Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-06 / 287. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1961. december 6. 2 A Szakszervezeti Világkongresszus keddi illéséről Moszkva (MTI) Kedden reggel magyar idő szerint 8 órakor a Kreml kong­resszusi palotájában Viktor Grisin, a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának elnöke nyitotta meg az Vi, Szak­szervezeti Világkongresszus kedd délelőtti ülését. Grisin átadta a szót Ibrahim Zaka- riának, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség titkárának, aki beszámolót terjesztett elő a kö­vetkező címmel: „A szakszer­vezetek tevékenységének és szolidaritásának fokozása a gyarmati rendszer felszámolá­sáért vívott harcban”. Ibrahim Zakaria, az SZV3Z szudáni nemzetiségű titkára arab nyelven mondotta el be­számolóját. Bevezetőül átte­kintést adott a gyarmati bi­rodalmak összeomlásáról, arról a szerepről, amelyet a szocia­lista országok játszanak a gyarmat-rendszer ellen folyó küzdelemben. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben külö­nösen Afrikában lendült fel a felszabadító mozgalom, amely lépéseket tett előre a gyarma­tosítás régi és új formái elleni harcban. v Nincs igazi függetlenség gazdasági függetlenség nélkül, — ezt vallják ma a szabadságért harcoló erők világszerte. Az SZVSZ titkára kijelen­tette, hogy a dolgozók és a szak- szervezetek szerepe döntő tényező vöt a gyarmati rendszer ellen folyó küz­delemben. Siker koronáz­ta s nemzeti függetlensé­gi mozgalom politikai cél­jaiért indított sztrájkok legtöbbjét. A szakszervezetek szerepe azonban a politikai független­ség kivívása után sem csökken. Á dolgozók egyre inkább ráesz­mélnek az egység fontosságá­ra országos' és nemzetközi szinten egyaránt, s ennek jele volt a legutóbb az Afrikai Szakszervezeti Szövetség meg­alakulása is. 4» Véget kell vetni a nyugat­német militarizmusnak. Meg kell akadályozni, hogy a Bundeswehr atomfegy­verekhez jusson. A szónok állást foglalt a né­met békeszerződés mielőbbi megkötése, Nyugat-Berlin kér­désének rendezése mellett, majd a Német Demokratikus Köztársaság dolgoziónak -hely­zetéről, a szocializmus építésé­ről beszélt. A délutáni ülésen elsőnek Herbert Wranke, a Szabad Német ' Szakszervezeti Szövet­ség elnöke mondott beszédet. Részletesen ismertette a két Németország szakszervezeti mozgalmának helyzetét, a nyu­gatnémet szakszervezeti akti­visták, a békeharcosok üldö­zésének tényeit, majd kijelen­tette: A nyugatnémet milita- rizmus nemcsak a német nép, hanem minden ország, a világ­béke halálos ellensége is. Lombardo Toledano, a La­tin-Amerikai Dolgozók Szak­szervezeti Szövetségének elnöke a latin-amerikai szakszerveze­tek munkájáról szólott. Han­goztatta, hogy a kubai forrada­lom követendő példát mutat az egész amerikai földrész né­peinek. Bjambadorzs, a Mongol Szákszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke hangoztatta, hogy a mongol dolgozók szív- -vel-lélekkel támogatják az ál­talános és teljes leszerelés szovjet javaslatát. Köszönetét mondott a világ népeinek, amelyek elősegítet­ték, hogy a Mongol Népköz- társaság végre elfoglalhassa törvényes helyét az ENSZ-ben. Ibrahim Nock, a nigériai szakszervezetek küldötte be számolt a nigériai munkásosz­tály nehéz élet- és munkaiéi tételeiről, az afrikai szakszer­vezetek egységéről és összefo­gásáról. A délutáni ülés ezzel végét­ért. Ezt követően a kongresszusi palota üléstermében a szovjet szakszervezetek öntevékeny művészegyüttesei nagyszabású hangversenyt adtak a világ- kongresszus tiszteletére. (MTI) fl második ötéves tervben nagy feladatok várnak az újítókra és a feltalálókra A kiváló újítók és feltalálók Hí. országos tanácskozása Rokosszovszkij marsall nyilatkozata a moszkvai csata 20. évfordulója alkalmából Konsztantyin Rokosszovszkij marsall, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterhelyettese a történelmi jelentőségű moszk­vai csata 20. évfordulója al­kalmából nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. A német fasiszta csapatok megsemmisítése 1941 decem­berében Moszkva alatt „meg­vetette alapját annak a döntő fordulatnak, amely a háború folyamán bekövetkezett a Szovjetunió javára” — hang­súlyozta Rokosszovszkij. A szovjet hadsereg ellentámadá­sának eredményeképpen a hit­leristák elszenvedték a máso­dik világháború első nagy ve­reségét és az nagy hatást gya­korolt a Honvédő Háború és a második világháború további menetére. A szovjet harcosok, a moszk­vai lakosok és az egész szovjet nép csodálatos bátorsága, ki fi katangai lázadók támadást indítottak az elisabethvillei EHSZ-iiaderök ellen . Elisabethville (MTI) Kedden délelőtt nyilvánvaló­vá vált, hogy a katangai „kor­mányzat” megszegte az ENSZ- nek néhány órája telt ígéretét és nem távolította el Elisabeth- ville útvonalán emelt torla­szait. Urgufiart, a katangai ENSZ-misszió angol vezetője sajtóértekezletet hívott össze. Az események ezután drámai gyorsasággal peregtek. Az an­gol tisztviselő kijelentette, bi­zalmas értesülésekből megtud­ta, hogy a katangai fegyveres erők általános támadást indí­tanak az elisabethvillei ENSZ- helyőrség kulcsfontosságú pontjai ellen. Az is tudomásá­ra jutott, hogy Csőmbe főem­berei elhagyták a várost. Nyomban a nyilatkozat is­mertetése után a nyugati hír- ügynökségek gyorshírben je­lentették, hogy Csombeék fegy­veresei megközelítették Elisa- behville repülőterét, melyet in­diai ENSZ-katonák védenek. A város több pontjáról ágyúdörej és gépfegyverropogás hallat­szott. A lakosság pánikszerűen menekülni kezdett a városból. Az ENSZ főhadiszállásán kö­zölték, hogy a végrehajtó ha­talmat a világszervezet Katan- gában állomásozó fegyveres erőire ruházták át. A harcok fellángolása után a nyugati hírügynökségek tele­fonösszeköttetése a katangai fővárossal megszakadt. (MTI) tartása és hősiessége meghiú­sította a német fasiszta csapa­tok Moszkva ellen intézett tá­madásait, bár az ellenség je­lentékeny túlerővel rendelke­zett. Ebben óriási érdemei van­nak az SZKP Központi Bizott­ságának és a moszkvai párt- szervezetnek — hangsúlyozta a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterhelyettese. Az ellenség november 30-án kísérelte meg utoljára, hogy behatoljon Moszkvába, de nem sikerült utat törnie a főváros felé. A december 5-i és 6-i el­lentámadás pedig súlyos csa­pást mért a hitleristákra, akiket a szovjet csapatok 250 kilométerre vetettek vissza. A szovjet hadsereg az, ellentáma­dás során- 11 000 lakott helysé­get szabadított fel, köztük Ka- linyint és Kalugát. A moszkva alatti győzelem nem volt véletlen, várat- 1 lan győzelem — hangsú­lyozta Rokosszovszkij. — Szovjet államunk szocia­lista lényegéből, a háború igazságos jellegéből, a kommunista párt és Köz­ponti Bizottsága vezetésé­nek bölcsességéből fakadt. Rokosszovszkij marsall a kommunista társadalmat építő Szovjetunió politikájáról szól­va, egyebek kört a következő­ket mondta: A szovjet kormány testvéri kezet nyújt a föld minden be­csületes emberének, együttmű ködésre és örök békére hívja fel őket. De ha ellenségeink elfeledve az elmúlt háború ta­nulságait, megkísérlik meg­akadályozni a szovjet nép bé­kés munkáját és ránk kénysze­rítik a háborút — akkor meg- j kapják a megsemmisítő csapást j és sírjukká válik az a hábo­rú, amelyet kirobbantottak. ... .......' A z USA összpontosított támadást szervez Kuba ellen Washington (MTI) Az Amerikai Államok Szer­vezetének Tanácsa hétfőn elfo­gadta art a columbiai javasla- tot* hogy január 10-én az ame­rikai államok külügyminiszte­rei tartsanak rendkívüli érte­kezletet „az amerikai köztár­saságok politikai függetlensé­gét és békéjét Kuba miatt fe­nyegető veszélyek tanulmá­nyozására”. A javaslatot 14 szavazattal kettő ellenében fogadták el, öt tartózkodással. A javaslat ellen Kuba és Mexikó szavazott.- Argentína, Bolívia, Brazília, Chile és Ecuador tartózkodott a szava­Kuba küldötte felszólalásá­ban rámutatott, a columbiai javaslat nem más. mint az Egyesült Államok arra irányu­ló erőfeszítése, hogy bűntár­sakat szerezzen egy Kuba elle- m újabb támadáshoz. Közkegyelem Irakban Kasszem iraki miniszterel­nök: hétfőn elrendelte, hogy haladéktalanul bocsássák sza­badon azt az öt személyt, aki­ket a múlt évben az elnök el­len elkövetett gyilkossági ki sérlet miatt halálra ítéltek. Az elnök egyidejűleg a felfüggesz­tett halálos ítéleteket 15 évi börtönre változtatta és min­den elítélt büntetését felére csökkentette. A Kasszem elleni gyilkossá gi kísérlet miatt 76 személyt ítéltek ©1, 17-et távollétükben. Utóbbiakra a közkegyelem nem vonatkozik. Az elmúlt vasárnap az Épí­tők Rózsa Ferenc Művelődési Házának kongresszusi termé­ben ült össze a kiváló újítók és feltalálók III. országos tanács­kozása. A tanácskozáson részt vett a párt több vezetője, a szakszervezeti mozgalom veze­tői és képviselői, kiváló újítók, feltalálók, az üzemek, gyárak újítási előadói. A tanácskozást Somogyi Miklós elvtárs, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke nyitotta meg, majd Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke számolt be a IX. országos tanácskozás óta eltelt három év munkájáról és az újítómozgalom időszerű kérdé­seiről. Elmondotta többek kö­zött, hogy ott, ahol a kormány­rendeletet helyesen alkalmaz­ták, jelentősen fejlődött az újí­tó mozgalom. A hároméves fej­lődésről szólva, számokkal is illusztrálta: 1960-ban már 253 000 újító és feltaláló dol­gozott az országban. Az utó­kalkulált népgazdasági ered­mény 1960-ban egymilliárd ötszázhatvannyolc millió forint volt. Hangsúlyozta a Talál­mányi Hivatal elnöke: az újí­tók és feltalálók alkotó ereje akkor bontakozhat ki teljesen, ha az újítók és a feltalálók is­merik az üzemek gondjait, megoldandó problémáit. Arra van tehát szükség, hogy a vál­lalatok tárják dolgozóik elé a legfontosabb műszaki, gazda­sági problémákat, kérjék fel őket azok megoldására. A tanácskozáson felszólalt Varga György elvtárs, a Szak­tanács titkára. Többek között az újítómozgalom tervszerűsé­gével, az újítási feladattervek készítésének mikéntjével fog­lalkozott. Az újítási feiadatter- veknek összhangban kell len­niük az üzemek műszaki fej­lesztési terveivel. Szólott az újítómozgalom és a verseny kapcsolatáról, annak jelentősé­géről. A kiváló újítók és feltalálók III. országos tanácskozásán az elnökségben helyet foglalt töb­bek között Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Felszólalását nagy érdeklődés kísérte. Gyor­sabb előrehaladásunknak meg­vannak a feltételei — mondoU ta többek között Fock elvtárs — a párt és a kormány nagyra becsüli az újítók munkáját. Most azt várja tőlük, hogy az ötéves terv megvalósításában az eddigieknél is lelkesebben vegyenek részt, a munkában járjanak az élen. Az újítási rendelet módosításával kapcso­latban Fock Jenő1 elvtárs hang­súlyozta, hogy bátran félre kell tenni, ami rossz. Jöjjön olyan, amilyet az élet megkövetel. A tanácskozáson vita alakult ki, összesen huszonkettőn mondták el véleményüket. Va­lamennyi felszólaló szóvátette az újítók és feltalálók egyik legnagyobb sérelmét: még nem minden vezető támogatja kel­lően az újítók és ésszerűsítek, a feltalálók törekvéseit Sérel­mezték, hogy hónapokig, sőt évekig is -elhúzódik egy-egy újítás elfogadása. Például a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium területén körülbelül 49, a Nehézipari Minisztérium te­rületén pedig 42 millió forint értékű elfogadott, de be nem vezetett újítás fekszik felhasz­nálatlanul. A vitában felszólaló újítók valamennyien hangsúlyozták 3 jobb belátásra kell bírni a