Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
8 ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap,. 1961. december VL 4 A szobában elröppen egy labda — valaki utána kap. Sikerült Kacagás. — Az óvodásaink... — hallom. Egy ajtóval odébb: , A fekete táblán piros csíkok — ilyenen tanulnak egyenes sorokat írni a kisiskolások. Tehát a teremben elemisták vannak. A tábla előtt éppen egy felelő szorongatja markában a krétát. — No, csak bátran Kovács Gyurka? Tudod te azt. Gondolkozzál. Úgy bizony ... Látod, milyen egyszerű! — A tanítónő helyére küldi a felelőt. — Ki legyén a következő? Hirtelen nagy zsibongás, élénkség. Mindenki felelni akar. Ügy látszik, ezek közül az emberkék közül senki sem fél a váratlan kérdésektől, a feladattól, a gondolkodástól. Milyen érdeklődőek az arcok, milyen okosan csillognak a szemek, mennyi életvidám kisgyerek! Egy pillanatig kételkedni kezdek abban: hol is vagyok. De aztán ránézek a mellettem álló két fehérköpenyes emberre, észreveszem, hogy a gyermekek pizsamában vannak, s meglátom a miniatűr járógépeket, a furcsa cipőcskéket, a szokatlanul mereven mozgatott kezeket. Dr. Földes Ferenc főorvos és dr. Tóth Anna orvosnő szokásos délelőtti vizitjükre indádnak a Semmelweis Kórház Heine-Medin utókezelő osztályán. Melléjük szegődtem. Sohasem jártam még itt és különös, szorongó félelemmel készültem erre a vizitre. S most, hogy járjuk a kórtermeket, csak ámulok. — Sampiás Lalika vagyok, a csillagszemű baba ... — csilingel egy csöppség hangja a folyosón és kacagva, kitárt karokkal tipeg félénk a kicsi gyerek. Úgy tűnik: minden erejét összeszedi, hogy mihamarabb hozzánk érjen. így is lehet, mert amint mellettünk terem, átkarolja a doktor lábát, és úgy pihen egy kicsit. De mosolyog és nagy bizalommal társalogni kezd a két orvosijai. Valóban olyan ragyogóak a szemei, mint két kis fényes csillag. Es csillag- szeműek a többiek is, akik benépesítik a folyosót. Nézem a sok csillagszemü, csupa vidámsággal, akarással teli gyereket — és A Drezdai Képtár a Szépművészeti Múzeumban A kiállításon a Drezdai Képtár modern képtárának legkiválóbb alkotásait mutatják be a „XIX—XX. század mesterei’* címmel. Képünkön- Részlet a kiállításból. Szerelik a Tiszavldéki Vegyikombinát oiajlefeitűt állomását Ä Tiszavidéki Vegyikombi-' nátban a robbanási veszély« ► miatt gőzmozdonyok nem köz-] lekedhetnek. Ezért a nyers- és$ készáruval megrakott vagonok továbbítását Diesel-mozdo-i nyokkal oldják meg. Az üzem-] részek között három ilyen, nyersolajjal üzemelő, korszerű] ’ vontató bonyolítja majd le a,> forgalmat. A Diesel-vontatók]; elhelyezésére központi fűtéssel, irodával és szociális helyi-£ ségekkel ellátott mozdony-, színt, az üzemanyag tárolására pedig olajlefejtő állomást] J építettek. A két létesítményt' a hét elején adták át a szere-' löknek. A Vegyiműveket Sze-< ► relő Vállalat dolgozói, a lefejtő állomáson három — egyenként 50 köbméteres — tárolótartályt^ építenek, amelyeket a robbanási veszély miatt a föld alá süllyesztenek. Ezenkívül a vagonokban érkező olajok lefejtésére és a vagonok töltésére hat korszerű szivattyút szerelnek fel. A dolgozók úgy ha-] tároztak, hogy a szerelési ] munkákat meggyorsítják és az* > olajfejtő állomást két hónappal a határidő előtt, január végére átadják; ♦ HAJNAL GÁBOR: Rómaiparti emlék A villamosban vállamon aludtál... Hány éve már? — tán harminc is lehet Most is érzem még illatát hajadnak s áradó bizalmad, szerelmedet. Hozzám búvá tested árama lüktet véremben néha az időkön át s bár nevedet én régen elfeledtem, mégis vágyódva gondolok reád. Kis munkáslány, akivel egy csoportban a Rómaiparton vasárnapon estig vitáztunk, játszottunk, tanultunk, egünkön fénylett a forradalom. összahajlik szivünk tilos tanokban egész napon át s mire jön az est s fáradtan, kipirultan ül a hegyre a napkorong, velünk dalolni kezd a csobogó folyam, és ifjúságunk illatos bíborvirága virít s ki voltál egész napon át a társam, a vállamon alvó fejed van itt. O, barna lány, a neved elfeledtem, messze sodort sok üszkös évtized, a vézna diák megvénült azóta — ez emléktől feldobog-e szíved? Ha néha barna szemedben cikázó s kihunyó tüzekre emlékezem, a régi diák s ifjúságom éled, mintha hited itt lenne még velem. Osztályfőnöki óra egy év után A hagyományokhoz híven a* idén is megrendezték a sárospataki diákok a „Kossuth- estet”. Ezen a napon az érettségizett diákok is itt találkoznak. Eljönnek az egyetemisták, a termelő munkában elhelyezkedett tanulók, az ifjú diplomások is. Az esten természetesen legtöbben az 1961-ben végzett diákok voltak. A volt IV. B fiúosztály tanulói vidám poharazgatás közben mesélték egymásnak élményeiket, amikor feltűnt az osztályfőnök, Fethes József tanár alakja. •—• Tartsunk osztályfőnöki órát! — kiáltotta valaki Mindenki helyeselt, a klubszobába vonultak és elmondták, ki mit csinált ebben az évben: hói helyezkedett el, mik a problémái, tervei. A vidám hangulatú osztályfőnöki óra részvevői elhatározták, hogy a találkozót jövőre ismét megrendezik! Pataki Jenő Végardó fOONÁSZY MAGDA: Az én | karácsonyfám |Az én szép zöld karácsonyfám | Messzi földön született. fMégis eljött, hogy itt töltse : A fenyőfa-ünnepet I . „ |Jöfct szekéren, csengos szánon, f -Teherautón, vonaton. jfJött őz-járta csaliton át | Fagyott földön, friss havon. LApám, anyám a zöld ruhás | Vendég elé sietett. |Aggattak rá cukrot', diót, | Arany-ezüst sziveket. |Kitárt ágán köröskörül ; Kigvulladt a gyertyafény. fRáragyogott mindenkire { A békesség ünnepén. Mártabányán működik Iegtevékenyebben a bányász KISZ-alapszervezet Értékelték a Borsodi Szén- bányászati Tröszt üzemeinél működő KISZ-alapszervezetek munkáját. Az üzemek vezetői, a párt- és a szakszervezet, valamint a KISZ-alapszervezet titkárának jelenlétében megtartott értekezleten Monos János, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatója köszönetét mondott a bányában és műhelyekben dolgozó KISZ-fiatalok lelkes munkájáért. Hangsúlyozta: a jövő évben a meny- nyiségi tervek teljesítésén kívül a jobb fűtőértékű, valamint olcsóbb szén termelésére : Kelrtö'rékédni. Németh Antal, a KISZ Borsod megyei Bizottságának osztályvezetője értékelte a Borsodi Szénbányászati Trösztnél működő több mint 50 alapszervezet munkáját. Megállapította, hogy a termelési feladatokon kívül a KISZszervezetek egyre többet törődnek a fiatalok munkaidő utáni foglalkoztatásával; Ormosbányán például az olvasómozgalom, Alberttelepen KISZ-klub teszi lehetővé, hogy a bányász legényszállóban lakó fiatalok hasznosan töltsék el szabadidejüket. Az elmúlt hónapban végzett munka után a KISZ Borsod megyei Bizottsága és a Borsodi Szénbányászati Tröszt versenyzászlaját a mártabányai KISZ- alapszervezet nyerte el. A bányában dolgozó fiatalok 80 százaléka tevékeny tagja a KTSZ-nek. A munkaversenyen kívül megszervezték a József Attila olvasómozgalmat is. öt bányász KISZ-alapszevezetet oklevéllel tüntettek ki. Oklevelet kapott többek között a felsőnyárádi bányász KISZ- alapszevezet, valamint az al- berttelepi is; Képek a Tissaridéki Vegyikombinát Műgyanta és Lakkfesték Gyárából Megyénk egyik legfiatalabb létesítménye jó eredménnyel zárja az 1961-es esztendőt. A sikerekben az üzem fiataljaié az oroszlánrész, akik igazi, fiatalos lendülettel dolgoznak az új üzemben. Az első képen Gál Teréz technikus és Köntös Lívia laboráns látható, amint az alkidgyanták szerkezetének vegyi vizsgálatán dolgoznak; A festékgyártási folyamatnak ez a tulajdonképpeni kiinduló helye; ^ n-és a festék, mint ahogy a második képen látható, már megérkezett a végállomásra! Király Lászlóné az automata töltőgép alá rakja az üres dobozokat, a szalagról pedig végtelen sorokban kígyózik a megtöltött doboz, Műszakonként mintegy 6 ezer darab egy- kilogrammos festék hagyja el ezt a nagyteljesítményű gépet; Szabados György gyott megváltoztathatatlan nyomot rarjta. Először a külsejét torzította el, aztán tönkretette a lelkét, megbénította a gondolkodását is. Egy bizonyos határon túl már nem mert többre gondolni, többre vágyni, nem lehettek messzecsapongó tervei, még álmai sem. Kihaltak, vagy még inkább megölték benne a vágyakat, a kérést, az akarást, a követelést, a merészséget... Szántó Jancsi csak botladozott az 5 szűk és tüskebokrokkal elzárt zsákutcájában és senki sem segítette fel, senki sem segített neki elhárítani az akadályokat, senki sem fogta meg a kezét, hogy kivezesse oda, ahol mások járnak. * Nézem a gyerekeket a Heine-Medin utókezelő osztályon. Vannak közöttük alig egy-két évesek és kamaszkorú nagyobbak is. 170 gyermeket figyelek meg. Furcsa a járásuk, a kézmozdulataik, de félénk tekintetű egyetlen sincs közöttük. Az orvosnő mondja, hogy sok itt az árva. — Mint Szántó Jancsi — gondolom. Állami gondozott a kedves kis Juhász Emmi, vagy Bódi Rozika, aki még csak 5 éves, de már 4 éve az osztály lakója. Átmegyünk egy másik épületbe, a „B” csoporthoz. Útközben valamit motyogok az orvosi hivatás nagyszerűségéről, ismételgetem, mennyi türelem és szeretet kell itt a gyógyításhoz és valami olyasfélét kérdezek, hogy ugye az a legfontosabb ezeknél a beteg gyermekeknél, hogy soha ne legyen kisebbségi érzésük az egészségesekkel szemben, hogy a társadalom értékes emberei legyenek ők is, értelmileg talán még szebbet alkotók, mint a fizikailag is erősek... * Az orvos mosolyog és bólint. Válaszolna is valamit, de belépünk az első terembe, s egy kisfiú éppen előttünk esik el a földön. Az orvos lehajol, felsegíti. A nagy kezek fogják a kicsiny kezeket. S a nagy lábak mellett megindulnak a pici lábak is. Talán kissé furcsa járással, de ugyanabba az irányba. Rnttkay Anna már tudom,' miért féltem idejönni.' Szántó Jancsi miatt. Féltem, hogy minden gyerek úgy néz majd, mint ő, hogy minden gyerekben hozzá hasonló embert fogok majd felfedezni. * Ki volt Szántó Jancsi? Homályos gyermekkori emlék. Mindenki „Jancsizta” a faluban, pedig már öreg ember volt. Furcsa járású és félszeg. Ez a két tulajdonsága jellemezte legszembetűnőbben. Később rájöttem, hogy ez a két tulajdonsága egészen szorosan összefüggött. Az elsőből következett a második. Mesélték róla, hogy nagyon beteg volt, úgy hat-hétéves korában. Iskolába sem mehetett. Aztán, amikor elhagyta a betegágyat — nem tudott többé úgy járni, szaladgálni, mint a többi gyerek. Egyik lába örökre merev maradt. Aztán hirtelen árvaságra jutott Szántó Jancsi. Dolgoznia kellett. S ő minden munkát elvállalt — nevetségesen kevés ellenszolgáltatásért. Mert mindenütt azt hallotta: „egy ilyen gyerek örüljön, ha valaki egyáltalában lök neki valamit”. Kegyetlen és gúnyos megjegyzéseket tettek furcsa járására, kegyetlenül és gúnyosan szemébe vágták, hogy nyomorék, elhitették vele, hogy emiatt ő értéktelenebb, mint más ember, kevesebbet ér a munkája, kevesebb juss illeti, kevesebb jó szó, kevesebb öröm ... Ezért lett Szántó Jancsi ansjyíra félszeg, annyira megalázkodó, a szemében is azért csillant fel nyomban valami szokatlanul nagy hála és szolgálatkészség, ha valaki véletlenül nem szólt rá túl durván. Hogy iskolába se járt, sok mindent nem értett meg. Ezért többnyire csak úgy hívták: Bolond Jancsi. Pedig nem volt bolond. Egy szörnyű betegség ha-
