Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

6 BSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, »«1. nlctőber HL ŐSZI SETA Reggelenként már ködbeburkolózott hegyekre világit a bágyadt napsugár. A Iíámori-tó vize fölött megül az őszi pára. A levelek színét egyre sötétíti egy láthatatlan kéz: sárgából narancsba, pirosból rozsdabarnába megy át a lombok színe. A vastag, rőt avarszőnyegből fázósan nyú­lik ki a fák csupasz törzse, tetején a megkopott koronával. Elindultunk az ősz nyomában, Lillafüreden és a hegyek között. Előttünk simán kanyargóit az út, vártak a tarkán pompázó hegyoldalak, a pirosló som és a vörösgyűrű, a csacsogó széncinkék és a vörösbegyek. Besétáltunk ebbe a színes birodalomba, amelyben emberre, madárra, fákra és tavakra egyformán ragyog az ősz halk, sugaras fénye. A sétányok \ varázslója í — Kérem, én szállító ember (voltam a durvahengerdében. ! Negyven évet, meg négy hó- ; napot dolgoztam ott... És (amikor 57-ben nyugdíjaztak... ! szóval nehéz volt megszokni a ..semmittevést”. Ezért találtam ezt ki... — és Nics Imre bá­csi néhányszor végighúz cirok- .prőjével a sétány homokján. Hatalmas a seprő. Egészen ki­csinek tűnik mellette az idős, zömök ember. Törpe. Mesebe­li varázsló — valami ilyesmi jut eszembe róla. És (alán nem is csodálkoznék, ha meg­szólalna: „Hipp-hopp... én mindent széppé varázsolok, itt minden az enyém ...” És azt mondja: — Most egy pár nyugdíjas­sal együtt ón i& itt szépítge- tem a sétányokat. Miénk a füg­gőkért a Palota mellett, a tó­parti sétány, az utak a Puska­poroson, meg a szerpentinek az országút felé. A Szánva két partján most fákat ültetünk. Szép fasor lesz. Csupa ezüst- juhar ... Mégiscsak varázsló. Hiszen a keze nyomán sokminden szeb­Ha a Palota teraszáról lepillantunk a tóra. — bé változik. Erdőtűz..; Rex, az őr Miskolcon megalakult a Magyar Földtani lársolat északmagyarországi csoportja Budapest után az ország harmadik vidéki szervezete­ként Miskolcon megalakult a Magyar Földtani Társulat északmagyarországi csoportja: a szén- és vasérc-, valamint a vegyesásvány-bányászatban, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem különböző tanszé­kein, továbbá a mélyfúróipar­ban dolgozó geológusok össze­fogására, akik eddig egymás­tól függetlenül végezték tudo­mányos tevékenységüket. Az alakuló közgyűlésen a csaknem száz geológuson kí­vül megielent többek között dr. Benkő Ferenc, az Országos Földtani Főigazgatóság veze­tőié, Fazekas László, a Mis­kolc városi Tanács elnökhelyet­tese. Gyulai Zoltán egyetemi tanár, a Miskolci Nehézipari Műszaki F/gyetem bányászati karának jelenlegi dékánja. Kertai György, a Magyar Földtani Társulat országos el­nöke megnyitójában mutatott rá. hogy az egyesület feladata lesz az ország egyik geológiai­ját? legielertősebb vidékén, az Alföld és a hegyvidék talál­kozása folvtán rendkívül vál­tozatos földtani viszonyok kö­zött dolgozó geológusok tudo­mányos munkáiénak össze­fogása. s a gyakorlatban adódó kérdések vizsgálata. Megnyitó szavai után Poj- ják Tibor, a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem tan­székvezető docense, a szervező- bizottság elnöke jelentette be a Földtani Társulat északma- gyarországi csoportjának 88 taggal való megalakulását, majd megválasztották a cso­port vezetőségét. Elnök lett Monos János, a Borsodi Szén- bányászati Tröszt igazgatója. Zavartalanul dolgozik a Szerencsi Cukorgyár Gönczi Ferenc elvtárstól, a Szerencsi Cukorgyár tervosztá­lyának vezetőjétől tudjuk meg, hogy a Szerencsi Cukorgyár munkája a kampánykezdés óta egyenletes. Szeptember 4-én kezdődött el a cukorrépa fel­dolgozása, s azóta az eltelt na­pok során rendszeresen napi hogy az egyenletes munkában nagy része van a nyáron fel­szerelt két új mosógépnek, a 9 darab új centrifugának, me­lyek Kelet-Németországból ér­keztek. Borsod megye keleti részé­ből, Szabolcs-Szatmár és Haj­dú megye egy .részéből érkezik Egymás után érkeznek a Szerencsi Cukorgyárba a répával megra­kott vontatók. Képünkön a megyaszói Ilúzakalásx Tsz kirakja szállítmányát. Gépkocsi száguld a kanyar­gó hegyi úton. Utasai egy­kedvűen hajítják ki ablakán a parázsló cigarettacsonkokat. * . Zz... zz... A hűvös őszi szél belekavar a levéirétegbe Zizeg az avar. S a szárazon csörgő levelek között íelpa- ráaslik valami. Mintha egy kis piros lámpa gyulladna ki a Garadna-völgyi út mentén. Es­teledik. Aztán ahogy egyre feketébb lesz az ég, egyre ti­tokzatosabban zúgnak az év­százados bükkfák a hegyolda­lon — egyre erősebben világít az a lets piros fény az erdők áljában. Már nem is piros — élénksárgán lobog az éjszaká­ban. És nem is lámpa — va­lami szüntelenül áradó lángfo- lyam. Riccs ... reccs ... rop­pannak a száraz ágacskák. — Tűz van! Emberek, tűz van!... A hazatérő favágók elfelej­tik az egész napi fáradtságot. — Vödröket!... Gyorsan ... Hívjátok a többieket a faluból. A tűz nem érheti el az erdőt... Simon Kálmán, az erdész „láncba” állítja az embereket. Szinte szaladnak a vödrök a kezek között. Loccs... csurr... Rád ömlött a viz? Majd meg­szárad. Még szerencse, hogy itt közel van a patak ... De három hete — fenn a csúcson, Heteméren — négy napig hordták Szentlélekről a tűzre a vizet... Egy elejtett gyufa­szál, néhány papírdarab — milliós károk ... * Gépkocsi száguld a kanyar­gó hegyi úton. Utasai egyked­vűen hajítják ki ablakán a parázsló cigarettacsonkokat... S egy kis falu minden lakója munkában tölti az éjszakát. Mentenek... Rex dolga a pisztrángok őrzése. Furcsa kapcsolat van kö­zöttük: barátság is, mert Rex készséggel ugrik be a pisztrán­gok közé az elhajított fadarab után, s a nálánál jóval idősebb halak figyelem,mel bámulják a fiatal farkaskutya fürgeségét. De másmilyen kapcsolat is van köztük: nemsokára, amikor megkezdődik a pisztrángok mesterséges megtermékenyítése és ahány ezer van, azt mind, egyenként „kézbe kell venni”, ak­kor Rex segít kihalászni őket a tóból. Nagy most a Rex gondja, nemsokára kqgdődik az őszt munka. Gazdáival együtt már előre fázik: kilenc fokos víz­ben kell majd kergetni azokat a bolond pisziró.ngokat, mert úgy rugdosnak, menekülnének ám, hogy Rex alaposan bele­izzad. mire kifogják valamennyit. És amikor kijönnek a víz­ből olyanok, mint a jégből-zuzmarából készült szobrok. Rex, az őr — most játszik. Még néhány hét, és kezdődik a nagy hajrá. Addig is csi­nál munkát az ősz, a lehullott lombok eldugaszolják a lefo­lyókat, állandóan tisztítani, kotorni kell, hogy meglegyen a pisztrángoknak a vízáramlás. Aztán meg a felső tavakból jó­kora vizesedényekben le kell hordani 11 ezer pisztrángot, mert télen csak az alsókban tanyázhatnak. Noshát, amíg nem kerül sor az őszi nagy munkára, Rex vírgonckodik és fiatalos hévvel ugrik a vízbedobott fadarab után. Csak nem törődik a gondokkal, amíg nem muszáj?. — i * Ősz és pusztulás. .. Már fűtenek... Már fűtenek a Palota Szál­lóban. De azért naponta ki­rándulnak az üdülők. A han­gulat cseppet sem „őszies”. Az ősz itt máson mérhető le. Mégpedig: az étrendben meg­jelentek a mirelit-áruk. A tél­ne 4000 mázsa kokszot tárol­tak az üdülő raktáraiban. És ... Hol üdülnek azok, akik egész nyáron mások üdülését tették kényelmessé? Egy felszolgáló a feleségével („a változatosság kedvéért’’ — nevettek a szálló^ beliek) Galyatetőn, három pim- cérkíslány az NDK-ban, a kul- túrfelelős Moszkvában, egy fű­tő a feleségével Budapesten, a főportás pedig Hajdúszobosz- fón tölti ezeket a napokat összeszorult torokkal lép­tünk a százéves, óriási fenyők aiá, amelyek türelmesen és allhatatosan őrzik Herman Ottó dtilcdező lakóházát. A két hosszú gerendával meg­támasztott faion még ott po­rosodik egy régi koszorú: a magyar ornitológia atyames­terének áldoztak itt a tisztelő utódok. De valamiféle tiszte­let kifejezése az a két geren­da is, amellyel a III. kerületi tanács megtámasztotta a kü­lönben már talán nem is álló falakat... Nem rá tartozik, nincsen pénze, de mégis meg­tette, s elkészíttetett egy táb­lát: „Az épület életveszélyes, benne tartózkodni tilos!” Mi­re a hosszú-hosszú vitának, huzavonának és felelősségát­hárításnak vége lesz, talán már azt a táblát is körülfonja a vadszőlő. ügyvezető társelnök pedig Poj- ják Tibor és Kovács László tanszékvezető egyetemi docen­sek. A csoport munkásságát 8 tagú vezetőség irányítja. A munkaprogram szerint különböző borsodi vonatkozású bányászati és földtani, kérdé­seket dolgoznak fel, valamint megszervezik á' geológusok to- vábbképzését, s 230 vagon répát dolgozott M az üzem; Voltak olyan idősza­kok, amikor ezt a mennyiséget jelentősen túl is szárnyalták.- Az egyenletes, üzembiztos termelésnek az eredménye az, hogy naponta átlagosan 38 va­gon cukor kerül a raktárakba: Gönczi elvtárs elmondta még; f sak egy rövid sétát tettünk az Őszben. Utunkat cinkék • ^ éneke, százados fenyők bólogató figyelme kísérte. Rőt • lombok száraz leveleit, tavak vizének hűvösét, halk, bágyadt napsugarat hoztunk magunkkal erről a sétáról. Meg egy képet. Nagyszerű, nem felejthető képet: em­berek az őszi tájban. Serény, munkás, tüzet oltó, verejté­kező és kacagni tudó emberek, akik az őszben nem az el­múlást látják, hanem új tavasz, új élet pompázó színeit. Hogy becsúsztak kicsit sötétébb színek is a többi köze? Mi sem hagyhattuk ki: csak így teljes a kép. írták: Hallania Erzsébet Ruttkay Anna Fényképezte: Szabados György A gonoszkodó kislányok, tizénöt-tizenhatévesek, akikről azt tartják az elfogult férfi­embereit, hogy nem is lehet­nek csúnyák, mert mi lehetne csúnya egy tizenhatéves kis­lányban? Ha mennek az ut­cán, hegyesen, hónuk alá vá­gott, hasasra tömött, sokát sej­tető aktatáskájukkal, egyen- köpenyben, vagy matrózbluz- ban, az embernek megmele­gedik a szive tája: de szépek! Mondom, azt tartják róluk, hogy nem is lehetnek csúnyák, s amikor teremtődtek, galamb­epével kerültek ki alkotójuk kezéből. Aztán amikor hazajön szülői látogatásra az elsős di­áklány és édesanyja megkérde­zi tőle: hogy érzed magad ab­ban a nagy faluban, a lányka elpvtyergi magát és belefúrja fejét édesanyja ölébe: rosszul, édesanyám. A család felkapja a fejét. Hogy-hoon rosszul? Senki sem kényszerített, hogy tanulásra add a fejed, sóit, inkább pró­báltunk lebeszélni róla. Te persze erre azt hajtogattad, hogy igen, mert sajnálják a tanulásra válót. Hát azt hit- , hogy diadalmenet lesz a tanulásod, s minden különö­sebb fáradozás nélkül bevehe- ted a tudomány várát? Téved­tél, gyermekem, tévedtél! Mi nem sajnáljuk érted a forin­tokat, de beláthatod, hogy nem tanulhatjuk meg helyet­ted a leckét. A lányka még mindig sir do­gál, majd. csendes szipog ássál előadja fájdalmát. Kicsúfolják a leánycimborák. A minap is így sürgette egyik pajtá­sát: gyere mán. Így tanulta otthon, a falujában: mán és nem már. Nosza, felkapták a szót a szobatársak és másnap, iskolába menet köréje röp­pentek: gyere mááánnn! Meg amikor egyest kapott történe­lemből, mert a tanár úr olyas­mit talált kérdezni tőle; amit falusi iskolában nem taníta­nak, egyszerre nekiálltak: ez nem kapa. drágám. Meg ami­kor televíziót mennek nézni, így siettetik: gyere, bocikám, gyere, csudáid mea ezt. az új­kapuit, mert te Uyet még úgy­se láttál. Pedig látott már te­levíziót, náluk is van a kul- túrházban. Az egyesekért megrója a család a lánykát, de ami a mán-t, meg a bocizást illeti, arra nem tudnak orvosságot adni. Édesanya simogatja a gesztenyebarna fürtöket, csi- titgatja szipogó galambfióká­ját a táj, az istenhátamögötti- nek mondott falu nyelvével: — Ha mán így áll a dolog, szedd a cókmókodat, oszt gye­re haza, Jcisjányom. , , — Azt nem lehet, édes­anyám — törli ki a könnyet a szeméből a lányka. — Mit szólna hozzá a falu? Csakugyan. A falu nem vet­te jó néven, hogy itthagytad, mondta is: nézd mán te, mán mindenki urat akar a köjki- bül... Húznának, gúnyolná­nak, ha megfutamodnál a vá­ros gonoszkodó lányai elöl. Mi az, kevésnek bizonyult a süt- nivalód, csak parasztnak vagy jó? Nem tanultál te itt köz­tünk irodalmi nyelvezetet, csak olyat, amilyet a családod beszél. De ne hagyd el magad. Van magadhoz való eszed. Majd megbarátkoznak veled a szobatársaid. A tanár urak ugyanúgy szeretnek téged is, mint a többit, s hogy jobban szeressenek, tanulj jobban, mint a többi. Hogy gonoszkod­nak a pajtásaid? Fütyülj rá­juk, majd megunják, ha lát­ják, hogy fel se veszed. És majd rájössz, hogy nem is olyan rosszak, gonoszkodók azok a városi lányok, majd segíteni is fognak neked tanú- nulásodban. Ok műveltebbek talán, de nem okosabbak. Mi­ért lennének okosabbak? Ne­ked többet kell tanulnod, de maid. behozod ókét, és eljön talán még az az idő is, hogy ide a répa: X száHftáscftnáJ nem tapasztalható semmi fenn­akadás, a termelőszövetkezetek a megbeszélt időpontban kül­dik a répát: Előreláthatólag január 7-én fejeződik be az üzem idénymunkája, 8 addig még sok vagon kristály, mokka és csomagolt picok> készül et a kéti-smerettenü egyenlet ne­ked már a kisujjad bon, nekik még a fejükben sem lesz. Csak rajta, fel a fejjel, hiszen nem vagy te már gyerek. A lányka ennivalóval és jé tanácsokkal megrakodva tér vissza a kollégiumba. Egyes lányok azzal fogadják, hogy drága a tojás, s ez azért van, mert nem akarózik dolgozni apádnak, meg anyádnak. A kislány nagyon szereti a szü­leit, s tudja róluk, hogy min­den idejüket a közösben töl­tik, Vérig sértve támad rá­juk: — Haggyatok a szüleimnek békét, amíg jókedvemben va­gyok! Annyit dolgoznak, majd megszakadnak, de a szárazság mindent elöl. Háromszor ka­pálták meg a kukoricát, de egyszerse fognak róla tömi, a krum.pli olyan, mint a gubics, a cukorrépa is kevesebb lett. Minden kevés lett, de mégis dolgoznak, nem adják fel a re­ményt, jövőre majd jobb lesz a termés. Különben is, miért sértegettek állandóan, mért nem hagytok nekem békét? Mit vétettem én neked, Man­cika, hogy folyton szurkolsz? Mancika nagy, kék szeme tágra nyílik, szinte ijedten, segítségért esedezve hordozza körül tekintetét a lányokon. De azok lehorgasztják fejüket, nem mennek segítségére. Erre aztán a kis falusi lány leül az asztalhoz, a könyökére hajtja a fejét és csendesen elsírja magát: — El alcartok üldözni a vá­rosból, az iskolából?! Hát hogy fogok én a szüleim sze­mébe nézni, mit szólok majd, ha az otthoniak megkérdik, mért mentem haza? Itt aka­rok maradni, tanulni akarok! Segítsetek inkább, ti többet tudtok. ■— Jól van, jól, ne sírj azért — lép hozzá az egyi-k harma­dikos. — Gonoszkodtunk ve­led. leányok! — teszi csípőre a kezét. — Elég volt a rosszalko­dódból. No, ríj* sírj, fel a fai- jel. nem haragszunk, mi rád. (G. M.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents