Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-06 / 210. szám

4 BSZAKMAGYARORSZAQ Szerda, 1961. szeptember 8. A négylábú szék Ott található a KoSsuth-mozi er­kély-közép első sorában. Én is ott ta­láltam. És mindig ott találom, hosszú hónapok óta. Egyszerű négylábú szobai szék, nincs is benne semmi különös. Hacsak az nem, hogy kissé öreg már, lehet vagy ötven esztendős. De azért dicséretére legyen mondva, jól bírja magát, igaz, reccsen néha jó nagyokat, de hát ez nem számít. Az a fontos, hogy ellenáll a szú tá­madásainak. Az már igazán nem szá­mít, hogy nem odavaló, hogy rontja az összhangot, s hogy a sötétben ne­kimennek a későnjövők. Ügy kell nekik, miért nem vigyáz­nak! Elvégre tudhatnák már, hogy a négylábú szék kiáll a sorból... Hinta — palinta Száll a billenős, új hinta a nép­kerti játszótéren. De egy-egy hinta csak percekig szórakoztatja a kicsi­nyeket, mert egy-két magasba emel­kedés után sírás, jajgatás veri jel a csöndet és menekülnek az új hinták mellől a gyerekek. Az én gyerekem is így járt. Elő­ször nem értettem, mi történt, miért nem ül vissza a csinos, új hintára. — Apu, nem jó ez a hinta! Nézegettem, vizsgálgattam, de nem találtam a hibát. — Nem lehet rajta megkapasz­kodni ... — árulta el a fiam a titkot. — Nincs rajta fogantyú . .. Még egyszer azért ráültettem. Leesett. Sírás lett a vége. Kapasz­kodók nélkül semmit sem érnek ezek az új hinták ... Vagy talán a felnőt­teknek készítették? Akkor bocsánat, nem szóltam semmit. Letartott erdő Nem az ősz tarolta le, nem. Az ősz is beszökött már a lombok, fák, völ­gyek közé, de nem ő tépte meg az erdőt, nem az ősz csinált ilyen nagy kárt a tapolcai erdőben. Nem, az ősz csak átfesti a tájat, csodálatos színeket varázsol a szep­tember, letépi a lombokat, de nem szántja fel a földet, nem töri le a fákat, nem ás gödröket és ... nem szór szét konzervesdobozokat, száz­méteres, mésszel maszatolt drótköte­leket. Ki tette? Ki csúfította így el a gyönyörű kirándulóhelyet? Fegyel­mezetlen emberek, akik ott táboroz­tak a tapolcai tó közelében, az erdő­ben. S most ott sír az őszi szél a rozs­dásodó konzerves dobozok, drótköte­lek, papír- és rongykötegek, gödrök, szalmacsomók között. Siratja az er­dőt, amelyből mind kitépték a füve­ket, a kis bokrokat és olyan a kör­nyék, mint harctér ütközet után ... Jövőre ellenőrizni kellene ezeket a táborhelyeket... Csikorog a fék Fékcsikorgás. Mi történt? Szerencsére semmi. A sofőr ide­jében fékezett. Aztán alig telik el egy perc, ismét fékcsikorgás hasít az ember agyvelejébe. így van gyakran ez a Tiszai-pályaudvar előtti téren, ahol 50—60 kilométeres sebességgel haladnak a gépkocsik, miközben a vonathoz szaladnak az utasok. Veszé­lyes ez a hely nagyon. Jó lenne, ha egy táblát állítanának föl a Tiszai­pályaudvar előtt: sebességet csök- kents! Ne várjuk meg, amíg a fékcsikor­gás helyett emberi jajszó hallatszik. Tegyük ki a táblát a Lenin Kohá­szati Müvek hivatalháza elé is, jelez­ve. hogy itt van a gyalogátkelőhely! Mert itt is gyakran csikorog a fék ... Gyerekek a hídon Mennek az iskolába, a hídon át, a Selyemrétről a MÁV-telepi iskolába. S a félelmetes vasúti hídon megret­tennek a kis elsőosztályosok. Mert a híd erős ugyan, de az oldala, a gya­logjáró mellett nincs befedve. Egyet­len rossz lépés, egy csúszás és egy pillanat alatt a mélybe zuhan a gye­rek. Mert a híd gyalogjárója kes­keny, két gyerek is alig fér el egy­más mellett. Arról nem is szólva, hogy kerékpárosok is haladnak ke­resztül rajta. A gyalogjáró melletti rész vékony lemezzel való befedése nem kerül nagy összegbe. Egyáltalán nem. Ha kell a szülők is összeadják rá a pénzt. Csak intézkedjék végre valaki, hogy a gyalogút is salakréteget kap­jon végre a Szinva-parton, mert ta­valy már bokán felüli sárban jártak itt az iskolába a gyerekek. És azért, remélhetőleg, ősszel már esni fog az eső ... Szegedi László pedig úgy, mint most — és ez aj jobb —: a Vidám Színpad „tájelő-J adásában”. J A műsor címe: „Már egyszer tet-i szett”. Igen, már egyszer tetszett] minden szám és a színház igazgató-j sága az elmúlt évad legsikeresebbJ darabjaiból válogatta össze a közeli háromórás vidám, kacagtató, de] sokszor el is gondolkoztató műsort.] Az egyes számokat külön elemezni,J méltatni — úgy véljük — szükség-H télén, hiszen már egyszer tetszett és] a vasárnap esti tetszésnyilvánítások—i ból megítélve nagyon tetszett mind-1 egyik újra. Szellemes, friss, gyorsan] pergő volt a magánszámok, tréfák,1 dalok, táncok percről percre derűtn keltő láncolata, egészében igen jói volt az egész műsor. Ha mégis szóvá] teszünk egy-két fogyatékosságot, úgyj azt a további javítás célzatával, an közönségigények és a műsorszerkesz-j tés jobb összehangolása érdekében] cselekedj ük. j Hiányzott a műsorból a kabaré el-n maradhatatlan velejárója, sava-] borsa: a szellemes, olykor csípős konferansz. Nem tudjuk, rrliért. Nem] volt túlzottan szerencsés a sok nagy-i szerű Salamon-szám közül éppen aj „Pomócsi csúsztat” című jelenetet] beiktatni, amely a Pomócsi-sorozat-] ból is a gyengébbek közé számít és- nagyon kevés módot nyújt a nép-] szerű művésznek, hogy azt adhassa,- amit a közönség tőle vár és mindig] meg szokott kapni. Kabos László- fényképész száma helyett is jobb lett] volna valami kevésbé elnyűtt, vala­mivel szellemesebb és ízlésesebb.] Nagyon ötletes volt ezzel szemben a- négy különböző karakterű nő-sze-] replő énekes-táncos számainak be­iktatása az egyes számok közé, öröm-] mel hallottuk Kazal László viszony-, lag új magánszámát a Szabó-család-] ról, Alfonzó ismert magánszámai, újra tetszettek, ismét megragadott; Felföldy Anikó előadásmódja, derül-, tünk és gyönyörködtünk a „Hol van egy férfi?” című tréfás tánckompozí-] ción (Szegő Tamás koreográfiája és- főszerepe), nagyszerű volt a „Süt a' Hold”, a „Csikar” című jelenet ás- ragyogó ötletességet sugárzott a! „Klasszikus hakni” című paródia.- Alfonzót, Kabost, Kazalt — magán-] számaik meljett — az egyes jelene­tekben nyújtott színészi alakításaik-] ért külön kell dicsérőleg említenünk.- Kibédy Ervin, Viola Mihály, Csala Zsuzsa, Dévay Hédi sokoldalú sze­repléseit kell még kiemelnünk a nagyszámú szereplőgárdából, ötlete­sek Vogel Eric jelmezei és díszletei, ügyes, gyönyörködtető Bogár Richard és Szegő Tamás koreográfiája, dicsé­retet érdemel az Ötvös—Eőry—Kár­páti trió zenekísérete és a műsor egészéért Zsudi József rendezőnek jár a pálma. A közönség jól szórakozott, a mű­sor újra tetszett és szívesen látjuk a hasonló műsorokat máskor is. Be­fejezésül még egy megjegyzés a ren­dező szerv címére: a plakáton hirde­tett, de meg nem jelent egy-két sze­replő neve helyeit szívesen olvastuk volna inkább az egyes számok szer­zőinek nevét. Benedek Miklós Az exportigények kielégítésére korszerűsítik a pálházi perlitőrlőt A zempléni hegyek egyik legjelen­tősebb ásványi kincse a perlit. Ezt az anyagot egyre nagyobb mértékben használják az építkezéseknél, mert a téglánái sokszorta könnyebb, előre­gyártott blokkokat tudnak készíteni belőle. A több mint 2 millió tonnányi perlit-vagyont a Hegyaljai Ásvány- és örlőmű Vállalat pálházi őrlőmű­vében dolgozzák fel. így kerül ex­portra az NSZK-n kívül Svájcba, Franciaországba és Angliába. Két hazai üzem, a Nyíregyházi Perlit Vállalat és a Budapesti Parafakögyár is felhasználja. A kiváló építőanyagot az őrlőben eddig csak egyfajta szemnagyságúra tudták feldolgozni. Az építészeti fel- használás technológiájának fejlődésé­vel azonban, különösen az exportra kerülő perlitből különböző szem- nagyságúakat kértek. Ezeknek a kö­vetelményeknek a kielégítésére a7) őrlőművet áttervezték, s hétfőn meg­kezdték az átépítést is. Az átépítés 6orán új, különböző őrlő és szétvá­lasztó berendezéseket és lengőrostá­kat szerelnek fel, új bunkereket és tárolókat építenek. Az átépítéssel a tervek szerint 1962 első negyedévé­ben készülnek el. A munkát úgy szervezték meg, hogy az átépítés ide­je alatt is teljes üzemmel dolgozik az őrlőmű. A pálházi perlit őrlőben az időd 20 000 tonna perlitet dolgoznak fel. Az átépítés befejeztével kapacitása 60 000 tonnára növekszik, és ötféléi szemnagyságúra tudják megőrölni a kibányászott anyagot.---------oOo-------­* E mberben és majomban azonosak a vérfehérjék Már a német Uhlenhuthnak a szá­zadfordulón végzett vizsgálatai alap­ján kiderült, hogy az ember és a ma­jom vérfehérjéi messzemenő rokon­ságot mutatnak. A módszerek fejlő­dése most további részleteket hozott; felszínre. Palus és Körinek, a prá­gai Véradó Központ munkatársai csimpánzok és még nyolc más ma­jomfajta vérsavóját hasonlították össze az emberi vérsavóval. A csim­pánzok és az emberek vérének egyik fehérjéje, az úgynevezett „albumin’« nem volt egymástól megkülönböztet­hető. A többi majmok vére is ro­konságot mutatott az azonos emberi és a csimpánz vérfehérjékkel, de néni volt azonos. A cseh mikrobiológus vizsgálatai újabb cáfolhatatlan bizonyítékát szolgáltatják a darwini fejlődés el­mélet igazságának. Amikor egyetlen sötétkék ruhájá­ban végigsiet a puha szőnyeggel bo­rított folyosón, s a szomszéd szobák­ból itt is, ott is muzsika szűrődik ki — valami táskarádió a Stille Nach­tot zümmögi, valakinek lemezjátszó­ja is lehet, egy éppen kinyíló ajtó mögött két kislány áll, fényes kará­csonyfa előtt — ismét elborítja az a karácsonyi nosztalgia, amely mindig, kisfiúkora óta. Anyja jut az eszébe. A távolból erősödő, harsogó mor­gással a tüzérség ágyúi jelzik; nem biztos, találkoznak-e még valaha. S valami suhogó-vijjogó hang orgoná- zik a távolban, amelyet csak az is­mer, aki már megjárta a háborút. Gyorsan, mielőtt megtörik a kará­csonyi varázs... És Péter bekopog a 120-as ajtón. Ez aztán lakosztály a talpán. Vilá­goskék teveszőrtakaró a kettős ágyon végigvetve. Ragyogó csillár. A sarokban hangulatlámpa. Ég az is, hadd égjen. Asztal, három személy­re terítve. És a sarokban, a fűtőtest mellett, mindenféle sötétkék ruha és házi­gazda! feszélyezettség nélkül, se­lyempizsamában, köntösben, illatosra borotválva: Tamás. — Üdvözöllek, Péterkém. Bessy? Azonnal jön. Péter most ismeri meg Bessy Mor- tont, a Nagymező utcai Arizona mu­lató dizőzét. A Délibáb címlapján ta- lálkpzott már vele. Bessy angolosan nyújtja a szavakat, rosszul beszél magyarul, de nagyon kedves. Aztán ott ülnek a vacsora mellett és Péter megkérdi: — Amerikai? (Folytatjuk4 „GRAND HOTEL HUNGÁRIA" Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye betoppan rajta Tamás, beleveti ma­gát egy fotelbe, kinyújtja a lábait és nagyot fúj. — Elnézésedet kérem, 'pajtás, de egy kis üzleti ügyem volt. Ne hara­gudj a késésért. Nem volt semmi baj? No, de hiszen mi is lehetett volna? Péter levegőt sem kap, úgy nézi. A gyíkbőr bilgeri csupa sár, de Tamás fogai vidáman villognak. — No, mit hallgatsz? Megkukuilál ebben a szobában? Dolgom volt, ki kellett valakit emelni a menetből. Milyen menetből? Ne légy gyerek, ott hajtanak az országúton vagy har­mincezer embert Becs felé — no, kö­zülük, édes fiam. Nem, ne nézz rám olyan áhítattal. Nem szerelemből za­vartam el a fenébe azt a kél nyilast. Én, pajtás, vásárra viszem a bőrö­met, de jó pénzért. Nem vagyok an­gyal. Krisztus koporsóját se őrizték, tudod, ingyen ... S megveregeti Soós Péter térdét. — Hanem a te dolgod, az más, te pajtás vagy, testvérem vagy — na igaz, itt az igazolványod is. Tamás papára nyugodtan bízhatod, magad... És azzal a bőrkabát belső zsebébe nyúl, letesz a dohányzóasztalra egy pecsétes papírt. — Jó, komám, most én megyek. Bessy vár. Hogy ki az a Bessy? A ... mondjuk, ad hoc ne­jem. Majd megismered. Természete­sen együtt karácsony ózunk. Hol? A 120-asban. Legyen szerencsénk, szer­vusz. lékhelyiségbe zárkózva töltött, mert az étteremben igazoltattak. Valami nagy ostor suhogását érezte a feje fölött — és ez az ostor nem tudott lecsapni. De lecsaphat. Lecsaphat, hiába a fény, az ezüst tálcák és a számlák, amelyekre magá­ban szolid pénzügyi borzadóllyal gondol. Itt sem beszél senkivel. Ismerőse nincs. Kivel is beszélne? Ebben a percben -kevesebb a liftesfiúnál is, mert annak lehet valami papírja, ami megmentheti az életét, s isme­rőse is lehet, ha bajba kerül. Neki viszont semmije és senkije. És jön a karácsony.., Karácsony, fenyőfák és csillagszó­rók ünnepe, de messzire vagy. Pedig a naptáron itt ragyog már a betű, a piros szám. Hanem ehhez a karácsonyhoz a repülők zöld, kék és vörös irányjelző fényei világítanak. És a belvárosi sziget, a Hotel Hun­gária négyszáz családja karácsonyra készül. Itt-ott még nyitva egy-egy őskeresztény üzlet. És különösen nyitva a zsidó üzletek: azokat nagy­ban árusítják ki, mindenki hordja a holmit olcsón, ha kell, ha nem. Pé­ternek nincs miért és nincs kinek vá­sárolnia. Ül hát a szobájában és la­pozgat valami hetvenszer olvasott könyvet, Huxleytől. S akkor kopognak az ajtón és kissé csatakosan. borostásan, megviselt eleganciával, de mégis ruganyosán XI. „Békesség földön az embernek“ A 216-os szoba... Szép, mint minden szoba a Hun­gária Szállóban. Szép, mint minden itt a belvárosban, a Dunaparton. Szép — és nagyon, nagyon idegen. Kisvárosi otthon, egérszagú kollé­giumi hálótermek, a laktanyák és al­bérleti szobák szürke odvai után Soós Péternek új is, kellemes is, kel­lemetlen is. A harmadik napot töltötte itt. A harmadik nap — kifogástalan modo­rú és eleganciájú emberek közt. Zson­gó falak közt halkan zümmög a lift, kívánatra szobába hozzák az ebédet. Mindenen rajta a fény — de már változik az, amin a fény ragyoghat. Az ezüsttálcán szervírozott jénaüveg tálban konzerv-spárgafőzelék kelleti magát, meg konzervhús. Az étterem­ben halkan, diszkréten csörren az ezüst evőeszköz, mégis megfagy a hangulat, ha nyugodtan és egyszerű­en benyit a forgóajtón két kutatóte­kintetű civilruhás, Hain Péter em­berei közül, hogy igazolványt kérjen. De igazolvány itt mindenkinek van. Csak Péternek nincs. Mert Tamás azóta nem tűnt fel. Hiába topog min­ién délelőtt a bejárat előtt, ö vi­szont megtanul eltűnni, ha kell, volt már óra, amelyet egyszerűen a mel­; Szállodák — idegenforgalom [ Hányszor hallja az ember a sóhaj­ítást, a kiíakadást: ha többszáz ágyas, [szép szállodánk lenne, csőstül jönné­nek az idegenek, a hazai és külföldi [turisták, hogy gyönyörködjenek Ta- ‘polca szépségében, élvezzék szép tá- [jait, gyönyörű parkját, pompás vizét. ‘Való igaz, hogy ebben az idényben is [sok kérést azért kellett visszautasí­tani, mivel az Idegenforgalmi Hiva- [tal nem tudott éjszakai szállást biz­tosítani az ország minden részéből [idevágyódó és kívánkozó nyaralók- ‘nak, turistacsoportoknak, vendégek- [nek. Nemcsak Tapolcán ez a helyzet, ‘ahol egyébként sor kerül majd egy [korszerű szálloda felépítésére, hanem ‘hazánk sok más, üdülésre, pihenésre, [turistáskodásra kiválóan alkalmas ‘területén is. így hát nemcsak Ta­polcán, hanem másütt is hallani a ‘sóhajt: hej, ha megfelelő szállodánk Jlenne!... t A Horthy-rendszerben, eltekintve Jnéhány olyan létesítménytől, ame- slyek akkoriban a jómódú urak üdvét l szolgálták, erre se fordítottak külö- ‘ nősebb gondot. A háború, a fasizmus 5időszakában a meglévő szállodák jó- ‘ része is elpusztult. Budapesten a Jdunaparti szállók kiégtek, a balakxn- «menti helyeket kifosztották. ] Az idegenforgalom fejlesztéséhez, * kétségtelenül, szállodákra, turistahá- *zakra, újabb camping- és sátortábo­ra rokra van szükség. Aki mostanában ^megfordult a Balaton környékén «vagy az ország más vidékein, tapasz­talhatta, mily sokat tettünk már en- «nek érdekében. Éppen a napokban Jközölte a Belkereskedelmi Miniszté- «rium vendéglátóipari főigazgatója, 'hogy soha oly nagy összeget nem «fordítottunk a szállodai hálózat fej­lesztésére, mint az elmúlt években, «1957 óta 1707 szállodai szobát építet­tünk. A budapesti Gellért, a Metro- «pol, a Royal átépítésével teljesen új, 'korszerű szállodákat létesítettünk. A «balatoni négy motel, a nagykanizsai, 'a székesfehérvári, a hódmezővásár- «helyi, a sümegi, a szegedi, a debre­ceni, a visegrádi új szállók elsősor- «ban a vidék helyzetén javítottak. A 'Pannónia Szálló megnyitásával, mint [[ismeretes, Miskolcon is emelkedett a 'férőhelyek száma. Ma már országo­san csaknem 7 ezer szállodai szobá- 'val rendelkezünk. Ez év első hat hó- ' napjában 98 913 külföldi vendégnek biztosítottak szobát szállodáinkban — 45 százalékkal többnek, mint az elmúlt év hasonló időszakában — és ezek összesen 319 732 napra vették igénybe a szobákat. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az új szállók mindenben megfelelnek a legkorszerűbb követelményeknek. Csak elragadtatással lehet nyilat­kozni például a pedagógusok vendég- házáról, erről a varázslatos szépségű* rendkívül ízléses, kényelmes, igazi otthonról. Terveink szerint újabb szállodák épülnek országszerte. A meglévőket is bővítik, korszerűsítik. Évről évre több hazai és külföldi vendéget fo­gadhatnak városaink, üdülőtelepeink) a messzi híres vidékek. ftnonymus névjegye Könyvtárnyi tanulmányt szenteltek már a minden időben izgató kérdés­nek: ki volt Anonymus, a magyarok történetének, a Cesta Hungarorum- nak írója. A Magyar Nemzet most érdekes fordulatról ad hirt. Karsay Géza irodalomtörténészünk ultra- viola sugarakkal megvizsgáltatta a könyvtárban őrzött eredeti kéziratot, és sikerült megállapítania, hogy a Gesta Hungarorum szerzője Pósa do­monkosrendi szerzetes, aki öregsé­gére való hivatkozással lemondott a terhes püspöki hivatalról és egyik hazai domonkos kolostorba vonulva megírta Magyarország királyainak és nemeseinek genealógiáját. E szerint tehát megdőlt a régi felfogás, hogy a mű szerzője „P. dictus magister”, egy bizonyos, Péternek mondott mester, aki III. Béla király jegyzője lett volna. Pósa domonkosrendi szer­zetes aligha lehetett királyi jegyző, mert III. Béla jegyzői között nem szerepel ez a név. Az érdekes tudományos eredmény kapcsán a budapesti városligetben látható pompás Anonymus-szoborra gondolunk, és az a benyomásunkf szegényebbek lettünk egy romantikus illúzióval, de gazdagabbak egy tudo­mányos igazsággal. te. a.) Qeqjtj.ze.lek. ÚJRA TETSZETT Á Vidám, Színpad miskolci vendégszereplése után ezernél több ember szorongott, hogy tanúja legyen a miskolci vendégsze­replésnek. Ennek a nagy látogatott­ságnak a megemlítése azért nem kö­zömbös, mert a kabaré inkább intim, kisméretű, zárt terembe való, ahol pár száz ember élvezheti egyszerre. Ha most ilyen nagyarányú volt az érdeklődés, megerősítve érezzük azt a korábbi következtetésünket, hogy a kabaré igenis nagy tömegeket vonz, Miskolcon is van talaja és kívánatos lenne a gyakoribb vendégszereplése — akár az ŐRI rendezésében, akár Jártamban—keltemben Mindig szívesen várjuk a fővárosi Vidám Színpad, az ország egyetlen kabarészínháza miskolci vendégsze­repléseit. Sajnos, elég ritkán kerül erre sor, általában csak az Országos Rendező Iroda tarka műsoraiba be­iktatva találkozhatunk a Vidám Szín­pad 'egy-egy műsorszámával, vagy művészével. Arra pedig eddig még példa sem volt, hogy a színháznak egy teljes műsorát lehozzák vidékre. Most került rá sor először, az el- műit vasárnapon, amikor a népkerti szabadtéri színpad nézőterén három-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents