Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-13 / 216. szám
4 ESZÄK.MAGTÄRORS2AO Szerda, 1961, szeptember IX. „Új mozi nyílt..." Gj'akran kapjuk ezt a hírt olyan falvakból, községekből, ahol bizony az idősebbek közül még csak kevesen láttak filmet. Szinte el sem múlik olyan nagyobb ünnep, hogy néhány helyen ne adnának át rendeltetésének egy-egy új filmszínházat. Mindez megyénk mozihálózatának örvendetes fejlesztése mellett szól. De nemcsak új helyiségeket adnak át, hanem sok régi mozit is korszerűsítenek, új gépekkel látnak el. Az őszi, téli hónapokban újra emelkedik majd a mozilátogatók száma. Milyen változások várják a mozilátogató közönséget a szezon kezdetén? Erről beszélgetünk Ádám Ottóval, a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat műszaki osztályának a vezetőjével. — Ebben az évben tíz keskenv- film-színházat, és húsz körzeti mozit akarunk átadni rendeltetésének. Legközelebb szeptember 16-án Bogácson nyílik egy keskenyfilm-szín- ház, később pedig Zemplénagárdon. Bekecsen már elkészült egy normál mozi, csak még a székhiány miatt nem tudnak előadásokat tartani. Kazincbarcikán is épül egy normál Jó ütemben halad Tokaj idegenforgalmi fejlesztése Tokaj épületeinek sortatarozása nyomán egymás után bontakoznak ki régi szépségükben a község műemléképületei. A kibővített és minden igényt kielégítő reprezentatív halászcsárdát, a Rákóczi-pince borkóstolóját és az újonnan megnyílt és szépen berendezett cukrászdát nyáron nagy számban látogatták a Tokajba érkező idegenek. Rövidesen új portált és korszerű berendezést kapnak a tokaji boltok. A földművesszövetkezet bemutató mintapincét is létesít, borkóstolóval. A község idegenforgalmának további növelésére a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal 1962-re egy kb. 60 férőhelyes turistaszállást létesít. Az épület tatarozása és a szükséges mellékhelyiségek építése már folyamatban van. Az új turistaszállás nagy mértékben segíti majd Tokaj és Hegyalja idegenforgalmának fejlődését Nem szól többé egy „Stradivári' Elsősorban ezt a regényét ismerték világszerte. A „Stradioárit”, amelynek cselekménye a csodálatos hangokat elővarázsoló hegedűk készítőinek idején és olasz világában játszódik, de az iró mesteri szerkesztő művészetének köszönhetően, egyszersmind napjainkban is. Ezt a művét, amely sokezer magyar olvasó felejthetetlen élménye, több idegen nyelvre lefordították. „Fekete éveim” című regényében drámai erővel mondja el megvakulásának történetét. Ez a történet az első világháború vérzivatarához kapcsolódik. Ekkor szerzett súlyos sebesülése következtében vakult meg Szántó György, a modern magyar irodalom egyik jelentős, népszerű képviselője. Életművében jelentős helyet foglalnak el azok a regényei, amelyekben a magyar történelem számos nagy alakjának és hősi epizódjának állít méltó irodalmi emléket. Az utóbbi időben ifjúsági íróként is belopta magát a fiatalok szívébe. Államunk József Attila díjjal tüntette ki. Fájdalommal értesültünk haláláról, amellyel nagy veszteség érte irodalmunkat. Kis úttörő, aki két életet mentett Végefelé járt már a nyár Alsóbereckiben is. Egy vékony, szőke fiú, a hatodikos Takács Sanyi gondolta: fürdik még egyet utoljára ez- idén az Ú-Bodrogban. Amikor azonban a parthoz, ért, megdöbbenve látta, hogy két iskolatársa: a 13 éves Boda Béla és 8 éves húga, Boda Ildikó bukdácsolni kezd a mélyvízben. Senki sem volt a közelben, aki segíthetett volna, így neki magának kellett cselekednie, még pedig pillanatok alatt. Gyorsan levetette ruháját, a. Bodrogba vetette magát és közel úszott fuldokló pajtásaihoz, Amikor a víz Ildikót felvetette, hirtelen megmarkolta a haját és húzni kezdte maga után. Bélát már nem foghatta meg, mert szabadon lévő másik kezével úsznia kellett Hirtelen mentő ötlete támadt: rugdosni kezdte lábával a nála jóval nagyobb Bélát, ki a mély vízből a part felé. De nem bírta sokáig az úszást. Tudta, néhány lépésre már sekély a víz, csak addig jusson el. Ezért módszert változtatott. Ildikót a két kezébe fogva, kiemelte a vízből a feje fölé, maga pedig gyalogolni kezdett a víz alatt, miközben lábával tovább taszigálta az idősebb testvért. Mindez természetesen pillanatokig tartott csak, s a kis Takács Sanyi hősies küzdelme két úttörő társának a megmentéséért eredménnyel járt. S mire a felnőttek, köztük a fuldokló pajtások ■ szülei is odafutottak, Sanyi már a parton élesztgette az úttörő próbázásokon tanult eljárások alkalmazásával a kékre vált pajtást, Boda Bélát, akit végül is sikerült életre kelteni. A többi már a falubeliek dolga volt. ölbe kapva, kézről-kézre adták az emberek Örömükben, és úgy vitték haza szüleihez a kis életmentőt, aki bátorságával, a veszélyes helyzetben tanúsított leleményességével két pajtását ragadta ki a biztos halál torkából. S amikor a mentés izgalmairól beszélgetve valaki megjegyezte, hogy bizony hősi vállalkozás volt amit tett, hiszen a saját életét is kockáztatta, Takács Sanyi felnézett, csen- desen idézni kezdte az úttörő törvény negyedik pontját: „Az úttörő, ahol tud, segít...” (h. j.) filmszínház. Encsen szerelési műnké-♦ kát végeznek. Két nagyteljesítményű ♦ FITE I. típusú gépet kaptak. Az őszj folyamán Cigándon is átadnak egy# normál filmszínházat két géppel.J Ebben a községben a tanács is hozzá-# járul a költségekhez, és az építkezés-J nél a falu népe is segít társadalmi# munkában. A társadalmi munka ér-^ téke eddig körülbelül 60 ezer forint.# Mezőkövesden mintegy 250 ezer fo-J rintos költségű beruházást végeznek.# Szikszó is kapott két új FITE I. tí-^ pusú gépet. A szikszói filmszínházat# a jövő évben szélesvásznúvá alakít-J ják, és ezek a gépek ennek a terv-# nek is megfelelnek. « — Lesz-e valami változás a mis-# kolci filmszínházakban? J — A miskolci mozik közül is kor-# szerűsítünk néhányat. A diósgyőrij Ságvári filmszínház két új vetítőt# és új hangleadó berendezést kap, J jövőre pedig felépül a mozi előcsar-# noka is. Még ez évben befejezik aj miskolci Táncsics vetítőgépházának# teljes rekonstrukcióját. — Várhat-e még valami változást a közönség? — Néhány községi filmszínház belső falait nagyon praktikus, ízlé-, ses műanyagborítással látjuk el. Az# úgynevezett dekorit és pozdorja betét lemez igen könnyen tisztán tartható és nagy ellenállóképességű. Ezzel az anyaggal főleg a tei-melőszö- vetkezeli mozikat segítjük. (Pt) (jeqtjzetek Az általánosításokról Hetek óta lassan csordogált a víz a lakásunkban. Úgyis mondhatnánk, többször nem volt víz, mint volt. Természetesen, mint ilyenkor szokás, szenvedélyesen szidtuk először a Vízműveket, aztán a MIK-et, majd a város valamennyi közüzemét, köz- szolgáltató vállalatát. Az senkinek se jutott eszébe az egész emeleten, hogy tulajdonképpen miként lehetne változtatni az áldatlan állapoton. Hetek múlván jelentettük a hibát a Vízmüveknek. A vállalatnál egy elvtárs köszönettel fogadta a hibabejelentést és ígérte, hogy másnap megvizsgálják a vezetéket. Történt, ahogy mondta, és meg is szüntették a hibát. Most a következő üzemzavarig a ház népe mélyen hallgat a közműveket illetően. Ügy látszik, az már íratlan törvény marad a városlakók körében, hogy: közművekről, köz- szolgáltató vállalatokról rosszat, vagy semmit. Az az igazság, hogy hajlamosak vagyunk az alaptalan, hibás általánosításokra. Vannak károsabb, a politikai harc jellegét öltő általánosítások is. A minap abban a „kitüntetésben” volt részem, hogy egy asztalnál ülhettem egy régi ismerősömmel, akinek számomra az a legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy megrögzött ellensége rendszerünknek. A nemzetközi helyzet alakulása iránt az ilyen emberek talán még nagyobb érdeklődést tanúsítanak mint mások. Miután semmiben sem értettünk egyet, azzal a kijelentéssel lepett meg. hogy ö „tárgyilagos” ember. Elismeri például, hogy „akadnak rendes kommunisták” is. Egy-két ember. Mert ugyebár minden eszmeáramlatnak voltak megszállottjai. Ott volt 48- ban a szegény Széchenyi is... Én ezen a fejtegetésen nem le-pöd- • tem meg. Nem vártam mást. Az eset nem jelentős, mégis most azért idézem fel, hogy tanulságul szolgáljon azoknak is, akik őszinte hívei ugyan rendszerünknek, mégis, néha hajlamosak hasonlóan veszélyes általánosításokra. Az igaz, hogy egy hatalmon lévő párt sincs bebiztosítva például az ellen, hogy karrieristák is férkőzzenek soraiba. Azt viszont bárki tapasztalhatta, hogy a kommunisták abszolút többsége becsületes, nagy eszméktől fűlött harcosa születő új világunknak. Igaz, a kommunistáknak is vannak emberi gyengéik. De az méginkább igaz. hogy a világon egyetlen eszme sem adott annyi ember életének értelmet és célt, mint a marxizmus—leninizmus. Egyetlen eszmeáramlat sem tett annyi embert nemesebbé, teljesebb emberré, mini a kommunizmus. Nagy Zoltán-oOoAz évad első koncertje Szinte már hagyományossá vált,] hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki! Egyetem megnyitását ünnepélyes év-] nyitó szimfonikus-zenekari hangvei'-, seny követi. Ez a koncert egyben a] miskolci koncert-évad nyitányának, is tekinthető. Ebben az évben szeptember 18-án este kerül sor a Mis-! kolci Nemzeti Színházban erre az] évadnyitó koncertre. !# Az egyetemi évnyitó hangverseny# műsorán Wagner Tannhäuser nyi-* tánya, Csajkovszkij d-moll zongora-' versenye, Smetana Moldva című műve és Liszt Les Preludes című alkotása szerepel. A hangversenyt —! amelyet méltán előz meg nagyarányú érdeklődés — Mura Péter karnagy! vezényli és azon Zempléni Kornél' zongoraművész működik közre.-oOoTanulmány ♦ a miskolci lakásépítésekről J A napokban jelent meg különle-o nyomatban ifj. Horváth Béla építő-J művész, az É. M. Miskolci Tervező# Vállalat igazgatója „A lakásépítés^ Miskolcon” című tanulmányának VI.# része. Ez a rész az 1959—1960-asJ években folyt építkezésekkel foglal-# kozik, elsősorban a családi házépí-j téssel. A húsz oldalnyi terjedelmű# tanulmány eredetileg a Borsodi Mű-# szaki Elet 1961. évi III. számában^ jelent meg, dús kép- és rajzanyaggal, illusztrálva. Különlenyomatban is] érdekes mindazok számára, akik« Miskolc fejlődése, építkezése után* érdeklődnek. A szakmai közönségen« kívül a nagyközönség is értékes tájékoztatást kap a tanulmányból. Észreveszik ... A mi korunkban már rendkívül szerteágazó a társadalmi munkamegoszlás. Hirtelenében nehéz lenne megmondani, hányféle szakma, foglalkozási ág, munkakör létezik a világon — de csak itt nálunk, a megyében is. Bányászok, gyári munkások, földművesek, pedagógusok, orvosok, mérnökök, technikusok, és tucatnyi más fizikai és szellemi munkakör széles skáláját lehelne felvonultatni. Hogy melyik a fontosabb? — Szerintem, valamennyi fontos. Ügy értem, hogy mindenki fontos ember a maga posztján, ha lelkiismeretesen és kellő felelősségérzettel végzi munkáját. Hogy észreveszik-e? — Feltétlenül észreveszik, ki, hogy végzi munkáját. Es az emberek megítélésében ez az egyik legfőbb szempont. Van, aki azt mondta nekem: a közéleti személyiségek és általában ff vezető emberek jobban a közvélemény fókuszában vannak. Van benne valami. Vagyis, a közéleti személyiségek munkáját, életét állandóan ezernyi szempár figyeli. Nagyon fontos, hogy körültekintően, türelmesen és nagy-nagy hivatásérzetlel, a munkás-paraszt hatalomhoz méltóan végezzék munkájukat, s hogy feddhetetlenül éljenek. De kinek a munkájáról, magatartásáról nem mondanak véleményt az érdekeltek? És végeredményben, ki nem „közéleti személy”, a társadalmi munkamegosztás komplex rendszerében? Mindenki az, aki emberekkel kerül ilyen, vagy olyan kapcsolatba. A borbély, a kalauz, « rendőr, a. postás, vagy az üzletek s a vendéglátóipar kiszolgálói, a házmester, valamennyi elöljáró a munkában, a brigádvezető, vagy a tanácsok munkatársai, az SZTK. tisztviselői, és sorolhatnánk nagyon sokáig. Eszreveszed, ha a borbély lelkiismeretesen megborotvál, vagy gondosan bodorítja hajtineseidet, ha a pincér udvariasan kiszolgál, ha huzavona nélkül elintézik ügyes-bajos dolgaidat? Eszreveszed, ha kedvedre való árut kínál az eladó, ha hellyel kínál egy fiatalember a villamoson, ha udvariasan tessékel beljebb a kalauz, — olykor aprróságnak tűnő, mégis az illető emberre jellemző tulajdonságokat? Én észre szoktam venni, s bizonyára mindenki így van vele. Mint ahogy az ellenkező jellemvonásokat is megjegyzik az emberek. Bárgyú ember az, aki azt hiszi, hogy nem veszik észre, ha valaki például csak „összecsapja” a munkáját, s azért tesz-vesz a munkahelyén, hogy jogot formáljon fizetése felvételéhez. Naiv ember az, aki példának okáért visszaél hivatali hatalmával, beosztásával s azt hiszi, hogy az emberek ezt „nem veszik észre”. Az is nagyon elszámítja magát, akit az ügyek intézése során szubjektív szempontok — mondjuk rokoni vagy baráti, rendszerint elvtelen borbaráti — kapcsolatok vezetnek. Megfigyelhette bárki, hogy ha ilyet tapasztalnak, az illetőtől elfordulnak az emberek, előbb-utóbb elszigetelődik. Észreveszik tehát, ki milyen ember, hogyan áll helyt a maga posztján, dolgozzék bárhol is, bármilyen szakmában, beosztásban. Az emberek sze- retetét, megbecsülését mindenki munkája, magatartása szerint kapja — vagy nem kapja meg. Cscpányi Lajos VIII. Éjszakai intermezzo Tánc, tánc, körtánc, kavargó, őrült forgatag. Óriásra nőtt arcok rohannak körbe, mint a vízbefúló előtt vil- lámsebesen lepergő élet-filmszalag premier-plánján. A kis Mihalkovics ürge-feje — de a bőrkabátos vállán. Géppisztolycső, hideg, kék csillanás- saL Papíros, sassal: „Geheime Staats- Polizei”. A franciakártya figurái settenkednek az őrült körtánc szélén, de a kárókirály nyilas karszalagot visel. Marika arca, egy hang rikácsol: aki megnyeri, azé! Soós Péter hánykolódik az ágyon — és olyan józan, amilyenek csak nagyon részeg emberek tudnak lenni. Világosan, hidegen és undorító éles fényben látja az egész társaságot ... Társaság — mit társaság, rin- gyók és stricik. „Aki megnyerte, azé.” És a lány, a lány, az a sápadt, egykedvű arc. Hát minden mindegy neki? — Engedjen be, engedjen be, az Igenért! Az ajtón kéz dörömböl. 3e is álom? Vagy kótyagos valókéból egy darabka? — Engedjen be, Péteri Az ajtón, amelynek kilincsét olyan riadt-rémülten rángatta, belép, nem — bezuhan Mária. De ez — egy másik lány, mint akit az előbb látott. Egy kislány sír és vacog a kisestélyiben, gyöngysorral a nyakán. — Megölte, Péter. Megölte, lelőtte! Ez a gyilkos, ez a dög! — De kicsodát, Mária drága! (maga sem veszi észre, hogy így mondja.) Nyugodjék meg! Ki ölt meg és kicsodát? — Alex, Petneházy... Agyonlőtte Szántó Ernőt. A volt felesége babáját. Nem érti? Jaj, persze, hogy is értené, maga ezeket nem ismeri... És aléltan, sápadtan csuklik össze Péter ágya szélól. Valahol, a félig nyitvahagyott ajtón át gramofon nyekergése szűrődik be. Péter agyában egy pillanatra felvillan: itt van az ágyam szélén ez a baba... Atyaisten, hiszen tetszik, tetszik, ha be se vallom magamnak és neki se, akkor is. Nem szent. És kívánom és ... — És, tudja, magát érzem ezen az egész szemétdombon az egyetlen becsületes embernek. A vér forrósága egy ti zed másodperc alatt lehűl. S ha van vér Soós Péterben, az most mind az arcába szökik. Szógyenli magát. — Segítsen rajtam, Péter. Vigyen innen akárhová. Értse meg; ez az őrült most akárkit lelő. Engem is, hiszen tudja, hogy gyűlölöm. Tudja, miéit lőtte le azt a fiút? Mert ide- küldte hozzá a nőt. A volt feleségét, Lilit, szerezzen neki papírt, a környékükön razzia van. Nem segített rajta, a nő elment. Félóra múlva itt volt Ernő. Kereste Lilit. Nem hitte el Alexnek, hogy nincs itt. A másik szoba ajtaját behajtották, mert a Pici disznólkodott odabent, azt hiszem, a Padlizsánnal, de mindegy, semmi közöm hozzá. Petneházy rászólt, nincs ott Lili, ne menj be. Ernő mégis megfogta a kilincset. Az az őrült ráüvöltött: úri becsületszavamra nincs ott, ha bemész, lelőlek! És a következő percben lőtt is. A becsületszava miatt. Ez a féreg, ez a rongy, aki egy vén hercegnő fizetett selyemfiúja volt három évig Cannes-ben, ez... És már ömlenek a könnyei, s újra, szinte mániákusan. — Vigyen, vigyen, vigyen el innen. Péter öltözik, gyorsan, mint a villám. És tíz perc múlva bekopognak egy kis ajtón, a kazánház mellett. Belülről Béla bácsi nyugodt baritonja hallatszik: 2 1 2. „GRAND HOTEL HUNGÁRIA" Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye Mennek felfelé a lépcsőn. Győré Béla szerelő-fűtő — Marika keresztapja — És Soós Péter tartalékos hadnagy, katonaszökevény. Mennek és nem tudják, hogy ezekben a pillanatokban jön vissza a szálloda kapujához Alex báró és a gyüge Her-! czeg Lajos. Immár üres kézzel. A férfi pedig, aki imént sebet kapott a! szállodai szobában, még két újabb' golyóval a testében, ott fekszik a Pe-! tőfi tér egyik padja tövében. Alexnek régi álláspontja: a néma. tanú a jó tanú. ' És Szántó immár néma tanú. Azt, mondták neki: orvoshoz viszik. Nem' lesz semmi baj ... ! S most, a szoba felé tartva, meg-« látja Pétert. ! — Kérlek, nem láttad Marikát? —< fordul hozzá kedvesen, finoman. Pé ] térén átfut a borzongás — ugyanúgy,! mint Márián félórával ezelőtt. Mi-] lyen finom tud lenni... Milyen esi-! szolt, milyen készséges ... « — De láttam! — mondja rideg, ke-! mény, üvegszerűen csengő hangon. < — Hol? ! — Ajánlok magának valamit —< fordítja magázásra a szót Péter. Nej keresse. És tűnjön el innen nagyon < gyorsan. A saját érdekében. * És elfordul, mert érzi: az ökle< ütésre lendülne, ha még egy pillana-J tig „beszélgetne” a 215-ös úrral. 4 — Ahogy gondolod, kérlek.. .1 Ahogy gondolod — csikorogja Alex.j s összeharapja az ajkait. { (Folytatjuk.) * í Munkavédelmi í kiállítás Ozdon ► Az Ózdi Kohászati Üzemek Liszt > Ferenc Művelődési Házának újító► klubjában munkavédelmi kiállítás | nyilt. A kiállításon több mint száz, > szöveggel ellátott maketten és tab- ] Ión mutatják be a kohászat egyes »üzemeiben, munkahelyein gyakrabban előforduló gombás bőrmegbete- , gedések elleni védekezés legjobban [ bevált eljárásait, a betegség megelő- , zésének módjait. > Az egy hétig tartó tanulságos fci- ] állítást már az első napon sokan ■ tekintették meg.------------o-----------► > Cinn-figurák gyűjtőinek nemzetközi találkozója ] A nyugat-németországi Kulm- •bachban kilenc országból négyszáz cinnfiguragyüjtő érkezett a gyűjtők nemzetközi egyesületének 5. értekezletére. Külmbachban van Eurőp>a egyetlen cinnfigura múzeuma. Megjegyzendő, hogy a gyűjtők nem korlátozzák gyűjteményüket kizárólag cinn-, vagy ólomlcatonákra, hanem különböző hiteles népviseletbe öltöztetett, művészi kivitelű, mindenfajta szobrocskákat gyűjtenek.
