Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-07 / 237. szám
eszakmagyarorszag Szombati 19C1. október 7. A Miskolci Fotóklub munkájáról Kilencvenhat külföldi klubbal tartanak kapcsolatot — Október 27-én: Országos Fotókiállítás CSAKNEM TÍZ éve már annak, hogy megalakult a Miskolci Fotóklub. A felszabadulás után hazánkban ez a klub az elsők között tömörítette a fotóamatőröket. Az országos kiállítással megelőzték a vidék összes városait. Amikor az ország más városaiban is sor került a fotóklubok szervezésére, akkor ott elsősorban a miskolci sémát vették figyelembe, és az itteni tapasztalatok alapján láttak munkához. Mindezt nem azért mondtuk el, hogy bemutassuk a Miskolci Fotóklubot. Megtették ezt már saját maguk elégszer, és hírnevük jóval túljutott a város határán. Jelenleg 96 külföldi klubbal tartják a kapcsolatot. Leveleznek, képeket Könyvespolc Kehien a sok közül Pagonyi Antal regénye a Kossuth Könyvkiadó kiadósában Sokan írtak már az első világháború utáni Oroszországról, a még csak kezdeti lépéseit tevő szovjet államról, a forradalmi időket élő orosz emberek és a háború folytán odaszakadt egyéb nemzetiségűek életéről. Sokan, sokféleképpen, de mégis keveset. Pogonyi Antal regénye most új oldaláról közeliti meg ennek a korszaknak hű ábrázolását. Két magyar hadifogoly — egyikük parasztfiú, a másik városi, ipari munkás — életén keresztül mutatja be az öntudatos magyar hadi- fwlyok életét, sorsát. A regény olvasása közben úgy érezzük, a két főszereplő hadifogoly közül az egyik feltétlenül maga a szerző. Hiszen ismerjük jól Pogonyi Antalt, tudjuk, maga is részese volt a regényben ábrázolt eseményeknek, személyes élményeinek egyik-másikát is felismerni véljük a regény egyik-másik epizódjában, vagy hosszabb rész-történetében. Ezek a személyes élmények és azoknak közvetlen visszaadása biztosítják a mű hitelességét és kölcsönöznek a regénynek bizonyosfokú napló-jelleget. Jóllehet a regény fő vonala, a magyar hadifoglyok forradalmi szervezkedése a hadifogolytáborokban és hősi harcaik a Vörös Hadseregben, valamint a nemzetközi brigádokban, már tudományos és más írásokból, élménybeszámolókból ismert, Pogonyi regénye mégis újat ad. Ennyire emberközelségbe hozva még nem láttuk a hadifogoly magyar katonákat, ennyire mélyen még nem tekintettünk bele a fogolytáborok életébe, regényben ennyire még nem láttuk a reakció mesterkedéseit. Az apró részletesség mellett kellő súlyt kapnak a nagy összefüggések és a két katona sorsfordulata mögött mindvégig élesen kirajzolódik a történelmi háttér. A regény igaz történetet ölel fel, hűen ragaszkodik a történelmi tényékhez, a szerző mégis megtalálta a regényesség hangját. Bajtársiasság, tgaz barátság és igaz szerelem szálai szövik át a rendkívül fordulatos, szerkesztésében is igen szerencsés regényt. Már az első oldalakon drámai feszültséget érzünk és ezt sikerült a szerzőnek mindvégig egyenletesen biztosítania. Izgalommal olvassuk végig a könyvet, a két hős sorsa magával ragad, izgat a fordulatos, érdekes cselekmény és miközben aggódó figyelemmel kísérjük hőseink sorsát, a drámai történet mellett a proletár internacionalizmus eszméje gyakorlati megvalósulásának legszebb példáit is megtanulhatjuk, megismerhetjük. A témaválasztáson és a mindvégig lebilincselő, közvetlen nyelvezeten kívül talán legfőbb érdeme a műnek, várható sikerének egyik alapvető biztosítéka, hogy a szerző nem akarja hőseit emberfölötti hősökké emelni. Nem ruházza fel őket különleges tulajdonságokkal. Csak ketten a sok közül, kelten a sok ezernyi magyar hadifogoly közül, akik hazájuktól távol harcoltak, hullatták vérüket az orosz forradalomért, Lenin igazságának győzelméért, magyar hazájuk, a magyar dolgozó nép sorsának jobbra fordításáért. Nem iskolázott hősök, nem képzett marxisták ezek a hadifoglyok, hanem egyszerű emberek, akik a maguk proletárszive diktálta parancsra harcohiak. Bevezetőben azt írtuk, sokan írtak erről a korszakról, de mégis keveset. Igen, tudni kell erről, ismerni kell ezt a korszakot mind jobban — ilyen fordulatos regényekből is. Ezért üdvözöljük örömmel Pogonyi Antal nagyszerű művét. Benedek Miklós A legközelebbi feladatunk pedig az október 27-én sorra- kerülő Országos Fotókiállítás megrendezése és a következő év jubileumi kiállításának szervezése. — Hányán vesznek részt az országos kiállításon? — Pontosan ezt még nem tudjuk megmondani, de előreláthatólag körülbelül 200 képet helyezünk el a városi tanács dísztermében. A zsűri mintegy 1000 képből válogatja ki a legmegfelelőbbeket. A kiállításra meghívjuk azokat a külföldieket is, akikkel szoros kapcsolatot tartunk. A MINTEGY 60 tagot számláló Miskolci Fotóklub magába tömöríti a város legjobb amatőrfényképészeit. Sokat segítenek az üzemek, vállalatok fotóköreinek. Az eddigi szép eredményekhez sok köze van a városi tanácsnak is, ahonnan a klub messzemenő támogatást kap. Minden remény megvan ahhoz, hogy a jövőben 10 éves jubileumát ünneplő fotóklub az elkövetkező időkben is az eddigiekhez hasonló sikerrel szerepel. (Pt) cserélnek és ilymódon kölcsönösen tanulnak egymástól Időnként egy-egy túra alkalmával személyesen is találkoznak külföldi barátaikkal, Ilyen túrát minden évben szerveznek. 1959-ben például az NDK-ban jártak, a múlt évben a lengyeleket keresték fel, ez évben pedig újra Lengyelországba látogattak. Amikor arra alkalom nyílik, természetesen a külföldi klubok kisebb-nagyobb csoportja is felkeresi a miskolciakat. — Ennek a kapcsolatnak mi nagyon örülünk — mondja Tárcái Béla, a klub ügyvezető titkára. — Ügy érezzük, hogy ilymódon is sok barátot szereztünk magunknak és Magyarországnak is. — Melyek a legfontosabb és legközelebbi feladatok? — A mi legfontosabb feladatunk, hogy kiállításainkkal neveljük a közönség ízlését. Ehhez elengedhetetlen, hogy elsősorban mi magunk álljunk a megfelelő fokon. Éppen ezért rendszeresen veszünk részt továbbképző tanfolyamokon, ahol általános esztétikai kérdésekről tanulunk, Külső szerv 71 A népi ellenőrzési bizottságok létrehozásáról szóló törvény kimondja, hogy az a személy, aki a népi ellenőröket munkájukban gátolja, téves adatszolgáltatással félrevezeti, vagy az adatszolgáltatást megtagadja, egy évig terjedhető börtönbüntetéssel sújtható. Megyénk üzemeiben, vállalatainknál, intézményeinknél mindenütt szívesen fogadják a népi ellenőröket, akik vizsgálataik során nem egy rejtett hibára hívták már fel a figyelmet, s arra eddig még nem volt példa, hogy valaki az adatszolgáltatást meg tagadta volna. Az MSZMP Központi Bizottsága határozata alapján, a munkásosztály helyzetének javítása érdekében a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság munkaprogramja szerint széleskörű vizsgálatot folytatott az üzemek munkásszállásain ahol többek között az ellátást az elhelyezést, a különböző beruházásokat stb. vizsgálták. Az ózdi járási Népi Ellenőrző si Bizottság két ellenőre: Horváth István és Barta Cs. István, az Ózdi Kohászati Üzemek ke zclésében lévő, de az ÉM. Borsod megyei Mélyépítő Vállalat által bérelt munkásszállás helyzetének megvizsgálására W V Évadnyitó az Értelmiségi Klubban A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei elnöksége ma este hét Nagysikerű őszi vásárok Borsodban Megyénk dolgozó