Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-30 / 24. szám

1

BSZARMAGYARORSZAO

Kedd, 1061. január 3«.

Észafc-Masvarország íerniészeii szépségeden

Borsod. megye természeti szépségben gazdag tájait — a Bükköt, a zempléni hegyeket, a Sajó, a Bodrog és a Hernád ■festői vidékét évente sok ezer hazai és külföldi turista keresi fel. A. megye érdekes és érdeklődésre számító tájainak megismertetésére a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal az idén három könyvet jelentet meg.

így hamarosan kiadják az

Észak-magyarországi Képeskönyvet, amelyben Miskolc és a megye legszebb tájait 50 művészi fényképen mulatják be. .4. képeket hat nyelvű szöveg magyarázza Ugyancsak az első félévben jelenik meg a Tokaji útikalauz. A füzet a boráról világhírű község keletkezésével, történelmi múltjával, fejlődésével és nevezetességeivel foglalkozik. Az útikalauz több fényképet és rajzot közöl a Bodrog és a Tisza találkozásánál épült hajdani városról. A rajzokat. Tenkács Tibor, hegyaljai festőművész készítette. Az év második felében már kapható lesz a Miskolc-Tapolcát bemutató színes leporelló. Ez magyar, orosz, angol, francia, német, eszperantó nyelven jelenik meg. A leporelló ismerteti a tapolcai üdülőket, a híres barlangfürdő gyógyító hatásét és bemutatja a festői táj szépségeit.

Orvos-egészségügyi bál

Az «Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egészségügyi szakosztálya 1962. február 10-én (szombat) «»te 9 órai kezdettel orvos-egészségügyi bált rendez Miskolcon, az Avas Szálló összes termeiben. Többek kérésére közöljük, hogy a báli meghívók és belépőjegyek ; z Orvos-Egészségügyi Szakszervezet hivatali helyiségeiben (Kossuth u. 11. sz.) igényelhetők íébruór 8-ig, reggel 9 órától este 7 óráig. Belépőjegy ára 25 forint. Belépőjegy a helyszínen nem váltható. Mivel a férőhelyek korlátozottak, ezért az asztaligénylést csak a jelentkezés sorrendjében tudjuk kielégíteni. Vidékiek szállodaigényüket az Avas Szálló portájára február 5-ig jelentsék. (Telefon: 36-16.8.)

a

Újra az első helyért

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kulturális munkája a KISZ Központi Bizottságának értékelése szerint az elmúlt évben is, és ,az előző évben is az első helyre került. A kulturális munka egészét mérlegelve tehát, a miskolci egyetem az utolsó két évben az ország összes egyetemét maga mögött hagyta.

Egymás után kétszer elsőnek lenni — nem véletlen. A sikert csak alapos munka eredményezheti. Mivel az egyetem kulturális életének vezetői már bebizonyították, hogy tudnak ilyen alapos munkát végezni, könnyen valóra válhat az a nem is alaptalan remény, miszerint harmadszorra is ők kerülnek az első helyre. A „könnyen” természetesen nem a munkára, hanem a lehetőségre vonatkozik. Mert a munkából bőven kijut erre az évre is.

Most hozzák rendbe az egyetemi klubot. Festik a falakat, összeállítják a műsőrt. Itt próbálnak majd az egyetem különféle csoportjai, szombatonként pedig modern táncstudiőt rendeznek, meghívott előadókkal. A belső felszereléshez tartoznak majd a különféle játékok, folyóiratok, albumok, szóval a klubélet kellékei. Élénk, mozgalmas klub-életet szeretnének kialakítani az újjávarázsolt helyiségben, ahol szívesen látnák a városi fiatalokat is.

Március 23—24—25-én újra megrendezik a miskolci diáknapokat. Az egyetemisták ebben az évben sokat vállalnak a szervezési munkákból és természetesen nagy szerepük lesz a műsoradásban is. A diáknapok műsorából előzetesként talán ennyit: ünnepi megnyitó, ének- és zenekarok hangversenye a Miskolci Nemzeti Színházban, irodalmi színpadik bemutatói a Kamarszín- házban. diékbál, könnyűzenei est, vidám műsor. Ügy tervezik. hogy az április 4-e hetén az együttes két híres együttese Lengyelországba látogat. Itt talán érdemes megemlíteni, hogy a népi zene, népi tánc együttes az elmúlt év novemberében Magdeburgban vendégszerepeit az ottani egyetem meghívására, és néhány nap alatt mintegy 1500-an nézték meg műsorát. Jogosan bíznak a lengyelországi út sikerében is.

Még egy nagy eseményre készülődnek az egyetemisták, melynek rendezésére szintén a tavaszi hónapokban kerül sor. Április 29-én, 30-án és május elsején rendezik meg Észak- és Kelet-Magyarország egyetemeinek kulturális szemléjét. Ezekre a napokra a budapesti Műszaki Egyetem és a Testnevelési Főiskola is elküldi képviselőit. A szemlét Egerben, Debrecenben — évekkel ezelőtt Miskolcon is — megtartották már, és most az egyetem hallgatói érthető módon azt szeretnék, ha ez a szemle sikerülne a legjobban.

Az egyetemi fórum — az ismeretterjesztés egyik jól bevált formája — ez évben is sok hallgatót vonz. A tavaszi hónapokban a mai magyar irodalomról, a sportról, a katonai ismeretekről és a különféle „izmusokról” tartanak előadásokat.

Az itt elmondottak alkotják

az egyetem kulturális életének vázát. Ezenkívül még természetesen sok kisebb-nagyobb jelentőségű esemény, fellépés, tapasztalatcsere szerepel a programban. Énekkaruk például a KISZ Központi Kórusával együtt ad műsort Sopronban. Az irodalmi színpad tagjai Budapestre látogatnak tapasztalatcserére, minden egyes művészeti csoport egyetemi bemutatót tart stb. Még talán egyet említenék meg: a József Attila olvasómozgalmat átdolgozták „egyetemi szintre”. A diákok meghallgatják az íróról, vagy a regényről szóló előadást, utána pedig megnézik az ehhez kapcsolódó filmet.

Talán az eddig elmondottakból is kitűnik: könnyen lehetséges, hogy ez évben is a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kerül az első helyre.

(pt)

Szobahőiiiérsék’efen vu’kanizáfaiíó „gumi“

Dr. Török Ferenc, az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános és szervetlen kémiai intézetének adjunktusa, valamint dr. Gebhardt István, a ba- latonfüzföl Nitrokémia Ipartelepek vegyészmérnöke munkatársaikkal együtt, újfajta „gumival” lepték meg a híradástechnikai iparág dolgozóit. A két kutalovegyész hazánkban először előállította a külföldön is rendkívül keresett, úgynevezett Szilikon-gumi egyik változatát, amely szoba- hőmérsékleten is vulkanizáló- dik. i

A világviszonylatbaii Is számottevő vegyitermék a sikeres kísérletek után még a % idén forgalomba kerül.

(Rettentő

Irta: Horváth József

od

nguez

j

XL VI.

— Köszönöm, Jani bácsi, nekem még át kell böngésznem ezeket: az újságokat. Menjen aludni maga is. Jóéjszakút.

— Jóéjszakát, Gézuka.

Géza felment a szobájába és

ruhástól végigdőlt az ágyon. Zúgott a feje, cserbenhagyta kifogyhatatlan frissessége, nem tudott gondolkozni.

Valami tompa, mégis leküzdhetetlen vágyat érzett: szerette volna felkölteni Annát, és mindezt elmondani neki...

De nem, ezt nem szabad.

Anna nemsokára úgyis megtudja.

Megpróbálta maga elé képzelni a jelenetet, amikor majd a lány kigyulladt tekintettel értesül a történtekről.

Vajon szereti őt Anna •..?

Egész teste zsibongott. Ólmos fáradtság nehezítette el minden tagját. Úgy szunnyadt el, mint egy nagy gyerek, akinek a képzeletéljen hirtelen óriási árnyékokká nőttek az ányjától hallott mese alakjai...

Korán reggél arra ébredt, hogy valaki zörget az ajtaján.

Talpra ugrott. Kábult volt, hirtelen nem is értette, hogyan került ruhástól 'az ágyba?

Kinyitotta az ajtót. Imre bácsi állt előtte.

Imre bácsi jókedvű volt. mosoly bujkált a szája szögletében és kissé pajkosan kérdezr te:

— Bejöhetek egy kicsit, Géza? Mi van veled, csak nem ruhástól aludtál? Vonta össze szemöldökét.

— De — nézett végig magán Géza —, ügy látszik, elfelejtettéin levetkőzni. Hány óra? Nyolc? Mikor jöttél haza, Imre bácsi?

— Negyedórája. Én nem tudom, micsoda puhány, álomszuszék népség lakik ezen a „hadiszálláson”. Gulyás bácsin kívül még senkivel sem találkoztam. Hanem el akarok neked mesélni valamit. Egy jó újságot.

Géza érdeklődéssel leste Imre bácsi mondókáját:

— Tudod-e, mi történt az este? A Wien Szálló halijában, amely zsúfolásig volt német vezérkari tisztekkel, pokolgép robbant. Körülbelül száz náci tiszt otthagyta a fogát! No lám, hát dolgozik a párt!

Hirtelen halkra fogta a hangját

— Elmondom neked, de erről egy szót se senkinek, a párt több_ vezetőjével találkoztam. Késő éjszakáig tárgyaltunk, és közben kaptuk ezt a hírt. Érdekes, valamelyik akciócsoport villámgyors munkája lehetett ez az egész, az elvtársak közül senki sem tudott róla előre.

Hm... Én terveztem valami ilyesmit, hiszen azért bíztálak meg, hogy nézz körül, melyik szállodát foglalták le maguknak a németek. Úgy látszik, egyik-másik akciócsoportunk fürgébb, mint ml vagyunk. Megelőztek, de ez aztán nem baj.

Géza szemrebbenés nélkül hallgatta Imre bácsit.

— Imre bácsi, te mit tudsz, milyen hatást tett a szeretet- csomag? — kérdezte aztán, mert újra és újra hallani akarta, mit is végzett...

— Jó adag robbanóanyag lehetett, mert a Wien Szálló egész hallját, magasföldszintjét szétvetette, és beroskadt az első emelet egy darabja is. Mondom, (rengeteg német tiszt tanyázott a hallban. A hullaszállítók egész éjjel hordták a nácik tetemeit. Különben majdnem elfelejtettem, most, amikor hazajöttem, kérdem Gulyás bácsit, mi újság? Mesélte, hogy te este elküldted a Keleti Pályaudvarhoz, és ő Is tapasztalta, hogy több útvonalat lezártak, meg szirénázó kocsik is rohangásztak a környékem.

— Igen... — dünnyögött Géza.

— Akármelyik akciócsoport csinálta, nagyszerű elvtársak voltak, az hizönyos!

Ä népi játékokról

A JÁTÉK, a maga eredeti

értelmezésében: ösztönös és naiv alkotó tevékenység. A művészet rokona. A játékos ember, elsősorban a gyermek, a vele született alkotó ösztön parancsára játszik. Nem tűr külső beavatkozást és nem kíváncsi sem jutalomra, sem elismerésre. Egyedüli kielégülése a tevékenység öröme. A gyermek játéka a benne rejlő alkotó erők vidám próbája, egyszersmind spontán felkészülés az élet harcaira. A felnőtt ember játéka: aktív pihenés, alkotó szórakozás.

A játékos egyúttal naiv ember is, a szó legszebb értelmében. Aki szeret játszani, az mindig nagy élményeket fedez fel az apró szépségekben, az túláradó lelkesedésében felnagyítja az apró örömöket. Levágni az útszóli kórót és ezt meglovagolni, kukorica- csutkát babának felöltöztetni, becézgetni, dédelgetni, agyagból házat gyúrni, sárból vízduzzasztó gátat csinálni, vagy apró szerszámokkal mai tárgyú modelleket készíteni — éppen olyan nagy élmény, mint a társasjátékokban való részvétel. A naiv játékos merész képzeletű. Alkotó szerepének nagyságát elhiteti önmagával, de másokkal is. Szuggesztív jelenség.

A játékos naivság —1 ha megfelelő alkotó erővel párosul -t— mindenkori szellemi tőke, a művészetek megújulásának mindenkori forrása. Ha most a játékot mint a társas élet egyik szerves tényezőjét tekintjük, új fogalomhoz jutunk: a népi játék fogalmához. A népi játék már annak az emberi közösségnek életmódját és szokásait tükrözi, amely a játékot kialakította, és sajátos formákba öntötte. A nép közízlése megteremtette a játékoknak azt a kiforrott, s legfeljebb tajankénti eltéréseket mutató egyöntetűségét, melyet népi stílusnak nevezünk.

Mi az, ami gyönyörűséggel, élvezettel töltötte el az egymás hátán bakot, ugró fiatalokat, a tótágassal egymás hátán átgördülő ..kéveadoga tokát”, vagy a „zsákdobálókat”, akik sorban, összefogott kézzel, hatalmas lendülettel dobálgatták társaikat kézről kézre? Mi tette élvezetessé a mérkőző csapatjátékok (tukázás, kám- bázás, métazás, csürküzés) hevében a küzdő játékos fiúk erőfeszítéseit, amint messziről bottal célozgatták a kitett fa- cöv.eket, futva mentették visz- sza eldobott botjaikat, vagy a védő várba igyekvő társaikat- labdával lepuffantották? — Az erő, ügyesség látványos megNéhány perc múlva átmentek reggelizni Gulyás lakásába, Haraszti, Csizmadia és Béla is ott volt, kívülük Anna és még hárman. Amikor Imre bá. esi és Géza belépett, Béla felugrott:

— Géza, hát sikerült! Ide

nézzetek! Gulyás bácsi hozott egy reggeli újságot. Olvasd csak!

Géza kezébe nyomta a lapot.

„Tegnap az esti óráiéban szerencsétlenség történt a Hotel Wien-ben — olvasta Géza a szerényen elbújtatott hírt. — Ismeretlen okból robbanás keletkezett,-amely megrongálta a szálloda épületét, és néhány sebesülést is okozott. A kár nem jelentős. A vizsgálat folyik.”

Béla ellenállhatatlan jókedvvel kommentálta a szűkszavú hírt:

— Azt mondják, „megrongálódott a szálloda.” Képzelem, micsoda ramazurit csináltál ezeknek! „Néhány sebesülés!” Az anyjuk szentségit, akármi legyek, ha ott nem döglött vagy két tucat!

— Nem két tucat, hanem körülbelül száz magasrangú törzstiszt hagyta ott a fogát!

— igazította helyre Bélát Imre bácsi, aki még ekkor sem sejtett semmit...

Haraszti felocsúdott: most értette meg, hogy Imre bácsi még mitsem tud.- Hát nem szóltál. Géza?

— fordult a hallgatagon álldogáló, és szive rúgkapálását gondosan titkoló fiatalemberhez. — Ja persze... — bólintott, megértve, hogy Géza nem akart kérkedni Imre bácsi előtt. — Te. Imre — lépett Imre bácsi elé Haraszti —, ezt a robbantást a mi Gézánk...

— Micsoda? — tátotta el most már a száját Imre bácsi.

Még akkor is hüledezett, amikor a jelenlevők, egymás szájából kiragadva a szót, lelkesülten elbeszélték neki, hogy s mint történt a dolog.

— Nem voltál itthon, Imre, gyorsan kellett határozni, de mi mind a négyen vállaljuk a felelősséget a történtekért — fejezte be mondókáját Haraszti.

Géza még mindig a padlót bámulta. De érezte, hogy Anna néma tekintete valósággal perzseli az arcbőrét. Nem nézett fel a lányra.

Imr^ bácsi elképedve hallgatott. Nem tudott számot adni magának a tulajdon érzéseiről.

XII.

Két hét telt el a Hotel Wien felrobbantása óta. Géza kissé szomorúan leste az idő múlását. Szinte teljes tétlenségre volt kárhoztatva. Imre bácsi ugyanis a legszigorúbban megtiltotta, hogy kitegye a lábát a spanyol házból. De Géza maga is belátta, hogy a robbantási ügyben alighanem rendkívül széles apparátussal nyomoznak, vizslatnak a hitleristák. S egyáltalán nem lehetetlen, hogy a sok apróbb-nagyobb gyanús momentum között számon tartják annak a fiatal, szemüveges úrnak a szemelyleírását Is, aki a robbanás előtt félórával taxin érkezett a Hotel Wienhez szobát foglalni. Sőt, Imre bácsi meg volt győződve arról, hogy azt a taxisofőrt már régen elkerítették, és kihallgatták: hol, mikor, milyen körülmények között szedte fel elegáns utasét?

(Folytatjuk.)

jelenítése. Mi derítette fel,

tette gondtalanná és boldoggá a körben táncoló lánygyermeket, midőn belecsilíngelt az ő hangja is a játszótársak naiv kis dalaiba?

Hajlik a meggyfa, nagy az

árnyéka,

Alatta van egy barna kis lányka: Akit szeretsz, kapd el.

Ezt szeretem, ezt kedvelem, Komámasszony lányát, Katicát,

Pannlcát. szedett rózsát, A fejére tűzöm gyöngyös

koszorúját.

Hej tulipán, tulipán, teljes

szegfű, szarkaláb. Tele kertem zsályával, szerelemnek lángjával.

Nyisd lei rózsám kapudat, hadd körüliem váradat, Rózsafának illatja, az én szivem > biztatja.

— A társas szórakozás ritmikus, költői formába öntése. E dalos játékoknak is sok műfaja alakult ki. Igen kedvelték a „várkörjárást”, melyet úgy játszottak, hogy a körbeállókat egyik játszópajtásuk körül- körülsétálgatta, s a kör tagjait egymás után leválasztva elvitte, miután kikérte a kör közebén álló lúnykiadótól. Fehérvári kapitány üzenetet

küldött,

Kéreti lányodat, szebbiket,

jobbikat,

Karcsú magasabbikat.

Járom az ű.t vár alját egyed

(ketted stb.) magammal, Kit adsz, nekem jó pnHAsom, kivel hazamenjek?

ö kell nékem, ö.

Szép 6 maga, szép ruhája ragvog az ingválla.

MENNYI ÖRÖMÜKET találták sétajátékaikban is! Hangos nótaszóval végig- hosszig mérték az utcákat, s közben átbujkáltak egymás magasra erpelt keze alatt.

Le az uccán le le le.

Piros a fa levele. Ha Jó volnál behívnál,

Édes musttal kínálnál. Jaj, de szerencsés vagyok,

Hogy uíafm nem nagyok, A szomszédba ballagok,

A babámnál mulatok.

Még a kergetősdi is nótaszóval ment körben.

Jön a farkas, jön a farkas, ne

nézzetek hátra. Tüzet visz a szájába.

Tüzet viszek, ne lássátok.

Ha látjátok se mondjátok.

Eg a ruhátok.

A nevettető zálogosdikban ugyancsak dallal próbálták

egymást megnevettetni: Csepü-lcpü gongyola,

Drótos-fótos tarisznya. Kinek látom mosolygását,

Bíró szedi a zálogját.

Ki ne emlékezne a gyűrű- dugó játékokra? Eredetileg ezek is dallal mentek;

Cseng-cseng gyűrű, aranygyűrű, Nálad van az ezüslgvűrfl, Itt csörög, Üt pörög, itt add ki. Jöhet a bába keresni.

De hányféle más dalos játék született még, melyeket ezúton még csak felsorolni sem tudunk ...

A maradandó tiszta gyönyörűséget e játékok idők folyamán kialakult, s a tömegek által helyesnek talált és igényelt formaszépsége, stílusa; élményszerűsége keltette fel; A népi ízlés alkotta formák; képek árulták el a játékban rejlő humánumot, az ember vallomását önmagáról és az élet szépségéröL

A népi közösség nemcsak a játékok formáját teremtette meg, de társas játékaiban önmagát is formálta. A köz- megegyezés íratlan játék- szabályokat alakított ki, játékos törvényeket, melyek kötelezők voltak minden résztvevőre.

A népi játékok a bennük rejlő esztétikai és morális értékekkel könnyedén, természetesen származtak át egyik nemzedékről a másikra. Az átszármaztatást megkönnyítette a régi korokban virágzó kézművesség és a területadta sok lehetőség. A játékos hagyományok szívós továbbélésének legmélyebb oka azonban a néptömegek keserves, elnyomott helyzete volt. A kizsákmányolt, elnyomott tömegek játékaikban találták vigaszukat, csakúgy, mint dalaikban, táncaikban.

A népi játékkullúra hanyatlását, különösen Nyugat- és Közép-Európában, a kapitalizmus hanyatló szakaszának két tünete előzte meg: az el- niechanizálódás és a kozmo- politizmus beüzönlése. Mindkét tünet elsősorban városon éreztette hatását, de aztán átcsapott falura isc Az eí- mechanizálódás a gépesítés melléktermékeként jelentkezett. A technika eredményei megkönnyítették. kényelmesebbé tették az életet, egyúttal bizonyos gépiességet és passzivitást hoztak a szórakozásba is. Akiknek telt hanglemezjátszóra, rádióra, vagy köny- nyen hozzájuthattak a mozihoz, beérték a szemlélődő szórakozással. A gépesített szórakozás kiszorította a társas játékokat. Az Ifjúság aktív szórakozását a táncban és sportban kereste és találta meg; Persze, erre nem mindig volt alkalom. A társas játékok a falvak, tanyák házai közt rekedtek meg, de a közlekedés és építkezés gyors Ütemű fejlődésével innen is kezdtek megháírálni:

A népi játékok kultuszának a Nyugatról beáramló kozmo- politizmus ártott, leginkább; Az a kulturális cinizmus, mely könnyen és könnyelműen mondotta ki ítéletét: a népi hagyományok ideje lejárt. Az élethez nincs közük, legfeljebb csak muzeális értékek. Népi játékaink fogyatkozása és ei- tünedezése századunk közepén már a pusztulás képét mutatja;

MÉGSEM nyugszunk bele a

veszteségekbe. Már csak azért sem, mert pedagógusaink, igénylik és keresik a játékokat; A torna a maga vitathatatlan értékei mellett sem tudja pótolni azt az élményt, amely valaha eltöltötte az együtt játszó gyermekeket. De ’ még van lehetőségünk arra, hogy a játékok nagy részét össze- gyűjtbetjük azoktól az idősebbektől, akik jól emlékeznek gyermekkorukra. Lehet, hogy ezeket nem tudjuk a maguk eredetiségében visszahozni gyermekeink társas életébe, de egyelőre megelégszünk azzal is, ha kulturális rendezvényeken be tudjuk mutattatni őket.

Szocialista művelődésügyi politikánk feladatává tette a népi játékok ápolását is. Ezek összegyűjtésére országos mozgalom indult, s a kulturális seregszemlék megszervezései színpadra hozták és a szabad tereken is látványosakká tették a szereplő játékcsoportok helyi játékait. így van ez megyénkben is. A szentistváni; a mikóházi, a mezőkövesdi, a dédesi, az alsógagyi és egyéb játékegyüttesek szerepléseikkel lelkes, hálás tömegek előtft mutatkoztak be nem is egyszer, hódítottak, gyönyörködtettek a helyi hagyományok szónsógelvel.

MAGA A GYŰJTÉS nem

akadt el, sőt, újabb szakaszába lépett. Az eddigieknél alaposabb és szélesebb területeket felölelő új gyűjtemény kiadására készülünk.

Lajos Árpád népművelési tanácsadó referens