Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

Szerda, 1961. november 15. SSZAKMAGYARORSZAG got". Még ezt a több mint 300 méter magas tornyot is, amely immár Párizs szívbéli tartozé­kává, sőt jelképévé vált. Üjab- ban fényruhába is öltöztették. Elképzelheted, hogy a munká­sok mekkora bátorságára és ügyességére volt szükség ah­hoz, hogy az ezer és ezer lám­pát elhelyezhessék. Káprázatos látványt nyújt a kivilágított Eiffel-torony. Gyalog is elindulhat az em­ber a torony belsejébe vezető csigalépcsőkön. Ez alighanem nagyon romantikus. Minden­esetre érdekes volt megfigyel­nem, milyen kevesen hajlának a romantikára, ha azzal resz­kető térdek, szelíd, de kitartó szédülés és „lépcső-szinkrázia” jár együtt. Inkább igénybe vették a felvonókat, amelyek hogy hivatottabb tollat hívjak segítségül. Hallgasd csak meg Charles-Ferdinand Ramuz svájci francia író szavait: „óh! Milyen lomhának látszik ez a Szajna a mi 300 méteres ma­gasunkból nézve, kanyargós medrével, amin az ember mit sem tudott változtatni, csak hagyta, menjen, amerre akar, a maga útján. A természetből kiszökött ember, az ember, aki egyre jobban maga mögött hagyja a természetet. Mert ott, a régi negyedekben, amelyek­nek alig-alig lehet kibogozni szövevényét, még egészen kö­zel állott hozzá az egymást a legkülönbözőbb szögekben metsző girbegurba utcácskák közt, de aztán lerázza a termé­szet uralmát, s íme feltárul IIL ' Kedves Barátom! Szeretném előrebocsátani: jól emlékszem arra, hogy gye­rekkorodban egyszer felmász­tál a templomtoronyba, s ki is hajoltál, hogy jobban lássad a hazatérő csordát Nagyon kérlek, most, amikor Eiffel töérnök csodálatos alkotását szeretném bemutatni, ne hivat- | kozz erre, és ne mondd, hogy °z semmi, de amikor én!... A te templomtornyod és az Eiffel-torony eleve különbözik egymástól. Abban tudniillik, "bgy Párizs tele van szórva vele. Kifaragták már fából, ezüstből, mézeskalácsból, lánc­ból, zsírból, fagylaltból, s az idegenek nyakába sózható mü­tyürkék mindenfajta nyers- ar>yagából. Legalább olyan kul­tusza van, mint hajdanában a Lourd-i „csodának". Csoda ez is, csak éppen nem a misztikummal társult osto­baságé, hanem a szárnyaló ér­telem, a kivirágzött emberi képzelet, a fegyelmezett terve- * zés, az elegáns ötletek, a nehéz anyaggal való könnyed játék s a céltudatos szorgalom cso- ’ dája. Varázslat, amihez csak nagyon tehetséges és rendkívül felkészült emberek értenek. Ilyennek tartották Eiffel mér­nököt is, amikor 1889-ben, a világkiállításon hihetetlen ma- .1 Sasságba emelte vaskolosszu­sát. Akik Párizs hagyományos városképét minden friss kar­colástól és leheletnyi változta­Ezévben is megalakultak a tudományos diákkörök a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen A Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen évről égre hasznosan tevékenykednek a különböző tudományos diák­körök. Az idei tanévben a gé­pész-, a bánya- és a kohómér­nöki karon — egyelőre száz­húsz taggal — négy tudomá­nyos diákkör alakult meg. A diákkörök ebben az évben mintegy ötven tudományos, műszaki-gyakorlati probléma megoldásával akarnak foglal­kozni, amelyek részben az egyes karok kutatási program­jában, •illetve a különböző üze­mek műszaki fejlesztési tervei­ben szerepelnek. Több témát a diákkörök tagjai önállóan választanak meg. A diákkörök munkáját, foglalkozását az egyetem több mint húsz okta­tója irányítja, illetve támo­gatja rendszeresen. A diákkörök az egyetemi KISZ-bizottság kezdeményezé­sére elhatározták, hogy az idén meglátogatják a külön­böző kutató intézeteket, felke­resik a termelő üzemeket, hogy ezáltal is bővítsék, gya- I;rapitsák ismereteiket, tudásu- i ‘kát. Ezenkívül a munkában ki- tünteket külföldi termelési gyakorlatra küldik. két átszállással röpítik az uta­sokat a torony tetejére, ahol meteorológiai megfigyelő állo­mást és televíziós adóberende­zést is találhatunk. Akik tér- és mélységiszony- nyal vannak megáldva, szoron­gással és izgalommal várták a sztratoszférabeli fejleménye­ket Mint olyasvalaki, aki már az első emeleten is „elnéző" a korláttal szemben, tanúsítha­tom, hogy az üvegfallal elkerí­tett magas teraszról elénk tá­ruló, lélegzetállító panoráma a mélységiszonyt is elállítja. Kinek van ideje, türelme és merészsége ilyesmire gondolni, amikor magába szívhatja egy klasszikus elrendezettségű, minden készletében harmoni­kus, elbűvölő szépségű város előttünk az egyenes vagy csil­lagszerű sugárutak rajza, il­letve tervrajza, akár egy építé­szeti irodában.. A toronyban úgy pezseg, zaj­lik az élet, mint a nagy boule- vardon vagy a Tuileriák kert­jében. Bábeli zűrzavarba süp­ped a hangod; szakadatlanul kattognak a fényképezőgépek; a magaslati bazárokból fogy az áru; a felvonóknál ki-be höm­pölyögnek az utasok, s a nyu­gatnémet turisták útikalauzuk­ban kipipálják a Tour Eiffel címszót (Valahányszor ilyen jelenetnek voltam tanúja, mindig eszembe jutott annak a pedáns pincérnek az esete, alá a Nemzeti Színházban megnézte a Romeo és Julia előadását, s amikor a szín­I an utó ifj úságun k ’ 50 ezer forint haszon | — I holdról ; A hejőpapi Petőfi Termelő- szövetkezet a zöldpaprika ter- ' mesztéssel országos viszony- ,latban is rekorderedményt ért el. 8 és fél holdon termelt az idén zöldpaprikát, amelyhez a palántát 500 meleg agyi ablak­keret alatt, gyeptéglákban ne­velték fel. A paprika szedését, már július 4-én megkezdték és így a tervezettnél 2 héttel ko­rábban tudták szállítani. A pri­mőrnek számító árut jó áron értékesítették. A paprika da­rabjáért 1,56 forintot kaptak; összesen 91 226 30 forintot vé­teleztek be. Július 14-től októ­ber 10-ig kilogrammos áruként szállították, majd a szerződé­ses mennyiség leszállítása után szabad piacon is értékesítették a paprikát Figyelembe véve az összes bevételt, az egy hold­ra jutó bruttó jövedelem 50 411 forint volt A tanulóifjúság fogalmán mostanáig az ifjúságnak csu­pán egy szűkebb rétegét ér­tettük, — a diákokat, akik az állami oktatás valamilyen for­májában vesznek részt. Nap­jainkban ennek a szónak is bővül a tartalma: a tanuló jelző mindinkább megilléti az egész ifjúságot A tanuló jel­ző hiteléért, egyetemességé­ért természetesen még sok mindent kell tennünk a jövő­ben Is, a tapasztalható, kimu­tatható tendenciák azonban arra biztatnak, hogy előlegez­zük bizalmunkat. Az idősebbek joggal mond­hatják: könnyű a mai ifjúság­nak. Társadalmunk — mond­hatjuk — tálcán szállítja a lehetőségeket, csak okosan kell élni velük. Ma aligha akad objektív akadálya an­nak, hogy egy fiatal maximá­lisan kibontakoztassa képessé­geit. Mind több objektív aka­dálya lesz azonban a tanulást gátló szubjektív okoknak, a kényelmességnek, a tehetet­lenségnek. a szabadidő értel­metlen elherdálásának. Aligha kell felsorolnunk azokat a kényszerítő okokat, amelyek megkövetelik a mű­veltség állandó gyarapítását. A XX. század társadalmi és technikai forradalma nem hagyhatja érintetlenül egyet­len fiatal életét, fejlődését sem. A társadalmi változás, a szocializmus a technika roha­mos fejlődése olyan nagy, közös élménye if jóságunknak, amelyet méltán irigyelhetnek elődeink. Kor még nem állí­tott ilyen szép és izgalmas fel­adatot fiatalsága elé, mint a mai. Mcgérti-c, érzi-c ennek jelentőségét valamennyi fia­tal? A társadalom erői arra törekszenek, hogy megértsék. A legelsők között a KISZ mozgósítja tagjait. A KISZ- kongresszus határozatának szellemében a Borsod megyei bizottság is egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy se­gítse az ifjúság szakmai, poli­tikai továbbképzését, általános műveltségének emelését. A KISZ első kongresszusa azt a feladatot tűzte a magyar ifjú­ság elé, hogy öt év alatt több­ségük magasabb képzettséget szerezzen a jelenleginél. Megyénkben 110 000, a KISZ korosztályában lévő fiatal él. Körülbelül 55 ezerre tehető azoknak a száma, akik a ta­nulás, a továbbképzés kötött formáiban vesznek részt. A* 55 ezerbe beletartozik a 11 913 egyetemista és középiskolás, cs az egyetemet vagy közép­iskolát esti, vagy levelező ta­gozaton végző 3493 fiatal is. A többiek a szakmai tovább­képzésben vesznek reszt, a „Szakma ifjú mestere”, a „Szocialista munka ifjú bri­gádja” címért versenyeznek. Mintegy 600 fiatal mérnök és technikus vállalta a jobb munkát, a tanulást, a „Kiváló ifjú mérnök”, illetve a „Ki­váló ifjú technikus” cím el­nyeréséért. A továbbképzést a maguk eszközeivel segítik a fiatal műszakiak és a mező­gazdászok tanácsai is. A me­zőgazdaság fejlődése tekinte­tében nagy jelentőségű, hogy megindult a mezőgazdasági tanulóképzés. Megyénkben még csak kezdetleges stádiu­mában van, mindössze 563 a mezőgazdasági tanulók száma, de ez évről évre növekszik. Mind az üzemekben, mind a falvakban, mind az iskolák­ban segíti a tanulást az „Ifjú­ság a szocializmusért” moz­galom. A számok azt bizonyítják, hogy megyénkben adottak az egészséges fejlődés keretei, csupán a részvevők számát kell tovább növelni. Mint em­lítettük, körülbelül 55 000 fia­talnál mérhető le, bizonyítha­tó a rendszeres tanulás. Ismét 55 ezerre tehető azok száma, akik nem vesznek részt okta­tásban, továbbképzésben. Ter­mészetesen, ez nem azt jelen­ti, hogy ők nem tanulnak. Bi­zonyára közülük is sokan ol­vasnak tartalmas könyveket, érdeklődnek a világ eseményei iránt, hallgatnak rádiót, néz­nek televíziót és olykor meg­látogatják a művelődési ottho­nokat is. Korunk, még inkább jövőnk igényei azonban töb­bet követelnek ennél. KISZ-szerveze telükben üd­vözlendő kezdeményezésnek vagyunk tanúi. Felmérik egy- egy üzem. község fiatalságá­nak művelődési helyzetét. E felmérések nyomán kiderül: milyen hiányok vannak az Is­kolai végzettségben, kfk nem vesznek részt rendszeres to­vábbképzésben. A felmérés hozzájárulhat ahhoz, hogy még több fiatalt ráébresszen a rendszeres tanulás szükséges­ségére, hogy még többen él­hessenek a társadalom bizto­sította lehetőségekkel. (nagy zj Ősz az üvegházakban üistő! fe féltették; ijedten til- takoztak, hogy ez a gyanús teérnök elvarázsolja, kicseréli párosukat. Azóta 72 esztendő telt el, és ennyi idő alatt meg *®het szokni minden „aprósá­örökké emlékezetes, megra­gadó látványát. Körbe-körbe járhatsz