parasztsága több évtizedes hagyomány szerint októberben szokta beszerezni a téli szükségleteit. A megye termelőszövetkezeteinek több mint hetven százaléka a terménybetakarítás után a tagságnak munkaegység-előleget fizetett, s így igen népesek, látogatottak a MESZÜV által rendezett őszi vásárok és az országos vásárok is. A MÉSZÖV 18 nagyobb helyen, mint többek között Mezőkövesden, Szendrőn, Göncön rendez őszi vásárt. A háromnapos mezőkövesdi őszi vásár csütörtökön ért véget, s az országos viszonylatban is egyedülálló földművesszövet- kezetí áruházban csaknem ötmillió forint értékű ruházati, háztartási és kultúrcikket vásároltak a dél-bükki és a ma- tyóföldl községek dolgozó parasztjai. A vásárlások „slágere” a televízió volt. Több mint 20 készülék talált gazdára. Nagyszabású országos vásár zajlott le szerdán Sárospatakon, ahol több kilométernyi hosszan állította fel sátrait az állami kereskedelem, a helyiipar és a ktsz-ek. Hegyaljáin a közeledő szüretre való tekintettel igen sokan keresték a hordókat és a szüreteléshez szükséges különböző felszereléseket. Hegyalja községein kívül a hegyközi községek dolgozói is megjelentek a vásáron, amelyen csaknem tízezren vettek részt. órakor tartja 1961—62. évi ismeretterjesztő évadnyitó ünnepélyét a társulat Értelmiségi Klubjában (Miskolc, Széchenyi u. 16.). Az évadnyitó keretében dr. Balogh Sándor Icandidá- tus, az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztályának egyetemi alosztályvezetője „Az értelmiség soronlévő feladatai” címmel tart előadást. A TIT Országos Elnöksége nevében felszólal dr. Nagy László kandidátus, a TIT főtitkára. A megnyitást műsoros est követi. kapott megbízatást. Itt törtéi az a példa nélkül álló eset amely tanulságul kell, hog! szolgáljon mindazoknak, akii a NEB munkáját nem becsül' ve. az adatszolnál tatás meg tagadásával, egyéni viselkedő síikkel akadályozzák gazdasági életünk őreit megbízatásul elvégzésében. A népi eile*' őrök megvizsgálták a mun kasszáitól, voltak a lakótele*1 gondnokságon, összegyűjtöttél az adatokat, s már a jcgyzfr könyv megírásához fogtálaimkor Ráczkevy Sándor fé' építésvezető benyitott az irfl' dába. Az természetes, hog! Ráczkevy Sándor megkérdezte: ml járatban vannak a népi ellenőrök és mi célból készül a jegyzőkönyv. A két népi ellenőr felmutatta igazolványát és megbízólevelét. d< hogy a főépítésvezető mindehhez még a vállalatvezetéséi engedélyét kérte, miszerint * vizsgálat csak akkor folytatható, ha ehhez az éppen vizsgálat alatt lévő ÉM. Borsod megyei Mélyépítő Vállalat vezetősége is hozzájárul, enyhén szólva tájékozatlanságra vall; Az ügy folytatása: a két népi ellenőr megkísérelte jobb belátásra bírni Ráczkevy Sándort, s elmondták, hogy miután megbízólevéllel rendelkeznek, nincs szükség külön vállalati hozzájárulásra. A fő- építésvezető továbbra is azo* az állásponton maradt, hogf vállalati engedély nélkül külső (1) szervnek semmilyen adatot nem szolgáltat ki és utasította a jegyzőkönyvet gépelő vállalati alkalmazottat) hogy vegye ki a papírokat » gépből. A vizsgálat tehát félbeszakadt. törvénysértés történt. Ráczkevy Sándornak) beosztásánál fogva, illett volna ismernie a népi ellenőrzési munka fontosságát, s Ismernie, hogy a NEB neW .külső” szerv, hanem a Magyar Népköztársaság kormányának ellenőrzési hatósága. Az esetről jegyzőkönyv is készült és a felelősségrevonáS sem maradt el. O. M. Éves terviilr, felajánlásuk teljesítésén munkálkodnak, az új gazdasági évre készülnek a Bnrsodnádasdi Lemezgyár dolgozói 1961 NEGYEDIK negyedévébe értünk. Megsokasodtak a gondok. Nemcsak eredményesen kell befejezni az évet, hanem fel kell készülni 1962- re is. Számvetést kell végezni az eddig elvégzett munkáról, pótolni kell az esetleges lemaradást, számításokat kell végezni, milyen erők állnak rendelkezésre, mit kell tenni, hogy a második ötéves terv második éve 1961-nél is eredményesebb legyen. Ilyen gondokkal törődnek — mint sok más üzemben, vállalatnál — a Borsodnádasdi Lemezgyárban is. Gyárfás János elvtárs, a gyár igazgatója ezt mondja: — Jóleső érzéssel tekintünk vissza. Gyárunk ebben az évben több mint háromszorta termelt többet, mint 1938-ban. Terveinket eddig sikeresen teljesítettük. A harmadik negyedévben sok nehézséggel küzdöttünk — nagy volt a meleg, kevés a víz, meghibásodott egy 650 lóerős villanymotorunk és emiatt két hétig állt egy sorozat, mégis —, a nehézségek ellenére, a jó műszaki szervezés, a fizikai és műszaki dolgozók együttműködése eredményeképpen teljesítettük tervünket. Jelentéktelen eltéréssel, jól alakult a programszerűség is. Különösen nagy figyelmet fordítottunk a minőségi munkára) Szeptemberben például minőségi hónapot tartottunk, amelynek eredményeképpen tovább javult a minőség, jelentősen csökkent a selejti Több műszaki intézkedést tettünk a minőség javításáért. — Sikerül-e az éves tervet teljesíteniük? 3 — Az első napok igen biz■itttóak. És mi nemcsak a ter§vet akarjuk teljesíteni. Az év ([utolsó negyedében, terven feliül mintegy 1500 tonna lemezt Sakarunk termelni. Ügy látom, gézt a célkitűzésünket sikerül nis megvalósítani. Ö — Hogyan készülnek 1962- . QfC? O — A gyár műszaki vezetői gmár elkészítették jövő évi tér- Övünket. A tervjavaslatot taggyűléseken megvitattuk a gyár ^kommunistáival. A javaslat ^szerint 1962-ben mintegy 11— 312 százalékkal növeljük a ter- 2melést, 78 százalékban a tér- ^melékenység, 22 százalékban Da létszám növelésével. 5 — Végeznek-e nagyobb be- Sruházásokat? — A BERUHÁZÁS nagyságát a termelés növekedése ?szabja meg. Építünk többek Sközött egy új lágyító kemence-ét. Ezt a munkát még ebben 5az évben elvégezzük, hogy a ijövő év januárjában a kemen- Jee már működhessen. A na- Jpokban kapunk a DIMÁVAG- stól — mintegy egymillió forint -értékű — új daraboló ollóti )Az olló nemcsak darabolja, ihanem egyúttal egyengeti is ]az anyagot. Segítségével nem- icsalc az ózdi finom platinát^ hanem a sztálinvárosi durvább lemez.t is felhasználhatjuk. Ez az olló a sztálinvárosi lemezt egyengeti és darabolja a szükséges méret szerint. Építünk ezenkívül darupályákat, felújítjuk a közúti kocsiparkot) ,Ez annál Is inkább szükséges, mert a nagyobb termelés nagyobb szállítási követelményekkel lép fel« ÓNQDVÁRI MIKLÓS mit, valami fontosat, de az utolsó pillanatban mindig visszafojtotta. összerezzent, félénken tekintgetett körül a legkisebb zajra: nagy kék szemének riadt tekintete mögött valami titkolt félelem rejtőzött. Az orvos szerette volna a kezét megfogni, simogatni és, a kezében tartani, hogy el ne illanhasson mellőle, de nem] merte. Elza Idegessége lassan-i ként átragadt őrá is. ] — Láthatom karácsony es-] te? I — Talán ... — felelte el gon-] dolkozva Elza, s a hangja] most is olyan bánatosan meg-< remegett —, talán igen. ( — Akkor nyolc órakor a Ro-Í yalban. C — Jó. A Royalban — isme-]] telte gépiesen a lány, s megint! megrándult, mintha kimonda-- ná végre, ami nyomja, de nem; szólt, csak mélyen, bánatosan; az orvos szemébe nézett. Ha olvasni tudott volna eb-C bői a tekintetből... Izgalommal, tervezgetve; várta a karácsonyt. Elzának: arany nyakláncot vett ajándékba, de még nem tudta, hogyan adja át, mit fog mondani. Ezt még ki kellett eszelnie (Folytatjuk^ váth már az osztrák fővárosban volt, ahol egy nyári délután véletlenül ismét találkozott a Royalban Elzával. Ezt a találkozót soha nem felejti el. Elza Is meglepődött, felugrott, felkiáltott örömében. — Nohát, hogy kerül ide? Horváth részletesen beszámolt az utóbbi hónapok eseményeiről, s a szerencsétlenül járt magyar lányról, aki viszont az ő szerencséjét alapozta meg. — S mi történt végül is a lánnyal? — kérdezte felélénkülve Elza. — Segítettem rajta. Ez a legtöbb, amit tehettem érte... — Ez szép — felelte a lány s enyhén megremegett a hangja —, de... nem gondolja, hogy veszélyes vállalkozás volt? — Ugyan, nem az első! Horváth elgondolkodott. Szeretett volna már másról beszélni. — Nézze: orvos vagyok ... A találkozások ettől kezdve gyakran megismétlődtek. Elza tapintatos volt; soha többé nem érdeklődött a magyar lány felől, átadták magukat a szórakozásnak, a féktelen pénzköltésnek. Elmúlt a nyár, az ősz, közeledett a karácsony. Legutóbb két hete találkoztak. Do Elza ideges, ingerült volt, hiába faggatta, nem mondta meg, hogy mi bántja? Egész idő alatt ott tükröződött az arcán, hogy mondani akar vala— Nem valami szabályosan járt el, de... rendben van. Mától kezdve, amíg helyet nem találunk önnek, itt dolgozhat mellettem. Most azonnal feküdjék le. Pihenje ki magát. A betegről majd én gondoskodom. Horváth távozni készült, Helmut egy pillanatra még visszatartotta. íróasztalából két poharat és egy üveg kecskeméti barackpálinkát szedett elő. Töltött, s minden ellenszenv nélkül, de mélyen az orvos szemébe nézve megkérdezte: — Mondja, milyen világ van ott, ahol ilyen pálinkát főznek? Horváth erre megrándult. Mereven nézte az üveget, nem válaszolt. Helmut csak most kapott észhez, máris megbánta tapintatlanságát. — Pardon, bocsásson meg! Majd máskor beszélgetünk, most menjen aludni! Helmut doktor állta a szavát. Még aznap telefonált bécsi főorvos ismerősének és figyelmébe ajánlotta a magyar kollégát. Két hét múlva Hortor másnap már útközben értesült az éjszakai eseményről. Természetesen csak azokról a részletekről tájékoztatták, amelyek a rendelőn kívül történtek. A hirtelen harag és a jóindulat egyszerre fogta el. Egy- szer-kétszer már találkoztak, félig-meddig tehát ismerte a lágerban tartózkodó Horváth doktort, s ez a beavatkozás, még ha az ő távollétében történt Is, kissé idegesítette. Meggyorsította lépteit Horváth az alvó beteg ágya szélén ült, amikor Helmut belépett. Arcát tenyerébe hajtotta, a fáradtság végül őt is elnyomta, s csak az ajtó nyikorgására ébredt fel. Zavartan sietett a belépő osztrák orvos elé. — Kérem... sürgős ... gyógyszermérgezése volt. Minden felelősséget vállalok! Helmut az alvó lányhoz lépett, óráján a másodperceket számolva, vizsgálta a beteg egyenletes pulzusát, s némileg megnyugodva fordult a mellette álló magyar orvoshoz, VI. A lány szemét újból elön- tötték a könnyek és a párnába fúrta az arcát. Horváth tanácstalanul ácsorgóit felette: sajnálta is, nem is. Közömbös arccal nézte a sírástól reszkető lányt, és közben Elzára gondolt. Elzára gondolt, s gyöngédség lett úrrá rajta. Megtelt vele szíve, s máris nem gondolt azzal, hogy mi lesz az ágyban zokogó lánnyal: ismét a régi volt, már nem látta a szerencsétlenül járt gyerekben a beteget; eszköz volt csupán, amely visszavezeti régi életébe. A pénz jutott eszébe, amely valami úton-módon most ismét megcsillant előtte, a csörgését is hallotta; ara- 7 nyak muzsikáló csengése zsongott a fülében, a pénz, s az úri élet, amelyért lesüllyedt, s annyiszor eladta már magát. — Doktor úr, én úgyis meghalok! — Próbáljon megnyugodni, aztán majd meglátjuk... aludjék! * A lágerorvos, Helmut dók-
