Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-11 / 8. szám
CsatöfRik. 1962. január II, ESZAKMAGYARORSZÄG s Az ifjú esztergályos A Lenin Kohászati Müvek gépjavító üzemének egyik ifjú szakmunkásáról, Nagy Miklós esztergályosról elismerőleg szólnak vezetői és büszke rá a KISZ-szervezot is, ahol szintén jól dolgozik. Képünkön: Nagy Miklós munka közben. Szorgalomból: kitűnő •. • TÍN/,ul»«lán>i jegyzetek 32 kilometer a zajló Tiszán Tízezer falusi dolgozó a fővárosban Az IBUSZ az év első három hónapjában tizennyolc kiilön- vonattal hozza fel háromnapos budapesti látogatásra a falusi, elsősorban a termelőszövetkezeti és állami gazdasági dolgozókat. Ilyen budapesti kirándulásra március végéig körülbelül tízezer falusi dolgozónak lesz módja. Az első különvonat január 11-én érkezik Hajdú- j Bihar megyéből, 720 falusi dolgozóval. Tegnap, szerdán reggel fél 9 órai kezdettel ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. Az ülésen — egyik napirendi pontként — behatóan foglalkoztak a munkaverseny elvi és gyakorlati kérdéseivel. Az 1962-es tervek sikeres végrehajtására a városi tanáccsal karöltve — a kormány és a SZOT közös határozata szellemében — irányelveket dolgoztak ki. Az elnökség által jóváhagyott munka- versenyszervezési irányelveket Szombaton, ^Száfis megszakadt a jég és megindult a zajlás. Az egymáshoz ütődő vastag jégtáblák zaja megzavarta a halak nyugalmát, elhagyták rejtett helyüket és csoportokba verődve úszkálnak a folyóban. A gazdag zsákmány reményében, nyomban a zajlás kezdete után vízre szálltak a tokaji'Tiszavirág és a nyíregyházi Alkota tanács végrehajtó bizottsága is megvitatja. Hasonló irányelvieket dolgoz ki az elnökség — a megyei tanáccsal egyetemben — a megyei tanácsvállalatok munkájára vonatkozóan is. Mint ismeretes, ezekben a hónapokban zajlanak le a szakszervezeti választások. Az elnökség értékelte a választási előkészületeket, az eddig megtartott választások tapasztalatait, állást foglalt több elvi vonatkozású kérdésben, s útmutatást adott a választások további lebonyolításához. many Halászati Termelőszövetkezet tagjai. A tokaji Tiszavirág Termelő- szövetkezet a folyó jobb partján három brigáddal kezdte meg a munkát. A két csónakból és négy emberből álló brigádok a vízfolyás irányában húzták a 25 méter hosszú és 12 méter magas, úgynevezett pirit hálót. A jeges, síkos csónakokban igen óvatosan mozoghattak csak a halászok. A szeles folyón sok bosszúságot okozott, nagy erőfeszítéseket követelt a hálót eltömő jég eltávolítása. Így például a Zalkodi-brigád — melynek tagjai Takács András, őri Miklós. Horváth József és Lé- nárt István — hétfő reggeltől keddre virradóig 32 kilométer hosszú utat tettek meg a zajló jégtáblák között és sok esetben csak megfeszített munkával tudták elkerülni, hogy csónakjaikat fel ne fordítsa az úszó jég. A fáradságos munka szép zsákmányt hozott. Csaknem két mázsa hal at — köztük egy 26 kilós harcsát, egy 9 kilós fogast és egy 13 kilós pontyot — emeltek ki a Tiszából. Náluk is szebb fogással dicsekedhetnek a folyam bal partján halászó nyíregyházi Alkotmány Termelőszövetkezet brigádjai; Ülést tartott az SZMT elnöksége Az állandóan permetező ónos „harmattól” olyan síkos az utca és a Magyar Róna Termelőszövetkezet udvara, hogy egyet, kettőt is félve lép az ember. A szövetkezet irodájának ajtaja azonban szinte percenként nyílik. A látogatók: termelőszövetkezeti tagok. Egyikük-másikuk nem is valami fontos ügyben keresi fel az irodát. Akad ugyan, aki szalmát kér, mert le kívánja vágni egyik hízóját, vagy SZTK-ügy- ben szeretne tanácsot, azonban néhányan csak éppen bekukkantanak . .. Elüldögélnek a külső — a könyvelők birtokolta —^irodában. Nézik, amint a fürgeeszü és fürgekezű lányok számokkal róják teli a rovatokat. Még csak hangos szó sem esik. Hiszen minden termelőszövetkezeti tag, minden látogató tudja, hogy nagy munka folyik. Most „tisztázzák”, milyen lesz az első közös esztendő osztályzata./ Mennyit ér a termelőszövetkezeti tagság kilenc közös hónapjának tengernyi erőfeszítése. — Tán csak meglesz a húsz forint... — Az is lehet, hogy több ... — Hiszen megtettük a magúnkét ... Találgatások, reménykedő szavak. Mert a megközelítő igazságot ma még csak a szövetkezet vezetősége, a könyvelők tudják. Egy dologban azonban megegyeznek és igazak a vélemények: hiba nem lehet, hiszen az 1961 tavaszán alakult közösség valóban megtette a magáét. A maguk erejéből K. Nagy Ferenc, a tisza- ladányi Magyar Róna Termelőszövetkezet elnöke és Molnár Sándor, a termelőszövetkezet főkönyvelője már többet tudnak a zárszámadásról, mint az irodát látogató tagság. — Nem mondhatnánk, hogy a fizetség szempontjából kitünően zárjuk az első közös esztendőt — mondja K. Nagy Ferenc, a termelőszövetkezet talpraesett, s „ma már” min- tlenki által tisztelt elnöke. •— A még nem egészen pontos számadások szerint 22—23 forintot osztunk majd egy-egy munkaegységre. Persze, a megfelelő tartalékolás mellett. Nem túlságosan sok, azonban őszintén szólva nem is remélhettünk többet. Mint megyeszerte, Tisza- ladányon is erősen éreztette hatását az aszályos esztendő. _ 1960-ban jóformán alig volt őszi vetés, őszi mélyszántás. Sót. 1961 tavaszán jelentős terület maradt megműveletlenül a sok víz, a Tisza áradása miatt. A ladányiak mégis bizakodva tekintettek az első közös esztendő elé. Legalábbis azok, akik az első perctől kezdve komolyan vették az új eletet, bíztak a közösségben. A tagság ötven százaléka az első perctől kezdve becsületein dolgozott — sorolják a tsz vezetői az első esztendő történetét. — Persze ehhez hozzájárult az is, hogy a nálunk ősrégi foglalkozás, a kosárfonás már az első hetekben pénzt hozott, s minden hónapban osztottunk előleget... Igaz, az is előfordult, hogy két kemény héten át az elnök és a mezőgazdász etette és gondozta a teheneket, mert az újdonsült állatgondozók kevesellték a munkaegységet... De a vezetőség nem engedett a közgyűlés határozatából... Azután az állatgondozók belátták, hogy mégis csak a közösségnek van igaza. No persze, azt is hozzá 'kell tenni a Magyar Róna első esztendejéhez, hogy bizony jóformán segítség nélkül teremtették meg á ma már több mint kétmillió forintos tiszta vagyont és a 22—23 forintos munkaegységet. Mert nem kértek és ha kértek, nem kaptak hitelt egyetlen erőgép, de még egy lovas stráíkocsi vásárlására sem... — Megoldottuk magunk — mondja K. Nagy elvtárs, aki nem fogyott ugyan le a néhány hónapos kemény munka után, csak éppen az éjszakai alvással van baj. — És megoldjuk ezután is. Négy gazdasági épületünk van, ezeket jórészt saját erőből építettük ... Mert tudjuk, van az államnak hová tennie a pénzt. Egység a* elvekben — «‘gység a tettekben — Őszintén szólva — meséli az elnök és a főkönyvelő —, ha a tagság szorgalmát vesszük alapul, akkor az elmúlt esztendő osztályzata: kitűnő. Mert ma már a tagság nyolcvan százaléka becsülettel dolgozik, s< ez a „ma” júniusban-júliusban megkezdődött... ... Akkoriban is jártunk a Magyar Róna birodalmában,, s valóban meggyőződhettünk! az elnök szavainak igazáról.! Dolgozó fiatalokkal, idősebb; tsz-tagokkal volt tele a határ.1 Kapáltak, ásták a korai burgonyát, ültették a „másodvetést”.! Csikai Sándor, a fiatal brigád-! vezető — ma már vizsgázott; traktoros — serényen sürgött-1 forgott... '! — S ma már így van vele! mindenki — újságolja örömmel az elnök. — Mindenki tud-; ja körülbelül mennyi lesz egy-, egy munkaegység értéke. S nincs ellenvetés. Nem is lehet.! Hiszen három erőgépet, számos munkagépet vásároltunk! saját pénzünkből, épületeket hoztunk rendbe. Megkezdtük! az öntözéses gazdálkodás kialakítását. Jövőre már hetven; holdnyi kertészetet és 50—60 holdnyi kapásnövényt ön-; tözünk ... Ehhez még a 22—23! forintos munkaegység — úgy gondoljuk — kezdetnek nem rossz. A hírek szerint a járási átlag fölött osztunk, pedig a mi járásunkban sok a régi közös gazdaság... Tiszaladányon valóban nem lehet panasz. Természetesen még jobban örülne a tagság, ha 30 forintot oszthatnának — mint tervezték. — Azonban közbeszólt az időjárás, és közbeszólt a tervezés, a tsz-tagság holnapformólása: a lényeges beruházás, az építkezés... S ha a 260—300 teljesített munkaegység átlaghoz hozzászámoljuk a háztáji hasznát, a hizlalt sertések, sőrék adta hasznot, akkor azt kell mondanunk: a tiszaladányiak 9—10 hónap alatt igazán kitettek magukért. Példát mutattak megyénk valamennyi új, közös gazdaságának. Dolgoztak, nem maradt műveletlen egyetlen hold föld sem. Nem könyörögtek segítségért. — Ha hozzákezd tünk, csináljuk — mondották a kezdet kezdetén. — Úgy is lett. S ami a jövőt illeti? Jövőre dupla jövedelemire számítanak. S meg is teremtették hozzá az alapot: a népes állatállományt, a félezer holdnyi őszi vetést, s a nagy-nagy bizodalmát az új élethez! Barcsa Sándor HELYESBÍTÉS Lapunk január 10-i számában beszámoltunk a Ward- Leonard villamos mozdony elkészültéről. A cikkben elírás történt. Helyesen a szöveg így hangzik: Próbaúton a kétezer lóerős Ward-Leonard villamos mozdony. Saját erőből javítják a gyakorlati oktatást a diósgyőri Kohóipari Technikumban A diósgyőri Gábor Áron Kohóipari Technikumban — amelyben összesen több mint ezren tanulnak —, a kohászati berendezéseknél használt különböző mérőműszerek szerepét, jelentőségét, összetételét korábban csak elméleti órákon ismertették, tanították. A gyakorlati oktatáshoz szükséges műszerekkel, berendezésekkel ugyanis az iskola nem rendelkezett. A tanárok, valamint a tanulók együttesen segítettek ezen. A fiatalok az iskola két helyiségét átalakították és azokba a Lenin Kohászati Művek támogatásával mintegy negyven műszert szereztek be. így az idei tanévben már bevezették az úgynevezett műszeres gyakorlati oktatást. A tanulók gyakorlatban ismerkednek meg a kohászati, illetve a tüzeléstechnikai mérőműszerek, mint a kemence gázelemző, automatikus hőmérés meghatározó és egyéb műszerek szerkezetével, összeszerelésével. A technikusi képzettség elnyerése után munkahelyükön máris hasznosíthatják erre vonatkozó ismereteiket. Ennek annál nagyobb a jelentősége, mivel a kohászatban ma már egyre több berendezésnél alkalmazzák a korszerű termelést elősegítő műszereket és automatákat. kedden az egyik húzásnál egyszerre két 50—60 kilós harcsa akadt hálójukba. A zajló Tiszán 2—3 napig, a jég elolvadásáig halásznak a brigádok és naponta átlag másfél-két mázsa halat szállítanak a szövetkezetek tárolóiba. ¥ Uj lakásban Az elmúlt év végén 52 család foglalta el új otthonát a Selyemréten. Elsősorban az építők jó és gyors munkájának köszönhető, hogy az átadás a tervezett határidőre megtörténhetett. A boldog, új lakók között találtuk Földesi Tibort, ki feleségével és két gyermekével — Gyuszikával és Erzsikével — eddig Tapolcán lakott, nagyon rossz körülmények között. Mint mondják, ettől szebb karácsonyi ajándékot el sem képzelhettek volna. Az újévet már az új lakásban töltötték, ekkor tartották meg szerény keretek között a lakásavató ünnepséget is. Földesi Tibor a Csatorna- és Víz- vezetéképítő Vállalat vezető szerelője, eddig már sok ház csatornázási munkálatainál vett részt. Családi körben . Következetesebb felelősségrevonást ' a társadalmi tulajdon hűtlen kezelői ellen A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat — kdsebb-nagyobb hibái ellenére !— jól tölti be feladatát. A rendelkezésére álló árukból biztosítja a város ellátását, Az elmúlt esztendők során éppen a jó áruellátás, a szakszerű vezetés, a vásárlók igényeinek fokozott kielégítése folytán ötször nyerte el a „Kiváló vállalat” címet. A vezetők gondoskodnak a társadalmi tulajdon védelméről is. A boltokban gyakran tartanak ellenőrzéseket, A boltok élére igyekeznek olyan vezetőket állítani, akik jó szak- !mai felkészültségüek, kérlelhetetlenül küzdenek a társadalmi tulajdon védelméért és figyelembe veszik a fogyasztók jogos kívánságait is. A Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság — közérdekű bejelentések alapján — független, kívül álló szakemberek, népi ellenőrök bevonássá val megvizsgálta néhány ° boltegység leltározását. Az Ady Endre utca 14. szám alatti, 32. számú fűszer-csemege boltban a leltározás alkalmával sem az árukezelésre, sem a raktározásra nem volt panasz. A leltárhiányt a káló fedezte. Á Széchenyi utca 60. szám alatti, 88. számú árudában kevés leltárhiány mutatkozott. ezt azonban a káló mentesítette. A Népi Ellenőrzési Bizottság azonkívül, hogy megállapította a vállalatvezetés jó munkáját, néhány súlyos és azonnali intézkedést követelő hibára is felhívta a figyelmet. A Bajcsy-Zsilinszky utca 33. szóm alatti (Selyémrét) önki- szolgáló boltban nem találtak mindent rendjén. Szalánczi Barnabás boltvezető, aki már máskor sem tudott elszámolni a gondjaira bízott közvagyonnal, most sem zárta leltárhiány nélkül az elszámolást. Az áruda vezetőjét már 1958-ban is 5700 forint leltárhiány terhelte. Akkor egy igazgatói határozat kötelezte a hiány megfizetésére. Az 1961. január 23- án felvett leltár eredménye: újabb 6615 forint leltárhiány. Akkor is csak kártérítésre kötelezték a boltvezetőt. A Népi Ellenőrzési Bizottság J2 437 forint fizetendő leltárhiányt állapított meg. Mint utólag ösz- szeszámolták. Szalánczi három esetben 27 520 forint áruval és göngyöleggel nem tudott elszámolni. Ezt a hiányt a káló sem fedezte. A felelősségben a bolt dolgozói is osztoznak. A boltvezető egyébként már előzőleg kérte leváltásál. azonban a vállalat vezetősége elzárkózott a kérés teljesítésétől, hivatkozva arra. hogy nem rendelkezik megfelelő szak- káderekkel. Hasonló megalkuvás tapasztalható a Szemere utca 4. sz. alatti 2. számú áruda vezetőjével kapcsolatban is. Tóth Gyula boltvezető, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa rendeletének értelmében — nyomós indokok miatt — nem alkalmazható vezető beosztásban. A vállalat — a felszólítások és figyelmeztetések ellenére — mindeddig boltvezetőként foglalkoztatja. Pedig van mit a felelősségére róni! Nagy mennyiségű árut könnyen hozzáférhető helyen raktároz, s így ebben a bol(egységben a társadalmi tulajdon védelme semmiképp sem biztosított. (A íjaktárak védőrácsai megerősítésének elmulasztásáért egyébként a vállalat központját is felelősség terheli.) A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, vezetői elfogadták ugyan a Népi Ellenőrzési Bizottság javaslatait, érdemleges intézkedést, azonban még a mai napig sem tettek. A vállalat az esztendők során több. boltvezetésre alkalmas kereskedelmi dolgozót nevelt, viszont néhány, a társadalmi tulajdont hűtlenül kezelő, leltárhiányban vétkes vezető még mindig boltvezetőként dolgozik. Pedig a boltvezetői állások azokat illetik meg, akik vigyáznak népgazdaságunk vagyonára, és egyetlen fillérrel sem csonkítják azt meg. Pásztory Alajos