a teraszon és így kö­rös-körül lebeghetsz a város­csoda fölött. Ne haragudj, nem tudok ellenállni a kísértésnek, ágyat készítsenek a magvak­nak, a gumóiknak. Mert az cisz, a tél hamar elröpül s tavasz- szal virágot kérnek a gruppok, új köntösbe kell' öltöztetni a várost. AZ UDVARRA lovaskocsi hajt be. A leányok és az assz», nyok fehér selyempapirbe öl­töztetve küldik a virágokat a miskolci boltokba. Hadd le­gyen szép névnapjuk az Erzsé­beteknek, a Katalinoknak... (pásztory) fejlesztési verseny az edelényi járásban jAtz edelényi járást verseny- yfzotéság október 27-i értéke­se szermi a járás községei a jóember 7-4 versenyszákasz­81.5 százalékra teljesítet­ne a 7 millió 255 ezer forin- tejs kiadási tervet. A járás te- ™tetén 17 olyan község ‘van, ^elvben 100 százalékon felül n>esite(tték évi községfejlesz- teaj tervüloet. A nagyközségek csoportjában Perkupa, Izsofal­va és Hidvégardó, a közép köz­ségiekében Szcndrölád, Szin és Félsőtelekes.a kisközségek cso­portjában Ládbesenyő, Korít- játi és Nyomár községek áll­nak az első három helyen. Az edelényi járásban az egy főre eső társadalmi munka ér­téke 16.30 forint. A cserepes virágok üvegpalotájában Cseh Éva öntöigeti a hama­rosan piacra kerülő ciklámeneket. WMí Szabados HAJNALTÁJT MAR kris­tályos dér lepi be a fűszálakat, a fa ágait, s a háztetőket Né­ha talajmenti fagyokat is je­leznek a hőmérők. Vége a nyárnak. Ám, mégsem. Itt a Miskolci Kertészeti Vállalat főtelepén az üvegházaik csarnokaiban kellemes, nyári meleg honol. A ciklámenek, kaktuszok. íi- kuszok, mályvák és horten­ziák, a szivárvány minden szí­nében tündöklő virágok, a téli pihenőre nem tért örökzöldek üde légkört varázsolnak. Örök­ké kacagó lányok, vidám fér­fiak simogatják, szinte becéz- getik az illatos szirmú virágo­kat. Biró Péter bácsinak, aki már több. mint fél évszázada mestere és atyja a virágoknak, mostanában kevés a szabad ideje. Téli melegágyakba rak­ják, a világ szinte minden tá­járól idekerült virágokat. Az Erzsébetek és a Katalinok örömét készíti most elő féltő gonddal, nagy-nagy szeretettel. — Jönnek a nagy névnapok. A kislányok, no meg az asszo­nyok is sok szép virágot vár­nak. Nézzék ezeket a szeg­fűket, — vezet az egyik bolt­íves üvegházba. Fehér, rózsa­szín. piroskelvhű virágcsodák llatoznak tarka sokaságban. — Márciusig sok ezer szál szegfűt adunk a lányoknak és az asszonyoknak. A cserepes virágok birodal­mában Gyulai Julia, Cseh Éva js Gazdag Piroska szorgosko- iik. A ciklámenek szinte te­nyérnyi nagyságúak. Vérvörös, nalvány rózsaszín, s hófehér rirágerdő fogadja itt a látoga- ót. Kinn, az üvegház ftrtnin kí- ■dn új melegágyakat készíte­lek. Itt már a tavaszra készül­nek. Erdei földet, lombföldet, >s ki tudja milyen talajt ke- >ernek össze, hogy jó mekg­padon az első figurát leszúr-1 Iák, hirtelen előrántotta mű-í sorlapját, s az illető neve mellé szépen odaírta: elfo­gyott.) ; Időnk is elfogyott, amit az „ Eiffelre és az élményszámba menő magaslati városnézésre szánhattunk. , ; Mivel feltehető, hogy a te türelmed is elfogyott, és ma­gadra akarsz maradni, hogy nyugodtan mélázhass torony­mászó gyermekkorod emlékein, [ zárom soraimat Csak azt ne' hidd, hogy már minden to-i ronnyal végeztünk. Legközelebb a Notre Dómé­ba megyünk. Addig is szívélyesen üdvözöl:' Sárköri Andor* Bénykép: Farkas Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents