Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
Vasárnap, 1961. szeptember 10. ESZAKMAGYARORSZAG * Finkén nem lesz gond a téli takarmányozás Károly bácsi, a főmester Műszakvezető a Lenin Kohászati Müve^ kohó- gyárr észlegénél. Régi kohász. Harmincöt esztendeje dolgozik a kohók tövében. Ilyen szép idővel nem sok ember dicsekedhetik Diósgyőrben. Igaz, hogy Nagy Károly bácsi nem dicsekszik, pedig joggal tehetné. Roppant műszaki, kohásztapasztalatot gyűjtött az évtizedek során. És amit gyűjtött, nem raktározta el magának, közkincs lett a kohóknál. Mert Károly bácsi átadja tapasztalatait s nem is akárhogyan: szívvel és céltudatosan, hogy fejlődjenek a fiatal kohászok, úgy mint ő, akit hiába ismer itt minden ember, mégis nehéz megtalálni. Mert a kohász ott áll a helyén a kohó mellett. A gépész is ott található a gép mellett. De Károly bácsit csak nagy lótás-futás után sikerül előkeríteni, mert ö állandóan szaladgál egyik kohótól a másikig. Különösen most, amikor nagy terveket akarnak valóraváltani a kohóknál. Meg aztán Károly bácsi műszakvezető, ez pedig nagy elfoglaltsággal, felelősséggel jár. Igaz, az emberek egyszerűen csak főmesternek nevezik, mert ő itt a fömester, a vezér a délutános műszakon. — Nincs sok időm, — fogad Károly bácsi, de azért készségesen felvilágosit. Elárulja, hogy igen szépen dolgoznak a kohók mellett. A tervet is szépen teljesítik. Azt mondja: —■ Nálunk szinte természetes, hogy a tervet jól teljesítjük. — S felteszi a kérdést: — Tudja miért? — S meg is adja a választ: — Mert a kohászok kemény gyerekek. Jó az anyagellátás. Nincs fennakadás. Ez fontos is most, amikor a III-os kohónál nagyszabású kísérleteket akarnak folytatni. A terv szerint 900—1000 tonnát akarnak csapolni egy nap alatt. Nem kis dolog ez, sok lényeges változtatást kell végezniük, de még ez sem minden. — Átépítjük az I-es kohót — mondja Károly bácsi. — Ez pedig azt jelenti, hogy teljesen korszerűsítjük az l-es kohót, 12 fúvókásra építjük át. Vagyis a korszerűsítés után 12 helyen fú- vatjuk be a levegőt, ez pedig elősegíti a jó és gyors olvadást. — Egy új kohászati rekord felállításáról vám szó? — vetem közbe. — Arról bizony — mondotta Károly bácsi i— hiszen az eddigi 750 —850 tonnáról 900—1000 tonnára nő majd a termelés 24 óra alatt a III. kohónál. A kohászok szinte egytől egyig bíznak a kísérlet sikerében. S ez is természetes, mert a műszaki gárda pontos, megbízható műszaki tervet dolgoz ki, hogy az elképzelés válóraváljon. Közös, nagy munkáról van szó, a kohászok a műszakiakkal vállvetve akarják megdönteni az eddigi normát, s ez nemcsak a népgazdaságnak, az embereknek is hoz valamit a „konyhára”. És ez is természetes. A kohászok munkájáról azt mondotta a főmester: — Igen szép és igém nehéz munka. De azért ebben a negyedévben sem hozunk szégyent a kohászbecsületre. — Melyik a legjobb brigád jelenleg? A fömester elmosolyodott: — Mindegyik a legjobb ... Károly bácsinak a Utas kohóhoz kellett mennie. Elköszönt. Én még próbaképpen megkérdeztem egy-két embert, mert tudni szerettem volna, válóban melyik a legjobb brigád a kohóknál. Mindenütt ezt a választ kaptam: — Mindegyik a leg. jobb ... Ügy látszik, kár volt kételkednem... — szegedi — Ha karba tett kézzel várnánk a holnapot, később sok mindenről le kellene mondani. Itt Finkén, az Űj Élet Tsz határában is sok volt a „jó időből”. Messze száll a por a kocsik nyomában. A költő szava már innen is szólhatna: „Nincs egy árva fűszál a törzs közt kelőben.” Ám a tsz vezetői, tagjai nem ismerik a boglyák hűvösségét, minden igyekezetükkel ki akarnak fogni az aszályon, ami így is elvitte a szálastakarmánynak mintegy 50 százalékát. Az istállók pedig népesek: negyven tehén, hetvenhét növendék, ötven hízómarha kérődzik, továbbá naponta el kell látni 50 anyakocát, 270 süldőt, 90 darab hízót és 3 000 darab csirkét. Az új majorban beszélgetünk az átteleltetésről. Hegyi István tsz-el- nök, Senánszki Béla agronómus, meg az állatgondozó, bizakodóak. «-‘ Augusztus 23-ig két nyudíja- sunfc, négy nőtagunk és két gép elkészített 500 köbméter silót, silókukoricából és napraforgó-keverékből, — sorolja az elnök. Ezzel a takarmánygond egy részét már megoldottuk. — S a továbbiak? A lenézett borsót és a lencseszalmát is értékesítik. Szecskázva ebből 400 mázsát használnak fel takarmánynak. Aszályban is lehet jó kukoricát termelni Több községben igen visszavetette az aszály a kukoricát, van ahol a tehenekkel le is legeltették, hogy időben felszánthassák. Finkén más a helyzet. Talán a kukoricára a legbüszkébbek. A major melletti 108 holdas táblán szépen zöldell a sárgaarany levele. Alig van olyan szár, amely ne érlelne két-három csövet is. Az óvatosabbak 25, az agronómus, Senánszki elvtárs pedig a 30 mázsa csöves kukorica mellett bizonykodik. Még most nem tudni pontosan, mennyit törnek le egy holdról, de az előjelek máris biztatóak. Hogy minek tulajdonítható a szép kukorica, a várható jó termés titka, az csakhamar kiderül. A mag április 12-én, őszi mélyszántásba került. A föld minden holdja kapott 150 kilogramm super- íoszfátot, majd a kelés után 50 kilogramm pétisót holdankint. S ami talán a leglényegesebb, kézzel és géppel összesen négyszer kapáltak. Hát ezért lehet viszonylag jó kukoricatermésre számítani most, az aszály idején Finkén. Mindez azt mutatja, hogy a helyesen alkalmazott agrotechnikával, gondos növény- ápolással nagyrészt ellensúlyozni lehet a mostoha időjárás kártevését. Felhasználják a kukoricaszárat is A kukoricatörés után azonnal levágják a szárat mintegy 100 holdról, mert répaszelettel, melasszal keverve ebből is jó takarmánysiló készül. A silóárkot a föld mellett a major közvetlen szomszédságában ássák ki s így a hizlalást a szállítási költség sem terheli annyira. Ilyen okos előrelátás jellemzi most valamennyi lépésükben a finkeieket. Tudják, hogy nehéz télre lehet számítani a takarmány szempontjából. A sarjút és mindent, ami alkalmas silózásra, felhasználják. A tervezett 8 000 mázsa siló s a várható szemestakarmány biztosítja a fenti állomány zavartalan átteleltetését. A nyári szántási és egyéb soron- levő munkálatokkal egyidejűleg szervezetten építkeznek, a hizlaldák időben elkészülnek. A kukoricát már készen várja a két 5 vagonos góró. Teljesen érthető, hogy bizakodással tekintenek az évvégi számadás elé. Nem hogy mérleghiánytól nem kell tartani, mint a tsz korábbi elődjének, de a tervet is sikerül megvalósítani. Kifizetik munkaegysé- genkint a 33 forintot. S ha ez így lesz, az elsősorban a példamutató szorgalomnak, a józan előrelátásnak tulajdonítható. (garami) Külföldi gabonatisztító gépeket próbáltak ki A négy évvel ezelőtt létesüt me- zőnagymihályi hibridüzemben érdekes gépkísérletre került sor a közelmúltban. A Szovjetunió, Kelet-Né- metország és Románia — mint a KGST-ben résztvevő országok — újfajta gabonaszárítógépek prototípusait küldték kísérlet céljából az üzembe. A kísérlet idején számos külföldi szakember: szovjet, csehszlovák, román mérnökök tekintették meg a gépek munkáját. A kísérletnek az volt a célja, hogy a leginkább bevált prototípust kiválasszák és megkezdjék annak sorozatgyártását. A gépek igen jól vizsgáztak, s hamarosan sor kcrUl a bevált típus kiválasztására. Bár már a szezon végén tartunk, azért még ízlik a jé piros dinnye. Foto: Kardos Balesetvédelmi oktatás Kiss József szocialista munkabrigádvezető balesetvédelmi oktatásban részesíti az építkezéshez újonnan érkező dolgoz ókat. Palkonyai hétköznapok nemrégiben kelt hivatalos döntés Tiszaszederkény-Űjváros néven vezette be a városok anyakönyvébe. A közvélemény viszont nehezen hajlik a hivatalos elnevezésre. (Lám, mi is palkonyai hétköznapokról szólunk sorozatunk címében, és félreértés ne essék, nem akarunk olyan kompromisszumot ajánlani, hogy viszont más esetben mondjunk szederkényi ünnepnapokat.) Fura helyzet, mindenesetre! Olyasmiről tudunk, hogy hét város versengett egy névért (Ho- meros), hogy két város is veszekedett — részben még ma is civakodik — egy névért (Petőfi!), de, hogy két név vitatkozzék egy városért — ez merőben új. A névadó ünnepségen kétségtelenül bizonyos zavar támadt, amelynek hullámai máig sem ültek el, ettől függetlenül az újszülött felcseperedett, nő, erősödik és jó egészségnek örvend. (Van olyan nemes és előkelő, hogy alkalmasint elbírjon egy szépen csengő előnevet is, valahogy így: kispalkonyai — nagypal- konyai Tiszaszederkény-Ű jváros.) Téglarakás helyett szerelés Ha valamelyik ismerősünk vagy kedves barátunk rég látta gyermekünket, a találkozáskor bizonyosan összecsapja a kezét: Hogy megnőtt a kicsi!... (Ha viszont az ismerős — asszony, a mamának ezt mondja: Nagyon jól nézel ki, drágám, mintha meghíztál volna.) Palkonyán is ösz- szecsapja kezét az ember. Alig ismer rá. Lenyűgözőek a Vegyikombinát építésének hatalmas arányai, és elgyönyörködünk az előregyártott elemekkel bűvészkedő, gépesített, nagyüzemi építési módszerek szépségében. Nincs állványerdő, nem látunk téglákat hordó lányokat, akik „sü- rögnek, mint a hangyák” (annyira is értékelték őket), de látni ügyeskezű szerelő építőmunkásokat, akik szellemes megoldásokkal mozgatják, s emelik be a műtrágyagyár hatalmas csarnokába a 40 tonnás darutestet. Ha már a műtrágyagyárról esik szó, hadd húzzuk alá: nemcsak óriási méreteivel bűvöli el az embert, hanem könnyedségével, kecses formájával, karcsúságával is. Európaszerte arra törekednek, hogy nemcsak a lakóházaknál, a városképben, hanem a gyárépületek tagoltságában, formáiban is érvényesüljön az esztétikum, az építőművész gazdag képzelete, szépet varázsoló koncepciója. A palkonyai Vegyikombináttal ilyen szempontból is lesz mit büszkélkednünk. Vándorló virágok A szép szeretete virágzik a palkonyai parkokban. A város valamennyi utcáját hamar bejárhatjuk. De többször, sokszor érdemes megfordulni bennük, elsősorban a virágok, lombok nyújtotta üdítő színfoltjaik miatt. Egy kedves-rosszmájú megállapítás szerint a virágszálak olykor a lakások erkélyeire vándorolnak. (Valóban, az erkélyeket is elborítja a dús növényzet.) No, de sebaj, a családban marad — ott is a várost hímezi, tarkázza, szépíti. A lokálpatriotixmusért Sokat beszélgettünk, sokat tapasztaltunk a palkonyai fiatalokról. Nem szeretnénk az erről szóló beszámolóknak elibevágni, de annyi feltétlenül kikívánkozik belőlem: jó úton halad az ifjúsági munka, egészséges atmoszféra uralkodik fiataljaink között, s ha sikerül mielőbb megteremteni a szabad idő kultúrált, okos eltöltéséhez szükséges intézményeket (művelődési ház, ifjúsági klub, sportpálya, egyéb szórakozó helyek) számíthatunk a palkonyai lokálpatriotizmus olyan kibontakozására, mint amilyennel Sztálinvárosban, de immár Kazincbarcikán is találkozik az ember. Ifjú város — nagy számban fiatal építők — ifjonti kedély — így van ez rendjén! Várossá ütvefl A közelmúltban izgalmas, egyben sajnálatos esetről tárgyaltak a városban. A részletek talán nem különösebben érdekesek. Egy magáról megfeledkezett mérnök önbetörést, helyesebben öntolvajlást követett eL Jelentése alapján hatóságaink- kemény nyomozást indítottak. Kiderült, hogy a panaszos, aki jó színészi képességekről tett tanúságot, így akart pénzhez jutni. A csalóra, persze, mindenki haragszik. A rosszmájúak Barcikára, a versenytársra kacsintanak és azt mondják: Lám, nálunk is előfordult efféle eset, most már valóban városnak számít Tiszapalkonya. Sárközi Andor í *■ K A napokban ünnepeltük a békevá- jjros, Kazincbarcika születésének 10. Cévfordulóját. Fiatal városunkat elit halmozták jókívánságokkal és ked- cves ajándékokkal. A dolog természe- Jcténél fogva mi is sokat foglalkoztunk jjvele, hiszen szívünkhöz nőtt, úgy Kjárunk-kelünk széles utcáin, mintha ^századokkal ezelőtt élt őseink lábaljnyomát taposnánk, áhítattal és tiszte telettek Pedig csak 10 éves. De még k ennyi sincs testvére, Palkonya. Régi [ccsaládi tapasztalat, hogy a kisebbik Kgyerek könnyen féltékenykedik, ha £ valamilyen alkalomból a nagyobbik Kfelé fordul a figyelem, és annál job- £ ban hangoskodik, hogy vele is tö- £ födjenek, vele is foglalkozzanak, jj Hogy messze száműzzük a féltékany- )jség rontó szellemét, egyszerre né- Kgyen is felkerekedtünk, hogy a bar- jjcikai ünnepélyek után meglátogas- tesuk a palkonyai „kistestvért”, öszin- jjtén bevallhatjuk: jócskán „hangos- fkodik” és úgy tűnik, hamarosan idő- Jjsebb testvérének „fejére nő.” te Erről szeretnénk beszámolni ma £ kezdődő sorozatunkban. jj Minek nevesselek ? * Emlékeznek ugye, Petőfi hitveséihez írt gyönyörű soraira? k „Minek nevezzelek, E Ha a merengés alkonyában k Szép szemeidnek esti csillagát jj Bámulva nézik szemeim, i Mikéntha most látnák először...** R Nem most látjuk először épülő új i városunkat, de változatlanul zavarában vagyunk, ha meg kell szólíta- Enunk. Ismeretes, hogy két régi tele- [tpülés, Szederkény és Palkonya kö- jjzött épül. Híre általában palkonyai C hírként kezdett terjedni, de egy ——oOo—— t Határidő előtt tíz nappal, ma adják át: üzemeltetésre az átépített Martin-Simens kemencét a Lenin Kohászati Művekben Már napokkal ezelőtt nagy sürgés-- forgás, lelkes munka mutatta: a sze-; relők, építők határidő előtt akarják- átadni a Lenin Kohászati Művek; VIII. számú Siemens-kemencéjét, - amelyet jelentős költséggel átépítet-' tek, korszerűsítettek. A valóban lelkes munka meghoztaj a szép eredményt: szeptember 20-a; helyett, 10 nappal korábban, ma ad-, ják át üzemeltetésre az átépítettj Martin-Siemcns-kemencét. Petik Mi-j hály elvtárs, a gyár versenyirodája- j nak vezetője örömmel közölte velünk-j a hírt és elmondotta: a kemence azj átépítés előtt 80, most pedig 120 ton-j na acélt ad majd egy csapolás alkal-j inával. j A tíznapos előny jelentős összeget j jelent, s mindez a kemencét átépítő H Mélyépítő Vállalat, a Gyárkémény- építő Vállalat, az Általános Szerelői Vállalat, a Kemenceépítő tizem, a^ vasszerkezeti üzem, a mechanikai j üzem és az acélmű-gépészet kollektí-"! vájának köszönhető. j ÉRTESÍTÉS 1 Értesítjük olvasóinkat, hogy an szerkesztőségi helyiségek átépítése^ miatt telefonszámaink megváltozó nak. A szerkesztőség, átmenetileg, aj következő számokon hívható: Titkár-j ság: 15-512, belpolitikai és sportro-j vat: 16-046, pártépítési, ipari és me-j tógazdasági rovatok: 16-049, kulturális rovat: 34-812. j
