 40, sőt 60 forintot is érhet, mert csak azokban a munkákban vettek részt, amelyek után természet­bem rész járt. Az állattenyész­tők is azzal fenyegetőztek, el­hagyják posztjukat, s mennek ők is résziben kapálni, kaszál­ni, aratni, ha nem kapnak természetbeni juttatást Az irodából felszedelőzköd- ue, elmentünk a raktárba, ahol a leltározó bizottság dol­gozott. A kíváncsiság hajtott. Ott dolgozott Tűrés Pista bá­csi, az ellenőrző bizottság el­nöke. Mit tett, tehetett-e egy­általán valamit ez a nagyhasz­nú testület, s mi a véleménye a részesművelésről, amelyben maga is részt vett: — Becsületből vállaltuk el a leltározást is — fogadott. — Naphosszat nyeljük a port es mit kapunk érte? Bényi János, az agronómus felel: — Munkaegységet. — Ha magunk között len­nénk, mondanék egy cifrát. Mit ér az a munkaegység? S máris kikötöttünk a ré­szesművelésnél. Egyesek — mondja haraggal Pista bácsi — nem nagyobb erővei álltak a szénakaszáláshoz, mint én, de nagyobb szekérrel vittek. Hogy miért nem álltam eléjük? Mi­ért nem kiáltottam rájuk: nemcsak a magatokét, az enyé­met is viszitek? Az ember nem akar haragost, csak azért. Turcsány József az időjá­rást, a kezdeti nehézségeket okolja az eredménytelenség miatt, a részesmű velésrőd ne­vetve nyilatkozik: „ugyan! Nyomtató lónak ne kössük be a száját...” Csengő Mátyás kerek-perec kijelenti: brigád- vezető voltam. Jártam az em­berek nyakára, gyertek dol­gozni. Az egyik a kezét fáj­lalta, a másik papírt nyomott az orrom alá: most jövök az orvostól. Egyszóval nem akaró­zott nekik dolgozni, — de most baj, hogy nincs miből osztani. Dudra Jani bácsi kemény szó­val fedd! a naplopókat: ki ve­lük, csak az esztékát fizetjük értük, dolgozni meg nincs ked­vük. Aki szövetkezeti tag, az ne tekintgessen se jobbra, se balra, csinálja a dolgát be­csülettel. A vezetőségnek meg gon­doskodnia kell arról, hogy rend­szeres előlegfizetéssel becsüle­tet szerezzen a munkaegység- nyitott ajtókat dön­getek. A vezetőség tájékozta­tása szerint februárban már sor kerül az előlegfizetésre. — A leltározó bizottság tagjai te­hát már nemcsak becsületből dolgoznak: januári munkaegy­ségük után előreláthatólag 15 forintot kapnak egységenként. Mezőzomboron egyelőre még könyörögni kell egyes tagok­nak, hogy dolgozni menjenek. De hiszen legtöbb közös gaz­daságunk átesett ezen a gyer­mekbetegségen — s ma már a tagok követelik a munkát. Ringer István, a községi ta­nács elnöke mondotta: — Ha összehasonlítjuk a ta­valyi indulás körülményeit mostani állapotainkkal, a kü­lönbség: ég és föld. Alig van szántatlan föld határunkban, a tervezett területet bevetettük, csupa Ígéret minden. Ha a termelőszövetkezeti tagok el­gondolkoznak gazdag lehető­ségeinken, és a közös rendsze­resen biztosítani tudja az elő­leget, ez az esztendő a bőség esztendeje lesz Mezőzomboron. 4 tavaszi muTlkák kez­A xavaszl detéig még bő­ven van idő arra, hogy a veze­tőség, személy szerint elbe­szélgetve a tagokkal, tiszta vi­zet öntsön a pohárba, kidolgoz­za a mezőzombori adottságok­nak leginkább megfelelő pre­mizálást, s a tapasztalatok összegezésével új lapot nyisson a termelőszövetkezet életében. Sose feledjék: nemcsak Mező­zomboron építenek újfajta éle­tet — a szocialista mezőgaz­daság nem helyi kezdeménye­zés többé, hanem országos. Ve­gyék ki részüket úgy ebből a nagy, történelmi munkából, hogy mához egy évre szebbet, jobbat írhassunk róluk — ne­kik meg legyen mit osztaniuk. Ha dolgoznak — megtalálják számításukat — részesművelés nélkül is v. Gulyás Mihály tési alap nagyobb hányadát az utak és a járdák rendezésére fordítják. A községek csinosí­tására és fejlesztésére több mint 5 millió forintot irányoz­tak elő. Ezen belül több mint 400 ezer forint értékben helyi anyagokat is felhasználnak. A munkák során — többek között Alsódobszán, Bodrogkeresz- túron, Monokon, Mezőzombo- ron. Ondón és Csobajon — 220 ezer négyzetméter új utat és több mint 11 ezer négyzet- méter járdát építenek, illetve újítanak fel. Mádon, Szeren­csen és más falvakban 2600 négyzetméter területen rende­zik a parkokat. A KÖZSÉG FEJLESZTÉSI alap felhasználásával és társa­dalmi munkával az általános iskolák tantermeinek számát öttel bővítik, orvosi rendelőt és lakást létesítenek Rátkán, művelődési otthont építenek Szegilongon. Tállyán és Sze­rencsen pedig további utcákba vezetik be a vízhálózatot. Hogy ez mennyire fontos, mu­tatja az a statisztika, amely megyénk bányászati balesetei­ről készült. E szerint, míg a baleseti gyakoriság siáma az elmúlt öt év alatt több mint 20 százalékkal csökkent, a balese­tek súlyosságánál mintegy 60 százalékos romlás mutatkozik. Ez igen komoly figyelmeztetés minden bányaüzem részére. A megnövekedett termelési fel­adatokon kívül tehát fokozot­tabb gondot kell fordítani a munkásvédelemre, a biztonsá­gos munkára. Mik tehát a legfontosabb feladatok? 1. Minden bányaüzemben fe­lül kell vizsgálni a biztonsági terveket, s a munkásvédelem szempontjából alaposan mérle­gelni a technológiai előíráso­kat, szabályzatokat, utasításo­kat, s ha szükséges, kiegészí­teni azokat, vagy újabbakat létrehozni. 2. A legszigorúbban ellen­őrizni kell a szabályzatok be­tartását, betartatását. 3. A rendelkezésre álló be­ruházási összegeket a célnak megfelelően, a legésszerűbben kell felhasználni, ugyanakkor nagy gondot fordítva a tech­nikai kivitelezésre. A három feladat szorosan összefügg. A biztonsági tervek fő ge­rincét a folyamatosan végzett munkák biztonsági körülmé­nyeit javító intézkedéseknek kell képezniök. Ezen belül in­tézkednek a tűz-, víz- és gáz­veszély elhárítására, a nagyobb jelentőségű omlások, gépi meg­hibásodások megelőzésére, a porártalom csökkentésére. A biztonsági tervek teljesítését segítik a műszaki technológia: előírások. Ezek a szabályzatok a vágatok biztosítására, a fa­rablásra, a fúró és robbantó munkákra, a szállításra stb. térnek ki, meghatározva a vég­rehajtás módját is. Az elkövetkezendő években megoldódik az egyik legnagyobb bányászati „mun­kásvédelmi probléma is. Ez a szellőztetés. A földalatti mun­kahelyek jó levegőellátása igen fontos. Éppen ezért, a második ötéves terv során megyénk bányaüzemeiben a korszerűt­len szellőztető gépeket kicseré­lik, növelik a bányák légvága­tainak szelvényeit, a levegő hűtőképességét és csökkentik a relatív páratartalmat. Ezzel kapcsolatban már elkészült a korszerű technológiai követel­ményeknek megfelelő szeüőz- tetési szabályzat. A munka biztonságát növeli a front- és csoportos fejtések működtetésének szabályozása, amely szerint az üzem vezetői­nek a Bányaműszaki Felügye­lőség segítségével minden új bányamezőt tételesen felül kell vizsgálniuk és meg kell tenni minden intézkedést a megfelelő munkakörülmények kialakítására. Megyénk bányaüzemeiben a második ötéves terv során, már ebben az esztendőben át­térnek a levegőt rontó és sok veszélyt rejtő gyújtózsinóros robbantási módszerről a villa- mosrobbantásra. Ezzel az in­tézkedéssel ismét újabb bal­eseti veszély szűnik meg bá­nyaüzemeinkben. A műszaki intézkedéseken kí­vül az elkövetkező években to­vábbra is jelentős gondot kell fordítani a szakoktatásra. A balesetek csökkentésének egyik alapvető követelménye, hogy üzemeink jól képzett, a mun­kafolyamatokkal, az új techno­lógiai eljárásokkal tisztában lévő bányászokkal rendelkez­zenek. A munkásvédelemmel, a biz­tonságos munka lehetőségének megteremtésével szorosan ösz- szefügg a bányák korszerűsí­tése, a bányaviszonyok javí­tása. Ilyen célra például a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt az elmúlt évben 174 millió forin­tos beruházási összeget kapott. A tájékoztató adatok szerint az ilyen célra fordítható beru­házási költségek az elkövet­kező évek során soha nem lá­tott méreteket öltenek. Mindezek az. intézkedések igen jelentős változást idéznek elő bányáink helyzetében, a bányászat mun­kaviszonyaiban. És mégis, ez önmagában kevés ahhoz, hogy a balesetek számát a lehető legminimálisabbra csökkent­sük, hogy megteremthessük a baleset nélküli munkát A mű­szaki intézkedéseken, a bizton­ságos munka körülményeinek megteremtésén kívül a szigo­rúbb munkafegyelem betartá­sára, és betartatására kell tö­rekedni valamennyi bánya­üzemünknél, hogy második ötéves tervünk sikerei között itt is számottevő eredményről számolhassunk be. * Radványi Éva Új öntözött kertészeteket létesítenek a borsodi iparvidékek szomszédságában Borsod megye iparvidékének friss zöldségfélékkel való el­látására az idén újabb 7 tsz létesít öntözéses kertészetet. Miskolc, Kazincbarcika, vala­mint a most épiüő tiszapalko- nyai iparvidék körül összesen 700 holdat tesznek öntözhetővé. Az eddigi tapasztalatok alap­ján a területeket nem apróz­zák el, hanem nagy, gépekkel is művelhető üzemeket alakí­tanak ki. A vizsolyi és a garadnai tsz, kihasználva a víznyerési lehe­tőséget, közösen létesít 300 holdas öntözött kertészetet. A tervek már elkészültek, s ha­marosan hozzáfognak a főcsa­torna építéséhez is. Később a szomszédos novajidrányi tsz is bekapcsolódik ebbe a mun­kába. Az új öntözőtelepek kialakí­tására mintegy 4 millió forin­tot fordítanak. A csatornák ásásához a tsz-ek munkabrigá­dokat szerveznek. A téli időt kihasználva a mérai Szabadság Tsz-ben már megkezdték a munkát s úgy tervezik, a ta­vasszal már az öntözhető terü­leten palántáznak. Az új öntö­zött telepekről csaknem 10 000 mázsával több zöldséget adnak az iparvidék ellátására. ' pesti hidfőjénpl épülő új lakótelepet ábrázolja ez a makett, melvet a Budaörséi város­épttési Tervező Vállalatnál láttunk. Az új lakótelep néhány épülete az elmúlt évben már elkészült.

Next

/
Thumbnails
Contents