Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-31 / 25. szám
2 BSZAKMAGYARORS7.AG Szerda, 1962. január 3L Nem tehet vég nélkül a német békeszerződés ibhest esz évben nagyobbak a feladatok Technikai konferencia a Lenin Kohászati Művekben Karl-Marx-Stadt (ADN) Dr. Dieckmann, az NDK népi kamarájának elnöke hétfőn este Karí-Marx-Stadtban, főleg értelmiségiekből álló hallgatóság előtt a békeszerződés kérdéséről nyilatkozott. A békeszerződés megkötését nem lehet vég nélkül elhalasztani, belátható időn belül meg kell kötni, — mondotta. Az NDK-nak az az óhaja, hogy mindkét német állammal aláírják a békeszerződést. A szovjet kormány — emlékeztetett rá Dieckmann — nagyfokú jóindulatot tanúsított, amikor az eredetileg kitűzött időponttól eltekintett. Ha azonban bebizonyosodik, hogy a másik fél a békeszerződés megkötésének halogatására törekszik, úgy aláírja a békeszerződést egyedül az NDK. val. Ez a tény majd megadja Nyugat-Németország békés erőinek az ösztönzést, hogy ugyanazon az úton haladjanak és végül is leszámoljanak azokkal, akik rettegésben tartják az emberiséget. Dieckmann az általános hadkötelezettség bevezetéséről szólva kijelentette, hogy a nemzeti néphadsereg létszámát nem emelik 90 000 főnél többre, s arról sincs sző, hogy haladéktalanul katonai szolgálatra hívják a hadkötc- lezctteket. Ha azonban az imperialisták mind erősebb fegyverkezést folytatnak, eljöhet az idő, ami„Gizenga életét veszély fenyegeti” — írja cikkében a Renmin Ribao, a Kínai Kommunista Párt központi lapjának hírmagyarázója. A cikk rámulat, az amerikai kormány átfogó hadműveletet ■ kezdett, hogy szétverje a Gizenga által képviselt kongói hazafias erőket. Az események ismételten bebizonyították, hogy a kongói nép legveszélyesebb ellensége az amerikai imperializmus, amely Kongót teljes egészében gyarmatává akarja züllés zteni. FI.ISABET1IVTI.IjB Kátémra tartomány fővárosában hétfőn fogadást rendeztek McKeown tábornoknak, az ENSZ távozó katangaj főparancsnokának tiszteletére. A fogadáson Csőmbe katangai diktátor is megjelent, sőt. beszédet is mondott. A megjelenteket kínosan érintette, hogy halogatni megkötését kor fokozottabb önvédelemre lesz szükség. Meg tudjuk és meg fogjuk akadályozni, hogy Németország harmadízben is világháborút robbantson ki — hangsúlyozta Dieckmann. Csőmbe a katangai és az ENSZ-csapatck baráti együttműködését emlegette felszólalásában. Az ENSZ-erők és Csőmbe rendszerének parolázását egy újabb esemény is bizonyítja; Rolz-Bennett, az ENSZ katangai polgári vezetője, aki az angol Urquhartot váltja fel tiszt-égében, bejelentette: elvileg hozzáiárult, hogy közös katangai—ENSZ katonai bizottságot hozzanak létre. NEW YORK Az ENSZ központjában közölték, hogy annak az ENSZ- repülőgépnrk az utasait, ame’y szombaton kényszerleszállást hajtott végre Portu rá'-An "ólában, egy-két napon belül kiengedik Angolából. Az ENSZ négymotoros Dakota-géne a portugál gyarmaton műszaki meghibásodás miatt hajtott vénre kényszerleszállást, s uta- '••’it őrizetbe vették. A gépen 13. Kongóban á’lomásozó ENSZ- katnna is utazott. PRAG A A Nemzetközi Jogász Szövetség nyilatkozatot adott ki a kongói helyzetről. A nyilatkozat többek közt hangsúlyozza, hogy Gizenga törvénytelen fogvatartóra aggasztia a világ közvéleményét, amelv a Lu- mumba-fAle katasztrófa megismétlésétől tart. Bonn (MTI) A Szociáldemokrata Párt szóvivője felszólította Strauss hadügyminisztert: 24 órán belül nyilatkozzék azzal az állítással kapcsolatban, hogy 6 anyagi juttatás fejében közbenjárt az amerikai hadügyminiszternél - annak érdekében, hogy a Fibag nevű építkezési vállalat kapjon megbízást lakások építésére az amerikai katonák családtagjai számára. SZINTE telt ház volt hétfőn délután a Lenin Kohászati Művek Művelődési Házában. Itt került sor a gyár 1962. első negyedévi technikai konferenciájára. A kohászat pártbizottsága, üzemi bizottsága, KISZ- bizottsága és igazgatósága hívta össze legjobb szakmunkásait, műszaki vezetőit, mérnökeit, technikusait, hogy megvitassák a gyár 1961. évi eredményeit, megbeszéljék a tennivalókat. A konferencia vitaindító előadását Valkó Márton elvtárs, a Lenin Kohászati Művek igazgatója tartotta. Beszédének elején röviden ismertette — a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján — az 1961-ben elért országos ipari eredményeket. Ezek szerint hazánk ipara az elmúlt évben 12 százalékos fejlődést ért el. A Lenin Kohászati Műveknek — az erőfeszítések ellenére — nem sikerült lépést tartania az általános fejlődési aránnyal. Gépgyártásunk alapanyagának jelentős részét a diósgyőri kohászok adják ugyan, a fejlődés 1960-hoz képest „mindössze” 9,6 százalékos volt. S bár ez az eredmény nem rossz, mégsem éri el az ipar fejlődésének országos szintjét. Az értékelés során Valkó elvtárs elmondotta, hogy a kohászat 1961. évi teljes termelési tervét 100,1 százalékra teljesítette ugyan, befejezett termelési tervét viszont csak 97 százalékra, mivel mintegy 150 —170 millió forint értékű áru bent maradt az üzemben, nem szállították el. Exporttervük teljesítéséről szólva elmondotta, hogy — bár szép eredAz SPD szóvivője bejelentette, hogy pártja rövidesen interpellációt terjeszt az ügyben a parlament elé. A hadügyminisztérium szóvivője a felszólítással kapcsolatban kijelentette: Egyelőre nem foglalhat állást az ügyben, mert a hadügyminiszter jelenleg Párizsban tartózkodik, ahol megbeszélést folytat Stikker NATO-főtitkárraL ményről számolhatnak be, hiszen 101,6 százalékra teljesítették exportkütclczetségüket, amelynek forint értéke 5,2 százalékkal haladta meg a tervezettet — jelentős túlóráztatásokat, vasárnapi műszakokat vett igénybe ez az eredmény. Exportkötelezettségük- nck ugyanis mintegy 40 százalékát 'az év utolsó negyedében termelték meg, szállították ki. Ebből a jövőben tanulni kell. Nem szabad, hogy a munka zöme az év végére maradjon, hogy évvégi hajrákat idézzen elő egy-egy termelési ág lemaradása. IGEN SZÉPEN alakult az elmúlt esztendőben a munka termelékenysége. Ezt bizonyítja, hogy a 9,6 százalékos termelés növelésnek 90 százalékát a termelékenység emelésével érték el a diósgyőri kohászok, s csupán 10 százalék volt létszámnövelés eredménye. Sajnos, a termékek önköltségével már vannak problémák. A gyári selejt 1961-ben közel 1 százalékkal emelkedett az előző évhez képest. A magas selejtszázalék pedig több mint 10 millió forinttal növelte a termékek önköltségét. Ugyanakkor jelentősen befolyásolta az önköltség alakulását az is, hogy nem teljesítettek a gyár műszínttervét. Ennek tudható be, hogy a Lenin Kohászati Művek 1961-ben a tervezettnél 0,7 százalékkal drágábban állította elő termékeit. Az eredmény a nyereségrészesedésben mutatkozik meg. Három éven át 21—22 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést fizettek ki a kohászatban. Most pedig — az előzetes számítások szerint az elmúlt" évi munka után — ennek körülbelül 50 százalékát kapják. Az elmúlt év hibáiból okulva, le kell vonni a megfelelő tanulságokat, s megállapítani a tennivalókat az elkövetkező időre — mondotta Valkó elvtárs. A legfontosabb feladatokat két pontban foglalta össze: 1. Emelni a vezetés színvonalát. 2. Lelkiismeretesebb, gondosabb üzemszervezés. Az első ponttal kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy a vezetésben meg kell változtatni az eddigi formát. Arra kell törekedni mindannyiójuknak, hogy valamennyi munkaterületen érvényesüljön a kollektív vezetés. A személyi felelősséget és a kollektív vezetést egészséges összhangba kell hozni. Ennek a megvalósításáért minden alkalommal megvitatják a vezetőség elképzeléseit. A dolgozók, hozzáértő szakmunkások, művezetők, technikusok és mérnökök mondják el véleményeiket, észrevételeiket az elképzelésekkel kapcsolatban. Közösen, együttesen hozzák meg a határozatokat, döntéseket, amelyeket azután következetesen végig kell vinni egészen a megvalósításig. Ez a jó munka alapja. — Inkább gondoljunk meg mindent háromszor-négy- szer, ha kell tízszer is, vitassuk meg körültekintően, de ha már egységes álláspontra jutottunk, körömszakadtáig harcoljunk megvalósításáért — hangsúlyozta a gyár igazgatója. — Ez szerintem mindennek az alapja. A másik ponttal, az üzemszervezéssel kapcsolatban, különösen a vcszteségidők csökkentésére hívta fel a figyelmet. A néhányperces időveszteségek is jelentős problémát okozhatnak. Ezen alaposan et kell gondolkodni. Hiszen egy órai veszteség több mint 450 ezer forint értékű termeléskiesést jelent a Lenin Kohászati Művekben. A gyár valamennyi dolgozójának érdeke tehát, hogy a minimálisra csökkentsék, megszüntessék a termelésből kieső órák számát. A Lenin Kohászati Művek 1962. évi terve 6,5 százalékos termelésnövelést ír elő. Ahhoz, hogy ezt a tervet teljesíthessük — fejezte be Valkó elvtárs —, igen alaposan meg kell vitatni a tennivalókat. S nem szabad szem elől téveszteni egy percig sem, hogy ebben az esztendőben nagyobbak az önköltséggel és a termelékenységgel kapcsolatos követelmények. Vita- csoportjaink ne feledjék: jót, olcsón és sokat kell termel nünk 1962-ben. A VITAINDITÓ beszámoló után a gyárrészlegenként megalakult vitacsoportok megbeszélésre ültek össze, amelyen részletesen és konkrétan megszabták a saját egységük, üzemük előtt álló tennivalókat. K- ÉL A piacát féltő USA USA- Az enyém olcsóbb, mint Ahrlláé ... (Erdei Sándor rajza.) Glzewgra életet veszély fenyegeti Rf egfvcsztcgc tték-e a bonni hadügyminisztert? Szecsődl László: Korszerűség vagy dekadencia? Az egészséges 1 ^sru genkedik mindenfajta szélsőségtől, vezető és eligazító érteimet keres a szellem valamennyi termékében és tiltakozik ennek az értelemnek önkényes, öncélú megzavarása ellen. A józan gondolkodású emberek szerte a világon elutasítják a burzsoá társadalmi rend hanyatlásának jellegzetes kulturális termékét, a különböző művészeti ágakban megnyilvánuló dekadens irányzatokat is. A burzsoá dekadencia elszakítja a művészeteket az élettől, teljes egészében visszatükrözi a tőkés társadalom felszíni jelenségei mögött dúló zűrzavart, az egyik napról a másikra élés perspektí- vátlanságát és az értelem helyett az elferdült ízlésre, a beteges emberi vonásokra apellál. A dekadencia fő megnyilvánulásai a művészetekben a különböző formalista, absztrakt irányzatok. Ezek követői nem a világot, nem a valóságot és az emberek reális viszonyait akarják ábrázolni, hanem a művész belső lelki folyamatait, valóságtól elszigetelt egyedi érzelmeit és ösztöneit. Akadnak soraikban jóindulatú téve- dők, valóban tehetséges művészek, akikben csak a kapitalizmus sivársága gyötörte torzképpé a reális emberi viszonyokat De vannak közöttük körmönfont szélhámosok is, akik a szamár farkára kötött ecsettel, ventillátorral, vágj' egy-ogy jobb sorsra érdemes iöngora elf ű reszelésével részesítik „maradandó műélvenagypénzű sznobjait. A társadalomtudomány pontosan kimutatja, hogy az ilyen művészeti törekvések a tőkés rendszer hanyatlásának szükségszerű termékei és minden olyan korban bekövetkeznek, amelyben az alkotó emberi értelmet erőszakkal megfosztják a haladó eszmék kifejezésének lehetőségei tői. A mi hazánkbarf a dekadenciának nincs társadalmi talaja. Művészeink szabadon, minden korlátozás nélkül fejezhetnek ki olyan valóságot, amely előtt a fejlődés beláthatatlan perspektívái bontakoznak ki és a társadalmi valóságban ható, előremutató tendenciák ábrázolásával jelentős mértékben elő is segíthetik ezt a fejlődést. Művészeink alkotó munkájukat olyan közönség számára fejthetik ki, amelynek körében — a szocialista kultúrforrada- lom következtében — évről- évre nő a művészet kedvelőinek és értőinek száma, akik szeretettel és elismeréssel fogadnak be mindent, ami szép és értékes, mindent, ami mond valami jelentősét számúkra életükről, a körülöttük és a bennük lezajló nagy folyamatok lényegéről. Ezek a gondolatok az SZKP XXII. kongresszusával kapcsolatban idéződnek fel az emberben. A XXIX. kongresszus a kulturális és művészi élet területén is nagyon lényeges kérdéseket állított a figyelem előterébe. Az egyik ilyen kérdés, hogy az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a szocialista művészetek hatékonyságára, az ábrázolás vonzó és figyelmet lekötő voltára. A legsodik, ha sután, ügyetlenül, nehézkesen tálaljuk és sajnos, az undok hazugság is tetszetőssé válhat, ha ravasz kezek vonzó külsőt formálnak számára. A kongresszus felhívta a figyelmet, hogy a szocialista művészetek bátran szakítsanak a megúnt és elkoptatott konvenciókkal, keressék az ábrázolás új, hatékony módszereit, azokat a művészi formákat, amelyekkel a szocialista tartalom a legteljesebben kifejezhető. A kongresszusnak ezt a roppant fontos útmutatását a mi művészeti életünkben nem mindenki gondolja át kellő felelősséggel. A művészeknek és esztétáknak egy szűk csoportja egyenesen félremagyarázza és olyan következtetéseket von le belőle, hogy válogatás. nélkül szabad teret kell biztosítanunk az önkényes próbálkozásoknak és meg kell vizsgálnunk, hogy a mai modem kapitalista művészetnek nincse- nek-e birtokában azok az esz- közök, amelyekkel a mi szocialista valóságunk is jobban és teljesebben kifejezhető. Azok, akik a XXII. kongresszusból ilyesfajta következtetéseket vonnak le, természetesen nem dekadenciát akarnak. Legalábbis nagyon szűk azok köre, akiket a kapitalizmus iránti rokonszonv fűt és ilyen indítékból akarják „megreformálni” kultúrpolitikánkat. A legtöbben új és hatékonyabb eszközöket keresnek a szocialista valóság művészi ábrázolására. Úgy gondolkoznak, hogy a tudomány is meg. újította eszközeit, a lényeget ábrázoló formát akkor, amikor a makro testek világából a mikrotestek világába hatolt. A newtoni fizika törvényei nem alkalmazhatók változtatás nélkül az atomok világában bekövetkező folyamatok és összefüggések kifejezésére. Következésképpen a művészéteknek is meg kell újítaniok eszközeiket, ha korszerűen akarják ábrázolni korunk folyamatait, ha a mai ember lelkére akarnak hatni. Egyesek úgy vélik, hogy a művészetek ábrázolási eszközeinek megújítása során jobban kell támaszkodnunk a kapitalizmus művészetének formai jegyeire — magyarán szólva, teret kell adnunk a formalista, absztrakt irányzatoknak, a különböző izmusoknak, vagy legalábbis türelemmel kell lennünk irántuk, mert nem tudhatjuk, nem származik-e belőlük valami jó a szocialista művészetek számára. Nagyon fontos kérdés annak eldöntése, hogy felhasználha- tók-e az absztrakt, formalista ábrázolási eszközök a szocialista valóság kifejezésére. Véleményünk szerint formalista absztrakció a művészetekben dekadens jelenség, a burzsoá társadalmi rend hanyatlásának kifejeződése és általa a szocialista tartalom nem fejezhető ki. A szocialista művészetek lényege, hogy a világot fejezik ki, a valóságról, a valóságos emberi viszonyokról adnak olyan képet, amely nem egyetlen személy véletlen konstrukciója, hanem éppen objektivitásánál fogva általános érdeklődésre tarthat számot. A formalista, absztrakt művészeteknek ugyancsak lényege, hogy célkitűzésük nem a valóság tükrözése, nem a világ művészi eszközökkel való ábrázolása, hanem a művész belső, szubjektív világának, illetőleg a valósághoz való véletlen, egyéni viszonyának a kifejezése. A becsületes absztrakt művészek be is vallják, hogy művészi tevékenységük tulajdonképpen annyira egyéni, hogy a kívülálló számára a véletlen szubjektív élményen kívül vajmi kevés új ismeretet ad. A kapitalizmus súlyos és összeegyeztethetetlen ellentmondásokkal terhes világában egy ilyen művészi magatartás lehet indokolt akkor, ha a művész nem rendelkezik olyan világnézettel, amely eligazítja őt a társadalom zűrzavarában, amely megmutatja számára azokat a tendenciákat, amelyek ebből a zűrzavarból kivezetnek. A formalizmus és az absztrakció tükrözi a tanácstalanságot, tükrözi azt a pesszimizmust, amelyet a társadalom hanyatlása és szétbomlása kelt a gondolkodó emberben. Az absztrakt formák mögött ilyen módon a kapitalizmusban reális tartalom Is húzódhat meg, hiszen az értelemnek az értelmetlenséggel való felváltása, az ember deformálása, eltorzítása és megnyomorítása reális következménye a tőkés társadalomnak. Vajon igaz-e az, hogy az absztrakció a társadalmi bomláson és zűrzavaron kívül mást is kifejezhet. Kifejezheti-e például az emberi elmének a valóságban való nagyobb elmélyülését úgy, ahogy a mikrofizika törvényei is kifejezik ezt a folyamatot a newtoni fizika törvényeivel szemben. Nem igaz és nem is lehet ilyen párhuzamot vonni a tudomány és a művészet fejlődése között. A tudomány azért tárt fel új törvényeket, mert a tudósok a valóság eddig ismeretlen és teljesen új területére hatoltak be. A művészet területe azonban nem változott. A művészet feladata továbbra is a társadalmi valóságnak, az emberek társadalmi viszonyainak, az ember és a természet viszonyának sajátos módon való ábrázolása. Ezekben a viszonyokban is következtek be mély és forradalmi változások, de ezeket a művészeteknek olyan esz. közökkel kell tükrözniük, melyek összhangban vannak az ábrázolt tárggyal, belőle merítik ábrázolási formáikat és e formák reális, értelmes tartalmat fejeznek ki. Minden, ami ezen tűi megy, talajtalan konstrukció, vagy pedig olyan egyéni benyomás, amely nehezen kelthet visszhangot a társadalom széles köreiben. A szocialista művészet tehát elutasítja magától a formalizmus és az absztrakció minden válfaját. E törekvések a burzsoá rendszer hanyatlásának termékei a művészetekben. A szocializmusban új értelmet nyert az alkotó emberi törekvés és nincs talaja annak, ami eltorzítja, meghamisítja a valóság reális képét. A szocialista J’^v*rae‘ teknek valóban fontos feladatuk, hogy határozottan számoljanak lo azokkal a konvenciókkal, sablonokkal, amelyele károsaié, Ezek visszatartják a művészetek kibontakozását. A szocialista művészetek keressék szüntelenül azokat a formákat és ábrázolási eszközöket, amelyekkel hivebben és^ nagyobb hatásfokkal fejezhető Id megújuló szocialista életünk, amelyek hozzásegítik népünket ahhoz, hogy mélyebben megértse a hazánkban lezajló társadalmi folyamatok lényegét, a ma és a jövő szép és felemelő vonásait. E feladat megoldása során a mi művészetünk az értelem művészete marad és nem szakadhat el a realitás, » józan emberi ész és érzelmek talajától. zetben” a kapitalista tálág gyönyörűbb igazság is ellapo-
