Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

2

ESZAKMAGYARORSZÄG

Szombat, 1961. október 28.

Hruscsov elvtárs zárszava a kongresszus első három napirendi

pontjának vitájáról

(Folytatás az 1. oldalról.)

A miniszter beszámolt az ország növénynemesítő állomásain folyó nagyarányú kutatómunkáról, a szovjet nö- vénynemesítők eredményeiről a magashozamú búza-, kukorica-, napraforgó- és más mezőgazdasági termény-fajták kitermesztésében.

Mihail Olsanszkij megállapította, hogy a mezőgazdasági vezető szervek nemrég végrehajtott átszervezése máris eredményeket hoz.

A szónok méltatta a béke hívei világmozgalmának a béke javára végzett nagyszabású munkáját.

A, Kornyejcsuk felszólalása után a délelőtti ülésen elnöklő G. Abramov közölte, hogy a vita lezárására irányuló javaslat érkezett a kongresszus elnökéhez. A Központi Bizottság beszámolójáról, a pártprogramról és a központi felülvizsgáló bizottság beszámolójáról folytatott vitában hetvenen szólaltak fel, de 279-en jelentkeztek szólásra.

A kongresszus egyhangúlag elhatározta, hogy beszünteti a vitát.

A gyűlés elnöke bejelentette, hogy a hondurasi, pakisztáni és thaiföldi kommunista párttól, valamint egész sor más párttól üdvözlet érkezett a kongresszus címére. Az üdvözleteket a pártsajtó közli.

Az SZKP XXII. kongresszusának délutáni ülésén zárszót mondott az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Nyikita Hruscsov.

Ax SZKP programja a/ egész emberiséghez elviszi a békéi

Alekszandr Kornyejcsuk író, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnökhelyettese hangsúlyozta, hogy a világ minden becsületes embere látja: a kommunizmus és a béke elválaszthatatlan fogalmak. Az SZKP programja az egész emberiséghez elviszi a békét, minden szovjet ember igazi barátságát és jóakaratát.

A szónok megállapította, hogy

az SZKP XX. kongresszusának az a tétele, amely szerint a jelenlegi körülmények között a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, valamint a

különböző társadalmi

rendszerű államok békés együttélésének és együttműködésének szükségességéről szóló tétele világszerte megerősítette a béke erőit.

A szovjet társadalom képviselőinek nyugati államok közéleti személyiségeivel nemrég lefolyt találkozásairól szólva

— amelyekben ő }s résztvett

— Kornyejcsuk elmondotta, hogy a nyugati közvéleményben komoly fordulat megy végbe. Nagy aggodalmat kelt a nemzetközi helyzet súlyos kiéleződése és a nyugati országokban folyó fegyverkezési verseny.

Hruscsov elvtárs beszéde

Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresz- szusának péntek délutáni ülésén zárszót mondott az első három napirendi, pont vitájáról.

Hruscsov kijelentette, hogy a XXII. kongresszus munkájának egész tartalma „igazolta pártunk megingathatatlan hűségét ahhoz

Miután Hruscsov megállapította, hogy a XXII. pártkongresszus figyelmének központjában a párt programja, a kommunista társadalom felépítésének programja áll, hangsúlyozta: a kongresszus szónoki emelvényén felszólaló valamennyi küldött „kifejezésre juttatta az új program eredményes megvalósításába vetett szilárd meggyőződését, a szovjet emberek eltökéltségét, hogy erejük teljes latbavetésével ugyanolyan sikeresen teljesítik pártunk harmadik programját, mint ahovv az első és a második program megvalósult”.^ „Programunk ereje és életképessége a szovjet emberek önfeláldozó munkájában rejlik” mondotta Hruscsov elvtárs.

„Most. a XXII. kongresszuson, még világosabban látjuk, hogy a kommunizmus felépítése a párt gyakorlati feladatává, az egész szovjet nép ügyévé vált.”

Nyikita Hruscsov megállapította; A felszólalások, amelyeket a szocialista tábor országai kommunista és munkáspártjainak vezetői a köngresz- szuson elmondottak, azt bizonyították. hogy

a testvérpártok egységesen az 1957. évi nyilatkozat és az 1960. évi nyilatkozat alapján állanak.

„A szocialista tábor ismét tanúságot tett sorai egységéről, a nemzetközi szocializmus erőinek növekedéséről és osszeforrottságá- v ról.”

Hruscsov kijelentette: „Nyolcvan marxista—leninista párt küldöttségeinek részvétele és felszólalása a XXII. kongresszuson vissza- tükrözte a nemzetközi kommunista. munkás és nemzeti szabadságmozgalom hatalmas fellendülését, s az egész világ kommunistáinak törhetetlen ragaszkodását a proletár nemzetköziség elveihez, amelyeket Marx, Engels és Lenin hagyott ránk”.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hálás köszönetét mondott Guinea, Ghana és Mali független afrikai államok demokratikus nemzeti pártjainak, bár ezek az országok nem kommunisták, elaz irányvonalhoz, amelyet a XX. kongresszus dolgozott ki.

Most még inkább szemmel láthatóvá vált, hogy a XX. kongresszus, amely eltakarította a személyi kultusz időszakának minden maradványát, új lapot nyitott pártunk történetében, kedvező hatást gyakorolt országunk, valamint az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésére”.

A Központi Bizottság beszámolója és a programtervezet feletti vita során — mondotta Hruscsov — felvetődtek a népgazdaságirányítás további tökéletesítésének fontos kérdései. A küldöttek előterjesztett javaslatainak megvalósítása kétségtelenül elő fogja segíteni az előttünk álló feladatok sikeres megoldását.

A kongresszuson jelen vannak a világ csaknem valamennyi kommunista és munkáspártjának küldöttségei.

„Kedves vendégeinknek a szónoki emelvényről elhangzott felszólalásai, valamint a testvéri pártoknak a kongresszushoz intézett üdvözletei visszatükrözték a kommunista világmozgalom sorainak nagy egységét és újra igazolták, hogy

minden marxista—leninista párt helyesli és támogatja pártunk lenini politikáját.”

fogadták a meghívást és elküldték a kongresszusra képviselőiket.

„Minden szovjet ember nagy sikereket és jólétet kíván a független afrikai államoknak, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára léptek, vagy lépnek.”

Mint Hruscsov rámutatott, a nyugati hatalmak a „szabadságról” beszélnek, de ezen Nyugat-Berlin megszállását értik. „Azt akarják, Hogy mi, mint valami forgalmi rendőrök biztosítsuk az ő Nyugat-Ber- linbe irányuló szállításaik — hadianyagok, kémek és diver- zánsok szállításának — folyamatosságát az ellenünk és szövetségeseink ellen folytatandó aknamunkára. Kinek néznek bennünket ezek az urak? Talán abban a hiszemben vannak. hogy nekik mindent szabad és rákényszeríthetnek bennünket arra, hogy saját létérdekeink ellen, az általános béke és biztonság érdekei ellen tegyünk?” — mondotta Hruscsov.

Ideje, rég ideje megérteHruscsov rámutatott, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok sikerei — hatalmas vonzóerőt jelentenek. Ezután kijelentette: az imperialisták, akik megértették ezt, fel akarták tartóztatni a mi gyors előrehaladásunkat. Ezzel magyarázható annak a politikának az agresszív jellege, amelyet az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Német- ország és más imperialista hatalmak vezető körei folytatnak. Az ő politikájukat nem a béke és az emberek nyugalmának érdekei, hanem a monopolisták nyereséghaj hászásának, az imperialisták uralma fenntartásának érdekei határozzák meg.

Nyikita Hruscsov ismét 'hangsúlyozta, hogy ha tovább halogatják a második világháború maradványainak felszámolása kérdésének megoldását Európában, ez a legkomolyabb következményekkel fenyegeti a béke ügyét.

Emlékeztetett, — a nyugati hatalmak — válaszul a Szovjetuniónak a német békeszerződés megkötésére és a nyugatberlini helyzet ezen az alapon történő rendezésére tett javaslatára — nyíltan azzal fenyegetőznek, hogy fegyverhez nyúlnak. „Háborús fenyegetéseikkel ki akarják kényszeríteni azt, hogy Nyugat-Berlin- ben örökre megmaradjanak Amerika, Anglia és Francia- ország megszállási jogai.”

Hruscsov itt rámutatott, hogy a nyugati hatalmak úgy tüntetik fel a dolgot, mintha ezek a jogok Nyugat-Berlin „szabadságának biztosítása céljából” lennének szükségesek számukra.

„Sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köztársaság, sem a többi szocialista ország — senki sem követ el merényletet Nyugat-Berlin szabadsága ellen.”

niök azt az egyszerű igazságot, hogy a Szovjetunióval és az egész szocialista táborral ma csak az értelem és nem az erő pozíciójából lehet társalogni.

Az értelem és az igazság pedig nem az ő, hanem a mi oldalunkon van.

„A nyugati hatalmaknak a német kérdésben folytatott politikáját nem a béke, hanem mindenekelőtt Nyugat-Német- ország militarista és revans- vágyó erőinek érdekel határozzák meg. A fő rossz szellem, aki ezt a politikát meghatározza, Adenauer kancellár.” Hruscsov hangoztatta, hogy a militarista agresszív körök nem titkolják gyűlöletüket a szovjet állam ellen, annak békeszerető politikája ellen,

Programunk ereje a szovjet emberek önfeláldozó munkájában rejlik

A szocialista tábor ismét tanúságot tett sorai egységéről

A szocialista táborral csak az értelem és nem az erő pozíciójából lehet' társalogni

majd kijelentette: „Bármilyen érzésekkel viseltessenek is a szocializmus iránt,

mondjanak le arról a reményükről, hogy valamikor is rákényszeríthetik kapitalista rendszerüket a szocialista országokra.”

Hruscsov így folytatta: „Ma még egyszer megmondhatjuk nekik: Ne veszítsék el józan eszüket, uraim, ne kíséreljék meg próbára tenni rendszerünk erejét és szilárdságát. Ismeretes, hogy a múltban ellenségeink nem egyszer próbálkoztak ilyesmivel, de mindenki tudja, mivel végződtek ezek a próbálkozások.”

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ismét kijelentette, hogy ha a nyugati hatalmak készséget nyilvánítanak a német kérdés rendezésére, akkor a határidők kérdésének nem lesz olyan nagy jelentősége. „Akkor nem fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy december 31-ig aláírjuk a békeszerződést. Nem vagyunk babonás emberek és úgy véljük, hogy a 31-e is, a 13-a Is szerencsés nap lehet.

Nem ez vagy az a nap a fontos, hanem a kérdés konkrét és becsületes megoldása.”

Készek vagyunk találkozni a nyugati hatalmak képviselőivel és eszmecserét folytatni velük, hogy előkészítsük termékeny tárgyalásainkat — mondotta Hruscsov. — Azonban — hangsúlyozta — a Szov- ietunió nem engedheti meg, hogy tárgyaljunk pusztán a tárgyalás kedvéért, hogy a nyugati országok képviselői halogassák az európai kérdések békés rendezését. Ha valaki erre építi számításait, tudnia kell előre, hogy azok nem válnak be.

„Ez a mi álláspontunk. Ehhez ragaszkodtunk, és szilárdan ragaszkodunk’’ — jelentette ki Hruscsov.

A védelmi képesség erősítése

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára újból hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kénytelen volt felújítani a nukleáris fegyverkísérleteket.

A burzsoá propaganda által ezzel kapcsolatban csapott nagy hűhóról és azokról a hangokról szólva, hogy a kísérletek ellentétesek az erkölcsi elvekkel, Hruscsov kijelentette: A háború után az Egyesült Államok egyik kormánya, egyik amerikai elnöke sem jelentette ki, hogy Hirosima és Naga- szaki bombázása erkölcstelen cselekedet volt.

„ök az imperialista erkölcsből indulnak ki, amely az erősnek mindent megenged. Úgy vélték, hogy a nukleáris fegyver monopóliuma lehetővé teszi számukra a világuralom megteremtését.

Ám a Szovjetunió —1 folytatta Hruscsov — rövid idő alatt nagyhatású termonukleáris fegyvert hozott létre, s ezzel ezen a területen véget ért az Egyesült Államok monopóliuma.

Most még Kennedy elnök is kénytelen volt elismerni, az Egyesült Államok „az előtt a nehéz feladat előtt áll, hogy utói kell érnie a Szovjetuniót ezen a területen”.

De míg az Egyesült Államok elnöke — jegyezte meg Hruscsov — arról beszél, hogy utói kell érnie a Szovjetuniót, addig Rusk külügyminiszter továbbra is „erőpolitika” folytatására szólít fel. Kiderül, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal.

A Szovjetunió távol áll attól, hogy bármely államra rákényszerítse akaratát és feltételeit — mondotta Hruscsov, majd hozzáfűzte: „A Szovjetunió a közvetlen fenyegetéseket és a háború kitörésének veszélyét látva, kénytelen volt megtenni a szükséges intézkedéseket védelmi képességének szilárdítására, a szovjet nép, a szocialista országok egész nagy közössége népeinek védelmére.

A békés együttélés koránk igen fontos problémája

Hruscsov hangsúlyozta: a szovjet tudósok minden lehetőt elkövetnek, hogy a minimumra csökkentsék a nukleáris kísérletek káros következményeit.

„Kénytelenek vagyunk végrehajtani ezekét a kísérleteket, hiszen az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyu- gat-Németország imperialistái országaink szocialista vívmányainak, sőt népeinek a megsemmisítésére készülnek. Nem csupán a légkör megfertőzésének veszélyét idézik fel, hanem emberek millióinak életét is el akarják venni” — mondotta Hruscsov.

Az SZKP KB első titkára újra felhívta az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország és más országok vezetőinek figyelmét

arra, hogy „legokosabb, ha felhagynak az erőpolitikával” és a „hidegháborús politikával”.

„A nemzetközi ügyekben a békés együttélés realista politikáját kell folytatni” — hangoztatta.

„A különböző társadalmi ég politikai berendezésű államok békés együttélése korunk igen fontos problémája” — jelentette ki.

„Egyesek — folytatta — támadnak bennünket és azzal a váddal hozakodnak elő, hogy

leegyszerűsítjük, illetőleg enyhén ítéljük meg a nemzetközi helyzetet, amikor hangsúlyozzuk a békés együttélés szükségességét a jelenlegi körülmények között. Azt mondják nekünk, hogy aki a békés együttélést hangsúlyozza, az nem mérlegeli kellően az imperializmus lényegét, sőt, úgymond, egyenesen ellentmondásba kerül az imperializmus lenini értékelésével.”

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lényegének lenini értékelése ma is érvényes. Az imperializmus lényege, agresszív jellege nem változott.

Az imperializmus lehetőségei csökkentek

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lehetőségei ma már nem olyanok, mint osztatlan uralma idején. „Most olyan a helyzet, hogy az imperializmus nem diktálhatja mindenkinek a maga akaratát és nem érvényesítheti akadálytalanul agresszív politikáját.”

A világ felosztására, más népek leigázásáx'a irányuló imperialista rabló törekvéseknek útját állják a szocialista világ- rendszer és elsősorban a Szovjetunió megingathatatlan erői. Ezek az erők korlátozzák az imperialisták farkasétvágyát.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer ereje annyira megnövekedett, mint még soha. Ez a rendszer

a világbéke erős bástyája. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elve a jelenlegi körülmények között életbevágóan fontossá válik.

„Ezt csak azok a reménytelen dogmatikusok nem értik meg, akik megtanulták az általános formulákat az imperializmusról, de teljesen elszakadtak az élettől. Ilyen álláspontra helyezkedik továbbra is makacsul Molotov. Ö és a hozzá hasonlók nem értik meg a világhelyzetben történt változásokat, az élet új jelenségeit, az események mögött kullognak, régóta fékké, teherré váltak” — mondotta Hruscsov.

A* Albán Munkapárt vezetői eltitkolják népük előtt az igazságot

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután kijelentette: „A küldötteknek és a testvérpártok képviselőinek felszólalásai meggyőzően igazolják, hogy pártunk Központi Bizottsága teljesen helyesen járt el, amikor elvi alapokon állva és nyiltan jelentette a kongresszusnak, hogy a szovjet —albán kapcsolatok nem normálisak.”

Hruscsov megállapította, hogy sajnos nem jártak semmiféle eredménnyel azok a többszöri kísérletek, amelyek az Albán Munkapárttal való viszony rendezésére irányultak. „Pártunk Központi Bizottsága a lehető legnagyobb türelmet tanúsította és minden tőle telhetőt megtett, hogy jó kapcsolatokat teremtsen az Albán Munkapárttal.”

Az Albán Munkapárt vezetői — mondotta Hruscsov — semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, csakhogy eltitkolhassák népük előtt az igazságot, eltitkolhassák, mit tesz a mi pártunk, a mi népünk. Albánia a szocialista tábor egyetlen olyan országa, ahol nem közölték az SZKP programtervezetének teljes szövegét.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az albán vezetők azért titkolják ói pártjuk és népük elől az SZKP programját, mert .»úgy félnek az igazságtól, mint a tűztől”. „Pártunk programja szentség a mi számunkra, ez a mi vezércsillagunk a kommunizmus építésében” — hangoztatta Hruscsov.

„Ha ők közzétennék programunk teljes szövegét, akkor az albán dolgozók látnák, ml a rágalom és mi az igazság, látnák, hogy pártunk egész tevékenysége, pártunk tervei megegyeznek a népek, köztük a baráti albán nén létérdekeivel”

— jelentette ki az SZKP KB első titkára.

Nagy pártunkat — folytatta Hruscsov — nem egyszer érték elkeseredett és aljas támadások a kommunizmus nyílt és leplezett ellenségei részéről. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő gyorsasággal tért volna át az örök barátságot fogadó es'küdözésekről és árado- zásokról a fékevesztett szov- jelellenes rágalmazásra, mint ahogyan az albán vezetők tették.

•»Úgy látszik, ilyen úton akarják előkészíteni a talajt ahhoz, hogy kiérdemeljék maguknak a jogot az imperialisták adományaihoz. Az imperialisták mindig készek harminc ezüstpénzt fizetni azok- nak, akik szakadást idéznek elő a kommunisták soraiban. Ám az ezüstpénzek soha és senkinek nem hoztak mást, csak becstelenséget és szégyent.”

Hruscsov a továbbiakban kijelentette: „Osztjuk kínai barátaink aggodalmait, értékeljük az egység megszilárdításáról való gondoskodásukat; Ha a kínai elvtársak az Albán Munkapárt és a testvérpártok viszonyának normalizálására kívánják iordítani erőfeszítéseiket, e feladat megoldását aligha segíthetné elő bárki is jobban, mint a Kínai Kommunista Párt. Ez valóban hasznára válnék az Albán Munkapártnak és a szocialista országok egész közösségének érdekeit szolgálná”.

Hruscsov ezután megállapította, hogy az Albán Munkapártban súlyosabb formában ismétlődött meg mindaz, ami a Szovjetunióban a személyi kultusz idején volt, majd ezt mondotta: „Ma már senki előtt sem titok, hogy az albán vezetők erőszak és önkény segítségével tartják fenn uralmukat”;

„Albániában ma csak azért üldöznek becsületes embereket. mert síkra mertek szállni a szovjet—albán barátság védelmében. Az albán vezetők ellenségnek tekintik azt, aki ma kiáll

(Folytatás a 3. oldalon.)