ma-> radi gondolkodásúakat, az új­tól idegerrkedőket, ez a leg­fontosabb, amit ma tenni kell. A kiváló újítók'és feltalá­lók III. országos tanácskozá­sa igen nagy segítséget ad a borsodi üzemekben eredmé­nyesen működő újítóknak, ész­szerűsíteknek és feltalálóknak is. Mindenekelőtt azt tanulhat­ják a tanácskozáson elhangzott beszámolókból és felszólalá­sokból, hogy még bátrabban, kezdeményezőbben kell mun­kálkodnak, hogy újításaikkal segítsék a második ötéves terv sikerét megyénkben i& . A tanácskozás vitáját Tas­nádi Emil, az Országos Talál­mányi Hivatal elnöke foglalta össze, majd Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szaktanács el­nöke 50 újítónak és feltaláló­nak korma nyk i tű n tetőseket adott át. Húszán kaptak Szo­cialista Munkáért Érdemérmed és harmincán Munka Érdem­érem kitüntetést. Miskolc ötéves tervéből Hogyan fejlődik a közlekedés? AMIKOR Miskolc ötéves tervét készítették, nagyon sok szempontot kellett figyelembe venni. Nem könnyű dolog a pénzzel jól gazdálkodni, hát még egy nagy város pénzével! Iskolákat, bölcsődéket, óvodá ka.t, kultúrházakat, a helyi­ipart, utakat, hidakat, lakáso­kat — ezt mind építeni, fej­leszteni kelL A szerteágazó föladatokból a hatalmas programból ragad­junk ki egyet: a közlekedés fejlesztését. Miért és milyen mértékben van szükség a miskolci közle­kedés fejlesztésére? A számí­tások art mutatják, hogy amíg 1960-ban 88,3 millió utast szállítottak, 1965-ben mintegy 105 milliót szállítanak majd. Ez 19 százalékos forgalom nö­vekedést jelent. Természetes, hogy a zavartalan, kényelmes utazás biztosítása végett jelen­tős fejlesztést igényei a szállí­tási kapacitás. Két év múlva befejezik a diósgyőri kettősvágány építé­sét. Régi, nagy és régen óhaj­tott feladatot oldanak meg ez­zel. Természetesen nemcsak a sínek lerakásáról van itt szó. A kettősvágány üzemeltetésé­hez szükség van a diósgyőri higanygőz-áramátalakító meg­építésére, amely egymagában több mint 12 millió forintba kerül. Mintegy 35 új villamos- kocsira van szükség. Ezzel együtt összesen 140 villamos- kocsi szállítja majd az utaso­kat Miskolcon. Nagy munka lesz a Miskolc belvárosa és a vasgyár közötti, mintegy hat és tel kilométer hosszú, elavult, makadámala­pú, vályúsínes felépítmény át­építése vasbeton gerendássá. 27, millió forintot fordítanak erra a célra. Az építkezést már a jövő évbén megkezdik a leg­jobban igénybevett belvárod szakaszon. A villamoson kívül fejlesz­teni kell az autóbusztólzleke- dést is. Egyre több az új la­kótelep és ezeknek megfeleld közlekedését csak az autóbusz- járatok sűrítésével és kiszéle­sítésével lehet megoldani. Ha 37 új autóbuszt állítanak be, akkor 1965-re az autóbuszok száma eléri a 110-et, s ez már le tudja bonyolítani a megnö­vekedő forgalmat. Ahhoz, hogy a Közftekedésf Vállalat meg tudja vaJóerftar)! ezeket a terveket, még a má­sodik ötéves tervben meg keö kezdeni egy központi forgalmi telep létesítését. "Jelenleg sem a vfflrmos, men* az autóbusz részlegnek nineaen véglegr-* és megfelel« javftómöhelyr, sem telephelye. Biztosra vehe­tő. hogy az utasforgalom a második ötéves terv befejezé­se után tovább emeUkedik. Ezért, a jövőre gondolva kell elkészülnie az említett köz­ponti forgalmi telep műszaki terveinek. MISKOLC város ötévé* ter­ve tehát biztosítja a város köz­lekedésének anyagi feltételeit. Hogy a közlekedés valóban zökkenőmentes, gyors és ké­nyelmes legyen, az már nagyrészt a közlekedési dolgo­zókon és az utasokon múlik..Ä florae Nekem, mint elnöknek, kü­lön öröm, hogy egyre több az olyan tagunk, akire mindenkor számítani lehet, aki ha kell, még éjjel is készen áll a mun­kára. Most már tudom, hogyan lesz a mi kis termelőszövetke­zetünkből is jó közös gazda­ság. Elsősorban úgy, hogy sokat dolgozunk, úgy, hogy ha — mint az idén is — mindenki erejéhez, képességéhez mérten vállal a közös dolgokból. Nem­csak reményeink vannak, ha­nem látjuk a távlatokat is. Tavasszal korán szeretnénk hagymát szállítani a városba, meg korai csirkét, mert ez ná­lunk az Idén igen bevált. A munkaerő gondokon is tudunk segíteni, mert jövőre már gé­pet is vásárolunk, ha másként nem, saját erőből, úgy, hogy ki-ki a maga pénzével járul hozzá a vásárláshoz. Ez történt nálunk két esztendő alatt. Most már nem kell félni sem a vezető­ségnek, sem a tagságnak, van mihez nyúlni és tudjuk, mit kell cselekednünk. Mások már a mi embereink, másképpen gondolkozunk, mint régen, s art hiszem, ez a legfőbb. ifjú Marton János, a Bükkábrányi Béke Tsz elnök®. Jövőre még könnyebb lesz számíthatnánk, de nem volna, aki megmunkálná a földet. Azért azt gondolom, hogy mégsem döntöttünk rosszul, amikor több száz -holdon Be- zosztája-féle szovjet búzát ve­tettünk. Ez az idén is 16 má­zsával fizetett. Ha ez jövőre is meg lesz, nyertünk. Aztán azt is el kell monda­nom, hogy jövőre könnyebb lesz az esztendő. Az idén szé­pen építkeztünk. Emeltünk nö- vendékszállást, fiaztatót, sül- dőszállásí, kukoricagórét, így a takarmányt jobbára • bőrben értékesítjük. Az asszonyokra jövőre még inkább számítunk, ezért határoztunk úgy, hogy növeljük a kertészetet. Ez az idén is jó pénzt hozott. Ki­lenc holdról több, mint 200 ezer forint tiszta bevételünk volt. Akik itt dolgoztak, s akikre’tijáshol is számítani le­hetett — mint Csordás János- néra, Pinczés Sándoméra, özv. Tóth Sándornéra —, azok az idén is szépen kerestek. Vala­mennyiük jóval több munka­egységet teljesített, mint két­százat. Úgy gondolom, erre más Isz-ben te büszkék lehet­nének. kan belátták, hogy igaz. Eb­ben az évben aztán nagy gondjaink voltak. Itt volt a nagy szárazság. Hogy csak egyet mondjak: a borsónkat úgy elvitte az idő, hogy semmi sem lett belőle. Kukoricánk is kevesebb termett, a burgonya sem sikerült úgy, ahogy sze­rettük volna. Azért van, ami­nek örülni tudunk: az idén már többen dolgoztak, s ha most még nem is tudjuk azt adni, amit terveztünk, csak 25 forintot, az emberek látják, mi okozza a gondokat. Nem em­beri hibákból adódik, hogy szövetkezetünk máról-holnapra nem lett híres tsz. Az idén az időjárás volt a ludas. És mit tesznek jövőre? — Okultunk ebből az esz­tendőből. Tudjuk, hogy a 220 tagből nem tud mindenki dol­gozni, mért sok' Itt- az öreg, továbbá sok- az asszony. Ezért van az, hogy nagyobb terüle­ten vpte.ttünk kalászosokat. A föld erre alkalmas, a mag jó szántásba került, az aratáshoz nem kell sok munkaerő, mert a mi járásunkban van elegen­dő gép, kombájn, aratógép, Tudom, hogy ha több kapást vetettünk volna, több pénzre , hlnínnl Bükkábrányban ivaiunx mo telén alakult a termelőszövetkezet. De, hogy pontosabb legyek, volt már itt korábban is, csak még nem érett meg egészen a gondolat az emberekben, s átmeneti­leg volt egy kis pauza. Amikor a tsz-t szervezni kezdték, jó­magam is gazdálkodtam. Sej­tettem, hogy a tsz az más, az több, sokkal többre k.épes, mint mi, kisgazdák egyedül, a magunk erejére, a családra támaszkodva. Szóval ezt lát­tam, de nem akarók' hazudni, azt nem tudtam, hogyan lesz. Ugyanis rámbízták az elnöksé­get, s egyszerre az egész falu gondját a vállamrg venni, az émberekkel beszélni, őket irá­nyítani, megtalálni minden zárba a megfelelő kulcsot, bi­zony nehéz volt. S féltem is tőle. Az első évünk kissé nehéz volt. A kamrában volt éle- . lem, kitartás is, így a közös ?. dóiga, nem. mindenkit érdekelt egyformán'. Meg aztán sok férfi '% éljár -tőUjnk .a; községből d<jl- ' • gozni, nagyobbrészt asszonyok­kal kell boldogulni: Bjzony néha bántott, hogy kevés em­bert láttam a határban. Ilyen­kor mindig mondtam: — Emberek, dolgozzunk, mert a kamra megürül és azt pótolni kell. — Ezek a szavak nem hatottak gyorsan, de so-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents