Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-15 / 244. szám
Vasárnap, 1961. október 15. EsafAKOTAGVAftOKSZAG 3 Aki nem jár bekötött szemmel, láthatja, hogy hazánk útvonalain soha nem futott még annyi gépjármű, mint ma. Városi és távolsági autóbuszok egész sora — gyönyörű Ikaru- szainkra bármely ország népe büszke lenne, — sokféle . teherautó, munka- és erőgép, no és rengeteg, egyre több személygépkocsi közlekedik ma nálunk. Ezek nagy része állami tulajdon, mindannyiunk közös vagyona, de — túlzás nélkül mondhatjuk — gombamódra szaporodnak a személyi tulajdonban lévő kocsik is. A motorkerékpárokról már nem is szólva. Jó dolog, a mi szocializmust építő népünknek ez a gyarapodása! Ki ne örülne annak, hogy növekvő autóbuszparkunk egyre több ember utazási igényét elégíti ki, hogy száz és száz távoli községet kapcsoltunk be az ország közlekedési vérkeringésébe, hogy gyorsabban és sértetlenebbül eljut az áru rendeltetési helyére, hogy a hivatalos ügyek intézése során nem kell félnapokat, napokat utazással tölteni, mert gépkocsival másfél-két óra alatt a megye legtávolabbi községe is elérhető? Ki ne örülne annak, hogy száz és száz embernek, korábban elérhetetlennek tűnő álma vált és válik valóra a mi rendszerünkben, amikor megvásárolja gyönyörű új személykocsiját? Ez az örvendetes gyarapodás azonban egy sor új problémát is felvet. Olyan, erkölcsi-morális problémákat, amelyekkel korábban egyszerűen nem volt, nem lehetett dolgunk, mert nem volt gyökere, alapja — nem volt ennyi autó és autós. A felszabadulás előtti, szű- kebb körű „autósnemzedék” — benne az „úrvezetők” morális problémáival most már vajmi kevés dolgunk akad, azért erről itt nem is kívánunk szólni, viszont a gépkocsik és gépkocsivezetők számának ilyen gyorsütemű emelkedése, e gyarapodással járó, egyes negatív társadalmi jelenségek indokolják és sürgetik is, hogy a közvélemény figyelmét néhány, az autóval összefüggő „friss” erkölcsi-morális kérdésekre ráirányítsuk. Kié az állami autó? Buta kérdés — mondhatná valaki. Az államé, nemde? — Igen. Elemi logika szerint is, az állami kocsik társadalmi tulajdonban vannak. Az állami autó — teher- és személy- kocsik egyaránt, mindannyiunk közös vagyona, melyet az állam alkalmazottainak — a gépkocsival kenyeret kereső gépkocsivezetőknek, szerelőknek — kifogástalanul karban kellene tartaniok. Miért futnak mégis elhanyagolt külsejű- belsejű autóbuszok, teherautók, erőgépek, — néha személykocsik is? Egyes állami kocsiknak „nincs gazdájuk”? Érdemes lenne néhány állami kocsi állapotával kapcsolatban a felelősség kérdésével is foglalkoznunk. Más vonatkozásban még súlyosabb morális kérdések vetődnek fel, ha egyes állami kocsik rendellenes használatát vesszük szemügyre. Ügy gondoljuk, mindenki természetesnek találja, hogy a közösség tulajdonát képező csakis rendeltetésszerűen szabad volna közlekedniük. Ez legtöbb kocsinál, természetesen így is van. Törvényeink büntetik a visszaélést. De miért fordulhatnak elő olyan esetek, hogy egyes teherkocsi vezetők például visszaélnek azzal, hogy jogosítványt és volánt — no meg ezzel természetesen kenyeret — kaptak a kezükbe? Miért és hogyan fordulhat elő, hogy állami teherautóval, dömperrel olykor „saját zsebre” is fuvaroznak? Miért élnek vissza egyes „gépkocsival rendelkező egyének” hivatali jogkörükkel is? Mire jó a külön „szívesség” kérése, mikor állami teherautóparkunk törvényes és szabályos úton ki tudja elégíteni a lakosság igényeit? Túl azon, hogy az ellenőrzést minden szinten meg kellene szigorítani és súlyosabban büntetni a közösséget megkárosító, jogosítványukkal, beosztásukkal visszaélő egyéneket, — a közvélemény erkölcsi formáló ereje is nagyobb figyelmet kell, hogy fordítson egyes teherkocsi vezetők visz- ezaéléseire. Az állami tulajdonban lévő - személykocsik jogtalan és olykor becstelen használatának krónikája is igen elszomorító. Állami személykocsik ma még számos esetben futnak úgy, hogy az legkevésbé állami érdek. Vagy legalább is az a rövid ideig tartó hivatalos munka, amiért egyes, kisebb- nagyobb hivatalnokok „kiszállnak” — csak ürügy a néha sokkal inkább előtérben álló „maszek” út palástolására, fedezésére. Néha még az is előfordul, hogy fél, vagy egész napos majdnem semmittevésért, magánügyek lebonyolításáért útiszámlát nyújtanak be az illetékes gazdasági szerveknek. Ismerünk olyanokat, akik — visszaélve beosztásukkal — kiszállás ürügyén rendszeresen szeretőiket látogatták meg állami személykocsival. (Mellesleg: nős emberek férjezett fiatalasszonyokat. Azóta egyik házasélet teljesen felborult.) Olyan gépkocsivezetőt is ismerünk, aki szolgálati helyéről óiszaka kilopta kocsiját, barátjával együtt felszedték a hiszékeny asszonyokat és irány a Bükk... Gyakran „utaznak” illetéktelen személyeit, rendszerint fiatal nők AC. AB. sőt BA és RA rendszámú állami tulajdonban lévő személykocsikon is ... Joggal vetődik fel az a kérdés is. hogy például szombatról vasárnapra virradó éjjel, hajnalban, vagy munkaszüneti napokon mit keresnek — többnyire ugyancsak nőutasokkal — egy-egy, vagy kettőkettő arányban a férfiutasokkal — egyes, hasonló rendszámú kocsik a közúti forgalomban, például Tapolta, vagy Lillafüred irányában? Ügy gondoljuk. szükségtelen a konkrét példák sokszor súlyos eseteit sorolni, amelyek nemcsak sértik a mi szocialista életünk erkölcsi normáit, de egyenesen felháborítók és tűrhetetlenek. Szigorúbb ellenőrzéssel a jogi törvények alkalmasak a visszaélések megtorlására, a közösség íratlan erkölcsi törvényei pedig fejlődő szocialista életünk. — benne az egyének jól felfogott érdekeinek megfelelően is — jobb belátásra kell. hogy kényszerítsék a magukról elfeledkező, vagy erkölcsileg gátlástalan egyéneket. „Maszek" kocsi — ( „maszek" erkölcs? < A személyi tulajdonban lévő' kocsikkal, vezetőkkel kapcso-l latban is sok kérdés, probléma < vetődik fel. Néhány ilyen kér-, dés: miből vette? mire használja? hogyan él, mint autós?' stb. ( Nem kétséges, azok, akiknekj takarékos esztendők után,: örökség, lottó, vagy egyéb szerencséjük folytán vált valóra’ álmuk és ma boldog autótulaj-í donosok, — tisztességes úton | jutottak hozzá. Ismerünk sok-: sok ilyen embert, családot; jól, kereső bányászok, gyári szak-’ munkások is, orvosok, mérnö-í kök, sőt az egykori „nemzet ^ napszámosai”, a pedagógusok: közül is sorolhatnánk a példá-1 kát. — Egyeseknél viszont, úgy ’ gondoljuk, — valóban nem ár-j tana „megnézni”, hogy a sze-j mélyi tulajdonban lévő kocsi! valójában nem a közösség tu-: lajdona-e? __ A „maszek” kocsi használata! látszólag magánügy. Mindenki ^ arra használja, amire akarja,! oda megy vele, ahová akar. De: csak addig, amíg az „autócs-i kázás” nem sérti a szocialista! együttélés szabályait, társa dal-! műnk erkölcsi normáit, amígj tulajdonosaik tisztességes cé-i lókra használják. Ismerünk! olyan személykocsi tulajdono-1 sokat, akik munka utón, de! különösen vasárnapok alkal-^ mával — családjukkal, legkö-i zelebbi barátjukkal együtt —! nagyon boldogok. Kirándul-! nalc, túrára járnak, és örülnek I a kocsinak, az életnek. Egyik! ismerősöm és jóbarátom pél-i dául az LKM-ben dolgozik, a! Eelesége pedig Budapesten. Na-1 gyón elfoglalt ember. Ha mun-! ka után mégis van ideje, ko-á csijába ül, és kiruccan Lillafü-J redre vagy Tapolcára. Csóna-j kázik, vagy éppen sétál egyet,! „szellőzteti fejét”, és haza-! megy. Budapestre is a kocsival! jár, jól ki tudja használni, J Ezenkívül gyakran látom őti villamoson, vagy éppen gyalog! is, az élet „sűrűjében” él, azj az ember ő ma is, aki kocsi! nélkül volt. — Ki botránkozikj meg benne? — Bizonyára sen-1 A munka szépsége Bővítik a Borsodi Vegyikombinátot A Borsodi Vegyikombinát 200 százalékos bővítését mintegy 700 millió forintos költséggel 1959-ben kezdték meg. A nagyarányú munkák elvégzését úgy szervezték meg, hogy az üzemben egy percig se szüneteljen a termelés. A bővítés során új üzemrészeket építenek, s korszerű berendezéseket szerelnek fel. A gazdaságosabb termelés szolgálatában pedig olcsóbb alapanyagot, a Román Népköztársaságból érkező földgázt hasznosítják majd. A bővítési és korszerűsítési munkákat a megállapított határidő szerint végzik. így — többek köpött — befejezéshez közeledik a Miskolcot és Kazincbarcikát összekötő több mint 24 kilométer hosszú földgózvezető csőhálózat építése. A Vegyikombinátban jó ütemben épül a földgázbontó állomás, amelyben szovjet és magyar gyártmányú berendezésekkel naponta, majd 220 ezer köbméter metángázt dolgoznak fel. A Vegyikombinát üzemeiben már számos új berendezés kezdte meg munkáját. A szintézis üzemben például az idén 2 szénmonoxid konverziós berendezés lépett be a termelésbe, így a CO oxidációs műhelyrészben kettő helyett ma már négy ilyen berendezés dolgozik. Üj gépek üzembehelyezésével egy- harmadával bővítették az oxigén gyárat. így az üzemi fel- használáson kívül már a kereskedelemnek is jut ebből az anyagból. A savüzemben új abszorpciós berendezést helyeztek el, az elégető elempár és a turbina szerelését pedig jövőre fejezik be. A termelőüzemek 200 százalékos bővítését előreláthatólag a jövő év harmadik negyedében fejezik be. A bővített üzemben naponta mintegy 700 tonna műtrágyát készítenek. S ami még lényegesebb, a korszerű üzemben 1 tonna műtrágya előállítási költsége csaknem 28 százalékkal lesz olcsóbb, mint jelenleg. Klajcsák Mihály köszörűje nyom án sziporkázó fényesó támad. Szovjet hőerőművek A Szovjetunióban jelenleg több mint 30 nagy hőerőművet építenek és hatvanat rekonstruálnak. A szovjet energetikusok 1200—2 400 000 kilowatt teljesítőképességű villanytclepeket hoznak létre, amelyekbe 150— 200—300 000 kilowatt kapacitású turbinákat állítanak be. A közeljövőben 500 000 kllo- wattos turbinák alkalmazására is sor kerül. Az eddiginél nagyobb teljesítőképességű turbinák tervezésekor a konstruktőrök tökéletesítik a berendezést. Éva választása Már csak néhány „durechus’' kell Pásztor Éva úgy válogat a betűk és térzők között, olyan Spcnik István korrektor segít az első éves nyomdásztanulónak. Borsodi Nyomda igazgatójától hallottam, akkor azt hiszem, fölösleges a kommentár. Tercia, ciceró, garmond ... Hibátlanok a nevek, a szöveg és itt van a sürgönyeim is. biztos kézzel emeli ki a megfelelőket, mintha már évek óta csinálná ezt a munkát. Esküvői meghívók szövegét állítja össze. Érdele]ődöm: nem unalmas a munkája? Élénken megrázza a fejét; — Nagyon tetszik... Olyan, mint egy kirakós játék... Csak persze több figyelem kell hozzá. Aztán másra tereh a szót. Arról beszél milyen jó, hogy ha megakad a munkában, többen is hozzálépnek segíteni. Sotkó Jóska bácsi például, aki 27 éve szakmunkás — hű, ha már Éva is úgy ismerné „betűországot”! — vagy a korrektorok; Spenik István, Sdmkó Gyula — Milyen sokszor oda- állnak mind a három első éves tanuló mellé. — Ezt a durschust ide rakd. Ne legyen hézag a szavak között... És Pásztor Éva még sok mindenről beszél. S két szót egyre többször hallok tőle: „Milyen jó”. — Ezt mondja, amikor megemlíti, hogy érdekes összejövetelek vannak itt a KISZ-ben; hogy ő hat órától déli kettőig dolgozik, és így bőven van ideje olvasni, moziba járni, kirándulni; hogy az Olcsó Könyvtár sorozataira eddig mindig gyűjtögetnie kellett a pénzt, de most a fizetéséből nyomban vásárolhat. . — És az egyetem?... A magyar-történelem szak? Mát nem gondolsz rá?... Szó szerint jegyzem válaszát: — Szeretném ezt a szakma: szépen megtanulni. Kevés fiatal jelentkezik ide, pedig a nyomdászokra nagy szűksór* van. És ha évek múlva még kedvem lesz tovább tanulni? Minden átmenet nélkül elmond egy történetet: Deák Mária hat évig dolgozott ebben a nyomdában. Itt volt tanuló, majd segéd _ s kö zben a dolgozók esti iskoláján leérettségizett. Az idén búcsúztak el tőle munkatársai: a Debreceni Orvostudományi Egyetem hallgatója lett... — Nos, hát van akadályaid Kuttkay Anna Amiéé® morál ki sem. De olyan CA, CB, CE rendszámú kocsitulajdonosokat is ismerünk, alak abban élik ki a maguk gátlástalan rigolyáit, hogy hiszékeny lányokat, fiatal asszonyokat csábítanak „kocsikázni”... Egyik miskolci ismerősömet például, egy alkalommal így találtam Miskolctól 30—40 kilométerre „édes-kettesben". Nős ember, de a hölgy nem a felesége volt. Azt is ismerem ... Ismerünk olyan kocsitulajdonost, — ugyancsak nős ember, CA rendszámú kocsija van —, aki éjszakánként fiatal asszonyok ablaka alatt „túráztatja” kocsiját... Olyan fiatalembert is ismerünk, aki eleve azért gyűjt kocsira, hogy „gördülékenyebben” bonyolíthassa maid le változatos „szerelmi” életét... Lehetne szólni a kocsik karbantartásának erkölcsi vonatkozású problémáiról, arról, hogy egyes esetekben maszek kocsiba például állami alkatrész kerül... De arról is. hogy egyeseknek, miután kocsitulajdonosok lettek, egészen furcsa életfilozófiájuk alakul ki. „Ma- gasabbrendű” embereknek ’ képzelik magukat, nagyobb ■ vonalúak és elfoglaltabbak J (természetesen önmagukkal és . a kocsival), — a közösség pro- ' blémáival viszont, és olykor , saját munkájukkal is keveseb- • bet törődnek, önmaguk ezt , „észre sem veszik” ... Környe- ■ zetüknek kell tehát nagyobb \ figyelmet fordítani rájuk, hogy észrevegyék azt a morális zsákutcát. amelybe anyagi iólétük növekedése is eljuttathat egyes ■ embereket. Nem törekszünk itt a teljességre, ami az autóval kapcsolatos morális problémákat illeti. A megemlített példák sem teljesek, csupán érzékeltetni akarják, hogy fejlődő életünknek merőben új jelenségeivel van dolgunk, amelyekkel ideiében szembe kell néznünk. Szocialista rendszerünk erkölcsi normái, az Íratlan szabályok egész sora, s a közvélemény éber, vigyázó tekintete alkalmas arra, hogy az autóval együtt közénk költöző erkölcsi-morális vadhajtásokat idejében lenyesegesse. Csépányi Lajos ► ► Pásztor Éva elsős tanulója ^volt a miskolci Zrínyi Ilona : Leánygimnáziumnak, amikor [először lépett be a Borsodi [Nyomda kapuján. Néhány tárcsával jött. A fölösleges papíro- fkat szállították el. Hulladékgyűjtő versenyt indítottak az I iskola KISZ-csoportjai ... A következő évben üzemlátogatásra érkeztek ide a lá- Cnyok. Pásztor Éva is közöttük tvolt. Végigjárta a szedőtermeiket, megnézte a hatalmas gémeket, a könyvkötők munkáját, talán még a kéziszedők betűkkel teli szekrénykéibe is t bepillantott. > — Érdekes hely ez a nyom- ida. Jó lehet itt dolgozni... Aztán tanult tovább az iskolában. 1 — Mi szeretnél lenni, Éva? 1 — Magyar-történelem sza- ikos tanárnő — más választ nem is tudott elképzelni ilyen kérdésre. De az érettségi „csak” négyesre sikerült... 1 — Sokkal tehetségesebbek vannak .nálam. — Egy kicsit megcsappant a kislány ’ önbizalma és — nem jelentkezett az egyetemre, ügy gondolta: jobb lesz még várni azzal a felvételi kérelemmel. Az idő majd eldönti, milyen erős a nevelői pálya iránti szeretete... Egyelőre azonban olvasni fog sokat, tanulgatni és közben majd megismerkedik valamelyik érdekes szakmával. De melyikkel? Az újságban sok hirdetést talált. Tanulókat kerestek. Újság... Betűk ... Mi lenne. ha nem volnának? Betűk, szigorú . rendbe rakott értelmes sorok. Ugye ezek is nevelők lényegében? S akik rendre állítják ezeket a sorokat, olvashatóvá teszik a gondolatokat, ugye azok fontos munkát végeznek? És érdekeset is?... Pásztor Éva határozott. * Szeretnék egy ügyes nyomdásztanulóval megismerkedni... — Keresse meg Pásztor Évát. Első éves. A szedőterem- ben dolgozik. — S ha elárulom, hogy ezt az ajánlatot Kárpáti György elvtárstól, a
