Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-07 / 263. szám
<5 fiSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1961. november.?.Az ember nevében — az ember javára... A nagy program beszédes számai IPA 1981 MEZÖ0AZDASÁ6I TERMELÉS k3."*3zeces REÁLJÖVEDELEM A kommunizmus építőinek erkölcsi kódexe A XXII, kongresszus előestéién «vatták fel a kommunizmus egyik nagy építkezését, a világ jelenlegi legnagyobb vlzierőmúvét, a Brack-j vízierőmüvei. tisztaság, egyszerűség és szerénység a társadalmi és magánéletben. — Kölcsönös megbecsülés a családban, gondoskodás a gyermekek neveléséről. — Kérlelhetetlenség az igazságtalansággal, a henycséggel, a becstelenséggel, a karrierizmussal szemben. — A Szovjetunió minden népének barátsága és testvérisége, kérlelhetetlenség a nemzeti és faji ellenségeskedéssel szemben. — Kérlelhetetlenség a kommunizmus ellenségeivel, a népek békéjének és szabadságának ellenségeivel szemben. — Testvéri szolidaritás minden ország doh- gazomat, minaen néppel. (Az SZKP új programjából) A MAI SZOVJET falurc szólva, először is arra gondolunk, hogy ez a világ legnagyobb gépesített kollektív mezőgazdasága. Ám ez csupán a kezdete a szovjet falvakban végbemenő nagyszabású átalakulásoknak. Az a nemzedék, amely 19^0" ban születik, a „falu” szót főleg történelmi tankönyvekből és az apák elbeszéléseiből fogja ismerni. Az SZKP új programja feladatul tűzi ki, hogy húsz esztendő alatt nagyjában egészében felszámoljuk a város és falu közti szociális-gazdasági, kulturális és életmódbeli különbségeket. Ez azt jelenti, hogy a kommunizmusban a termelőerők fejlettségének fokát, a munka jellegét, a termelési viszonyok formáit, a lakosság kultúráját, életmódját és jólétét tekintve, a falu a város színvonalára emelkedik. S méghozzá nem a mai, hanem a jövendő kommunista város színvonalára! E feladat megoldása során a parasztság áttér a kommunista társadalmi viszonyokra. A Szovjetunió Kommunista . Pártja abból indul ki, hogy a ; parasztság útja a kommuniz- mushoz a kolhozrendszer fejlődésén ég tökéletesítésén kei resztül vezet. Magában a kol- ■ hozok természetében rejlik az , a lehetőség, hogy fokozatosan ; kommunista típusú vállalatok- ká fejlődjenek. Valóban, amilyen mértékben a kolhozok gazdaságilag erősödnek, olyan mértékben bővülnek termelési, biztosítási, kulturális-jóléti, társadalmi alapjaik. Ez lehetővé teszi a belső kolhozviszonyok tökéletesedését. Többek közt a kolhozokban a munkanormák megállapítása, a munka szervezése és javadalmazása ugyanolyan formákat ölt, s ugyanolyan színvonalra emelkedik, mint az állami vállalatokban. A kolhozközi termelési kapcsolatok is szüntelenül tökéletesednek. Az utóbbi években a technikai bázis növekedése alapján a kisebb kolhozok egyesültek, nagyobb kolhozokba olvadtak össze. A kolhozrendszer további gazdasági fel- emelkedésével, a mezőgazdaság további gépesítésével és intenzitásának növelésével a gazdaság társadalmasításának folyamata túlnő az egyes kolhozok mai keretein. A szövet- I kezeti kolhoztulajdon fokoza- I tosan össznépi jellegűvé válik. Gondoljunk csak arra, hogy több kolhoz közösen épít különféle élelmiszerfeldolgozó vállalatokat, közösen hajt végre öntözési, talajjavítási, erdő- telepítési munkálatokat, közösen épít utakat, klubokat, bentlakásos iskolákat, üdülőket stb. Maga az élet sugallja, hogy ilyen objektumokat célszerű több kolhoz összefogásával építeni. Am ez azt jelenti, hogy az ilyen objektumok kolhozközi tulajdonná válnak. £ A munka idényjellege a me- Izőgazdaság egyik sajátossága. tA vetés, vagy a betakarítás 1 megfeszített napjaiban a kolhozok munkaerőhiánnyal küzdenek, viszont a téli hónapokban kevés a munka. Azon gyakorlat kibővítése, hogy a kolhozok és a helyi iparvállalatok közösen szervezik meg a termelést, lehetővé teszi, hogy az év folyamán egyenletesebben és teljesen kihasználják a munkaerőt és a termelési tartalékokat. Fokozatosan kialakulnak az agráripari egyesülések, amelyekben a mezőgazdaság szervesen összekapcsolódik termékeinek ipari feldolgozásával. Így megy végbe a kolhoztulajdonban és a köztulajdonban levő termelési eszközök fokozatos közeledése, majd egyesülése. Mindezen folyamatok alapul szolgálnak a kolhozfalu arculatának gyökeres megváltoztatására. Itt azon nagyszabású programról van szó, amelynek során kommunális és jóléti építkezéseket végeznek, a régi típusú parasztházakat új, modern házakkal helyettesítik. A kolhozfalvak helyén városi típusú nagy települések keletkeznek. A kolhozok a kommunizmus felé fejlődve, két szakaszt tesznek meg. A következő évtizedben (1961—1970) minden kolhoz nagy termelékenységű és nagy jövedelmű gazdasággá válik. A munkatermelékenység a mezőgazdaságban csaknem 2,5-szeresére, a kolhoz- parasztok reáljövedelme pedig egy dolgozóra számítva, több mint kétszeresére emelkedik. A második évtizedben (1971 —1980) a szovjet mezőgazdaságban a munkatermelékenység 1960-hoz képest öt-hatszorosára, a kolhozparasztok reál- jövedelme pedig több mint négyszeresére emelkedik. A kolhozok és szovhozok biztosítják az élelmiszerek teljes bőségét. A KOLHOZOK gazdasági felemelkedése végső fokon óda vezet, hogy a város és falu közötti különbségek alapjában véve megszűnnek és fokozatosan megvalósul az áttérés az egységes köztulajdonra. Eszerint a szovjet kolhozok mind közelebb kerülnek, majd pedig a kommunista társadalmi gazdaság egységes rendszerébe olvadnak az össznépi vállalatokkal. A szovjet falu 20 év múlva A Szovjetunió 1980-ban Irta: A. ALEXEJEV, a Szovjetunió Állami Tudományos Gazdasági Tanácsának tagja. „A párt legfőbb célja, hogy felépítse a kommunista társadalmat, amelynek zászlaján ez áll: Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. Ebben ölt testet teljes mértékben a párt jelszava: Mindent az ember nevében, az ember javára.” Aj„ ___» a szocializmus el/ VI0 mór ínsége; is látják, hogy a Szovjetunió megnyeri a kapitalizmussal vívott versenyt. Pedig még nem is olyan régen a columbiai egyetem nagytekintélyű professzorai gúnyosan jegyezték meg: „Versenyre kelni az Egyesült Államokkal? Nevetséges!” Walter Lippmann megnyugtatta olvasóit: „Azt állítani, hogy Oroszország sikert ért el abban, amiben Amerika csődöt mondott, körülbelül annyit jelent, mint jobb matematikusnak nyilvánítani az osztással jól megbirkózó iskolásfiút annál a tudósnál, aki az integrálszámításban nehézségekkel találja magát szemben.” Erről az „integrálszámításról” különösen hasznos megemlékezni most, amikor Nyugaton ismét akadnak olyan szakértők, akik az SZKP új programját megvalósíthatatlan „aranyábrándnak” minősítik. Lássuk először az objektíi bizonyítékokat, a gazdaság statisztika mutatóit: 1913-ban a burzsoá földesúr Oroszország irdatlan nagy területe, nagyszámú lakossága és a már feltárt kolosszális természeti kincsei ellenére a világ ipari termelésének csupán 2,6 százalékát állította elő. A Szovjetunió rrtost a világ Ipari termelésének körülbelül 20 százalékát biztosítja. A tervbevett átalakítások végrehajtásának eredményeként a Szovjetunió páratlanul hatalmas termelőerőkkel fog rendelkezni, túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista országok technikai színvonalát, és társadalmi munkatermelékenységének szintjét, az egy lakosra számított ipari és mezőgazdasági termelés méreteit tekintve a világon a legmagasabb életszínvonalat biztosító országgá válik. Már az első évtizedben a Szovjetunió egy lakosra számítva, több terméket fog előállítani, mint az Egyesült Államok, a legerősebb és leggazdagabb kapitalista ország. Megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunióban lesz a legrövidebb munkanap a világon. A második évtizedben a Szovjetunió az egész lakosság számára biztosítja az anyagi és kulturális javak bőségét, a szovjet társadalom erősen megközelíti a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósítását. • f ' Valamely ország gazdasági fejlettségének fokát, gazdasági potenciálját az egy lakosra számított termelés tükrözi a légf jobban. A Szovjetunióban a- ipari termelés volumenének ,- legközelebbi tíz esztendőbe- körülbelül 2,5-szeresére, 20 é í alatt pedig legalább hatszorc i Sára kell emelkednie. 1 A mezőgazdasági összterme ! lés ugyanezen 10 esztendő alat körülbelül 2,5-szeresére, 20 é alatt pedig 3,5-szeresére nö- vekszik. A nemzeti jövedelen , 1961-től 1980-ig kb. ötszörösé . re, az egy lakosra számítót • reáljövedelem pedig több min i 3,5-szeresére emelkedik. 1 A program előirányozza hogy a Szovjetunióban a villa • mosenergia termelésének üte me megelőzi a villamosener giát fogyasztó népgazdaság ágak fejlődésének ütemét, fi villamosenergia-termelés a: 1960. évi 292 milliárd kilowattóráról 1970-ben 900—1000 milliárd kilowattórára, 1980-bar pedig 2700—3000 milliárd kilowattórára emelkedik. Ez lehetővé teszi a termelési folyamatok automatizálását, a me zőgazdaság és a szállítás villamosítását, a világon a legnagyobb munkatermelékenység biztosítását. A villamosenergia fontos szerepet tölt be majd a város és a falu közti szociálisgazdasági és kulturális életmódbeli különbségek megszüntetésében. A program a villamosítást a kommunista társadalom nép- gazdasági építése tengelyének, a fémet és tüzelőanyagot pedig a korszerű ipar alapjának tünteti fel. Az 1961—1980-ig terjedő időszakban a Szovjetunió nemcsak utoléri, hanem meg is előzi az Egyesült Államokat a villamosenergia, a fémek és a tüzelőanyag termelésének abszolút és egy lakosra számított méreteiben. Az elkövetkező 20 esztendőben igen gyorsan fejlődik majd a vegyipar, a gépgyártás, a tüzelőanyag- és építőipar valamennyi ága, a szállítás minden válfaja. Lenin azt mondta, hogy az új társadalmi rendszer győzelme szempontjából végső fokon a kapitalizmusénál magasabb munkatermelékenység a legfontosabb. A munkatermelékenység 20 esztendő alatt 4— 4,5-szeresére való növelése, amit a program előír, a kommunizmus második fázisára való áttérés szükséges feltétele. 1980-ra a Szovjetunió eléri a világ legmagasabb munkatermelékenységi szintjét, mégpedig az anyagi termelés minden szférájában, valamint az egész népgazdaságban. A burzsoá politikusok és ideológusok még ma is azt a nótát fújják, hogy a Szovjetunió minden figyelmét a termelésnek, a technikának szenteli, és közben megfeledkezik az emberről és idényeiről. Ostoba hazugság. Az SZKP még a, legnehezebb időkben is változatlanul azt a jelszót • követte; hogy „minden az emberért, minden az ember érdekében”.- Az SZKP új programja is .z feladatul tűzi ki, hogy a Szov a jetunióban legyen a világ leg n magasabb életszínvonal: v amely minden kapitalista oi i- szag életszínvonalát felülmúlj! A szovjet rendszer előnyei- nél fogva a Szovjetunió má t most előtte jár az Egyesült Ál v lamoknak az életszín von:- olyan fontos tényezőiben, min n a munkával való ellátottsás- az oktatás és népművelés vala t mennyi formája, a lakossá, t egészségi állapota, a sport é testnevelés fejlesztése stb. , A Szovjetunió a világ leg- magasabb életszínvonalát úg;- éri el, hogy a) növeli a dolgozók egyén i javadalmazását, a végzett mun 1 ka mennyiségének és minősé gének megfelelően, ezzel pár- huzamosan csökkenti a kiske- reskedelmi árakat, és meg i szünteti az adókat; b) bővíti a társadalom tagja ' között munkájuk mennyiségé • tői és minőségétől függetlenü- —vagyis ingyenesen — felosz- tandó társadalmi alapokat- 1980-ra a társadalmi fogyasz- : tási alapok teljes összege kb 50 százaléka lesz a lakosság reáljövedelmét magában foglaló összegnek. A legközelebbi évtizedben a Szovjetunió végrehajtja a hatórás munkanapra való áttérést, a következő évtizedben pedig rátér a még rövidebb munkanapra. 1980-ra a Szovjetunióban társadalmi alapokból biztosítják: — a gyermekek ingyenes ellátását a gyermekintézményében és a bentlakásos iskolákban (a szülők óhajára), — a munkaképtelenek anyagi ellátását, — az ingyenes oktatást minden tanintézetben, — valamennyi állampolgár ingyenes orvosi ellátását, beleértve a betegek gyógyszer-ellátását és szanatóriumi kezelését, — a lakások és közszolgáltatások ingyenes használatát, — a városi közlekedés ingyenes használatát, — a mindennapi élettel kapcsolatos néhány szolgáltatás ingyenes használatát, — az üdülők, a penziók, turistaházak használati díjának folyamatos csökkentését, illetve ezek részben ingyenes használatát, — mind több segély, kedvezmény és ösztöndíj juttatását a lakosságnak (segélyek egyedül- I álló anyáknak, diák-ösztön-1 díjak), — a fokozatos áttérést az ingyenes közétkeztetésre (ebéd) a vállalatoknál, intézményeknél és a termelésben résztvevő kolhozparasztoknál. V navis mj’ß a termelés o' ’ szférájában a Szovjetunióban 1980-ban még a szocialista elv lesz az uralkodó, addig a szociális-kulturális építés szférájában a szocialista elv mellett egyre nagyobb mértékben alkalmazni fogják az elosztás kommunista elvét. ************* ********* % <— Odaadás a kommunizmus ügye iránt, a Jszocialista haza, a szocialista országok szerelteié. J — A társadalom javára végzett lelkiismére- jtes munka: aki nem dolgozik, ne is egyék. J — A társadalmi tulajdon védelméről és gyarapításáról való gondoskodás. J — Magasfokú társadalmi kötelességtudat, ^kérlelhetetlenség a társadalmi érdekek megsértőivel szemben. t — Kollektív szellem és elvtársi kölcsönös f í-segitség: egy mindenkiért, mindenki egyért. ‘— Humánus kapcsolatok és kölcsönös megbecsülés az emberek között: az ember az embernek barátja, elvtársa, testvére. "*• — Becsületesség és igazságosság, erkölcsi
