Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-16 / 219. szám

Szombat, 1961. szeptember 16. ESZAKMAGTARORSZAG 5 A jubileumi ünnepségek programja A Sátoraljaújhely várossá nyilvá- nitásának 700. évfordulója alkalmá­ból rendezett kétnapos jubileumi ün­nepség ma, szeptember 16-án, szom­baton délelőtt 10 órakor kezdődik. A városi tanács dísztermében ünnepi tanácsülést tartanak, amelyen a Ha­zafias Népfront városi bizottsága ja­vaslatára tanácsi határozatokat hoz­nak utcák, intézmények elnevezésére. Délután fejlődéstörténeti kiállítás nyílik a járási könyvtár rendezésé­ben, amelyen Kukucska János elv­társ, a megyei pártbizottság titkára mond megnyitó beszédet. Ugyanezen a napon képzőművészeti kiállítás is nyílik „Hegyalja a képzőművészet­ben” címmel, majd este tábortűzzel és tűzijátékkal folytatódik a prog­ram. Mindkét rendezvény a Sátor­hegyen lesz, ahol tárogató-szólóval szórakoztatják az egybegyűlteket. Az ünnepség második napján ze­nés ébresztővel köszöntik a város la­kosságát, majd a városi tanács épü­letében elhelyezett múzeum megnyi­tása után ünnepi nagygyűlés lesz a Kossuth-szobor előtti téren. A nagy­gyűlés előadója Aczél György elv­társ, a művelődésügyi miniszter első helyettese, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja lesz. A nagygyű­lés ünnepi kultúrműsorral folytató­dik, majd jubileumi sportünnepély zárja a második nap programját a 16 órakor kezdődő Kassa—Sátoralja­újhely városok közötti labdarúgó mérkőzéssel. r*tt ★★★*★*■*:★★*★★*★*★★**★*★**************★***★*****: Bizottság a társadalmi munha szervezésére, irányítására i Sátoraljaújhelyen is, mint szerte a megyében mindenütt, megszámlálha­tatlanul sok bizottság működik, kü­lönböző rendeltetéssel. A sátoralja­újhelyi bizottságokról elmondhatjuk: kiválóan dolgoznak, hiszen a 700 éves jubileumi ünnepségek előkészítése teljes mértékben ezt igazolja. Éppen a jubileumi ünnepségekre való készülődés, lázas izgalom adta az ötletet: hozzanak létre a városi tanács mellett egy társadalmi mun­kát szervező bizottságot. A kora ta­vasszal a bizottság megalakult. S vajon milyen munkát végzett eddig? — tettük fel a kérdést Oroszlán Fe­renc elvtársnak, a társadalmi mun­kát szervező bizottság vezetőjének. — Bizonyára jártak az elmúlt esz­tendőben is városunkban. Sajnos egyáltalán nem dicsekedhettünk az­zal, hogy gondozottak lettek volna parkjaink, köztereink. Bizottságunk vállalta, hogy mozgalmat indít a vi­rágos város megteremtéséért. Amint az utcák, parkok is bizonyítják, tel­jesítettük célkitűzésünket. Mintegy 320 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek eddig városunk lakói a parkosításnál. Kerti padokat készítettünk, azokat a parkokba ki­helyeztük. A háziasszonyokat, a nyugdíjasokat, a diákokat kértük, hogy segítsenek mozgalmunk kiszé­lesítésében. Higyjék el, minden di­cséretet megérdemel Jankovszki La­jos pedagógus, Csaté Jánosné az ipari tanuló iskolától, Bodnár János, a bútorgyár asztalosa a társadalmi munka megszervezéséért, főképp pe­dig a munka végzéséért. Majdnem elfelejtettem mondani, hogy a társadalmi munkát szervező bizottság feladata lett az iskolákban a politechnikai oktatás segítése is. Nagyon sokat dolgoztunk már. de szeretjük városunkat, szívesen, kö- szönetvárás nélkül tesszük, amit teszünk. Hátizsákkal hordják a követ az új kilátó építéséhez Hét hatalmas hegy vigyázza Sá­toraljaújhelyi s környékét. Eszten­dőkkel ezelőtt — vasárnaponként — szinte karavánok kerekedtek fel, hogy az 510 méter magas hegyről gyönyörködjenek a gyönyörű pano­rámában,. A látóhatár egész a bod- rogközig, s a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szomszédos falvaiig nyú­lik. Egy ütött-kopott, több évtizeddel ezelőtt épült fa-kilátó volt eddig a Magashegy minden nevezetessége. A Közalkalmazottak Természetbarát Egyesülete javaslatára a Hazafias Népfront városi bizottsága társadal­mi munkát kért a város lakóitól, a Magashegyen építendő új kilátó fel­építéséhez. A Magashegy semmilyen járművel nem közelíthető meg, ezért a kilátóhoz a követ kézben, s hátizsákban kell felhordani. Tavasztól kezdve szombatonkint, s vasárnaponként turisták, diákok, gz üzemek dolgozói népes csoportokban hordják a követ, a cementet, a vizet az új kilátóhoz. A Sátorhegy-csoport legmagasabb pontján épülő kilátó anyagi feltéte­leit is társadalmi összefogással te­remtették meg. A Közalkalmazottak Természetbarát Egyesülete s a Haza­fias Népfront-bizottság 1 forintos címletekben emlékbélyeget bocsátott ki, »melyeket igen sokan vásárolnak. „Szeretetkonyhák“ helyett üzemi étkezdék Két évtizedet sem kell visszafor­gatnunk az idő gyorsan pergő kere­kén, mégis feiedésszámba menő do­kumentumokat találunk a városi le­véltárban, s igaz mondák nyomán, melyek a nép száján élnek, ismer­kedhetünk meg egy letűnt és sokszor elátkozott világgal. De sok bál, főúri pompa befoga­dója és senyvedője volt a régi me­gyeháza, a mai városi tanács épü­lete, vagy a kultúrotthon, amely ma homlokzatán Kossuth Lajos nevét viseli. A pompákat, a dáridókat minden esztendőben visszatérőleg többször is megrendezték. A nagyságos és méltóságos asszonyok hívták össze bálozásra a ficsúrokat és kisasszony- kákat. A polgárok, akik a fényűzés s a képmutatós kedvéért helyet kap­tak Itt, kemény pengőket fizettek — a szegények javára. A szegények javára! A „szegény bálozók” javára, akik estétől reg­gelig, vagy délig átmulatták az éj­szakát. Néhány garast juttattak a szeretetkonyhára is. De sokan is jártak oda egy tányér kegyelemleves­ért, amely az éhséget enyhítette, « utána hetekig beszéltek arról a mun­kanélküliek, hogy a báli bevételek­ből levest kaptak a szeretetkonyhán. De sokat fordult a világ sora, hi­szen ma Sátoraljaújhelyen csaknem minden üzemben üzemi konyhát ta­lálunk. A dohánygyárban, az építke­zéseknél, a szabó ktsz-ben filléres üzemi konyha működik. Csekély té­rítésért 2—3 fogásos ebédet kapnak a munkások, a dolgozó nők. * A Kinizsi Étterem egyik vezetője: arról „panaszkodott”, hogy egyre több üzemi előfizetéses ebédet kell kiszolgálniok. A pedagógusok s a közintézmények dolgozói Idejárnak, hogy elköltsék ízletes ebédjüket. S az üzemi étkezők száma egyre nő. Vajon a növekedéssel járó igénye­ket hogyan elégítik majd ki? A szabó ktsz üzemi bölcsődéje mellett most építették meg az üzemi konyhát, ahol egyszerre többszáz embernek főznek finom ebédet. De tervezik, hogy a második 5 éves terv idősza­kában még több üzemi konyhát, ét­kezdét építenek, hogy ezzel is meg­könnyítsék a második műszak gond­jait, minél több ember jusson olcsó, ízletes ebédhez, vacsorához. Mit csinálnak a nyugdíjasok? Fülöp László elvtárs­sal. a Kossuth Lajos Művelődési Ház igaz­gatójával róttuk Sátor­aljaújhely utcáit. Szemlélgettük a kivén- hedt, tatarozásra szo­ruló házakat. Beszél­gettünk. Mennyire öreg Sátoraljaújhely, meny­nyire fiatalításra szo­rul. De az emberek fia­talok! Lehet, hogy az életkoruk magas, vagy elfáradtak már a mun­kában, de cselekvőké­pességben mindenkin túltesznek. Még a téma végére fel sem került a pont, amikor egy idős ember­rel találkoztunk. — Bocsásson meg Fiilön elvtárs, csak egy pillanatra tartanám fel. Aztán bennünket öregeket, mondhatnám így is, veteránokat, ki ne ha oviénak az előké­születekből. Mert azért még mi is tudunk se­gíteni. Mi is el tudjuk mondani a fiataloknak, hogy mit tettünk 1919- ben az első proletár- diktatúra kivívásáért. — Ja, bocsássanak meg az elvtársak ei szólt felém fordulva —, Rácz István vagyok. Fülöp elvtárs később, mintegy magyarázat­ként hozzáfűzte, — ta­lán az egyik legharco­sabb múltra visszate­kintő veterán állfiott mag utunkban Reszt kémek, vállalnak a nagy munkából, a 700 éves évforduló előké­szítéséből. — Higyjék el, ara­nyosak ezek az öregek, mindenütt ott vannak, ahol a munka dandár, ja — mondta kísérőnk. S igaza voítl szamaG vqrorszpg As ünneplő város sportélete Szolnoki Béla bácsival az utcán találkoztam ... Élvezte a szep­temberi napsütést, figyelte az ünnepi előkészületeket __Béla bácsi valami­k or egyik híressége volt az újhelyi sportéletnek... Hosszú éveken át előbb az Egyetértés, majd az S. MÁV kapuját védte és csapatának minden­kor a legjobbjai közé tartozott... A nyugdíjas MÁV asztalos ma is rend­szeresen ott látható a sportpályán, figyeli a fiatalok, az utódok játé­kát ... Sátoraljaújhelyen mindenki ismeri és szereti őt. Amikor köszön­tőm és együtt folytatjuk a sétát, alig tud válaszolni kérdéseimre, annyi ismerőst kell üdvözölnie. Megkérem, beszéljen valamit a kezdetről, a sá­toraljaújhelyi sportélet „őskorá­ról”... És Béla bácsi emlékezik, előbb ar­ról az időről, amikor Sátoraljaúj­helyt is meghódította a sport... — 1909-et írt a naptár. Mint kisfiú, nagy izgalommal vártam az első mérkőzés napját. Az újságban a nagy „szenzációról” írtak, hiszen ilyen esemény még nem volt Üjhelyen. A kassaiakat vártuk augusztus első vasárnapjára. Még az összeállításra is emlékszem. így állt fel a SAC, az első sátoraljaújhelyi labdarúgó csa­pat: Steinhoffer volt a kapus, Farkas és Róth a két bekk, Kantba, Becske, Gasparik a halfok és a csatársorban pedig Medveczki, Lánczi, Veres, Nagy 1. és Farkas II. játszott. Gyö­nyörű látványt nyújtott a mérkőzés, bár 3:l-re kikaptunk a Kassai AC- tól... Az első mérkőzést követte a többi, szinte egyik pillanatról a má­sikra megszerette a város népe a labdarúgást és a fiatalok kedvenc szórakozása lett a sport... Tj'zután az első pályáról, az afc- kori Dókus utcai sporttelepről beszél, amely lassan szűknek bizo­nyult, hiszen a SAC-ot követte a SESE, majd az Egyetértés és a há­rom újhelyi csapat mindig nagy el­lenfélnek számított otthon és idegen­ben egyaránt. A szép fejlődést meg­szakította az első világháború, sok fiatalt katonának vittek, csak a SAC működtette szakosztályait... — Az első világháború után talpra- állt az újhelyi sportt — Elsőnek az Egyetértés kezdte meg a SAC mellett a működését. Rilyák János és Marajda István kez­deményezte a csapat újjászervezését, bár az akkori rendszer ezt nem szí­vesen nézte, mert köztudomású volt, hogy ez a sportkör a munkásoké, ebben a sportkörben nagyobbrészt a munkásfiatalok találták meg sporto­lási lehetőségüket. Itt védtem én is és emlékszem, milyen nagy nehéz­ségbe került egyesületünk fenntar­tása ... Mérkőzéseinken a sporttelep csak úgy hemzsegett a rendörkopók- tól, mindig szimatoltak, érezték, sőt tudták, hogy ez elnyomott sátoralja­újhelyi munkásság a sportban találja meg minden örömét, reménykedé­sét ... Nem szakítjuk félbe Béla bácsit, szinte maga előtt látja annak a kor­nak minden borzalmát, minden meg­próbáltatását. Halkan beszél arról az igazságtalan lépésről, amikor egy ceruzavonással egyszerűen megszün­tették a munkások egyesületét, az Egyetértést. Ekkor a sátoraljaújhe­lyiek a MÁV köré tömörültek és egyre erősödött a legrégibb sportkör, a SAC is. Híresek lettek az újhelyi labdarúgók. Stófián János, Egri Béla nevét még az országhatáron iúl is megismerték, de Hidasi István, Bén­áik Ede, Dankó Tivadar, Hódosi Gá­bor, Einczig Sándor, Grünhut Mihály, a népszerű Misi, Klein Sándor, mind­mind erősségei voltak a város sport­jának és a magyar labdarúgásnak. Nemcsak labdarúgást űztek a sátor­aljaújhelyi fiatalok. Neves atléták, tornászok, vivők, teniszezők értek el igen jó eredményeket... — A második világháború előtti években — folytatja Béla bácsi ■— egyre nehezebb lett a sportkörök élete. Egyetlen kiút volt, a SAC és a MÁV egyesülése. Erősek lettünk, de csak átmenetileg. Amikor azután egyre jobban belekevertek bennün­ket a háborúba, mi is éreztük ennek a hátrányát. Sorvadni kezdett a vá­ros sportélete is, elmaradtak a nézők, mindenki szívszorongva várta a kibontakozást... Jókora sétát tettünk már meg együtt. Béla bácsi fáradhatatlanul mondja emlékeit és szinte újból megfiatalodik, amikor a felszabadu­lás utáni időkről beszél. — 1945-ben új szakasz kezdődött Sátoraljaújhely sportéletében is. Em­lékszem, 1945 májusában az S. MÁV- val egyidőben alakítottuk újjá az Egyetértést. Marajda István lett az elnök, Ferenczi András, Ferenczi La­jos és jómagam a szakosztályveze­tők, Erdei András az intézőnk és Za- lavári Gyula, a sportpálya régi szer­tárosa lett a szertárosunk. Ettől kezdve két labdarúgó csapat képvi­selte a várost és nem is akármilyen eredményekkel... A kezdeti lépésekről, a felszaba­“• dulás utáni évek eredményei­ről már közös emlékeink vannak. Felidéztük egy-egy nagy mérkőzés, összecsapás mozzanatait. Az első: S. MÁV—Egyetértés 7:6 ... Azután mindkét csapat a bajnokságban sze­repel. Egyre jobban erősödnek, egyre szebb eredményeket érnek el külön- külön .., Mindkét csapatban igen jó játékosok kerülnek felszínre. Gruber, Szolnoki, Polányi, Goffa, Mácsi, a Vad-testvérek, Nyirkos, Csabai, Var­ga, Várhegyi, Menyhért, Végvári, Nagy, Moldován, Palicskó, Ticzolczi, Mester, Sebő és a többiek. Ismer­tekké válnak és mind jobban kezdik „tisztelni" az újhelyi labdarúgást. Sok szép diadal, siker fémjelzi a két nagyszerű munkás csapat útját. A vezetők látják, hogy együtt még erő­sebbek, ütőképesebbek lesznek és 1948-ban egyesül a két tábor. A MÁV bajnokságot nyer és az NB 11-ben képviseli az egyesült csapat, az STK Sátoraljaújhely színeit... A kiváló szereplés, a nagyszerű eredmények azt bizonyítják, hogy érdemes volt a két sportkört egyesí­teni, méltó ellenfele lett az STK a legjobbaknak is. Ami akkor a leg- örvendetesebb: a labdarúgás mellett különösen az asztaliteniszezök szere­pelnek ragyogóan a többi sportág képviselőin kívül. A Molnár-fivérek, Laky az ország legjobb asztaliteni­szezői között aratják győzelmeikéi. Jól szerepelnek a kosárlabdázók, röplabdázók, sakkozók, sőt még az ökölvívók között is találunk sok tehetséges versenyzőt... Lassan leérünk a sportpályára, oda, ahol a város sportolói oly sok dicsőséget szereztek, különösen az elmúlt 16 esztendő során... — Milyen a jubiláló város sport­élete? — tesszük fel a kérdést Béla bácsinak. — Megmondom őszintén — persze ez nem akar ünneprontás lenni —-, le­hetne jobb is. Kétségtelen, hogy több sportágat űznek a város fiatalja*, mint régebben, valahogy azonban nem tudunk felemelkedni arra a színvonalra, ahol a felszabadulás utáni időkben voltunk. Igaz, nagy vérveszteség éri évről-évre a »áros sportéletét. Igen sok tehetséges fia­tal. aki itt kapta meg az alapokat, itt indult el a siker útján, az iskola be­fejezése után máshol találja meg sportolási lehetőségét. A meglévők igen tehetségesek és remélhető, hogy néhány esztendő múlva újból ott le­szünk több sportágban is a legjobbak között... A Sátoraljaújhelyi MÁV AC-nAl hat szakosztályban találnak otthon­ra a fiatalok. A vezetést többnyire régi sportemberek irányítják, akik szívvel-lélekkel foglalkoznak a sport­kör tagjaival. De igen egészséget és fejlődő életet találunk a Sátoraljaúj­helyi Kinizsinél is. Az egészen fiatal sportkör új sporttelep építését kezd­te meg és a hírek szerint még ebben a hónapban elkészülnek az egyik sportpályával, ahol tavasszal már mérkőzéseket játszhatnak... Mind­két sportkör eredményes munkát vé­gez, céljuk, hogy minél több sátor­aljaújhelyi fiatallal szerettessék meg a rendszeres sportolást.., JA özös sétánk végére értünk.... Béla bácsi a sportpályát szem­léli. A pályán edzés folyik. A labda­rúgók az egyik kapura lövöldöznek. A röplabdázók, az atléták is itt van­nak, s végzik a napi edzésüket... Sokáig figyeljük a fiatalokat, az ün­neplő város sportjának a képviselőit, akik arra hivatottak, hogy újra fel­virágoztassák a 700 esztendős, nagy- múltú Sátoraljaújhely sportéletét... Leskó Pál Kép a Sátoraljaújhelyi Szabó Ktsz-ből A fényképeket Szabados György készített*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents