Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-12 / 9. szám
ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 19(52, január 12. Fura urak A nyugatnémet „erkölcsi í elkészülés” bajnokai fura urak. Már csak ritkán lepik meg az embert képtelenségeikkel, de akkor aztán alaposan. Ezúttal a Christ und Weit című stuttgarti hetilap egyik cikkéről van szó. A lap szellemi atyja Cerstenmaíer, a Bundestag elnöke. Főszerkesztője egy Warsing nevű úriember, aki magasrangú SS-tiszt volt Hitler idejében. Nos, a Christ und Welt egyik háromhasábos cikkében Hans Scbomerus azon háborog — de mód nélkül —, hogy a Szovjetunióban az utóbbi két esztendőben 465 klinikai halott közül 236-nak az orvos- tudomány visszaadta az életét. Ez a Schomerus nevű lény azzal ragadott tollat,' hogy pfuj: „A kommunisták már halni sem hagyják az embereket! Visszakényszerí-! tik őket a halálból, mert. irigylik tőlük a halál utáni; őrök életet!" Igen ám, de a Christ und Welt nem követ-! keretes, ö maga nem áhítoz-; za a halál utáni örök életet.« Nem és nem. Annyira nem,, hogy példányonként 8 gara-; sért hétről hétre összekoldul-j ja az életét. Pedig az atom-! lovag nagyfőnökei, mint a( halál puszipajtásai, azt hir-j detik: Lieber tot als rot. Ezt« pedig a lényege szerint ígyt keli értelmezni: Nincs szebb J élet, mint a halál. Csakhogy! az effajta „szép életet" az; épeszű emberek szívesen át- i engedik a halál puszipajtá- j sainak. És ha ezek elpatkol-j nak, senki sem fogja őket aj klinikai halál állapotából J visszasírni. í Algéria részéről semmi sem akadályozza a békét kormány valóban hatásos lépéseket tenne az OAS felszámolására, s ezért bejelenti: erélyes intézkedéseket készít elő a fasiszta terrorcsapa tok - letörésére. Még a jobboldali Figaro is kénytelen elismerni, hogy az algériai kormány nyilatkozata inkább bizakodásra ad okot, mint pesszimizmusra és újabb lépést jelent az algériai béke felé. Az Humanité vezércikkében Étienne Fajon méltatja az algériai kormány tanácskozásainak eredményét és rámutat: a francia kormány az, amely az algériaiak számára elfogadhatatlan feltételekhez ragaszkodva, mindeddig akadályozta a megegyezést. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyta az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének beszámolóját azokról az előkészültekről, amelyeket az esetleg bekövetkező magas vízállás és belvíz elleni védekezés érdekében tettek. A kormány megvitatta és elfogadta a földművelésügyi miniszter jelentését a növénytermesztés 1961. évi eredményeiről. Megállapította, hogy az aszályos időjárás terméscsökkentő hatását a nagyüzemi módszerek alkalmazása jelentősen mérsékelte. Az egészségügyi miniszter előterjesztése alapján a kormány meghatározta az állami és társadalmi szervek feladatait a túlzott alkoholfogyasztás elleni küzdelemben. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyait. (MTI) Borzalmas katasztrófa Peruiban Csütörtökre virradó éjszaka Peru északnyugati részében borzalmas katasztrófa történt: A Huascaran hegység lejtőin hirtelen beállott olvadás következtében nagykiterjedésű jégfal zuhant a Santa folyó völgyéhe és több helységet betemetett. A katasztrófa a több mint 10 millió lakosú Peru — Dél- AmerUca harmadik legnagyobb köztársasága — Ancash tartományában történt, ahol az Andok láncolatához tartozó, 6750 méter magas, hóborította Huascaran, az ország legmagasabb hegycsúcsa emelkedik. A tartomány fővárosa, a több mint 12 ezer lakosú Huaraz, amelyet 1941. december 13-án hasonló katasztrófa sújtott. Annakidején mintegy ötezer ember lelte halálát. Hírügynökségi jelentések a limai rádió csütörtök délutáni adására hivatkozva beszámolnak a katasztrófa újabb részleteiről. A limai rádió jelentése szerint a Huascaran lejtőin lezúduló hó-, jég-, szikla- és földtömeg — gyökerestől kitépve egész erdőket — maga alá temette Ranrahíca, Tacsha, Huaraspucho és Ucuschaca helységeket. A halottak és az eltűntek számát 3—4 ezerre becsülik. Bár a mentési munkálatok azonnal megindultak — az ország fővárosából több repülőgép és egy utász zászlóalj érkezett a helyszínre — még napokig eltart, amíg pontos képet lehet kapni a katasztrófa tulajdonképpeni méreteiről. Az első jelentések arról számolnak be, hogy a betemetett helységeket több mint tíz méter magas sár-, jég- és szikla- réteg borítja. A helyzetet súlyosbítja a Santa folyó mentén keletkezett árvízveszély. Ax egyensúlyozás bajnoka Konrad, minél több n-rhet végzőnk a nyakunkba, annál jobban felé billen a mérleg! tEndrödy István rajzai A nukleáris háború crsjjyükcsság Walter Lippmann, ismert ameri Ital publicista egy washingtoni sajtóklubban mondott beszédében nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Hangsúlyozta, „megengedhetetlenül veszélyes és értelmetlen a háború elindítása, de ugyanakkor rendkívül nehéz a béke megteremtése”. Walter Lippmann így folytatta: „Csak azok a köztünk élő sainálatramcltó személyek követelik, hogy elég a tárgyalásokból és dobják le a bombát, akiknek fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek ... ök még a múlthoz tartoznak... Csak az öngyilkosság mániákusai nyomnák meg a nukleáris háborút megindító gombot”. Walter Lippmann azt jósolta, hogy a szocialista világ és a Nyugat között hosszú harc bontakozik ki, „ugyanúgy, mint a kereszténység és az iz- lám esetében”. „Ha sikerül elhárítani a nukleáris háborút — folytatta az amerikai publicista —, akkor más síkra terelődik a két társadalom versenye: nevezetesen, melyik tud gazdagabbá, hatalmasabbá válni, melyik képes élre tömi a tudományban és a technikában, gondoskodni a lakosság megfelelő szinten történő oktatásáról és melyik képes tudatosítani a néppel, hogy legszebb reménye valóraváltásáért munkálkodhat.” Walter Lippmann befejezésül megismételte a washingtoni kormánynak azt a hivatalos álláspontját, hogy a nyugati világot csak az agresszív NATO mentheti meg. Mikojan Accrában „Nesze semmi, fogd meg jól !ÉÍ Accra (MTI) Az MTI accrai tudósítója jelenti : A. I. Mikojant, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesét nagy tömegek várták a repülőtéren és a városba vezető úton. A repülőgépből kilépő szovjet miniszterelnökhelyettest Kwame Nkrumah, a Ghánái Köztársaság elnöke fogadta. Mikojan ezután megszemlélte a tiszteletére kivezényelt díszszázadot Első útja a Flagstaff House- ba, Nkrumah elnök hivatalába vezetett, ahol fiyolé ghanai miniszter és a szovjet küldöttség társaságában másfélórás beszélgetést folytatott a ghanai elnökkel. Ezután a Népi Konvenció Párt —- az ország vezető pártja — székházához hajtatott. Az épület előtt nagy tömeg „Le az imperializmussal!”, „A szocializmus győzni fog!”, „Éljen a ghanai—szovjet barátság!” feliratú táblákkal várta a szovjet vendéget. Amikor Mikojan gépkocsija megérkezett, az accraiak lelkes ovációval fogadták. A szovjet miniszterel- nökhelyettes miután megtekintette a párt székhazának helyiségeit, beszélgetést folytatott a Népi Konvenció Párt országos vezetőségének tagjaival, akiknek nevében Koficrabbe, a párt végrehajtó bizottságának titkára köszöntötte a vendéget. Válaszában Mikojan a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében üdvözölte a Népi Konvenció Pártot. Találkozik a három laoszi herceg Hanoi (TASZSZ) Szufanuvong herceg a Neo Lao Hakszat Párt Központi Bizottságának elnöké elfogadta a genfi társelnökök meghívását, hogy részt vegyen a Laosz ügyében tartandó genfi értekezlet munkájában. A Patet Lao hangja rádió közli, hogy a herceg hamarosan Genfbe utazik. Az AP vientianei tudósítója közli: Boun Oum herceg, a sa- vannakheti csoport vezetője szerdán közölte, hogy elfogadta meghívását Genfbe, (MTI) !' „Vajúdtak a hegyek és megszületett a nevetséges kis egér” ;— ezzel a régi közmondással ! lehet jellemezni MacMillan bonni villámlátogatásának na- 1 gyón is sovány eredményét. Előtte folyt a nagy találgatás a nyugati sajtóban: mi lesz [majd Bonnban, ki fogja a má- | sikat sarokba szorítani, ki fog 'az asztalra csapni, MacMilIan- ; e, vagy Adenauer? j S most kiderült — a hivatalos közlemény és a két szó- Ivivő sajtóértekezlete ezt világosan visszatükrözte —, hogy egyetlenegy fontos kérdésben lsem született megállapodás. A londoni Times bonni tudósítója meg is írja: a baráti hangú tárgyalásokon leszögezték ugyan a széleskörű egyetértést az általános kérdésekben, de „a baráti hangulat egyik oka persze az volt, hogy nem néztek szembe egyetlen Anglia és Nyugat-Némctország között fennálló problémával sem”. Az egyetlen kérdés, amelyben valamiféle megállapodás mégis született köztük: a Nyu- gat-Némctországban állomásozó angol csapatok, az úgynevezett rajnai angol hadsereg fenntartási költségeinek évek óta húzódó ügye. Angliának ugyanis nagyon sok pénzébe, évente 70 millió fontjába (ez megfelel ugyanis csaknem 800 millió nyugatnémet márkának) kerti! c csapatok Nyugat- Némctországban való tartása. Az angoloknak eredetileg az volt a követelésük — ezt a MacMillan—Adenauer találkozó előtt nyíltan meg is írták az angol lapok —, hogy Nyugat-Németország legalább évi 500 millió márkával járuljon hozzá a rajnai brit hadsereg fenntartásához. Mégpedig vagy közvetlenül, készpénz formájában, vagy pedig úgy, ahogyan ezt a nyugatnémetek az amerikaiakkal már meg is csinálták: a nyugatnémet kormány vásárolja meg az országában tartózkodó angol hadsereg által felépített repülőtereket, laktanyákat és így enyhítsen az angol költségvetésre nehezedő súlyos terheken. Ezzel szemben Adenanerék kijelentették, hogy hajlandók ugyan figyelembe venni az angol kormány nehéz helyzetét, de csak olyan értelemben, hogy Anglia bocsásson folyamatosan (esetleg állandó jelleggel Is) katonai bázisokat a szigetországban a nyugatnémet Bundeswehr számára, s akkor az Angliában tartózkodó hyu- gatnémet katonák fenntartási költségei — legalábbis résziben — fedeznék az angolok *» hasonló kiadásait. De ahhoz, hogy az így szerzett összes számottevő legyen, sok angliai támaszpontot kellene átadni * nyugatnémet hadseregnek, s ha MacMillan ebbe kész lett volna belemenni, kétségtelenül miniszterelnöki pályafutásának legncpszerűtlenebb lépését tette volna meg. Maradt tehát az egyetlen, kompromisszumos megoldás: a nyugatnémet kormány ama javaslatának elfogadása, hogy növelni fogja fegyvervásárlásait Angliában. MacMillan és Adenauer ebben meg is állapodott ugyan, de nem véletlen, hogy a közösen kiadóit záróközlemény nem tesz említést a fegyvervásárlásoik összegéről. Ez az összeg ugyanis nemigen rúghat nagyon magasra, hiszen az amerikaiak jóformán már minden nyugatnémet fegyvermegrendelést clkaparintottak az angolok or. ra elől. Hogy az angolok fájdalma mégis enyhüljön, a zá- rőközlcmény azt a mondatot is tartalmazza, hogy az angol katonai kiadásokhoz való nyugatnémet hozzájárulás ügyében különböző javaslatok megvizsgálására a két kormány közös szakértői bizottságot küld ki, amely már január második felében megkezdi munkáját. Ez bizony alig több a semminél, s MacMillan éppenséggel nem dicsekedhet olyan eredménnyel, hogy sikerült felnyitnia Adenauer bukszáját. A többi kérdést a bonni tárgyaló felek jóformán csak érintették. Ami például a német békeszerződést illeti, a záróközlemény szűkszavúan csupán arról beszel, hogy a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások kérdésében „mesz- szemenő egyetértés” mutatkozott Adenauer és MacMillan között. Hogy nézeteltérések vannak köztük, azt a közlemény néhány szava is elárulja, hiszen az nem „teljes”, csupán „messzemenő” egyetértésről beszél. A közlemény még említés* sem tesz arról a' rendkívül fontos problémáról, hogy Anglia Immár hónapok ót;» tárgyalásokat folytat a nyugat- európai közös piachoz való csatlakozásról. Pedig az előzetes beharangozások szerint ea is ott szerepelt — vagy szerepelt volna — a bonni tárgyalások napirendjén. MacMillan tehát csaknem üres kézzel térhetett vissza ti nyugatnémet fővárosból Londonba, s ha valaki megkérdezi tőle, mit hozott magával, annak — ha őszinte akar lenni —t csak azt válaszolhatja: „Nesz« semmi, fogd meg jól!”/ Pincési Pál Y A mezőzomboríak mérlege Megméretik Ä boriak első közös esztendeje, s ha könnyűnek találtatik, az emberek ludasok benne ... — No, meg az időjárás, meg ahogy indultunk — áll fel az asztaltól Révész János, a termelőszövetkezet elnöke. Elrakosgatja útjából a székeket, s fel-alá jár a szobában. Gondolkozik, mit mondjon a riporternek, aki tollal, jegyzettömbbel felfegyverkezve ül a sarokban. Jól megrágja a szót, hiszen nem mindegy, mit mond, mi kerül a nyilvánosság elé, súlya van a szónak. Az úgynevezett objektív nehézségeket sorolja. Sok volt az eső hatvan őszén, nem tudtak szántani, vetni, no meg... „de hát ez nem tartozik ide” — harapja el a szót. — Mondd csak, mondd — biztatja a párttitkár, Telenkó József —, akár kimondjuk, akár nem, az igazság csak igazság marad. — Hát jó — sóhajt az elnök és folytatja: — Benne volt a levegőben, hogy szervezés lesz, s az emberek nem sokat törődtek a földdel. Azt hitték másokorj és nem magukon állnak bosz- szút, ha szántatlan, vetetlen hagyják a földet. A 3700 holdas mezőzombori határban csupán százvalahány hold őszi vetés volt, mélyszántás meg ! Párizs (MTI) ; Az algériai ideiglenes kormány a marokkói Mohammedi- ! ában befejezte többnapos ta- ; nácskozását. A kormányülésről ' kiadott nyilatkozat ismét meg- !erősíti: az FLN az algériai bélke mielőbbi megkötésére törekszik. ugyanakkor nem titkolja el, hogy még jelentős akadályok állják Útját a francia és az algériai kormány megegyezésének. A francia közvéleményben általában kedvező hatást váltott ki az algériai nyilatkozat. A csütörtök reggeli lapok rámutatnak: alaptalanok azok a pesszimista hí rely, amelyek célzatosan azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy az algériai kormány elzárkózik a tárgyalások folytatása elől. Sőt, az algériai kormány nyilatkozata, amely elsőízben utal a francia—algériai titkos megbeszélésekre, megállapítja, bizonyos haladás tapasztalható az algériai kérdés békés megoldásához vezető úton. Ismét hangoztatja az algériai kormány tárgyalási készségét és azt az elhatározását, hogy biztosítani kívánja „Franciaország és az európai lakosság törvényes érdekeit Algériában”. Algériai részről semmi sem akadályozza a békét — hangoztatja a nyilatkozat. Az algériai nép csak azt követeli, hogy a szóban már elismert önrendelkezési jogot és függetlenséget tényleg érvényesítsék. Röviden, hogy De Gaulle tettekre váltsa szavait. Az algériai kormány az eddi"? tapasztalatok alapján nem bízik benne, hogy a francia semmi. Tavasszal egyszerre tizennyolc traktor dübörgőit a határban, a falu szélén lakók aludni is alig tudtak, mert éjjel-nappal mentek a gépek. Óriási munka volt. Mit tehettek? A kalászosok pótlására a szokásosnál jóval több kapást kellett földbe tenniük. Egy tagra ötezer négyszögöl kapálnivaló jutott — rengeteg I Jött a közgyűlés. Parázs volt a hangulat. „Csak résziben kapálunk, csak résziben!” — kiabálták a hangadók. — Egyéni koromban sok cikket olvastam a részesművelés ellen — ül le hirtelen az elnök. — Magam is híve voltam a részes munkának, s dühösen löktem el magamtól az újságot: „sajnálják az embertől a részt!” Egyszerűen nem vettem figyelembe azokat a nyomós érveket, amelyeket a cikkíró felsorolt a részesművelés ellen. Elég az hozzá, hogy a vezetőség nem nagyon kapálózott, meg mi is meg voltunk ijedve a rengeteg kapálnivaló láttán. Tartottunk tőle, hogy kapálatlan marad a föld. Inkább engedtünk... Meg is kapáltak mindent, s ha nem jön közbe az aszály, kielégíthető termést takaríthattak volna be, annak ellenére, hogy tavaszi szántásba kerültek a kapások. De hát milyen az ember? Ha látja az engedékenységet, még többet követel — s a tagság egy részének nyomására a részes munkát kiterjesztették a takarmánykaszálásra, az aratásra, a hordásra, a cséplésre is. De mindent részesműveléssel nem lehet letudni. Ha szállítás, vagy az istállókhoz alapásás került szóba, a tagok húzódoztak: munkaegységre? — rántották meg a vállukat. Meg ott voltak az állatgondozók, a fo- gatosok, a függetlenített vezetők, az irodaiak. Azokkal mi lesz? Harmincegy forintot terveztek egy munkaegységre. Ha a tagok elveszik a jövedelmet hozó kapások, kalászosok tetemes részét, honnan veszik a munkaegységre valót? Azok a munkák tehát, melyeket munkaegységre kellett végezni, sehogy se mentek. A részesen művelt kapások betakarítása után szinte máról holnapra alábbhagyott a mezei szorgoskodás, s kombájnokkal kellett tizenkét vagon napraforgót betakarítani. Az emberek azt mondták: „amit kaphattunk, már megkaptuk, pénzre úgyse számíthatunk”, s a tagság szét- rajzott. Százhetvenen a Szerencsi Cukorgyárban vállaltak idénymunkát. A részes művelés kezményei a betakarítás idején ütköztek ki leginkább. Minden szentnek maga felé hajlik a keze — s a becslések szerint mintegy 250—300 ezen forint érték folyt el a részesedés adta törvénytelen jövedelemszerzés csatornáin. Körülbelül 40 ezer munkaegységei) használtak fel — nos, az említett összeg legalább 7 forinttal emelte volna az egy munkaegységre jutó jövedelmet. Sándor József növénytermesztési brigádvezető szenvedélyesen ítéli el a részesművelést: * — Tudja, fclfc kívánják aranyira? A tagságnak csak a töredéke, meg ezek — és belemarttól a levegőbe. — Igen, enyéeskezűek, akik szeretnek ;» zavarosban halászni, a részes - művelés meg teljesen áttekinthetetlenné teszi a gazdálkodást. Nos, az enyveefcezttnek mon: dott emberek egy általába« i nem tartják lopásnak a megérdemeltnél több érték eltulajdonítását. Egy közös esztendő alatt gondolkodásmódjuk' mérnem sokat változott. Ez 6 mondják egyesek: „A föld az enyém, én műveltem meg a kukoricát, ha nem az egy esség szerinti egyharmadot, hanem a termés felét viszem el, akkor se loptam vele, a téesznek meg ott a termés másik fele, abból kifizetheti a gépállomást.. S most ezek az emberek is odatartják markukat: „harmincegy forintot terveztetek egy munkaegységre, hát fizessétek is ki ..Dehát mi az istennyilából? — s most a pénB» táros. Ványai Bertalan dühöt
