Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-10 / 265. szám
ESZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1981. nevemfeer í*. r'fj 4 Művelődési feladatok Mezőkövesden y CÉLi a balesetmentes közlekedési A közlekedési balesetekkel kapcsolatos ankétot rendezett az elmúlt hét két napján a megyei ügyészség. Csütörtökön vasúti dolgozók, pénteken pe dig gépkocsivezetők százai gyűltek össze a vasutasok Erkel Ferenc Művelődési Otthonában, hogy meghallgassák az előadást, s hogy elmondják tapasztalataikat, javaslataikat. Védjük a társadalmi tulajdont — mindnyájunk tulajdonát! — A társadalmi tulajdon az egész nép, vagyonát jelenti, ezért védelme minden állampolgárnak érdeke. Alkotmányunk 59. paragrafusa értelmében: kötelessége — kezdte beszámolóját az ankéton dr. Bojtos Ottó, a megyei ügyészség közlekedési ügyésze. — A közlekedés területén melyek a társadalmi tulajdonok? A vonatok, a vállalati gépjárművek, az utak, a világító berendezések... Tehát ezeknek a védelme is kötelességünk. S hogy ezt újra és újra hangoztatni kell, annak igen fontos oka van; az elmúlt időben egyre többen elfeledkeztek ezek védelméről. Dr. Bojtos Ottó ezt adatokkal bizonyítja: Országunkban 1959-ben 14 millió forint, 1960-ban 16 millió forint értékű kár keletkezett a társadalmi tulajdonban — közlekedési balesetek következtében. Megyei viszonylatban is emelkedő tendenciát mutat például a gépkocsivezetők által okozott kár is: 1960 első felében 315 ezer forint, második felében 351 ezer fox-int, ebben az évben pedig egyetlen negyedévben (a harmadik negyedben) 379 ezer forint! Növekedett a társadalmi tulajdonban okozott kár. — növekedett a közlekedési balesetek száma. Mi ennek az oka? Ittas vezetés — gyorshajtás — szabálytalan előzés — „fekete” fuvar Az elmúlt hónkpban Hollóstető és Lillafüred között a 31. AKÖV egyik gépkocsivezetője szabálytalanul, az úttest baloldalán haladt. A kanyarban beleszaladt az egri ÉMÁSZ egy szembe jövő tehergépkocsijába, amelyen három transzformátor volt. A gépkocsik és a rakományok megrongálódtak, — a kár több mint 100 ezer forint. A vizsgálat megállapította: a 31. AKÖV gépkocsivezetője ittasan közlekedett. És ittas vezetés miatt következett be az elmúlt negyedévben megyénkben még 43 baleset. Ezeken kívül gyorshajtás miatt 34, szabálytalan előzés miatt 15 baleset történhetett meg. De akad ilyen es<^t is: Októbei-ben a sajószentpéte- ri úton a TEFU egyik gépkocsivezetője engedély nélkül •— „feketén” — szállította egyik nőismerősét. A kocsit „brávu- roskodva”, olyan sebességgel vezette, hogy a fékutat nem látta be, nekiment egy álló ÉPFU teherautónak és a kocsi alatt szerelő vezetőt halálra gázolta. Balogh János elvtárs, a 31. ÁKÖV igazgatója erre a példára utalva megjegyezte: — A gépkocsivezetőknek a társadalmi tulajdon védelmén kívül embei'tái'saik testi épségére is ügyelniük kell. S. aki ezt nem érzi át, az ne válassza hivatásául ezt a foglalkozást! Hogy elkerülhessük a baleseteket! Az ankéton igen sok felszólalás hangzott el. Dr. Soós Gyula, a megyei bíróság képviselője megemlítette, hogy az elmúlt hónapban legalább 15 balesetet tárgyalt a bíróság, amely azért következett be, mert a gépkocsivezetők a világossághoz képest gyorsan hajtottak. — A sötétben a gyalogos sexn szalad, csak tapogatózik, pedig az csak saját magára vigyáz ... , A jelenlévő gépkocsivezetők közül is sokan elmondták problémáikat, véleményeiket, javaslataikat. Mikola Sándor gépkocsivezető például hangsúlyozta, hogy a bányászjáratokon nemcsak közlekedési baleset veszélye áll fenn. — Ormosbányára például naponta 3500 bányászt szállítunk. ök mindnyájan tudják ugyan, hogy az autóba nem szabad felvinni 20 centinél hosszabb tüsköt, vagy védő- burkolat nélküli baltát, fűrészt, csákányt, karbidlámpát, mégis megteszik. Egy hirtelen fékezésnél a szerszámok rájuk esnek és kész a baleset... Körtvély Imre elmondotta, milyen kellemetlen a gépkocsi- vezetőknek. ha este vagy éjszaka klvilágítatlan szekér bukkan fel előttük. Győri Lajos ellenőr a gyalogosokról beszélt: — A gyalogosan közlekedők igen sokszor letérnek a járdáról és az úttesten sétálgatnak. Elfelejtik, hogy a gépjárművek nem mehetnek a gyalogjárón ... Szóba kerültek a gépkocsi- vezetők körében élő.. úgynevezett íratlan szabályok is. — Ha az országúton, például egy kanyar mögött, ellenőrzés van — szólalt fel Székes János —, gyakran megtörténik, hogy a szembe jövő kollégának kiintünk: „lassabban pajtás!” De ha ugyanott síkos az út. vagy egy gödör van,"akkor bizony nem figyelmeztetjük az ismeretlen társunkat! Pedig ez is hasznos lenne. Erre nincsen szabály, de ez is segítene, hogy elkerülhessük a baleseteket ... Ősszel, télen — óvatosabb vezetést! — Nyáron hamar megszomjazik a gépkocsivezető, megiszik néhány pohár sört. Pedig a sör is szeszesital! — figyel« meztette az egybegyűlteket Kubasi doktor, a mentőszolgálat orvosa. — Ősszel, télen hideg van, a munkába indulás előtt jól esik egy-két féldeci. De ne felejtsék el; a szeszesitalnak az elfogyasztás után 3, 4, 5 órával a legkárosabb a hatása! Ezért tiltja a KRESZ is a közvetlen munkakezdés előtti italozást! Kubasi doktor még egy „italt” nem ajánl a gépkocsi- vezetőnek: a feketekávét. A kávéban lévő koffein károsan befolyásolja a gyors koncentrációt! A fáradtság megelőzése: a pihenés és a rendszeres alvás. Áz ősz, a tél fokozottabb éberséget követel gép járművezetőinktől. Különösen megyénkben lejtősek, kanyargó-' sak az utak. Ködös időkben rosszak a látási viszonyok, az úttest síkossá, nyúlóssá válik,- csúsznak a kocsik. — A gépkocsik ápolása, karbantartása ősszel és télen fokozottabb gondot, igényel, — erxe tfigyelmeztetett Nagy István forgalmi osztályvezető is. Dr. Harangozó József, a Legfőbb Ügyészség közlekedési ügyésze pedig azt hangsúlyozta. hogy most a KRESZ utasításait fokozottabban tartsák be a gépjárművezetők. Különösen a 39. paragrafus rendelkezését ne feledjék: a síkos úttesten ne lépjék túl a megengedett 15 kilométeres sebességi határt. Inkább egy órával később érjen a vezető és minden utasa a családjához, mint soha. S ha a közlekedési szabályokat mindig és minden gépjárművezető betartja, akkor — mint dr. Szabó Sándor mondotta — a balesetek száma a minimálisra csöltkenthető, sőt nem elképzelhetetlen a balesetmentes közlekedés sem. S elekor sok millió forintot takarítunk meg a népgazdaságnak, s ebből az összegből, sok új létesítmény épülhet mindannyi- unk örömére. Munkásakadémiák Sátoraljaújhelyen Az új népművelési évadban Sátoraljaújhelyen jelentős mértékben emelkedik a munkásakadémiák száma. Az elmúlt évadban csak egy munkásakadémiát szerveztek, most pedig hat ilyen akadémia lesz. Ezeket, a munkahelyeknek megfelelően szervezik. A MAV-nál például közlekedési, a kórháznál egészségügyi, a Szerencs és Környéke Kiskereskedelmi Vállalatnál belkereskedelmi tárgyú mukásaka- démiákat tartanak. A többi vállalatnál is a profilnak megfelelő előadásokat hallhatnak az érdeklődők. ÓNODVÁRI MIKLÓS szőr tartanak vasárnap délelőtti gyermekfoglalkoztatást, folyamatos a fotókör és az országosan is a legjobbak közé számító méhész szakkör munkája. Most akarnak tánckart, kórust és szimfonikus zenekart szervezni. A klubélet fellendítésére tsz-klubot, nyugdíjas-klubot szerveznek; kérdezz—felelek játékok, fejtörők tarkítják majd a klubéletet. A község ( művelődési képéhez tartozik' a Matyóház néprajzi csoportjának tevékenysége, a földművesszövetkezeti tánccsoport alkalomszerű sze- repelgetése, a helyi írócsoport elég zárt jellegű működése, egyes szövetkezetek, intézmények alkalomszerűen létrejövő és tiszavirág életű csoportjainak ténykedése. Általában a jövő évi kulturális seregszemlékre való készülődés áll a munka tengelyében a művelődési klub szakköreinél és a még eddig nem említett KISZ Ifjúsági Ház csoportjainál is, ahol nagyjában a művelődési klubéval megegyező munka folyik. Nagyobb lendületet, ‘ nagyobb érdeklődést! Elégséges lehet-e ez a művelődési munka 1961 végén Mezőkövesden, a mintegy huszonötezer lakosú községben? Aligha. Szocialista kultúrfor- radalmunk győzelemre vitele többet kíván Mezőkövesdtől is. Nagyobb lendületet, nagyobb érdeklődést, több összefogást, a művészet különböző ágazatainak a szocialista emberformálás szolgálatába való állítását. Nem elégséges a szocialista világnézeti formáláshoz a néhány ismeretterjesztő előadás, ha a közvetve ható, nevelő módszer, a művészetek útján való nevelés nem támogatja. Többet kell tenni Mezőkövesden és többet is lehet tenni. Győzedelmeskedni lehet az „objektív nehézségeken”. A mezőkövesdi kultúrmunkások nem egyszer megmutatták, hogy van bennük tehetség és erő. Megmutatták az egyes alkalmi társulásokkor, megmutatták a kitüntetés elnyei'ése- kor. Egy erős, jó felkészültségű együttes létrehozása kell, hogy közeli feladat legyen. Olyan együttesé, amely a község nagyságához, népművészetével elért világhírnevéhez méltóan tudja képviselni Mezőkövesdet a megyében és az országban, továbbá képes arra, hogy a szocialista kultúrforradalom művészeti és emberformáló feladatait jól ellássa. Meg lehet és meg kell teremteni az együttest! Lehet és kell megfelelő vezetőt találni és minden mezőkövesdi szervnek, amelynek kulturális alap áll rendelkezésére, amelynek kul- túrmunkára alkalmas munka- vállalói vannak. Szocialista építésünkhöz szex-vesen hozzátartozik a szo- cilista kultúrforradalom megvívása — még akkor is, ha az időnként gondot is ad, nehéz feladatot is jelent. Benedek Miklósi' vészi módon ápolja és megfelelő irányítással a ma művészetét is tudta volna szolgálni. Azt mondottuk, hogy a - várossal történt szorosabb kapcsolat kihatott a község kulturális életére. Igen, a bejáró munkások sok jó tapasztalatot szereztek, amely talán serkentőleg hathat az otthoni kulturális tevékenységre, de jelentkezett a hazai kultúréletnek bizonyos fokű lebecsülése és a fejlettebb városival való helytelen összemérése is. Mezőkövesd ma már egységesen a szocialista mezőgazdaság útján halad, nem mező- gazdasági foglalkozású dolgozói is szocialista üzemekben, szövetkezetekben dolgoznak, tehát valójában mindenkinek megváltoztak. az életkörülményei. mindenki többet kíván a kultúrából is. Mezőkövesd kul- túrélete mégis elmarad sokkal kisebb községek mellett Nem kielégítőek a tárgyi feltételek sem Mi van ma Mezőkövesden, mi az, ami az iskolán kívüli művelődést, a kulturált szórakozást biztosítja? Ragadjunk ki néliányat. Van egy körülbelül ötszáz személyt befogadó szélesvásznú mozija. Üj létesítmény a szeptemberben megindult zeneiskola, amely öt tanszakon — szolfézs, zongora, ütős, fúvós és vonós1— összesen hat tanerővel oktatja a mezőkövesdi fiatalokat a zene ismeretére és művelésére. Erre nagyon nagy szükség is van, mert a komoly zene iránti érdeklődés hihetetlenül csekély. Szimfonikus zenekaxi hangverseny nagyon régen volt a községben. Nem azért, meid a Filharmónia nem í-endezne szívesen, hanem mert nincsen érdeklődés, üi-ök probléma, hogy mit, hol rendezzenek, mert ennek a nagy községnek még ma sincs művelődési otthona. A két meglévő, ilyen jellegű épület — az Ifjúsági Ház és a községi művelődési klub — sokkal kisebb faluban sem felelne meg ennek a célnak. Jövőre talán már megkezdik a régi községháza helyén az új művelődési otthon építését. Van még egy művelődési klub, amely a néhány héttel ezelőtt kapott új vezetővel most próbál új életet kezdeni, illetve próbálja feléleszteni a korábbi kezdeményezéseket. Itt működik egy színjátszó szakkör, amely a környékbeli községekben szokott szerepelni tarka műsorokkal és most Carlo Nicodemi Tacskó című színművét próbálja. Működik egy irodalmi szakkör, amely ballada-esteket tartott és a később kialakítandó irodalmi színpad rnagvát képezi. Az irodalmi színpadot e helyi írócsoporttal közösen kívánják megszervezni. A képzőművészeti szakkör rendszeresen megtartja foglalkozásait, évente két tárlatot rendez. Tagjai közül többen kerültek a Képzőművészeti Főiskolára. A bábjátszó szakkör a gyermekeknek szerez sok örömet, több•» M AMA MAMA A A A A A A AA /AA A megye legnagyobb lélekszámú községe, Mezőkövese sok mindennel dicsekedhet Gazdasági vonatkozásban ií vannak nagyszerű eredménye: és van olyan gazdasági eredménye is, amely világszerte híressé, elismertté teszi és ez e gazdasági eredmény alapjában kulturális tényezőből, a község messze földön hires népművészetéből fakad. Az ősi matyó hímzések a mezőkövesdi nép művészeti hajlamait tükrözik, az egyszerű emberek dús kép- zcletvilágáról, művészi alkotó- készségéről tanúskodnak. Tanúsítják azt, hogy a szép, a művészi szeretete a nép lelkében él, évszázadok óta .öröklődik. E tény ismeretében nem érdektelen azt vizsgálnunk, hogy annak -a népnek a fiai, amely a matyó hímzéseket világhíressé telte és azok az utódok, akik közül sokan ma is híven ápolják ezeket a művészi hagyományokat, miként állnak a művelődési élet más megnyilvánulásaival, milyen talaja van Mezőkövesden a kulturális életnek, hol tart a községben a szocialista kultúrfor- radaiom. A kép, amely vizsgálódásaink során bontakozik ki előttünk, nem egységes.' Mezőkövesden már a felszabadulás előtt is volt elég élénk öntevékeny művészeti élet, amely az akkori polgári ízlést próbálta követni és volt törekvés népi táncjátékok bemutatására, a matyó hagyományok feldolgozására, de azon is érződött részben a szomszédos Szentist- ván mű-népi gyöngyösbokrétájának hatása, részben pedig olyan törekvés, hogy magyar népi „érdekességet” szolgáltasson a környéken járó külföldi előkelőségeknek és egyéb pénzes utazóknak. A felszabadulás természetesen gyökeres változást hozott Mezőkövesd életében is. Megváltoztak a társadalmi viszonyok, az életkörülmények is. A nagy zömmel summásságból élők részben maguk gazdáivá lettek, részben pedig gyári munkássá. Naponta mintegy ötezer ember jár be Mezőkövesdről Miskolcra és Diósgyőrbe különböző üzemekbe. A várossal való kapcsolat kihatott a kulturális fejlődésre is, ha nem is mindig a legegészségesebb irányban. Az utazás sok időt elvett az emberektől, a színjátszásból lassan ki-kiöre- gednek a veterán színjátszók, a fiatalokat nehezebb összefogni abban a nagy községben, amely lélekszámra, kiterjedésre nagy ugyan, de kulturális lehetőségei nem állnak arányban nagyságával és a felvetődő jogos kívánalmakkal. Jó kezdés után ellanyhulás Az öntevékeny művészeti életben éveken keresztül a népi játékok és a népi hagyományokat feldolgozó drámák domináltak. Sok ügyes és hasznos kezdeményezéssel találkoztunk ebber) a vonatkozásban. Két helyi szerző, dr. Kiss Gyula és Vai’ga István több olyan 'népballadát, népi mesét dolgozott fel drámai formában, amely a matyó nép száján élt és apáról fiúra szállL — Sereg András balladája,; Farkas Juli balladája, a Matyó: rózsa stb. — és alkotott belőle* színpadi előadásra alkalmas,; többségében sikeres játékot.* Egy-egy ilyen mű bemutató- ( sára össze is Verődött egy-egy j együttes, sikerre vitt egy-egy | produkciót — volt olyan is,< amelyet a rádió is felvett és* közvetített —, sőt egy alkalom-; mai a Szocialista kultúráért* kitüntetéssel jutalmazta műve-; íődésügyi kormányzatunk az* együttes munkáját, de az együt-, tes gyenge alapon állt és ma: már elmondhatjuk, hogy a Ma-j tyó Együttes valójában csak; egy-egy bemutatóra.történő al-* kalmi tömörülés volt. így most; van Mezőkövesden egy kitün-* tetős és nincsen viselője. ; Nem volt egy alkalommal: sem megfelelő gazdája az; . együttesnek. Személyi széthú-c zás, az együttes tagjait mun-) káltató intézmények közötti; vállalati sovinizmus és az eb-* bői fakadó anyagi nehézségek; gyengítették, végülis meghiusí-i tották az erős együttes meg-' teremtésének lehetőségét. Az; együttes tagjai most szétszó-í ródva működnek a KISZ, a< járási és községi művelődési: klub csoportjaiban,- de az; ■jayüttes valójában nem funk-t cionál. Kár érte, mert volt; benne erő és tehetség, hogy ac gazdag néphagyományokat mű-í a háborúban. Egy öccse van, ö is a kohászatnál dolgozik. Kohókőműves. Az öreg is az vt>lt. Ez minden, amit tudok. — Hány éves? — Huszonegy. Az öccse? — Tizenkilenc. — Szóval... szereted! — Igen, őrnagy elvtárs, ezt akartam önnek elmondani. S most a tanácsát kérem: ítélje meg ezt úgy is, mint a parancsnokom és úgy is, mintha az apám lenne, hiszen én önt nagyon szeretem. — Köszönöm, fiam! — mondta Üveges meghatottam és sokáig elgondolkodott. A fiatal hadnagy már a harmadik cigarettát szívta mellette. — Nézd! — kezdte az őrnagy —, most hangosan gondolkodom. Te elhárító tiszt vagy, becsületes fiú, bízunk benned. Egyhangú szavazással nyilvánítottunk az elmúlt héten párttaggá. Én külön is nagyon szeretlek, mert tetszenek a verseid és az apád ... hát az apád a legjobb barátom. Szóval; mindent egybevetve: az a lány viszont disszidált. Megértesz, ugye? Te éppen azon a poszton dolgozol, ahöl disszidens magyarokból átképzett kémekkel találkozol... (Folytatjuk.) annyiszor észrevettem már rajta, hirtelen valamiért elko- morodik. Ki tudja, kire, vagy mire gondol ilyenkor? Nem tudom megfej teni, milyen szörnyű emlék nyomja a lelkét, amely időről-időre visszatér. Őrnagy elvtárs, segítsen megfejteni! 9 Üveges őrnagy előredőlt, figyelmesen megfogta a fiú kezét. — ,Gondolod, hogy... ő is szeret téged? — Bizonyosan! — mondta hevesen a fiú —, de mégis ... ez a lány, mintha félne tőlem. Látom, hogy küzd magával, fájdalmat okoz neki, de igyekszik ezt az érzést legyőzni. Mintha .,. attól tartana, hogy újra csalódni fog, s akkor ezt már nem tudná elviselni. A múltkor arra kért, hogy ne találkozzunk többet. Hiába faggattam, nem mondta, miért, könnyes volt a szeme. — Mondd csak! — kérdezte hirtelen az őrnagy —, mennyi ideig tartózkodott odakint a lány? — Nem egészen két hónapig. — Te mikör ismerted meg? — Pár hónappal később, hogy hazajött. Mondom, a farsangi bálon. — Kik a hozzátartozói? — Az édesapja a kohászati müvekben dolgozott Meghalt tem, hogy úgy reszket a keze, amikor a búcsúzásnál kezet- foglunk, mintha egy riadt galamb vergődött volna a tenyeremben. Attól kezdve érdekelni kezdett, egyre többet gondoltam rá és... éreztem, hogy ő is énrám ... A fiatal hadnagy elhallgatott, idegesen cigarettára gyújtott, Üveges őrnagy elgondolkozva hallgatta. A csillagokat nézte az égen. vagy talán könny csillogott a szemében? Hátradőlt a pádon: — Folytasd! — Megint hetekig nem találkoztunk. Éreztem, hogy hiányzik, s bárhová mentem, ösztönösen mindenütt őt kerestem. Felhívtam a postán, telefonon kértem, hogy jöjjön el velem egy feketére. Megígérte. Én már félórával a munkaideje letelte előtt a pos^ ta előtt, a téren ólálkodtam. ' Meglepődött, de láttam az arcán. hogy boldog volt, örül nekem. Később mégis, azóta is : — Ez a lány disszidált... — Miért? — Ha tudnám! Csak sejteni, de olyan bizonytalan vagyok. Egyszer már szeretett valakit. Vele ment. Vakon követte. De ott kiábrándultak egymásból. A fiú elhagyta és ő visszajött. — No és? — Megismerkedtünk. A postán dolgozik. A farsangi bálon ismertem meg. Ez a lány a barátom menyasszonyának barátnője. Táncoltunk, beszélgettünk, elmesélte nekem a szomorú kalandot. — Aztán? — Akkor csak beszélgettünk és nem is láttam hónapokig. Elfelejtettem, mint azt a báli estét. Később a cukrászdában pillantottam meg újra. Akkor is a barátommal voltam. Ott ült a menyasszonnyal, s hogy engem meglátott, elpirult. Távozni akart, de ott tartottam. Hát... azon az estén, őrnagy elvtárs.., már elkísértem a viUaimnsraegálióig és... érezXXXIV. ) |L erekes kis idő múlva ! megszólalt: > — Őrnagy elvtársi A taná- jcsát kérem. Mondom, úgy beszélek most önnel, mint az (apámmal. Hiszen ismeri az ^édesapámat, a családomat: orvostanhallgató bátyámat, a hú- jgamat és... ismerte az édesanyámat. Szeretem az apámat, |de ebben a kérdésben mégis jenre számítok a legjobban. (Még ha az édesanyám élne jszegény ... ) — Mondd csak ... I — Szeretek egy lányt, őr- ;nagy elvtárs! > — Komolyan? J — Komolyan! ) — Hozzád illő? > — Azt hiszem. De hiszen éP- ’pen ezért... > — Vedd él és éljetek boldo- jgan! > — De őrnagy elvtárs! Hi- Jszen ... jaj, ez olyan nehéz!... )Hogy is mondjam? > ~ Monddl » — — ■
