Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-04 / 234. szám

Szerda, 1961. október 4. BSTAKMAGYARORSZAG 3 I k kommunista és munkáspártok Moszkvai Nyilatkozata: Korunk legfontosabb kérdéseiről v. Napjaink legégetőbb problémája a háború és a béke kérdése Nincs benne túlzás: napja­ink legégetőbb problémája a háború és a béke kérdése. Hruscsov elvtárs az SZKP pártiőiskoláján tartott előadá­sában — méltatva a kommu­nista és munkáspártok moszk­vai értekezletét „a kérdések kérdésének” mondotta a hábo­rú és a béke kérdését. Joggal, mert ha ma valami foglalkoz­tatja, pontosabban aggasztja az emberiséget, az így summáz­ható: élhetünk-e békében to­vább, valóra válhatnak-e ter­tés 76 százalékát, a Német Szövetségi Köztársaság 48 szá­zalékát, Franciaország 41 szá­zalékát, és Anglia a költségve­téseit 40 százalékát fordította háborús kiadásokra. Ebből persze az is kiderül, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok után a legnagyobb ka­tonai hatalom a NATO-álla- mok között éppen az Egyesült Államok által újjáélesztett nyugatnémet militarizmus. A Német Szövetségi Köztársaság költségvetésében szereplő nagy összegeket részben arra for­dítják, hogy rakétákat, repülő­gépeket, hadihajókat és harc­kocsikat vásárolnak az Egye­sült Államoktól. Ez a tény vi­szont a német fasizmustól so­Gyüitemény a zempléni üveghuták történetéről Érdekes ipartörténeti emlé­kekkel gazdagodott a sáros­pataki Rákóczi Múzeum. Ta­kács Béla tudományos kutató az utóbbi években összegyűj­tötte és feldolgozta a zempléni hegyekben, a XVI1—XVIII. században működő üveghuták keletkezésének történetét, az vegkészítök életét és munka- körülményeit. A kutatásokat zempléni erdőségekben lévő Öhuta, Kishuta, Középhuta és Vágáshuta településeken vé­gezte. Ezeken a vidékeken az uradalmak tartották fenn a fafűtésű üveghutákat és a kez­detleges műhelyek munkásai az uradalmi cselédekből kerül tek ki. A hutákban vizeskan­csókat, színes gyertyatartókat, boros- és pálinkásüvegeket, va­lamint különböző dísztárgya­kat készítettek, amelyekre mintának színes üveget csur­gattak. A gyűjtés során a múzeum­nak sikerült 100 olyan, eredeti üveget vásárolnia, amelyeket a zemplénhegységi üveghuták­ban állítottak elő. Ezenkívül az idén Középhután megtalál­ták és a múzeumba szállítot­ták az utolsó zempléni huta 25 darabból álló üvegfúvó szer­számait. Év végére behozzák lemaradásukat A Barcikai Bányaüzem^ ak­náinak dolgozói az év első fe­lében igen sok gonddal-bajjal küzdöttek. Igaz, ennek oka volt az is, hogy az elmúlt évben nem készültek fel eléggé az idei termelésre, aztán sorra jöttek a különböző geológiai nehézségek. Herbolyán vető, vető után „ugrott be”. Nagy- barcán egy új fronton meg­kezdték a termelést, öt napig haladtak előre, amikor a szén eltűnt, öt méterrel magasabb­ra húzódott fel a réteg. Az első félévben 6 ezer ton­na szénnel maradtak adósok. — Hogyan haladtak a har­madik negyedévben — kérdez­tük Kocsis Ferenc elvtárstól, a bányaüzem párttitkárától. — A második félévben — mondta — jobbak a geológiai viszonyaink. A harmadik ne­gyedévben mintegy 3 ezer tonna szénnel termeltünk töb­bet a tervezettnél. — Ev végére megszüntetik a lemaradást? — Igen. A vezetőségválasztás tiszteletére az aknákban dol­gozó párttagok és pártonkívü- liek úgy határoztak, hogy a negyedik negyedévben letör- lesztünk minden tartozást. A herbolyai akna dolgozói 2 ezer 500, a bánfalvi 820 és a nagy­barcai akna dolgozói 850 ton­nát termelnek az év utolsó ne­gyedében terven felül. Az adósságot szétosztják brigá­dokra, munkacsapatokra. A műszakiak gondoskodnak a jó munkafeltételekről és minden aknász felelősséget vállal, hogy a hozzá tartozó munkacsapa­tok elvégzik a rájuk kirótt tennivalókat. Herbolyán gépesítették a beszállást A herbolyai aknában a dol­gozóknak messzire, mintegy 2 kilométernyire kellett begyalo­golniuk. Ez bizony sok időt vett igénybe és fárasztó is volt. A bányásznap óta nem kell az akna dolgozóinak gyalogol­niuk. A bányászokat kis vas­úti kocsikon szállítják a mun­kahelyre és vissza. Ezzel mű­szakonként mintegy negyven percet nyernek a statisztika szerint, de a valóságban jóval többet. A bányászok pihenteb­ben látnak munkához és ez meg is látszik az eredménye­ken. Szeptember 2. óta nemcsak bányászokat szállítja munka­helyükre a dieselmozdony, ha­nem mozdonyvontatással hoz­zák felszínre a szenet is. Há­rom dieselmozdonyt állítottak be személy- és teherszállításra. Ezzel nemcsak a be- és kiszál­lást, hanem a szénszállítást is meggyorsították. II fotószakkör és a pártmegbizatás A bányaüzemnél nemrég alakult egy fotoszakkör. A szakkör tagjai előtt most vá­ratlanul nagy perspektíva nyílt. Pártmegbízatást kaptak. Azt várják tőlük, készítsenek felvételeket kiváló dolgozók­ról, brigádokról, a munkavé­delemről, a dolgozók életéről, kulturálódásáról. A képekből gépegysége, az 1800 tonna nyo- mócrejü öntccslyukasztó prés­gép. A 30 méter hosszú. 3 mé­ter magas és hat méter széles, alkatrészenként 20—30 tonna, összesen csaknem 400 tonna súlyú gépóriás munkadarabjai­nak megmunkálásán és szere­lésén a gyár gépgyártó egységének több száz dol­gozója fáradozott hónapok óta. A műszaki és fizikai dol­gozók közös erőfeszítését siker koronázta, mert kifogástalan minőségben már át is adták a külkereskedelmi szerveknek a fontos gépet. kiállításokat rendeznek a bá­nyaüzem aknáiban. Ahol az ellenőrzés nem talált semmi hibát A múlt héten, szerdán éj­szaka egy brigád jelent meg váratlanul a nagybarcai akná­nál. A párt, a szakszervezet, a műszaki vezetés és a tröszt képviselőiből alakult brigád felosztotta maga között az ak­na területét. Vizsgálni kezdte, mi az oka, hogy az utóbbi időben megnőtt a dolgozóktól független kieső idő. Megvizs­gáltak minden munkafolyama­tot, kezdve a felolvasástól, a beszállástól a kiszállásig. Ér­dekesen alakult ez a műszak. Máskor elég sűrűn előfordult a láncszakadás, a motorleégés, de ezen az éjszakán úgy ment a termelés, mint az óra. Végül- is a brigád tagjai egy vizsgá­lódással eltöltött éjszaka után hazamehettek anélkül, hogy megtudták volna, amire kí­váncsiak, viszont megállapí­tották, hogy a dolgozók nagy­szerűen munkálkodtak és hogy az aknaüzem hibátlanul telje­sítette tervét Beszédes számok Az időmérés, a munkafolya­matok fényképezése sok érde­kes dolgot mutat meg. Érde­mes összehasonlítani a Herbo­lyai Tervtáró 1960. decemberi adatait ez év első félévi ada­taival. Az elmúlt év végén a munkástól függő kieső idő 11 perc volt. A bányászok meg­tették a magukét, mert a kieső idő 7 percre csökkent. Ez te­hát jó dolog. Az elmúlt év vé­gén a munkástól független ki­eső idő 76 perc volt, most ez 83-ra növekedett Érdemes szétbontani ezt az időt. Az el nem kerülhető kieső idő 11, a jó szervezéssel, a munkafelté­telek biztosításával elkerülhető kieső idő pedig 72 perc volt az első félévben. Ez pedig nem túlságosan hízelgő a műszaki vezetésre. Csorba Barna A többség érdeke az elsődleges AMIKOR az Állatforgalmi Vállalat átvevő helyeire ér­keznek a hízott állatok, értesí­teni kell az állatorvost O vizsgálja felül a felvásárolt állományt, majd szállítási le­velet állít ki. Ez köz- és állat­egészségügyi szempontból nél­külözhetetlen. Csak így vár­hatnak a vágóhidak egészséges szállítmányokat A levél kiállításának azon­ban megvannak a maga útjai, s ez nem éppen rövid, s talán nem vádolhatnak bennünket rosszmájúsággal, ha azt mond­juk: kissé bürokratikus. A szál­lítmány elküldése előtt 24 órá­val az illetékes átvevőhely képviselőjének levélben kell értesítenie az orvost, hogy jöj­jön el az átvevőhelyre. Ez ta­lán érthető ott ahol a hato­dik határban laíkik az állator­vos, de ha ugyanabban a köz­ségben székel, ahol az átvevő­hely van, kissé furcsának tű­nik. Az egyik járási székhe­lyen az egyszerűbb megoldást választották. Személyesen hív­ták az állatorvost. Nem jött el, mire mégegyszer üzentek — hiába. Azt is meg kell monda­ni, hogy mindez egy előzetes telefonértesítés után történt. A be nem avatottnak látszó­lag nem nagy jelentőségű do­logról van szó. Pedig az ellátás érdekeinek fipvclmen kívül ha­gyása, ezen túlmenően fontos értékek semmibe vétele húzó­dik meg e „kicsinység” mögött. Szakemberek megegyező állítá­sa szerint, egynapos késedel­mes szállítás — 100 mázsa hí­zott sertésnél — két-három mázsás súlyapadást, vagyis tényleges veszteséget okoz. Ezt a veszteséget aztán semmi sem pótolhatja, egyszerűen ki­repül az ablakon. Hasonló volt a helyzet a fenti esetben is. És ez nem elszigetelt példa. Azért ejtünk róla néhány szót. AZ ÉLET számos területéről ismerünk embereket, akik az­zal hívják fel magukra a fi­gyelmet, hogy mindig a köte­lességteljesítés első soraiban haladnak. A kötelességtudat hajtja ezeket az embereket, szakmájuk, népük szeretető az a magasrendű erkölcsi meg­gondolás, amely az egyén bol­dogulását a többség boldogulá­sa után várja. Többségében ilyen állatorvosokat lehet ta­lálni falun. Elismeréssel be­szélnek a perkupái, a putnoki járás állatorvosairól, s ha itt- ott akadnak hibák, kifogások bizonyos személyek iránt, ak­kor valószínűleg arról van szó. hogy valaki nem tudja össze­egyeztetni a magánprakszist a többség érdekeivel. — garami — Megkezdődtek a felvételi vizsgák a kazincbarcikai felsőfokú vegyipari technikumban Kazincbarcikán szeptember első felében adták át a több­millió forint költséggel fel­épült új vegyipari techniku­mot. A 8 tantermes iskolában a szakmai gyakorlatok elsajá­títására négy korszerűen fel­szerelt laboratóriumot és egy kis üzemet létesítettek. Ebben az üzemben megtalálhatók csaknem mindazok a fonto­sabb gépek és berendezések, amelyekkel a fiatalok az is­kola elvégzése után dolgoznak majd. Az új intézetben szak- könyvtárat és olvasótermet is berendeztek. A középfokú technikumban jelenleg 7 osz­tály működik, 237 tanulóval. Ezenkívül a technikum leve­lező és esti tagozatára az idén 110 dolgozó iratkozott be. Az ,öreg diákoknak” többsége napközben a Borsodi Vegyi- kombinátban, a Rudabányai Vasércdúsítóban, a Tiszapalko- nyai és a Borsodi Hőerőmű­ben, valamint Miskolcon és Sajóbábonyban dolgozik; A korszerűen berendezett iskolában az idén kezdi meg munkáját a felsőfokú vegy­ipari, műszerezési és automa­tizálási technikum. Az iskola elvégzése három egyetemi tanévnek számít be. A szak­irányú felsőfokú technikum­ba az ország minden részéből ■ Budapestről, Sztálinváros- ból, a borsodi ipartelepekről, Kisújszállásról és Szombat­helyről — több mint 150-en je­lentkeztek. A felvételi vizsgá­kat hétfőn kezdték meg. Az első évfolyamra 35 tanulót vesznek fel. Az új felsőfokú vegyipari technikumban október 16-án tartják meg a tanévnyitást; Reményi László, * Lenin Kohászati Művek kS/pnntl gépjavító üzemének esztergályosa, aki a fiatalokat is segfti a munkában, hengert esztergáiyoz. Foto; Kardos Növekvő Játékszer-export Csehszlovákiának igen fej­lett a játékszergyártása, amely nemcsak a hazai igényeket elé­gíti ki, hanem jelentős expor­tot is lebonyolít. Csehszlová­kia játékexportja az utóbbi öt évben megkétszereződött Kül­földön legnagyobb a sikerük a „Tofa” gyártmányú fa-játék­szereknek, játékkocsiknak stb. van. A szocialista országokon kívül elsősorban Anglia, Hol­landia, az Egyesült Államok, Kanada, Venezuela és Auszt­rália a legfőbb vásárlók. A DIMÁVAG dolgozóinak évek óta egyik legfontosabb és legnagyobb feladatuk: a Kínai Népköztársaság iparának fej­lesztéséhez szállítandó csőgyári berendezések készítése. Egy teljes gyári berendezést már korábban átadtak, amelyet tizembe is helyeztek. A dolgo­zók már a második csőgyári berendezés alkatrészeinek megmunkálásán fáradoznak, s ennek felét határidő előtt el is készítették, illetve átadták. A napokban újabb fontos munká­val végeztek. Több hónappal a határidő előtt elkészült a cső­gyári berendezés legnagyobb Elkészült a kínai második csőgyár legnagyobb egysége a DIMáVAG-ban kát szenvedett Európa népeit inti az eddigieknél is fokozot­tabb éberségre. Teljesen érthető, ha az im­perialisták nyíltszíni háborús készülődéseire a Szovjetunió és a szocialista országok né­pei egységük megszilárdításá­val, honvédelmük, s a legkor­szerűbb rakétatechnika fejlesz­tésével válaszolnak, mert az imperialistákat ilyen helyzet­ben csak ez tántoríthatja el bűnös szándékuktól. Mindenki által ismert, hogy a Szovjet­unió nemrégiben éppen azért szánta el magát a legkorsze­rűbb rakétafegyverek kísérlet­sorozatára, mert a jelenlegi helyzetben az egész emberiség jól felfogott érdeke ezt kíván­ja. Világos, hogy amíg az Ame­rikai Egyesült Államokban sa­ját csapataik és 250 katonai tá­maszpontjuk fenntartására évente 3 milliárd 400 millió dollárt fordítanak, addig a szocialista országok népei ezt nem nézhetik ölbetett kézzeL Annál is inkább nem szabad tétlenül nézni, mert nap­jainkban már „kialakultak azok a reális erők, amelyek meg tudják hiúsítani az impe­rialisták agresszív terveit. A háború ma már nem végzet­szerűen elkerülhetetlen... El­múlt az az idő, amikor az im­perialisták a maguk kén ve- kedve szerint határozták meg: legyen, vagy ne legyen hábo­rú. A szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a háború ellen fellépő va­lamennyi ország és az összes békeszerető erők közös erőfe­szítéseivel el lehet hárítani a világháborút. A főfaladat az, hogy idejében megfékezzük az agresszorokat, elhárítsuk a há­borút, elejét vegyük kitörésé­nek .. .** Idézhetnénk a kommunista ■ és munkáspártok Moszkvai : Nyilatkozatának egy egész fe- ' jezetét, amelyben a háború és ■ a béke ügyének legfontosabb ■ problémáit elemzi a realitások talaján. A nyilatkozat e fejeze­. lének befejező soraira azon- t ban érdemes újból és újból . felhívni minden ember figyel- • mét: „A kommunisták törté­■ nelmi küldetésüket nemcsak ■ abban látják, hogy világmére- t tekben megszüntessék a ki­- zsákmányolást és a nyomort, és 5 örökre kizárják az emberi tár­- sadalom életéből bármilyen c háború lehetőségéi, hanem ab­- ban is, hogy már a mi lio­- runkban megszabadítsák az- emberiséget az új háború ré- 1 métöl. A világ kommunista c pártjai minden erejüket és !c energiájukat e nagy történelmi- küldetés megvalósításának z szentelik." >. Cs. L. veink, álmaink, boldogok lesz­nek-e gyermekeink, unokáink, vagy — szörnyűség, még rá­gondolni is — néhány óra alatt lángba borul a világ? Semmivé válik évezredek kul­turális öröksége? Az élet he­lyett egy termonukleáris há­ború borzalmas katasztrófája borítja gyászba azokat a keve­seket, akik életben maradnak? A kérdés tehát ez, melyre napjainkban — és nem holnap, ionkor esetleg már késő lenne — válaszolnia kell mindenki­nek, Válaszolnia és cseleked­nie, esze és szíve szerint. „Napjainkban a népeknek éberebbeknek kell lenniök, mint valaha. Amíg fennáll az imperializmus, fennmarad az agresszív háborúk talaja is” •— állapította meg a Moszkvai Nyilatkozat. Jogos tehát az aggodalom. Az imperialisták flélenlegi magatartása fokozott éberségre inti a békéért oszm­án aggódó emberiséget. Amíg a Szovjetunió és a szocialista tábor országai óri- :ási erőfeszítéseket tesznek az általános és teljes leszerelés niegvalósitásáért, az atom- és ™drc>génf egy verek betiltásá­a vitás nemzetközi kér­dések tárgyalások útján való rendezéséért, addig „A ,kom- muiiizrniis veszélye? elleni vé­dekezés leple alatt az ameri- kai imperializmus Anglia, Franciaország és Nyugat-Né- rnftország imperialistáinak részvételével sok országot be­vont olyan katonai tömbökbe, a NATO, a CENTO, a oEATO stb., az egész úgyneve- ,szabad világot?, vagyis a tőle függő tőkés országokat behálózta katonai támaszpont­jaival, amelyek mindenekelőtt ® szocialista országok ellen irányulnak... Az amerikai vwpervalizmus létrehozta a há­ború óriási apparátusát és V^V1 akarja megengedni annak leépítését” — állapította meg n Moszkvai Nyilatkozat. Hogy ez. mennyire így van, azt a kö- vetkező tények kézzelfogható­én bizonyítják: 1949 és 1960 között a NATO- «'■szagok 554 milliárd dollárt fordítottak katonai kiadások­ig; Csupán 1959-ben 62 mil- • “"Td dollárt, (ebből az Egye­sült Államok 46, a többi NA- JO-állam 16 milliárd dollár! fedezett.) A Moszkvai Nyilat­kozat rámutat: „Az agresszü ®? a háború főereje — az ame tokai imperializmus.” Ha csal egy pillantást vetünk is a NA "O-államok elmúlt évi hábo rus kiadásainak statisztikává kiderül, hogy a közvetlei és közvetett katonai kiadásol részaránya a NATO-országol 1960-as költségvetésében a kő vetkezőképpen alakult; a Egyesült Államok a költségve

Next

/
Thumbnails
Contents