Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-05 / 3. szám

T*éntek, 1962. január 5. ESZAKMAGYARORSZÁG 3 Kínai megrendelésre... A szarvasmarha- és a sertéstartás állategészségügyi követelményei Murvai Emil, a DIMAVAG esztergályosa a kínai csőgyár hajtóművén dolgozik. Párádra mentek.,, A kis teremben, Bitó Borsod megyei Igazgatósá­gán érdekes látvány ío-gad. Bajuszos parasztbácsik, falusi­ak ülnek benn. Kemény, nehéz kezek nyugszanak az asztalo­kon, a szemekben kíváncsi vi­dámság. Ha nem mondotta volna el előbb Fövenyesi elv- tács, igazgató az összejövetel okát, talán el is sápadnék a sok bőrönd, utazótáska, meg hátizsák láttán. Azt hinném, egy évre szóló értekezletre jöttek az atyafiak. De nemi Ez csak gyülekezőhelye volt 30 boldog tsz-tagnak, akik vala­mivel később indultak — Pá­rádra. S miután -Kállai László, a Hazaii as Népfront Boi-sod me­gyei Bizottságának titkára, to­vábbá Strobek Gyula, a megyei tanács végrehajtó bizottsága­inak tagja, Béres István, a ter­melőszövetkezeti tanács elnö­ke. a tsz-tagok biztosítási és ön- segélyezési csoportjának elnö­ke rövid búcsúztatót mondott, alkalom nyílt arra is, hogy egy rövid beszélgetés kialakuljon: — Amikor a tsz-t szervez- tek Mezőkövesden, pontosab­ban a Búzakalászt — emléke­zik vissza Kovács Márton —, azt mondták, hogy üdülni is mehetünk majd. Azt gondol­tam magamban, „Tamásnak” néznek, mert hogy régen sok­szor becsapták a parasztem­bert. Szóval nem hittem. Ami­kor beléptem a tsz-tagok bizto­sítási és önsegélyezési csoport^ jába, akkor is mondták, de azt hittem, szóbeszéd az egész, meg hát valamit mondani kell, bogy az embert rászedjék. A minap szól a cimborám, Panyi Mihály: — Te, Marci, nem akarsz tarádra menni? —- Ugyan, ne ugrass mar — vágott vissza, merthogy Ko­vács Mártont, a Búzakalász jó- kedólyü Marci bácsiját jól is­merik, és attól tartott, hogy ez egyszer rajta csattan a hecce- lödés ostora: De Panyi nem tréfált. így került Marci bácsi a „parádiak” közé, no, persze megfelelő családi tanácskozás után, miután az asszony ellát­ta útravalóvai, meg egy kis in­téssel: Az üdülés ma már nem nagy dolog, de azoic szemében, akik itt ülnek, eddig csak szavak­ban élt. Az 57 éves Marcis Jó­zsef, a mezőkeresztesi Arany­kalász Tsz tagja sem volt még soha „olyan” helyen. Valami­kor, gyermekkorában, a pajtá­sokkal a közeli kubikba, a Ka­vicsosba járt fürödni. Aztán kifeküdtek a partra és süttet- ték hasukat a nappal. Na, de ez már régen volt. Világéleté­ben sokat gürcölt, még ma is dolgozik. Bizonysága ennek az is, hogy az idén mintegy 800 munkaegység után számolnak majd neki. Mivel egy egység 40 forintot, ér, több mint 30 ezer forintot visz majd haza Azt mondja, rossz a gyomra, időnként valami belemar, s úgy véli, a parádi víz talán rend behozza: A 85 éves Orosz Mihály, a garadnai tsz éjjeliőre a lábá­ra keres gyógyírt. Valamikor eltört, azóta csak esténként válik meg a bottól. Jólesik ne­ki, hogy gondoltak rá, az idős emberre.;: özv. Nagy Károly- né — ahogy meséli — egyedül nevelte gyermekeit, így aztán a dologból sosem fogyott ki. Most 53 éves, s időnként has- gatást érez a karjában; A sok munka tette. Most, hogy a kesznyéteni Szabadságból üdülni küldték, szeme tele van hálával, melegséggel és az örömtől alig találja a szava­kat. ' M/kor e sorok eljutnak a Párádon üdülő borsodi pa-| rasztokhoz, mar túl lesznek az1 első „vízkóstolón’* és bizony; úgy érzik, gyorsan múlik az a 10 nap, amelyre elküldte őket az önsegélyezési csoport. Már idáig több, mint 4000 tagja van megyénkben ennek a se- géiycsoportnak, amely életbiz­tosításon kívül számos kedvez­ményben részesíti tagjait. Márton bácsi, Józsi bácsi és a többiek: gyógyulást, öröm­teli 10 napot kívánunk ... Garami Ernő Függesztett kukoricavetőgép A Szombathelyi Mezőgazda- sági Gépgyárban függesztett kukoricavetőgép gyártását kezdték meg. A vontatott meg­oldású vetögépckkel szemben ennek többek között az az előnye, hogy a votögépct a traktor hidraulikájára füg­gesztve a traktorvezető kényel­mesen kezelheti. Nincsenek járókerekei, így vetés közben nem rongálja a talajszerkezetet. A vetés minősége és pontos­sága is jobb, megbízhatóbb. Zetor traktor is hordozhatja, mert könnyebb, mint a vonta­tott vetőgép. A vetés idejére már több mint száz gépet bocsátanak a termelőszövetkezetek rendel­kezésére. Maximális termelést csak [egészséges állattól remélhe­ttünk. Állataink épségben tar­tásának feltétele: a megfelelő [elhelyezés, a gondos takarmá- »nyozás és ápolás. Ezért már az Eistállóépületek, majorok he­gyének kijelölésénél tekintettel kell lenni a szélirányra. Tiszta, retedés istállókat % Az istállóépületek nem meg­-felelő elhelyezése, azok hiá- Xnyos berendezése a legkülön- jbözőbb légzőszervi és más íszervi elváltozások okozói le­lhetnek. Ide tartoznak elsösor- fban az úgynevezett „felneve­li lesi betegségek” gyűjtőfogalom [körébe tartozó bántalmak, amelyek főként a malacoknál jós a borjaknál fordulnak elő. ^Jelentős veszteségeket okoz ez, -amit bőséges takarmányozás­sal sem tudunk ellensúlyozni. Ezek szerint a takarmánybő esztendőkben is. előfordulhat megbetegedés, de még nagyobb károsodást vált ki a hiányos takarmányozás. A feinevelési | betegségek gyógyszeres keze­léssel alig védhetők ki. A meg­előzés, az istálló higiéniája az, amellyel a betegség tömeges pusztítását elkerülhetjük. El­lenkező esetben a borjaknál hasmenés fordul elő, amely sokszor egészen a véres bél- sárürítés formájában mutatko­zik, továbbá hurutos tüdő­gyulladás, nemkülönben kü­lönböző bőrbántalmak. A borjak hasmenésének megelő­zése már az anyaállatnál kez­dődik. Magát a * hasmenést nemigen tudjuk meggyógyíta­ni, ellenben ha a tehenet a vemhesség" idejében vitamin­dús takarmánnyal etetjük, ak­kor ez a betegség nem fog elő­fordulni; Ezt a takarmányt úgy biztosíthatjuk, hogy a szálastakarmányt idejében vágjuk le és nem engedjük ki- lúgozódni; Ha a-téli takarmá­nyunk nem megfelelő, a sok esőtől feketés, akkor a vita­min pótlására sárgarépát etes­sünk a vemhes tehenekkel. A borjak hurutos tüdőgyulladá­sának oka nemcsak az állatok gyenge ellenállóképességével áll összefüggésben, hanem a borjak egészségtelen elhelye­zésével is. Gyakran a borjakat az istálló legsötétebb zugában helyezik el,' továbbá az alom lucskos, vagy az istálló levegő­je elhasznált. A levegő el­használódásának megelőzését az istálló kellő szellőztetése, a vizelet levezető csatorna sza­baddá tétele útján érjük el. Megelőzni a betegségeket Helytelen, hogy az ablako­kat, a szellőztető nyílásokat sok helyen bedugják, féltik az állatokat a friss levegőtől, hi­szen az ammóniákban dús le­vegő nedves: Ez fellazítja a lég­zőszervek nyálkahártyáját és ezen keresztül kifejlődik a' tü­dőgyulladás. Ezcrt fontos az állatok megfelelő elhelyezése, tartása és gondozása. A hideg, nedves istálló az állatok meg­betegedését okozza és a ter­melés csökkenését vonja maga utáp. A szarvasmarháknak el­engedhetetlenül szükséges a friss levegő. A növendékálla- tokat még a legnagyobb hideg­ben is — főleg napsütéses déli órákban — 1—2 órán át a szabadban kell tartani. Az állatok nagyüzemi tartá­sa, az összpontosítás kiinduló­ja lehet különböző fertőző be­tegségeknek, így a gümőkór- nak, a fertőző elvetéléseknek, a meddőségnek. Ezeket meg­előzhetjük, ha a fertőzötteket gondosan elkülönítjük. A gü- mőkór felszámolását meg kell kezdeni azzal, hogy a borjakat mesterségesen neveljük és gü- mőlcórtól mentes légterületű istállókban tartjuk. A fertőző elvetélés megelőzésére alkal­mazhatjuk az utóbbi időben bevezetett oltást is, de fonto­sabb a külön elletőistálló léte­sítése. Itt helyezünk el min­den elleni, vagy elvetélni készülő állatot, és csak a fel- tisztulás, a fertőtlenítés után visszük vissza a többiek közé. Mindezeken kívül a szarvas- marhák jó egészségének bizto­sítását célozza azok naponkén­ti ápolása, tisztítása, az istálló- rend betartása, a rendszeres etetés és itatás, továbbá a fer­tőző betegségek behurcol ásá- nak megakadályozása. Ebből a célból lábfertötlenítőket igyekszünk rendszeresíteni az istálló bejáratainál, továbbá ezt a célt szolgálja az a ren­delet is, amely kimondja, hogy az idegenből behozott szarvas- marha 30 napig elkülönítendő. A lépfenével fertőzött vidék­ről származó takarmány ete­tése esetében még a tél beáll­ta előtt olttatni kell lépfene ellen. A tehenek termékhoza- mának növelését célozza az állatok vemhesülése is, ezért minden tehénnél figyelemmel kell kísérni a termékenyítés idejét és vemhességi vizsgá­lattal .lenövizni a vemhesü­lést, hogy ellenkező esetben meddőség ellen kezeltethessük az állatokat. Vigyázzunk az igényes fehér• hússertésre A nagyüzemi sertéstenyész­tés nagyobb gondosságot igé­nyel. Az eddigi zsírhasznú, ex­tensiv viszonyokat is jól bíró mangalica utódja az igényes, fehér hússertés lett. Ez a fajta sokkal igényesebb a mangali­cánál és tenyésztése nagyobb gondosságot igényel. Nagy sza- porűsága, gyors növekedése, illetve növekedési képessége csak teljes értékű takarmányo­zással érhető el. A rossz, sötét istállóban történő elhelyezés itt is nagyon megbosszulja magát, kifejlődik a hurutos tüdőgyulladás, a szurokszerü bőrkiütés, a rühösség, a bélfér- gesség. Ha pedig a takarmány­ban a malac nem kapja meg a kellő fehérjét, akkor fejlődés­ben visszamarad, csökötté, gör- behátüyá válik. A malacok jó növekedésének biztosítása cél­jából nagyon fontos, hogy az istálló levegője ne legyen na­gyon hideg és nedves; az álla­tok fekhelye ne betonból ké­szüljön. A téli időszakban a fiaztató légtere ne legyen túl nagy. A malacoknak legyen kifutójuk. Mind a kocáknak, mind a süldőknek télen mele­gített eleséget adjunk. A rü­hösség elterjedésének megaka­dályozása végett a hússertése­ket évenként kétszer fürösz- teni kell. Télen olajos leke- ncst kell alkalmazni a beteg testrészeken. A süldőket, eset­leges rossz fejlődésük esetében — meg kell vizsgálni. A sertések fertőző betegsé­geinek megelőzésére az • előírt oltásokat kell alkalmazni. A fertőző elvetélés megelőzése végett csak megbízható tenyé­szetből vásárolt kannal enged­jük kocáinkat pároztatni. Mos­lék, vagy tej etetése esetében — a különböző fertőző beteg­ségek megelőzése végett — azokat csak főzve etessük. Ez alkalommal röviden csak a szarvasmarhánál és a sertés­nél szóbojöhető ártalmakra kí­vántunk rámutatni, amelyek az állatok megfelelő tartásá­vá], a különböző, megelőző in­tézkedésekkel megelőzhetők. Dr. Karátson Dezső megyei főállatorvos fiz építési tervek pontos fcefartásával épül a Tiszaviriéki Vegyikombinát •'■ V \-Ä 11 m ......1BÄ I MM A Tisravidéki Vegyikombinát építői az: igazgatósági épületet és a ’aboratóriumot december végére átadták rendeltetésének. Ké­pünkön az igazgatósági épület látható. Magukra maradtak 'vT II. AZ ALLAMI GONDOZOTTAK felnövekednek az ottho­nokban, elvégzik az általános iskolát — és itt kezdődnek a súlyosabb bajok. Mert hová kerüljenek, mi legyen velük tovább? Nevelőik úgy vélekednek és alapjában helyesen: tanulja­nak tovább középiskolákban, iparítanuló intézetekben. A kö­zépiskolákba kerülő gyermekeknél azonban sokszor kiderül az alapvető baj: nem olyan tehetségesek, rátermettek, hogy a gimnáziummal vagy a technikummal megbirkózzanak. Ezeket a nehézségeket súlyosbítja még az a furcsa gyakorlat is, hogy a diákotthoni elhelyezésnél gyakran nem veszik figyelembe az állami gondozott gyermekek rászorultságát. Pedig ha már választásra kerül sor, a diákotthon kedvezmé­nyeit csak jobban nélkülözheti egy olyan diák, akinek jól kereső szülei, rendezett otthoni körülményei vannak, mint egy állami gondozott, akinek az ellátáson kívül az otthon csak valamelyes zsebpénzt tud biztosítani. Igaz, olykor nagyon nagy gondot jelent a döntés! Hiszen még a szakmával sincs megoldva minden. Gondoljuk csak el: 17 éves lányokról és fiúkról van szó. Igaz, szakmát szereztek, munkahelyük és keresetük van, fel­nevelték, tanították, becsületes és jó gondolkodású emberré nevelték őket. De tizenhét évesen, még félig gyerek fővel ke­rültek ki az életbe. Az otthon néhány nevelője nem képes arra, hogy minden egyes, onnan kikerült fiatalt figyelemmel kísérjen. Ezeknek a lányoknak, fiúknak életében bekövet­kezik a második magukra maradás. Es ezzel — kár szépíteni a dolgokat — ismét rossz hatások érhetik őket. Ki tudja, milyen társaságba keverednek? Ki tudja, kikkel kerülnek össze mun­kahelyükön? A korábbi — és az otthonban folytatott neve­léssel nagyrészt megszüntetett — rontó hatások feléledhetnek, s a régi sebek, a régi élmények kiújulhatnak. Egy tizenhét éves lány például mit kezdhet egyedül? Rendszerint albérlet­ben él, aránylag kis keresettel, egyedül áll a világban. Ijesztő adatok bizonyítják: a nagy fáradsággal nevelt, évekig gon­dozott már-már a legjobb reményekre jogosító fiatal lányok nagy része az erkölcstelenség, a züllés útjára lép. EZZEL elérkeztünk egy újabb, talán valamennyinél súlyosabb problémához. Legutóbb a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Munkaértekezlet tanácskozásán Járó Miklósné, a Művelődésügyi Minisztérium gyermek- és ifjúságvédelmi osztályának vezetője szólt erről. Az úgynevezett, utógondozás jórészt megoldatlan, de azért szerte az országban már van­nak jelentős kezdeményezések. Legégetőbb feladat Borsod­ban egy ifjúsági otthon létrehozása lenne. A miénknél jóval kisebb és ^szegényebb” megyék is módot találtak már arra, hogy az iskolából kikerült állami gondozottak és a sok más okból arra rászoruló fiatalok részére ifjúsági otthont létesít­senek. A munkaértekezlet elhatározta, hogy a közeljövőben lépéseket tesznek az otthon ügyében. Már az idén kellene egy épület erre a célra (hiszen a helykérdés a legfontosabb). Miért olyan szükséges ez az ifjúsági otthon? Az említet­teken kívül azért is, mert sajnos, több olyan gyermek akad, akiket csak a sürgős beavatkozás menthet meg a zülléstől, a bűntől. Hadd említsek meg két példát. A fiatalkorúak bírájá- hoz beállított egy ipari tanuló lányka és sirt, könyörgött: vigyék el őt valahová, mert mostoha apja hetek óta üldözi, nincsen tőle nyugta, nem tud tőle hová menekülni. Egy nép­ülnök, különben maga is többgyermekes édesanya fogadta be a szerencsétlen gyermeket, ideiglenesen és más megoldás híján. A másik esel: ugyancsak kislány, elpanaszolta, hogy belekeveredett egy fiúkból-lányokból álló kis bűnszövetségbe, lopnak, csavarognak, törvényellenes cselekmények egész siorát követik el. Hiúságból keveredett közéjük („ne mondják, líogy gyáva vagyok”), most azonban már fenyegetőznek a bűntársak. Csak úgy menekülne meg, ha elkerülhetne vala­hová, más környezetbe. TEHAT hovatovább a fiatalkorú bűnözés egyik meg­előzési eszköze is lehetne az ifjúsági otthon. De más is: menedéke azoknak, akik már leléplek a tör­vényesség útjáról, s megjárták a börtönt is. Nem mind rom­lottak ezek a fiatalok, és nagyon gyakori, hogy a börtönből szent elhatározással távoznak: dolgoznak majd, becsületes, megbecsült emberré változnak. S nem mindig x-ajtuk áll, ha nem sikerül. Megtörtént, hogy egy börtönből szabadult fiú néhány nap múlva felkereste a bírónőt, aki annakidején elitélte. „Ha nem tetszik rajtam segíteni, elmegyek és betörök; akkor lecsuknak megint, de legalább nem kell csavarognom munka nélkül, otthon nélkül az utcán.” Az történt — és történik sajnos na­gyon gyakran —, hogy a fiút nem vették fel sehová, mond­ván: fiatalkorú létszámunk'betelt, és amúgy se börtöntöltelé- keket akarunk alkalmazni. Holott a fiatalok nagy részében megvan a jó szándék és az elhatározás. (Természetesen tart­hatatlan egyes üzemeknek, vállalatoknak ez a merev elzár­kózása. A közeljövőben napirendre is tűzik ennek megvitatá­sát és megváltoztatását.) Ha éhhez olyasvalami is járul, hogy a család sem akarja befogadni a börtönviselt gyereket, vagy az otthoni körülmények amúgy is nagyon rosszak, akkor az történik, mint az említett esetben. MEGOLDÁS az ifjúsági otthon lenne, amelyben hajlékot találnának a megtévedt fiatalok is. s amelyben tovább egyen - getnék útjukat a tisztességes, dolgos élet felé. Hallania rrzséhri (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents