Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

2 ESZAKMAGAARORSZAG Vasárnap, 1961. október 29. Kozlov elvtárs beszámolója az SZKP szervezeti szabályzatának módosításáról (Folytatás az 1. oldalról.) A szabályzat-tervezetnek ez a rendelkezése mutatja, hogy milyen igényes pártunk azok­kal szemben, akiket harcos lenini vezérkarának soraiba állít — mondotta Kozlov. A demokratikus centralizmus biztosítja a párt akaratának és cselekvésének egységét Kozlov hangsúlyozta, hogy „a centralizmus nem mond ellent a pártonbelüli demokrá­ciának. feltételezi a helyi kez­deményezés és építő munka minden eszközzel való fejlesz­tését és a fenkölt, öntudatos fegyelmet. A demokratikus centralizmus biztosítja a párt akaratának és cselekvésének egységét: mozgékonnyá teszi, képessé arra, hogy a helyzet változásának megfelelően át­szervezze sorait, s az egész párt erőfeszítéseit a kommu­nizmus építésének történelmi jelentőségű feladataira össz­pontosítsa”. A pártélet normája a véle­ményszabadság, a politikai és gyakorlati párt-tevékenység bármely kérdésének szabad megvitatása. Az eszmecsere so­rán alakul ki az egységes, he­lyes álláspont, amelyet a min­denkire nézve kötelező párt- határozatban rögzítenek. A szervezeti szabályzat tervezete előirányozza „a pártpolitika kérdéseinek szabad és érdemleges meg­vitatását, a tisztázatlan, vagy nem elég világos kér­dések egyes szervezetek­ben, vagy a párt egészében való megvitatását” — mutatott rá a továbbiakban Kozlov. „Természetesen nem enged­hető meg, hogy ellentmondá­sokba keveredett, vagy éretlen emberek valamilyen kis cso­portjának szeszélye folytán a párt meddő vitába merüljön, hogy egyes pártellenes elemek a párt egységének aláásásához vezető akciókat indíthassa­nak.” „A pártnak nincs joga, hogy fegyvertárából kiiktassa azokat az eszközöket, amelyekkel tö­mött sorainak eszmei és szer­vezeti egységéért harcol” — jelentette ki Kozlov. „A szervezeti szabályzat biz­tosítékokat nyújt a jelenték­telen kisebbség olyan próbál­kozásai ellen, hogy ráerősza­kolja akaratát a többségre, valamint a frakciós csoporto­sulások alakítására és a párt­szakadás előidézésére irányuló kísérletek ellen” — mondotta Kozlov. A szervezeti szabályzat ter­vezetének megvitatása során — közölte Kozlov — ilyen kér­dések vetődtek fel: Nem zárja-e ki az SZKP, az egész szovjet társadalom egyöntetű egysége mindenféle szakadár tevékenység lehetőségét a párt soraiban? Szükség van-e a jelenlegi körülmények között a szervezeti szabályzatban bár­miféle formális biztosítékokra a frakciózás és csoport szellem ellen? „Igen* elvtársak, ilyen biz­tosítékokra szükség van” — hangsúlyozta Kozlov. „A szovjet társadalomban nem maradt olyan társadal­mi bázis, amely bármiféle op­portunista irányzatokat táplál­na a pártban. De egyes sze­mélyek vagy csoportok eszmei ingadozásának forrásait még nem küszöböltük ki teljesen”. 4 pártéi lenes csoport tagjai hűtlenné váltak a pártélet lenini elvéhez A XX: pártkongresszuson kitűzött lenini irányvonal megvalósításával szemben el­keseredett ellenállást tanúsí­tott a frakciós, pártellenes csoport: Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulga- nyin, Pervuhin, Szaburov és Sepilov — jelentette ki az elő­adó. „E csoport tagjai hűtlenné váltak a pártélet lenini elvei­hez. Mindenáron igyekeztek érvényre juttatni pártellenes elgondolásaikat, s odáig süly- lyedtek, hogy titkos összejöve­teleket rendeztek, terveket ko­holtak a párt és az ország ve­zetésének kezükbe ragadására, a párt politikájának megvál­toztatására. Molotov és a többiek visz- sza akarták hozni azokat a pártunkra és hazánkra nézve oly nehéz időket, amikor a személyi kultusz bűnös módszerei és eljá­rásai uralkodtak, amikor senki sem volt biztonság­ban az önkénnyel és a megtorlással szemben. A csoport tagjai nem számol­tak azzal, hogy pártunk lenini irányvonalát, amelyet a XX. kongresszus elfogadott, lelke­sen helyeselte az egész párt, az egész szovjet nép és a marxista—leninista testvér­pártok”. Kozlov azt mondotta: „Tel­jesen egyetértek N. Sz. Hrus­csov elvtárssal abban, hogy ha ezek az árulók felülkerekedtek volna, aljas céljaik érdekében nem riadtak volna , vissza semmitől; elbántak volna a becsületes és teljesen ártatlan emberekkel. Nagy szerencsénk, elvtársak, hogy ártalmatlanná tettük a pártellenes csoportot és szigorúan ragaszkodva a le­nini irányvonalhoz, megvaló­síthattuk hazánk hatalmas át­alakulását, példátlanul magas­ra emelhettük pártunk és a szovjet állam tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren”. A tények azt mutatják — jelentette ki Frol Kozlov —, hogy a pártellenes csoport szer­vezői még mindig megpró­bálják védeni helytelen nézeteiket. Különös makacsság tapasztal­ható e tekintetben Molotov esetében. Ö odáig jutott, hogy még az SZKP új programját is úgy jellemzi, mint szelle­mében forradalomellenes do­kumentumot. Molotov mit sem törődik azzal, hogy a program, az egész nép között történő megvitatása idején a párt és a nép, valamint a testvéri marxista—leninista pártok ál­talános jóváhagyásával talál­kozott, s hogy a föld minden becsületes embere nagy ko­runk kommunista kiáltvá­nyának nevezi; „Molotovnak ez a megnyilat­kozása lényegében kihívás pártunkkal és az SZKP XXII. kongresszusával szemben, amely egyhangúlag jóváhagyta pártunk új programját” — jelentette ki Kozlov, majd hozzátette: „Osztom az itt fel­szólaló küldötteknek azt a vé­leményét, hogy Molotovnak, Kaganovicsnak és Malenkov- nak a párt előtt és a nép előtt szigorú felelősséget kell visel­nie egész páílellenes és bűnös tevékenységéért”. Beszámolójában Kozlov fog­lalkozott az Albán Munkapárt vezetőinek tevékenységével, akik az SZKP-hez, a Szovjet­unióhoz és a más szocialista országokhoz fűződő kapcsola­taik éles megrontásának útjára léptek. Az albán vezetők bűnös politikájáról „Az Albán Munkapárt veze­tőinek, és mindenekelőtt Meh­met Shehunak, valamint Envpr Hodzsának a tevékenysége szemléltetően mutatja, hova vezethetnek a személyi kul­tuszhoz való visszakanyarodá- sok, a pártvezetés lenini nor­máinak megsértése, az anti­demokratikus rendszer beve­zetése a pártban és az ország­ban” — mondotta Kozlov. „Az albán vezetők — foly­tatta Kozlov — elfeledkeztek arról, mit jelentett országuk­nak a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége és támogatása. Álszent módon továbbra is a szovjet—albán barátságról beszélnek, a való­ságban azonban megbontják ezt a barátságot, üldözik a Szovjetunió igaz barátait. Az albán vezetők cseleke­deteikben olyan messzire mennek, hogy nyíltan tá­madják pártunkat és an­nak lenini Központi Bi­zottságát, a szocialista or­szágok testvéri pártjainak vezetőségét. Az Albán Munkapárt vezetői önma­gukat viszont szinte úgy tüntetik fel, mintha egyes- egycdül ők lennének kö­vetkezetes marxisták—le­ninisták.” „Az albán vezetők bűnös politikája oda vezethet, hogy Albánia elszakad a szocialista tábortól, s az Albán Munka­párt politikailag elszigetelődik a nemzetközi kommunista mozgalom soraitól. Ez az anti- leninista út egyszersmind sú­lyos kórt tehet Albániában a szocializmus építése ügyének, amely az ország hős népének oly sok erőfeszítésébe és mun­kájába került, rosszabbíthatja Albánia helyzetét a nemzet­közi porondon.” A kommunista és munkás­pártok képviselőinek 1960. no­vemberi moszkvai értekezletén elfogadott történelmi nyilatko­zaton — mint ismeretes — ott áll az Albán Munkapárt, alá­írása is — hangsúlyozta az elő­adó. De'az utóbbi időben az Al­bán Munkapárt vezetői­nek minden cselekedete arról tanúskodik, hogy „a kor legfontosabb kérdéseit illetően távolodni kezdtek a nemzetközi kommunista mozgalom közös, összehan­golt iránvveoatátől”. „Sőt. mi több. az Albán Munkapárt vezetősége elutasí­totta az SZKP Köznonti Bi­zottságának, s a többi testvéri pártnak a legfőbb nézeteltéré­sek leküzdése érdiében több ízben tett lépéseit.” „Mit kellett tennie a Köz­ponti Bizottságnak olyan kö­rülmények között, amikor hiábavalónak bizonyult a számtalan kísérlet, hogv meg­győzzék az albán vezetőséget, — mondion le szektás cselek­ményeiről. s amikor e vezető­ség hibáiéból a orolet.árnem- zetköziség elveitől való elsza­kadás veszélyes útjára történt lépésük eszmei ellenfeleink előtt is köztudottá vált? Nyil­vánvaló. hogy ilven helyzetben az albán vezetők leninista- ellenes magatartásának elvi elítélése, a felmerült eltérések leküzdéséhez vezető utak meg­keresésére szólító felhívás volt e kérdés egyedül helves, való­ban marxista—leninista meg­közelítése” — jelentette ki Kozlov. „N. Sz. Hruscsov elvtárs be­szélt azokról a tényekről, ame­lyek megmutatják, hogy Meh­met Shehu, Enver Hodzsa és más albán vezetők a legutóbbi napokban, már a XXII. kong­resszus ülésezésének idején, olyan tevékenységet folytattak, amely azt bizonyítja, hogy e vezetők még jobban belekeve­redtek a nacionalizmusba és a szektarianizmusba, s még in­kább eltávolodnak a nemzet­közi kommunista mozgalom összeegyeztetett irányvonalá­tól; hogy az SZKP és Központi Bizottsága nyílt rágalmazásá­nak, saját pártjuk és népük becsapásának útjára léptek. S ez, elvtársak, szégyen; szé­gyen, hogy az albán vezetők minden­kit ellenségüknek tekinte­nek, aki ma a Szovjetunió­val való barátság mellett száll síkra!” „Kötelesek vagyunk erélye­sen kijelenteni, hogy a testvé­ri kommunista és munkáspár­tok igazi egysége csak a marx­izmus—leninizmus elvi alap­ján lehetséges és nem oly mó­don, ha elhallgatjuk az albán vezetés helytelen vonalát. A hallgatás álláspontjára helyez­kedni adott esetben azt jelen­tené, hogy ezeket az embere­ket helytelen, antileninista te­vékenységük folytatására buz­dítjuk. A mi pártunk nem lép­het ilyen útra.” „Mi, szovjet kommunisták, a jövőben is erélyesen le fo­gunk leplezni mindenkit, aki eltávolodik a leninizmustól, minden revizionistát és dog­matikust” — hangsúlyozta Kozlov. Kozlov beszámolójának kö­vetkező részében kitért a helyi pártszervezetek és vezető szer­vek fő kötelességeinek jellem­zésére, úgy, ahogyan azok a szervezeti szabályzat terveze­tében foglaltatnak. Mint mondotta, e kötelessé­gek közül legfontosabb s,az ipari és mezőgazdasági terme­lés minden eszközzel való fej­lesztése, gondoskodás a dolgo­zók anyagi jólétének és kultu­rális színvonalának szakadat­lan emelkedéséről”, A párt-káderek kiválasztásá­ról és beosztásáról szólva kö­zölte, hogy a vezető pártszer­vek állományában évről-évre nő a mérnökök, a közgazdá­szok, az agronómusok, a zoo- technikusok és más szakembe­rek száma. Az SZKP új szer­vezeti szabályzata megköveteli a pártszervektől, hogy tovább javítsák a káder-munkát, fo­kozzák funkcionáriusaik fele­lősségét a párttal és a néppel szemben és javítsák a párt ve­zetésének módszereit. Kétségtelenül megnőtt a pártszervezetek felelőssége — mutatott rá az előadó a továb­biakban. — „De ez nem azt jelenti, hogy a pártbizottsá­goknak a szovjet és gazdasági szervek helyébe kell lépniük, s magukra venni azoknak — őket meg nem illető — funk­cióit.” Kozlov kiemelte, milyen nagy jelentőségű a helyi pártszervezetek tevékeny­ségének megjavítása szem­pontjából a pártmunka társadalmi alapjainak ki­bővítése. „Arra van szükség — hangsú­lyozta —, hogy a pártszervek apparátusa csökkenjen, s a pártaktíva sorai növekedje­nek.” A pártnak jelenleg körülbe­lül 300 000 alapszervezete van, — mondotta Kozlov, — „s az alapszervezetekről szóló feje­zetet az SZKP programjában kitűzött feladatok fényénél je­lentősen átdolgozták a szerve­zeti szabályzat tervezetében”. Az SZKP szervezeti szabályzata tervezetének megvitatásában az egész párt. minden kommunista résztvett Kozlov hangsúlyozta, hogy „a párt csak akkor teljesítheti nagy feladatait, ha minden párttagot és minden szovjet embert a kommunista erkölcs, a magasszinvonalu öntudatos­ság és eszmeiség, a munkasze­retet és fegyelem, a közérdek iránti odaadás szellemében fog nevelni. Ebben óriási szerepe lesz a kommunizmus építői er­kölcsi kódexének, amelyet az SZKP programja fogalmazott meg és amely a szervezeti szabályzatba is bekerült. Ez a kódex lesz a párttagok maga­tartásának normája, az a hangvilla, amelynek alapján a párttag és a pártszervezet érzékeli, ellenőrzi és értékeli elvtársainak erkölcsi tulajdon­ságait”. Kozlov beszámolt arról, hogy a Szovjetunió kommunis­tái széleskörűen megvitatták a szervezeti szabályzat terve­zetét. A megvitatásban több mint 9 millió kommunista vett részt. „Teljes joggal mondhatjuk, hogy az SZKP szervezeti sza­bályzata tervezetének megvi­tatásában az egész párt, min­den kommunista résztvett. A szervezeti szabályzat terveze­tét kivétel nélkül minden tag­gyűlésen, pártkonferencián és1 pártkongresszuson egyhangú­lag jóváhagyták”. Az előadó a továbbiakban a kommunistáknak az SZKP szer­vezeti szabályzata tervezetére vonatkozó egyes javaslataival és észrevételeivel foglalkozott. A Központi Bizottság gon­dosan tanulmányozta mindazokat a javaslatokat, amelyek kiegészítik, vagy továbbfejlesztik a szerve­zeti szabályzat tervezeté­nek egyik, vagy másik tételét — mutatott rá Kozlov — és a szervezeti szabályzat terveze­tének a küldöttek közt szét­osztott szövegébe általánosí­tott formában megfelelő kiegé­szítéseket és szabatosabb meg­határozásokat eszközöltek. Be­levették többek között azt a tételt, hogy „minden kommu­nista kötelessége mindenkép­pen hozzájárulni a Szovjet­unió védelmi erejének erősí­téséhez és fáradhatatlanul har­colni a békéért.” A szónok azt a javaslatot, hogy a pártszervekben a vá­lasztásokat ne titkos, hanem nyílt szavazással bonyolítsák le, úgy jellemezte, hogy ezzel hátrafelé lépnének a pártde­mokrácia fejlesztésének útján. Ez azt jelentené — mondotta —, hogy „szűkülne és korlá­tozódnék a párttagnak az a joga. hogy teljesen szabadon és függetlenül nyilváníthassa akaratát”. Mint Kozlov rámutatott, vol­tak olyan javaslatok is, hogy a szervezeti szabályzat állítsa helyre az időnkérit végrehaj­tandó tisztogatást a pártban. „Ilyen intézkedésre nincs szükség — mondotta Kbzlov. — A párt eszmeileg és szervezetileg annyira szi­lárd, hogy tisztogatás nél­kül is képes megszabadíta­ni sorait az olyan szemé­lyektől, akik megsértik a programot és a szervezeti szabályzatot.” Beszámolójának befejező ré­szében Kozlov hangsúlyozta, az alkotó energiának és kezdemé­nyezésnek abban a hatalmas lendületében, amellyel a szov­jet emberek nevezetessé tet­ték az SZKP XXII. kongresz- szusa előkészítésének idősza­kát, visszatükröződik a népnek az a készsége, hogy a párt ve­zetésével sikeresen valósítsa meg az életben az SZKP prog­ramja által kitűzött nagy ter­veket. A beszámolót gyakran hosz- szantartó taps szakította meg. A küldöttek fergeteges lelke­sedéssel fogadták Kozlov be­fejező szavait: „Közel van már az az idő, amikor a párt vezetésével, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt a szovjet ncp felépíti a kommunista tár­sadalmat, s megvalósul a nagyszerű elv — „mindenki képessége sze­rint, mindenkinek szükségle­tei szerirat”, amikor a kommu­nizmus napja felragyog Föl­dünk felett. A kommunizrüus az egész világon meghonosítja a békét, a munkát, a szabadsá­got, az egyenlőséget, a testvéri­séget és minden nép boldog­ságát”. Ezután a kongresszust a kül­földi országok kommunista és munkáspártjainak képviselői üdvözölték. A svéd, a brazil és a szudáni kommunista párt vezetői üdvözli k a kongresszust Hilding Hagberg, a Svéd Kommunista Párt elnöke el­mondotta, milyen örömmel fo­gadták hazája dolgozói azokat a grandiózus győzelmeket, amelyeket a Szovjetunió a tör­ténelmi jelentőségű XX. párt­kongresszus után aratott. Ki­jelentette, hogy . a Szovjetunió tekintélye a nemzetközi porondon mér­hetetlenül megnőtt. Hangsúlyozta, hogy a kom­munisták Svédország semle­gességét követelik, mert a semleges irányvonal nemcsak a svéd nép érdekeit, hanem az egyetemes béke ügyét is szol­gálja. Az SZKP új programja fel­becsülhetetlen segítséget nyújt harcunkban, mondotta a Svéd Kommunista Párt elnöke. E program eszméi mindenkit lel­kesítenek, mindenkinek meg­mutatják az előrehaladás út­ját. Giraldo Rodriguez — a Bra­zil Kommunista Párt országos vezetőségének tagja — megál­lapította, hogy Nyikita Hrus­csov kongresszusi beszámolói és az SZKP programja a tudo­mányos marxista—leninista gondolkodás nagyszerű doku­mentumai. Szolidárisak vagyunk a szov­jet elvtársakkal — mondotta —, akik megerősítették hűsé­güket a XX. kongresszushoz. Ez a kongresszus történel­mi jelentőségű a személyi kultusz és következményei ellen, a revizionizmus és a domatizmus ellen, a pro­letárnemzetköziség elvei­nek további megszilárdítá­sáért vívott harcban. Teljes mértékben támogat­juk az SZKP álláspontját az Albán Munkapárt vezetőivel szemben, — jelentette ki Gi­raldo Rodriguez. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: A legutóbbi brazillal ál­lamcsíny kísérletét az ameri­kai imperialisták sugalmazták. Giraldo Rodriguez felolvasta a brazíliai kommunistáknak az SZKP XXII. kongresszusához intézett üzenetét, amelyet Luis Carlos Prestes írt alá. A Szudáni Kommunista Párt és a dolgozó tömegek fényes jövendőjük mintaképét látják a Szovjetunióban — jelentette ki Ibrahim Musztafa, a Szudá­ni Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Vezetősé­gének tagja. A XXXI. kong­resszus üdvözlésekor kifejezte azt a meggyőződését, hogy megvalósítják a kommuniz­mus felépítésének az SZKP programjában előírt tervét. Az SZKP programja és Nyi­kita Hruscsov beszámolója „legmagasztosabb példája a marxizmus—leninizmus alkolo szellemű megvalósításának ko­runkban” — hangsúlyozta Ibra­him Musztafa. Bírálta az Al­bán Munkapárt vezetőit, akik­nek elpártolása az SZKP XX, kongresszusának eszméitől „káros a szocializmus, a szoci­alista tábor egysége és min­denek előtt az albán nép ér­dekeire”. A szónok kijelentette, hogy Szudán függetlenségét a szudá­ni nép sem egyedül vívta ki* az „mindenek előtt a szocialis­ta tábor létének eredménye”. Hozzátette, hogy a szocialista táborral való együttműködés e függetlenség megszilárdításá­nak alapvető feltétele. Az SZKP programja — ál­lapította meg Ibrahim Musz- tnfa — megmutatja a népek­nek a függetlenség kivívásá­hoz, a haladáshoz vezető utat. A Costarica! és a perui küldöttek felszólalása Oscar Vargas, a Costarica! „Népi Élcsapat” Párt országos bizottságának titkára kijelen­tette, hogy a costaricaiak szá­mára „ihlető ösztönző erő és felbecsülhetetlen értékű segít­ség’’ az SZKP új programja. Kijelentette, hogy közeleg az óra, amikor Közép-Amerika ősidőktől fogva elmaradott és elnyo­mott országai elszánt for­radalmi harcra kelnek. Jorge del Prado, a Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára kijelen­tette, hogy ) a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja cs a szovjet nép a legigazságosabb társa­dalmat adta az emberiség­nek. A perui dolgozók nehéz helyzetéről szólva Del Prado elmondotta, hogy hazájában kibontakozik a népi mozgalom a szocialisia országokkal való kapcsolatok megteremtéséért, a földreformért és a nép ér­dekeit szolgáló más reformok megvalósításáért. A Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának titká­ra hangoztatta, hogy pártja megingathatatlanul hűséges a marxizmus—leninizmus elvei­hez és elítélte azokat, akik a* Albán Munkapárt vezetőibe* hasonlóan meg akarják bonta­ni a nemzetközi kommunista (Folylalás a J. Maion.)

Next

/
Thumbnails
Contents