Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-27 / 254. szám
4 ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1961, október VI, ZENEI KRÓNIKA ..... örvendetesen fej- rnlSKOlC lődő zenei élete szinte naprol-napra produkál valami érdekeset. Koncertek, előkészületek, zeneművészeink pezsgő munkássága jellemző napjainkra. Csütörtökön adtunk hírt arról, hogy Miskolcon rendezik meg jövőre az V. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivált s most ismét több érdekes zenei eseményről adhatunk számot. Elsőként az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyeit említjük. Az Országos Filharmónia a tanulóifjúság zenei nevelése végett ismét megszervezte ifjúsági koncert-sorozatait. (Hisszük, nagyobb sikerrel, mint az elmúlt évadban!) Az első koncertek szerdán, 25-cn hangzottak el. Az általános iskolások részére dalösszeállítás képezte a műsort Schubert, Schumann, Mendelssohn, Grleg és mások műveiből, Pékkor Zsuzsa énekmüvésznő és Röczey Ferenc zongoraművész előadásában, Herszényl Bálint, a Zeneművészeti Szakiskola művész-tanára ismertető előadásával. A középiskolásoknak s miskolci Túszt Ferenc Filhar- mónikus Zenekar adott koncertet Mura Péter vezényletével. Az igényes összeállítású hangversenyen Mozart Színigazgató nyitányát, valamint oboára, klarinétra és fagottra írt versenyművét, továbbá Haydn Oxford szimfóniáját és Beethoven IV. szimfóniáját hallottuk. Ismertető előadást ez alkalommal is Herszényi Bálint tartott. A filharmonikusok koncertje szép, hasznos, értékes volt. A zenekar a műsor két utolsó számát már bemutatta korábban Carlo Zecchi vezényletével — igen nagy sikerrel. Az ifjúsági koncerten történt előadás is szép, értékes volt. Nagy kár, hogy a Kamaraszínház aprócska nézőterét is igen foghíjasán töltötték meg a középiskolások. (Erre a Kérdésre más alkalommal érdemes lesz visz- szatérnünk.) Az ifjúsági koncert igazán nagy és kellemes meglepetését a Mozart versenymű bemutatása jelentette. A Miskolcon már korábban megalakult fúvósötös négy tagja — Czimer Sándor (oboa), Borkő Miklós (klarinét), Kecskeméti János (fagott) és Kollár József (kürt) — mutatta be ezt a művet, illetve működött közre a zenekari bemutatásban. Nagyszerű bemutatásuk, a Mozart-i mű remek interpretálása elgondolkoztatott. A már említett fúvósötös — ötödik tagja: Salamon Ferenc (fuvola) — szűk körben már ismert Miskolcon, néhány alkalommal nagy sikerrel szrepeltek is, azonban — sajnálatosan — nincsen kielégítő érdeklődés irántuk még a zenekedvelő közönség körében sem. Pedig eddigi szerepléseikkel már bebizonyították, hogy érdemesek a támogatásra és sok szépet várhatunk tőlük. (Mint ahogy a zenekar fúvósai több koncerten az együttes legfőbb erősségének bizonyultak.) A fúvósok, illetve az ötösnek most szerepelt négy tagja ismét igazolta felkészültségét, illetve a kisegyüttes létjogosultságát. A kamarazenélés a zenekari munka egyik alapköve, a művek népszerűsítésén kívül a hangszerek népszerűsítését is szolgálja és ezért az ifjúság zenei nevelésében szinte nélkülözhetetlen. A felszabadulás után a Tátrai vonósnégyes és a fővárosi fúvósötös volt az úttörője ennek a hasznos törekvésnek, amely azóta fényesen igazolta fontosságát, szükségességét — még akkor is, ha Miskolcon jelentkezik bizonyos idegenkedés a kamaramuzsikától és a város fúvósötösétől, pedig erre inkább büszkék lehetnénk és több szereplési lehetőséget kellene biztosítanunk számára. Sőt arra kellene törekednünk, hogy vonós kamaraegyüttes is szülessék városunkban. Kissé eltértünk az ifjúsági koncert témájától, de úgy éreztük, ez a gondolatsor szervesen hozzátartozik. Ha már a kamarazenéről esett szó, említsük meg a Weiner vonósnégyes miskolci vendégszereplését, amelyre az Országos Filharmónia „C” hangversenybérleti sorozatában, október 30-án este kerül sor a Kamaraszínházban. A vonósnégyes — Szász József, Székács János, Várkonyi István és Szász Árpád — Beethoven e-moll vonósnégyesét, BarMi újság a legény szállásokon Sok a fiatal, kevés a KISZ-tag — Az ormosi és a somsályi példa — Ezt láttuk Perecesen — Egy hibás álláspont HOGYAN élnek megyénk munkásszállásain a fiatalok? — Erre a kérdésre keresett választ az a brigád, amelynek tagjai megnézték a borsodi bányaüzemekhez tartozó szállók ifjúságának mindennapi életét. Sok helyen jártak, így alapos tapasztalattal a tarsolyban állították össze jelentésüket, amelyet aztán a KISZ megyei végrehajtó bizottsága megvitatott. Talán nézzünk néhány olyan dolgot a jelentésből, amely azt bizonyítja: szükséges volt napirendre tűzni ezt a kérdést. Borsodban jelenleg negyven munkásszálláson mintegy 3600 dolgozó lakik. Ilyen sok új ember foglalkoztatására elsősorban a bányaipar fejlesztése, a régi aknák korszerűsítése, illetve az új bányák nyitása következtében került sor. A munkásszálláson lakók nagy része — csaknem kétezer — fiatal ember, 30 éven aluli bányász. És mégis, közülük mindössze hatszáz a KISZ-tag. Ez meglehetősen kevés, éppen ezért a jövőben a bányász csúcsbizottságoknak és bizottságoknak elsősorban az lesz a feladatuk, hogy helyes munkával, jó módszerekkel emeljék a KISZ-tagoknak a számát. Az ifjúsági munka azokban a legényszállásokon mondható jónak, amelyekben a korábbi határozatok értelmében létrehozták a KISZ-csoportokat. Ezek a lassan fórummá izmosodó szervek egyre jobban kifejezésre juttatják a legényszállóban lakó fiatalok között • KISZ hangját. Ormosbányán és Somsályon, helyes kezdeményezés nyomán KISZ-alapszervezetet hoztak létre a munkásszállóban. Ez egyesíti az ott lakó fiatalokat és ezeken a helyeken eredményesebb a KISZ-építés, szervezettebb a politikai és a szakmai oktatás, jobb a kulturális és a sportmunka. Somsályon például a szállóban lakó 46 fiatal közül 34-en tagjai a KISZ-szervezetnek. Az ifjúság a szocializmusért mozgalomba valamennyien beneveztek, 25- en ifjúsági, 7-en pedig felnőtt munka brigád ban dolgoznak. Ugyancsak itt 16 fiatal tette le a szakma ifjú mestere vizsgát. Ormosbányán a szálláson lévő bizottság inkább a sport- és kulturális kérdésekkel foglalkozik többet és sajnos csak másodrendű feladatként kezeli a KISZ-ópítést. A Perecesen lévő Kossuíh- szállóban is nagy gondot fordítanak az ott lakók kulturális foglalkoztatására. Itt például színjátszó- és tánccsoportot hoztak létre, valamint Anna- bányán KISZ-klubot létesítettek. VANNAK viszont olyan bányaüzemek is, ahol kevésbé törődnek a KISZ-szervezetek a szállóban lakó fiatalokkal. Éppen ezért el kell marasztalni a sajóvölgyl, az alberttelepi, a szuhavölgyi, a putnoki, a ki- ráldi és a farkaslyuki alapszervezetek vezetőségét. Ennek következtében kevés KISZ-tag van ezeken a legényszállásokon és az ott élők politikai foglalkoztatottsága nem kielégítő. Nem fogadhatjuk el azt az álláspontot, hogy a bányaüzem fiataljaival csak az aknák KISZ-szervezete foglalkozzék. Pauloviís Ágoston tők I. vonósnégyesét és Csajkovszkij esz-moll vonósnégyesét mutatja be. Érdemes megemlíteni, hogy — a helyi kamaramuzsikálástól való idegenkedéssel szemben — valamennyi jegy, bérletben, előre elfogyott. A kamarazenénél szóljunk néhány szót a hegedű és gitár műsorokról is. Szendrey Karper László VIT-díjas gitárművész és Hegymegi Ernő hegedűművész, a vasgyári Erkel Ferenc Zeneiskola tanára pénteken, október 27-én délután a DIMÁ- VAG-ban, szombaton, 28-án a Földes Gimnáziumban, 29-en, vasárnap este pedig a Diósgyőri Gépgyárak Szinvavölgyi Művelődési Otthonában tart hangversenyt, amelynek műsorán Haydn, Bach, Bartók— Szendrey, Villa—Lobos gitár- művek és Paradis, Corelli, Kreisler, Paganini hegedű- művek szerepelnek.' Zenei krónikánkban említjük meg a Traviata miskolci előadásait is, amellyel a Debreceni Csokonai Színház opera-együttese örvendeztetett meg. Az elmúlt vasárnap délutánján és hétfőn este csendültek fel a miskolci színházban Verdi csodálatos dallamai. A debreceni opera-együttes, amely korábbi vendégszerepléseivel már nagyon sok emlékezetes estet szerzett a miskolci opera-kedvelőknek, ez alkalommal is igen értékes előadással ajándékozta meg az érdeklődőket, akik mindkét előadáson zsúfolásig megtöltötték a nézőteret. A debreceni MÁV szimfonikus zenekart Rubányi Vilmos vezényelte, az előadást Horváth Zoltán rendezte, Violetta szerepét Marsay Magda, Alfrédét Szigeti László, az apáét Virágos Mihály, Flóráét Varga Magda énekelte gyönyörűen. Érdemes megemlíteni, hogy a felsoroltak közül a karmester, a rendező és a címszerepet éneklő Marsay Magda a korábban megszűnt miskolci opera-együttestől került a debreceni társulathoz. Cróhok értékesek a debreozepeK, ceniek miskolci opera-estjei. De jó volna már a miskolciak opera-estjeiről is számot adni! Benedek Miklós Kovái Pál elvlárs, országgyűlési képviselő látogatása az ózdi járásiján Október 25-én, szerdán Koval Pál elvtárs, a Miskolc városi Pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő az ózdi járásba látogatott el, s megbeszélést folytatott Özd város és a járás tanácsvczctőlvcl, a város vízellátásának és lakás- helyzetének kérdéseiről. Délután Ariéba látogatott cl, ahol az Iskolában képviselői beszámolót tartott. Beszélt az országgyűlés munkájáról, ismertette a kül- és belpolitikai eseményeket, szólt a népünk előtt álló legfontosabb tennivalókról. A gyűlés után hosszasan elbeszélgetett Arló község dolgozóival. Előadások az új magyar szerszámgépekről A Gépipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja ,,Uj magyar szerszámgépek ismertetése’’ címmel tanfolyamot indít. A tanfolyamon az egyesület tagjain kívül mások is részt vehetnek 50 forint részvételi díj ellenében. A tanfolyamra október 30-ig lehet jelentkezni. Előadások hangzanak el néhány jelentős úi gépről, például az RM—500/320 másoló félautomata esztergáló, az RT A—160 automata revolveresztergáló, a KKE—250 kőkö- szőrű gépről. valamint a BKE knrdános kiegyensúlyozó gépcsaládról. A tanfolyam végeztével a Gépipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja tanulmányutat szervez a résztvevők számára Budapestre, a csepeli szerszámgépgyárba, és a Dinamó Elektromos Fúrógépgyárba. II manyar—csehszlovák történész venvesbizottság ülése Diósgyőrött A magyar—csehszlovák történész vegyesbizottság szerdán Diósgyőrött folytatta ülésezését, hogy tájékozódjék a magyar kohó- és bányaipar fejlődéséről. történetéről. A Lenin Kohászati Művek műszaki klubjában rendezett összejövetelen Bocsánczy János, a Miskolci Nehézipari Műszaki Enyetem docense, a magyar bányaipar, dr. Vastagh Gábor a kohászat történetéről és a kohászattal kapcsolatos ásatásokról, Zórád Aladár, a Lenin Kohászati Művek dokumentációs osztályának vezetője a Diósgyőri Központi Kohászati Múzeumról tartott előadást.. Jó úton haladunk... A halmaji Aranykalász Tsz az elmúlt év decemberében alakult, s azonnal hozzákezdett a munkához. Ha a tsz eredményeit elemezzük, megállapíthatjuk, hogy — az első évvel járó nehézségek, a rendkívüli időjárás ellenére is — az állattenyésztésben és a növénytermesztésben figyelemre méltó sikereket értünk el. Ez főként a tagság becsületes, szorgalmas munkájának tudható be. Az aszály ellenére is a tsz a kalászos növényeknél és az aprómagvak termesztésénél jó termésátlagokat ért el. Kisebb lemaradásunk a kapásnövényekből lesz, melynek a kedvezőtlen időjárás volt az oka. Nem feledkeztünk meg az állem iránti kötelezettség teljesítéséről sem. Az előirányzottnál több kenyérgabonát, sörárpát és vágóbaromfit adtunk át. Tudjuk, hogy csak akkor kaphatunk gépeket, műtrágyát, ha terményeinket átadjuk a felvásárló szerveknek. A tsz tagsága, s a vezetőség, okulva az idei nehézségekből, a kedvezőtlen Időjárás tapasztalataiból, igyekezett minden feltételt biztosítani a jövő évi kenyérgabona és takarmány- szükséglet kielégítésére. Aratás után közvetlenül megkezdtük a tarlóhántást, s ahol lehetett, elvégeztük a nyári mélyszántást. A cséplés időbeni befejezése után a fogatok azonnal a trágya hordásához kezdtek. A kapott műtrágyát is időben kihordtuk a földekre. Az őszi munkát úgy szerveztük meg, hogy a vetésterületeket felosztottuk három brigád között. Az egyik a rozsot, a másik az őszi árpát, a harmadik az őszi takarmányt vetette. Mivel a gépállomás nem tudott három vetőgépet biztosítani, így kis vetőgépet is alkalmaztunk. Nem várva az esőre, már szeptember 15-re 100 százalékig teljesítettük az őszi árpa és a rozs vetéstervét. Szeptember 18-ra pedig földbe került az őszi takarmánykeverék is, s elkezdtük a búzave- lést. Már ezzel is végeztünk volna, ha az Alsóvadászi Gépállomás idejében és rendszeresen tudott volna gyűrűshengert biztosítani. A közelmúltban vásároltunk egy ilyen hengert, s most már nincs akadálya, hogy minél előbb elvégezzük a búzavetést. Valamennyi terményünket betakarítottuk a földekről. A járás egyes tsz-eiben az időjárásra hivatkozva halogatják a vetési munkálatokat. Nincs mire várni. Az Aranykalász Tsz vezetősége és tagsága most felhívással fordul a Hernád menti termelőszövetkezetekhez. Arra kérjük a Hernád menti tsz-ek tagságát, hogy hozzánk hasonlóan időben fejezzék be az őszi munkálatokat, mert csak így számíthatunk biztos jövedelemre. Mi 30 forint 80 fillért osztunk munkaegységenként, s ezt a gondos munka tette lehetővé. Bindász Balázs mezőgazdász Béres István tsz-elnök Repka Károly párttiíkár JEGYZETEK a miskolci tanácsülésről Miskolc város Tanácsa hétfői ülésén egy különösen fontos határozat sorsát vizsgálta meg. A munkásosztály helyzetéről hozott párthatározatról van szó, amelyet 1958 októberében a még erőteljesebb törődés és gondoskodás Igénye hívott életre. Az a szándék és szükséglet, hogy egységes programba foglaljuk a szerteágazó erőfeszítéseket és feladatokat. A tanácsülésre beterjesztett jelentés. a vita, s egyéb korábbi tények is arra vallanak, hogy a miskolci városi párt-végre- hajtóbizottság és a tanács végrehajtó bizottsága evidenciában tartja ezt a fontos kérdést. Evidenciában — ez így talán túlságosan hivatalosan és mereven hangzik. Igen, azt hiszem, helyesebb így mondani: szívén viseli az ügyet. Mert olyasvalamiről van szó, amihez az okosság, tervszerűség és céltudatosság mellett szív is, lelkesedés is kell. Annak megértése és átélése, hogy munkásosztályunknak egyre jobb és jobb életkörülményeket kell teremteni. Ez szent kötelességünk. A tanácsülésen, amely józanul mérlegelte az intézkedéseket és eredményeket, nem éltek hatásos szónoki fordulatokkal, a szavakat nem virágozták fel. de az előterjesztésben és a felszólalásokban ez a szemlélet tükröződött. Annakidején intézkedési tervet dolgoztak ki. Ezalkalom- mal azt vizsgálták, mennyire jutottunk ennek végrehajtásában. Valóban erre volt és van szükség: intézkedésekre, tettekre, hogy jobb legyen az ellátás, a különböző igények kielégítése a kereskedelem, a művelődés, az építés, a közlekedés területén, hogy a miskolci munkások mindinkább élvezhessék a technika, a kultúra áldásait, a pihenésre szánt órák szépségét, az élet kínálta javakat. Jóleső érzéssel lehetett megállapítani. — a végrehajtó bizottság 14 oldalas, tartalmas jelentésének szavait idézzük: „hof/y a váróéi és kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai és szakigazgatási szervei az eltelt két és fél év alatt a tanács által elfogadott intézkedési terv megvalósításáért számtalan intézkedést tettek. Ezek az intézkedések nagy többségükben szükségesek, helyesek és eredményesek voltak.’" * A tanácsülésen megemlékeztek napjaink nagy történelmi eseményéről, az SZKP XXII. kongresszusáról. A kongresz- szus még élesebb megvilágításba helyezte Központi Bizottságunk határozatának jelentőségét. Méginkább kiemeli azt a felemelő, szép elvet, amely ezt a határozatot s a végrehajtásért való munkálkodást áthatja: Mindent az emberért, az ember javáért. * Felel ősségérzet és kritikai igény — édestestvérek. A tanácsülés munkáját mély felelősségtudat jellemezte, tehát kritikusnak is kellett lennie. A jelentés is, a végrehajtó bizottsági elnök előterjesztése és több felszólaló is rámutatott néhány fogyatékosságra, mulasztásra. Joggal marasztalták el a III. kerületi tanács végrehajtó bizottságát, amely nem készítette el intézkedési tervét, Többen a kereskedelmi hálózat hatékonyabb fejlesztését, főleg a gyümölcs- és zöldségellátás megoldását sürgették. Néhányan, mint Oravecz Antal, Pereces iskolai és kulturális ellátottságával foglalkoztak. S ha a kritikát említjük, hadd fűzzük hozzá az örvendetes tapasztalatot: belülről bíráltak a tanácstagok, nem valamiféle kívülálló megfigyelő könnyedségével és könynyebnüségével, hanem * részvállalás kötele sségtudatá- val. Vincze Sándor ezt úgy fogalmazta meg: A tanácstagok éljenek körzetükben, a lakosság körében. Nyilván sokat segíthetnek, ha közvetítik a fogadóórák, beszámolók, családlátogatások tanulságait: Együtt élni a munkásokkal, iS' merni gondjaikat, de meg ü ismertetni velük az egész vá-; ros fejlesztésének sikereit és problémáit, — ebből egészsé4 ges lokálpatriotizmus fakad; amely alkalmas arra, hogy sí egész közösség erejét mozgósítsuk az együttes érdekeket szolgáló feladatok megoldására, * Fiataljaink jól ismerik és idézik József Attila megelevenítő sorait: „A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon Lelkünkre így ül ez a fcor...’,j Ezt a kort ők, fiataljaink már nem ismerik, de számunk' ra nem poézis csupán a város pereme, hanem sok évtizedes szenvedések valósága, amely' nek rossz emlékeit, maradványait akarjuk minél gyorsa b- ban és minél teljesebben eltüntetni. Igazán nem kívánom most felrajzolni az egykori nyomor-, telepek képét, felidézni a barlanglakások, a Vay úti barakk- telep és az emberpiac infer-1 nóját, nincs szándékomban idézni a Lichtenstein—Hodo- bay-féle városvezetőséghez benyújtott könyörgő kérvények soraiból, nem akarom „színe' sen ecsetelni” az elmaradottságot és . elhanyagoltságot; amely olyannyira jellemző volt Miskolcra, a munkásvá-; rosra. Mert munkásváros volt él Horthyék idejében is, csak' hogy erről az úri kaszinókban, nem sok szó esett. A csődtömegről, amely a felszabaduláskor reánk maradt, nem szóltak semmit a tanácsülésen, de kimondatlanul is ott bujkált vitájában. Nem árt néha emlékezetünkbe idézni...! 1 * Ä tanácstörvény előírja, hogy az állandó bizottságok időnként számoljanak be munkájukról a tanácsnak. Ez alkalommal a kereskedelmi és mezőgazdasági állandó bizottság tájékoztatóját hallhattuk. Mindkettő, főleg a kereskedelmi állandó bizottság, teljességre törekedett; ennek következtében referátuma túlságosan hosszúra nyúlt. A fárasztó beszámoló nem ébresztette, nem serkenthette fel az ülés résztvevőinek vitakedvét. Helyesebb lett volna kiragadni néhány különösen időszerű kérdést és azokat boncolgatni. Ilyenek lehetlek volna: a bolthálózat fejlesztése, a kulturált kiszolgálás, a választék, az egyenletes áruellátás. Főleg azt kellett volna vizsgálni, hogyan működött közre ezeknek a feladatoknak megoldásában és ellenőrzésében az állandó bizottság. * Az igazi népi hatalom jellegét elemezve, Marx és Leniá dolgozó testületeknek gondolta és nevezte a tanácsot. A i SZKP XXII. kongresszusa aláhúzta. hogy a tanácsok a Szovjetunióban és természetesen a többi szocialista országban b mindinkább dolgozó testületekké válnak. A miskolci tanácsülés azt * benyomást keltette, hogy a városnak ez a fontos vezető szerve ebben az irányban fejlődik. Sárközi Andor
